Pont egy hete ilyenkor gyártották a Népszabadság utolsó számát, amiről persze akkor még csak kevesen tudták, hogy az utolsó lesz. De a hóhérok segédei ugyanabban az épületben már nyomtatták a kirúgási papírokat és már rendelték másnapra a motoros futárokat, hogy kikézbesítsék az iratokat. Minis Mici a HR-osztályról és Ragyás-Papucs Jenő az IT-ról talán fél füllel hallották is, amikor a kivégzőosztag egyik oszlopos tagja vigyorogva jelenti be az újságíróknak, hogy milyen fasza pizzával kezdik a vasárnapot az új helyen. Pedig ők is tudták, hogy a lapnak már nincs másnap.

Eltelt tehát egy hét és noha a sztori nagy része már másnap is világos volt, mára az utolsó kétség is eltűnhetett a felől, hogy ki a gyilkos megbízója. Magát az ölést a Mediaworks addigi vezetője nem vállalta be, pénteken lemondott. Helyére kényszerítettek egy másik arcot, ő két nap alatt készült ki, majd jött a harmadik, akinek szintén annyi választása volt, hogy viszi a piszkos ügyet, vagy megy a lecsóba. Vagy ő a nyolcadik volt, mert páran nem vállalták, nem tudjuk. De az biztos, hogy egy hét alatt senki se állt ki a Mediaworks részéről, a stróman tulaj is lapít, mint szar a fűben, a kommunikációt csak írott anyagok szolgáltatják, ezek igazságtartalma pont annyi, mintha a Fidesz-központban írnák őket.

Arra se reagáltak, hogy ingyen megvinné a szerkesztőség. Ettől a pillanattól 100%: kamu a gazdasági döntésre hivatkozás, a cél az eltaposás, a totális megsemmisítés. Nem csak nekünk nem kell, másé se lehet. Dezsőnek meg kellett halnia.

Végül is a terv a maga nemében tökéletes azzal, hogy a stróman cége bevállalta a mészárlást, Viktor úgy kapja meg a rengeteg magyar lapot és a szívéhez oly közel álló sportújságot, hogy mondhatja, neki semmi köze az egészhez. Talán majd egyszer megtudjuk, kik voltak ennek az egésznek az értelmi szerzői, illetve a kivitelezés megtervezői, lebonyolítói. A kontraszt hatalmas: jogilag minden rendben van, de ekkora aljas gazemberséget elképzelni is nehéz.  

Fájdalmas látni a szerkesztőség vergődését, nincs esélyük. Pár hét és szétszéled a társaság, az esély arra, hogy valaki alájuk nyúl és indít egy vadiúj lapot, minimális. De nem most lett vége a sajtószabadságnak, a magyar modellben szép lassan, szisztematikusan gyűri maga alá a médiát a hatalom. A Népszabadság minden hibája ellenére a legkorrektebb, legkevésbé elfogult országos politikai napilap volt. Ha ez bármit számít, szaros kis blogként szolidarítunk mi is, de jó lenne, ha a legtehetségesebb és legkevésbé elfogult emberek minél hamarabb megtalálnák a helyüket. Népszabi híján ezen a héten érezhetően kevés szaftos sztori jött a hatalom mindennapi működésével kapcsolatban.

Közben Rogán visszaszító módon, ellentámadva  kért bocsánatot, de a töketlen ellenzék se azt sulykolta, amit kéne: egy dolog az urizálás, de a propagandaminiszter két nap alatt három ordas hazugsággal bukott meg helikopterügyben, miközben ostoba megélhetési csicskásai egy ép mondatra nem voltak képesek. Lázárnál is három laza hazugságot mutatott ki az Index különösebb erőlködés nélkül, a helyzet változatlan. Lopás és hazudozás folyamatosan, a csicskamédia pedig nem kérdez rá a méltán kifütyült főfocistánál, hogy ej, mi a kő, van-e közöd a Népszabóhoz?

Ezzel meg is volna a hatalom. Kis porszem került a gépezetbe, Tóni most picit behúzza fülét-farkát, de pár hét múlva újra ő lesz az egyik főember, mint ha mi se történt volna. Tényleg mindenki hülye lesz, csak Rogán a helikopter. A Népszabi már csak emlék lesz, a szerény felháborodás, a tiltakozások is. A Fidesz meg menetel az újabb győzelem felé. 

A Népszabadság bedózerolása vagy kemény számítás eredménye - 2018-ig nem lehet belőle olyan engedelmes szócsövet csinálni, mint a Magyar Idők, akkor viszont ellenzéki szócső se legyen -, vagy puszta bosszú. Gondosan kidolgozott undorító bosszú. Hajlok az utóbbira, bár van metszete a két halmaznak. És a lényeg ugyanaz.

