Ezt a posztot háromszor kezdtem el. Nem akartam ótvar paraszt lenni, se demagóg, de valahogy nem sikerült a józanság kicsiny ladikját megtartani a hülyeség végeláthatatlan óceánján. A tények: napok óta lebegtetik poziban lévő polgármesterek - értsd Kósa Lajos -, hogy hát igen, az önkormányzatok meg fognak szakadni az adósságszolgálatban. És az állam gondolkodjon el, hogy lehetne segíteni.

A szánalmas kis színjáték után - Szita Károly, önkormányzati szövetségi elnök egy konferencián szépen kérte Orbán Viktort, hogy segítsen már legyen szíves az önkormányzatokon - a főnök meg bejelentette, átvállalja az állam a szektor adósságállományának felét. A számla borsos, 1200 milliárd forint az adósság, fele hitel, fele kötvény, az állam ebből 612 milliárd forintot vállal át - részletek itt.

Igen, szegény önkormányzatok nagy szarban voltak és vannak, mert az egyre több feladatot egyre kisebb központi támogatásból kellett finanszírozni, ezért vettek fel többen is működési hiteleket. Meg más hitelt, elvégre ne csak a szomszéd falunak legyen tornaterme, uszodája vagy egyéb szirszajra. Persze nem adósodott el minden önkormányzat. Azok, akiknek most nem kell svájci frank alapú kötvényeket visszafizetgetni, azok vajon hogy a picsába csinálták végig az elmúlt éveket? Ja, nyilván felmérték például, hogy egy tízezer fős város kurvára nem fog tudni fenntartani egy bazinagy fürdőt, mert a külföldi turisták a Királyba mennek meg a Rudasba, ha meg rájönnek, hogy Magyarország nem csak Budapestből áll, akkor vajon hova fognak menni? Harpacskószajudárra? Bizonyára. A magyaroknak meg bőven elég Hévíz, Kehidakustány és Egerszalók (meg Zalakaros, Szoboszló, Zsóry és a többi ezeréves fürdőhely). Legfeljebb egyszer megnézik a Hagymatikumot, azt jóccakát, abból nem sok profit terem hosszú távon. A birka város meg fizetheti a villanyszámlát, mint ahogy ezt Makó teszi is.

Most úgy áll, hogy akinek volt annyi esze, hogy ezt belátta, az szív a legnagyobbat. Az állami segítség ugyanis nem annak fényében alakul, hogy ki szorul rá és ki nem - egy csőd szélén álló önkormányzat már a lakosság miatt mindenképp érdemel némi odafigyelést attól függetlenül, hogy a polgármester hülye vagy sem. Ehhez képest Vitya és haverok úgy intézték, hogy mindenkinek járjon adósságelengedés, akinek hitele van. A kistelepülések esetében ez mindössze azt a kérdést veti fel, hogy akkor mégis mi értelme normálisan gazdálkodni? Nem jobb Harpacskószajudárnak? De. Akkor az épeszű falu az idióta.

A nagyobb településeknél azonban már kicsapja a biztosítékot az adósság elengedése. Debrecen, Hódmezővásárhely és az V. kerület áttolja az adóssága felét az államra? Ezek a városok, illetve kerület az eladósodottsági lista első harmadában vannak, de ezt az adósságot simán tudnák kezelni szigorú költségvetés mellett, vagyis nem az életükről van szó, mint a nyomorult Esztergom esetében. Fog a kis faszom spórolni, fizesse ki az állam - gondolta Lázár, Kósa, Rogán és a többi, itt meg nem nevezett faszacsávó - Lázár már nem polgármester, de a hiteleket azért még ő vette fel. Mennyivel okosabb volt Tóni, mint az a hülye kommunista Angyalföldön, aki adósság nélkül vezeti a kerületet! Szanaszét szórtam egy valag pénzt, ki a faszt érdekel, majd a főnök elintézi. Hát gratulálok, ez tényleg népszerűsítésre való hozzáállás. A bajba jutott önkormányzatokat pajzsként maguk előtt tartva a saját szarjukat mással lapátoltatni el, kitűnő stratégia. 

Ja, hogy az állam mit csinál az adóssággal, ismét huszadrangú kérdés. Ahhoz képest, hogy pár hete jelentett be Mató 800 milliárdos egyenlegjavítást, elég jól állunk, hogy 610 milliárdot kiszórjunk az ablakon. Nem, nem vagyok demagóg, tudom, hogy ez nem egy év alatt kerül az állami kiadások közé, de akkor is kurvásul báncsa ja szememet.

Az külön kérdéskör, hogy technikailag hogy fog átkerülni az adósság az államhoz. Ha annyi történik, hogy az önkormányzatok helyett az állam fizet, akkor ez éves szinten nagy pluszköltséget nem jelent, néhány tízmilliárd forinttal dobja meg a büdzsét - jó húsz éven át, de mindegy, ez nem dönti össze az államháztartást. Viszont sok értelme nincs az önkormányzatoknál tartani ezt az állományt és fizetgetni egyenként a hiteleket, kötvényeket. Ez egyrészt borzasztó körülményes, másrészt költséges is. Arról nem beszélve, hogy ha az állam átvállalja az adósságot, akkor elvileg az összes kontraktust újratárgyalhatja.

Az állammal szemben követelt kamat ugyanis szükségszerűen sokkal kisebb, mint egy önkormányzaté, hiszen sokkal alacsonyabb a kockázati besorolás. Akkor meg miért is akarna az állam extra felárakat fizetni? Ha pedig egy 610 milliárdos csomagot tárgyal újra, akkor nyilván még erősebb az állam részéről a nyomás egy megfelelően alacsony kockázatú megállapodás kicsikarása érdekében.

Ez azért nem tartogat sok jót a hitelt nyújtók számára. Lázár csávó már egyszer nekiment hasonló célzattal az Erstének, csak akkor a kis csikó úgy pattant vissza, mint kecskeszar a deszkáról. Most kicsit másképp lesz, az tuti.

Újabb területre akarja az elvárhatónál jobban rátenni szőrös mancsát az állam: mivel az Országos Meteorológiai Szolgálat fenntartása egyre többe fáj, kézenfekvő a válasz, hogy ki kell nyírni a konkurenciát. A friss javaslat szerint az állam megtiltaná, hogy magánmeteorológiai társaságok elemzéseket adjanak. Miafasz, teljesen hülyék vagytok?

