Van abban valami egészen hátborzongató, hogy pont azon a napon, amikor a jegybank szakértői stábja letesz egy újabb profi tanulmányt az asztalra, a Monetáris Tanácsra szabadított fidesztrollok bődületes faszságokat böffentenek bele a vakvilágba. De mint tudjuk, már három hónapja ez a négy ejtőernyős mikiegér fingja a passzátszelet, tehát hiába jön bárki bármilyen észérvvel, az őrület tobzódik a Szabadság téren. Vili bácsi sorait vagyok kénytelen egy picit módosítani: és hol a rossz erősebb haddal áll, az élet hervad - tort ül az agyhalál.

Hat hete még nem akartam elhinni, hogy ez a négy ember egyszerűen pártutasításra bomlaszt és sodorja veszélybe az ország stabilitását. Olvasva a Bloombergnek adott nyilatkozatukat, nehéz másra gondolni. Ha ugyanis annyira hülyék, mint amilyennek tűnnek, ráadásul a négy marha beáll ugyanabba a csordába, akkor optimális esetben a főnökük rájuk szól, hogy ezt nem így kéne. Ilyen azonban nincs, a Vezér valószínűleg igen elégedett. Tevékenységük része az elmeháborodott kormányzati gazdaságpolitikának.

Nagyon röviden az előzmények. A Monetáris Tanácsba a hatalom által benyomott 4 ember a múlt héten zsinórban harmadszor szavazta le a 3 jegybanki vezetőt, így már háromszor csökkentett kamatot az MNB annak ellenére, hogy annak vezetői, illetve szakmai stábja ezzel egyetértett volna. Leverték Simort, mint a vak a poharat, megmutatták, ki az úr a házban.

A múlt hét óta azt is tudjuk, hogy a korábban bedobott egyik ok (a hangulat javulása, az országkockázati felár csökkenése) nem áll meg. Épp gyengébb a forint, mint egy hónapja és kiújulóban a para is a világban. Zavarta őket? Persze hogy nem, tovább csökkentették az alapkamatot. Tegnap óta pedig arra is számítani lehet, hogy ha nem omlik össze körülöttünk minden, akkor még sokáig folytatódik a vagdosás, leszarva minden szakmai ellenérvet.

Mit is mondott a négy jómadár közül nyilatkozó három zseni? 

Magyarország kockázati megítélésében és a forint árfolyamában bekövetkezett kedvező változás tartós, így lehetőséget ad a kamatpolitikában a manőverezésre.

Ilyet épeszű jegybankár nem jelent ki. Amerikában az elnökválasztás után halálugrás a fiscal cliffről, Európában semmi nincs megoldva, kizárólag a brutál jegybanki likviditáspumpa és a feltörekvő piacokra történő pénzbeáramlás miatt nem rossz a hangulat nálunk. Veres Jani is azt hitte, kedvére szórakozhat az elszállt hiánnyal, mert jó a hangulat, aztán hogy beszopta ő is. Nem jó ezzel hazárdírozni. 

Az infláció gyorsulásában elsősorban olyan elsőkörös tényezők, (például élelmiszer- és energiaárak) játszanak szerepet, amelyeken a jegybankok rendszerint "átnéznek".

Lófaszt, mama. Nálunk a maginfláció is igen magas, mert a várakozásokba beépül, hogy a fiskális politika újabb és újabb intézkedésekkel növeli. Nem hülyék a piaci szereplők, ha eddig azt látták, hogy folyamatos fiskális sokkok jönnek, ezt beépítik minden döntésükbe. A mostani dilettáns gazdaságpolitika pedig az unortodox hülyeségeivel még inkább azt üzeni: számítsatok tartósan magas inflációra. Ráadásként ti meg azt sugalljátok: kukáztuk az inflációs célkövetést, ez is felfelé hajtja a várakozásokat.

A kormányzati intézkedések inflációs hatását legkorábban decemberben lehet majd látni, a következő inflációs jelentés publikálásakor.

Most is lehet, ti is tudjátok, hogy növelni fogja, csak a mérték a kérdés. Tudjátok, van ez a stáb a jegybankban, állítólag azt a kurva stabilitási jelentést (pdf) meg is tárgyaltátok a tanács ülésein. Akkor meg mi olyan nehezen felfogható? Már nincs tőkeprobléma, tudnának hitelezni a bankok, csak nem akarnak. Amit tesznek, az marzsnövelés és díjemelés. Drágulás, talán így értitek. De infláció nem lesz, mi? Amúgy meg nem tök mindegy nektek, mi lesz a decemberi jelentésben? Két hónapja is magasról szartátok le, annak minden szavával ellentétben csökkentettétek a kamatot.

A középtávú inflációs prognózisunk szerint 2014-re elérhető lesz az inflációs cél.

Mitől is, ha még a 2013-as megszorítások hatásaival sem számoltok? Mit gondoltok, 2014-ben választási költségvetés lesz, nem lesz megszorítás? Rossz hírem van, Brüsszel nem hülye, kikényszeríti a szigorú költségvetést, amit úgyse tud a Főnök és debil jobbkeze inflatórikus hatású kiigazítás nélkül elérni.

Az elmúlt időszaki kamatdöntései során azzal a feltételezéssel éltünk, hogy létrejön Magyarország és az EU/IMF közötti hitelmegállapodás.

Idióták. Rajtatok kívül mindenki látja, hogy a kormány egyik legfőbb célja kihúzni IMF nélkül.

IMF-ügyben fociszurkolóhoz hasonlítunk, aki bátorítani tudja a feleket. 

Nem ellentmondás ez az előzőhöz képest? Egyszerűbb lenne felhívni Miskát és Viktort, hogy ne hajtsák el őket a vérbe. 

Nem számítunk arra, hogy IMF-deal hiányában nyomás alá kerül a magyar piac.Az IMF-megállapodás előfeltétele a devizakötvény-kibocsátásnak. Nem számolunk azzal, hogy nem lesz IMF-deal.

Dilettáns duma. A piacot nem lehet előre jelezni, ha para van, a leggyengébb láncszemen verik el a port. Azok meg mi lettünk, részben épp miattatok. Amúgy meg jobb lenne, ha IMF nélkül számolnátok, inkább legyen kellemes meglepi, ha mégis lesz belőle valami.

Bátor dolog jósolni, de Magyarországon az "egyensúlyi kamatláb" (ami anélkül segítene élénkíteni a gazdaságot, hogy az inflációs folyamatok felett elveszítené a kontrollt a jegybank), 4,5-5 százalék közötti.

Egészséges, zavarok nélküli világgazdasági helyzetben, kiszámíthatóan növekvő magyar gazdaságban esetleg. De most szar van kinn, nálunk meg stagfláció, majom!

A kamatcsökkentések mértéke az óvatosság jegyében nem lehet egyszerre nagyobb 25 bázispontosnál, és csak nagyon erős indokok mellett lehetne 50 bázispontos vágás, vagy emelés az irányadó rátában.