A Fideszre igencsak jellemző attitűd, hogy a jól menő dolgokat szereti átvenni és maga működtetni. Ilyen volt már a sajtótörténetben is, lásd a már emlegetett Magyar Időket, amelyet egy csekély olvasótáborral rendelkező gazdasági lapból szabtak át. De számtalan más példa is van, ilyen volt a Nemzeti Vágta, ami addig, amíg Geszti kínrím Péter csinált, addig bazári gagyi volt, amikor viszont átvették a CBA-s Lázár testvérek, máris nemzeti jelképpé avanzsált.

A trükk annyi, hogy jól kell kérni, csak a megfelelő érveléstechnikát kellett elsajátítani. Ami nagyjából a következő: vagy ideadod most száz forintért, vagy elkezdünk szívatni, mint az állat, jövő héten visszajövünk, de akkor már csak ötvenet kapsz. Ha akkor se adod, kapsz még egy hetet, de csak mert iszonyú kedvesek vagyunk, és csak félig verjük szét a pofádat. Ha meg egyáltalán nem adod, akkor szétbarmoljuk az egészet a picsába és gondolkodhatsz a kibaszott romjaidon, hogy megérte-e forradalmárkodni.

Lám Geszti megértette, odaadta - az egészről itt egy összefoglaló. Simicska is megértette, hogy jobban kell az ingyenes napilap Habonynak, meg is szűnt a Metropol - nem mintha bármilyen kimutatható értéket képviselt volna, és nem mintha a hózentrógerest annyira sajnálnám most. 

Aztán ha nem adják, még szép szóval se, akkor jön a gyilok. Akkor szétbarmolják, széttúrják, tönkrebasszák az egészet. Csodálatos példa erre Kishantos. A biogazdálkodásra szakosodott kis bagázs azt hitte, hogy majd kikövetelheti, hogy továbbra is bérelhessen földet. Hát a faszt, az másnak kell. És ahogy kezdett durvulni az ügy, úgy lett egyre kevesebb értékelhető rész Kishantosból. A végén hiába kapathnák vissza a földet, az most parlagon hever, felveri a gaz és a vegyszer, a biogazdálkodásnak, iskolának annyi. Kurva nénikéd, paraszt, ha nekem kell az a föld, akkor megszerzem, akkor is, ha csak disznóparéjt növesztek rajta.

És ebbe a csoportba sorolható a Népszabadság is. Hiszen ha gazdasági céllal akart volna szabadulni a cucctól a kiadó, akkor megpróbálta volna eladni. De ilyenről szó sem volt. Márpedig ki az a barom, aki egy eladható terméket inkább kidob a szemétre? Itt az volt a lényeg, mint Kishantosnál: lehetőség szerint verje fel a gaz és a fagy rohassza ki a tokjából az egész kócerájt.

Az ideális eset persze nem az, hogy itt kell küszködni egyenként a sok kreténnel. Ha gördülékenyen mennek a dolgok, akkor törvényekkel, módosításokkal le lehet tudni ezeket a dolgokat egyszer s mindenkorra. Mint a manyupok kiherélése. A kis rohadékok még mindig működnek, de minden évben jön valami szívatás, amivel közelebb kerül a végéhez ez a történet. Hasonló volt a kiskeradó, a cigigyártók adója is, azzal az apró hibával, hogy ezek a köcsög cégek nem átallottak bíróságra menni, ahol végül elbuktak ezek a szabályozások. De ne legyenek illúzóink, már dolgoznak a következő lépésen.

A Népszabadság sunyi-lapos bezárásáról süt, hogy politikai okokkal magyarázható, de senki se higgye, hogy csak és kizárólag a mostani hatalom a hunyó. Nincs mit rugózni azon, hogy a háttérben a Fidesz médialenyúlási törekvésezi állnak, a duma a nagy bukórón csak részben igaz, hiszen javult a gazdasági teljesítmény. De azért nem árt tiszta aggyal felidézni, hogy mi is vezetett idáig, amiből azért lejön, hogy más bűnösök is vannak.

A tulajdonosi sztori nagyjából ismert, a média nagyjából felgöngyölítette. Kiindulópont: Viktor totális sajtóuralomra tör, de már van, amit taktikusan nem nyílt rablással szerez meg, hanem baráti kezek által, hogy ne legyen annyira feltűnő. Ugyanezért, meghagy egy kis balos vonalat is, de általa kontrollált tulajdonosokkal (168 óra, Klubrádió). Így verheti a szőrös mellét, hogy mekkora baszott nagy itt a sajtószabadság.

A Népszabadság ügyében két verzió van, még nem derült ki, hogy pontosan melyik a helytálló, az se kizárt, hogy mindkettő. Lehet egyszerűen nagy skalp, büdös balos ellenségek, be kell zúzni a faszba, függetlenül attól, hogy mekkora. Tudjuk, hajlamos ennyi alapján dönteni a hatalom. De lehet, hogy kizárólag a megyei lapok kellenek a népbutításhoz, hiszen már csak vidéken tudnak választást nyerni. Viszont a Népszabi ugyanannál a tulajnál van, mint a vidéki lapok, de azon túl, hogy a pofája nagy, csak a veszteséget termeli. Ezért logikus, ha azt mondják a fiúk a kiadó tulajának, hogy viszik ők az összes lapot, csak előbb a mostani tulaj hajítsa ki a Népszabit. Az ár akkor annyi, ha a veszteséges rész ki van dobva a picsába úgy, hogy a Fidesz mondhatja, ehhez semmi köze.

