Nyilvánvaló önérdekből mi, a Mentális Deficit stábja erősen drukkolunk, hogy Deutsch kiafaszom Tamás legyen a médiahatóság új elnöke. Jó-jó, politikus, meg amúgy szakmai múltja nincs neki, de a sok fásult, könyvszagú és karót nyelt figura közé pont beillene, és hát a szakmai múlt már elég rég nem szükséges semmiféle poszt betöltéséhez.

Ha csak ránézünk a twitter oldalára, már látjuk, hogy vele visszatérne a humor a médijába: "Azonnal csökkenjen a sör-unicum áfája!" és hát magáért beszél ez is: "Az ellenzéki politikus szerint a Fidesz elhanyagolta a nőket - Kikérem magamnak, még hogy elhanyagoltam volna a nőket". Emberemlékezet óta nem lehetett ilyen őszinte, önreflektáló megjegyzést olvasni semmilyen vezető posztot betöltő figurától.

De azért Tomcsi oda is tud csördíteni: "Birtalan szaki-miután csoportosan a szoba közepére szartak-most rájött arra,hogy van a lakásban klozet és WC-papír is." és "Ezeknek az ELTE BTK HÖK-ös székletmintáknak nincsenek szüleik, akik néhány megérdemelt sallert helyeznének el a pöcsösök pattanásos pofiján?" Szóval ezek után mi meg fogunk nyugodni és simán elküldünk ezt követően is bárkit a picsába.

És hát a trágár beszéd is szükségszerűen jogosultságot kap - talán még a kirúgott kibaszott híradózós skacot is visszahívják. Mert hát ha a médiahatóság elnöke ilyen szókimondó, akkor mink is lehetünk azok, sőt talán egyszer még a Heti Válasz idézetgyűjteményébe is bekerülünk. Titokban nézzük, de még sose voltunk ott. A legszebb Deutsch faszozások és picsázások közül válogattunk: "Sem megvásárolható, sem megfélemlíthető nem vagyok - írta ez a vona. Hallottak már ilyet emberek, hát ki a fasz akarna vonát venni?" "Ha erre a hányinger szoci szövegre azt mondanám, hogy elmentek a jó büdös picsába, az durva lenne, de igazságos."

Az már most látszik, hogy a média fontos Tamás számára, legalábbis számos esetben fogalmazott már meg kritikákat: "Dömsödi G. (zéró nézettség) Hajdú Pétert (nagy nézettség) a BORS címlapján ekézi azért, mert BULVÁRT csinál. Nem-e mész el a picsába, Gábor?" De, biztos elmegy. A legjobbat persze a végére hagytuk: "Valamelyik médiahatóság csináljon már valamit, az ég szerelmére! Nem fogható náluk a tv2?" Na, Tomcsi, akkor csinálj valamit!

Először egy komoly, összeszedett anyagot terveztem írni a Hajdú-Bétes sztoriról, de a történet annyira szánalmas irányt vett, hogy ez már nem lehetséges. Igazodnom kell a valósághoz, bár a valóság hű leképezéséhez az abszurd dráma csúcsa jobban illik: 

hogy rövid legyek folytatom egyszerre és párhuzamosan zsugorodnak nem tudni mi okból a tenisz ellenére folytatom a repülés ellenére s a golf ellenére kilenc lyukkal vagy tizennyolc lyukkal a jégtenisz ellenére röviden nem tudni mi okból Seine megyében Seine-et-Oise megyében Seine-et-Marne megyében Marne-et-Oise megyében egyszerre és párhuzamosan nem tudni mi okból soványodnak és zsugorodnak folytatom Oise Marne röviden minthogy a tiszta veszteség pacákonként Voltaire halála óta két ujj és száz gramm pacákonként átlagos hozzávetőleg szék kerek számban élősúlyban Normandiában nem tudni mi okból hogy rövid legyek a tények beszélnek de ha másfelől tekintetbe vesszük ami még súlyosabban esik a latba hogy Steinweg és Petermann abbahagyott kísérletei fényénél fényénél ebből következően még súlyosabban esik latba Steinweg és Petermann abbahagyott kísérletei fényénél

(Samuel Beckett: Godotra várva, Lucky monológja, részlet)

Mert nagyjából ennyire abszurd, értelmetlen és felesleg ez az egész. Persze korábban is az volt, már 2009-ben az volt, 2013-ban megint elővenni a történetet pedig egyszerűen csak ócska és hányni való politikai fitymacsattogtatás. A történet szomorú, sőt tragikus, de az okok sokkal inkább abban keresendők, hogy a baromfiágazatot akkor versenyképtelenné tette a konkurens Bábolna, amely az állam csecsén lógva határozta meg a piacot. Amely piac neki is végzetes volt, csak épp később rohadt szét az egész. Ennyi erővel a Zalabaromfi bedőléséért Surányi Györgyöt kellene felelőssé tenni, elvégre ő a társaságot finanszírozó CIB elnöke, a picsába már, hogy lehetett cserben hagyni.

A Hajdú-Bét történetet felemlegetni, parlament elé vinni, kárpótolni és felelőst keresni 2013-ban nevetséges. Egyébként is milyen kárpótlásról beszélünk? Aki öngyilkos lett, kap most szép követ? A hozzátartozók zsebébe tolt kárpótlástól remélnek pártszimpátiát? Ha valamikor lett volna relevanciája a kárpótlásnak, akkor az lett volna a megfelelő időpont, amikor a bajba jutott emberek összeomlottak. De most? Tragikus sorsok értelmetlen és már tét nélküli mutogatásával akarnak húsz darab szavazatot összeharácsolni? Kiosztanak 200 millió forintot, hadd lássák, milyen fasza csávók ülnek ott a Kossuth téren? 