Néhány idézet Illés államtitkártól. "Az időjárás-előrejelzés monopólium, nagyon szűk ugyanis az a kör, ami az időjárási adatokat pontosan mérni, értékelni, elemezni tudja, prognosztizálni tud belőle. Hatalmas műszaki felszerelés, számítógépes kapacitás, műholdas rendszerek szükségesek mindehhez, a pontos információ óriási érték. Az új törvény kimondja, hogy a meteorológiai adatok begyűjtése állami szerep, amit az állam finanszíroz.. Azokat a visszás helyzeteket is igyekszik kiküszöbölni a törvény, hogy a megszerzett adatok alapján a másod-, harmad-, sokadik közlés az elemzéseket eladhassa és magánhasznot termelhessen belőle. A magántársaságok ugyanis nem rendelkeznek saját mérőhálózattal, hiszen ennek hatalmasak a költségei."

Na ebből kábé két szó sem igaz, leülhetsz, kapa. A helyzet az, hogy a technológiai fejlődés és az internet terjedése teljesen átalakította az időjárás-előrejelzések piacát az egész világon. Az interneten bárki elérheti azokat a modelleket, melyek az egész világra prognózisokat készítenek. Ingyen elérhetők a világ műholdképei, csakúgy, mint a csapadékhullást mutató radarképek. Aki egy kicsit érdeklődik e szakma iránt, rögtön dekódolni tudja a modelleket és ezek alapján el tud készíteni egy előrejelzést. Ami a mérőhálózatot illeti, egy nagyon profi és pontos hálózat fenntartása nyilván drága, de erre szinte már csak a statisztikakészítés miatt van szükség. Hőmérséklet, szél és csapadékmérésre szolgáló eszközök pár ezer forintért beszerezhetők, az amatőr időjárásos szájtokon maguk a júzerek küldik be az adatokat, s ezekből készülnek profi jelenidő-térképek.

Két sikeres magánvállalkozást érdemes kiemelni itthonról. Aigner Szilárd és Pártai Lucia cége arra épített, hogy mindketten kellően ismertek. Ugyan évek óta nem tesznek mást, mint egyik ingyenes modell, a GFS prognózisát veszik át és írnak hozzá magyar szöveget, úgy tűnik, a szakértő imázsból meg lehet élni. Teljesen más tészta az időkép.hu. Ők már az internet gyermekei, innovatív technológiákat felhasználva és nagyban a szájt köré csoportosuló észlelőkre és rajongókra építve lettek az egyik leglátogatottabb magyar portál, s a hirdetési bevételek mellett már sms riasztási szolgáltatásból is pénzt tudnak csinálni.

Például őket akarja kicsinálni most az állam, azt sugallva, az OMSZ-en kívül mindenki kókler, mindenki lop. Megpróbálni meg lehet, de nem fog menni. Az időjárás-előrejelzést nem lehet monopolizálni. Nem tudják betiltani az összes oldalt, ahol Jóska, vagy Pista prognózist ad a GFS, vagy az UKMO, vagy bármelyik más modell alapján. Az olvasók nem hülyék, tudják, hol keressenek. Én például tapasztalat alapján a metnet.hu-ra szavazok, mert az ottani hihetetlenül jól képzett amatőrök sok modellre és tapasztalatokra alapozott prognózisai kenterbe verik Aignerék nyúlását, de az időkép előrejelzéseit is.

A lakosságnak jelen pillanatban már nincs szüksége az OMSZ-re, a lelkes amatőr időjárásbuzik és észlelők annyi adatot adnak, hogy ezekből korrekt helyzetkép készülhet, a radaranimációkon a hülye is látja, hogy merre tart a zivatarzóna, s a prognóziskészítés sem gond egy lelkes és tapasztalt amatőrnek. Ezzel együtt nyilván kell egy nemzeti meteorológiai szervezet már csak a teljesen hiteles adatbegyűjtés, statisztikakészítés és a kritikus vészjelzések miatt is. Hiába ad profi prognózist a metnet, az már csak az OMSZ-től várható el maximálisan, hogy ha augusztus 20-án megint agyon akarja baszni a villám a sok Végh Bélát a Duna-parton, akkor időben adjon ki riasztást a katasztrófavédelmi szerveknek.

Egy lecsupaszított nemzeti meteorológiai szervezet fenntartása tehát fontos, nincs mese, erre szánni kell adófizetői pénzből. De hatalmi szóval kinyírni azokat a cégeket, szájtokat, melyek profi információt adnak az időjárásról millióknak ingyen, egyszerűen szánalmas. Az üzenet mindössze annyi, hogy szopóágon van az OMSZ, lófasz sem vesz tőle prognózist, mivel elérhető ugyanaz a minőség ingyen is. Tehát szüntessük meg az ingyeneseket, akkor majd a cégek kénytelenek lesznek újra az OMSZ-hez fordulni, kevesebb állami pénzt kell belenyomni.

Nagy égés lesz még ebből, nem vitás. Csak egy szám a beteg döntéshozók figyelmébe: 320 ezer lájkot tud az időkép, ennyi ember mondja most rátok, hogy faszok, takarodjatok.

Ó, hogy a rikkancsfiú akasszon be neked hátulról Tóni, erre meg most tényleg mi a szent faszért van szükség? Ennyire nincs más ötlet arra, hogy a katasztrofális kormányzásotokról eltereljétek a figyelmet? Még hány bőrt akartok lehúzni az elmútnyócévről, azon belül az államadósság elszállásáról?

Rogán mester javaslatára várhatóan november 6-án tart vitanapot a parlament erről a csontig lerágott témáról. A belvárosi zseninek természetesen nem okozott gondot összegyűjteni a szükséges számú aláírást, újra hosszasan mehet tehát a szócséplés arról, hogy a büdös Gyurcsány hogy kúrta el, az új helyzetre reagálva nyilván kiegészítve azzal, hogy a dilettáns Bajnai miként asszisztált ehhez. A következő napokban talán még arra is kitalál valamit a narancs karaktergyilkos-gépezet, hogy Bajnaira személyesen is rákenjen mondjuk 20 százalékpontot az államadósság-növekményből.