Ha így folytatjátok, lesz itt 200-300 bázispont is felfelé.

Az a fő baj, hogy a tűzzel játszatok. A legtöbb, amit ezzel elértek, az a nagy büdös semmi. Növekedésélénkítő hatása nincs a kamatvágásoknak. A hosszú hozamokba nem megy át, olcsóbb nem lesz az adósság-finanszírozás és nem serkenti a hitelezést se, amíg a bankok anyacégei folytatják a forráskivonást - reagálva a bankadós szopatásra. 

Ellenben kurva nagy szar lesz, ha megváltozik a hangulat. Orosz rulett ez baszki, több golyóval. A legjobb verzió, hogy életben maradunk, de jó eséllyel feldobjuk a pacskert. Sose gondoltam volna, hogy vannak barmok, akik ezt önként vállalják. 

Nagyon szomorú látni az MNB kivéreztetését. Képtelenek voltak kivárni Simor távozását, meg kellett alázni, hogy fél évig szopjon még ott béna kacsaként. Király Juli is hiába rikoltozik, hogy 10-15 évig nem lesz hitel nélkül növekedés, teljesen felesleges bármit mondania. A Hatalom négy rongy emberrel már átvette a jegybankot, az új elnök érkezése és a teljes vezetés lecserélése már csak a devizatartalék feletti ellenőrzés megszerzése miatt fontos.

Eötvös cirkuszt megszégyenítő módon ismét sikerül Matónak megszívatnia a komplett biztosító szektort: van másiiiiiik, vigyorogja a képünkbe. Jó hát ez most nem egy új adó, csak a bedőlt MÁV ÁBE által hátrahagyott szemétdomb rekultiválása. A MÁV-os ügyfelek hónapok óta várják, hogy benyújtsák végre a törvényjavaslatot, amely a függőben lévő káreseteket hivatott rendezni. Az nyilván nem volt járható út, hogy a károkozók nyakába varrjanak milliós tételeket, a tervekben ezért az szerepelt, hogy magánszemélyek százezer, cégek 200 ezer forintig vállalják a felelősséget maguk, a többin meg osztozik az állam és a MABISZ.

Na ehhez képest ezt sikerült megalkotni: "A Javaslat szerint az igényeket csak a MÁV ÁBE-val szemben lehet érvényesíteni, biztosítva ezzel a károkozás időpontjában biztosítási fedezettel rendelkező károkozó lehetőség szerinti mentesülését a velük szemben közvetlenül támasztott igények vonatkozásában." A szöveg többi részében egyértelműsíti, hogy a kárt a MABISZ fogja kifizetni, pontosabban a biztosítók piaci súlyuk arányában tesznek bele zsét a kártalanítási alapba.

Vagyis lószart se kell fizetniük az ügyfeleknek és az államnak. Ezt én baromira sajnálom. Nem azért, mert a bunkaja megérdemli, bezzeg én fizettem a kurva drága kötelezőt. Nem, nem ezért. Hanem azért, mert megint sikerült valamit úgy megoldani, hogy csak az a tanulság, szarni kell mindenre, majd valaki megoldja, kifizeti, ellapátolja helyettünk.

Igen, a MÁV ÁBE ügyfelek át lettek verve, elvégre senki sem mondta el nekik, mit jelent az a fogalom, hogy egyesület. Ezért mondjuk pont megérdemelnének egy tockost, mit gondoltál, az az "E" mi a faszt jelent, mégis a többi társaság Zrt.-jéhez képest? Azért kevésbé, hogy kilopták a seggük alól az egész céget - ez szívás. Vagy szemétség, mert a rohadék állam hagyta.

De hát ez van, bassza meg! Ez nem bosszú vagy kárörvendés. Egyszerűen: ott van-e a neved a lap alján vagy nincs ott? Ott van. Akkor sajnos kötöttél egy szerződést, s a benne foglaltakért te vagy a felelős. Akkor is, ha átbasztak, akkor is, ha nem erről volt szó, akkor is, ha te nem tehetsz semmiről. Ez nem jelenti azt, hogy ott kell hagyni a testedet kiszáradni a sivatagban, arra hivatkozva, hogy te akartál piramisokat nézni. De jelenti azt, hogy nem sétálhatsz el.

És nem csak te, az állam se, hiszen ő hagyta, hogy ez a szutyok cég, bocsánat, egyesület idáig jusson, és vérbe szívasson ügyfeleket - például téged - és vétlen autósokat egyaránt. Nem, nem kell, hogy milliókat fizess ki, ez nyilván nem is lehetséges, s nem is cél senki egzisztenciáját megingatni. De valami tanulópénz járna. Mert most te vagy a királycsávó, aki duplán jól járt, a többi meg szimpla lúzer. Az a százas, ami az eredeti javaslatban volt, megtanítana mindenkit, hogy a felelősség nem hárítható át azzal a szöveggel, hogy engem nem érdekel a szabályozás mikéntje. Érdekeljen, mert aláírtad. Ha valakinek a pénz előteremtése komoly megterhelést jelent, az kérhessen mérséklést az államtól, de valamit fizessen a károkozó.

Nem kell mentegetni a MABISZT sem, de az azért még sincs rendjén, hogy azok a tagok szívjanak és fizessenek, akik nem voltak befolyással a szabályozásra és akik normálisan működnek. Aki ezt elbaszta, az az állam, illetve a PSZÁF, miért is fizessen akkor a MABISZ - közvetve mindenki, akinek biztosítása van?

Ez a megoldás annyira tipikus és annyira idegesítő. Felvettél devizahitelt és ráfaragtál? Nem baj, az állam majd kisegít (ja, végtörlesztéssel, ami speciel rajtad kurvára nem segít). Szénné adósodott az önkormányzat? Sebaj, majd az állam a felét elviszi és újratárgyalja. Tuti kötelezőbiztosítást kötöttél és beszoptad? Szarni rá, majd valaki rendezi. Lépten-nyomon az a tanulság, hogy nem kell itt felelősséget vállalni semmiért. De akkor milyen alapon várunk el bármit is másokkal szemben?

Derék döntéshozónk a második nem megszorító csomagnál tett halvány megjegyzést arra nézve, hogy jövőre 140 milliárddal kell javítania a Nemzeti Adó és Vámhivatalnak az adóbeszedésen, a hosszútávú cél pedig az adókikerülés teljes megszüntetése. Azt most hagynám, hogy ez mennyire hagymázas elképzelés a teljes foglalkoztatottság mellett.

De miről is van szó? Feketegazdaság, adóelkerülés - valójában mennyire vagyunk ennek kitéve? A legpontosabb válasz nagyjából az, hogy kurvásul ki vagyunk téve. Valódi adatok ugyanis nincsenek. A KSH beszámítja persze a feketegazdaság méretét a GDP-be, szerintük ez úgy 25 százalék, ám valójában ez egy tetszőleges érték valahol a naprendszerben keringő bolygók és az egy dobozban található gyufaszálak száma között. Mindenki így csinálja egyébként, a társadalomra jellemző adatot kreálnak, ami a svédeknél nyilván kisebb, mint az olaszoknál.

