Az elmúlt napok-hetek sorosozásai nagyon jól megmutatták, hogy a magyar sajtó mind szellemi, mind erkölcsi szempontból elég alacsony szintre jutott - és még nincs is itt a kampány, amikor az igazán komoly elaljasodás meg fog indulni, illetve még egyenesbe sem fordult a fideszes médiabirodalmak összecsapása.

Van itt ez a sorosozás, vagyis az a kormányzati igyekezet, hogy az öreg spekit lehetőség szerint Belzebub legújabb kori manifesztációjaként rögzítsék az emberek csekélyke kis tudatában. Mert ez a vén rohadék, akinek erkölcstelenségét a spekulánsság mellett az is fémjelzi, hogy nálánál jóval fiatalabb asszonykával tölti meg az ágyát, szóval ez az öreg mindenféle úton-módon a kormányt gyengítendő pénzeket juttat ide-oda. Noch dazu a bevándorlókat is támogatja.

Namármost. Egyrészt Soros úgy harminc éve támogat ilyen-olyan szervezeteket, ad ösztöndíjakat, a cél pedig viszonylag jól körülhatárolható az alapítványánál. Szóval ebben nincs semmi újdonság. Ja, hogy ugyanaz a tevékenység 20-30 éve még az éledező demokrácia támasztókarója volt, most meg a kormány kikezdése? Hát kérem, e tekintetben nem Soros sétált arrébb.

De mindegy is. Mert másrészt: kiket is támogat Soros? Ja, a liberális sajtót. Aha. Nézzük csak a legolvasottabb, látogatottabb, nézettebb orgánumokat. Index - CEMP, semmi Soros. Origo - Matolcsy rokonság, semmi Soros. Népszabadság - egy osztrák stróman, aki nem Soros. Magyar Nemzet, HírTv - Simicska, semmi Soros. Hvg - mindenféle figura, de semmi Soros. Most a tévéket hagyjuk, kaszinós vénember, multicég, állam, nincs Soros sehol.

Vagyis ez a sztori egy nagy szar. Az olvasók 95 százalékban nem találkoznak Soros-támogatotta cikkel. Az meg ki a bánatos francot érdekel, ha egy marginális bagázst segít az öreg? Vallásalapító is csinál tévét, meg hájfejű buszos is, ez nem ügy. Lehet ezzel persze foglalkozni, de kábé olyan jelentőségű, mint arról beszélni, hogy lefújta a ruhákat a szárítóról a szél, miközben egy barom nagy meterorit száguld a föld felé.

A sajtó mégis ezen nyammog, mintha ez lenne a legfontosabb dolog. Eleget tesz minden kis tudósító a kívánalomnak, mannaként eszik Viktor baromságait a rádióban, pedig már régen csak baromságnak kellene tekinteni, nem pedig hírforrásnak. Szó szerint lehozzák Lázár János arrogáns köcsögségeit, ahelyett, hogy kikapcsolnák a kamerát, letennék a tollat. Mondván ez nem kormányszóvivői tájékoztató, hanem egy standup comedy. A kormány szarba veszi a sajtót, a sajtó meg tapsikolva le is tudósítja. Pedig nem kényszeríti erre senki. Jó, kivéve a Magyar Időket, de az meg kit érdekel.

Nem Soros lejáratásával kellene foglalkozni vezető hírben - ügyesen összeszedve, hogy az elmúlt hetekben ki mit mondott az öregről -, hanem azzal, hogy a kormány átkúrta a pedagógusokat, és hónapokig tartó tárgyalások után úgy módosítja a köznevelési törvényt, hogy abban semmi sincs a megállapodásból. Nem lesz KLIK, de még centralizáltabb lesz a rendszer. Ez huszadik hír mindenhol. Az se érdekel senkit, hogy miközben rohadnak ránk a kórházak, a kormány nem új finanszírozási modelleken dolgozik, hanem új szuperkórház felépítését jelenti be. Mi a szarnak? Az pedig, hogy lefékezett a gazdaság, alig csurognak beruházások annyira érdektelen, mint a Dunatévé adásszünetében a halak (van még az egyáltalán?).

A sajtónak ma annyi önbecsülése sincs, hogy tisztában legyen saját erejével. Márpedig bőven megtehetnék az újságírók, hogy mínuszos hírben se számoljanak be a sorosozásról, gyökér kis szövegelésekről, ordító bullshitekről. Mert a szolgalelkű m1 híradót úgyse nézi senki, a már említett Magyar Időket nem olvassa senki, az MTI pedig csak egy vicc. Szóval a fent említett, nem Soros György támogatta lapok, portálok simán megtehetnék, hogy ők tematizálják a közbeszédet és nem a kormány. Csak egyszer kellene egy olyan Lázár one man show, amelyikre nem megy el újságíró vagy amelyikről nem ad tudósítást.

De valamiért ezt nem meri megtenni senki.

A Petőfi rádió kinyírása rettenetesen magyar történet és ijesztően élesen mutatja a hatalom lealjasodását. Az, hogy a politika, a hatalom szükségét érzi, hogy beleavatkozzon a zenei csatorna életébe, nonszensz és ijesztő. Én sem szeretek nyugati példákon rugózni, de megnézném, hogy mi lenne, ha valaki megpróbálna politikai faszságokat tukmálni a BBC2-ra.