A vitanap hulla feleslegességére nem is nagyon kell több érv, ha visszaemlékszünk egy tavaly munkálkodó parlamenti albizottságra. A másik fideszes hazug főfasz, Szijjártó Péter javaslatára létrehozott különítmény közel fél éven keresztül rágta a szart pontosan ugyanebben a kérdésben. Meghallgatta az összes érintett minisztert és jegybankelnököt, majd letett az asztalra egy jelentést, mely legalább nem volt annyira hazug, mint amit egy ilyen koncepciós grémiumnál várni lehetett, de nyilván nem is lehetett más a végkövetkeztetése, mint hogy a fő bűnös Gyurcsány és a szocpárt. 

Decemberben, miután a főbizottság is hosszú molyolás után elfogadta azt, még belengették, hogy a jelentés megy az ügyészségre, ez volt az utolsó üzenet, hogy a hazát eladósító idegenszívűek elkezdhetnek gyülekezni Tökölön. De azóta semmi, végre lecsengett az ügy, találtak más témát maguknak a fiúk. Sajnos csak mostanáig, megint jöhet az átlátszó kutyakomédia a parlamentben, ezúttal a vitanap formájában. 

A Békemenet megmutatta, hogy nincs olyan ordenáré szar kormányzás, illetve annyi gátlástalan hazugság, mely elriasztaná a Fidesztől azt a néhány százalékos kemény magot. Ebből kiindulva nyilván sose lesz vége az értelmetlen, nyilvánvalóan csak az ellenfél gyalázást célzó, full hazugságokra építő parlamenti kampányakcióknak se. Hiába mondja el 5 perc alatt egy átlagos kutató, hiába születtek profi elemzések, szakdolgozatok arról, hogy mi okozta az államadósság drasztikus növekedését, a téma kitűnően alkalmas a tudatlanok hülyítésére és fanatizálására.

Még egy szaros blogger is le tudja írni, hogy valóban Medgyessyé a fő bűn, de aki nem narancsos agymosott, azt is felfogja, hogy az első Fidesz-kormány által beindított lakástámogatási rendszer is gigaelkúrás volt, legalábbis az államadósság elszállása szempontjából. Az is tény, hogy a Fidesz megszavazta Medgyessy osztogató elbaszását, tehát ezt épp ők nem kérhetnék nagy pofával számon. A büdös kommerek voltak azok, akik leállították az Orbán-féle, az államra iszonyatos terheket rakó lakástámogatást, azt pedig mindkét oldal tétlenül nézte, hogy az erre adott teljesen logikus piaci reakció a devizahitelezés felfutása lett.

Szóval, Tóni, világos, hogy nem megy a politika a közbeszéd tematizálása, a terelés, a csúsztatások nélkül, mások és máshol is így csinálják, de ez a téma már annyira unalmas, ebben már annyit hazudtatok, hogy hadd kérjünk már más lapot.  

Amíg a MÁV ÁBE működött, mindenki azért imádkozott egy koccanás után, hogy a másik lehetőleg valami normális biztosítónál legyen, mert a vasúttársasághoz egyébként sehogyan sem kötődő gittegylettől pénzt még alig láttak károsultak, és kínlódás volt az egész ügyintézés. Aztán amikor csődbe ment az egyesületi formában működő biztosító, elkezdtek izzadni azok is, akik évekig telibe röhögték az lúzer allianzosokat meg a többi barmot, aki képes volt húsz forintnál többet fizetni kötelező biztosítás gyanánt.

Mert a kárt az összeomlott biztostó helyett valakinek meg kell téríteni, márpedig az nem várható el, hogy a vétlen sofőr vagy az ő biztosítója ezt benyelje. Nyilvánvaló, kinek kell állnia a cechet: a volt MÁV ÁBE ügyfeleknek, zsebből. Azért ez nem két fillér, magánszemélyeknek száz ropi a plafon, nem magánszemélyeknek 200, gyakorlatban azonban még több. Ami öt éve még tuti üzlet volt, az most hatalmas szívás, az egyesületi tagok ugyanis saját vagyonukkal felelnek az egyesület kötelezettségeiért. A fizetésképtelenné vált ügyek lassan a bíróságok elé kerültek, majd - mivel nem tudtak dönteni bizonyos kérdésekben - azok az Európai Bírósághoz is eljutottak. A kérdés az volt, terheli-e felelősség az államot, pontosabban remélhetnek-e kártérítést az államtól a pórul járt ügyfelek.

A luxemburgi bíróság főtanácsnoka szerint nem. Nem várható el semmi az államtól, az ugyanis nem köteles egy egyesület számára semmiféle garanciát vállalni. Volt ugyan akkor is garanciaalap, amely bizonyos eseményekért helytállt, de csak akkor, ha a károkozó kiléte ismeretlen volt, vagy a baleset időpontjában nem rendelkezett biztosítással, illetve ha a kárt forgalomba nem helyezett vagy a forgalomból kivont járművel okozták. Mivel jelen estben a károkozóknak volt érvényes biztosításuk és a kárt forgalomba helyezett járművel okozták, ezért nem volt megfelelő jogi alap az általuk okozott károk károsultjaival szembeni helytállásra - mondja a bírósági főtanácsos, visszautasítva ezzel a kárt okozó MÁV ÁBE ügyfelek álláspontját. Szerintük ugyanis az államnak kell e garanciaalapon keresztül kártalanítania.

Vagyis szopcsi van. Szemmel láthatóan az EU bírósága baromira nem gondolja úgy, hogy az ÁBE ügyfelekkel ki lett baszva - az ügyfelek arra is hivatkoztak, hogy a szabályozás volt rossz, mert megengedte ezt a fajta működést. Az állam felelőssége elvitathatatlan a tekintetben, hogy hagyta ezt a rendszert működni. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete valami hasznosat biztos csinált abban az időben is, de ezzel a kérdéssel például kurvára nem foglalkozott - bocs, közlemények kiadása, meg a béna vakarózás szart se ér, a NAV sem így kéri a be nem fizetett adót, hanem odalép a delikvensek pöcsére.

Az állam és a felügyelet agyatlankodása mellett azonban nem kell mártírt csinálni a volt ÁBE ügyfelekből sem. Pontosan tudták, mit csináltak, pontosan tudták, hogy működik egy egyesület, mi a biztosításon a bolt, ők ezt választották. Nagyban azért, mert magasról leszarták azokat az autósokat, akiket lezúztak a parkolóban, nem érdekelte őket túlságosan, hogy mennyi idegeskedést jelent majd az ügyintézés és minden egyéb. Igen, nehéz elhinni, hogy egy faszántosan működő rendszer be tud dőlni, de hát ez szokott lenni a tuti boltok sorsa. Attól még nagyon fog fájni ezeknek az embereknek a hülyeségért cserébe benyújtott számla.