A libás jelmezes idióták már szinte megszokottak, a díszlet része Bajnai körútjain, innen azonban egyre nevetségesebb, abszurdabb irányt vett a történet. Az eset folytonos felemlegetése csak nevetséges. Kósa Lajos interpellációja, amelyben aggódva kérdi a minisztert, mi lesz a károsultakkal - a miniszter megnyugtatóan közli, mennek a támogatások - már inkább szánalmas, félresikerült önkielégítés. A csúcs azonban ez: a Hajdú-Bét és a Novofarm károsultak Wittner Máriához fordultak, ugyan képviselné őket a parlamentben.

Tessék? Még ha Selmeczi Gabika lett volna a kiválasztott, érteném (liba-liba, muhaha), de hát hogy jön ide egy öregasszony? Egy megélhetési forradalmár? Ja, persze hogy elfogadta. Eszébe sem jutott azt mondani, kérem, én csak az akácfát ismerem fel, de a libát keverem a kacsával, amúgy is csak farhátat eszem megszokásból, tessenek valami hozzáértőt keresni ehhez. De hol a francban van már Godot?

Figyelem, ez a poszt nyomokban nyuggert tartalmazhat. Akit irritál ez a szó, kérjük, helyettesítse be vérmérséklettől függően nyugdíjassal, szépkorúval, tisztességben megőszülttel, esetleg vén fasszal. De talán érdemes inkább a mondanivalóra koncentrálni.

Pár napja még ott tartottunk, hogy jó kis átbaszós gyorspótjegyes trükközéssel próbálnak árat emelni a vasúton. Ennek részeként stikában megszüntetik a 65 év felettiek ingyenes utazását, de a mocsok média elkezdett csámcsogni a dolgon, a demagóg kommerek is rácuppantak, mint nyúl a répára, végül Tóni és Lajos kifakadtak, hogy el a kezekkel az ingyen utazástól, kell a nyuggerek szavazata. Innentől már csak az volt a kérdés, hogy marad a bejelentett verzió, vagy nyer a narancsos kemény mag,  magyarul eltörlik a gyorspótjegyet a bús picsába. Hétfőn a parlamentben is ment a szájkarate a két hazug oldal között, majd megszületett a döntés.

Köztes, még bonyolultabb megoldás lett, a pótjegy marad, de a sokat utazó nyuggerek és 3-6 éves kölkök kedvezményt kapnak, vehetnek pótjegybérletet egy hónapra ezer forintért. Fasza, így a diákok kúrnak rá legjobban, legalábbis százalékosan sok lesz a pótjegy a félárú jegyre. Még jó, hogy minden utasnak édesítik kicsit a szart azzal, hogy helyeznek rá pár trüffelgolyót: három százalék netes kedvezmény minden vonatra, illetve a vicinálisokon húsz kilóval szüttyögő szóló bézén utazó lúzereknek is jutott egy kis értelmetlen árcsökkentés.Jól hangzik, s mivel ezeken a fostaligákon nullához konvergál a forgalom, nem tud értékelhető bevétel se kiesni.

Ha nagyon optimistán nézzük a dolgokat, akkor arra koncentráljunk, hogy ledőlt végre egy tabu. Jó hír, hogy hiába izmozott a két fideszes nagyarc, nagyjából elköszönhetnek végre az ingyenes utazástól a 65 éven felüliek. Soha be sem lett volna szabad vezetni, illetve rég el kellett volna törölni. Viszont most nem gyorspótjegyen kéne baszódni, hanem azon vitatkozni, hogy mekkora legyen a vénkedvezmény. Egy csúcsidőn kívül 90, csúcsban 50 százalékos engedménnyel például nem hinném, hogy bárkinek baja lenne.

Az egész történetben nem csak az a szánalmas, hogy még mindig ócska politikai kérdés az ingyenes utazás, de legalább ennyire durva, hogy miért kellett ez a sunyi lapos megoldás. Nem csak azért, mert így hátha nem veszik észre a nyuggerek, hogy mire megy ki a játék. Érdemes azt is megnézni, hogy miért volt halaszthatatlan az a bevételnövelés, amit az utasok nyakába varrnak.

Az állam kitalált egy kedvezményrendszert, aminek az is része, hogy a csökkentett áron utazók után árkiegészítés jár a fuvarozónak. Diák félárú jegyet vesz, a másik felét az állam kipótolja. De már csak papíron, hiszen kevés a gempa, a Matolcsy névre hallgató halmaz egyre jobban visszatartja a pénzeket, baszik kifizetni az érintett cégeknek a nekik járó árkiegészítés egy részét. A realista vasutasok is írják, hogy a finanszírozásból 50 milliárd hibádzik évente.

A Volánokat egyébként nem csak azzal szopatták a vérbe majd három évig, hogy nem vehettek új buszokat, de a nekik járó pénzt sem tolták oda. Jórészt ebből lett a nagy veszteség, plusz a jól menő útvonalak egy részéről kicsűrték őket, járjon mindenki vonattal.

De vissza a vasúthoz: ha az árkiegészítés zárolgatásai miatt is nő a bukó, akkor józan paraszti ésszel mi is a megoldás? Hát basszátok meg, ha nincs pénz a kedvezményekre, vágjuk vissza őket. Na de ha ezt a politika nem engedi, akkor mi van?  Ja, akkor maradjon a kedvezmény, tűnjön úgy, hogy van, de fizesse a mocsok utas az árkiegészítést maga után. Nagyjából erről szól ez a gyorspótjegyes átverés.