A Petőfi zenei adóvá válása, illetve az, amilyen minőséget az első években közvetített, az egyik legjobb dolog volt, ami a magyar közszolgálati rádiózásban történt a rendszerváltozás óta. Előtte néhány budapesti rétegadón lehetett csak minőségi zenét hallgatni, a Radiocafé, vagy a Tilos azonban sose jutott volna el tömegekhez. Igazi nagybetűs közszolgálat volt az, hogy ha a végletesen elbaszott magyar közízlést piaci alapon csak tucatpopzenét, vagy retrószart kínáló rádiók tudják kiszolgálni, akkor a minőséget az állami adónak kell eljuttatnia a néphez.

És kiderült, hogy nem kell alternatív címkével alázni azt, ami máshol a nagybetűs popzene, a Quimby és társai végre elfoglalhatták a nekik járó pozíciót és hegyekben tűntek fel és lettek népszerűek olyan tehetséges előadók, akik Petőfi nélkül lehet, hogy csak vidéki klubokban tépték volna a húrokat, mielőtt feladják és elmennek árut pakolni. Csak egy példa: az Amorf Ördögök baszott jó kacatzenéje elért néhány ezer embert, majd lényegében ugyanaz a csapat, előre tolva az énekesnőt és ehhez kapcsolódóan nevet váltva, hirtelen befutott a Petőfi jóvoltából. A Péterfi Bori & Love Band csak egy a sok közül, pedig a Petőfin rojtosra játszott labambás slágerüknél csináltak ezer jobbat.

A Petőfi révén felfutott bandák lettek a fesztiválok meghatározó résztvevői, beindult az egész magyar könnyűzenei élet. Ügyes arcok dolgoztak ott. Nekem speciel egyik műsorvezető se volt kedvenc, nem fogok aláírni se Buda Marciért, se másokért, de nem csak az volt kúl, hogy az egész országban bárhol lehetett rádiót hallgatni, hanem a kiegészítők, mint az akusztikus koncertek is minőséget mutattak és népszerűek lettek.

Na ezt az egészet kellett lerombolni csak azért, hogy a hatalom itt is tudja osztani az eszet. Amikor megjelentek nagy dózisban az álságos műmájer Ákos-számok, már lehetett sejteni, hogy mi következik. Amikor pedig odatették a Petőfihez azt a két arcot, akiknek fingjuk nincs a zenéhez, csak hűséges fidesznyik hírszerkesztők, minden eldőlt. Ugyanúgy az ország szépségeit kell dicsőíteni itt is, mint a többi közszolgálati adón, csak zenében. A hírekben pedig ugyanaz a hazudozás, ferdítés és sikerpropaganda, mint a Kossuthon és társain.

Az a legfájóbb, hogy lehetett volna ezt finoman csinálni, hithű megbízható arcokkal, de szakmához értőkkel. De nem, a teljes szétbarmolás fontosabb volt, a mindent bezúzás. Kit érdekel a magyar zenei élet, egy a fontos, hogy az üzenet átmenjen. Leírhatatlanul visszataszító ez az egész.

Ismét lehet állami támogatásból hűtőt venni, meg van mentve a magyar. Ez az intézkedés annyira értelmetlen, annyira kisstílű, annyira kispolgári, annyira fos, hogy akrilba kellene foglalni és mutogatni a kulturált népeknek, mi mindenre képes a primitív ösztönökre építő kormányzat.

Egyáltalán ki a tökömnek szól? Átlagék, akik Viktorék kedvencei, legyenek már képesek egy kibaszott hűtőt meg mosógépet venni. Ne legyen már kihívás 60-70 ezer forintot kifizetni három-ötévente, ne hazudja már senki azt, hogy ezt nem tudja megoldani egy család. Szóval nekik adni efféle támogatást kurvára felesleges, ha kell nekik a gép, megveszik, innentől kezdve az egész szarakodás puszta pénzkidobás. Arról nem beszélve, hogy a támogatás szétszórása mellett az adminisztratív költségek sem mellékesek egy olyan támogatási rendszernél, ahol pár tízezer forint osztogatása a lényeg.

Persze legyünk türelmesek, hiszen ez szociális célú támogatás, a szegények máshogy nem juthatnak a legalapvetőbb XX. századi gépekhez. Meg a nagy szart. Ha erről lenne szó, akkor ez lenne kábé az egyetlen kibekúrt szociális célú támogatás, hiszen se a családi adókedvezmény, se a csok, se egyéb kedvezmény nem szól a leszakadt rétegeknek, a kormány kurvára nem akar egy darab szegényt sem megsegíteni, így kijelenthetjük, most sem ez a cél. Abba bele se menjünk, hogy a legelesettebbeknek a vezetékes víz is kihívás, mégis mi a faszra kösse rá a mosógépet, de mindegy.

Már azért sem a szegényeknek szól a program, mert ha tényleg a legcsóringerebbek megsegítésére szólna a pályázat, akkor lenne benne mondjuk jövedelemkorlát. Hogy pölö valami szarházi képviselő becses neje ne kaphasson efféle juttatást, ne tudja azt mondani a gyökér parasztja, hogy dehát ő csak élt a jogszabály nyújtotta lehetőséggel, amikor igénybe vette a támogatást. Kendnek innen is azt kívánjuk, hogy dominóépítés közben jöjjön rá a csuklás.

Környezetvédelmi fejlesztés? Na persze. Ha bármilyen szinten ez szempont lenne, akkor nem a filléres szart támogatná az állam, hanem a lakóépületek szigetelését, a megújuló energiát. És nem Paks 2 lenne a pénznyelő, hanem geotermia 1 vagy napelem 2. Szóval a környezettudatosságot simán kizárhatjuk, hamarabb, mint a szegénysegítést.