Hagyjuk a felesleges tiszteletköröket, Róna Péter általában okosakat mond, leginkább akkor, amikor a jelenlegi rezsim gazdasági ámokfutását szedi szét cafatokra. Sajnos azonban ebből sokan azt a következtetést vonják le, ő is a megmentőjelöltek között van: ó, milyen okos bácsi, hú, de szépen beszél, Róna for prezident.

Nem újdonság, hogy neve felmerül miniszterelnök-jelöltként, hírbe hozták már sz MSZP-vel is, de az elmúlt évben inkább az LMP-hez került közel. Kormányfői ambícióit többször is cáfolta, de sose azért, mert nem csinálná szívesen, hanem mert nincs mögötte megfelelő erő, csapat, stáb, miegymás.

Róna szombaton szükségét látta annak, hogy a picsába küldje Bajnait, illetve lehűtse azok reményeit, akik az előző kormányfő visszatérésében bíznak. A Népszabadság vélemény rovatában közölt írása azonban elég szánalmasra sikeredett. A fő mondanivaló az, hogy Bajnaival csak visszatér az elmúlnyócév bukott gazdaságpolitikája, igaz, annál, ami ma van, még ez is jobb.

Végülis két komoly probléma van csak ezzel. Ha a professzor úr csak Bajnai múlt heti előadását hallgatta volna meg, vagy olvasta volna el és egészében szarta volna le a Haza és Haladás eddigi elemzéseit, akkor is tudhatná, hogy nem egyszerűen a multik seggének tövig nyalásáról szól a terv, valamint a lófasz hozzáadott értékű bérmunka erősítéséről, mely csak romba dönti az országot. Bajnaiék válságkezelése valóban a nemzetközi mainstream-hez közelít, de az már régóta nem a megszorítunk, majd elosztogatjuk módszer, hanem a szigorú költségvetési politika és a növekedésélénkítés mixe. Persze Magyarországra hangolva, kiemelve, hogy önmagában a kiszámíthatósággal, a bizalom visszaszerzésével ki lehetne törni a folyamatos megszorítási kényszerből.

Ennek részleteit nyilván jó lenne tudni, addig nem is lehet jónak, max. reálisnak, földön járónak nevezni, Bajnai mondja is, hogy kidolgozás alatt állnak, rendben, megvárjuk. Ezzel együtt sajnos tényként leírható, hogy egyelőre nincs a Bajnaiék által összedobottnál értelmesebb helyzetértékelés és kilábalási terv a piacon. Baromira kíváncsi lennék Róna Péterére, de nem találok semmit - fika van, ok, jogos is, de nézzünk már előre kedves professzor úr. Az, hogy a bankok szarjanak sünt, támogassuk a hazait, meg a szürkeállománnyal bőven megáldott magyar vállalkozások koncentráljanak a réspiacokra, meg húzzon a faszba a Merdzsó, mert több a kára, mint a haszna, önmagában kevés, mint apácazárdában a fitymacsattogás.

Pozitív, hogy a népszabis cikk online verziója alatti kommentelésbe beszállt maga Róna is, de még ott se tud semmi konkrétat mondani, csak a fűrészeli a fingot. (BTW, az mekkora cikornya, hogy a Népszabó blogmotorja nem bír többet 100 kommentnél, mindig csak az utolsók látszanak.) Péter bátyám, elő a konkrétumokkal, mert ezek nélkül csak egyféle értékelést lehet összerakni.

A Róna által említett nagyon kevés konkrétum benne van az LMP programjában, szopják is kölcsönösen egymás faszát a párttal, ők javasolták az MNB felügyelőbizottságába is. Okkal feltételezhető tehát, hogy nagyjából egyetért az ott leírtakkal, ami viszont gáz, mert nem több álmodozó tarisznyás bölcsészek vágyálmainál, értelmes ember már ott lerókázza a nyomtatott verziót, amikor feltűnik az éves négymilliónál belépő 45 százalékos szja.

Mi van még? Az MSZP úgynevezett gazdasági kilábalási koncepciója is trágyadombra való, azon kívül, hogy szintén rátolná a magasabb szja-kulcsokat a jobban keresőkre, hogy segítsen a prolikon, csak nyuggerkedvenc szociális demagógia az egész, programnak nem is nevezhető. Én nyugodt ember vagyok, de például Szárnyathy kolléga úgy felkúrta rajta az agyát, hogy pöccre előállt egy komplett adóreform-javaslattal.

Fasza lenne tehát, ha Bajnai cuccát valamivel össze lehetne hasonlítani, de komoly alternatíva még sehol nem látszik. Örülnék, ha Róna Péter a dumagép státuszból átugrana a komolyan vehető alternatívába, de ehhez értelmes, előremutató program kéne, nem pedig random beböffentett blöffmorzsák, melyek ráadásul egybegyúrva egy megvalósíthatatlan harmadik utat jelentenek.

Sokáig nem tudtam hová tenni az egykulcsos adórendszert. Hogy egy vitát rögtön lezárjak: baromi jó ennyit fizetni és nem többet. Arányos - ez nyilvánvaló. Hogy igazságos-e, arra nincs helyes válasz, mint ahogy arra sem, hogy a barna vagy a vörös nő a szebb. Az egykulcsos több országban bejött, de mára kezd kimenni a divatból. Összességében arra jutottam, hogy nem, nem tetszik. Aztán meghallottam az MSZP fasza kis háromkulcsos szja ötletét, és máris sokkal szimpatikusabb lett. Nem, nem azért, mert kevesebbet kell fizetnem.

Mesterházy Attis szerint az egykulcs szar. Szerinte három kulcs kell. Az alsó kulcs maradna nagyjából annyi, mint most, de lenne negatív adó. A második kulcs nagyjából 24 százalékkal belépne kicsivel az átlagbér fölött, a harmadik pedig legfeljebb 32 százalékkal az átlagbér duplájánál. Itt hittem azt a híradót nézve, hogy belebaszom a virágcserepet a tévéképernyőbe. Körülbelül hasonló az LMP szja ötlete is.

