Tehetséges ez a Dezmond gyerek, de nagy kérdés, hogy tényleg a miniszterelnöknek kell-e új nemzeti himnuszt rendelnie tőle. Mert mint azt megtudhattuk, elkészült az 56-os dal, amelyet Orbán Viktor felkérésére a slágergyáros írt, aki Bon Jovit híressé tette - meg Alice Coopernek is írt ezt-azt. Egyébként Dezmond februárban kérte az állampolgárságot, szóval ő most már átérzi ezt a magyar dolgot, és talán helyénvaló lenne Dezsőnek hívni.

Tök mindegy, jó-e a nóta vagy sem (nekem mondjuk túl zsíros és cukros egyszerre, mint egy bazinagy szalonna marcipánból), mert a gond nem az, hogy a miniszterelnöknek milyen az ízlése. Leszarom, hogy otthon mit rak ki a falra, tényleg, majd Anikóval eldiskurálnak a függönyről és a tapéta csíkozásáról. Szóval a nyakkendő-zokni-zsebkendő háromszögön kívül a miniszterelnök stílusa kurvára huszadrangú kérdés, és semmi keresnivalója ennek a közéletben.

Ennek függvényében nem az a baj, hogy egy hömpölygő és őrjítő giccset írt Dezső rettentesen szar diszkó alapra. A szövegíró nem tudom, ki, annyira rossz nem volt (csak néhol volt gyakorlatilag értelmetlen), de lehet, hogy csak azért gondolom ezt, mert néhány szót nem lehetett érteni a sor végén. Szóval a valódi gond nem ez, sőt nem is az, hogy jaj, ez mennyibe került az adófizetőknek, mert legalább ez a zsé nem Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz Pesta leánycégeihez vándorolt.

A gond az, hogy Orbán Viktor úgy gondolja, hogy ő per megrendel egy dalt a nemzeti ünnepre. Nem is a közbeszerzést hiányolom - főleg ha Dezső az állampolgárságért cserébe ingyen írta a nótát -, hanem azt a diszkréciót, azt a józan észt vagy tököm tudja mit, ami révén a miniszterelnöknek eszébe sem jut, hogy majd ő jobban tudja, kinek a dalát kell dudorászni.

Mert neki nem ez a munkája, s akinek viszont igen, az megérdemli azt a tiszteletet, hogy elfogadja még a nagyrabecsült miniszterelenök is az ő döntését. Vannak mindenféle kulturbuznyákok, majd azok eldöntik, megszavazzák, kitalálják, ne adj isten az ügyeletes slágergyárosok összepattintanak valamit, amiből vagy lesz sláger vagy nem. De a mindenkori miniszterelnök ne rendeljen nótát - legfeljebb éjjel kettőkor a prímástól a kocsmában, hogy azt húzzad, Pista, hogy Befújtajazutat a hóóóóó.

De hát Viktornak nem ez az első hasonló húzása. Már a Városligetben is átíratta a terveket. No, nem azért, mert a hippik virnyognak vagy a munkanélküli értelmiség ölelgeti a fákat. Szart. Azért, mert neki nem tetszett a kocka épület. Hát baszki. Akkor majd nézegesd a Hadtörténeti Múzeumot, vagy amit akarsz, sasold a Bálnát vagy a Várkert Bazárt, úgyse rondít bele a látványba holmi járókelő. De az milyen már, hogy neki nem tetszik a kocka, és ezért összegyűri a terveket és új pályázatot írat ki?!

De én vagyok a hülye, hiszen Orbán mindenhez ért, az árvíz idején gumicsizmában járta a vidéket és nézte a munkálatokat komoly arccal, mintha fikarcnyit is értett volna bármiből is, mert neki nyilván ott kellett lennie, mert neki többek között az is a feladata, hogy Pelikán Józsefet félrelökve járja a gátat, mert akkor nem fog az átszakadni. Sose. 

Talán hetvenedrangú, hogy honnan van a nóta, ki gyűrte össze a szar terveket és miért, valójában azonban mindez azt mutatja, hogy ebben a nyomorult országban lényegében mindenki elveszítette az arányérzékét. És ez sajnos sokkal súlyosabb ügyekben is megmutatkozik vagy meg fog mutatkozni. És ez a jelek szerint kurvára nem zavar senkit. Csak kinek van kedve ezek után bármit is dudorászni?

Nem vagyok sportközvetítés-habzsoló, nem ismerem sz összes magyar riportert. De az feltűnt, hogy az elmúlt években minden meccs, illetve verseny után jó esetben annyit szűrtem le, hogy jellegtelen, középszar volt a kommentátor, sokkal gyakrabban idegesítő és/vagy nagyarcú és/vagy a magyar nyelvvel hadilábon álló és/vagy igazi balfasz. Az olimpiai kommentátorok listáját látva is elmorzsoltam pár hete egy halk bazmegot, ehhez képest olyan kellemes meglepetés ért az első napon, hogy írásra ragadtatott.