Ha a kormánynak lenne gerince, akkor két dolgot tehetett volna. Ha ragaszkodik ahhoz, hogy ő a rezsicsökkentős mágus, a kisember nagy barátja, akkor nem nyúl a kedvezményhez, nem enged áremelést, ellenben leszopat még néhány multit, vagy máshonnan előteremti a hiányzó pénzt. Ha viszont le akarja húzni a nyuggereket és az összes többi utast, akkor szól, hogy kaki van a palacsintában, könnyes szemmel közli, hogy sajnos a mocsok unió, vagy a komcsik aknamunkája miatt szükség van néhány százalékos jegyáremelésre, úgyis rég volt már. 

Na de az, hogy fennmaradó ingyenességről pofázik, közben sunyin árat emel, épp azért, mert ő maga nem fizeti ki a túl sok kedvezmény miatt rá eső részt, az a minősíthetetlen kategória. Mármint az lenne, kulturált helyeken. Nálunk sajnos lassan ez a természetes.

Csak játszásiból komolyan vettük Varga Misi barátunk beszámolóját, amely szerint na egészen véletlenül mégis az EU számolt jól és nem a derék kormány, vagy ha csak szenyóságból mégis bekeményítenek a brüsszeli bürokraták, és nem elégednek meg a 92,9 milliárdos zárolással, és kelleni fog a második körös spórolás, szóval megnéztük, hogy akkor mégis hogy lesz.

Ugye Mihály azt mondta, hogy csak akkor finanszíroznak beruházásokat közvetlenül a költségvetésből, ha ezt ellentételezi valamilyen állami vagyon értékesítéséből származó bevétel. Hát ez ugye eleve érdekes egy olyan társaságtól, amelyik presztízs-jelleggel vásárolgat gépgyárat meg olajtársaságot meg a tököm tudja, mit, de nagyvonalúan lendüljünk túl ezen.

Mit lehet azonban itt eladni? Erről nem nagyon beszélt a derék minisztergyerek, talán mert az egész állítást pont ennyire vette komolyan, vagy mert még korábbi miniszterségének idején megszokta, hogy van még mint eladni. Mi azért áttekintettük gyorsan a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő portfólióját, mégis mit lehetne gyorsan dobra verni a Fradi stadion megépítése céljából - mert hát ugye, ha már széjjel verték a régit, akkor ugyan ott ne maradjon egy libalegelő.

Lehet, hogy Misi fiúnak is meg kellene néznie ezt a listát, hátha jobb dolgokat talál, mint mi. A pályázatok között csupa remek ajánlat van, egy-két balatoni ingatlan bérbe adása, ilyesmi. Kár hogy mindegyik egy éve lejárt. Nyilván akkor is tömegek álltak sorba érte. Ezeket leszámítva - amelyek együtt sem nagyon hoznának többet annál, mint amennyiből a Lánchíd körforgalmát be lehet ültetni virággal - mégis mit akarna eladni az állam? Gyorsan, ne feledjük, hiszen a lé kell a munkálatokra. Kábé a Volán-társaságok képviselnek akkora értéket, de hát ki a bánatnak kellene egy közszolgáltató cég - főleg Mr. Rezsicsökkentő kormányának idején?

Szóval ennyit erről. Persze van még egy megoldás: ha Mol részvények garantált gigabuktával levezényelt eladásából finanszírozzák a kőművest és a vasbetont. Ezzel a költségvetésbe bekalkulált költségeket csökkenteni lehetne, az ügylet révén rendelkezésre álló zsét meg el lehet verni értelmetlen beruházásokra. Értelme? Semmi. Talán ennyire mégsem ööööö valóságtól elrugaszkodott a miniszterelnök sem, legyen elég neki egy NB1-es csapat.

De azért Krecz Tibcsi nyugodtan mondhatja a baromságokat arról, hogy "a Nagyerdei Stadion rekonstrukciójának fedezete részben pénzben a projektcég számláján van, részben konkrétan szerepel az idei központi költségvetési törvényben. Az építkezés menetrendszerűen zajlik, a fedezet rendelkezésre áll. Európai stadion készül Debrecenben, reméljük az EU is örvendezik ennek." Hát legalább az EU örvendezzen, szerintem indítson is Kósa Lajos egy Brüsszel-Debrecen járatot, hadd lássanak csudát a flamandok.

Sem az unió, sem a Velencei Bizottság, sem más szervezet nem fogja megvédeni Magyarországot a kormányától - itt és most szűkebben értelmezve attól, hogy olyan alaptörvényt szavaztasson meg saját magával, amilyet csak akar. Az Európai Bizottság elnöke levelezgethet Orbánnal, Viviane Reding szervezhet vitanapokat, adhat tanácsot és aggódhat, ezek valójában súlytalan ügyek. Az uniós bürokraták sajnálkoznak, hogy Magyarország rosszul használja a kétharmadot, mert abból süt az erőfitogtatás, holott az egyértelmű fölényt sokkal finomabban kellene eszköz gyanánt alkalmazni. Aztán hazamennek, bontanak maguknak egy alacsony kalória tartalmú sört, isznak egy fair trade kávét, és azt hiszik, hasznosan telt a napjuk.

Az alaptörvény legújabb, negyedik módosítása itthon számos eleme miatt kicsapta a biztosítékot. A módosítás szűkítette a család fogalmát, amelynek révén csak a házastársak és gyerekeik minősülnek családnak, az árván maradt testvérek, a nagyszülő által nevelt gyermek vagy a befogadott unokatestvér nem. Az élettársak által nevelt gyerekek sem, holott a gyereket majdnem fele már ilyen kapcsolatból születik. A cél talán nem ez volt, hanem az azonos neműek kapcsolatának leértékelése.