Ebből még nem lehet tudni, hogy mégis mennyi az adótömeg, ami kiesik - hiszen az eltitkolt céges bevétel kisebb adókiesést jelent, mint az eltitkolt bér, lévén egészen eltérő a terhelésük. Erre is csak becslések vannak - egy nemzetközi kutatás szerint Magyarországon éves szinten az adóelkerülés legalább 2000, de talán 3000 milliárd forintot is elérheti. Ez az adójellegű bevételek harmada-negyede, s az elcsalt összegnek mindössze tizedét tudja beszedni az adóhatóság.

Adódik a kérdés: ki hozza össze ezt a két-háromezer-milliárdot? Elsősorban nem Gizike, aki nem ad nyugtát a hajvágás után - de persze ő is. Míg Amerikában az adócsalást az mozgatja, hogy a bűncselekményből szerzett vagyont valahogyan vissza kell folyatni a gazdaságba, addig itt Kelet-Európában az adócsalás önmagáért való foglalatosság - lásd őt és őt. A bűncselekmény maga, hogy adót csal a delikvens - természetesen itt is működik a drogból, kurvákból, fegyverekből, akármiből származó pénz átmosása, de nem ez a tipikus.

A legtöbbet az áfával lehet szakítani, ez adja a csalások java részét. A dolog többszörösen is megéri: 27 százalék a hozam, ráadásul kis ráfordítással hatalmas pénzeket lehet megmozgatni. Csak annyi a lényeg, hogy az áfát momentán ne fizesse meg az, akinek be kell fizetnie, s írja le, igényelje vissza az, aki erre jogosult. Vagyis eladok valamit ezer egység plusz áfáért, az bevételből az áfát nekem be kell fizetnem a költségvetésbe, s ezt az áfát, ha jogosult, akkor leírja a vevő. A bolt az, hogy én persze nem fizetek be semmit, ő viszont visszaigényli. Utóbbi szabályos és törvényes - ez neki jár, ha megvette a szajrét. Persze a buliban mindkét fél benne van, nagyon ritka, mikor a vevő jóhiszemű és nem tud a csalásról. Ezek az emberek (cégvezetők) tipikusan a főállású bűnözők, ők hagynak hátra milliárdos adóhátralékkal cégeket, soha egyetlen pillanatra sem volt még kósza szándékuk sem arra, hogy bármilyen adót befizessenek. Egyfajta aranybánya számukra a lánc, illetve karusszel ügylet: ilyenkor az első szereplő nem fizet és vall be semmit, s hasonlóan járnak a lánc tagjai, de legalábbis többségük. A lánc végén lévő cég pedig papíron jogosan igényel vissza egy valag pénzt. Minél hosszabb a lánc, annál nagyobbat lehet szakítani - hiszen a tagok egyenként és együtt is visszakérik az áfát befizetés nélkül, s mivel mindenki benne van a buliban, senki sem nyomja fel a társaságot a hatóságnál - nyilván egy tisztességes cég ilyen balhét nem kockáztatna.

A legtutibb persze mindezt uniós ügyletnek eladni, hiszen az államok közti információcsere, még ha azonnal is reagálnak egymás megkeresésére, nagyjából féléves csúszásban van a valósághoz képest. A buli itt arról szól, hogy a cégek közti biznisz áfamentes, ha a cégek más tagállamban vannak és az áru elhagyja az eladó országát. Ezt többféleképp ki lehet használni, klasszikus eset, ha az áru nem hagyja el az országot, vagyis egy áfás üzletet áfamentesen bonyolítanak.  A közösségi ügyleteket folytató cégeknek negyedévente kell összesítő jelentéseket készíteniük, vagyis hónapokig lehet úgy tenni-venni, hogy annak nyoma sincs - az áfacsalás az unió egyik legnagyobb problémája, ez kifejezetten nem magyar specialitás.

Ez a kör nem keverendő össze az áfacsalás mezei változatával, a "kiskeziccsókolom, számlával vagy anélkül" biznisszel. Persze a NAV szemszögéből annyi a különbség, hogy nem nyolc év sitt, hanem pármilliós bírság jár érte, ha elkapják. Itt nagyon nehéz meghúzni a határt, mert ha igazán náci elvek szerint nézzük, akkor mindenki adócsaló, aki számla nélkül köttette át a klotyót vagy cseréltette műanyagra az ablakot. Ezek a cégek mindazonáltal működnek, nem azért jöttek létre, hogy átbasszanak bárkit, hanem hogy adott tevékenységet végezzenek.

Ebbe a körbe tartozik a minimálbér plusz zsebbe 50 ropi esete is. Bele lehet ezekbe kötni - Bokros Lajos nyilván kötelet adott volna érte -, de ugye senki sajnálja komolyan a melóstól, hogy Skodára tudja cserélni a Suzukiját? Csalás? Igen az, kevesebb adót fizet, mint a bérből és fizetésből élő.  Nagyon nehéz meghúzni a határt, hogy hol válik vérlázítóvá az ilyen típusú csalás, a bálnamercinél vagy az úszómedencénél. De azt sem szabad elfelejteni, hogy ha minden hasonló eset frankón számlára, leadózva menne, s ehhez lenne kialakítva a cech, azt senki sem tudná kifizetni. Kapásból 20-25 százalékkal emelkedne minden szolgáltatás ára, az élelmiszereké se sokkal kevesebbel - a gabona, a hús negyede biztosan feketekereskedelemből származik, a be nem jelentett alkalmazottakról nem beszélve, ami szintén dobna egyet a költségen.

Az áfa mellett a legnagyobb értékű csalás a járulékokhoz kapcsolódik (ma már egy része szociális hozzájárulási adó néven fut). Vagyis az eltitkolt bérjövedelemhez, s ahhoz, hogy a bérjövedelmeket más fajta jövedelemnek álcázzák, például céges bevételnek. Ez a típusú csalás ezermilliárdos nagyságrendet tesz ki évente - ez csak a járulék és szociális hozzájárulási adó. Mivel a bruttó bér után 60 százalék adót kell fizetni - 33,5 százalékot a munkavállalónak, 27-et a munkaadónak - egész könnyen összejön egész komoly összeg. Ha csak egy minimálbéres alkalmazottat nem jelent be valaki, az havonta 93 ezer forint után 59 ezer forint adó és járulék be nem fizetését jelenti. Ez egy év alatt 700 ezer forint.