Fika

Az igazán nagy gond az, hogy kurva nagy az aránytévesztés mind a szociknál, mind a lumpiknál. Aki négymilliót keres évente, az baromira nem a luxust képviseli - márpedig az LMP már rálőcsölné a 45 százalékot. A szocik meg az átlagbér felett kicsivel behoznák a középsőt. Komolyan? Az átlagbér cafetériától és egyéb szartól mentesen havi 160 ezer forint. Tényleg reális, hogy egy szerencsétlen hülye matektanár attól érezze gazdagnak magát, hogy magasabb kulcs szerint adózik? Mert amúgy kénytelen beérni a legócskább párizsival és néha közelharcot vív a nyugdíjasokkal a farhátért.

Kell a több kulcsos szja - szerintem. De nem így. Nem is az átlagbérrel van baj. Hanem azzal, hogy a magyar adófizető ezt most nem fogja elviselni. A mnyp vagyon lenyúlása és elszórása, a csekkadó, a csipszadó, a különadók bevezetése, a cigi jövedéki adó, az áfa egekbe emelése után, a kevés a 800 milliárdos megszorítás után ez nem megy. Az nem működik, hogy az szja-hoz hozzábaszkurálunk (fölfelé vagy lefelé tökmindegy), minden mást meg hagyunk.

A nesze, kőccsed, egy kicsit vásári megoldás, és mint ahogyan az látszik is, be sem jön. Már a Megyóék idején bebizonyosodott, hogy a nagy jövedelemkiáramlás (akkor a közalkalmazottak bérét emelték 50 százalékkal) szart se hoz vissza. Akkor is azt várták, hogy a több pénz majd visszafolyik a gazdaságba felpörgetve azt. Hát a közalkalmazottak basztak többet költeni, ablakon kiszórt pénz volt (ez nem azt jelenti, hogy nem érdemelték meg a béremelést, hanem azt, hogy a fogyasztáson keresztüli gazdaságra gyakorolt hatás nem volt érezhető, ellenben a költségvetési kiadás igen). Az szja csökkentésnél ismét megtapasztalhattuk, hogy vezényszóra nem költünk, reméljük, harmadszorra már nem akarja eljátszani senki ezt.

Ötlet

Több kulcsnak akkor van értelme, ha nem azokat szopatjuk halálba, akiknek épphogy nincs kinn a gatyából a segge, vagyis a magasabb kulcs nem léphet be túl korán. Kockás füzet, cerka: nő, férfi (oké, két felnőtt), két gyerek, egy jelzáloghitel, egy autó, rezsi, évi egy nyaralás (a Balatonon, lófaszt neked Riviéra). Ez Budapesten ennyi, Csengerben annyi, súlyozott átlaggal országosan amannyi havi kiadással jár. Na, eddig tart az alsó kulcs. Az adózás ugyanis nem kizárólag költségvetési bevételi kérdés. Ne az döntse el a sávhatárokat, hogy három vagy öt forint hiányzik a kasszából, hanem az, hogy mit akar az állam. A felső kulcs (ha két kulcsról beszélünk) hasonló számítás alapján ott léphet be, ahol már nem egzisztenciális kérdés az adófizetés. Ez baromira nem az átlagbér duplája, de nem is négymillió forint. Hanem mondjuk tíz.

Igen, attól, hogy valaki mocsok sokat keres, még rosszul esik neki, hogy sokat adózik. Épp ezért kell az szja-n kívülre is tekinteni. Öcsém, fizess felső kulcsot - mondjuk 33 százalékot -, cserébe máshol adunk engedményt. Például adott éves jövedelem felett járulékplafont vezetünk be. Nem az egész járulékra, csak az egészségbiztosításra. Azért arra, mert míg a nyugdíj egy magasabb jövedelműnél több kiadással jár, és nagyobb hozzájárulás is várható el tőle a kockázatközösségben, addig a szegény infarktusos épp annyiba kerül az államnak, mint a gazdag infarktusos, hiszen ugyanazt a beavatkozást kell rajtuk elvégezni.

A plafon azonban a munkáltatói befizetésekre is vonatkozzék, így logikus. Vagyis tíz misi felett jön a felső kulcs, cserébe az egbizt járulék és a munkaadót terhelő szochozz adó is kisebb. Ennek a megoldásnak több szempontból is lehet értelme. Egyrészt ma sokan nem Magyarországon mutatják ki jövedelmüket adott szint felett, mert a munkaadónak ez sokkal többe kerül. Ez nem adócsalás. Egy vállalat eldönti, hogy a regionális igazgató nem Budapesten dolgozik, hanem Pozsonyban (a személy ugyanaz), mert van az az adó, amit már nem akar kifizetni. Járulékplafonnal sokat javulhatna ezen a szinten a helyzet, simán lehet, hogy többet hozna a bolt, mint vinne, mert nem menne annyi pénz így külföldre. Másrészt a munkavállaló sem járna feltétlenül rosszul, ha inkább szja-t fizet és nem járulékot: mert míg a járulékokból nem lehet kedvezményt igénybe venni, addig az szja-ból igen. Vagyis a magas jövedelmű adott esetben - ha például öngondoskodásra költ és van egy focicsapatra való gyereke - többet nyer így az ügyön.

A másik fontos elem a kedvezmények köre - családi adókedvezményt hagyjuk, ez simán belefér egy többkulcsos rendszerbe, sokkal inkább, mint egy egykulcsosba. Be kell látni, hogy olyan adókedvezményt, amelyet reálisan csak a gazdagabbak használhatnak ki, nem érdemes nevetségesen alacsony értékben maximalizálni. Tipikusan ilyen az öngondoskodáshoz kapcsolódó kedvezmény, például az önkéntes nyugdíjpénztári befizetés - más is van, csak a példa kedvéért hozom fel ezt. Ez most úgy áll, hogy évi pár száz ezer forint felett már csak önszorgalomból fizet be az ember. Kedvezmény csak a minimálbér 1,2 szereséig jár, ami annak, akinek van miből fizetnie, nem nagy motiváció, akinek meg motiváció, annak nincs ennyi befektetni való pénze. A kedvezmény szintjét nyugodtan feljebb lehetne vinni, hadd legyen motivált a gazdag is. Ez simán támogatható befektetés, sőt az államnak muszáj támogatnia az öngondoskodás minden fajtáját. Ez a pénz itt marad, hazai pénztárak kezelik, és ezek a figurák vénségükre is kiveszik majd a részüket a fogyasztásból.

