Nem nehéz kitalálni, hogy hol született döntés a Magyar Nemzeti Bank elleni büntetőfeljelentésről. Igazából elég három apróságot figyelembe venni, hogy egyértelmű legyen: a Simor András ellen elkövetett karaktergyilkosság talán utolsó húzásáról van szó. Szegény offshorelovagunk méretes, Gyurcsány, vagy Dávid Ibolya-féle koncepciós szopóágra is kerülhet, ha a fiúk politikai érdeke úgy kívánja és jó szokásuk szerint személyes felelősségét is elkezdik firtatni.
A legárulkodóbb jel az időzítés. Kábé ugyanannyira véletlen, hogy épp Simor távozása előtt pár nappal rendel el az ügyészség nyomozást, mint amikor például az önkori választás előtt citálták bíróságra Újbuda kommer és libber vezetőit. A múlt héten még a kőfideszes ÁSZ-elnök is azt böfizte, hogy van egy kis grimbusz, de nincs szükség büntetőfeljelentésre. Az pedig már a hab a tortán, hogy pont egy olyan ügy kapcsán próbálják kúrogatni az MNB-t és konkrétan Simort, ami kapcsolódik ahhoz az IMF-hez, mely a hívek körében a rézfaszú bagoly szerepét tölti be.
Simán arról szól az egész, hogy ha a kormány által kézivezérelt MNB monetáris politikája is annyira lesz sikeres, mint a jelenlegi fiskális, akkor azt az elbaszást is az elődökre lehessen kenni. (Debil barátunk ma is elmútnyócévezett és álmodozott.) Nem elég, ha Simor erkölcsileg megsemmisülten távozik az offshoreozás miatt (jogosan, Géza utalt rá), az egész MNB szakmai munkáját és tisztességét nullára kell amortizálni a hívek szemében. Lényegtelen, hogy a monetáris politika rövid távon kifejti hatását, tehát az elődökre kenés itt még nagyobb gáz, ezt csak pár libsi közgazdász tudja, a tömegnek a duma kell.
Vagyis, a Habony Művek bemutatja: mostantól minden további jegybanki bénázás oka a Simor nevével fémjelzett mocskos jegybanki elmúthatév lesz. Várható példa: hiába élénkítjük mi faszául a hitelezést, ha a Simorék hat évig túl magasan tartották a kamatot. Kurva nagy gáz, hogy már meg se lepődöm?