Szigorú és önkényes marad az egyházi státusz megítélése. Továbbra sem kapja vissza a bíróság a jogot, hogy ilyen státuszt adjon, ez az Országgyűlés jogosítványa lesz, kétharmaddal. Megmarad a röghöz kötés, bár az eredeti verzióhoz képest enyhébb szabályozással. Kriminalizálhatók lesznek a hajléktalanok, vagyis szankcionálható lesz az utcán élés, kéregetés - ezzel együtt azonban az államnak nem lesz kötelessége a hajléktalanok segítése, csak törekednie kell erre. De hát három százalék alatti hiánycél és az államadósság csökkenésének biztosítása mellett erre nyilván nem marad majd lehetőség.

A média kampányszabályozása révén csak a közszolgálati orgánumokban lehet választási kampányt folytatni, a kereskedelmi tévék, rádiók nem kérhetnek pénzt a hirdetésekért. Az Országos Bírói Hivatal áthelyezhet ügyeket más bíróságokra indoklás nélkül. 

Az Alkotmánybíróság csak eljárásjogi kérdésben ítélkezhet az alaptörvény módosításaival kapcsolatban, a 2012 előtt indított ügyek hatályukat vesztik. A köztársasági elnök is csak eljárásjogi kérdésekben kérhet felülvizsgálatot az Ab-tól, tartalmi kérdésekre nem hivatkozhat. Ha az unió, az Ab vagy bármilyen testület elkaszál egy adót, akkor a kormány extra különadót vezethet be.

Ezek közül az uniót, pontosabban az alapjogok felett őrködő Redinget a bíróságok áthelyezése és a kampányszabályozás hozta lázba. Ezek is azért fontosak, mert uniót érintő kérdések is felmerülnek itt. Nem az a gondja Redingnek, hogy tetszőlegesen le lehet küldeni egy budapesti ügyet Zalaegerszegre - és viszont - s ezzel alaposan meg lehet nehezíteni a peres felek dolgát. Reding baja az, hogy ezzel az uniós jogról folyó vitáknál jogbizonytalanság alakulhat ki. Viviane-t nem nagyon érdekli ezek szerint az eljárások 99,9 százaléka, amely csipcsup, magyar jogrendet érintő ügyet érint. A kampányhirdetésekkel sem az a gondja, hogy ezzel burkoltan irreálisan sok pénzhez lehet juttatni a közszolgálati médiát - lényegében átláthatatlan finanszírozást kialakítva -, hanem az európai parlamenti választások miatt aggódik. Utóbbi fáj Barrosónak is, s legalább az az arrogáns hozzáállás is felidegesítette, amely lehetővé teszi az extra különadók bevezetését.

Lehet fenyegetőzni atombombával és hetedik cikkellyel. A kormány minden bizonnyal végre fogja hajtani ezeket a módosításokat, összességében ugyanis ezek huszadrangú kérdések. A fontos elemek, az Ab kiherélése, a röghöz kötés, az egyházi státusz korlátozása megmaradnak. Ráadásul azzal, hogy némi koncot meghagy Orbán az uniónak is, csak bátorságot merít. Mert az uniónak nincs baja azzal, az alaptörvényhez csak ideológiáját tekintve kapcsolódó mentalitással, amely visszamenőleges törvényalkotással elszedné a balettintézetet a tulajdonostól, nincs baja a trafikmutyival, nincs baja a választási törvénnyel sem.

Pedig számunkra ezek a fontos kérdések. Ám ezeket csak mi tudjuk kiharcolni magunknak, felesleges várni bárki segítségére. Az unió persze megtehetné, hogy keményebben lép fel, ennek mégsem látja szükségét, hiszen ezek a kérdések összetettek, s amíg lehet, az unió nem kíván beavatkozni. Valamelyest érhető: amíg a fejére nem szakad a padlás, addig nem akar felmenni és kitakarítani, mert büdös és koszos lesz tőle.

Nagy a dilemma kétharmadéknál. Nem elég, hogy az óriásmutyi trafikbalhét helyre kell tenniük, kezdenek rájönni, hogy még a - szerintük jól hülyíthető szavazógépként funkcionáló - nyuggerek szottyadt agya is képes néhány alapvető összefüggés dekódolására. Jelen esetben ez a következő: az új vasúti tarifarendszer lényege az, hogy sutyiban megszűnjön végre a 65 éven felettiek ingyen utazása. Ennek nem ilyen bénán, de a legfőbb ideje volt, a Fidesz néhány erős embere mégis rögtön kevesebb szavazatot vizionál és visszacsináltatná az egészet. 

Most még induljunk ki abból, hogy nem nyúlnak hozzá a már bejelentett változáshoz és életbe lép a gyorsvonati pótjegyes verzió. Csak nem kúrnak ki szegény menetrendszerkesztőkkel, hiszen felkerült végre a MÁV weblapjára a május közepétől élő verzió (pdf itt), melyben már jól átlátható, hogy pontosan hol kell pótdíjat fizetni és hol nem. Kábé öt perces böngészés után látható, hogy a Közgépné-féle minisztérium védekezése arról, hogy a nyuggerek alig szívnak, egy óriási kamu, nézzünk csak pár példát.