Hosszabb távon is ígérni kell, és ami még fontosabb, azt be is kell tartani - ez egyelőre kurvára nem megy. Vagyis. Lesz felső kulcs, és lehet, hogy összességében az e szerint adózók többet fizetnek (végül is ez a lényeg), de közép-hosszabb távon az egyéb terheket visszább kell venni. Praktikusan itt a bérre rakódó terhekre kell gondolni, különösen a 27 százalékos szociális hozzájárulási adóra. Ez komoly önfegyelmet követel a mindenkori állam részéről, hiszen egy komolyabb járulékcsökkentés iszonyatosan költséges - két százalékpontot nem éri meg nyesni, legalább öt százalékpontban kell gondolkodni. Vagyis ha erre nincs legalább 300-400 milliárd, akkor neki se érdemes kezdeni.

A miért kell a tisztességes embereket szívatni, míg a csalók Audikkal furikáznak típusú, egyébként teljesen jogos kritikát csak egy általános vagyonadóval lehet orvosolni. Ha már több kulcsos az szja, ha már jelentős hangsúlyt kaptak az egyes kedvezmények, akkor egyértelmű, hogy a vagyonadót is le kell tudni írni az szja-ból. Ez azért is lenne igen hasznos, mert az adóhatóságnak remek kis táblázata lenne arról, hogy Minimálbér Ödön kurva sok vagyonadót kénytelen fizetni, ám azt sehonnan nem tudja levonni, mivel csak húsz forint szja-t fizet. A kis tudatlan revizor egy vagyonosodási vizsgálat keretében így megkérdezheti Ödönt, hogy is kell ezt csinálni. Fogadjunk, hogy güzü módjára elkezdenének bér és osztalék ágon adózni a trükközés helyett.

Lezárás

A mostani szja rendszer nem működik jól. A régire ugyanakkor semmi értelme visszaállni. A korábbi, több kulcsos, adójóváírással és egy sor tökéletesen értelmetlen kedvezménnyel telebaszott rendszer több olyan problémát generált, ami jócskán túlmutat az szja-n. Ilyen a minimálbér plusz 50 ropi esete. Az adójóváírás és a középső (később csak felső) kulcs azt eredményezte, hogy bizonyos bér felett iszonyat költségessé vált a béremelés. Hát fizet a faszom ezért kétszer annyit, inkább adom zsebbe - mondta a főnök.

Emiatt torzult el annyira a bevallott jövedelmek mértéke, hogy a munkavállalók több mint a fele évi 1,5 millió forint alatt keres. Ezt a szart sajnos nem lehet egy év alatt ellapátolni, hosszú évek kellenek ahhoz, hogy szép lassan elinduljanak ezek a bérek fölfelé, s a zsebbe adott lóvé legalább egy része kimutatott jövedelem legyen. Nem, nem a mercikkel furikázó pöcsökről van szó, és nem is a napszámosokról, segédmunkásokról, akik tényleg 60 ezret vagy annyit se visznek haza, hanem az építőiparban az alsó és közép vezetői szintről, a kvalifikált asztalos szakmunkásról és a pékről. 

Nem tűzzel-vassal és szüzek feláldozásával kell őket adófizetésre kényszeríteni, hanem be kell velük láttatni, hogy ez nem fenntartható. Az államháztartás egy dolog, de minimálbérből nyugdíj se lesz. Éhen dögleni meg csak nem akarnak. Addig persze nem lehet elvárni, hogy bárki azzal foglalkozzék, mi lesz húsz év múlva, amíg hetente jelentgetnek be több százmilliárd forint értékű megszorítást meg kisfaszomat.

Újabb igen hatásos performanszt adott elő tegnap a Vezér, le a kalappal a kommunikációs hazugsággyár működése előtt. A mindig erős, dinamikus, tévedhetetlenséget sugárzó ember bilin ücsörgő bölcsisként tűnt fel a brüsszeli sajtótájékoztatón és szinte összetörten jelentette be: mindent megtettünk, robotoltunk éjjel-nappal, a belünket kiköptük a nemzetért, de ezeknek ez se elég. Csak ez a tábla hiányzott a nyakából: bukott szabadságharcos vagyok.

Habonyárpiék valóban prémiumot érdemelnek, Orbán eddigi legnagyobb lealázásából, padlón fetrengéséből is kihozták a legtöbbet. Ez a nemes lélek, lángoló elme egyrészt európai férfiúként beszélt az uniós csúcs után, ami nála annyit tesz, hogy nem küldte el annyira a francba Brüsszelt, ahogy szokta. Másrészt üzent nem csak az EU-nak, de a befektetőknek is: igen, kőkeményen megszorítunk, amennyit kell, hogy tartsuk a hiánycélt, tutibiztos, hogy nem bukjuk el a uniós pénzeket, minden alárendelünk annak, hogy kikerüljünk a  túlzottdeficit-eljárás alól.

Az itthoni bizonytalanok számára mégis azt blöffölte, hogy ne haragudjatok ner-társak, ezek miatt a büdös gecik miatt még egy kicsit meg kell szorítani. De a legfőbb célcsoport a Békemenet agyatlanjai: nekik azt kellett látniuk, hogy a mocskos ellenfél kezdi megtörni a Nagyvezért, magát az Istent. Ezek a félnótások a kutyaszart is felnyalnák a fűből, ha a Vezér azt mondaná, egyétek, kaviár. Őket ennél jobban fanatizálni a menet előtt nem lehetett. Az üres agyakban csak az látszik, hogy most minden eddiginél nagyobb szükség van a kiállásra Nemzetmentő Szent Viktor mellett, elő a Nem leszünk gyarmat táblák mellett a Viktor, ne legyén puhapöcs molinókkal!

Egyetlen apró bökkenő van: az egész megint ordas hazugságokra épül. Itt mindössze annyiról van szó, hogy ez a szerencsétlen banda még megszorítani is csak úgy tud, hogy már a bejelentés napján kiderül: borult az egész junó, pekidzs. Hónapokon át hazudták a pofánkba, hogy nem kell megszorítás, az unió rosszul számol, most meg fába szorult féregként könyörög a Vezér, hogy mondjanak egy számot, mennyi kell még.

Könnyen kiszámolhatta bármelyik közgazdász, hogy mekkora a lyuk a költségvetésben. Veszettül tagadták, aztán jött az első csomag, harmada légvár. Jött a második, abból is legalább a negyede blöff. Első blikkre teljesíthetetlen bevételnövelések a pénztárgépbekötésektől a hirtelen megugró adóbehajtásokig, de legalább akkora volt a ráhagyás, hogy ha a fele összejön, már akkor is majdnem teljesül a hiánycél. Bedobtak közel 800 milliárdos megszorítást, 500-zal már jók lennénk - ha nem tosztak volna oda egy nagyot a növekedésnek.