Iszonyatosan durva becslés, de a 3,9 millió alkalmazott, 2,9 millió nyugdíjas, kétmillió kiskorú, diák, valamint a munkanélküliek, háztartásbeliek és egyéb, valahol nyilvántartottak mellett néhány százezren az állam számára teljesen kimutathatatlanok. Ha feltesszük, hogy valamiből csak élniük kell, s nagy valószínűséggel feketén dolgoznak, akkor ez százezer fő estén a minimálbért alapul véve évi 70 milliárd, 200 ezer fő esetén 140, 300 ezer fő esetén pedig 210 milliárd forint szja és járulékkiesést jelent - nem tudni, hány láthatatlan van pontosan, s ők miért azok, illetve mit csinálnak, de nagy részük vélhetően dolgozik, nem csak létezik biológiailag.

Azt fontos leszögezni, hogy ennek a körnek a rendszerbe vonása azért kifejezetten nehéz, mert sokukat a munkaadója bejelentve nem is tudná alkalmazni. Egy varróüzem, egy falusi vegyesbolt egyszerűen nem termel ki annyi bevételt, hogy a bérterheket ki lehessen fizetni - itt a cégvezető is gályázik, és ő sem a Bahamákon nyaral. Ezek azok a cégek, amelyeket a folyamatos minimálbér-emelés vagy bezárásra vagy feketefoglalkoztatásra kényszeríti. Márpedig ha ezek a munkahelyek megszűnnek, újak bizonyosan nem lesznek helyettük. A svarci tehát még mindig jobb. A maszekolás, a be nem jelentett mellékállás be nem fizetett adója pedig szinte becsülhetetlen - és ellenőrizhetetlen.

Részben a bérekre rakódó adót és járulékot elcsalók körébe tartozik a bálnamercis vonal - persze az egyszerű gazdagembernek is lehet bálnamercije. Van a biznisz, abból van könyvelő, aki elintézi, hogy adózni ne kelljen. Ennek is több válfaja van. A primkó egyszerűen nem fizet és kész, ők nem tudnak elszámolni egy vagyonosodási vizsgálat alkalmával az ezer négyzetméteres házzal, amit minimálbérből kellett volna felhúzni. Itt nyilván minden más is van a bérterhek elcsalása mellett, így áfa, társasági adó és ki tudja még mi minden. A másik, a rafkós. Ő már igyekszik mindent lefedni, vagyis valóban ki van mutatva a bazinagy pénz, csak azt éppen nem bérágon vette ki, hanem más módszerekkel. Itt a lehetőségeknek a vagyon szab határt: kisebb (na jó, ez is sok milliós persze) összegeknél egyszerűbbek a módszerek, szóba jöhet például a sima osztalékági pénzkivét, vagy juttatások nyújtása. Ez nyilván akkor jön szóba, ha a tulaj maga a cégvezető, ha ezek a funkciók elválnak, akkor bérágon nem is jöhet pénz a tulajnak, a cégvezető pedig sima alkalmazott, a vagyon nem nála kulminálódik.

A nagy, milliárdos pénzeknél - ahol már nem a bérág, osztalékág a kérdés, hanem praktikusan az osztalékadó mindenképpen végrehajtandó minimalizálása - viszont már minden lehetőség kihasználható, kezdve a svájci, liechtensteini parkoltatástól az offshore cégen át a komplett struktúra kiépítéséig. Ha jól csinálják, akkor osztalék plusz eho helyett nagyjából nulla lesz az adóteher. Nem lehet tudni, mennyi pénzt érintenek az ilyen ügyletek. A meghirdetett adóamnesztia révén azonban ennek csak töredéke vándorolt haza, ez is kitett pár tíz milliárdot. Ezeknél az ügyleteknél egy hajszál választja el a legálist az illegálistól. Márpedig az illegális szinte garantált sitt a könyvelőnek, menedzsernek és a tulajnak egyaránt.

Igen, a sitt. Sok éve elég szigorúan rendelkezik a Btk. az adócsalásokat illetően, viszonylag alacsony tétel mellé már igen komoly börtönbüntetés is járhat - ezt ráadásul tovább keményítették 2011-től. Elvileg kétmillió forint felett - ez összejön két minimálbéres alkalmazott kétéves feketefoglalkoztatásával - már öt évig is tarthat a börtönbüntetés, 50 milla fölött kettőtől nyolc évig, 500 milla fölött pedig öttől tíz évig terjedhet. A szigorral nincs baj, ám a gyakorlat azt mutatja, hogy nem annyira nagy divat adócsalásért lesittelni valakit. Nemcsak a celebritásokat kímélik meg ettől, hanem a civileket is.

Összességében elrettentő, mekkora mértéket ölt Magyarországon az ilyen-olyan módon elkövetett adócsalás, azonban az a kormányzati szándék, hogy ezt felszámolják, teljességgel irreális - egy társadalomban mindig lesznek csalók. A cél csak az lehet, hogy elviselhető mértékűre csökkenjenek ezek a mutatók. Még azt csak-csak meg lehet határozni, mi ez a szint - az biztos, hogy nagyon jelentős javulásra van szükség, mert a mostani állapot nagyjából olyan, mintha egész télen úgy kellene fűteni, hogy tárva-nyitva vannak az ablakok. Több kormány próbálkozott már, ám eddig hatástalannak vagy alig érzékelhetőnek bizonyult mindenféle fehérítési akció. Talán, mert ez nem is adózási kérdés elsősorban. Akkor viszont nem is úgy kellene kezelni.

Először is szóljon az örömóda, jövőre újra 5-8 százalékkal kevesebbet kell fizetniük az autósoknak a kötelező felelősségbiztosításért. De pofa be, nehogy a Vezér Jobb Keze ezt megtudja. Miniszter Úr épp vadul keresi a sokadik megszorítás összetevőit, még képes egy perc alatt a duplájára emelni a kötelezőbe tavaly beépített baleseti adót.

Ez már csak azért is szivattyú lenne, mert a 2013-as árszint tényleg a mélypontot jelentheti. Mostantól az autósok tudatosságán múlik, hogy olcsó marad a biztosítás, vagy nekiáll drágulni. Micsodáján? Pénzügyi tudatosság Magyarországon? Hallott már ilyenről valaki? Így aztán nem nehéz megjósolni a következő időszak trendjét.

A biztosítók legnagyobb szerencsétlenségére az elmúlt tíz évben a technológiai fejlődés jól odatoszott annak a tervnek, hogy ha jól megbonyolítják a tarifarendszert, hülye ügyfél úgyse látja át és nem szarozik a legjobb ajánlat kikeresésével, főleg nem biztosítóváltással. Megjelentek ugyanis az online összehasonlítást biztosító alkuszok és hiába nyúltak több száz oldalasra a tarifatáblázatok, 10 perc alatt ki lehetett választani a legjobbat.