A vidéki nagyvárosokba közlekedő, nem minden állomáson megálló vonatok lényegében mindegyike pótdíjas lesz. A nyugger, ha ingyen akar utazni, alapból át kell szálljon és órákat kell zötyögjön. Persze kussoljon, van neki ideje, értem a logikát, de ezt esetleg el is lehetne ismerni. Főleg, hogy mammer és papper néhány helyen teljesen esélytelen. Székesfehérvár és Veszprém között például egész nap egyetlen gedvás pótdíjmentes személyvonat maradt a menetrendben, erre átszállva tudnak ősz halántékú barátaink ingyen eljutni a bakonyi városba. Menjenek busszal? Szart, az is már rég mind pótdíjas.

Olyan kis viccességek is vannak a menetrendben, hogy például Badacsonyba Fehérvárról több személyvonattal is el lehet jutni pótdíjmenetesen - persze csak igazi vén vasútbuznyákoknak, mert a menetidő majdnem három óra. De ha véletlenül péntek van, a 15.21-es vonat Pestről jön. Ugyanúgy megáll mindenhol, ugyanúgy bassza a rezet az utas majd három órán át, de még erre a fostalicskára is pótdíjat kell fizetni. Nyilván azért, mert ha a pesti bunkónak nem kell átszállnia Fehérváron, az prémium szolgáltatás, rögtön kezdjen is mindenki perkálni. Az is, aki Csajágröcsögéről kúszik át Akarattyára, naná.    

A lényeg tehát az, hogy az elővárosi zónázó vonatok kivételével a kicsit is haladósabbak mind pótdíjasak lesznek, vagyis csak az marad ingyenes az öregeknek, ami minden állomáson és megállóhelyen megáll. Jogos feltételezés, hogy a nyuggerek nagy része inkább kifizeti a párszáz forintos pótdíjat, minthogy hanyatt szopassa magát a gusztustalan és lassú személyvonatokon és akkor még az átszállásokról nem is beszéltünk.

Közgépnéék úgy akarják tehát kinyírni az idősek ingyenes utazását, hogy megpróbálják a pirosat kéknek láttatni. Annyi vér már nem volt a pucában, hogy bevezessenek számukra valami minimális díjat, egyszerűbb azt hazudni, hogy marad az ingyenesség. A nép birka, de van egy határ, ekkora kulát azért nem lehet lenyomni még a nyuggerek torkán se. S még ott vannak a diákok, nem elég, hogy az ő félárú jegyeikre vetítve bőven 10-15 százalék feletti áremelést jelent a gyorspótjegy, ezt ők észre is veszik.

Most mindenesetre úgy fest, hogy miután nagyjából mindenki levette, mire megy ki a játék, rögtön összeszarta magát a kemény mag. Ahogy Mesterházy Attis végre meg tudta nyerni a nap demagógja versenyt a jár a 65 év felettieknek az ingyenjegy böffenettel, máris olyan pletykák cirkulálnak, hogy ez sunyi lapos áremelés is túl nagy kockázat a Fidesznek egy évvel a választás előtt. 

Szerencsétlen Horn Gyulán hónapokig röhögött mindenki, amikor a marhája keverte a szezont a fazonnal és véletlenül ingyen Mahart helyett ingyen Malév-jegyet ígért a nyuggereknek. Ez persze nem valósult meg, de az ingyen vonatozást és buszozást megkapták az öregek. Szégyen, hogy egyik politikai erő sem volt eddig annyira bátor, hogy 15 év alatt ehhez a szarhoz végre hozzányúljon, s most is csak a megtartjuk és az átbaszós féligmegszűnés között vacillálnak a döntéshozók.

Jól van, Jani, húzz bőrt a fogadra, az eddigi produkció bőven elég volt, egy ideig nem kell új ötlet. Nyugodj meg, Árpi megoldja ezt is. Én tényleg nem értem, hogy lehettetek ennyire idióták, komolyan mondom, félrenézek és már hegyekben áll a szar. Nem, ne dumálj, baszki, nem tudod menteni magad, mit gondolsz, hogy lehet majd bekussoltatni a hőbörgő gyökereket 200 szaros trafikkal? Nem, öcsi, alapvetően kurvára nem az a munkám, hogy az hozzád hasonlók által összelapátolt trágyadombot kiskanállal hordjam szét. Na mindegy, gondolkodjunk.

A legjobb az lenne, ha az egészet visszavonnád, elvinnéd a balhét, és  visszamennél uborkát termeszteni. Mindegy. Na, azt mondod, van 200 trafik. Azért az rohadt kevés. Nagyon jó kell kiválasztani. Mondd meg a sok pöcsnek, hogy nincs apelláta, akit választunk, az szépen visszaadja a bódét és húz vissza melózni. Most nincs haver, nincs rokon, majd találtok nekik valami mást, lehetőség szerint egy kicsivel értelmesebb módon, mint most. Ez a kiindulás. Kigyűjtöd a tíz-húsz helyet szerzetteket, megmondod nekik, hogy néhány trafikról le kell mondaniuk. Aki nem veszélyes, nem tud zsarolni, nem tud kicseszni velünk, az alapból bukja a boltját, majd küldünk nekik valami ázsiai kurvát kárpótlásul. A vak komondorosnak mondjátok meg, hogy kicsi fia nem fog cigit árulni, ezt bebukta, nem engedhetjük meg, hogy ezen a sztorin még hetekig csámcsogjanak.