Sajna a hiányt még unortodoxiában is GDP-arányosan számolják, s noha kétharmaddal ezt is felül lehet írni, Hegyeshalmon túl nem fog változni a metódus -hasonlóan a telekomadó ügyéhez. Ha kell az eu-s pénz pupákok, akkor itt nincs trükközés. Márpedig Lajosnak nagyon kell, tehát marad a pitizés és a megszorítás. Csakhogy szerencsétlen Matolcsy a második megszorító pakkban visszatért az unortodoxiához, elérte, hogy megjósolhatatlan legyen a növekedésre gyakorolt negatív hatás.

Magyarul: mivel ekkora faszságot még senki se csinált, nagyon nehéz modellezni, mennyire dönti be a gazdasági növekedést a szokás szerint pár nap alatt összehányt csomi. Lehet, hogy kibaszásból számol az EU igen konzervatívan, az elmúlt két év magyar fejleményeit látva ez is benne van a pakliban. De az is biztos, hogy ennyire még  soha nem volt sarokba szorulva a Vezér és bandája. Itthon ők a királyok, azt csinálnak, amit akarnak, de most a pénz miatt kénytelenek ott csúszni-mászni Brüsszel előtt. Az itthoni mindentlenyúlunk arrogancia közepette azért valljuk meg, jóérzésű embernek minden kárörvendés nélkül is élvezet a látvány.

Mi lesz ebből? Még egy kis megszorítás, bankok további szopatása, ilyen-olyan adóemelés, ami Matolcsynak álmában épp beugrik. És amit még nem nagyon akar kimondani senki: szép kis recesszió jövőre is, hölgyeim és uraim, kedves barátaim. De a legviccesebb mégis az lesz, ha a brüsszeli valag full kinyalása után azt mondják az urak: fiúk, ezek egyszeri intézkedések, ezzel mi nem számolunk, buktátok a lét, hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Ahogyan az várható volt, a Bizottság letette a tolólapot a távközlési különadó ügyében. Szabatosan fogalmazva: megindította a kötelezettségszegési eljárást - ez annak harmadik szakasza egyébként, az udvariaskodás (Gyuri, bazdmeg, ez hülyeség, te is tudod) után a bíróság elé vitte Brüsszel az ügyet. Hát van ilyen, nem kell azonnal seggre ülni Barrosóéktól.

Eddig nincs baj. Ámde. A Nemzetgazdasági Minisztérium szerint jól védhető a magyar álláspont a távközlési adó ügyében, mivel nem díjról, hanem adóról van szó. Az uniós szabály megengedi a telekom cégekre kivetett díjat, ha azt a szektor fejlesztésére használják. Ugyanezen az elven működik a termékdíj, a bevételt hulladékgazdálkodásra kell fordítani, illetve a járulékokat egészségbiztosításra vagy nyugdíjra. Ám itt ebből semmi nem áll meg, soha egy pillanatig sem jutott eszébe senkinek, hogy ebből a 160 milliárdból egy fillért is láthat ebből a magentás, a kék meg a piros. És az a röhej, hogy Matolcsy szerint az elég, ha nem távközlési díjnak hívja ezt a szart, hanem különadónak? Mi a fasz? Ez a védekezés? Ezzel akartok odaállni? Hogy nem is Feri, hanem Józsi, kapjátok be? 

Ez a módszer ezen a szerencsétlen 93 ezer négyzetkilométeren lehet, hogy működik, elvégre naponta háromszor is át lehet írni az alkotmányt és fel lehet oszlatni minden testületet, amelyik beleugat. De halló, fiúk, a másik sztorinak a játékszabályait nem ti írjátok. Ezt is belevettétek a jól védhető álláspontba? Nagyon remélem, lesz valami normálisabb érv is, mert ezzel csak szénné égetitek magatokat. Most úgy áll a helyzet, hogy oda akartok állni, hogy hanyagul zsebre vágjátok a kezeteket, mivanmivanminvan? De nem veszitek észre, hogy nincs rajtatok nadrág.

Miközben a gyerek malacperselyére is tranzakciós illetéket kell fizetni, mégiscsak megnyugtató, hogy van, akit nem baszogat a kormány akkor sem, ha 800 milliárd forintos... kapd be, Mató, ez akkor is az, megszorítást kell lenyomni a lakosság és a vállalkozások torkán. Eljött az a pillanat, amikor mindenki szabadjára engedheti demagógiáját, a tanárok, a nyuggerek, a közszolgák, a csóringerek és a kőgazdagok is.

Az adótörvényekhez - a most bejelentett intézkedések még nincsenek benyújtva, ami a parlament előtt van, az csak a felszín gereblyézgetése - derék Papcsák Feri benyújtotta az alábbi módosítót: (a biztosítási) "adónak 1 milliárd forint tárgyévi bruttó díjelőírás eléréséig 25%-át, az 1 milliárd forint feletti, de 8 milliárd forint alatti része után 50%-át, az e feletti összegre 100%-át kell megfizetni."

Az indoklás meg: (blabla) "A biztosítók indulása jelentős tőkeszükséglethez van kötve. Az indulásukat követően a biztosítók közismerten 8-10 év után válhatnak csak nyereségessé, ezért a már nagy díjtartalékokkal rendelkező régebbi biztosítók mellett jelentős hátránnyal indulnak. A vállalkozások élénkítése, ezzel a piaci verseny elősegítése érdekében feltétlenül indokolt az, hogy az egyébként jelentős munkaerőpiacot növelő biztosítók az indulásukat követően mérsékelt adófizetési kötelezettséget élvezhessenek. Ezt az elvárást a pénzügyi szervezetek különadójára vonatkozó rendelkezések már akceptálták."

Igen, itt a CIG Pannóniáról van szó. Annyira kapkodtak a srácok, hogy a nagy sietségben a biztosítási adónál elfelejtettek átvinni a kedvezményt, amely lex Járaiként került a köztudatba, de sebaj, most meglesz. Hála az égnek, Zsigáék nem sínylették meg nagyon ezt az ex lex állapotot.