Szóval mire is jó ez a szar? Amire elbasztunk tavaly kétmilliárd forintot és 44 ezren vettek belőle mosógépet. Leginkább parasztvakításra. Hogy minden átlag fideszes szavazó elmondhassa, ezt a mosógépet Orbán Viktornak köszönhetjük. Az, hogy neki egy egy kibaszott forintjába sem került, az tök mindegy, de ő adta. Hát a faszom. Nem az itt a gond, hogy ezt a pénzt mi mindenre lehetett volna még felhasználni, elvégre kétmilliárd forint nem akkora tétel - de még négy sem, ha több év gépcseréjére gondolunk. Inkább az, hogy bárki azt gondolja, hogy ez számít.

Hogy egy átlag magyart meg lehet vásárolni fél mosógépért. Hogy ennyit ér az elégedettség érzésének megteremtése. Hogy ennyi elég. Ha tényleg elég, az is rendkívül szomorú, de hogy ez az úgynevezett döntéshozók egyenes szándéka, az még szomorúbb. Én már rég nem használom a politikai elit kifejezést, mert ugye mégis ki a faszra lehet ezt mondani, de ez a színvonal a nagystílű lopásnál is szánalmasabb.

Egészen zavarba jöttem attól, hogy Orbán Viktor válságstábot hívott össze a gazdaság élénkítése érdekében, mert az első éves GDP-adat mindössze fél százalék lett, amit csak a félhulla Görögország tudott alulmúlni. Azon túllépve is igen érdekes ez a válságstábos javaslat, hogy a hívek szerint Viktor most épp a gazdaság verőerén tartja a mutatóujját és azonnal reagál minden gondra-bajra, az antiviktoriánusok szerint meg azzal használna a legtöbbet a gazdaságnak, ha kitakarodna onnan a picsába a cimborái és rokonai alkotta csapattal együtt.

Induljunk ki abból, hogy a kijelentés mögött az a helyes felismerés húzódik, hogy szarban vagyunk. És tenni kellene valamit. Ez a tény - felismerés - önmagában rendkívül örvendetes, hiszen valamilyen helyes következtetést vont le a kormány a valóságot illetően. Ez azért nem akármi. Sajnos a felismerés a másik lényeges területre nem terjedt ki, tudniillik a kitakarodásra a gazdaságból.

Tehát gebasz van - állítja a kormány. De hát hogyan lehetséges ez? Hiszen eleddig szárnyaltunk, mint az albatrosz vagy tököm tudja, milyen hipercsirke. És ha eddig mi voltunk a csúcsszuper aztakurva de száguldunk, akkor hogyan lehetséges, hogy egyetlen negyedév alatt semmibe foszlott az egész? Hiszen ha a száguldás azért van, mert mi vagyunk az istenkirályok, akkor halálosan lényegtelen, mi történt az első negyedévben, hiszen majd a következő negyedévekben szépen korrigál a GDP-adat és év végére nem is lehet majd észrevenni a gyenge rajtot.

De nem ez történik, nincs bagatelizálás - pedig hányszor, de hányszor hallottunk, hogy itt minden fasza, bőven beleférne ennek szajkózása a továbbiakban is. És nem is lett volna teljesen hihetetlen a szar adat jelentőségének csökkentése - végül is messze van még az év vége. Akkor meg mire fel ez a válságstáb? Hiszen a korábbi kommunikációból kiindulva és arra építve nincs itt semmi látnivaló, mindenki húzzon haza TV2 híradót nézni.

Tán csak nem arról van szó, hogy a kormány eddig is tisztában volt azzal, hogy a gigantikus növekedés nem több, mint az uniós transzferek és egyszeri hatások együttes eredménye, valójában épp elvergődik a szekér? És most egyszerűen megmutatkozott, hogy mennyit tud extrák nélkül a magyar gazdaság? És tudják, hogy nincs tovább? Ezért kell a válságstáb, mert most akkor be lehet állítani megmentőnek Orbit, aki felismerte a probléma magvát? Emelje fel a kezét, aki emlékszik egyetlen olyan esetre, amikor a kormány kiállt, és közölte, elnézést elbasztuk, de most megpróbáljuk ezt korrigálni. Ugye. Szóval a beismerést nyugodtak kizárhatjuk.

Akkor mi a fasz van? Az egész egy nagy kamu? Csak arra megy ki ez a szánalmas válságtanácskozásosdi, hogy a túlságosan nagy jelentőséggel nem bíró első negyedéves adatok után eljátssza a megmentőt a kormány? Amelyik most majd jön és csodát tesz? Pedig anélkül is lenne némi korrekció - ha azt vesszük, hogy minden szart leosztottak 2015 végén, hogy a tavalyi év végi adat jól mutasson, szükségszerű, hogy az év elején elment a szufla és az állami beruházások, uniós transzferek vékonyabbak lesznek az átlagnál. De ezt milyen jól el lehet adni a sok hülye baromnak. Kéremszépen, Orbi megmondta, hogy élénkíteni kell a gazdaságot, és a gazdaság, a jó kurva nénikéjét neki, összeszarta magát és azonnal élénkülni kezdett. Mert ha Orbi az asztalra csap, akkor még a láthatatlan kéz is megremeg.

A felcsúti fejlesztések gyöngyszeme azt jelzi, hogy a kormányfő szívén viseli a hazai keskeny nyomtávú vasutak sorsát és a turisztikai célú fejlesztéseket. A nagyfőnök szűk körben be is jelentette, hogy földijeim, tovább kéne építeni a kisvasutat mindkét irányba. Fasza, de most lássuk, hogy csak akkor látja-e így a kis nagy ember, ha a saját faluja és stadionja a kedvezményezett, vagy akkor is, ha teszem azt felüti a fejében némi racionalitás, ha simán túllép a saját  homokozóján és jót akar tenni alattvalóival is. Íme 3 kisvasút, amely eddig is megérdemelte volna a támogatást és még mindig reménykednek a túlélésben, illetve a segítségben.