Olyan helyeket kell választani, amelyek hatványozottan megmutatják, hogy milyen baszott mód toleránsak meg szociálisan érzékenyek vagyunk. Ne röhögj, akarsz választást nyerni jövőre, nem? Na ugye. A kis fostalicska helyeket hagyjuk, szart se érdekelnek, multiplikátor hatás kell. Keressétek ki a régiek közül a nyuggereket, néhány gyesen lévő anyát, árvaházban nevelkedett kis kurvákat. És cigányt, az kell, legalább kettő-három, ezzel majd lehet villogni később. De ne a Farkas Flóri rokonságában keressetek valakit, mert azzal szart se érünk. Oké? Aztán jó lenne valami komcsit is keríteni, minimum munkásőri múlttal. Azt majd a pofájukba lehet dörgölni.

Ja, legalább egy mozgássérült is kell. Oda küldjétek ki az MTI-t meg a Magyar Nemzetet, írjanak róla, hogy még akadálymentesítve is lett a trafik. Heti Válasz? Jó, lehet róla riport, az fasza. A gettó helyeken, ahol senki se akar trafikot nyitni, találjatok ki valamit. Nem tudom, baszki, én tanácsadó vagyok, te értesz mindenhez, oldd meg. Adjatok mentességet, hadd áruljanak kotont, vagy adjatok ott még nagyobb árrést, lehessen trafikot nyitni a kocsmában is.

És ha ez megvan, akkor agyonkommunikáljuk az egészet. Ha a szocik nekiállnak ugatni, akkor mi három közleményt adunk ki. Ha nyavalyognak, hogy állás nélkül maradt egy vidéki nyomoronc, akkor mutatunk három félkezűt, aki bezzeg új megélhetést kapott. Ha jönnek azzal, hogy haverok kaptak csak boltot, megmutatjuk az őskommert a belvárosban. De az ég szerelmére, igazi kommer legyen, ne csak névrokon. Nem engedhetünk meg még egy pofára esést. Gyártani kell a közvélemény-kutatásokat, hogy milyen remekül megy minden, senkinek sem kell kilométereket utazni, aki akar, vehet bagót. Szeretném, ha már októberben kimutatható lenne, hogy csökkent a dohányzás az intézkedésnek köszönhetően. Iskolakezdésre legyen egy anyag arról, hogy a kölykök már nem cigiznek suliba menet, kevesebb a csikk a bejárat környékén, meg ki lehetne találni mást is. És baromi hálás lennék, ha jövő tavaszig várnátok a következő hasonló baromsággal.

(Ez a történet fikció, saját írói fantazmagóriánk része, kár emiatt hőbörögni.)

Csoda történt magyar honban, a munka ünnepén Hévízre látogatott Közgép Lászlóné. A sokáig rejtőzködő miniszter kitett magáért, annyi sületlenség és ócska lózung hagyta el szája ketrecét, hogy Szanyi kapitány és Matolcsy elnök úr is elégedetten bólogatna, csak hogy politikailag korrektek legyünk. De legalább annyiban vicces a történet, hogy e fideszes mércével kitűnő teljesítmény után nem puszit, hanem kokit kapott a Vezértől.

"Hévíz és környéke képes eltartani egy nemzetközi repülőteret, pontosabban szólva: Hévíz és környékének már egy nemzetközi repülőtérre van szüksége" - nyalt be nyitányként vendéglátóinak Zsuzsa asszony, amire a szarfaszú blogger csak csendben meri megjegyezni, hogy a korábbi FlyBalaton, ma Hévíz-Balaton Airport bizony már sok-sok éve nemzetközi reptérként funkcionál, de annyira kicsi a forgalom, hogy kurva nagy veszteséget termel.

Közgépné az MTI dicshimnusza szerint rámutatott: a repülőtér talpon tudott maradni, sőt növelni tudta a forgalmát, Budapesten kívül az egyetlenként a hasonló, "tematikus" repterek közül. Milyen kár, hogy "tematikus" sok minden lehet tévécsatornától esküvőig, de reptér pont nem. Az pedig már bagatell, hogy a sármelléki reptér forgalma csak az előző évihez képest nőtt egy pinaszőrnyit tavaly, de sehol nincs például az öt évvel korábbihoz képest.

Igaz, akkor még más üzemeltette, nem a hévízi önkormányzat. Ha pedig esetleg regionális, vagy simán vidéki repterekről tetszik haladzsázni, meg kéne kérdezni Lajost, hogy mit szól ehhez a rizsához. Debrecenben ugyanis valóban van forgalmi ugrás egy fapados jóvoltából, míg Hévízre csak néhány chartercég hozza a seggüket olcsón áztatni kívánó német és orosz turistákat.

Zsuzsa asszony magánál a nagyfőnöknél is részt vehetett egy kommunikációs kurzuson, de a "tosszuk pofán az uniót" című modulnál biztos ott volt. Erre utal legalábbis ez a gyönyörű mondat: "a világban egyre élesebb a verseny a nagy gazdasági erőközpontok között, s Magyarország jelenleg egy olyan tömb tagja, amely nem találja a kiutat". Ebben még van is némi igazság, de húbazmeg, közeleg a választás, a kis szószátyár sem úszhatja meg, hogy agyatlanoknak szánt kampánydumát nyomjon. Ezért a gondolatfüzér emígyen folytatódik: (az EU) ragaszkodik azokhoz a megoldásokhoz, "amelyek bajba sodorták a kontinenst, és csak nagyon nehezen fogadja el, hogy Magyarország, a maga saját módján jobb teljesítményre képes". Ja, elég ránézni a növekedésről, akarom mondani a méretes recesszióról szóló adatokra.