"A 2011-ben megkötött szerződésekkel együtt az EMABIT 2 milliárd forint feletti díjelőírással kezdte meg a 2012-es üzleti évet" - hirdeti a biztosító, vagyis könnyű fejszámolás után is az látszik, hogy a teljes díjnak kevesebb, mint a felét kell csak kicsengetniük. Azért ez elég jó deal azért cserébe, hogy a tisztességtelen kis terméküknek hamarosan búcsút kell inteniük. Azért még sincs olyan rosszban Zsiga és Viktor, a közgazdászok réme.

Kezdjük ott, hogy ma reggel úgy viselkedett Matolcsy, mint egy taknyos kis óvodás, akinek a nagyok összedöntötték a homokozóban a várát, és még a lapátkáját is elvitték. Ez az egész az EU a köcsög, és ő követel még plusz megszorításokat duma eleve kibaszottul unalmas már - sose hittem, hogy lesz rosszabb az elmúltnyolcévnél. Az a picsogás meg egyenesen kiborító, hogy bezzeg a bolgároknak elfogadták a pénztárgépek csipelését - igen, bazdmeg, két év átfutással, nem két hónap alatt. De Mató szerint kettős mérce az is, hogy egy csomó államot nem baszogatnak, pedig három százalék felett lesz a hiányuk, minket meg megszorításokba hajszolnak a 2,7-ünkkel. Ja, ha Árpád vezér óta egyszer sikerült volna három százalék alá vinni azt a fostos hiányt, még volna is ebben valami.

Nagy sértődöttségében mindazonáltal két hét alatt ezermilliárd forint értékű megszorítást egyenlegjavítást jelentett be a nemzet balfasza jobbkeze. Ebben benne van az először bejelentett 397, majd a ma reggeli 367 milliárd, s érdemes ide számolni a GDP fél százalékát kitevő hiány emelést is. Alant a Napi Gazdaság táblája.

 Egyedül az adójellegű intézkedések több mint 400 milliárd forintot tesznek ki. És miből is áll az adóemelés? Csupa kínlódásból, csupa olyan lépésből, amely által kisstílű bunkónak, megbízhatatlan, hazudozó kis pöcsnek tűnik a kormány. Bankadó: nem felezzük meg, nem szüntetjük meg. Ha nem tetszik, mehetsz haza anyádhoz, és kérhetsz tőle sütire aprót. Tranzakciós illeték (már az égbekiáltó, hogy csak azért illeték, hogy azt ne kelljen jóvá hagyatni az EU-val): még hatályba sem lépett, de már emeltek rajta, már kiterjesztették, holnap kitalálják, hogy az is pénzügyi tranzakció, ha a zsebemből a malacperselybe teszem a húszast. Közműadó: mi ez egyáltalán? Mató és a focidrukker fejében óriási zavar van. Brüsszelben beígértek nekik egy tockost, mire nekiállnak durcásan csapkodni. De kivel is basznak ki? Hát nem az EU-val az biztos. 

800 milliárd forinttal eddig egyetlen kormány sem merte kiigazítani, megszorítani, akármicsodázni a költségvetést, hiszen ez az állami bevételek majdnem tíz százaléka. Plasztikusan fogalmazva: kurva sok pénz. Ennyi pénzből tíz ponttal lehet csökkenteni a tb járulékokat - 27-ről 17 százalékra -, de hét-nyolc százalékkal lejjebb mehet az áfa kulcsa is. Nyilván sokkal könnyebb ennyi pluszpénzt elkölteni, mint ennyit kivonni a rendszerből, de azt látni kell, hogy ez akkora összeg, amit a konyhaasztalon egy franciakockás papíron nem lenne szabad összeszedni. És nem durciból meg sérdődésből, meg a köcsög EU bekaphatja attitűdből kellene kiindulni. Ha nagyon durván meg kell szorítani a nadrágszíjat, akkor nem az a megoldás, hogy az úri luxusnak tűnő baromságokból veszünk vissza?

És mi a mostani adórendszer leginkább úri luxusnak számító eleme? A 16 százalékos szja. Egyszerűen ezt ma nem engedhetjük meg magunknak. Baromi jól hangzik, és igen, baromi jól esik ilyen keveset fizetni, de ez olyan, mintha télen levennénk a fűtést, összetekert pokrócokat dugdosnánk az ablakrésbe, de az ajtót tárva-nyitva hagynánk. Lehet szeretni és lehet nem szeretni az egykulcsos szja-t, de az biztos, hogy a 16 százalékos egyetlen kulcs most nem fér bele. Ha csak ezen múlik a vezér épelméjűsége, maradhat akár az egy kulcs is, de a 16 százalék borzasztó alacsony - már akkor annak számított, amikor kitalálták. Dzsentri hévvel bemondták, de értelme nem volt. Ha csak azzal foglalkoztak volna, hogy lassan eltűnjön a felső kulcs, már az elég lett volna, akkor most 18 százalék lenne az szja.

Ha jövőre 19 százalékra emelnék az szja-t továbbra is egykulcsosnak hagyva, akkor az 300 milliárd forintot hozna - ezzel majdnem meglenne a bejelentett adóemelés, a bankadóval például nem kellene totálisan hiteltelenné tenni magunkat. Ja, szemétség, meg a szegények járnak rosszul, de a családi adókedvezménnyel az alacsonyabb jövedelműeknél ez tompábban jelentkezne. Ne legyenek illúzióink, ezt a 800 milliárdot sem Warren Buffet vagy Soros György fogja megfizetni, és ez is a szegényeknek fog jobban fájni.

Valójában a fiúknak össze kéne szorítani a fogukat, kérni egy időpontot valami nagyon fasza pszichológusnál, aztán be kellene jelenteni, hogy visszatérünk a kétkulcsos szja-hoz. Nem azért, mert az jobb (egyébként lehet, hogy jobb), hanem mert most erre nincs pénz. Nyilván azt a hibát nem volna szabad elkövetni, hogy az átlagbér felett húszezer forinttal lépjen be a felső kulcs, valahol ott lehetne meghúzni a határt, ahol már nem egzisztenciális kérdés az adózás. Lehet, hogy ganéság, de aki egy misit keres, annak legyen kerete egy felső kulcsra. Később, mondjuk öt év alatt ki lehetne találni egy normális vagyonadót, amelyet le lehetne írni az szja-ból, így a magas jövedelműek sem éreznék, hogy csak szívnak.

De ez már túlságosan szép, mint az öreg, csúf patkány álma, hogy falábú házmester-kislánynak születik.