A árak szakadni kezdtek, a biztosítók meg egyre gyorsabban száguldottak a lejtőn a szopórollerrel. Mivel az összehasonlítás ellen semmit sem lehetett tenni, elkezdtek lobbizni a szabályozás megváltoztatásáért. Azt még a legprimkóbb agyú autós is felfogta, hogy ha évente egyszer 10 percet rászán a tarifálásra, sokat spórolhat. Ezért nem maradt más, mint az évi egyszeri váltási időszakot tartalmazó ügyfélbarát rendszer kinyírása.

Megtörtént, idén már csak 2 és fél millió autós válthat a novemberi kampány során, közel másfél millió pedig az évközi évfordulójakor. A módosítás-sorozat friss eleme, hogy jövőre már bármikor változtathatják meghirdetett díjaikat a biztosítók, csak annyi a kikötés, hogy erről 60 nappal korábban szólniuk kell. Hogy mi lesz ebből, jól előre vetíti az a tény, hogy már a novemberi kampányra kettős mércével áraztak. A díjak egy része a kedvezmény, ami csak az év végi váltókra érvényes, akinek csak januárban és februárban van erre lehetősége, nagyjából 15 százalékkal többet fizethet.

Akinek jövő március után van az évfordulója, ma még nem is tudhatja, mi vár rá. Jobb, ha rá sem néz a mostani tarifákra, kivéve persze ha fel akarja cseszni az agyát. Igen öreg, de másodrendű autós vagy, ez rád nem vonatkozik, te szívni fogsz, csak a mérték a kérdés. A biztosítók persze hitegetnek, hogy nem lesznek magasabb díjak az új rendszerben, de ez egy nagy kamu. Évek óta arra várják, hogy végre emelhessenek.

Az online alkuszok adataiból pontosan látszik, hogy év közben sokkal kevesebben tarifálnak. Nincs novemberi nagy felhajtás, az átlagautós tesz az egészre, jön a csekk és fizet. Egyszerű összefüggés ez, sokkal kisebb verseny, magasabb tarifák.

Egyetlen dologgal tudnának az autósok beleköpni a biztosítók levesébe: ha a kampányidőszak eltűnése után is kurvára odafigyelnének a saját pénztárcájukra, vagyis sokan kikeresnék a legolcsóbbat és arra szavaznának. De mivel semmi ok azt gondolni, hogy ez bekövetkezik, bátorság sem kell a kijelentéshez, hogy elindulnak a díjak felfelé. 

Ezzel együtt igazából egy szavunk sem lehet. A ritka ügyfélbarát szabályozás és a net terjedése, mint szerencsés véletlen Közép-Európa legalacsonyabb díjait hozta el Magyarországra, s komoly sansz van arra, hogy még a folyamatos lassú emelkedéssel is ha nem is igen alacsony, de relatíve kedvező szinten maradjanak a tarifák a következő években.

Alaphangon semmi problémám a bankokkal. Majdnem ugyanolyan szereplői a piacgazdaságnak, mint például a fogkrémgyártó cégek. Céljuk a lehető legnagyobb profit elérése, az pedig, hogy mennyire kurvulnak el, a szabályozók felelőssége. Van persze egy különlegességük: jól működő pénzügyi közvetítő rendszer nélkül nincs faszán pörgő gazdaság, igaz, ha túl nagyra hagyják nőni a bankokat, méretes lesz az orcájuk is. Őket ugyanis ilyenkor nem lehet hagyni bedőlni. Fogkrémgyár, telefoncég, bármi egyéb mehet a lecsóba, nagybank nem, mert veszélybe kerülhet miatta a pénzügyi rendszer.

De ez a kis szösszenet a magyar bankokról szól. Ezek közül egyet se kellett megmenteni még a válságban se, legfeljebb egy mankót tolni a büdös hónaljuk alá. Miért szokás rühellni a bankokat? Mocskos sokat keresnek, kizsigerelik az embereket. Miért bazmeg, a pelenkagyár, meg az olajcég nem erre hajt? A tulajt csak a profit érdekli, igaza van. Következő okosság: átcseszték a pógárokat a devizahitelekkel. Na persze, fegyvert szegeztek az ügyfelek homlokához, hogy aláírják a szerződést? Ácsi, a genyák egyoldalúan változtatgatták a szerződési feltételeket, pofátlanul megemelték a kamatot. Ja kérem, hülyék lettek volna nem ezt tenni, hiszen megvolt a törvényes lehetőségük. Hány pert nyertek szegény átbaszott devhitelesek ez ügyben jogerősen?

Maradjunk annyiban, hogy a profitmaximalizálás érdekében kihasználták a rendelkezésükre álló törvényi lehetőségeket, s hogy ezt megtehették, a nem megfelelő szabályozás volt felelős. A politikának meg esze ágában nem volt szigorítani, a válságot kevesen szagolták meg előre, a szoci kormány meg örült, hogy Orbánék költségvetést szétcsesző állami lakástámogatását úgy tudták visszafogni, hogy közben a választó megkapta a hitelt a plazmára, kecóra piaci és deviza alapon. A Fidesznek se volt egy szava se ehhez, a bankok meg örültek, hogy kaszálnak a bolton. Itt volt a legnagyobb a profitmarzs egész Európában, mit kellett volna mondaniuk, köszi, felajánlom jótékony célra? Az a bűnük, hogy nem mondták ezt? Az állam hülyesége miatt sokat kerestek 10 évvel ezelőtt? Ezért kell ma a halálba szopatni őket, tudomást sem véve arról, hogy kinyírásukkal az egész gazdaságot bedöntik?

De a kormány ostoba unortodox ámokfutása triviális, nem ez most a téma. Az nem világos, hogy a bankok miért mennek önként és dalolva helybe a sallelért. Bankadó? Köszönjük szépen. Végtörlesztés? A faszba, épp kérni akartuk. Tranzakciós illeték? Nem lehetne emelni? Erőtlen ejnye-ejnyéken túl egy pillanatra sem volt a Bankszövetség képes kiállni és azt mondani: eddig és nem tovább.

Nagyjából a tavalyi megállapodásig vágtam, hogy mit akarnak. Úgy tűnt, van taktika: most nyelünk három decit, de ott a papír a terhek fokozatos csökkenéséről, Debil Gyuri aláírta. Idén szívunk, jövőre feljövünk nullára, utána meg talán takarodnak ezek a halálba, de ha mégse, itt a dokument, hogy a bankadónak annyi. Közben anyunak küldjük haza a pénzt, hitelt nem adunk, mentjük a menthetőt. Érthető reakció.

Október elején Pszichopatai Bankszövetség-elnök, aki maga terjesztette, hogy jegybankelnök akar lenni, még híg fosig nyalt be a kormánynak. Ha nagyokat akarok röhögni, előveszem az interjút, melyben kifejti, hogy milyen szépen és több témában egyeztet folyamatosan a kormány a bankokkal, nagy spanjával, Debil Gyurival is napi a kapcsolat. Kábé másnap kiderült, hogy a kormány leszarja az írásos megállapodást és minden előzetes egyeztetés nélkül felrúgta a bankokkal kötött szerződést.