Nem, nem ifjabb Jenőke. A legendás nőverő teljesen más okok miatt, de majdnem ugyanolyan irritáló, mint az apja volt. Az idősebbről legalább látszott, hogy felkészült, a probléma a rémes elfogultság volt és hogy tévedhetetlennek hitte magát. Nem is volt jobb érzés annál, mint amikor a 80. perctől azt magyarázta, hogy miért törvényszerű a döntetlen, aztán a 92.-ben talált valaki egy gólt. Fia simán tehetségtelen, felkészületlen és nagyképű, ez még egy laikusnak is átjött az úszóközvetítésekben, a menekült lány kihagyása a felsorolásból csak a hab a tortán, akkor is, ha kényszer hatása alatt történt. Kérjük vissza Füles Dávidot, de a 100 éves Vitray is sokkal jobb lenne.

Gundel most itthonról okoskodik, de az ő arca se fér már be a duplaajtón és idegesítő, kiszámítható az álentellektüel humora is, közben Hajdúbé is elszürkült, egyre többször beszél felesleges hülyeségeket és már alig szórakoztató. De legalább az focieb-n volt néhány nagyon profi és korrekt meccs utáni értékelése. Lehetne még sorolni a kevésbé ismertekkel, szerencsére alig néhánynak jegyeztem meg a nevét.

Tegnap viszont komoly élmény volt Szász Emese egész napos teljesítménye, amiben a kommentátorlyány is sokat segített. Nagyjából az elődöntő környékén tűnt fel, hogy bassza meg, nem tolakszik, nem jópofizik, de mindig ott van, amikor kell. Ha valamit nem értek, elmagyarázza, mindig akkor segít szabálymagyarázattal, amikor kell, közben egyszerre drukkol és lelkesít, de a kritikák sem maradnak el. Pont ahogyan kell. Pont ami az alap lenne mindenkinek, mégse bírja szinte senki megugrani rajta kívül a szintet.

Emese fantasztikusan vívott, minden meccsének minden perce hatalmas élmény volt, e helyről is köszönet érte. Egy pillanat alatt tüntette el belőlem a szkepszist, amit a doppingbotrányok okoztak, azt hittem, nem is fogom élvezni az olimpiát. De ehhez komolyan kellett Horváth Mariann riporteri teljesítménye is. Senki ne higgye azt, hogy volt vívóként ez könnyű neki, lehet utána csinálni. Már 20 év tapasztalattal tolja, de látszik rajta az alázat és az elhivatottság. (A 4 évvel ezelőtti aranyközvetítését, amikor a tahó Bochkor belekötött, nem láttam.) A legjobb példája annak, hogy az eurosportos riporterek magasan verik a köztévéseket, tiszta szerencse, hogy előbbiek ott lehetnek az olimpiai riporterek között.

Az persze lehet, hogy csak az őt körülvevő sötétség miatt magaslik ki a sokkal jobban a teljesítménye. Mert az egy dolog, hogy a többi riporter nagy része elkapcsolásra ingerel, de a pálya széli interjúkat készítő amatőr senkik aztán végképp beteszik a kaput. Ennyi tehetségtelen össze-vissza hablatyoló amőbát honnan a picsából szakajtottak? Az egyik annyit tud magyarul, hogy milyen érzés volt, a másik lebassza az izomszakadás mellett is fantasztikusan küzdő judóscsajt. Tényleg a fasz kivan. A némítógomb használata esetükben nehéz, mert mégis kíváncsi az ember, hogy mit mond a sportoló. De a közvetítésekbe folyamatosan belefurakodó undorító migráncsozás (hírek és népszavazáspropaganda) miatt mégis jó, ha bármikor nullázható a hangerő.

Száz métert is alig tudok leúszni, nem hogy másfél kilit, ráadásul a bringanyereg is gyakran feltöri a valagam cirka 20 perc alatt. Nem valószínű tehát, hogy valaha érintett leszek egy komolyabb triatlonversenyben, de kívülről lelkesen és örömmel figyelem, hogy egyre többen mozognak, körülöttem lassan mindenki fut és már vasember ismerősöm is akad. Ez jó. Az már kevésbé, hogy egy szépnek és jónak indult kezdeményezés, a budapesti Ironman mára egy botrányosan rendezett, botrányosan kommunikált és balhés akármi lett, amire nem hogy büszkék nem lehetünk, de inkább szégyellnünk kell, ami történt, ami történik.

Az előzmény annyi, hogy van egy menő magyar vasember, Kropkó Péter. Volt szép pályafutása, komoly eredményei, aztán valahol 40 felett abbahagyta. Néhány évig csak úgy elvolt, felszedett pár kilót, ilyesmi. Aztán pár ismerőse rádumálta, hogy legyen versenyrendező. Ő adja a nevét, ismertségét, a többiek meg intézik, amit még kell, a szervezőmunka nagyját. Az Ironman márkát birtokló céggel leszerződve megszerezték a jogot, hogy ez alatt a név alatt versenyeket rendezzenek. Sikerrel indultak, már két éve volt az első pesti féltávú Ironman.

Na innentől már nem annyira egyértelmű, mi hogyan történt. Az biztos, hogy idénre egyre több ellenséget szereztek maguknak. A fő verseny időpontját az olimpia miatt előrehozták, így viszont pont rászerveztek a nagyatádi klasszlkus triatlonversenyre, amit ha minden igaz, elég régóta július végén rendeznek. Ez sokaknak joggal baszta a csőrét. E mellett egyre több, rövidebb távú, sok embert megmozgató  versenyt kezdtek rendezni. Pontosabban csak akartak, mert az első nagyobb ilyen már botrányba fulladt, az utolsó pillanatban kellett lefújni.

