Nagy az öröm unortodoxiában. Az emberek az irreálisan magas kamatot követve zsákszám hordják át megtakarításaikat bankbetétből állampapírba, egyre kevésbé van rászorulva az állam a mocskos külföldiek finanszírozására. A sikert pedig tovább kell gondolni, ki kell terjeszteni. Az ötletbörze nem tartott sokáig, persze hogy akadt egy pihent agy, ahonnan kipattant az újabb zseniális javaslat: bankszámlát is vezessen az állam, persze betétgyűjtési céllal. A jelige a régi: mi vagyunk szarban, de szopjanak a bankok.

Önmagában azzal a törekvéssel, hogy a belföld minél nagyobb arányban finanszírozza a hiányt, általánosságban még egyet lehet érteni. A magyar helyzet komikumát az adja, hogy a tavalyi folyamatos csökkenés ellenére még mindig baromi magas a kamatszint, finanszírozni meg lehetett volna épp sokkal olcsóbban IMF-hitelből is. De a kormány kinek nagyobb a fasza versenyt játszik, régóta írjuk, hogy szóba se jöhet az együttműködés a Valutaalappal. A hazai kisbefektetőknek meg eleve ráígérnek még a kamatra, az inflációkövető prémium államkötvények a világ legjobb befektetései azoknak a keveseknek, akiknek van megtakarításuk. Akiknek meg nincs, azok fizetik a magas kamat árát.

A lakossági megtakarítások állampapírba terelése tehát legalábbis ellentmondásos, de ha Debil György és a Vezértörpe megnyugszik attól, hogy a teljes államadósságon belül a lakossági finanszírozás részarányát másfél év alatt felnyomták kettőröl öt százalékra, akkor ámen. De talán azt is tudják, hogy ettől még ugyanúgy a külföldiek fingják a passzátszelet, s ha náluk bármi miatt elszakad a pertli, két perc alatt bedől az egész koszos magyar állampapírpiac. És arra is emlékszünk, hogy alig több mint egy éve honfitársaink sem sokat szaroztak pénzük külföldre menekítésével, amikor közelinek szimatolták az államcsődöt, vagy a hazai bankszámlákhoz történő állami hozzányúlást.

Lehet, hogy pont ezért jött most képbe az állami betétgyűjtés? Épkézláb magyarázat ugyanis azon túl nemigen van, hogy ha van a kincstárnál néhány tízmilliárdnyi lakossági betét, az állam optimalizálni tudja az általában hó elejére eső kifizetéseit, például kevesebb kincstárjegy kibocsátásával lehetne fizetni a közszolgák bérét. Ezt próbálja bizonygatni a pártlap is, mely szerint hó elején nullára ürül a kassza, de ez édeskevés. Valószínűbb, hogy megint csak arra gondolnak a fiúk, hogy minden pénz legjobb helye náluk van. Ha bármi gubanc jön a világban, vagy épp nálunk, nem árt, ha van biztos forrás, amivel hűteni lehet a kedélyeket. Ha meg minden kafa, egy igazi unortodox elme egyből arra fókuszál, hogy biztos van mód Mari nénje pénzének gazdaságélénkítő célzatú felhasználására is. 

A jelenlegi törvények értelmében eleve csak hitelintézet gyűjthet betétet, de ezt persze egy egyszerű képviselői módosítóval felül lehet írni. Az viszont érdekes kérdés, hogy akarnak-e fiókhálózatot, vagy megelégszenek azzal, hogy a közszféra dolgozóit belezsarolják az állami számlavezetésbe. Bankváltásra persze nem kötelezhetik őket, de finom undorító eszközökkel lehet érzékelteteni, hogy aki biztos állásra vágyik, annak jó, ha az állam lesz a számlavezető bankja, s az se baj, ha a jó hazafi a fizetését nem egyből markolja fel ötödikén.

Ha lesz fiókhálózat, oda első körben a Békemenet agyalágyultjai viszik majd a pénzüket, hiszen Viktor nyilván erre buzdítja majd őket. Ha magas kamatot adnak, persze mások is jönnek majd, ez ilyen egyszerű. A lakossági állampapírokat a bankok szívesen forgalmazzák némi jutalékért, de hogy a betétállományuk lenyúlásához asszisztáljanak, az nehezen hihető. Innentől fogva ha tényleg hálózatot akarnak, nemigen látszik más opció, mint a Magyar Posta bevonása a buliba, ott azt csinál az állam, amit csak akar. 

Az, hogy itt nem új pénzek jelennek meg, hanem a bankok betétállományát szipkázzák el, miért lenne gond? Kapott a hitelezés egy újabb sallert, de mint a Debiltől tudjuk, ilyen apróságokkal nem kell foglalkozni: ha a sikert akarjuk, akkor az lesz, s ha bízunk a növekedési fordulatban, akkor az közelebb jön.