De a plafonnak nagy robajjal ekkor kellett volna leszakadnia: "az ország ma már a saját lábán áll, mozgásterünket jelentősen kiszélesítettük, így mód van arra, hogy idén két ütemben még a lakhatási költségek is jelentősen csökkenjenek."  Ami persze egy megszokott fideszes kamu, hírértéke attól van, hogy már az eddig látványosan kussoló miniszter is ezt fost nyomja. A slusszpoén ezért mégis az, hogy a szócsővé avanzsálás utáni buksisimi helyett a Főnöktől lecseszés érkezett: Viktor Közgépné nyakába varrta, hogy a sunyi vasúti gyorspótjegyes díjemelésből kimaradtak a parlamenti képviselők. 

Kedves Zsuzsa asszony, talán célszerű lett volna megkérni Aput, hogy tisztítsa meg a szemüvegét. Vagy esetleg nadrágot húzhatott volna az ünnepre, meg edzőcipőt. De ha már Hévíz, mindenkinek jobb lett volna, ha inkább belecsücsül a forró vízbe a német és orosz nyuggerek mellé.

Nyilván kár volna ennyire előre szaladni, ám tény: ekkora hibát még nem követett el a mélyen tisztelt kétharmad. Bár nagy csodálkozni való nincs ezen, egyszerű törvényszerűség, hogy egyszer mindenki pofára esik a baromnagy önbizalom jelentette csalóka biztonságérzet miatt. Eddig mindent meg tudtak csinálni, nem igazán számított semmi.

A manyup pénz lenyúlását nem követte hegyeket mozgató felháborodás, miért is követte volna? A hétköznapi fogyasztó - amellett, hogy az öngondoskodás kényszerét azzal próbálja elhessenteni, hogy meg sem éri a nyugdíjkorhatárt, pedig érdemes megnézni az átlagéletkort - nem tud mit kezdeni azzal, háromezer-milliárd. Azzal sem, hogy majd húsz-harminc év múlva ezt fogod kenyérre költeni. Főleg akkor nem, ha most sincs miből kenyeret venni a hónap végén. Az olyan absztrakt dolgok, mint demográfiai katasztrófa, rejtett adósság pedig teljesen lényegtelenek, az úgyis a közgazdászoknak meg a bankároknak számít, nekünk nem. Nem is várható el igazán, hogy Mariska néni az elsődleges egyenleg vagy a maginfláció miatt aggódjon, az ő koordináta rendszerében az X tengely a nyugdíj, az Y pedig az egy rész párizsi négy rész kenyér szorzata.

Nagyobbat durrant az egyetemisták tüntetése, elvégre az már konkrétabb ügy volt. A tandíjmentességet tele pofával hirdető kormány mégiscsak vissza akarta kérni a képzés díját, csak éppen természetben, és a fiatalok agya ettől eldurrant. Aztán meg nyilván a szüleiké is. Nem is az volt a legnagyobb gond, hogy jaj, istenem, mégis kell fizetni a tanulásért, hanem hogy ezt egyeztetés nélkül két pillanat alatt sikerült keresztül vinni. Oktatási és egészségügyi (meg nyugdíj meg tököm tudja) reformot nem lehet hetek vagy hónapok alatt lezavarni nulláról indulva. Igen, ezt beláthatta volna a korábbi akárhány ostoba kormány is, de most a jelenlegiről beszélünk. Az ilyen rendszer eleve szar lesz. Mert tele lesz hibával, mert mindenki utálni fogja és senki sem akarja majd a hibákat kijavítani, elvégre ez egy utálni való szar. De hát ez is elült, az egyetemisták kiharcoltak valamit, meg aztán mégiscsak vissza kell húzni tanulni, mert nem lesz kredit.

A rezsicsökkentésnél is többet számított a mínusz ezer forint havonta, mint az, hogy ennek hosszú távon milyen hatása van, illetve hogy ezt az ezrest majd a pék, a hentes és a kocsmáros fogja visszakérni külön-külön. Azt elég nehéz megértetni a rezsit fizetni nem tudó szerencsétlennel, hogy ez a probléma összetett és az oktrojált árcsökkentés nem megoldás, csak a tünet kezelése, a gond elkendőzése. Ezért őt aztán marhára nem érdekli majd, hogy mi lesz az áramszolgáltatókkal és a többivel. És persze aláírja a hülye papírt is. Mondjuk elég nagy bölcsesség és önuralom kell ahhoz, hogy valaki ne tegye fel a kezét arra a kérdésre: kér-e valaki valamit ingyen.

De most más a helyzet. Az csak a szofisztikáltabbak agyát üti szét, hogy a koncesszió leosztása után néhány nappal a szerénységéről és alázatosságáról híres Lázár János benyújtott egy törvénymódosítót, amely két és félszeresére emeli az cigi kiskereskedelmi árrését, mert hát a négy százalék az kurva kevés, nertársak, tíz kell ide. Az is csak a demokrácia és egyéb szirszarra érzékenyeket zaklatja fel, hogy esetleg épp amiatt tették lehetetlenné a hozzáférést a közérdekű adatokhoz, hogy ne derülhessen ki a trafikmutyi háttere - ami még egy pojácát is felidegesített, bár szerinte tök másról van szó. 

Az viszont, hogy a Dönci, aki trafikos húsz éve, most nem kapott szart se, az, hogy a Pista bácsinak túraútvonalat kell csinálnia egy csík Szofiért, az, hogy a falu hájfejű hentese a vegyesbolt után a cigiboltot is megszerzi, az, hogy most a lúzer trafikosnak egyezkednie kell fontoskodó gyökerekkel, az már mindenkinél kicsaphatja a biztosítékot. Kinél ezért, kinél azért.