Akkor robbant ki az ellenségeskedés Kropkóék és a triatlonszövetség között, nem húzom az időt azzal, hogy mivel vádolták egymást, a lényeg, hogy kívülről a sajtóinformációk alapján úgy tűnt: a szövetség szívatja őket és minden meglevő engedélyük ellenére elérték, hogy ne tudják megrendezni. Ott szopott félezer induló. Aztán a mostani főverseny előtt még a szövetség fegyelmi bizottsága elmeszelte Kropkóékat, az se volt biztos, hogy ezt nem bukják be. Itt is külső támadás érződött, az lett volna a minimum, hogy a nagy versenyig félretegyék a feszkót, rendezzék meg sikeresen, aztán utána lehet egymást agyalni.

Végül lett nagy Ironman, de nagyon úgy fest, a rendezők baszottul be akarták hozni a törölt verseny miatti veszteségeket. A női futáson váratlanul elkezdtek 500 forintot kérni a csomagmegőrzésért, lezárt nevezéseket újra kinyitottak, hogy jöjjön még zsé. Balhé volt a gyerekversenyen is, ahol 3-4 évesek tolakodtak és keresték pánikszerűen a szüleiket, akiket az őrök nem engedtek a közelükbe, ezért ők is lökdösődtek.

A fő távon a cél előtt 200 méterrel összeesett egy versenyző, majd a kórházban meghalt. Ezt a rendezők előbb letagadták, majd döntésüket kegyeleti okokkal magyarázták. És még hátra volt a szarosvízbalhé. A triatlonszövetség szombat este jelezte, hogy az úszáshoz használt területen a vízminőség nem alkalmas a fürdésre, ezt a minősítést a rendezők is megkapták. Ennek ellenére megrendezték a vasárnapi versenyt és vannak is már olyanok, akiknek megárthatott a víz - nem csak két amatőr barátom, de egy olimpikon is.

Sajnos pont a fő kérdésben nem lehet tisztán látni: miért feszül egymásnak a triatlonszövetég és a Kropkó-csapat? A Kropkó-pártiak szerint csípi a szemüket a gyors sikerük és ezért tesznek be nekik a legaljasabb húzásokkal. Nos, az elmaradt versenynél még erre hajlottam magam is, de azt azért mégse hiszem, hogy hamis vízmintaadatokkal manipulált volna a szövetség, vagy ők fosták össze a vizet, csakhogy ne tudja megrendezni a vasárnapi etapot Kropkó.

Egy sportági szövetség elvárhatja, hogy a tagszervezetei betartsanak bizonyos általa írt szabályokat, úgy tűnik viszont, Kropkóék máshogy értelmezik a dolgot, mondván, ők az Ironman céggel szerződtek, nekik a magyar szövetség bizonyos dolgokban nem ugathat. Egy biztos: ha ez a bolt beindul, iszonyat pénzek mozoghatnak benne. Persze nem keveset kell fizetni a márkanévért, de sok a szponzor, a nagy távra 60, a felére 20 ezer forint a nevezési díj, állami támogatás is van. Kérdés: meddig. Mert a szövetség főnöke Bátorfi Béla, akit Orbán Viktor fogorvosaként ismer a közvélemény. És innentől mindenki kedvére kombinálhat. 

Nem tudom, Kropkó mit szól az egészhez. Ő az idén inkább a versenyzői visszatéréssel volt elfoglalva, kevéssé folyt bele a szervezésbe, a stábja vitte a boltot. Ez a stáb pedig beleállt a harcba, de akárhány triatlonossal beszélgetek, azt mondják, a botrányos szervezéssel és a hazug kommunikációval kezdi elveszíteni a versenyzők többségének jóindulatát. Nem mondják el az álláspontjukat, nincs egy ember, aki kiállna és a hátára venné a céget, csak a sikerpropagandát nyomják és a versenyző halálát is a szlovák sajtó írja meg hamarabb. Semmi elkúrást nem ismertek el, semmiért nem kértek elnézést. Visszataszító.

Így nincs szükség erre az egészre, többet árt, mint használ. Majd rendeznek mások fasza triatlonversenyeket, ennyi. Kropkónak minimum át kellene gondolnia, hogy kikre bízta a nevét viselő céget és ki kellene már végre állni és elmondani, mi áll a balhé hátterében. Vagy ha nem tudják, miért támadják őket, legalább az őket igazoló bizonyítékokat kérjük sürgősen - az, hogy teátrálisan isznak az öböl vizéből, lófasz és esti fény. Inkább adják a hivatalos víztisztasági papírokat. Mert ha valóban mocskos vízben úsztatták a több száz amatőr triatlonost, akkor jobb, ha most hagyják abba az egészet.