Bugaci kisvasút

Nyilván Felcsút az ország turisztikai gócpontja, de a puszta és Bugac még mindig sokaknak vonzó lehet. Hét éve csukták be még a mocskos elődök a Kecskemét környéki tanyavilágot felfűző vonalakat, így aztán egy ottani megnyitón is elmondhatná viktor, hogy a büdös komcsik bezárták, ő meg feléleszti. A pálya persze ma csak rohad, ahogy múlik az idő, úgy lesz egyre kisebb az esélye annak, hogy még vonatok járjanak rajta. Igaz, hogy nagyon kicsi volt a forgalom, igaz, hogy a tanyasiak sem igen zötykölődtek vele már az utolsó években. De épp turisztikai célokra lehetne használni, egy alapítvány ki is dolgozta a terveket. A kormány felesleges pénzszórásaival összevetve semmi összeg kellene az újranyitáshoz és a hatékony üzemeltetéshez.

Nyírvidéki kisvasút

Ezen a bezárás előtt is komoly utasforgalom volt, bár folyamatosan csökkenő. Mivel lófasz volt itt 30 évig, nem felújítás, az emberek elkezdtek átszokni a buszra. Normális pályán, új mozdonyokkal abszolút nyerő lehetne a vasút és nem csak a Nyíregyháza-Sóstó közti turistaforgalomban, hanem a megyeszékhely hivatásforgalmában is. Itt is csak egy kis pénz és figyelem kellene, ráadásul sok tízezer választó szívét dobogtatná meg a vasút, amit a mai napig rengetegen hiányolnak Ibránytól Dombrádig. Igazán gusztustalan húzás volt sutyiban elkezdeni egy mozdony felújítását, majd amikor a helyiek azt hitték, hogy van remény, elvinni a gépet Felcsútra. Ezt lehetne most jóvá tenni.

Kemencei kisvasút

Ez az emberekről szól, arról, hogy meg kell-e őket becsülni. Pár tucatnyi önkéntes társadalmi munkában építette vissza a vasutat, amit elvittek az árvizek. Már négy kilométeren jár nyári hétvégenként, de még hiányzik egy hosszabb szakasz. Lehet hülyézni azokat, akik szabadidejükben talpfát fektetnek és sínt barkácsolnak, meg pénzért kajtatnak. De a Börzsöny egyik érdekes színfoltja ez a kisvasút, az elhivatottság mintapéldája. Az ilyen embereket kellene megbecsülni és támogatni. A felcsúti vasútra szánt pénz töredékéért földhöz vernék a seggüket és csinálnának egy olyan vonalat, amelyen mindenki szívesen zötyögne. Nem úgy, mint Felcsútra, ahova a híveken kívül mindenki csak a hányingerét visszatartva utazik.  

Nem vagyok teljesen naiv hülye. Csak eljátszottam a gondolattal. Szinte biztos, hogy egy büdös petákot sem fog kapni egyik se, minden marad úgy, ahogy volt. Ha mégse, akkor örömmel folytatom a posztot.

Összekeverte. Van ilyen. Elvégre rohadt régen volt, egyik lány olyan, mint a másik, főleg, ha ő csak háromcentis pöccsel nézte a hideg vízből, épp melyik csajszi ül a lelátón. Szóval nem is a kis kefélni szerető kurva miatt ült Kiss. "Ezt benéztem" - mondta a pártállami rendszer nagy publicistája. De nyilván nagyon szarul érezte magát emiatt a tévedés miatt, szóval enyhíteni kellett valamivel a szorítást a gyomra tájékán. Úgyhogy jött a kifogáskeresés, a de mi a fasznak ment oda a lány, mit gondolt és hasonlók.

Először is. Nem az a fontos, hogy mit gondolt a lány. Mondjuk alap, hogy bármit is gondolt, abban a repertoárban bizonyosan nem volt benne, hogy három férfi legyűri és ájultra erőszakolja. Feltételezem, egészséges gondolkodású nő az ilyen eshetőségeket nem tartja valószínűnek, ha szóba áll egy köztiszteletnek örvendő sportolóval. Mert normális esetben egy kínos magyarázkodás után túl lehet azon lépni, hogy az egyik akar ugyan dugni, ám a másik inkább mégsem. 

Másodszor. Biztos elkerülte a figyelmem, de nem olvastam sehol, hogy Aczél elnézést kért volna azért, mert összekeverte az áldozatot egy másik lánnyal, aki vagy szeretett kefélni, vagy csak nem volt annyi ereje, hogy végigvigye a bírósági eljárást, és inkább annyiban hagyta a dolgot. Szóval nem hallottam, olvastam ilyet. Pedig teljesen védhető lenne. Borzasztóan sajnálja, hogy sértő megjegyzéseket tett, de hát több mint ötven év telt el, és ő még akkor csak süvölvény volt, aki örömében belepisált a vízbe, amikor meglátta a bajnokokat, s mindez megzavarta az emlékezőtehetségét. 

Pedig Aczél afféle újságíró. Pontosan tudnia kellene, milyen következményekkel jár, ha tényként közöl emlékfoszlányokat. S hogy ez nem ugyanaz, mint ezredszer kiordítani a budiablakon, hogy Orbán, takarodj. De ő ezt elintézi annyival, hogy benézte. Hát, Bandi, ezt nemcsak benézted, ez elbasztad. 