Legkésőbb ez kellett volna legyen az a pont, amikor a bankok azt mondják nagy nyilvánosság előtt is: most már húztok ti a gedvás picsába. Idesüss, Viktor! Jó arc vagy, de mi meg minden díjat 20 százalékkal megemelünk, a kkv-k forgóeszköz-finanszírozását felülvizsgáljuk, átalakulunk fiókteleppé, kirúgunk sok ezer embert, az árfolyamgátba pedig egy fillért sem adunk, mentsétek az idióta devizahiteleseket nélkülünk. Nem kéne mégis kicsit tárgyalni velünk, kicsi gonosz törpe? De semmi hasonló, csak a nagy kussolás.

És csak eztán jött az adósságátvállalós ügy, ahol az iqbajnok Kósa Pubi elszólása óta teljesen egyértelmű: a sok felesleges beruházásra milliárdokat kiszóró önkormányzatok számláját is a bankokkal akarja kifizettetni Lajos és bandája. A reakció pedig még mindig a szokásos: nem is rossz az ötlet, vizsgáljuk.

Mitől féltek, puhapöcsök? Amíg csak ultizás és vitorlázás közben magatok közt anyáztok, a következő szarság árát is rátok fogják nyomni. Olyannak tűntök, mint a szende szőke, aki kicsit sír, hogy fáj neki, de közben arra vágyik, hogy egy hatalmas feka lompos bélelje ki. Őszintén, mi veszteni valótok van? Miféle gittegylet vagytok ti?

Csányi Sándort értem. Őt lehet máshogy is kompenzálni, de ha nincs ilyen, legnagyobbként és legstabilabbként neki nem rossz, ha döglődik a konkurencia. És a többi bankár? Ugye nem arról van szó, hogy a farok csóválja a kutyát, vagyis semmilyen körülmények között nem akartok már itt hitelezni, s ezt jól meg lehet magyarázni a növekvő terhekkel?

Egy szavatok nincs a kormány felé, de suttyomban az összes bank azon dolgozik, hogy a legrafkósabb módokon kúrja át az ügyfelekre a veszteség minél nagyobb részét. Mi fogjuk bazmeg fizetni szinte az egészet és annak a levét is mi isszuk, hogy évekre recesszióba dől a gazdaság. És ti asszisztáltok ehhez. Persze, áldozatok vagytok egy pontig, de most már gyávaságotokkal a saját fészketekbe szartok. És a miénkbe, az egész országéba. Egy mocskos kormány sunyi cinkosai lettetek.

Már készül egy bő lére eresztett adócsalós poszt, de előtte vajas zsömle gyanánt egy kis NAV-ozás még belefér. Az IMF, Brüsszel, a Költségvetési Tanács és a szomszéd néni is úgy véli, hatékonyabbá kell tenni az adóbeszedést. Ez nem annyira szofisztikált kérdés, hogy ne lehetne vele kapásból egyetérteni.

Node. Először is döntsük el, ezen belül pontosan miről is beszélünk. A NAV évente nagyjából 8000-9000 milliárd forint adóbevételt szed be, 95 százalékban önkéntes befizetés révén. Az ellenőrzésből, végrehajtásból és Győzike tökére lépéséből úgy 300 milliárd jön be.

Melyikre tetszenek gondolni, mikor hatékonyságnövelésről beszélnek? A 9000 milliárd se akkora összeg, hogy hanyatt kellene verni magunkat tőle, meg a 300 se. Az önkéntes adófizetés ügye jellemzően túllép a NAV intézkedési körén, ezért a államnak kellene tennie - az általános adómorált rövid távon nem nagyon lehet javítani, ehhez strukturális átalakítások kellenek. Amiért a NAV seggét lehet rugdosni, az a 300 milliárd forint. Annak ellenére, hogy javult itt a helyzet a pár évvel ezelőttihez képest, a behajtásnál alapvető gondok vannak a fejekben. 

Ami igazán gátolja a hiper über teljesítményjavulást, az a kiindulási pont. A legegyszerűbben úgy lehet pénzt beszedni, hogy a revizor kiballag Akárki Kft.-hez, nekiáll túrni, és talál valamit, amit 30 napon túl adott, fizetett, mutatott be a derék gazdasági társaság. Köszönjük, 500 ezer forint. Olcsó, gyorsan megvan, kipipálva. Amellett, hogy a vérbe lehet ezzel az attitűddel idegesíteni az egyszeri cégeket - mindenki csesz el dolgokat, attól még nem lesz senki bűnöző, egy ejnye is épp elég lenne ilyen esetekre -, nem lehet nagyot szakítani. Ahhoz képest, mintha a top adócsalókat kergetnék. Azt túlzás volna állítani, hogy a revizoroknak mindegy, épp kit buzerálnak, de tény: nem motiválja őket a rendszer, hogy V. László éjszaka-császárt meg ehhez hasonlókat hajkurásszanak Gipsz Jakab helyett. Ezért ugyanis külön jutalom vagy bronz Simicska szobor nem jár.

A revizorok egyfajta bibliaként tekintenek az adózás rendjéről szóló törvényre, s lényegében minden mozdulatukat az határozza meg, vajon a 17/A paragrafus e) bekezdése mit is mond adott kérdésben. Ez persze az eljárás szempontjából baromi fontos, de sajnos ezek a gané adócsalók nem az Art. 17/A/e alapján csalnak adót, hanem az alapján, ahogy éppen sikerül. Kimennek a revizorok egy milliárdos céghez, és úgy mennek a biztosra, hogy inkább kevés munkával formai hibákat keresnek, mert az két millát is hozhat azonnal. Utánajárással lehetne belőle tízszer ennyi is.

De miért csinálják ezt? Mert most kell eredményt produkálni. Mert hát kormányzati intézményben pénzforgalmi szemlélet van. Az nem számít, amivel itt molyolsz, baromarcú, az a bevétel, amiről határozat van. Az hogy ez húsz forint, és a bíróság előtt nem áll meg, másodrendű. Basszus, most már október-november van, nem érünk rá szarozni. Az év végén két hónap az ilyen hülye ügyek gyártásával megy el, s persze újabb hónapok alatt lehet ezt a sok szart ellapátolni. Közben meg eltűnik a lényeg.

Lehet tehát bőven teljesítményt javítani. De ne ám úgy, hogy akkor átírom a NAV bevételi soron a kettest hármasra. Ha már puskát adtam a katona kezébe, akkor engedem lőni, és nem fenyítem meg, ha fogy a töltény. Különben csak a tussal tud egy-két közel merészkedő idiótát szájon vágni. Azt pedig jó ha tudjuk, hogy elég komoly nehéztüzérségen ül a NAV.