Az ötlet jó volt: menő vasember, mögötte profinak tűnő csapat. Készséggel elhiszem, hogy valakik kinézték a bizniszt, a politikusok, vagy haverok által vezetett sportági szövetségek bármire képesek. Értem, ha harc van a háttérben és ha Kropkóék nem akarnak másokat is beengedni abba, amit kitaláltak. De amíg a versenyzők egészségével is játszanak és a bevételnövelés látszik egyetlen célként, azzal a Kropkó-csapat is olyan szintre süllyed, hogy nem méltók a támogatásra.

Ez is eljött, kissé váratlanul: országjáró körútján az elmúlt pár évben szinte minden megyei városnak autópályát és sok egyéb csodát ígért a miniszterelnök, most pedig friss kormányhatározatban kezdett el ezerrel kihátrálni az egészből. A legdurvább, hogy pár napja háryjánoskodott még egy jókorát, három sávosra álmodta az M1-est és az M7-est is lefelé, aztán a szokott időben, pénteken, amikor a legkevésbé tűnik fel, jött a halasztó, de inkább kihátráló határozat a Magyar Közlönyben.

„Nem merem összeadni, mert akkor a holnapi kormányülésen Varga miniszter úr lehet, hogy a kardjába dől” – sütötte el a poént Orbán Viktor Veszprémben, miután elsorolta a Modern városok program keretében a dunántúli megyeszékhelynek juttatott fejlesztések listáját.

A  múlt heti Heti Válaszból való az idézet, ennek ellenére hihető, hogy így történt. Az már kevésbé, hogy Miska addig csesztette a főnökét, hogy az belátta: ennyi pénz bizony nincs.  De valaki mégis felvilágosíthatta a törpe manipulátort, hogy előbb-utóbb rádől ez az ígéretkupac. Csak az nem világos, hogy miért ugrott ki ennyire hamar.

A Heti Válasz becslése szerint 1300-1500 milliárd forint fejlesztést ígért meg széltében-hosszában, minden megyei jogú városban, ahova elment jópofizni. Úgy tűnt, fontos része ez a politikai kormányzásnak, melynél a lényeg, hogy a gazdasági sikertelenséget nem elég hazug sikerkommunikációval, állandó ellenségkép-felállítással és gyalázással (Brüsszel, Soros, migránsok) ellensúlyozni, valami kézzelfoghatót is adni kell a népnek. A rezsicsökkentés utódja lett volna ez a Modern városok program névre keresztelt pénzszórás, csak ezt az adófizetők szopták volna be, nem a kipécézett multik, szolgáltatók.

Eddig is nyilvánvaló volt, hogy uniós pénz nincs a beígért fejlesztésekre, az eddig működő játékot (Brüsszelt savazzuk, de a pénzéből tartunk fel egy hangyafasznyi növekedést és építünk-szépítünk faszságokat) erre az útépítősdire nem lehet használni. Az EU a határok felé menő utakra ad zsét, ha úgy tetszik, az európai folyosók fejlesztésére, viszont új veszprémi viaduktra és ilyen-olyan elkerülőkre kurvára nem. Annyi mérnöki, tervezői és építői kapacitás sincs, hogy a beígértnek akár csak a negyede megvalósulhasson és akkor még a költségvetési hatást meg se említettük.

Úgy volt tehát baromság a nagy ígérgetés, ahogy, törvényszerű az is, hogy kipukkadt a lufi és most foghatja a fejét a sok hiszékeny lúzer Veszprémtől Szombathelyen és Kecskeméten át Ózdig. Még arra se figyeltek, hogy Kecskemétet ne pont a Merci-beruházás bejelentésének napján szopassák be.

A miért pont most kérdésre talán egyszer választ kapunk, most várjuk a további visszalépéseket, mert vasúti fejlesztési ígéretből is tele volt a padlás. Fontos kérdés még, hogy a fejére ég-e Viktornak az elmúlthatév legnagyobb blöffje? Egyelőre nem úgy tűnik. A helyi fideszes polgármesterek nyilván magukban duzzognak, de kifelé lapítanak majd, mint szar a fűben, az ellenzéknek nevezett puhatestű képződmény pedig épp három napja képtelen bármit is vakkantani az ügyben.

Amíg nincs komolyan vehető alternatíva, az emberek a szart is leszarják, úgy fest, a főnök bármit megtehet következmények nélkül.

Heteken át kissé értetlenkedve olvasgattuk a híreket arról, hogy mi folyik Pécsett a Zsolnaynál. Addig világos volt az első pillanattól kezdve, hogy van egy iparág, amely lefelé szálló ágban van, küzd mint malac a jégen. A gyártók közül pedig épp a Zsolnay van a legszorultabb helyzetben, mert nem annyira menő a márka, hogy kézműves cuccokat tudjon drágán eladni, mint pölö a Herendi. Megvette egy ember a többségét, vért pisálva javított valamit az eredményességen, de azért a szopó csak kicsit csökkent. Erre jön az állam, jönnek a fideszes haverok és rátenyerelnének a cuccra. De miért?

Mára a magyar sajtó felgöngyölítette a hátteret és sajna siralmas a kép. Sejtettük, hogy mire megy ki a játék és úgy tűnik, egy újabb tipikus fideszes átvételi kísérletet látunk. Olyat, mely annyira jellemzi az Orbán-világ működését. Kicsiben a Fidesz ez is, baromi tanulságos, haladjunk sorjában.