Harmadszor. És ez a legmegdöbbentőbb. Ha ezeket a lányokat, eseteket csak úgy össze lehet keverni, akkor vajon mi minden történt még azokban az uszodákban? Ha egy brutális erőszak csak úgy elsikkad, mert szokott ilyen lenni, borogatod, elmúlik, akkor azoknak az embereknek mi lehet a fejében? Milyen lehet az a sportág, ahol ilyen ügyek megmaradnak a kötelek között? Ezek után az én kölykeim inkább sose tanuljanak meg úszni, de egy ilyen közegbe tutira nem engedem a fiamat sem. Mert ez neki sem lehet példa.

S negyedszer. Kiss hogy a picsába gondolta, hogy még pofát nyit? A félhülye kommer beszélhet baromságokat, de Kiss pontosan tudta, hogy mit csinált annak idején. Hogy volt pofája koncepciós pert emlegetni? Mi a faszt képzelt? És ki találta ki, hogy a lány már nem él? Ki találta ki ezt az egész szerecsenmosdatást? Kiss? vagy a minden tisztségében megerősített Gyárfás? Innen is hadd gratuláljak annak a gerinctelen bagázsnak, aki szinte ellentmondás nélkül nyomta az igen gombot.

Persze nagyon nem kell csodálkozni. Elég nagy divat tökig sárosan arról ugatni, hogy kérem, én tiszta vagyok, mint a hó. És hát lássuk be, az ilyen figurák nem is szívják meg olyan nagyon. Kivéve az olyan nyomorult lúzereket, mint Bakács Tibor, aki elcsórt egy Picket és azóta büdösebb lett, mint az ázott csirke. De Schmitt Palkó ezzel szemben a nemzet sportolója lett, miután Grosics Gyula végleg szögre tette a kesztyűt, s emellett egy uniós gittegyletben is helyet kapott, nyilván nem ingyen.

S mielőtt azt mondanánk, hogy ilyen aljasságra csak a Fidesz képes, jusson eszünkbe az erkölcsi megkérdőjelezhetetlenség Csimborasszója, a Népszabadság egykori főszerkesztője is, aki el akarta sunnyogni, hogy halálos kimenetelű közúti balesetet okozott, majd először az öcsikéje lett az utódja - tisztára mint a Matolcsyak - aztán a volt munkahelye visszavette tanácsadónak. Szóval ilyen közegben miért csodálkozunk Aczél Endrén és Kiss Lászlón?

Tökünk se akart ekkora listát írni a tapló magyar autósokról, de amikor elkezdtük poénból bemondogatni a legbosszantóbb suttyóságokat, öt perc alatt jutottunk túl a tízen. Nyilván mindenki találkozott ezekkel, meg úgyis ugyanez lesz mindörökké, de ha csak páran elgondolkoznak és legközelebb nem teszik azt, amit eddig, nekünk már megérte. Bocs, ha valaki kimaradt, a sort végtelenül lehetne folytatni

1. Kétsávos út, városban. Ideális feltételek a párhuzamos haladáshoz, semmi sebességkorlátozás. És ekkor feltűnik a fostos, vagy ráérős, aki úgy gondolja, hogy 30-nál kevesebbet eszik a Suzuki. Szarná is le az ember, ha nem a belső sávban tesztelné ezt, feltartva mindenkit, aki gyorsabban haladna. Mert persze ha jobbról előzöm, én vagyok a szabálysértő. (Javítva: városban szabad jobbról előzni, köszönjük a kommenteket. Ettől függetlenül tahónak tartjuk, aki 30-cal tolja neki belül.) Végül is ennek altípusa az M7-esen Pest felé a középső sávban 80-nal repesztő seggfej is. Valamikor nemrég külön táblákat tettek ki, hogy figyelmeztessék ezt a szubkultúrát, de ez se segített semmit, talán néhány jól irányzott 30 ezres csekktől észhez térnének.

2. Ellentéte a cikázó. Neki Raikönnen csak Kimó, majdnem olyan magas, mint Rosberg, úgyhogy simán elcikázik az M7 kivezetőn a három sáv között ugrálva. Mert ő idegileg nem bírja a szüttyögést. Hogy közben hány 18 éves szarja össze magát és hogy félrerántja-e a kormányt a kalapos úr a Skodában, azt leszarja. Mondanánk, hogy majd egyszer megszívja, de sajnos ebben az esetben nem úszható meg a tömegbaleset.

3. Ha megnézel egy Paul Walker filmet, akkor tök átjön, mennyire fasza száguldani, mint az állat. Az autópályán nem annyira faja, mert a sok barmot kerülgetni kell, de az Andrássyn éjjel nincs forgalom, a lámpák is sárgán villognak, lehet neki nyomni. Az a pár hülye, aki meg nem néz körbe, az magára vessen. Egy-két kutya ide vagy oda nem lényeg, ha van egy karosszériás haverod, aki kikalapálja a Buksi által ejtett horpadást.

4. Van aki rágyorsít, nehogy beférj. Igazi gyíkhere. Derogál neki, hogy valami Suzukival vagy tízéves fossal bekéredzkednél a megszűnő sávból, mert ő Bömössel vagy valami tunigolt Focussal hasítja a kilométereket. Szóval faszt, inkább ad egy gázfröccsöt, neked meg marad a satufék

5. Szól a nénó, félreállsz. Jön is a mentő, de a seggébe tapadva egy autó. Nem feltűnően menő verda, talán egy doki követi a mentőt? A nagy faszt, egyszer csak mentő tova, egyértelművé válik, hogy a paraszt csak rátapadva jutott túl a dugón, előzött meg egy valag gyökketővel baszódó autót.  