A tulaj pedig, Pecina úr, szarban van. Ő egy tipikus stróman, aki jó pénzért bármit elvállal, most viszont kezdett rábaszni, mert eredetileg úgy volt, hogy Simicskának kell csak tovább pattintania a lapportfóliót, de jött a jól ismert gecigate és sokáig senki se tudta, hogy lesz tovább. Menekülne már, ezért ha Viktor, vagy Árpád azt mondja neki, hogy okés, megvesszük az időközben még nagyobbra duzzasztott megyei lapos kupacot, csak előtte csukd be a veszteséges Népszabit, akkor ő megteszi szívfájdalom nélkül. A választott megoldás pedig undorító, de nem lehetett máshogy csinálni - ha megtudja a szerkesztőség, hogy mire készülnek, nem csinálnak lapot, lett volna sztrájk, hőzöngés, jogosan. Ezt ki kellett kerülnie a tulajnak, az ő szemszögéből nem volt más választás.

Ez tehát ennyi, de azért emlékezzünk meg még néhány főkolomposról. Itt van mindjárt az MSZP, mely most rögtön rárepült a témára és ugatott nagyokat. Pedig nyilván nem a helikopteres cikkek vannak a háttérben, ezt az akciót régóta tervezik és időzítették a költözés hétvégéjére. Az MSZP pedig az a párt, amely eladta a lapot, leszarta nagy ívben. De addig meg próbálta pártszócsőként használni. Szóval ők pont jobb, ha kussban maradnak.

De jó lenne ha magába nézne a lap és a kiadó több korábbi vezetője is. A színvonal folyamatosan csökkent és az elmúlt hetek leleplezései sem mentik, hogy kurva sok emberrel működve, a hatékonyságot messze kerülve sem tudtak reagálni a világ változásaira, az online verzió pedig egy vállalhatatlan fos volt. A szerkesztőségből csak nagyon lassan tűntek el a régivágású kommerek, sőt már pár hete is láttam publit az egyik ilyen vállalhatatlan arctól. A szocik eltakarodása után lehetett volna megújulni és egy modern, balról inkább középére húzó, minden irányba kritikus lapot csinálni, de nem ment. A politika súlya is csak nőtt, elviselhetetlen, olvasóriasztó szintre.

Az már csak a hab volt a tortán, nyilván nincs köze a véghez, cdak mutatja az ottani viszonyokat, hogy amikor a nagy leleplező, a tisztaságot zászlajára tűnő, a kamuzókat agyonfikázó lap kiadója a saját bicikligázoló főszerkesztőjét mosdatta és próbálta kisebbíteni a cserbenhagyásos ügyet, csak akkor mondott le az ember, amikor kiderült, hogy az elütött bringás hetekkel korábban meghalt és ő utána se érdeklődött. Ezután pedig a bukott főszerkesztő tesója lett a főnök, később pedig az is kiderült, hogy a felfüggesztett börtönt kapott gázolót rögtön lemondása után tanácsadóként kezdte alkalmazni a kiadó, zsíros fizuért. Hogy kér egy főszerkesztő leleplező cikket, amikor a saját tesója és a cég, ahol dolgozik a legnagyobb mutyis? 

Ez tehát egy nagyon szomorú történet és nagyon szomorú vég. Nagyon sokan felelősek azért, hogy ez lett a vége, abban bízhatunk csak, hogy a legjobb újságírók máshol, a kevés szabad satjóorgánum valamelyikénél folytatják fontos tevékenységüket és a hatalom mocskai ezután is nyilvánosságra kerülnek. 

Persze hogy mi is kéjes vigyorral szemléltük a részvételi adatokat, jó látni a zavart az erőben. Eddig soha nem mentek helybe ennyire a lófaszért a fiúk, örömteli, hogy az ordenáré hazugságokat és uszításcunamit egyre kevesebben kajálják be. Az okostojás kutatók által várt billegés helyett alig 40 százalék, ez kétségtelenül ordas nagy bukta.  

Arról nyilván fogalmunk  se lehet, hányan rakták össze a képet arról, hogy az adófizetők pénzén,  a haverok zsebét tömve tolták le még ezt az uszításkampányt is, de a lényeg, hogy az ország most azt mondta: az apátok faszát, ez sok, ez gusztustalan. Maradt másfél millió hithű narancsagyú, meg másfél millió (részben Jobbikos) behülyíthető, utóbbiak csak tudatlanul benyelték a dumát. Másképp fogalmazva: a közel nyolcmillió szavazóból, aki amúgy nem akar ide migránsokat, alig több mint hárommillió ment el és szavazott nemmel.