A szopóágon vergődő gyár akkor jut lélegzethez, amikor uniós léből kultúrnegyedet csinálnak a nem használt területéből. Még a régi szép időkben Simicska Közgépje jut többségi tulajdonhoz (kisebbségi a pécsi önkormányzat), de túl zűrös neki az egész, baszik tőkét emelni szerződés szerint, visszaadja.

Amikor az önkorinak csak púp a hátán a Zsolnay, odaadják az egyedül érdeklődő szír származású, ám magyar feleségével évek óta nálunk élő és bizniszelő üzletembernek, szopjon vele ő. Néhány mutyit ő is visz bele, a tőkeemelés egy részeként például kápé helyett olyan ingatlant apportál, amelyen lófasz sincs, csak töltényhüvelyek és egy lyukas víztorony, Pécstől 200 kilométerre. De a bíróság szerint ez rendben volt. Aztán a Fidesz-vezetésű Pécs város hirtelen mégis vissza akarja szerezni. Páva polgármester elintézi, hogy kiemelt gazdasági szervezet legyen a Zsolnay, vagyis az államnak valamiért nagyon kell és pénzt is akar rá áldozni. És itt jön be az ok: műemlékfelújítási program kezdődik, amiben a Zsolnaynak egy kitűnő szabadalma, a pirogránit jóvoltából zsíros állami megbízások juthatnak. Így rögtön kell a haveroknak a cég, már csak el kell tüntetni a picsába a többségi tulaj szírt.

Színre lép a nagy pécsi megoldóember, Mr. Wolf szerepében újra dr. Szabó Iván ügyvéd, aki a pár éve nagy botrányt keltetett mocskos vízműnyúlással már bizonyította a szakértelmét. A dolgozókat átzsarolja egy új, üres, önkormányzati cégbe. Csakhogy a szír befeszül és nem adja önként a Zsolnayt. Erre jönnek az aljas, minden állami szintet igénybe vevő módszerek. Helyszíni adóvizsgálat a megfelelő pillanatban, egy régi, addig problémát nem jelentő állami hitelt az MFB havercégnek játszik át, hogy utóbbi hitelezőként rögtön felszámolási eljárást indíthasson a Zsolnay ellen. Az üzenet: kicsinálunk bazmeg!

De a szír ügyesen visszavág: Szabóék benéznek néhány szabályt, a bíróság az önkormányzat tulajdonosi jogait függeszti fel a Zsolnayban, az ominózus hitelt meg kicsengeti a szír tulaj, kis jogi csűrcsavar után megússza a felszámolást. Felvesz új munkásokat, a Szabó ügyvéd által átcsábítottak egy üres cégben baszódnak (amelyet szintén nem jegyeznek be amatőr hibák miatt), nincs mit csinálniuk, a korábban lenyúlt vízműcég által biztosított hitelből fizetik őket a semmiért. A pécsiek pénzéből természetesen. Végül ha minden igaz, dr. Szabót az elkúrások miatt kivágják, mint macskát szarni.

Így működik tehát ez a rezsim és a fő tanulság ebből is az, hogy céljaik eléréséhez minden eszközt igénybe tudnak venni és igénybe is vesznek. Az állami szervek a banktól az adóhatóságon át a vagyonfelügyelőig fideszes füttyszóra működnek, az egyetlen szerencse, hogy a bíróságokat továbbra sem tudták lenyúlni, azok maradtak a jogállam utolsó bástyái. Aki az elmúlt években ellent tudott állni a fideszes lopodának, az szinte kizárólag bírósági úton tudta ezt megtenni, minden mást már a fiúk irányítanak.

Magyarországon a helyzet változatlan. A tekintetben is, hogy az ilyen ügyek 2016-ban nem érik el a társadalom ingerküszöbét. Pont ezért tartunk ott, ahol.

Nem sokat adnék az uniónak. Nem azért, mert a pudingevő angolok beintettek. Elvégre kinek hiányozna egy olyan ország, ahol még mindig külön jön a hideg és a melegvíz - muhaha. A brexit remekül megmutatta, hogy a végletekig bürokratikus, minden szarra bizottságot létrehozó, de soha semmiben dönteni nem tudó, a döntéseket folyamatosan csak elodázó, átmeneti szabályozásokat szakmányban gyártó unióval elég sokaknak van tele a töke. Azoknak is, akiknek egyébként eszük ágában sincs kilépni onnan.

Ez azt jelenti, hogy ha az EU nem esik át záros határidőn belül egy nagyon komoly átalakításon - a ráncfelvarrásnál sokkal több kell - akkor ezt semmi értelme nem lesz tovább csinálni. Hasonlót már be is lengetett Angelaanyu, aki szerint mindenki rántsa szorosra a gatyáját, aki maradni akar. Akinek meg ez nem tetszik, az menjen a retkes francba. Hát ez igen merészen hangzik, bár hozzá kell tenni: vagy ez vagy a daráló.

Merkel szerint szorosabbra kell fűzni a szálakat, ami egyértelműen azzal jár, hogy a tagállamok lemondanak szuverenitásuk egy részéről. Természetesen nem a huszonakárhány nyelvű Európa kilúgozása a cél, hanem a fennálló legnagyobb és legkevésbé kezelhető kockázatok csökkentése. Ez a határvédelem és a fiskális szigor. Ezen nem is kell sokat magyarázni.

A menekültek százezrei miatti feszültség - többek között Magyarország is kénytelen volt elszenvedni a menekültek feltartóztathatatlan áradását - kezelendő, de nem úgy, hogy kivágjuk a világatlaszból azokat a helyeket, ahol tömegével szállnak partra, torlódnak fel a menekültek. A fiskális reform pedig az euró fenntarthatósága miatt égetően fontos. Hiszen az egységes - közel egységes, hiszen nem minden uniós ország vezette be az eurót - monetáris politikához nem kapcsolódik közös fiskális szabályozás, ami hosszú távon nem működőképes.

Mindez azonban azzal jár, hogy a tagállamok ezeket az ügyeket részben át kell adják az uniónak - ami remélhetőleg már nem a most jellemző töketlenséggel intézi majd a dolgokat. És ez itt a kulcskérdés. Az ideális állapot az volna, ha az unió tagjai a lehető legszélesebb körben lemondanának a nemzeti szuverenitásuk java részéről. Ez rövid távon nem elképzehető, valójában azonban ez az egyetlen fenntartható megoldás. Nem a kultúra vagy az identitás feladásáról van szó természetesen, hiszen Európa egyik ereje épp a sokszínűség - szerintem.

Annak érdekében, hogy magasabb szintre tudjunk lépni, le kell mondani bizonyos jogosítványainktól, például részben az adóbeszedésről - az áfa és a vámok esetében már van központi elvonás, ezt volna ildomos tovább vinni. Tulajdonképpen erről szól Asimov Alapítvány regényfolyama: Trantor összeomlása után milyen berendezkedés maradhat fenn: az Alapítvány, a Második Alapítvány, Gaia? Mind követel lemondást annak érdekében, hogy az egész működni tudjon. Ahogyan az evolúció során a hidegvérű állatokhoz képest a melegvérű, vagyis a saját hőháztartással rendelkező élőlények magasabb energiaszintre kénytelenek kapcsolni - lemondva arról, hogy koplalva akár hónapokig életben tudjanak maradni -, ám ennek következtében a környezettől függetlenül alakíthatják életüket. Összességében a lemondás tehát kisebb veszteség, mint a magasabb szint által nyert előny.

Csak hát ez a hozzáállás manapság nem éppen szexi. A populista, demagóg és az emberek legrosszabb reflexeire építő politika szerte a kontinensen hódít - hiszen éppen ez léptette ki a briteket is az EU-ból, emiatt verdesi az asztalt a vén francia náci lánya is, de Magyarországon, Lengyelországban, Ausztriában is mondjuk úgy, erősek ezek a hangok. Manapság meglehetősen nehéz helyzetben van az a kormány vagy politikus, aki azzal kampányolna, hogy adjuk alább szuverenitásunkat. Pedig a ragaszkodás a függetlenség vélt előnyeihez inkább a bukást veítik előre.

Vagyis egy olyan helyzetben kellene rendkívül nagyvonalúan és előre látóan gondolkodni s lemondani bizonyos, nagyon fontosnak tartott jogosítványról, amikor éppen azzal lehet népszerűségre szert tenni a lakosság körében, hogy nagy lendülettel intünk be a most még elég laza követelményeknek is. Nagy kérdés tehát, ki mit válaszol Merkel hívására, ki adja fel önállóságának egy részét a közös siker érdekében és ki vonul félre sértetten, ragaszkodva függetlenségéhez. Azért kétségeink ne legyenek, utóbbi esetben az isten sem fog irgalmazni a távozóknak.

 Szavazzon! Menjünk vagy maradjunk? 

1. Az emberi hülyeség határtalan. De a jó politikus úgy van hatalmon, hogy országa hosszú távú érdekeit tartja szem előtt, a hülyékre csak a gonoszok, a debilek és a hatalommániások lőnek.

2. Mindenhol birka a nép egy része, de néhány egyszerű varázsmondat ismételgetéséve a többség is bárhol birkává süllyeszthető. Angliában is, és egyre inkább úgy tűnik, Amerikában is, ennek nincs sok köze a demokrácia életkorához és fejlettségéhez.

3. Az értelmeseket, iskolázottakat nem lehet behülyíteni, az alsóbb rétegekre és a jövőt leszaró, érzelemvezérelt nyuggerekre kell lőni.

4. A csúsztasásokkal teli migránsozás a legundorítóbb, de politikailag leghasznosabb stratégia. Ne zavarjon, hogy a briteknek többek között a magyarok a migránsok.

5. Brüsszel bűnbakká tétele is hasznos politikailag. Az EU-val szembeni kritikák nem kis része jogos, csak fel kell nagyítani a végletekig, jól kitaláltad Viktor! Főleg, ha párhuzamosan még a pénzüket is lenyúlod.

6. A felelőtlen hatalommániások receptje nem bonyolult. De vigyázz, bárki ellened fordíthatja, akit nem tudsz lekaraktergyilkolni, aki nem lop és tud mondani három értelmes mondatot.

7. Mocskosan, de ügyesen csináltad eddig. Ha nem változtatsz, rövid távon te maradsz a király. De gondolj arra is, hogy a történelembe már mint az egyik legkártékonyabb magyar politikus evör fogsz bekerülni.

Ma este örülni kell, büszkének lenni. Tök mindegy, hogy szereti-e valaki a focit, vagy sem.

Van egy csapatunk, amely kivívta sok tízmillió embert tiszteletét. Egy gárda, amely papíron a leggyengébb emberanyagból áll, mégis még a laikus drukkernek is a legegységesebb képet mutatja. Lelkesek, kihajtják a belüket. Igazságtalan ítélet utáni vert helyzetből is fel tudnak állni. Persze még mindig gyakran pattan el az a kurva labda, de a technikai hiányosságokon is könnyű túllépni, egyszerűen jó nézni őket, ahogy játszanak.

Vannak egyéniségek. A szétszívatott srác, aki a harmadik vonalban sem játszhatott, de mára a válogatott egyik legjobbja. A kölyök, aki érettségi helyett a csapat szeme, s aki méltó társa a középpályán a csúcsra érő nagy öregnek, aki az apja lehetne. A mackónacis öreg kapus, aki az EB egyik legkúlabb figurája lett. És a többiek, mindenki.

És persze az edző, aki sorra húz zseniálisakat és aki hitet öntött a csapatba. Meg, ki ne hagyjam, az elődje, aki a magyarként Berliben is csúcsra ért és aki felépítette ezt a csapatot.

Igen, Orbán stadionhóbortjáról beszélni kell, kritizálni kell. Minden egyéb kormányzati mocsokságról beszélni kell. De nem ma. Semmi köze a mostani csapathoz, a sikerhez. Nyilván rá fogják építeni a további focifejlesztést és annak kommunikációját a sikerre, de ne foglalkozzunk most ezzel.

Baszódjon meg mindenki, aki amíg versenyben vagyunk, fociügyben politizál. Szarjon sünt, lehetőleg farfekvésest, aki Viktor sikereként próbálja láttatni a csapat teljesítményét, de szopjon lovat az a nem kevés orbánfóbiás is, aki már az első győzelem estéjén a stadionozásban élte ki magát és azóta se tud róla leakadni. Végül, elhúzhat a bús picsába mindenki, aki kisebbíti a csapat érdemét, aki csak szerencsét emleget, meg béna ellenfeleket, hasonlót.

Nagy szükség van egy nagy közös sikerélményre, ezt ma meg kell ünnepelni. Mindegy, hogy ma nyerünk, vagy nem, mindegy, hogy a következő körben a horvátok jönnek, az angolok, vagy a belgák. Mindegy, hogy félbites fidesztroll valaki, vagy stadionfóbiás gyurcsányista blogger.

Ma eksztázis legyen, aztán közös ünneplés. Végig a körúton, végig a városokon. Nem fog ettől semmi se változni, de szüksége van rá az országnak. Legyen legalább egy kibaszott boldog napunk!

Az amúgy teljesen érthető fociőrület árnyékában azért semmiképp se sikkadjon el két viktoros hír. Az egyiknek az a lényege, hogy Brüsszel baszódjon meg. Miután átkúrtuk őket a palánkon, próbálnak majd izmozni egy sort, de mi most röhögjünk egy sort és mutassuk meg, hogy velünk nem szórakozhatnak. A másik hír szerint pedig Brüsszel a király, ki kell nyitni a hülye angolok szemét, nehogy már itt hagyják az uniót. Ellentmondás lenne? Lószart, mama! A rendszer olajozottan működik.

Ami a felcsúti kisvasút ügyében történik, az nagyon Viktor. Kamuszámokat beblöffölve sikerült megfejni az uniót erre a teljesen értelmetlen projektre, ami azért jól mutatja Brüsszel döbbenetes impotenciáját is. Mindenki tudta kezdettől fogva, hogy a nagy ember személyes játszóterére hiányzott egy villanyvasút, mégis adtak zsét. Most egy PM-es képviselő jelzése nyomén vizsgálnák az ügyet a szerencsétlenek, akár vissza is kérik a zsetont, erre Viktor mit is reagálhatna másként, mint hogy saját hatáskörben még több állami pénzt csoportosít Felcsútra. Legyen ott azonnal bringaút, gasztroösvény és még ki tudja mi jön a következő körben, talán multifunkciós pálázs-sípálya, metró az arborétumhoz, vagy luxusfejlesztés aranylábú focistáinknak.

Az is, hogy a töpszli csodacsatár szükségét érzi, hogy felvilágosítsa az angolokat a helyes szavazásról, csak első hallásra meghökkentő. Viktornak elemi érdeke, hogy a britek benn maradjanak az unióban. Ha kilépnek, veszélybe kerül a kinti magyarok foglalkoztatása, márpedig rövid távon baromi jól jön neki, hogy mivel ide beruházni már szinte senki se mer, a munkanélküliséget a kivándorlás tartja kordában. (Hosszabb távon rádől az egészségügyi és a nyugdíjrendszer, de ezt le se szarja, választástól választásig tervez.) S persze ami még fontosabb és egyértelműbb, ha kilépnek a britek, kiesik egy nagy uniós befizető, ide is kevesebb pénz jut majd, márpedig az Orbán-rendszer lényege - ahogy az a felcsúti példából is jól látszik -, hogy anyázni Brüsszelt, de lenyúlni a pénzét. Ami nélkül itt ma is mocskos nagy recesszió lenne.

Érthető tehát, hogy bent akarja tartani a briteket, de miért gondolja, hogy ezt közölni is kell velük? Hiszen ha egy ingadozó átlag angol meglátja, hogy ki üzen neki és mit, akkor inkább azt mondja, hogy a picsába, akkor lépjünk ki. Ezt a feltűnősködést már nem lehet mással magyarázni, mint azzal, hogy teljesen elvesztette realitásérzékét. De ez is nagyon Viktor. Azt hiszi, ami a magyar átlaghülyénél kommunikációs szinten működik, az máshol is hatásos lehet. Ha maradnak a britek, itthon akkor sem lehet az agyhalott híveken túl senkivel elhitetni, hogy a főnöknek is szerepe volt benne. 

Akkor mi lehet még? Valóban elhiszi, hogy a menekültek távol tartásával ő lehet a történelemkönyvekben Európa megmentője? Lehet. Nagyon keserű lesz neki a felismerés a valós helyéről, de addig még szívunk jó pár évet. 

Stílusosan búcsúztak a kormányzófiúk a nyári vakáció előtt: az utolsó parlamenti napon kirakták a farkukat az asztalra. A tegnapi nap néhány hírében benne volt minden, ami a rezsimre jellemző. Minek is írogatni itt minden mocsokságukról, megvolt hétfőn minden, amitől eldurran az ember agya. Öt rövid hír, bennük az összes jellemző fideszes kormányzati módszer, illetve tulajdonság.

Lajos és a migránsok

Ha a frakcióvezetéshez nem kell ész, Kósa tökéletes választás. A kötelező kamukon túl saját kútfőből is képes elképesztő baromságokat beszélni, de nem ez a lényeg, hanem gátlástalanul képes hazudni, csúsztatni, összemosni. Kitűnő mai példa az amerikai tömeggyilkosság összemosása a Magyarországra leselkedő kamumenekültáradattal.

György és a háttérhatalom támadása 

A Debil személye önmagában a rendszer jelképe: egy skizofrén holdkóros, aki mindenki felett áll, akinek csak Viktor a főnöke, de az atyaúristennek már ő dirigál. Meg van győződve saját zsenialitásáról, arról, hogy még soha nem hibázott, s persze minden kritika neki az ellenzék és az idegenek aljas támadása. Ezt sikerült ma is bizonyítania a parlamentben. De a mai eset azt is megmutatta, hogy mennyire primitív és hatásvadász az ellenzék egy legnagyobb ereje: akkora baromságokat se nagyon kérdeztek még Matolcsytól, mint ma dr. Bárándy. Attól, hogy az alany az orvostudomány által még nem feltérképezett speciális agyműködéssel bír, még a kérdezőnek nem kéne lemenni a szintjére. 

A másik Lajos nulláig szopatása

Kedden jelenik meg a Metropol újság utolsó száma. Könnyet nem hullajtunk, mindig is szar volt, pár éve még persze át lehetett futni a nyomtatott MTI-hírgyűjteményt a metrón, de az okostelefonok idején ki az a hülye, aki nem azon olvas akár minőségi tartalmat? De nem emiatt múlik ki a Metropol, főleg azért, mert Simicskát ki kellett csinálni, helyette Habony új lapját tolja tele az állam hirdetésekkel. A Lokál nem csak szar, de a kormányt tolva hazudik is, bukna is piaci alapon, de nyilvánvaló, hogy amíg a rezsim változatlan, a mi pénzünkön fenntartják, hogy korlátlanul népbutítson.

Cecília a bizniszben

Aki viszont jó elvtárs, egy idő után hozhassa az asszonyt is. Rogánné úgy alapította meg élete első vállalkozását, hogy a köztévé jóvoltából, vagyis megint csak a mi pénzünkön szinte biztos is a zsíros haszon. És milyen jól jön, hogy az elmúlt évek tudatosan felépített médiakampányában celebbé avatták, a bulvármédia még ebben a mocskos ügyben sem lát majd kifogásolnivalót, zsűritagként sztárolják, sztárolni fogják.   

S a lényeg: a zemberek gusztustalan lehúzása csendben, sutyiban

Miközben migránsoznak, Cilinél elkezd csöngeni a kassza, meg a sok hülye amúgy is az aranylábú focisták bemutatkozására vár, csendben átkúrják a palánkon a népet, a mindenkit, aki a haveri körön kívül van. A nyugdíjrendszer összeomlását egyszer a magánnyugdíj-rablással elodázták pár évre, most itt a következő húzás, a szülőtartás. A kevés aktív és egyre több nyugger miatt a kasszában nem lesz elég pénz,  az állam baszik majd eltartani a véneket, áttolja a felelősséget s családok nyakába. Tartsák el az öregeket a gyerekek, meg az unokák, ha meg nem akarják, be lehet rajtuk hajtani a pénzt.  

Kiskezicsókolom, így működik a Fidesz, nincs itt semmi látnivaló.