Az önkormányzati adósságállomány nagyjából felének átvállalását Kósa Lajos úgy értelmezi, hogy most az állam baromira jó fej. Egyébként Lajos pontosan kicsoda is ezen a meccsen? Ő magát egyértelműen csatárnak tartja, de legalábbis a hetes számot íratná a hátára, szerepe szerint azonban - tekintettel arra, hogy ő csak egy kurvasok hitelt felvett polgármester, akinek most a segge alá nyúltak - leginkább ahhoz a szódásszifonalj vastagságú szemüveget hordó, folyton lógó taknyú kissráchoz hasonlít, akivel a Felcsút FC portása egy busszal szokott járni, ezért egyszer vasárnap délelőtt az öreggel bemehetett az öltözőbe.

Lajos ehhez képest mintha szerepzavarban lenne. Neki csendben kellene vigyorognia, hogy a stadion meg a villamos mellé kap tízmilliárd forintot, és hangos röhögésekkel kellene elvonni az olyanokról a figyelmet, mint Balassagyarmat egyébként szintén fideszes polgármestere, aki nem átallotta nemtetszését kinyilvánítani. Mert szerinte mégse járja, hogy most a jól gazdálkodók érzik hülye lúzernak magukat. De Lajos ennél nemesebb feladatra vágyik. 

Ő majd elmondja. Hogy mennyire király dolog is történik, s a bankoknak is inkább örülniük kellene. Mert ez nekik "talált pénz". Hogy tetszettél mondani? Ezek szerint Debrecennek például nem is állt szándékában visszafizetni azt a húszmilliárd forintot, amit innen-onnan felvett? Hanem egy nagy lengetőset mutatott volna, hogy ezt nektek, nem pedig törlesztést? Ja, Lajos, ehhez képest tényleg talált pénz ennek a zsetonnak a fele. 

Én alapvetően egy trágár tapló vagyok, de fussunk neki mégy egyszer, mi a talált pénz, Lajos? Adott kockázatú ügyletet beáraztak a bankok és az önkormányzatok, majd anélkül, hogy ez az ügylet komolyan veszélybe került volna, jön valaki és közli, hogy akkor ez kérem egy terített betli és egyébként újraosztást kérünk? Félreértés ne essék: nem a bajba jutott önkormányzatokat, nem a csőd szélén tántorgókat akarják megsegíteni. Az önkormányzatok az idén és jövőre kezdenek kemény törlesztésbe, vagyis nem is lehet tudni még, ki fogja ezt bírni és ki nem. Nem az a deal, hogy a csődtől megmentettek hitelének egy részét átvállalja az állam, hanem a teljes állomány felét el akarják tüntetni.

Ez nagyjából annyira talált pénzt, mintha Döbrögi egy kiadós botozás után Lúdas Matyi tíz libájából elvinne kilencet, a tizedik fostosra meg azt mondaná, ezt itt hagyom neked kölyök, lásd kivel van dolgod. Lajos, inkább azt mondd meg, milyen dealt ajánlotok, amelynek fényében ez talált pénz? Akkora az arcod, hogy oldalazva férsz csak be a lengőajtón, úgyhogy tutira van valami visszataszító ajánlat a farzsebben. Az lesz, hogy az állam egy összegben ráönti a bankokra a pénz egy részét, mondván jobban jártok, puhapöcsök, ha elfogadjátok az aprót? 

A végtörlesztés, az árfolyamgát és a bocs, de mégis marad a bankadó után valami ezekhez méltó ötletet tudok csak elképzelni az önkormányzati zsével kapcsolatban is. Mondjuk az állam átvállalja a 612 milliárdot, a bankoknak meg azt ajánlja: mi elfelejtjük a bankadót, ti meg elfelejtitek ezt a 612 milliárdot. Ha nem tetszik, akkor meg teszünk róla, hogy ez legyen az utolsó 612 milliárd, ami a számlátokra érkezik. Persze az is beszédes lesz, mit mond majd a remek kis ajánlatra a Bankszövetség. Egyszer végre mondhatná azt is, hogy Viktor, egy nagy lófaszt.

Egészen büszke voltam a magyar adóhatóságra, ahogyan a Győzike ügyet kezelte. Mint Mariska néni: nézi a tévét, ahogy valóságsózik a tárjóni ficsúr és hát csak bassza a csőrét. A bunkaja meg is mondta, mennyit kapott a ripacskodásért, vagy mi mindent vett az rtl-es pénzből. A derék revizornak meg felcsillan a kis dollárjel a szeme előtt, vagy beindul nála a gecifaktor (szeretném megjegyezni, hogy az előbbi szót nem húzta alá pirossal a vindóz): csak meg kéne nézni... És bejött a három cseresznye, mert Győző az adóbevallása alapján nemhogy autót nem tudott volna venni, de ablakmosó folyadékot sem. Hát akkor hajrá, szedjük le erről a gyökérről a keresztvizet.

Mielőtt még rasszista felhangok kezdenének gyűlni, nem származásbeli gondjaim vannak - kár próbálkozni, minden cigányozó kommentet ki fogok szórni, ez adócsalós poszt. A bosszantó az, hogy egy prosztó játszotta az agyát a tévében éveken keresztül, egy valag pénzt zsebre tett a semmiért, és arra sem volt képes, hogy fogadjon egy könyvelőt, és osztalékágon vagy offshore cégeken keresztül szedje ki a pénzt. Nem. Ő egyszerűen baszott az egészre, mert ő Győzike. Hát nem, barátom. Jött is a nagy meglepetés: nem a tévéújságban, hanem a legnagyobb adótartozást felhalmozók listáján szerepelt a neve. Most meg az első fokú ítélet: másfél év felfüggesztett. Ez se semmi, azért nem mindennapos, hogy büntetőeljárás kerekedjen egy adóeltitkolásból, de csak jobban örültem volna, ha suttyókám ül annyit, mint a Stohl. Már a miheztartás végett. Jogerősen még ülhet.

Ugyanilyen bosszantó volt Sas Józsi adócsalási ügye is, főleg azért, mert nem átallotta politikai célú intézkedésnek mondani az eljárást. Baszkikám, teccettél volna adót fizetni, akkor legfeljebb az ízlésrendőrséget lehetett volna rád szabadítani. Kár hogy a főigazgató művész urat is csak felfüggesztettre ítélték.

Valószínűleg több celebritás ellen is folytatott a NAV hasonló eljárást - főleg ha voltak olyan barmok, hogy a be nem vallott pénzből finanszírozott autóikat mutogatták a Fókuszban. Nyilván közülük a legtöbben igyekeznek elkerülni a bíróságot, inkább fizetnek, csak híre ne menjen, hogy büdös csalók. Te ostoba hülye, te csak adózgassál, elvégre te vagy a csicska tévénéző, én meg tízmilliókat hazahordó tévésztár - aki persze fizet, ha szarban van, elvégre az imázs fenntartása a legfontosabb, az hozza a következő megrendelést.

