Szeretem a kézilabdát és teli pofával tudok szurkolni a magyar csapatoknak akkor is, amikor bénák, vagy szerencsétlenek. Néha fizetek is azért, hogy élőben lássak jó meccseket, most is kilesek a magyar rendezésű EB-n pár meccsre. Elég sokszor láttam már edzősködi Mocsai Lajost is és őszintén szólva mindig is kissé tapló, de mégis elhivatott embernek találtam. Amatőr kibic persze ne ítéljen edzői képessége felett, de úgy láttam, általában jó döntéseket hoz, ügyesen motivál és nem csak a fiúkkal, de még az időnként sok hisztis picsát kitermelő csajválogatottal is el tudja fogadtatni magát.

Életem talán legemlékezetesebb meccse volt, amikor a londoni olimpián a fiúk bejutottak a négy közé. Persze nagy adag makonya kellett ahhoz, hogy a zseniális hosszabbításos meccs után szegény izlandiak mehessenek haza a pöcsüket lógatni a gejzírbe, de felejthetetlen élmény, az biztos. A 60 éves Mocsaira azóta úgy emlékezhetnék, mint edzőgéniuszra. Elért szinte mindent, amit kézilabdatrénerként lehet, sok pénzt is keres azzal, hogy motivációs tréningeket tart, állítólag nem is szarul. Ezért baromira nem értem, miért volt neki annyira fontos, hogy rektor legyen. Egy olyan országban, melynél egy ilyen kinevezés bizalmi ügy, s egy olyan rezsim szolgálata kell hozzá, mely már az unokák előtt is vérciki lesz. 

Lehet azt mondani, hogy Lajos ezer éve tanít a TF-en, meg hogy tahóság elvitatni a rektorsághoz szükséges kvalitásait. Hiába, a szarfaszú blogger csak abból ítél, amit lát és összevetve más egyetemek vezetőivel, nehezen hihető, hogy a távolból erősen egyszámjegyűnek tűnő intelligenciahányadosával épp Mocsai oda a legjobb jelölt. De ha el is tekintünk a szakmai aggályoktól, az teljesen védhetetlen, hogy kimondottan az ő kedvéért kellett megváltoztatni a rektorság kritériumrendszerét. Az eddigi szabályozás ugyanis egyetemi tanárságot kívánt, odáig viszont Lala értelemszerűen nem jutott.

Aki ilyen körülmények között elfogadta ezt a melót, annak nevéhez örökre hozzátapad a lex előtag. Mostantól ő is a rendszer kegyeltje, olyan arc, akiért meglépik a fideszes fiúk, hogy törvényt módosítanak. Ilyet pedig csak a legbelső körös haverokért szoktak tenni.

Dunsztom sincs, hogy mennyire hithű orbánista a volt edzőkirály. De abból, hogy ráhajtott a rektorságra, az már biztos, hogy nem zavarja, ha egy olyan rezsimmel forr össze a neve, mely bizonyosan a történelem szemétdombján landol. Csak az a kérdés, hogy Mocsai valóban hisz ebben a maffiaállamszerű felállásban, vagy annyira karrierista, hogy észre se veszi, mihez adja a nevét, illetve hogy ezzel földig rombolja kimagasló elismertségét. Végülis mindegy, csak az biztos, hogy 20 év múlva már nem úgy fogunk rá emlékezni, mint kitűnő és sikeres edzőre, hanem a korábbi edzőre, aki beállt szolgálni az épp a szétesés felé sodródó, 2014 végére már a kőjobber kultúremberek számára is végképp teljesen vállalhatatlanná vált Orbán-rendszert.     

Alapvetően nem baj, hogy az állam megpróbált okoskodni a Déli Áramlattal. Minden tagállam megpróbál a lehetőségekhez mérten elmenni a határig saját érdekei védelmében, szerintem Magyarország így tett a gázvezetékkel. Hasonlóképpen cselekedett Franciaország, amikor az orosz embargó megindítása után még ezerrel szállította a fegyvereket és egyéb cuccost Moszkvának, amíg egyértelművé nem tette az unió, hogy ezt marhára be kell fejezni. És nyilván minden állam lerakta a maga kis dominóját az asztalra, ha csak tudta.

Az, hogy a Déli Áramlat jelen állás szerint bukta és akárhány milliárdot így feleslegesen költött az állam a projektre, szar ügy, de benne volt a pakliban. Az elképzeléssel nem volt baj. Vagyis addig nyomni, építeni estébé, amíg az uniónak már inkább megéri támogatni, mint keresztbe feküdni. Illetve amikor mindkét fél (oroszok és az unió) is túl sokat veszítene a kompromisszumok lesöprésével. Szóval nem ez a baj. Még csak az sem, hogy így a kelleténél többet kellett társalogni Putyinnal.

Az összes többi viszont igen. A seggnyalás például. Hogy Putyin egy fingására elzártuk a gázt Ukrajna felé. Az illiberálisozás. Az egész paksi szarság, azon belül is a hazudozás, az információk szándékos elhallgatása - azért az milyen már, hogy orosz lapok megírták azt gond nélkül, amit Viktorunk nem volt hajlandó elmondani. És a legújabb, hogy sutyiban aláírva, ezer évre titkosítva minden, közbeszerzés minek, a Roszatom nyilván mindent sokkal jobban tud.

Az egész keleti nyitásnak csúfolt szánalmaskodás - nem, nem a piacok keresése a gond, hanem a baltás gennyhalmaz hazaengedése. Meg az, hogy miután átkúrták az országot, mert a köztörvényes bűnözőt otthon szentté avatták ahelyett, hogy egy négyszer négyes, dohos cellában hagyták volna megpenészedni, nos ezt követően a kopasz kis azerkaftánt vigyorogva fogadni kellett. És a parolázás a többi halálosan gáz figurával.

Ezek nélkül az USA talán soha nem jön elő a kitiltósdival, mert kit érdekel egy zsebkendőnyi ország fikányi piaca. Ám ha az az ország nyíltan nyalja Putyin és a többi féldiktátor seggét, akkor minden egyéb mocsokság sokkal gyanúsabb. Tetszik vagy nem, ez így van.

Az uniót persze egy sor más szarral is sikerült rohadt mód felidegesíteni. A médiatörvényes anyázás, az alaptörvény szánalmas módosítása mind azt mutatták meg, hogy ez a kormány nem tisztel gyakorlatilag semmit. Ennek fényében pedig egy egyébként tök jogos és érhető, de kissé (nagyon) határokat feszegető gázvezeték-építés már kábé úgy hat, mintha egy felhergelt kutya előtt kezdene el egy kolbásszal a kezében hadonászni valaki. Nyilvánvaló, mit fog csinálni a kutya.

Az undormány Fidesz-rezsimről sok minden rosszat el lehetett mondani eddig is, de azt, hogy koncepciótlanul, értelmetlenül hoztak volna döntéseket, azt semmiképp. Ehhez képest az elmúlt hetek eseményei arra utalnak, hogy először valakinek nagyon elgurult a gyógyszere, aztán a többi fejes is utána ugrott, de mind beverte a buráját, végül ki kellett nyitni miattuk a Lipótot. A friss hír az autópályák bevezető szakaszainak fizetőssé tételéről a hab a tortán, a Fidesz totális csődje, annak beismerése, hogy a bukáshoz vezető úton, a népszerűség zuhanása közepette képtelenek tartani a gyeplőt, felrobbant a NER hatalmas üstjében a cefre.

Hosszasan lehet sorolni, hogy korábban mit miért csináltak. Nyudíjlopás: kellett a pénz a költségvetésbe, hogy Brüsszeltől szabaduljanak. Trafikmutyi, földmutyi: kellett a konc a haveroknak. Hitelesmentés: népszerűségnövelés a gyűlölt bankok rovására. Megszorítások hiánycsökkentéssel: kikerülés a túlzottdeficit-eljárás alól, hogy ne zsarolhassanak pénzelvonással, közben mumussá téve az uniót, játszva a szabadságharcost. Rezsicsökkentés: színtiszta szavazatszerzés a mocsok multik kárára. Államosítások: hatalom bebetonozása. Keménykedések, üzengetések, megfélemlítések, hogy mindenki tudja: aki nincs velünk, az ellenünk, s aki ellenünk, annak reszeltek.

Láttuk, ahogy alternatíva híján és a választási rendszert módosítva, kisebb csalással sikerült is összehozni az újabb kétharmadot, s egészen a netadós baromságig úgy tűnt, hogy a rendszer megingathatatlan. Azóta viszont egészen meglepő gyorsasággal rohad a rezsim. Miközben a mutyik, lopások, irritáló gazdagodások kiderülnek és a sunyi helyzetbe hozásnak sincs vége (lásd a friss dohánymódosítást, melyen megint lézerjanó spanjai nyernek) sorra hozzák a megmagyarázhatatlan, népszerűtlen, senkinek se jó intézkedéseket is a vasárnapi zárva tartástól a drogtesztig. Noha némi bevétel van belőle, az új útdíj mindennek a kicsúcsosodása. Két hónapja a vörös fejű májzsugoros Kovács Ivó még azt üvöltözte a krimóban, hogy bassza meg magát a bukott baloldal, most meg azt, hogy ezek többet lopnak a szociknál, meg hogy Dezső, baszod, ezek elveszik a segélyt és zárva lesz a madaras tuskó is vasárnap, a sarki kismocskosban meg dupla annyiba kerül a kisüsti. Két hónapja még a szerencsétlen fidesznyik bértollnok is azt gondolta, hogy jön a kánaán, most meg kétségbeesett cikket ír, mert nem érti, mi lett szeretett pártjából.

Ami az útdíjat illeti: lehet, annyi történt, hogy a költségvetés egyik titkára most rábukkant a szemfüles újságíró. De az mindenképp védhetetlen, hogy ha tudták, miből teremtik elő a szükséges milliárdokat, akkor miért sunnyogtak róla. Lehet, hogy már látták, hogy óriási balhé lesz belőle és megpróbáltak volna kihátrálni belőle, de nem volt, aki leszóljon a minisztériumba, hogy meg ne erősítsék a hírt. Óriási a zavar a rendszerben. A fő döntéshozók kapkodnak, lehet, hogy egymással is harcolnak, de az biztos, hogy fingjuk sincs, mihez kezdjenek, az események kezelése kicsúszott a kezeik közül. Jóbarát André ma este biztos röhög a markába, ős is profin szopatta szanaszét néhány apró mondattal a magukat tévedhetetlennek gondoló fiúkat.

Kihátrálhatnak holnap reggel az útdíjból, de ez semmit sem változtat azon, ami már egy hete is látszott: a narancsos szopórollerről lenyúlták a féket. Egészen elképesztő helyzet áll elő: a Fidesznek annyi, de nincs helyettük senki. A bizonytalanok aránya az egekbe nő, de senki se akarja vissza az előző bukott rezsimet. Óriási jelentősége lesz annak, hogy ki tud majd megerősödni a következő fél évben. Már nem ér rá évekig, hogy új arcok, erők villanjanak elő a semmiből.  

Fú de jó, már van két bankunk is, most már aztán beindul a... izé... a bigyó. A bankrendszer 50 százalékát meghaladó részének hazai kézben tudása leginkább presztízs kérdés, afféle farok méregetés. Olyan, mint amikor a dollár túl gyenge volt, a gengszterrepperek a klipekben nem dollár, hanem eurókötegeket gyújtottak fel. Értelme? Semmi. Bankok vásárolgatásának is nagyjából ennyi értelme van.

Ez nem azt jelenti, hogy baj, ha a szektor sorsa nem olasz, német vagy osztrák döntéseken múlik, elvégre fent nevezett nemzetek is javarészt saját többségben tudják a szektort. De ezt történelmi sajátosság, attól még nem lesz jobb nekünk, ha adj uram isten de rögtön alapon bankokat vásárolgatunk - fenyegetéssel, félig tisztességtelen módszerekkel vagy keménykedéssel.

Miért is jó, hogy többségbe kerül a magyar tulajdon az MKB és a BB megvásárlása után? A kormány azt reméli, hogy majd sokkal több hitelkihelyezés lehet. Miért lenne? Aki akar, az most is kaphat hitelt, kérdés, ki akar. A vállalati szféra más tészta. Ott is lehet persze fasza sikereket elérni, ha például azt a kockázatot, amit most a piaci alapon működő, adott esetben külföldi tulajdonosnak referáló bank nem hajlandó megfutni, egy állami tulajdonú meg fog. Mert neki nem kell ezt megmagyaráznia. Mert futhat nagyobb kockázatot, illetve ezt nem kell mindig beáraznia. Majd az állam kihúz a szarból.

Ez fasza lesz. Mert akkor arról még nem beszéltünk, hogy ha bármi szar kerül a ventilátorba, akkor nem lesz anyacég, amelyik nyomja a tőkét a leányba, ahogyan ez megtörtént 2008-at követően. Az államháztartás hiánya és az adósság is a sztratoszférában lenne, ha az államnak kellett volna betolnia a szükséges lét a bankokba - ahogyan Szlovénia vagy Írország a csőd szélére került. Mindegy, majd mi is oda kerülünk a következő hasonló esetnél. Jó érzés lesz majd akkor a hazai tulajdon.

Arra kár várni, hogy ezek a bankok majd annyira faszán fognak muzsikálni, hogy csak azon kell agyalni, mire menjen el a temérdek osztalék. Hiszen a hatalmas várakozások mentén gründolt Széchényi Bank bedőlt a pöcsbe. És ennek nem a nemzetközi helyzet fokozódása volt az oka, hanem a saját jogú elkúrás. Azt nem tudom, hogy miért omladoznak a frissen lenyúlt takarékok, de tény, sorra szórják ki a csapatból a dőlés szélén állókat. Azért ez nem a hű de jó, hogy állami tulajdonban vannak a bankok életérzést erősíti.

De nem is csak ez az érdekes itt. Nagyjából senki sem akadt ki azon, hogy nem tudjuk, mennyit akar adni a BB-ért az állam. Mert még tart az átvilágítás. persze, elhiszem. De azt talán lehet tudni már az előszerződés megkötése előtt lehet tudni, hogy egyrészt mennyi forrása van erre az államnak, másrészt mennyit hajlandó adni a csomagért. Mert ez nem a súlyos veszteségeket felhalmozó MKB, ez egy fasza kis bank, extra kitettségek nélkül. Szóval tuti nem egy forintért adja a GE. De úgy mégis kábé mennyiért? Ezt talán illene elmondani. Hogy mennyit ér az államnak az ötven százalék feletti magyar hányad.

És hát az sem utolsó, hogy Varga Misi szerint egy-két év múlva magántulajdonba kerülhetnek ezek a bankok. Ja, kiébe? Töröcskei kap még egy esélyt? A Szecska után szétkúrhatja a BB-t is? Igazán remek perspektíva. Szinte a hülyének is megéri. Mert üzleti alapon aligha kell bárkinek is egy szétzilált szarkupac, amit a "mi majd felpörgetjük a hitelezést" hozzáállás után, a szinte garantált mutyik és lenyúlások után hagy az állam. A Múzeum utcában volt egy kastély, amit a ruszkik annyira szétbarmoltak - lóval közlekedtek a márványmozaikos előtérben - hogy az eredeti tulajdonos családnak nem kellett, amikor meglátták az örökösök a pusztítást. Kinek kell majd egy szétkúrt bank? Aki csak további mutyit akar. 

Szóval tényleg nem mindegy, mennyibe is kerül majd ez nekünk.

Büdös mocskos szabályszegő lettem, tiszta szerencse, hogy nem lőttek tökön a kataszrófavédelmisek. Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem: bementem a szétbaszódott erdőbe. Megnéztem, mekkora kárt okozott az ónos eső a kedvenc útvonalaimon, egyáltalán, mi a helyzet a Normafa környékén. Tudom, monnyak le, meg örüljek, hogy túléltem. Hiszen az okosok megmondták, az erdő életveszélyes.

De nem. Az okosok esetünkben seggüket féltő politikusok és tőlük függő erdészgórék és kárelhárítók, akik hülyének nézik az embereket, s az ésszerű és mindenki számára előnyös megoldás helyett a kényelmest választják. Pontosan tudják, hogy az ágak már rég nem hullanak, az erdő már nem veszélyes. De mi van, ha valaki perecel és reccsen a lába? Biztos összefüggésbe fogják hozni a dolgot az ónos esővel és a hatóságokat hibáztatják majd. Ezért inkább ne menjen senki oda, abból nem lehet baj. Ennyi van a fejekben. A gyerekvasút pályája is tiszta, de be kellett tiltani a mikulásvonatot: végig ne menjen az állomásokat kihagyva, megállás nélkül, mert ha egy kanyarban eltaknyol a krampusz, biztos azért is minket vesznek elő. Inkább szívjon a sok hülye kölök meg a nagyszakállú a hűvösvölgyi fűtőházban. Kockázat kiiktatva.

Az emlékezetes tűzijátékos eset után Demszky pubi is minden apró zivatarláncnál veszélyt kiáltott, biztos ami biztos. Most is hasonló a szitu. Nem kell ahhoz nagy szagértőnek lenni, hogy tudjuk: az erdő addig volt gáz, amíg a jég le nem olvadt a fákról. Miután a túlélő ágak megszabadultak a brutális túlsúlytól, eszük ágában nincs letörni, kupán vágva a szerencsétlen turistát. A probléma már napok óta az, hogy a sok leszakadt ág miatt nehezen járhatóak az utak, ösvények. Ezt kéne helyretenni. De erre miért az a megoldás, hogy kitiltjuk az erdőszeretőket? Ráadásul úgy, hogy nem lehet tudni, pontosan honnan. Most már csak 400 méter felett van tilalom, de honnan a pöcsből tudjam, hol lépem át a határt?

Miért kell annyira debilnek nézni például a turistákat, hogy csak egy későbbi időpontban, szakértői elővezetéssel mehetnek be kárt enyhíteni? Milyen kárt okozna az a lelkes erdőrajongó, akik a turistaúton haladva oldalra bedobálná a kidőlt fák maradványait, segítene mihamarabb járhatóvá tenni a jelzett ösvényeket. Felülről már biztos nem esik semmi, megköszönni kéne azoknak a segítséget, akik vállalnák a turistautak megpucolását - hozzanak csak fűrészt, mindenki saját felelősségre nyomja, nem kell melléjük őrt állítani. És igen, az igazi jófejség az lenne, ha azt mondanák: itt az a rengeteg kidőlt fa, aki eljön és el tudja vinni, mert nincs mivel fűtenie, az jöjjön, tegye.

E helyett sikított a kerületi főpolitikus, hogy katasztrófaturisták garázdálkodnak a hegyen. Nem, kis barátom, sok-sok ember jönne, hogy segítsen az eltakarításban, ha hagynátok. Ha csak egy picit a köz érdeke lenne a cél, meg ha pár napra partnerként kezelnétek a társadalmat, a segíteni akaró, jó szándékú embereket. De ez az erdőzárás jól példázza, hogy mit gondolnak a hatalmasok rólunk: életképtelen, önálló gondolat nélküli birkák vagyunk, akiknek meg kell mondani, mit, mikor és hogyan csinálhatnak. 

Lehet, hogy McCain kissé túltolta a bringát azzal a neonácizással, meg lehet, hogy tényleg léket ütött az agyában Vietnam. De ettől még vitathatatlan, hogy az ember, aki kevesebb mint két hónapja még fényes diadalát ünnepelte az önkori választáson, ma agyonverve, szétalázva sopánkodik a ring sarkában. Viktor még sose volt ekkora szarban mióta kormányoz és kizárt, hogy ebből a helyzetből fel tudjon állni.

Az első négy évben még zseniálisan ismerte fel, hogy népét mivel lehet megvezetni, hogy a visszataszító húzásokat, mutyikat, lopásokat milyen hangulatjavító intézkedésekkel lehet kompenzálni. Szintén elképesztő hatékonysággal járatta a bolondját az unióval, úgy szerezve meg a pénzét, hogy közben bűnbaknak tudta beállítani Európát. Profin és hatékonyan működött a karaktergyilkos gépezet is, ellenfelei erre rá is tettek egy lapáttal és felőrölték magukat.

Most viszont minden borul, jórészt azért, mert a világpolitikát nagyon csúnyán benézte emberünk. Népe átkúrását csapata tökélyre fejlesztette, de a külpolitikához sose volt fingjuk se. Nagy lett a mellény, miután az unióval sikeresen cicáztak, de most beletörött a bicskájuk Amerikába. A jenkik az összes korrupciójával és a zsebdiktátorával együtt magasról szartak volna az országra, ha nincs a geopolitikai feszkó a környéken, az azonban, ahogy Viktor belemászott Putyin seggébe, felhergelte a világ legerősebb hatalmát. Attól a pillanattól kezdve, hogy robbant  a kitiltási bomba, a főfidesznyikek csak hápognak, keringenek mint fing a fürdőben, gőzük nincs, hogy mit lehet tenni.

A Déli áramlat vezeték építésének lefújásával Putyin is beletörölte nagy szőrős lábát pöttöm rajongójába, aki egy hónappal korábban, amikor már ment a pletyózás, hogy a gazdaságilag megroggyant ruszkiknak sok lesz ez a cső, még gyorsan törvényt módosíttatott a vezetéképítés megkönnyítésére. Viktor ott van tehát egyedül, nemzetközi szinten a civilizált világban szánalmas és nevetséges figurának tartják, Amerika pedig félreérthetetlenül jelezte, hogy nem teszik neki, ha egy NATO-tag kurválkodik, főleg, ha az ősellenséggel kefélteti magát.

Szóltak, hogy kiscsávó, te itt nem ugrálhatsz, a saját kocsmádban kedvedre dughatod a pultoscsajt, de a miénkben sört se kapsz, sőt, még egy dobás és be se engedünk. Ja és a te krimódnak mi vagyunk az őrző-védői, ugye érted, mire gondolunk? És ebben attól sem lesz változás, ha jön a politikai kinevezett, teljesen dilettáns új amcsi nagykövetlyány. Ő ugyanis legalább hallgat a profi karrierdiplomatákra, vélhetően Jóspan André is itt marad vele. Ez különbözteti meg például a Szíjjártó nevű magyar kollégájától, aki megszabadult a profiktól és néhány dilettánsra hallgatva maga találja ki a következő hülyeséget.

Ez azonban még kevés lenne Viktor lehullázódásához. Mára szinte az összes narancsos nagyarcról kiderült, hogy lop és/vagy hazudik, szinte minden napra jut egy Lázár- Kósa-, Rogán-, vagy épp Giró-Szász ügy. Tarlós főpolgi pedig kirúgja az egyetlen olyan fideszes vezetőt, aki ért a szakmájához és az átszervezés során ócska fideszes ejtőernyősökkel rukkol elő. Már az erős emberekről, a párt legismertebb arcairól derül ki látványosan, hogy miket műveltek és hogyan gazdagodtak, amitől még a leghűségesebb narancstroll is elbizonytalanodik, lásd szegény Bencsik Gábor esete. A netadó végre utcára vitte az embereket, akik mostantól a legkisebb újabb mocsokság láttán újra tüntetni fognak.Közben egyre többen csak röhögnek a lakájmédia hazugságain, a Hír TV olyan szinten csinál hülyét magából, hogy egyre többekben kezd a félrevezetés és csúsztatás szimbólumává válni.

Viktor tehát szarban van, tüzet olt, oligarcháival meccsel, kurvára nincs ideje kormányozni. Sodródunk, a törvényjavaslatok minden eddiginél jobban összecsapott, több módosításra váró fércmunkák, de arra van eszük, hogy a botrányokon túl is folytassák a multiszívató, haveroknak kedvező variálásokat. A népszerűség végre zuhanni kezdett, a porbafingó csodacsatár lassan olyan helyzetbe kerül, mint Gyurcsány sz őszödi beszéd kiszivárgása után. A többség már utálja, alig várja, hogy szabaduljon tőle, de neki esze ágában se lesz tiplizni.

Aprócska különbség a 8 évvel ezelőtti szituhoz képest, hogy akkor ott volt alternatívának a velejéig romlott, populista és hazug Fidesz, de most nem áll a túloldalon senki. Itt az ideje, hogy új arcok és szervezetek jöjjenek elő a semmiből. Pénz is lesz, mert az elmúlt 5 évben háttérbe szorított gazdag üzletemberek alig várják, hogy finanszírozzák azt az arcot, aki Felcsút szégyenének kihívója lehet. A lehetőség adott, nem kell sietni. Csak folyamatosan az utcán lenni és higgadtan végignézni, ahogy a hatalommániás szabadságharcos a lejtőn gurulva hibát hibára halmoz, majd az elmúlt 20 évtől elhatárolódva korrekt, európai, lopásmentes alternatívát felmutatni.

Előre bocsátom, a Unicef munkája fontos és csodálatos, és a fejlettnek nevezett világnak feladata és kötelessége támogatni a nyomorban élőket más kontinenseken. