Évek óta basz az ideg, hogy nem hallgattam az okosabbakra és kihagytam a legjobb befektetést, ami Magyarországon lehetséges volt. Van ugyanis egy csávó, aki már vagy 20 éve elképesztően ügyesen kezeli a befektetői pénzét, aki bízott benne, minden évben nagyon jól járt. Tankönyvek szerint ilyen nincs, de a tényadatok alapján mégis. De aztán egyszer mondott egy fájóan igazat egy szakmai kérdésben, amivel kihúzta a gyufát a Matolcsy-bérenceknél, jól ki is írta magát a nemzeti együttműködésből. Nem túl jelentősnek tűnő, mégis borzasztó és jellemző történet.

Van tehát egy iszonyatosan tehetséges arc, akinek sokan köszönhetnek elképesztő magas hozamokat, mások meg - például én is - rendkívül hasznos gondolatokat, amiket a blogján megír. Most direkt visszaolvastam és mindig korrekt volt, ha valami nem tetszett neki, mindig szakmai alapon kritizált, a politikához soha nem volt köze. Mostanra viszont  annyira tele lett a töke, hogy a rendkívül sikeres cégét kiviszi a tőzsdéről.

Miért érdekes mindez? Mert annyira tipikus, ahogy a mi pénzünkön élősködő tehetségtelen senkik viselkednek a kis zsenivel. Zsiday Viktor egy befektetési guru. Nem önjelölt, nem blöffből él, meg lehet nézni, hogy a befektetési alapja (Citadella), meg a cége (Plotinus) mit ért el. Persze büdös spekuláns, mint Soros, de aki ezt mondja, próbálja utána csinálni. A kulcsárok és marcsikák országban nem sokan képesek arra, hogy hosszú ideig nem csak sikeresen, de becsületesen kezeljék sok-sok ismeretlen befektető pénzét.

Amikor a magyar tőzsde állami kézbe került, szinte mindenki optimista volt - mondjuk rajtam kívül (itt háborogtam), de ezt ki nem szarja le. Zsiday leírta, mit vár, majd egy évvel később írt csalódottan arról, hogy lófasz se történt, az állam se segített semmit. Az elmúlt hónapokban beszéltem pár olyan arccal, aki képben van a tőzsdei dolgokról, mind ugyanezt mondta. Mindenki azt várta, hogy ha már az MNB megvette azt a kibekúrt tőzsdét, legalább lesznek olyan szabályozási változások is, amik segítenek rajta, meg a tőzsdén levő tisztességes cégeken. Zsiday, az egyik legsikeresebb tőzsdei cég vezetője volt az egyetlen, aki nyilvánosan vállalta a véleményét erről.

Mi volt a válasz? A minimum ilyenkor ugyebár az lenne, hogy a piac vezetése meghallgatja fontos partnere véleményét. Mert ő az ügyfél bazmeg, ő fizet, hogy a tőzsdén lehessen, meg amúgy is pont ilyen cégek behozatalán fáradoznak elvileg. Tehát a kevés bent levő jó és tisztességes cégnek nem ártana kinyalni a seggét, de minimum segíteni nekik, ha kérik. De nem Magyarországon, az államosított tőzsdén. Matolcsy embere inkább nyilvánosan leugatta, azt vágva a fejéhez, hogy túlzottan türelmetlen, meg fölöslegesen kiabál a pálya széléről.

Tehát az állami tőzsde nulla eredményt produkáló, semmit el nem érő alkalmazottai oltják le azt az embert, aki saját erőből és tehetségből felépített egy céget, baromi sokat tett a magyar tőkepiacért, mellesleg őszintén el merte mondani, mi a gondja. Ez tavaly év végén volt és persze azóta se történt semmi, Zsidayék pedig számoltak és a múlt héten úgy döntöttek, annyira hátrányos már nekik a tőzsdei lét, hogy ott hagyják a BÉT-et a picsába. 

Nem ismerem a csávót, de nem bosszúnak tűnik, egész egyszerűen egy jó üzletember, elhiszem, hogy belefáradt, így jött ki a matek. (Vicces, hogy leírja, nem Mészáros Lőrinc akarja a céget, ami érthető, hiszen egy ilyen működtetéséhez szakértelem kell, nem pedig oda irányított állami pénzek.) Maradhatott volna, ha figyelnek rá, ha bármi megvalósul abból, amit az állam ígért. De most nyilván ő lesz a fekete seggű, aki nem bírta kivárni a csodát, amit a fiúk ígértek. 

Tanulság? Csak a szokásos: már a tőzsdén is ugyanaz a kisstílű hatalomgyakorlás megy, mint bárhol. Ahova a narancsos haderő beteszi a lábát, a kritika, főleg ha egy náluk sokkal okosabb, tehetségesebb embertől jön, elviselhetetlen nekik és eltaposási pánikreakciót szül már akkor is, ha szó nincs politikáról. Például az ilyenek miatt egyre szarabb hely Magyarország.  

Most komolyan senki se köszönti ma Sólyom Lászlót, miközben Árpibával minden kerek szülinapján tele volt a padlás? Igazságtalanság, helyre tesszük.

Isten éltesse tehát Sólyom Lászlót 75. születésnapján. A jeles nap apropóján jó egy kicsit kiszakadni a mocskos hétköznapokból, visszagondolni a rendszerváltozás óta eltelt időszakra. Meg összedobni egy teljesen szubjektív elnöki toplistát. Az alkotmány persze elég jól behatárolja, hogy meddig mehet és mit tehet egy nem túl nagy hatalmú elnök, mégis öten ötféleképpen értelmezték a feladatot, másképp aktivizálódtak, feszegették a határokat, vagy éppen lapítottak, dörgölőztek.

Jobban megnézve nyilván az első és a második helyezetten lehet a legtöbbet vitatkozni, a többi teljesen egyértelműnek tűnik. Ha mégse, lehet szavazni alul. Palira nem, mert rá minden szavazat nettó trollkodás lenne. 

1. Sólyom László (2005-2010)

Nem egy szerethető figura, de példamutató a teljes pályafutása és az elnöki tevékenysége is. Nem volt túl népszerű, az ilyen típusú merev kockafej jogászok annyira nem menők nálunk, de az ügyek, amelyek mellett kiállt, már a rendszerváltozás környékén is fontosak voltak a Dunától a Zengőig. Alapvetően a civakodó szocik és a szadesz hülyesége volt, hogy a civilek jelöltjeként induló embert az akkori ellenzék, jórészt a Fidesz meg tudta választani elnöknek Szili Katalin ellenében, de milyen jó lett így. Végig kiállt a jogállami alapok és az emberi jogok mellett és amikor jöttek az ideológiailag elvileg közel állók a vállalhatatlan javaslataikkal, nekik is beintett. Ha baja volt vele, mindenféle javaslatot visszadobott függetlenül attól, hogy melyik oldal adta be őket, szívesen helybe ment a lófaszért a komáromi hídon is, ha magyarként fontosnak tartotta a részvételt egy szlovákiai eseményen. 2010-ben az addigra lealjasodott Fidesz persze hogy nem akarta újra megválasztani.

Hiszen aki végig kínosan ügyelt függetlenségére, aki azt mondta, hogy nem a pártoktól, de a közvéleménytől is független akar lenni, az nem kellhetett. Főleg, hogy arra a kérdésre, hogy ki a kedvenc politikusa, azt mondta (helyesen), hogy neki nincs olyan. A Fidesznek a droid Schmitt kellett. Sólyom Lászlót nyilván felértékelte, hogy nem feküdt le a jogállamot épp lerombolni induló rezsimnek, kisebb hibái és megosztó vitatható döntései (én például nem szaroztam volna Horn kitüntetésével) ellenére nálam egyértelműen ő a listavezető. 

2. Göncz Árpád (1990-2000)

Az egykori 56-os életfogytos, mindenki Árpi bácsija megkérdőjelezhetetlen tekintély, szintén a magyar újkori demokrácia egyik szimbóluma A taxisblokád idején még higgadt volt, de aztán valahogy kiesett a szerepéből és egyértelműen az Antall-kormány ellenzékének tűnő elnök lett belőle. Nehéz igazságot tenni, hogy hol lett volna a határ. Göncz azért lett elnök, mert  az MDF és az SZDSZ megegyezése értelmében az ellenzék adhatta az elnököt, Antall arra számított, hogy Göncz korrekt lesz vele és nagyot csalódott. Ma már nevetséges, hogy a 90-es évek elején milyen arcokat náciztak az akkori liberálisok és ebbe közvetve  Árpi bátya is belefolyt. Antall részéről sem volt persze jogos elvárás egy báb, de értem, hogy például korrekt köztévét akart a komcsi-libsi uralmú helyett. Ezt is megvétózta Árpi bácsi.

Az Antall-kormány elég gyenge volt, sok naiv hülye keringett benne, de a jóindulatukat nehéz megkérdőjelezni és az első perctől biztos volt, hogy bukni fognak négy év után. Brutális ellenszélben dolgoztak a szerencsétlenek, amihez teljesen feleslegesen Árpibá is hozzájárult, belefolyva az árokásásba. Ezért nem tudnám őt semmiképp Sólyom elé helyezni.

3. Mádl Ferenc (2000-2005)

Kurvára semmire se emlékszem már abból, amit tett és nem is vagyok hajlandó rágug
lizni. Kedves öreg tudós, Dalma asszonnyal az oldalán, oszt jónapot. Elnökként az abszolút középszer, sok dolga mondjuk nem is nagyon volt. 

4. Áder János (2012-????)

Pali után kellett egy megbízható, de mégis vállalhatóbb arc, ő lett a tökéletes káder. Beszédeit receptre kéne felírni, tökéletes altatóversek 0-100 éves korig. Jórészt kiszolgálja a rendszert, pöccre aláírt teljesen vállalhatatlan törvényeket is, de akadt néhány, ahol bekeményített, például a nyilvánosság korlátozása terén, nélküle nem derülhetett volna ki a Matolcsy-alapítványok közpénzszórása. Ennyi menti, több jót nem igazán bírok róla összekaparni.  

5. Schmitt Pál (2010-2012)

Hálás téma az ordítóan tehetségtelen, de nagyravágyó ember, aki - szabályt erősítő kivételként - végül elnyerte méltó büntetését, megbukott.

Talán már az oviban a hosszú nyelv volt a jele, azzal ért el az életben mindent, hiszen az agykapacitás erre esélyt sem adott. Ahogy reagált a jogos kritikákra akár csak az olyan apróságokkal kapcsolatban, mint a nevetséges helyesírása, már az ország bohócává tették, aztán a plágiumügyben adott magyarázkodásai végképp erkölcsi nullává degradálták. Amire a koronát a durcás lemondásával tette fel, veszíteni se tudott a szerencsétlen tisztán, emelt fővel.

Kemény év volt 2016, jó hogy vége, az egyetlen gond, hogy 17 még veszélyesebbnek néz ki. Magyarország a gazdasági adatok rövid távú javulása ellenére még lentebb csúszott, mert a maffiaállamra épülő irányított demokrácia rendszere a nélkül épült tovább, hogy a legkisebb társadalmi ellenállásba ütközzön. Géza évértékelője után szerintem ezek voltak a legnagyobb horderejű dolgok itthon és magyar szemszögből a világban.

A szabad sajtó eltaposása

Viktor nem enged abból, hogy ő mondja meg az embereknek azt, amit a világról, az országról gondolni kell. Minden eszközzel aprították a független, az őket bármilyen szempontból kritizáló médiát, a Népszabadság megszüntetése csak a jéghegy csúcsa. Felülről irányítva, állami pénzekkel támogatva juttatták csókosok kezébe a legfontosabb sajtótermékeket, alig pár olyan maradt, amely ellen tudott állni, vagy amellyel nem tudnak mit kezdeni. A hab a tortán a leszámolás, megfélemlítés a meghekkelt Viktor-interjú után.

Uszítás + sikeres tematizálás = kamu népszavazás

A narancspropaganda természetesen nem akadt le a migánsellenes uszításról és fél évig tematizálni is tudott egy tök felesleges népszavazással. Mi erről azzal fejeztük ki a véleményünket, hogy szándékosan csak egyetlen egyszer írtunk róla.  Az agitpropgépezet aztán elképesztő cinizmussal adagolta a bukott népszavazást sikerként, ami megint csak az egyik legjellemzőbb vonás.

Kopaszbotrány

Egyértelmű jelzés, hogy az állam semmi eszköztől nem riad vissza a céljai érdekében. Nem elég, hogy a bíróságokat leszámítva minden szervet ellenőrzés alá vontak és kézivezérelnek, az ügyészség is a rezsim szolgálatában áll, de ha ez is kevés, már a fizikai erőszakot is bevetik.

MNB-alapítványok

Több mindenre rávilágít az, ami itt történt. Egyrészt arra, hogy vannak a rendszer kegyeltjei, akik törvények felett állnak és bármit megtehetnek. Matolcsy valóban azt tapasztalja, hogy neki egy főnöke van, Viktor, rajta kívül mindenki bekaphatja, azt csinál akár sokmilliárd forint közpénzzel, amit akar. Joga van bármit eltitkolni, senkinek semmi köze hozzá. 

Rogán balhéi

Az Index leleplezése csak megerősítette, hogy mennyire korruptak ezek az arcok. Az urizálás egy dolog, de a rendszer, amit állami segédlettel a lopásra felépítettek, döbbenetes. És - ahogy Matolcsynál - a jó elvtárs, amíg a Főni bizalmát élvezi, bármit megtehet, legfeljebb kicsit hátrébb lép és kevesebbet szerepel.

Tállai megszólalásai

Az Orbán-éra egyik szimbóluma, a semmihez se értő ostoba, akinek hiába lóg ki a kapa a szájából, kizárólag a lojalitása miatt magas polcra helyezik. Azt se tudja, mi az az adó, legyen hát adófőnök, egyszerű ez. Aki minden megszólalásával közröhej tárgya, mégis kiskirály, élet-halál ura lehet a maga kis városában, stadionnal és minden állami jóval kitömve.  

Felminősítés, csalóka növekedés

A fő gazdasági adatok ideiglenesen javulnak, a hitelminősítők nem tehettek mást, mint hogy kirántsák az országot a bóvliból. A vezér elhitte, hogy fő emberei (Matolcsy és Varga Mihály) értik a dolgukat, pedig jórészt  a brutál hosszú recesszió után beinduló elhalasztott vásárlások és a kivándorlás nyomán kialakult munkaerőhiány bérnövelő hatása lökte be a szekeret, amely az irgalmatlan uniós pénzek nélkül már rég elsüllyedt volna a mocsárban. Ehhez túl sok köze nincs a kormánynak, de középtávon már baszhatjuk magunkat az oktatásunkkal, meg a picsa alacsony beruházási rátánkkal, régiós szinten továbbra is lemaradunk. De a most épp kedvező adatok biztosítják a lehetőséget a még nagyobb lopásra és a választások felé közeledve az osztogatásra, ez a nyuggerek karácsonyi ajándékával el is indult már idén.  

A nap hangja, vagyis hallgatása

Az év csalódása az, ahogy az emberek igába hajtották a fejüket, elfogadták, hogy ez a rendszer így működik, hogy nincsen jobb. Megint nem látni csíráit se egy olyan új szerveződésnek, amely valamennyire szintén populista módon, de a klasszikus demokratikus kereteken belül maradva és a lopásmentességre nagy hangsúlyt fektetve alternatíva lehetne az egyre jobban kiépülő narancsos maffiaállam ellen. Egyre többen gondolják úgy, hogy Viktor középtávon is leválthatatlan, ehhez kell alkalmazkodni. Behódolnak a kisebb-nagyobb cégek is, egyre kevesebben mernek bármilyen módon ellenszegülni, mert tudják, hogy a hatalom bizalmának elvesztése mivel járhat. Rémisztő.

Az "oszd meg és uralkodj" dupla sikere

Mert igaz ez a saját oligarchiáira, tanulva a Simicska-afférból egyre több emberre támaszkodik. De igaz az ellenzék megosztására is, mert nyilvánvaló a matek: ha közös jelöltet állítanak ellene, akkor sok választókerületben bukhat. Nem túl életszerű persze a Jobbik és a többiek megegyezése, de a háttérben mindent meg is tesz ez ellen a Fidesz.

Brexit, Trump, populizmus, post-truth

Ezeket össze lehet vonni, egy tőről fakadnak. Valamit nagyon elkúrtak a legfejlettebb liberális demokráciákban is és félő, hogy nem a demokratikus kereteken belüli változás jelenti majd a jövőt, hanem ennél sokkal komolyabb változások. A túltolt polkorrektség, a hatalmi arrogancia és a növekvő társadalmi feszkók a Trumphoz hasonló borzasztóan veszélyes figurák felé tolják a csalódottakat, ők pedig a kihasználják az emberi hiszékenységet és azt, hogy a többség nem a valóságra, az igazságra kíváncsi, hanem arra, hogy valaki az ő mondókáját fújja, az ő érdekét is képviselje. Meglepő hatékonysággal lehet a közösségi médiát ügyesen kezelve álhíreket, összeesküvés-elméleteket terjeszteni és ez a populisták malmára hajtja a vizet. A következő évek legfontosabb kérdése, hogy a liberális demokráciák találnak-e erre megfelelő választ, vagy ki kell próbálnia a világnak egy új világrend pusztítását ahhoz, hogy becsülni tudja a korábbi értékeit. 

A lényeg és a kilátások

Orbán Viktor zsenialitását abban a politikai értelemben visszaigazolják a világban zajló folyamatok, hogy egyre többen használják az ő néphülyítő "ha sokszor mondom a hazugságot, a végén igaznak tűnik" módszerét a népszerűséghajhászásra, illetve ellenfelek karaktergyilkolására. Sajna a magyar társadalom időlegesen beletörődött, hogy legtehetségesebb politikusa egy központosított, korrupt autokráciába hajló rendszert épít fel, a 18-as választásról régóta mondjuk, hogy eldőlt és 2017 elején is egyértelműnek tűnik, hogy a hatékony propagandával, ügyes kampánnyal, osztogatással, migránsos riogatással, brutális médiatúlsúllyal szemben senki nem rúg labdába. A következő évek kérdése, hogy legalább az esélye felsejlik-e egy későbbi változásnak.  

Kitaláltuk Mikivel, hogy írunk az idén is mindenfajta összegző listát az évről, de viszonylag gyorsan szembesültünk azzal: képtelenek vagyunk faszalistát írni. Mert Dárdai meg a Gyárfást kinyíró lyány ott lett volna, de a többi nyolc helyet sehogy se tudtuk megtölteni. Marha jó volt plö a tanártünti, de az egész végül érdektelenségbe fulladt, érdemi változtatás helyett az év végén szembesülhettünk a PISA-teszt eredményével, szóval erre kár lenne büszkének lenni. Lehet még találni hasonló kaliberű ügyeket, olvastuk is Mérce kolléga gyűjtését, de hát tényleg.

Lehet őszintén örülni a vasárnapi boltzár végének, amikor azt egy nyomorult népszavazási cetli leadása előzte meg kopaszokkal és nevetséges csikicsukizással? Vagy tekintsük a demokrácia vívmányának, hogy egy értelmetlen népszavazás végeredményét semmibe véve nem sikerült alkotmányt módosítani? Ez nekünk nem ment, ezt mi egyszerűen nem tudtuk sikerként elkönyvelni. De persze lehet ennek az oka az is, hogy túl sok tigrisszart reggeliztünk, és ezek iszonyat nagy sikerek.

Az idén minden úgy ment tovább, mint tavaly, csak éppen még egy kicsit undorítóbban, még egy kicsit gátlástalanabbul, s még kisebb visszhang mellett. Igazi házmesterország vagyunk, és az a legszomorúbb, hogy ez a többségnek egyszerűen megfelel. Csak a mi kis szarkupacunk meglegyen, a többi nem számít, lehet lapítani, végül is ez már nagyon jól megy. Negyven évig gyakoroltuk a lapítást, két kibaszott évtizedre szüneteltettük, de most hála istennek ismét fel lehet venni a jól megszokott szokásokat. Nyalunk egy kis segget és lesz állás meg előléptetés, na persze csak egy szintig, mert a fölött már komolyabb összeköttetés kell, szorosan befogjuk a pofánkat és soha, még véletlenül sem állunk ki senki és semmi mellett.

Csak hát viszonylag jelentős különbség, hogy ez nem az ötvenes évek, ezeket a tagokat normális esetben el kellene tudni zavarni a sunyi picsába, nem kellene attól tartani, hogy Recsken fejtjük a követ, ha valamit elbaszunk. De a jelek szerint senkinek nem akarózik megmozdulni. Ilyenek a cégeink is, a komplett pénzügyi szektor nyalja a kijelölt seggeket, de hasonló a távközlés, a médiáról pedig ne is essen szó. Az ország fele lapít, mint teveszar a sivatagban, külföldre húz, és eközben nézi, ahogy baszódik szét minden. 

Megszokjuk, hogy a kórházból jó eséllyel hazahozunk valami fertőzést, elfogadjuk, hogy a gyerekünkből normális ember nem lesz a közoktatási rendszerben, szabadidőnkben pedig gyűlölünk mindenkit, akit csak lehet, legyen akár migráns, akár valami uniós gennyarc, aki idejön ugatni, legyen valami buzi vagy zsidó, vagy ha nem, valaki úgyis rásüti.

Egészen elképesztően lehangoló ez a helyzet.

A narancskommandó tíz fős küldöttsége elindult Veszprémbe, hogy rendet tegyen. Közben megálltak Fehérváron, és kirúgtak szinte mindenkit, aki az útjukba került, elsőre öt embert. Ennyire fáj a nagy embereknek, hogy a hazugságpropaganda megbicsaklott, valaki négy apró igazságmorzsát helyezett el a kamutengerben.

A Fejér megyei Hírlapban megjelent Viktor-interjúba valóban szabályellenesen belenyúltak Veszprémben, ilyen nem lehet csinálni egy komoly lapnál. Mégis nehéz ezt hamisításnak nevezni, mert a tettes végül is kicsit közelebb hozta a mondandót a valóságoshoz, egy hangyányit őszintébbé tette az interjút. Azért annyira nevetséges, ami történt, mert viktormédiában kizárólag az van, amit a főnökök leírnak, minden hazugságnak, hülyítésnek, agylágyításnak pontosan úgy kell megjelennie, ahogy azt páran eldöntik. Ennek intett be most valaki frappánsan.

Jelentéktelen trollkodásnak is láthatjuk az ügyet, aki nem narancsos szemellenzős egybites, jót mulatott az interjúba csempészett igazságokon. De a hatalom reakciója az, ami miatt sokáig emlékezni kell az esetre. Nem érték be annyival, hogy a szokott agyonhallgatással házon belül elsikálják az ügyet. De az se volt elég, hogy a valódi felelőst megkeressék. Az már biztos, hogy hullanak a fejek, olyanoké is, akiknek köze nincs az egészhez. Úgy tűnik, hogy teljesen ártatlanokat rúgtak ki Fehérváron, olyanokat, akiknek kifejezetten tilos volt belenyúlniuk a központilag küldött cikkekbe. 

Ahogy Pelikán elvtárs is hamar megtanulta, a lényeg a statuálás. Nyilván egyetlen cégnél sem maradhat egy ilyen eset következmény nélkül, de itt már jól látszik, hogy a megfélemlítés a cél: nehogy eszébe jusson bárkinek a jövőben hasonló. Elcsépelt, de ez színtiszta ötvenes évek. A Vezér csak a berendelt benyalóknak nyilatkozik, a propaganda minden elemében hamis, aki meg pofát nyit, annak reszeltek.

Ha meg valaki elsüti a főnök számára leggyilkosabb, leghatásosabb  viccet, vagyis igazat ír/mond, akkor kő kövön nem marad. Ha nincs meg, vagy nem akarják megtalálni a tettest, esetleg maguk kreálták az ügyet, akkor a hibára hivatkozva ki lehet csinálni mindenkit a környéken, akiről azt hiszik, hogy nem megbízható, akiről akár csak egyetlen hűséges talpnyaló azt feltételezi, hogy nem őszintén hisz a rendszerben.

Faszom se gondolta volna, hogy ide juthatunk 2016-ra, de messze még a vége, Törökországból lehet importálni a további zseniális húzásokat, amíg végre azt nem mondja az ország, hogy ennek most azonnal vége. De nagyon úgy fest, hogy sajna ez se hamar lesz.    

Igen, persze, nyilván én voltam a fasz, hogy karácsony előtt 8 nappal úgy gondoltam, most is legyen egy online rendelési kör. Hiszen már egy csomó játék is sokkal olcsóbb a webshopban mint a boltban, ráadásul ki lehet kerülni a tömeget is, triviális. Fél szemmel már láttam híreket arról, hogy a posta, mint egyik kiszállító szopóágon van, de arra gondoltam, az Emag mégis csak profi cég, annyira nem lepheti meg őket, hogy jön a karácsony, tudják, kikkel dolgoztatnak, tudják, mennyi kapacitásuk van a kiszállításra.

Az eredmény sok ezer család számára ismerős, nem jött ki a cucc karácsonyig. Túl vagyunk rajta, gyerek megértette, kapott mást is ezeret, semmi gáz. De én nem értem meg. És ez nem egy átlagpicsogás, nem annyi, hogy húzzanak a picsbába, amiért nem teljesítették a vállalásukat. Az ugyanis előfordul, hogy a tervezésbe hiba csúszik. Terveztek a piaci szereplők 20 százalék forgalombővüléssel, lett belőle 40. Ha ez történik, akkor menet közben elég hamar kiderül, hogy a dolog nem fenntartható. Na innentől kezdődnek az én problémáim.

Először is: az nem életszerű, ha arra játszanak, hogy majd az utolsó hétre hirtelen megtáltosodnak a futárok. Még modern technológia nélkül is elég jól kalkulálható, hogy egy ember mennyi csomagot bír kiszállítani. Tehát egyértelműen eljött egy pont, azt nem tudjuk, mikor, ahol már tudta a szolgáltató, hogy grízes területre lépett, aztán meg a másik, ahonnan egyértelmű, hogy nem fog tudni teljesíteni karácsonyig.

Na ott kellett volna megállni és megmondani, hogy ez csak karácsony után lehetséges. Sokan mégsem tették, ami egyértelműen tisztességtelen. (Alapvetően jó pont a Bookline-nak, amely kiírta, hogy ez bizony karácsony után lesz, persze még tutibb lett volna, ha erre nem csak a fizetés előtti utolsó pillanatban hívja fel a figyelmet) 

Nem tudom, jogilag mi a helyzet, simán lehet, hogy elég, ha a webshop odaírja: a várható kiszállítás december 22. Ha meg nem jön össze, rábasztál. Ha így van, akkor rossz a szabályozás, nem ártana szigorítani, hogy ne lehessen visszaélni ezzel, fizettetni, felmarkolni a pénzt és majd valamikor szállítani. Az egész amúgy is megér egy kiadós fogyasztóvédelmi ellenőrzést, mert ha kiderül, hogy annak tudatában kamuzták be a karácsony előtti dátumot, hogy tudták, esély nincs rá, az minimum egy gigabírságot megérne. Persze lehet a dolgot a futárra, a kiszállítást végző végre kenni, de ez pint nem kell érdekelje az ügyfelet, én az eladóval állok szerződéses kapcsolatban. Amúgy az én esetemben úgy tűnik, nem jutott el karácsonyig az áru a futárig, erről ugyanis küldtek volna értesítést.

A másik probléma: jóhiszeműen felteszem, hogy a megrendelés elfogadásakor az én szolgáltatóm úgy számolt, menni fog a kiszállítás karácsonykor. De az akkor is pofátlanság, hogy 23-án délután odakúr egy mailt, hogy bocs, mégse. Minimálisan az ígért dátum előtt 1-2 nappal szólnia kellene, de szolgáltatásnak igazából azt nevezném, ha ilyen esetben felkínálná a lehetőséget, hogy egy napon belül visszautalja a kifizetett termék árát. Talán nem nagy elvárás, hogy ugyanabból a pénzből meg tudjam venni máshol a terméket, mint amit neki előre kifizettem. Ehhez nem kell baromi komoly ügyfélszolgálat, egy ilyen rendszer a mesterséges intelligencia korában elég jól gépesíthető. Mail kiküld, ügyfél választ, hogy pénzt kéri, vagy megvárja, a rendszer nyugtázza, vagy stornóz-visszautal.

Az államot elvileg nem arra tartjuk, hogy belepofázzon az életünkbe és korlátozza a versenyt, hanem pont az ilyen helyzetekre - tegyen valamit, ha nem működik a szabályozás. Őszintén kíváncsi vagyok, lesz-e ebből valami. Eddig annyira tellett, hogy még azt a logisztikai katasztrófát is lehazudják, ami a postánál kialakult. Amikor meg valamit szabályozni kell, mert például a technológiai robbanás új helyzetet teremt, akkor a tisztességes versenyfeltételek megteremtése helyett bebetonozzák a monopóliumot, lásd Über vs taxik. Nagyobb sanszot adnék arra, hogy az állam a többi futárral szemben inkább a postának ad előjogokat, mint hogy az illetékesek elgondolkodjanak egy ügyfél- és piacbarát szabályozási változtatáson.  

Ha az emberi butaságot szoborba kellene önteni, szinte bizonyos, hogy Tállai András NAV-góré és államtitikár lenne a legtökéletesebb modell. Egyébként is, de a nyugdíjasok Erzsébet-utalványának örvén előadott peformance-aival rohamléptekkel csinált totélisan hülyét magából.

Ugye ez az az ember, aki Varga Mihály helyett (muhaha) ért az adózáshoz, és szaki meg uptodate minden részletkérdésben. Hiszen ez a munkája. Ehhez képest kétszeri próbálkozásra sem sikerült neki megoldania azt az egyébként nem túl nehezen teljesíthető feladatot, hogy hogy lesz tízezer forint juttatásból 15 ezer forint költség. 

A templomból kijövet a derék államtitkár azt sem tudta, hogy hol van, nemhogy értelmes mondat el tudta volna hagyni a száját. Sebaj, van ilyen, még mindig az isteni emanáció hatása alatt állt - vagy nem ment még ki a reggeli pálesz hatása, elvégre vasárnap van, a kurvaélet, hadd igyon már az államtitkár is egy felest. Hozzá kell tenni, hogy a HírTv-s riporternél is nehezen lehetett volna tájékozatlanabb embert keríteni, az embernek halvány fingja sem volt arról, hogy mit is kell kérdezni, kerverte a szezont a fazonnal, de azért Tállainak csípőből illettt volna két mondatban megmagyarázni a kis butusnak, mi is a csízió.

Arra azonban nincs magyarázat, amit másnap hajtott végre az adóügyi szakember. A témához nem értő számára is rendkívül kínos a hablatyolás, amit Tállai produkált. Külön paraszt dolog néven nevezni a riportert, mondván nem kérdezett értelmesen, de ez már szokássá vált úgy látszik. Szemmel láthatóan Tállai magolta a szöveget, vagy azért, mert magától nem tud egy összetett mondatot legyártani, vagy csak nagyon pontosan akart fogalmazni. De a legszánalmasabb az, hogy ezt a magyarázatot is sikerült elbasznia ahol csak lehet.

Azzal kezdte, hogy a természetbeni juttatásról van szó. Neki azért illene tudnia, hogy már nincs ilyen terminus a törvényben, épp ő és a cimborái írták át ugyanis, 2011 óta már hozzá lehetett volna szokni az újhoz, ami meglehetősen kretén kifejezés amúgy - egyes meghatározott juttatások. Aztán a matematika se nagy barátja Tállaniak, hiszen egyszer azt mondta, hogy a juttatást szorozzuk meg 19 százalékkal. Azt most hagyjuk, hogy legfejlebb lehet venni adott összeg 19 százalékát, de így is hülyeség.

A törvény nem szarozza túl, azt írja, hogy a juttatás értékét fel kell szorozni 1,19-cel, nem százalékozik, mert minek. Ez valójában persze azt jelenti, hogy a juttatás értékhez hozzáadom annak 19 százalékát, ez lesz az adóalap. ami kurvára nem ugyanaz, mint megszorozni 19 százalékkal. A százalékos problematika megmarad a továbbiakban is, hiszen az szja kiszámítására is azt mondja: 0,15 százalék szja-t kell fizetni. Az mondjuk milyen fasza lenne, de sajnos csak az alapműveletekkel nincs tisztában a NAV nagytudású vezetője.

Jójó, ez persze csak szofisztikai szarakodás, bár egy olyan államtitkártól, aki az adózásért felel, elvárható lenne a precíz fogalmazás, főlen annak fényében, hogy ha egy nüansznyi hülyeséget is írunk a bevallásunkba, a NAV máris szétrugdossa a seggünket. Szóval akkor a főnök se legyen slendrián.

De aztán Tállai barátunk miközben hetykén sorolja a juttatás után fizetndő adókat, hogy a 0,15 százalék szja mellett 27 százalék szociális hozzájáulási adót is kell fizetni. Kétszer is elmondja, szóval nem véletlen elhallás. Nos. Szociális hozzájárulási adót a tb-járulék helyett fizetünk, amit a munkabér után kell befizetnie a munkáltatónak. Ez adja az állampolgár egészség és nyugdíjbiztosítási státuszát. Szociális hozzájárulási adót nem fizetünk más jövedelem után csak munkabér után.

Az egyéb jövedelmeket egészségügyi hozzájárulás, vagyis EHO terheli. Ennek az a lényege, hogy ne lehessen megspórolni a 27 százalék szochót, így a juttatásokra, meg egy sor más jövedelemre rákúrják az EHO-t. Vagyis Tállai vagy nem tudja, mi a különbség a kettő között, vagy olyan magasról szarik mindenre, hogy nem is érdekli, miket hord össze. Valószínű, hogy utóbbiról van szó, mert a tb-járulék és az EHO közti jelentős különbség már akkor megvolt a rendszerben, amikor Tállai még könyvelő volt a méltán érdektelen Mezőkövesden.

Akkor viszont azon a borzasztó kellemetlen kérdésen agyalhatunk, hogy melyik rosszabb: egy semmihez sem értő, arrogáns, büdös bunkó, vagy egy mindere magasról szaró, pökhendi, kiskirály.

Majd a Viktor megmondja. Mert itt minden az alapján dől el, hogy a Viktor mit gondol. Akkor is, ha közben szanaszét barmol mindent. Viktor a legtöbb szpícsében arról beszél hosszan, hogy milyen a magyar. Mert a magyar az olyan fajta, hogy tököm tudja, a magyar az a fajta, aki a büdös franc tudja, ki. És hát ha ennyire jól ismeri a magyart a derék Viktor, akkor nyilván az már tök egyszerű, mondhatjuk, rutinfeladat, hogy mitől lesz itt minden fasza.

Mivel az már bebizonyosodott, hogy a focihoz, vasútfejlesztéshez Viktornál ember nem ért jobban, az adórendszert már félkézzel meg lehet reformálni, nem igaz? Elvégre a passzát szelet is ő fújja. Csak hát az látszik, hogy az elképzelések a primitív együgyűség és az asztalra csapkodós nagyotmondás szellemében születnek.

Mert hát mi is történt? Viktor kitalálta, hogy márpedig itt lesz a legalacsonyabb az szja. Értelme? Semmi. De attól még ez lett, 16 százalék, majd 15, oszt jónapot. Ez mondjuk ma már egészen máshogy van, mert rajtunk kívül mindenki visszatért a progresszív adózáshoz és van nulla vagy valami hiperalacsony kulcs, vagyis se nem legalacsonyabb, se nem legigazságosabb, de spongya rá. 

Aztán úgy gondolta, hogy itt lesz a legacsonyabb a társasági adó kulcsa. Mer nehogymár ne, bassza meg! És így is lesz, mert a vezértörpe szerint ez így jó. Így már bekaphatják a szerbek a tíz százalékukkal, Ciprus és Írország pedig sírva könyörög majd a receptért. Hogy darabra a több százezer cégből, amelyik még ad magáról életjelet 1300 jár igazán jól, az ki a faszt érdekel, ha ki lehet tenni az ablakba a hírt. Mert nehogy már.

A következő a bér kérdése. Elvándorolnak az emberek, mert kevés a lóvé? Hát akkor emeljük - mintha havi húszezer forint miatt hagyná el az otthonát bárki. De nem baj, emeljük, amíg bírjuk, és majd elmondhatjuk, hogy a hálátlan hazaáruló, libsi szarháziak nem akarnak hazajönni, pedig. De miért lesz épp annyi?  A minmálbér 111 ezer forintról 127,7 ezer forintra nő, de honnan jött ki épp ennyi? Jééééé, Szlovákiában a minimálbér, ne bassz, de épp 405 euró, ami átszámolva 125 ezer forint. 

Micsoda véletlen, nem? Persze szar ügy, hogy nemcsak mi, hanem a szlovákok is emelnek bért, így az 2017-ben 435 euró, vagyis 135 ezer forint lesz a szlovák minimálbér. És mennyi, na mennyi lesz a már most lefixált minimálbér két év múlva? Ki hinné, 138 ezer forint. Nyilván fatális véletlen, hogy pont a szlovál minimálbérrel megy párhuzamosan az itthoni emelés. De legalább lenyomtuk a rohadt tótókat. 

Nehéz persze kritizálni egy 15 százalékos béremelést és egy arányaiban jelentős mértékű adóemelést, de basszus, tégyleg így kell ezt? Rábaszunk az asztalra, hogy most aztán mán ölég vót, és akkor majd minden fasza lesz? Az nem tűnik fel, hogy akik sorra húznak el mellettünk, azok nem úgy működnek, hogy elszigeltelt értelmetlen faszságokban a legjobbak? Hanem darabonként semmiben sem legek, de összességében látszik, hogy mit akarnak? És nem mellesleg ezt el is hiszik nekik?

1. Még maradt az oknyomozó újságírásból valami

Kezdjük a kakukktojással, az egyetlen pozitívummal. Minden elnyomási, elhallgattatási kísérlet ellenére még van egy pici része a magyar sajtónak, ahol valós újságírói tevékenység folyik. Miközben a Habony-birodalom közpénzből finanszírozott hányadék termékeiben cikkírói szinten látjuk viszont azokat a legócskább libsiző narancstrollokat, akik ezen a blogon is rendszeresen szétkúrják, teleszemetelik a kommentfolyamot, miközben a közmédia az ötvenes évek kommunista propagandamédiájának szintjére süllyedt, a sötétségben időnként még feltűnnek a nagyon fontos oknyomozó munkák.

Az Index Rogánt leleplező, hálózatát bemutató cikke nagy jelentőségű. Hónapokon át dolgoztak rajta és nem csak csipegettek egy-egy botrányos témát, hanem egyértelmű bizonyítékokkal sokszori hazugságba kergetve az embert az eddigi legteljesebb képet állították elő a miniszter mocskos ügyeiről, tágabban a Fidesz-rezsim működéséről. Sokáig alapmű lesz és csak remélni tudjuk, hogy miközben a kormány egyre látványosabban és egyre alávalóbb eszközökkel darálja be a kritikus hangokat, lesznek még hasonlóak a magyar sajtóban.  

2. Rogán sose mond le

Őszintén szólva erre lett volna a kisebb esély, de mivel 20 éve még a cikkben felgöngyölített ganéságok töredékébe belebukott volna bármilyen miniszter, felmerül a kérdés, hogy mi kell egy lemondáshoz? Elég egyértelmű, hogy Rogánra más eljárás vonatkozik, mint egy szaros megélhetési fideszesre, akit már rég beáldoztak volna. De Tóni a hatalom csúcsán áll, a legközelebbi bizalmas, ő bármit megtehet következmények nélkül. Pontosabban: majd a rendszerrel bukik egyszer nagyot örökre, de ez még odébb van.

3. Orbán=Rogán, ez a rendszer így működik

Az, ahogy a miniszterelnök bevédte Rogánt, egész egyszerűen gyomorforgató. Mintha mi sem történt volna, a megszokott kommunikációnak megfelelően ócska támadásnak minősíti az orbitális lebukást és ezzel minden el van intézve. Sőt, Rogán megerősödött. Ez minden idők legcinikusabb, legvérlázítóbb Orbán-nyilatkozatai között van. Hozzáállásnak az az üzenete, hogy Orbán szerint semmi baj nincs azzal, amit Rogán művelt. Ha valakinek volt is eddig némi kétsége arról, hogy Rogán maszekba űzte zűrös ügyeit, vagy ilyen a rendszer és a főnök szerint ez a normális, most már tudjuk erre is a választ.

4. A társadalom teljesen beletörődött

A szavazók szerény hányada most is háborog és félti a gyerekei jövőjét, mi is ide tartozunk. Egy másik kisebbség annyira erkölcsi nulla, hogy egyáltalán nem zavarja a rezsim lealjasodása. Egy másik, az előzővel átfedésben levő pici halmaz a libsifóbiás idiótáké. Többen vannak, akik hánynak tőlük, de állításuk szerint jobb híján húznak a Fideszhez. De a többség szarik az egészbe, elfogadja a rendszerszintű korrupció csúcsra járását is, azt gondolva, hogy nincs itt semmi látnivaló, mindenki ezt csinálja, csinálta. Ami nem igaz. Kiegészítve a Pharaon-üggyel, most vált teljesen biztossá, hogy nem tud itt akkora lopás, hazudozás, vagy botrány lenni, ami eléri az emberek ingerküszöbét addig, amíg jár a busz, este lesz Barátok közt és nem az ő szaros kis pénztárcájukban turkál a Viktor. Nehéz elhinni, hogy idáig süllyedtünk.

5. Nullához konvergál a Fidesz bukási esélye 2018-ban

A pofánkba vigyorogva lophatnak el bármennyi közpénzt, kicsinálhatnak ártatlan nekik nem tetsző embereket, haverterroristát költöztethetnek a szomszédba, hazudozhatnak reggeltől estig, lényegtelen, maradnak. A jelenlegi ellenzék újra semmit, de semmit nem tudott kezdeni az ügyekkel. Megfutották a parlamenti köröket, ugattak kettőt, aztán kalap-kabát. Ha még sokat buzerálják ok nélkül, Vona okozhat meglepetést esetleg, de a baloldali civakodáson nagyokat röhögve Viktor úgy készülhet a választásra, hogy nem csak biztos a győzelme, de bármit, bármit megtehet, a kontroll szinte nulla felette. Ez is igazi rémálom.

Alapvetően tök mindegy, hogy milyen jelzőt biggyesztenek az okosok a kiépülőfélben levő rendszerre, az orbáni autokrácia, a haveri kapitalizmus elképesztő károkat okoz. Az is tök mindegy, hogy a főnök valóban azt hiszi, hogy amit művel, az végső soron jó az országának is, vagy pontosan tisztában van a rombolással, amely csak járulékos veszteség az egyetlen fontos tényező, a hosszú távú hatalommegtartás mellett.

Viktor a második ciklusban megmutatta, mi a cél. A demokratikus intézményrendszer leépítése, az állam erejének saját hatalmi célok szolgálatába állítása csak a módszer, a cél a javak döntő hányadának átcsoportosítása baráti kezekbe, a kritikus hangok elnémítása, a teljes klientúrarendszer kiépítése, a megingathatatlan hatalomgyakorlás biztosítása. Nagyot haladt ezen az úton és félő, hogy ha kap egy harmadik ciklust, a folyamat sokkal nehezebben lesz visszafordítható, mint ha valami csoda folytán 2018-ban kap pocakos csodacsatár egy baszott nagy sallert.

Ma is csak a társadalom nagyjából negyede támogatja, de durván a fele utálja, amit Orbán művel. Mégis, komolyan vehető ellenfél híján hatalmas a bizonytalanok és a beleszarók tábora. Egyre kisebb az esély arra, hogy kívülről érkezzen egy olyan új kihívó, aki esélyes lehet 2018-ban. Miközben egyre égetőbb, hogy ha nem sikerül megbuktatni másfél év múlva, a károk jóvátehetetlenné válnak, az optimális megoldás, egy friss, új erő feltűnése és megerősödése irreálisnak látszik. De akkor hogy is bukhat meg Viktor?

Mivel a politikai erősörrend az elmúlt két évben a folyamatos fideszes botrányok, a rendszer egyre durvább lealjasodása ellenére szinte semmit se változott, feltételezhetjük, hogy sokat már nem is fog. Így viszont egyszerű matekozás, hogy mikor lehetne eltakarítani a Fideszt. A jelenlegi választási rendszerben ehhez az kell, hogy a választókörzetek többségében csak egyetlen ellenzéki jelölt induljon a fideszessel szemben. Nem véletlen, hogy nagy erőket fektetnek annak biztosításába, hogy sok kis szerencsétlen hülye álljon velük szemben a túloldalon, akik lehetőleg rühellik is egymást. És ez működni is látszik.

Persze körzetről körzetre végig lehet ezt elemezni és van, amit így is behúz a fideszes, meg van, amit három jelöltnél is elvisz a baloldal, vagy a Jobbik, de a többségnél a Fidesz keményen beszopja, ha csak egy valaki áll vele szemben. Noha a z MSZP és a Jobbik közti átjárást már sokszor kimutatták, nyilván sokan vannak, akik semmi szín alatt se szavaznának például az ex-nácikra, vagy ex-kommerekre. Nehéz is így az egyéni körzetek eredményeit belőni, de nagyon úgy fest, hogy a kérdés ennyire egyszerű: vagy mindenki leküzdi undorát, vagy marad Viktor. 

Nyilván ezer kérdés merül fel a pártok oldaláról, például Gyurcsány hajlandó-e engedményt tenni a Jobbik felé, vagy marad a híres elveinél és nagyravágyásánál, amivel esetleg sokadszor segíti hatalomba, vagy tartja ott Orbánt. Az is jó kérdés, hogy milyen kormány lenne az, amiben a mai ellenzéknek kellene együttműködnie. De ha abból indulunk ki, hogy a legrosszabbat, Orbán hatalmának megszilárdítását sikerülne megakasztani, lehet, hogy megérné egyetlen ellenzéki jelöltet küldeni mindenhová.

Mindez persze nem túl biztató, de nincs mese, per pillanat úgy tűnik, ez az egyetlen út ahhoz, hogy Viktor egy választáson bukjon meg. Mi itt a Mentális stábban azon agyalunk, hogy ha az érintett pártok felkínálnák a lehetőséget ehhez, élnénk-e vele. Tudnánk-e Vonára szavazni, ha ezzel bukna a Fidesz? Géza még azt mondja, nem, én jobban hajlok arra, hogy a Fidesz pusztítását látva egy hányózacsival a kézben, de behúznám azt az ikszet a nemfideszes akárkire.  

Megér ennyit? Nyomj egy szavazatot!