6. Kanyarodnék balra, jobbról jön valaki. Igazi jófej vagyok, ne fékezzen picit se, elengedem. Aztán ő szép lassan fékezni kezd és kiteszi az indexet jobbra. A jó büdös picsába, mehettem volna, ha az a kretén arra használja az irányjelzőt, amire való. Nem azt jelzi a villogás, hogy már fordul a kerék, barom! Hanem a szándékot. Mennyi benzint, időt és káromkodást lehetne spórolni, ha mindenki tudná ezt.  

7. Van amikor nincs elsőbbségem, de olyan a helyzet, hogy mindketten jobban járunk, ha a másik int, hogy elengedjen. De sokan inkább kicentizik a helyet, hogy húsz másodperc alatt kikerüljenek, mint hogy egy mozdulattal jelezzék, hogy menj balra, én meg a helyeden addig is bekanyarodtam. Érdekes módon miközben a legtöbb tahó autós férfi, ezt az elengedős dolgot a nők nem vágják, talán derogál előre engedni egy férfit? A sima udvarias kiengedéseknél is jellemző, hogy kevesen élnek ilyennel, de azok többnyire férfi vezetők. Ha jönnek sorban a kocsik a főúton és te ki akarsz kanyarodni közéjük, nő a legritkábban enged be. 

8. Kertvárosiként van idő mindenre, amíg ki nem hajt a viola, vagy tököm tudja, mi indokolja, hogy akár parkolóhelyet, akár valami szűk kis mellékutcát keresve tízzel prüntyög végig a pofa az egyirányú utcában. Mögötte hosszabb sor alakul ki, mint a kukás autó mögött, ráadásul biztos ami biztos, a fekvőrendőr előtt majdnem állóra fékez – talán köszön neki.

9. Külön állatfaj az utast kirakó taxis, a helyszín itt is egy szűk egyirányú utca. Persze hogy az a szolgáltatás lényege, hogy házhoz visz a személyfuvaros kisiparos, na de amikor 10 méterrel odébb van hely, ő mégis megáll az út közepén, hogy percekig feltartsa a forgalmat? És általában nem banyatankos mammerek kászálódnak ki a kocsiból, miután három percig pöcsölnek a fizetéssel és számlaírással.

10. Menő Jani megéhezett. Ott egy kisbolt a sarkon, akciós a parizer. Megállni ugyan nem igazán lehet a környéken, de nem is kell parkolóhely, ott a kétsávos út külső sávja. Vészvillogó ki a Merdzsóra, kis sorbaállás, válogatás, közben kinn a sor már több száz méteres, de Janinak még belefér, hogy hajtsa kicsit a boltban a szőke bögyös eladót. Aztán távozik és mikor beszáll a kocsiba, még beint egy nagyot a mellette tyúklépésben elhaladóknak.  

11. Parkolsz, visszaérsz a kocsihoz, rohannál. De eléd parkolt valaki, meg sem tudsz mozdulni. Szar ügy, de nyugi, ebben a mocskos városban nem lehet megállni, biztos csak bevitt valamit a portára. Aztán eltelik 1 perc, majd 5 és te még mindig ott baszod a rezet és fogalmad nincs, még meddig. Már ráfekszel a dudára, semmi. Majd negyed óra elteltével sétálva megjelenik és int, hogy szevasz, bocs, de közben látod a megvető pillantást a tekintetén: én vagyok az élet császára, te meg beszoptad jól, köcsög.

12. Bérelt helye van az ütni valók között annak, aki otthagyja a kocsit a sarkon, az út szélén, ahol aztán nem fér el a busz vagy a villamos. Csuklós busszal kanyarogni a szűk utcákon a belvárosban eleve nem egyszerű, de ha még egy „csak a spanomhoz ugrottam fel” típusú idióta is rásegít, akkor akár három busz is beállhat egymás mögé várva a csevej végét. A kerékpárútra, Bubi terminál elé parkoló gyökér pedig tutira áthajtott már a nagymamád virágágyásán is. 

13. Jön az áru végre! Neki csak öt percre kell megállni, és hát nehéz a víz, amit be kell talicskázni a boltba. Úgyhogy a tökéletes helykihasználás érdekében a járda egészét elfoglalja. Vagy öt percre, vagy addig, amíg megissza a kávéját, vagy Krisztike megadja a számát. Te meg kerülheted gyerekkel, házi állattal, babakocsival. Úgy kell neked, miért jársz gyalog, mint a bogarak.

14. Tudod, van az, amikor elkap a ritmus és annyira jól húz a kocsi, erre ott a kurva zebra, és a rohadék meg át akar jönni. Nézed, és látod, hogy nem ér át a szarházi, muszáj kicsit megnyomni, hogy még előtte átmenjek. Mert a fékezés elbassza az élményt. A zebrán rágyorsító faszkalap minősített esete, mikor a másik sávban megáll az autós és a gyalogos abban a hiszemben indul át az úton, hogy akkor nyilván így tesz a másik sávban közlekedő is.

15. Amikor apu pénzéből Jenőke felturbózta a verdát, tudta, hogy el fog jönni a pillanat, amikor az egész környék az ő motorzaját fogja hallgatni. Amikor 12 év alatt elvégezte az általánost, megvolt az életcél, bömbölő-túráztatott motorral végigmenni a városon. Aztán annyira belejött és egyéb öröme se maradt az életben, hogy meg is maradt az induló színvonalon, naponta eljátssza a dolgot. Altípusa a magnót bömböltető sutyerák, aki attól hiszi magát hvcs-nek, hogy mennyien néznek át szörnyülködve, amikor kilométerre is az ő übergáz tuctuca száll a szélben.

Alapvetően a Kövér László nevű entitás nem éri el az ingerküszöbömet, elvégre már akkor tudni lehetett, hogy egy főállású bunkó, amikor Tolcsvay László hasonmásaként jött-ment a Parlamentben. Azóta pedig ezt a tézist bizonyítja újra és újra. De amikor a bajuszkirály a demokráciát kezdi el félteni a bárkitől, az túlmutat a prosztóságon.

Történt, hogy Laci kománk interjút adott egy lengyel katolikus hetilapnak. Máris adódik a kérdés: miért érzi úgy Kövér és Orbán, hogy nekik lengyel meg portugál lapoknak kell interjút adniuk? Miért gondolják, hogy a lengyel és portugál olvasókat kell meggyőzniük bármiről is? Mindegy, ugorjunk. Szóval a derék katolikusoknak azt mondta a Fidesz faszagyereke, hogy az internet káros a demokráciára nézve. Gondolom, akkor Kína aggódik a világon a legjobban a demokráciáért, amiért erősen kordában tartja, mikor mi kerülhessen fel a netre, mit találjon meg a gugli és hasonlók.

Kövér szerint a "nehezen szabályozható, ugyanakkor a nemzetközi tőke és a nagy cégek által ellenőrzött internet és média" a keresztény és a konzervatív értékrendtől eltérő szemléletet terjeszt. Ez pedig egy olyan "új totalitarizmushoz" vezet, amely halálos fenyegetést jelent a demokráciára nézve. 

Nos, kedves László, ha lehetséges, kend inkább ne aggódjon a demokráciáért, mert ez olyan, mintha a vasorrú bába aggódna, hogy elhízik a mézeskalácsot zabáló Jancsi és Juliska a ketrecében. Ne tessen megvédeni a demokráciát a gaz internettől addig, amíg kend szerint az ellenzék, legyen bármilyen visszataszajtó is, ne lenne a parlamentbe való, amíg ki tetszik tiltani kérdezősködő újságírókat az Országházból, illetve amíg minősíthetetlen hangnemben ugatja le a suttyóságára figyelmeztető jegyzőt. Összességében a demokrácia kurvajól megvan a politikusok váteszjellegű védelme és aggodalma nélkül is.

Az más kérdés, hogy a kövéri eszmefuttatás egyszerűen értelmezhetetlen is. Ha abból az axiómából indulunk ki, ami elhagyta Kövér foga kerítését, miszerint "a keresztény kultúrájú Európában valójában még az ateisták is keresztények, mert a nyugati civilizáció értékrendje kihat mindnyájunk gondolkodására", akkor ebből egyenesen következik, hogy keresztények a nemzetközi tőke és a nagy (wtf) cégek is, amelyek amúgy az internetet és médiát ellenőrzik. Hiszen ezek a cégek a nyugatinak nevezett kultúrából csíráztak ki, szökkentek szárba és nőttek baromi nagyra. Ez esetben viszont hogy a picsába tudnának eltérő értékrendet és szemléletet terjeszteni? Szóval vagy az egyik állítás ordas nagy baromság vagy a másik. Esetleg mindkettő.

Ami pedig az internet káros voltát illeti, lehet persze itt problémát találni dögivel, ám ez sokkal inkább gennyes kapitalizmus miatt van. Amit nem kell szeretni minden áron, de totálisnak nem kellene mondani. Csak tessen utána olvasni ezeknek a dolgoknak, és sikerülhet felfedezni a jelentősebb eltéréseket.

Először az elkövető minősítéséről, nehogy bárki is túlzásnak érezze azt, ami a címben van. Frissen túrta ki az Átlátszó, hogy Huth Gergely cége megint kapott puszira egy kis dellát, 1,8 millió forinttal tömte ki a Városliget Zrt, Jól megdolgozott a pénzért, jórészt a Liget-projekt szépségeiről szóló ingyenes MTI-híreket kopipésztelt különböző oldalakra, darabonként átlagosan 75 ezer forintért. Így fizetik tehát a rezsimet istenítő hűséges sajtószolgákat, ezt eddig is tudtuk, csak most ez egy tök szép példa.

De arról is pár napja kaptunk ízelítőt, hogy miként hálálják meg a huthok a nekik juttatott zsét. Pontosabban: lehet, hogy pénz nélkül is ugyanilyen lenne, ezt nem tudom, de hogy simán elfogadja a semmiért az állami pénzt, az sokatmondó. Amúgy pedig annyira tipikus az a lejáratási kísérlet, amit az ember a múlt héten elkövetett, hogy érdemes ezen keresztül kicsit tanulmányozni a narancsagy pusztító működési mechanizmusát.

A célszemély Szily László, akit én speciel csípázok, mert nem csak jól, sőt szórakoztatóan ír, de nem igazán besorolható, mindenki szarját felhánytorgatja, ahogy amúgy minden újságírónak tennie kellene. Kapott már tőle minden párt, nagyon szimpi volt, ahogy a Mancsot küldte el a büdös faszba a hitletbajszos-orbános címlapért. De persze a narancsagyúaknál csak egy szempont van: ez a csávó szidta a Viktor-rendszert. Beszólt bazmeg. Akkor ez nincs velünk. Tehát csak ellenünk lehet. Akkor viszont egy mocskos hazaáruló ballib. 

Szily írt egy baromi érdekes cikket arról, hogy letesztelt egy új okosdrogot, melynek hatóanyaga nincs semmiféle tiltólistán. Tesztelte, leírta, hogy hat rá, mennyire segíti a koncentrálást munka közben, milyenek a mellékhatásai. Megtette ezt már más is, a BBC embere is, de mindegy, a narancsfalka szagot kapott, mivel meglátta az egyik hívószót, amire vadul: drogos. A ballib gennyláda drogozik. Már csak fel kellett fújni a dolgot és nekirontani Szilynek. Ebből persze a nagy Huth mester sem maradhatott ki. Csak ahogy megoldotta a dolgot, leírhatatlanul szánalmasra sikeredett.

Az egyetlen, amit hajlandó vagyok abból a mocsokból idemásolni, az a címe, az is csak azért, hogy első blikkre egyértelmű legyen, mekkora hazugságról van szó. "Tényleg szer hatása alatt készül a 444 - vallotta be Szily". Hát egy faszt, a cikkben erről szó nincs, semmi bevallás, de ott van, hogy otthon egy könyvprojekten dolgozva tesztelte a hatást. De ezt nem könnyen ellenőrizheti a szerencsétlen pestisrácok-olvasó, mert Huth baszik belinkelni a cikket, amit fikáz, amiből következtetéseket von le. Jobb helyeken már ezért büntetés jár.

Fáj végig venni a cikk összes mocsokságát, de a zsigerből gyűlölt másik oldal lejáratásához szükséges elemek mind benne vannak, a tényeket elferdítő félmondatok az alapfelszereltséghez tartoznak, például a rögtön az elején a célszemély meghatározásánál: "a bedőlt Cink éléről a 444-hez ejtőernyőző blogger". Nem bedőlt, nem ejtőernyőzött és nem blogger, a többi stimmel. Totálisan összemossa a gonzó újságírást és Szilyt, meg a 444-et a drogozással, de a csúcs a vége: a nem túl hosszú hányadékba, ahol újra megismétli azt az általánosított rágalmat, hogy a 444 drog hatása alatt készül, még belekeveri a jobbosok főmumusát, Sorost is. És még fényezi a saját konzervatív újságírását, ami hagyományos tudatmódosítókkal készül. Ez gondolom a bebaszás lehet, de mindegy is. 

Küldetés teljesítve, lehet a kasszához fáradni, noha egyre kevesebben nyalják be az ilyen cikkeket, sok adófizetői pénz áll még rendelkezésre a Huth-hoz hasonló jósajtómunkásembereknek. Amíg a rendszer össze nem omlik. 

Ezt a posztot nem a dugóban írom, nem vagyok személyesen érintett a mai nagy taxisvonulásban. Ezt csak azért, hogy egyértelmű legyen: nem hirtelen felindulás vezérel, inkább az értetlenkedés.

Amikor az első Uber-ellenes lezárások voltak, nem csak a blogoszféra nagy része, de sok újságíró is rögtön nekiesett a taxisoknak és egekbe emelte az Ubert. Csöködt mucsai fejlődésgátló taxisok, valamint haladó digitális jófej Uber volt a mantra, ami bántóan egyoldalúnak hatott akkor.  De valahol érthető volt, a bunkó agresszív taxis ugyanis szinonimája lett a lehúzásnak akkor is, ha sok tisztességes fuvarozó van köztük.

A taxisok tehát a közutálatból indítottak és a helyett, hogy javítottak volna a megítélésükön, igazi önző suttyó paraszt módjára viselkednek azóta is. Önmagában az, hogy rendszeresen egy kopasz hústorony beszél bántó agresszivitással részükről a tévében, kapitális hiba, de ez csak az elbaszott píár. Az, hogy bármi történik, balhéznak, sokkal súlyosabb.

A megoldás itt egy olyan szabályozás lenne, mely versenyt teremt, hatékonyságot növel, hasonló, a szolgáltatásnak megfelelő feltételek mellett - minimum adózásra kényszeríti az Ubert is. Nem egyszerű, de az választás lehetőségét elváró fogyasztó azt akarja, hogy legyen Uber és maradjon taxi is, eldönthesse, hogy jó-e neki az olcsó, de általában rosszabb szolgáltatás, vagy kifizeti a drágát, azt kockáztatva, hogy az elvárt minőség helyett belefut egy igaz köcsög taxisba. Ez a normális irány minden hasonló esetben, amikor a technológiai robbanás átalakít egy piacot.

De nálunk persze nem ez van, a kormány egyre látványosabban próbálja kinyiffantani az Ubert, amivel a fasz se tudja mi a célja, meglepő, hogy ennyire fosik a taxisoktól. Akiknek pedig semmi sem elég: miután lényegében az Ubert megfojtó szabályozás készül, miután ennek részleteit bejelentette a fideszes dilettantizmus egyik csúcsát képviselő Fónagy pubi, nos, nem örülnek. Mert még ma is van Uber, mert ha nem döglenek meg azonnal, akkor az nekik kevés. Addig nem nyugszanak, amíg egyetlen uberes levegőt vesz a városban. Őket ugyan ne szopassák, előre jelzik, hogy a szabályt be kell tartatni, csak ők lehetnek a piacon, senki más. Miután kinyalták a seggüket, nem azt mondják, hogy köszi faszok, inkább megint tüntetnek, lezárják a várost.

Ez az a pont, ahol jóérzésű ember megfogadja, hogy ezekkel soha, sehova. Ha nincs Uber, akkor inkább gyalog, vagy BKV, de ezekre csak akkor fanyalodik, ha ég a ház. Iszonyat kellemetlen az újabb felismerés, hogy ez jutott nekünk: vérlázítóan önző, sőt már pofátlan és agresszív fuvarosok, valamint velük szembe menni nem merő beszari, az időt leállítani akaró kormány. De jó lenne nélkülük.