Kár, hogy nem kapott fel minden sztorit a sajtó. Ha semmi másra nem, erre lenne jó a Blikk, elvégre ki a faszt érdekel, hogy egy nő teherbe esett a férjétől, ez elég gyakran megesik. Ellenben az mennyivel zaftosabb, hogy a Playboynak vetkőző tehén asszonyszemély vajon sittre megy-e közokirat hamisításért. Minden ilyen sztorit meg kellene szellőztetni. Nehogy már odamenjenek könnyes szemmel dobozokat pakolgatni éhes gyerekeknek, eljátszva a nagy közösségi meg adakozó hírességet, miközben húsz forint adót sajnálnak befizetni.

Újabb zseniális javaslat a "szerezzünk pénzt bárkitől, csak ne az IMF és az EU legyen" akcióterv keretében: kibocsátunk úgynevezett letelepedési államkötvényeket, s aki 250 ezer euróért vesz belőlük, rögtön jöhet gyönyörű országunkba életvitelszerű tartózkodásra. 70 millió forint, a hülyének is megéri.

Van hasonló a világban, amivel nincs is baj. Igazából az időzítés miatt lóg ki csúnyán a lóláb. Az elmúlt hónapokban ugyanis a magyar kormány végigtarhálta pénzért a fél világot. Lesajnáló tekintettel elhajtották őket mindenhonnan, az azeriek baltás barátunkkal még látványosan át is kúrták őket a palánkon, erre mi a reakció? Már tök mindegy, hogy ki jön, csak hozza azt a kibaszott gempát.

Rossz hírem van: épeszű pénzes ember ide nem jön letelepedni, de mióta ti vagytok hatalmon, üzletelni se. Aki meg telepedne, azt alig bírják átcsempészni a zöldhatáron és nem lesz pénze kötvényt venni. Hacsak nem kínáltok tehát irreálisan magas kamatot, bevonzva a kamuletelepülőket, nulla pénz fog ebből bejönni. De legalább minden eddiginél világosabban megmutattátok, mi a nagy nemzeti stratégia.

Úgy tűnik, ez a nagyarcú bagázs a végsőkig ragaszkodik a hülyeségéhez. Akár az überjófej Kim Dzsong Un-t lepippantanák 2 fillérért, csak nehogy olyanoktól kelljen pénzt kérni, akik cserébe elvárnának pár olyan dolgot, amit amúgy is célszerű lenne megcsinálni. 

Misi a tükör előtt állt és elégedett volt azzal, amit látott. Szimpatikus fiatalember, kedves mosoly, halk szavak. Tudta, hogy szeretik az emberek. Nem olyan fideszes ő, mint a többi. Okos, szakértő és ha beszél, nem hazudik, legfeljebb profin csúsztat. Ennyivel már ki lehet tűnni a mezőnyből, főleg, ha a gazdaságpolitikusi alternatívát Debil Gyuri jelenti. Misi elégedett volt, várt a sorára, tudta, hogy újra feladatot fog kapni, amiben újra bizonyíthat, jobb ő bárkinél.

Ez már régen volt, a feladat megjött és Misi csúnyán perecelt. Kiderült, hogy nem ugyanaz pöcslóbálva beleülni a poszt-bokrosi habzsidőzsibe, mint segíteni kiemelni a szarból a nem kis részben épp a haverok miatt szügyig mocsárba süllyedt gazdaságot. Ha most áll a tükör elé, első dolga csulázni egy nagyot. Akit lát, az egy fideszátlag alá süllyedt otromba hazudozó, akivel ráadásul saját főnökei is felmosták a padlót.

Nagyon reménykedtem, hogy Misinek lesz elég ereje és támogatása ahhoz, hogy korrekten letárgyalja azt a kibaszott IMF-dealt, amire nagy szüksége lenne az országnak. Nem akarta, vagy nem hagyták neki, nem egyértelmű még, de az világos, valami elpattant a szerencsétlen agyában.

Ahogy közeledett a tokiói IMF-csúcs, egyre idegesebben és csapongóbban nyilatkozott. A nemzetközi hangulat javult, az ország megítélése - tőlünk teljesen függetlenül - jobb lett, ügyes eurókötvény-kibocsátást eszeltek ki az illetékesek. Kell a fasznak IMF, lett a kormányzati álláspont, s miközben Misi Tokió felé repült, beindult a Valutalapot mocskoló médiakampány.

Lehet, hogy erről Misi nem is tudott, az viszont több forrásból megerősíttetett, hogy Tokióban az IMF illetékesei nagyon a picsába küldték, lényegében közölve, hogy mindennek van határa, náluk Magyarország annyi, meg egy bambi.

Egy ilyen helyzetben nyilván a tűzoltás lenne a harci feladat, de Misi nem így reagált. Hazajött és beszélt október 23-án. Mint a Vezértörpe, a legrosszabb pillanataiban. "Ismét idegen erők szorításába kerültünk, ismét távoli érdek hozta fejünkre a bajt. Külföldi katonák csizmája nem tapos hazai földön, mégis megbéklyózták országunkat".

Besértődtél, kicsi szívem? Vagy elment a józan eszed? Esetleg agymosásinjekciót kaptál a Habony Művektől? Vagy ami a legrosszabb verzió: most bújt ki az álarc alól az igazi éned? Végül is majdnem mindegy, a pillanat itt volt, lehettél volna a második Ángyán, de te inkább a lesüllyedtél Szijjártó és a többiek szintjére. Egy újabb, korábban szalonképesnek tűnő fidesznyik feküdt bele a hányásba, fájdalom, földet rá!

Az, hogy az elmúlt napokban épp mit hadovált Misi, már rég nem oszt, nem szoroz. Nem is szakadt meg a tárgyalás, meg kell az IMF, de még mindig nekünk vannak feltételeink. Tudod mit? Szarjál te is sünt, lehetőleg farfekvésest. De miután kitörölted, még olvasd el, hogyan aláz porig az ukrán nő.

A nemzetközi helyzet immár Mihály nélkül fokozódik, a meccset Brüsszellel vívja a Főnök és néhány hű társa. A cél eddig is nyilvánvaló volt: valahogy megszabadulni az uniós kontrolltól, adják a pénzt, de kussoljanak. Most időpont is van a játszma jelenlegi körének lezárására: november 7-én születik döntés arról, hogy kikerül-e Magyarország a túlzottdeficit-eljárás alól, amivel Brüsszel kontrollálni tudja a Vezért.

Idegenszívű-e vagyok, ha azt mondom: ne kerüljünk ki. Legalábbis most még ne. Addig jó nekünk, míg valaki szorongatja Viktor tökeit. Mivel az utolsó megszorító csomag megint tele van egyszeri intézkedésekkel, belekötni se nagyon lehet, ha nem ismerik el a strukturális hiánycsökkenést. Ha marad az eljárás, kötött kézzel nem kezdhetnek el a fiúk a választásra ráfordulva osztogatni, amivel csökken a hatalomban maradási esélyük. Márpedig ennél ma nincs fontosabb szempont.