Ennek is megvan a tudományos háttere, ami a hithű fideszes agyasokat legalább elgondolkodtatja. Mert az, hogy ezt az egyértelmű einstandot ilyen szégyenteljesen, ilyen alávaló és pofátlan módon hajtották végre, az egyszerűen nem mehet át nyom nélkül egy magára valamit adó konzervatív nézeteket valló állampolgáron. Dönci, Pista bácsi és a többiek a saját bőrükön érzik az eredményt, s őket nem is kell, hogy ennél nagyságrendekkel mélyebben érdekelje a kérdés. Nekik ez lopás. Az értelmiségnek nevezett klub viszont konkrét tapasztalat nélkül is kaphat hányingert. Vannak módszerek, amelyek egy demokráciában nem maradhatnak következmények nélkül. Ugye nem.

A seggnyalonc újságírás prémium kategóriájában igazi mestermű született. A történet kiindulópontja nyilván az, hogy jobbos körökben nagyon menő lett az európai válságkezelés furcsaságait és elkúrásait úgy értelmezni, hogy a tehetségtelen unió, illetve a tagállamok balfasz kormányai meglátták a magyar csodát, majd Viktor király előtt leborulva elkezdték átvenni az unortodox módszereket. Sőt, a magyar példa annyira sikeres, hogy megpróbálják túllicitálni.

Műmájer főnyalonc barátunk, akinek szimpátiáját  jól illusztrálta rövidgatyás kőszegi beszélgetése a Vezérrel, jelentkezett a nagy feladatra. A gazdasághoz ugyan büdös fingja sincs, de címlapsztorit rittyenteni arról, hogy a világ Viktor lábai előtt hever és egyre inkább a zseniális vezetőt követi, nem okozott neki problémát. Nem is lepne meg, ha hamarosan ő is kormányzati megbízással találná szembe magát és új poziban folytathatná a ferdítést és a csúsztatást.

A Heti Válaszban megjelent cikk (a teljes másfél hét múltán is csak pénzért érhető el) valóban nem rossz újságírói teljesítmény. Valós események összegereblyézéséből teljesen hazug és hamis következtetéseket levonni úgy, hogy az összefüggéseket nem látó olvasók nagy része korrektnek érezze a cikket, ilyet tényleg nem mindenki tud. Előre kitervelt, ügyesen kivitelezett átbaszásról van szó.

Kezdődik Ciprussal, lám, lenyúlják a betéteket. Egyértelmű volt, hogy erre a sztorira ráfekszik majd a Fidesz és a lakájmédia, A.B. sem tudta kihagyni. Kár, hogy végül szar se történt, a nagybetétesek eddig is buktak bankcsőd esetén szerte a világban, a kicsik meg eddig is védve voltak az unióban és azok is maradtak. Aztán jön a bankadó, lám, mennyien követik Orbán módszerét. Aha, a maci faszát. Vannak rá példák, de sehol se olyan durva mértékben és olyan keményen átcseszve a bankokat, mint nálunk, ahol megkötött szerződéseket szartak keresztbe.

Szélfordulásként értékeli szerzőnk, hogy a LeMonde-ban a szuverenitásért küzdő harcosként jellemezték Orbánt. Arról persze nem szól, hogy módszereit mindig is keményen fikázták. Vitathatónak nevezi, hogy a kormány korlátozza a demokráciát, majd bedobja a portugál példát, lám, milyen kurva adekvát. Pedig ott az Alkotmánybíróság épp a megszorítások egy részét kukázta, ezért a politikusok azon makkoznak, hogy beleugathatnak-e a taláros fószerek a közszolgák 14. havi bérének elvételébe. Ez a szerző szerint persze épp azt bizonyíthatja, hogy milyen jó volt lebutítani a magyar testületet, most már nem ugathatnak.

Jön még olyan témába picit sem vágó példával, hogy a mocsok Google és Starbucks adót optimalizál Angliában, majd gigademagógia következik: azt, hogy egy ellenzékben levő cseh politikus briliánsnak nevezi Orbán nyugdíjrablását, szerinte a Vezértörpe dicsérete. Pedig csak egy hozzá hasonló populista barom böffent egy nagyot. Az pedig, hogy mások is a rezsicsökkentésen gondolkodnak, szintén érthető, hiszen politikailag sikeres néphülyítésnek tűnik. Az, hogy középtávon az egész ország rábaszik, persze kimaradt a cikkből.

Nyilván nem lehetett kihagyni egy kis IMF-alázást se annak apropóján, hogy a románok mennyire beszopták velük, de ez már annyira szánalmas, hogy nem is kommentálom. A lényeg, hogy sok hasonlóan manipuláló anyagot hoz a Válasz, de ennyire gusztustalanul azért ritkán csúsztatnak.

Félreértés ne essék, azzal semmi baj nincsen, hogy a szokványostól eltérő utakon próbál járni egy kormány, ha már a hagyományos megoldások nem igazán működnek. De azt, hogy Viktorék eszetlenül kapkodnak, az unortodox megoldásokkal brutál túlzásokba esnek, s három év után látszik, hogy még embereket kímélni próbáló megszorításokkal is jókora recessziót okoztak, úgy próbálja a cikkíró eladni, mint követendő példát. Ez pedig nullára írja a lap hitelét.

A Heti Válasz próbálja magát mérsékelten Orbán-pártinak láttani, néha még fikázza is őket, ugyanebben a lapszámban is volt rá példa. Ez azonban csak félrevezetés, a lényeget tekintve a magukat intelligens konzervatívoknak gondoló olvasók szisztematikus agymosása, Orbán-birkává silányítása a cél. S amint az ominózus cikk is bizonyítja, ebben a műfajban valóban profik.