A Fidesz rég elvesztette a társadalomban a többségét, nem kétséges, hogy az emberek kétharmada változást szeretne. Eddig is siránkoztunk az alternatíva hiánya miatt, de ez mostantól még látványosabb. Mondott a nép egy kurva nagy nemet Viktorra, hajtaná már az egész fideszes-semjénes bagázst a picsába, de nem tud kit a helyére ültetni.

Millió közeli lehet azoknak a száma is, akik jobb híján szavaznak Viktorra. De ettől függetlenül is per pillanat az a helyzet, hogy tovább csökkenő támogatottsággal is újra nyerhetnek másfél év múlva. Mert nem csak hazugságban, csúsztatásban, manipulációban és rendszerszintű lopásban profik, hanem leszalámizásban, az ellenfelek kijátszásában, megosztásában is. A jelenlegi ellenzék nagyon megosztott, többnyire impotens és részben levitézlett, züllött is. Tele vannak személyes sérelmekkel, a baloldalon sokan utálják egymást mint a szart. Függetlenül attól, hogy a Habony-kommandó talál-e a migránsos riogatás bukása után új néphülyítő témát, ha csak annyit elér Viktor, hogy ne legyenek mindenhol közös és vállalható baloldali jelöltek és se a Jobbik, se a kommerek nem kerüljenek olyan lefelé spirálba, ami a másikat erősíti, már nyert is újra. Ez pedig nem egy bonyolult feladat. 

Lehet tehát örülni az eredménynek, a többség valóban bölcsen mutatta meg a középső ujját a hatalomnak. De esély a változásra csak akkor van, ha a Fidesz mostani ordas buktájából a jó oldal erőt merít. Persze, unalmas, de meg kell jelennie egy új ellenpólusnak, mindegy, milyen színű, melyik oldalra való. De a vezető ereje kell legyen a változásnak, olyan, akinek legfeljebb koalíciós csicskái lehetnek a ma ismert gyíkarcok Gyurcsánytól a maszopos megélhetési politikusokig.

Ha a jelenlegi pártok futnak neki a következő választásnak, akkor újabb négy évig nem változik semmi azon túl, hogy a kutyások bemarhulják magukat a parlamentbe. Ezért kulcsfontosságú a következő év.

Most hogy Orbán Viktor is végignyilatkozta az összes lakáj- és szennymédiát, amelyet az utóbbi években megvásároltak a cimborái, már az önnön inváziójukól sokkot kapott poloskák is tudják, van tétje a vasárnapi rendezvénynek. Persze nem az, hogy akkor gyönnek-e a migráncsok vagy se, mert ha gyönniük kell, akkor Viktor azt úgy sem fogja tudni megakadályozni, ha keresztbe fekszik az összes határátkelőn egyszerre.

Minden kampányra azt szoktuk mondani, hogy na ez most már tökre más, mint a korábbiak, s természetesen ezt a fantasztikusan fantáziadús mondatot most is elő lehet rántani. Mert hát ugye, rögtön itt vannak a kutyák, akiket itt a Mentálison azonnal bejuttatnánk a Parlamentbe valamilyen Savanyújóska helyére. De van más is, ami eddig nem volt jellemző, vagy legalábbis nem ennyire nyíltan. Mert ugye bárki hazudohzat és uszíthat, ha ezt otthon, a négy fal között teszi, de most már nem csak ott teszik.

Soha ennyire alávalóan undorító kommunikációval nem találkoztam még, mint ami a migráncsos népszavaszásnál tapasztalható volt. Az már szinte pehelyhihi, hogy a tutttta? plakátokon szimpla hazugságok voltak, mert hát ugyanezt a Brexites demagóg angolok is megcsinálták, csak ők a hepaj végén beismerték, hogy nem bontották ki az igazság minden részletét.

A kutyák plakátják a babahajú belvárosi polginéni a közmunkásokkal szedette le, és még annyira ostoba is az a nő, hogy ezt el is ismerte. A Nemezti Választási Bizottság egyik tagjának véleménye szerint bizonyos hangok eltüntetése teljesen rendben van, ha az a hang túlságosan, bocs szélsőségesen liberális nézetet képvisel. Más szerint meg nem lehet röhögtetéssel kampányolni. Kocsis Máté szerint viszont tök rendben van, ha kormánytisztviselők munkaidőben a Fidesz által osztogatott itiner alapján és Fidesz által osztogatott telefonon buzdítják a lakosságot a nem szavazatra. Mindeközben pedig anyámhoz este kilenckor csenget be két spinkó, hogy ők csak érdeklődnek, elmegy-e szavazni. Szerencsére anyám hithű Fidesz-gyűlölő, úgyhogy rájuk csapta az ajtót, mondván kurvára semmi közük nincs hozzá.

Nem tudom, mi megy a kisebb városokban, ahol mindenki ismer mindenkit és jobb ha mindenki jóban van a hivalt vállalókkal, de olvastam, hogy nyugger néniket traktáltak azzal, hogy ha véletlenül nem menne el szavazni, akkor ugrik az év végi nyugdíjkiegészítés. Illetve már előre lebaszták azokat, akik érvénytelenül terveznek szavazni, mert miattuk fog csúszni a szavazatok összeszámolása. Mondjuk ez kizárt, hiszen alig lesz ellenzéki a választási bizottságokban, úgyhogy azt írhatnak a jegyzőkönyvekbe, amit akarnak, akár öt perc alatt végezhetnek.

Szóval ez így együtt tényleg szokatlan. Bár már nem is annyira nagyon szokatlan, de azért mégis picit rontja a konfortérzetet. Ezért valójában kurvára fontos, mi lesz vasárnap a végeredmény. Nem a migirihé-migirió-migránsok miatt. Hanem, hogy ezt elfogadjuk-e normálisként. Vagy a pofájába vágjuk a kormányak és a mocskos kis hordalékának, hogy ezt már nem szeretnénk. És jobb lesz, ha elmentek a büdös picsába, és már most elkezdtek csomagolni. Mert inkább megválasztunk miniszterelnöknek egy lehugyozott kilométerkövet, mint még egy percig itt legyetek. Az más kérdés, hogy ehhez elengedhetetlen lenne legalább egy konszenzusos lehugyozott kilométerkő.

Nagyjából ez a tétje a szavazásnak. Ha vasárnap érvénytelen lesz a szavazás, akkor az azt is jelentheti, hogy a magyarok nagyobbik hányada kurvára elunta. És őket már nem lehet átkúrni uszítással és gyűlölködéssel és nem lehet totálisan hülyének nézni. Ha érvényes lesz a szavazás, akkor viszont tudomásul kell venni, hogy a magyarok nagyobbik hányadának éppen erre a visszataszító foshalmazra van szüksége.

Nem írtunk eddig egy büdös szót se erről a kvótanépszavazásnak nevezett akcióról és nem is fogunk többet - mindketten elmondjuk szépen a véleményünket, aztán írunk fontosabb dolgokról. Ami azért nehéz, mert miközben az értelmetlen és felesleges szavazósdiról szól minden, hiába van ezernyi mocskos dolog, ami írásra ingerel, az ezekre adott nulla társadalmi reakció lelombozó. Na de erről majd máskor.

Tehát értelmetlen és felesleges. Nyilvánvaló politikai kormányzás zajlik, minden duma és intézkedés a szavazatszerzést, a tábor együtt tartását szolgálja. A Fidesz az egyre nagyobb arányban lenyúlt és kézivezérelt médiája segítségével minden korábbinál könnyebben tematizál, erre épp a kamunépszavazás a legjobb példa. Hónapokig ezzel foglalkozik mindenki, az ország kifosztása és leosztása a haveri körben könnyebben folytatható, ha az erről szóló hírek háttérbe szorulnak.

Az ellenzék helyzete és teljesítménye siralmas. Az exnácik beálltak migránst gyűlölni, mert az menő, népszerű. A szociknak fingjuk nincs, mit csináljanak, összevissza csapódnak, képviselőik azon agyalnak, hogyan menthetik át a seggüket a parlamentben 18-tól. A DK ökörségeket blöfföl előrehozott választásról és arról, hogy Viktor kimenne az unióból - hülye lenne, amíg az onnan származó zséből él. Fodor Gabesz már rég lement csicskába, szerint az tartja hatalomban a Fideszt, aki nem szavaz - oké, pihenj, hamarosan utalnak.

Menni, vagy nem? Igazából majdnem mindegy. Megtanultam faszt rajzolni, szívesen teszek akár két helyre is, nehogy nemnek lássák a derék fideszes számlálók. De nem köpöm magam szembe, nem tartom magam kisebb demokratának akkor se, ha otthon baszom a rezet aznap, meglátjuk. Értem az érvelést a bojkott és az érvénytelen mellett is, persze, a népszavazás intézménye tiszteletben tartandó, de nekem kurvára nem, ha csak öncélú szavazathajhászásra használják, fontos kérdésekben viszont elgáncsol minden kezdeményezést a hatalom. Ez Viktor házi népszavazása értelmetlen kérdéssel.

De hogy a címben felhozott dologra is válaszoljak ennyi szófosás után végre: legalább kiderül, hogy jól számoltak-e. Merész húzás volt arra menniük, hogy érvényes lesz a szavazás és remélhetőleg taknyolnak is vele egy nagyot. Fontos lenne. Az emberek hülyének nézése ebben a kampányban is alap volt, de talán már sok lesz a népnek ekkora sulykolás, ennyi csúsztatás és hazugság. Másrészt meg eleve senki se akar ide migránsokat és ahhoz sem kell nagy ész, hogy a híveken túl bárki felfogja: semmi sem fog változni attól, ha valaki nyom egy nemet. A pozsonyi csúcs óta minden eddiginél egyértelműbb, hogy Viktor fosik az érvénytelenségtől, ezért kamuzik még arról is, amit rajta kívül mindenki hallott. Abba az irányba tart Európa, amerre ő is akarta, hogy tartson, de ezt is tagadnia kell, hogy fokozhassa a migránsellenes feszkót.   

Jó nagy pofára esés lenne a Fidesznek és Viktornak az érvénytelenség. Ha sokan mondanák azt, hogy ekkora szarban nem veszünk részt, vagy faszt rajzolunk a papírra.  De ennyi, pár nap égés oszt jó napot, ettől nyilván nem fognak hamarabb megbukni. Megmagyarázzák majd a 49, vagy a 45 százalékot is, ha a nem 90-et kap. Semmi se változik, csak abban lehet bízni, hogy a hívek egy kis részében is elszakad valami. De ez édeskevés, amíg nincs kire szavazni.

Értem én, hogy nincs könnyű helyzetben a méltán népszerűtlen ex-miniszterelnök és az ő tudása alapján is a lehető legtermészetesebb, hogy jelen helyzetében nem tud mást tenni, mint szítja az amúgy teljesen jogos Orbán-ellenességet és okádja a többi riválisát. De miért olyan sunyin és álságosan, hogy nem meri felfedni magát?

Jó lenne nem foglalkozni ezzel az emberrel, vele kapcsolatos véleményünket leírtuk már párszor: a lényeg, hogy komoly szerepe volt Orbán kétharmadjában és az országnak igazából azzal tenne a legjobbat, ha elhúzna, vagy legalább a háttérbe vonulna. Minél tovább rontja a levegőt és csen el 6-7 százalékot a szavazatokból, annál később lesz eltakarítható a hatalomból a Fidesz. Ezzel persze lehet vitatkozni, de nem ez most a téma.

Hanem az, ahogy függetlennek álcázott pártszócsövein keresztül manipulál. Persze a hatalomnak könnyű, a Fidesz lenyúlta a közmédiát és egyre több korábban független, vagy balra húzó sajtótermékre is ráteszi a szőrös mancsát. Ferinek maradtak a blogok, de úgy osztja az eszet, hogy nem meri vállalni, kinek az elméletét szajkózzák ezek.

Tök természetes, sőt kifejezetten jó, hogy pártok, pártpolitikusok, komoly civil szervezetek is írnak blogokat és tök jó, hogy ezeket lehet olvasni az Index címoldalán Béndektől Berkeczen át a Helsinki, a TASZ, vagy a K-monitor blogjáig, csak hogy a kedvenceinket említsem. De amikor ócska pártpropagandát talál az ember annak a feltüntetése nélkül, hogy melyik szervezet nyomja, az kifejezetten irritáló. És egyedül Gyurcsány folyamodik ehhez az eszközhöz.

Az Európa Kávézó és a Nyugati Fény minden szava azt a célt szolgálja, hogy Gyurcsány említése nélkül terelje az olvasókat a DK álláspontja felé, utóbbi nagy függetlenségében a valódi ellenzéki médiának hívja magát és még pénzt is tarhál a rajongóitól. A posztok vegyesen szólnak a Fidesz és a DK-n kívüli ellenzék fikázásáról, a Fény a full civil, oktatásfrontos küzdő Puklit basztatta utoljára azért, mert szerinte se kell már senkinek a levitézlett baloldal. A másikon meg a mai mese azt az ordas kamut adagolja, hogy kívülről, új erő által leválthatatlan a Fidesz, csak a mostaniak közül lehet választani, de persze közülük egyedül Gyurcsány teszi a dolgát, a többi mind levitézlett balfasz, tehetségtelen, vagy kollaboráns kretén. Köszönjük Gréczy Zsoltnak, de nem lenne tisztességesebb ezt a süketelést a régi saját blogon, vagy a párt nevében tolni?

Persze pozitív, ha Feri tudatáig eljut végre, hogy neki reszeltek, soha nem akarják már az emberek a hatalom közelében látni. De erre talán nem úgy kéne reagálni, hogy álnéven, magát függetlennek álcázva gyalázza az ellenfeleket, sütögetve a saját pecsenyét. Ez sem segít rajta, ettől sem lesz több híve, de az eddig kiérdemelt sok negatív jelző mellé kitűzheti minimum az alattomost és a sunyit is.

Vannak ezek a jószándékú kisformátumú politikusok. Szeretik, féltik, vagy inkább visszasírják a demokráciát, éleslátóan elemzik a maffiaállam kialakulását és komolyan hisznek abban, hogy mivel a társadalom józan többsége rühelli Fidesz-rezsimet, csak össze kell állnia néhány nagy demokratának középen és Viktor megdönthető. Ahogy azt Móricka elképzeli.

Kerék-Bárczy Szabolcs a jószándékú kisformátumú politikus mintapéldánya. Viccen kívül, kalapot emelek előtte, hiszen múlt heti helyzetértékelése nagyjából pontos és önmagában elismerésre méltó, hogy kinyílt a csipája a saját pártját illetően is. A gondok ott kezdődnek, hogy aki csak a DK közelébe sodródott, sikeres ember már nem lehet.

Nyilván van Gyurcsányban valami végzetes vonzerő, aminek olyan, korábban általam még tisztelt arcok is bedőltek, mint Vágó István, vagy Debreczeni József. De sose fogom megérteni, hogy ha egy hozzám hasonló szarfaszú blogger számára legalább 10 éve egyértelmű, hogy Ferit a legkevésbé sem érdekli az ország sorsa, kizárólag saját hatalmi ambíciói mozgatják (ellenkező esetben rég eltakarodott volna a politika környékéről is a picsába), akkor ezt magukat profi politikusnak gondoló arcok hogy nem veszik észre.

Jó látni, hogy KBSz most megvilágosodott, irománya után az lett volna a meglepő, ha még egy napot egy levegőt szívhat Ferivel. Az viszont már inkább amatőr kísérletnek tűnik, hogy most nekiáll összerántani a nagy középpártot, amely 18-ban leveri Viktort. Nálam régebben nem sokan ugatják, hogy csak egy vállalható alternatíva kell és már mozgostíhatók is a változásra vágyó tömegek, de ha ez az lesz, amit barátunk tervez, akkor azt bizonyára kenhetjük a hajunkra.  

Azt nyilatkozza, hogy előbb lefektetik az értékrend alapjait, majd jöhet a stratégia. Meg hogy középen van a vákuum, bekocsonyásodtunk a jobb-bal ellentétbe. Namármost, az emberek magasról tesznek az értékrendre, igazából új, hiteles arcok kellenének, akik el tudják hitetni magukról, hogy nem lopnak és az országért dolgoznak. De ez csak az egyik, semmilyen ideológia és stratégia mentén nem mehetnek szembe az egyértelmű közakarattal, például a menekültügyben. 

Adok rá 1 % esélyt, hogy KBSz össze bír rántani egy olyan csapatot, melynek tagjai több irányból jönnek és Orbán leváltásának szándékán túl bármi egyéb össze tartja őket. Kellene egy markáns és hiteles vezető is, sok más jószándékú kisformátumú politikus szart se ér, azok nem tudják megszólítani a  kiábrándultakat. Főleg, ha levitézlett, könnyen karaktergyilkolható arcok is megjelennek. KBSz önmagában nem az, tisztességes faszinak tűnt mindig is, de aki egyszer Gyurcsány mellé keveredett, rögtön könnyű célpontnak számít. Vergődő politikusok baszottul demokratikus, középre pozicionált kényszerszövetsége helyett egy alulról induló harsány, fiatalos, szinte ideológiamentes  tele van a faszunk típusú kezdeményezés sokkal gyorsabban terjedhetne, nagyobb sikerrel kecsegtetne.

Amíg ilyen nincs, lophatnak bármennyit, népszavazástól függetlenül jól megjósolható már ma a 2018-as eredmény. A Fidesz simán nyer, egyedül kormányozhat, tovább, talán nem kétharmaddal. Második a Jobbik, utána a DK és a maszop tök mindegy milyen sorrendben. Az LMP helyett a hozzám hasonlóan kínjukban röhögők bejuttatják a kutyapártot, oszt jó napot. Tényleg ez kell nekünk?

Eljött hát ez is. Tudtuk, hogy bekövetkezik, egyértelmű volt az előzményekből. Csak az volt a kérdés, mikor és milyen módszerrel nyúlja le Viktor az igazságszolgáltatást is.

Most kiderült: sunyin, ahogy szokták. Meg fogják tudni magyarázni az őket hatalomban tartó agyhalottaknak, hogy ez jó, meg hatékony, meg van ilyen máshol is, szó nincs rossz szándékról, ennek ellenkezőjét csak a csecsein nullhuszonnégyben migráncsokat melengető Brüsszel, meg a levitézlett , Soros-pénzen tengődő magyar ellenzék mondja. 

Miközben minden írástudó és írástudatlan a Bayer-ügyön rugózik, talán észre kéne venni gyorsan, hogy ez most sokkal fontosabb, sőt a legfontosabb. A közelmúlt nagy fideszes lopásai és egyéb ganéságai azért derülhettek ki, mert a bíróságokat még nem tudták maguk alá gyűrni. Bassza meg, alig pár hete írtam ezt:

A fő tanulság ebből is az, hogy céljaik eléréséhez minden eszközt igénybe tudnak venni és igénybe is vesznek. Az állami szervek a banktól az adóhatóságon át a vagyonfelügyelőig fideszes füttyszóra működnek, az egyetlen szerencse, hogy a bíróságokat továbbra sem tudták lenyúlni, azok maradtak a jogállam utolsó bástyái. Aki az elmúlt években ellent tudott állni a fideszes lopodának, az szinte kizárólag bírósági úton tudta ezt megtenni, minden mást már a fiúk irányítanak.

Na most ezt is megoldják. Ha összejön, ezentúl azt, ami kínos lehet nekik, a saját kis talpnyalók által működtetett saját kis bíróságok fogják tárgyalni. Ami eddig kiderült, az többé nem fog. Ha ez elgurul, semmi sem akadályozza meg őket a további szabadrablásban és abban, hogy minden terhelőt eltitkoljanak. Ha tud valaki valami frappánsat a helyett, hogy most lövöldözik telibe röhögve az utolsó szögekkel a jogállam koporsóját, akkor írja meg.

Az ország morális állapotát illetően baromi fontos kérdés, hogy erre most megmozdul-e valami. Remélem igen, de félek, nem. Nyilván a nagy televanatököm masszának jobban fájt az internetadó, mint a demokratikus jogrend felszámolásának utolsó lépése, de a picsába már, nem kéne esetleg az utcára menni? Meg valami vállalható alternatívának felállni? Ha ez 2018-ig nem jön össze, később sokkal, de sokkal nehezebb lesz megszabadulni a mai bandától. 

Frissítés: Lézer bejelentette hivatalosan is az új bíróságokat, nemzetközi példák, persze nem lesz csókos, az igazság érdekében, stb. Lesz ötpárti egyeztetés, de ne örüljünk, ez kényszer, mert sajna elkéstetek fiúk, a cucc kérharmados. Na majd meglátjuk, ki szavazza meg velük. 

Ha most lennének a választások, a Kétfarkú Kutya Pártra szavaznék. Ki nem szarja le? Leginkább én magam.

Mert ez nem igazán jó, ez inkább kényszer.  Persze röhögni mindig szerettem, például Kálmán Olga Mogács-interjúja, vagy inkább Mogács Olga-interjúja születése óta klasszikus és a Kutyapárt-közeli Baszódjál meg KDNP című dalocska is felejthetetlen. De azért éveken át mindig odáig jutottam, hogy ugyan ki fasz örülne, ha ezek ott ökörködnének a parlamentben. Mert azért az túl lenne egy bizonyos határon.

Hát már nincs. Eltelt újabb néhány év és miközben a rezsim egyre visszataszítóbb, továbbra is az látszik, hogy ez a kibekúrt ország képtelen kitermelni egy valamire való ellenpólust. Ebben a posztban nem részletezném, hogy miért szart sem ér a jelenleg ellenzék, beleértve a magát demokratikusnak nevezőket és azt, amelyik a náciságot vakargatja lefelé magáról, hogy a Fidesz helyébe lépjen. Ahol valami érték sejlik fel, annyira törpe, hogy esélye sincs a parlamenti küszöb megugrására. Már látszik, hogy az utolsó egy év arról fog szólni, hogy akik bekerülnek, előzetes helyosztót rendeznek egymás között, hogy a közös listáról melyik szarfaszúnak jut 8, meg melyiknek 7 hely.

Viktor pedig röhög a markába, minden neki dolgozik. És ebből következik, hogy olyan dolgokat is megengedhet magának, amiket eddig nem. Ez a tendencia régóta változatlan, de mostanság megint új szintre ért. A gátlástalan lopásokra a társadalom már nem reagál, a fideszes Valdemortra is csak legyint egyet, Bayer Zsolt kitüntetésén már csak egy szűk kör háborog, a butítás hatásossága rémisztő. Mintha láthatatlan vegyi fegyverből adagolnák a polgároknak a leszaromtablettát, vagy inkább permetet, mára alig maradt, aki pofát nyitna és úgy is jelezné, hogy ami van, az vállalhatatlan, az katasztrófa. Ez már nem kibaszott következmény nélküli, hanem kollaboráns ország.

Az nem kérdés, hogy a háttérben az elégedetlenség nő, ha feltűnne egy új, tiszta, támadhatatlan, nem karaktergyilkolható jóarc, aki egy picit persze demagóg, de amúgy megnyerő és profi, pillanatok alatt gyűjthetne komoly tábort. De amíg nincs ilyen a láthatáron, addig már tényleg csak a röhögés marad. Őszintén, az hogy a picsába van, hogy a sok állami pénzből finanszírozott magyar ellenzéki pártok képtelenek voltak bármiféle ellenkampányra kvótaszavazás-ügyben, a kutyások meg pénzt tarhálnak a támogatóktól és kevésből megoldják, profin, frappánsan, viccesen. Négy éve jól kikúrtak velük, hogy nem válhattak párttá, most indulnak a választáson és nagyon remélem, ott trollkodhatnak majd a parlamentben 2018-tól.

Jelen állás szerint max ennyi pozitívum várható a következő ciklusra azon felül, hogy újra kiesik néhány megélhetési maszopos és dékás mellett talán Fodor Gábor is. Aztán már jó lenne azon merengeni, hogy a kutyásokból valami hasznos is kibújhat, vagy örökre megmaradnak a viccpárt szintjén.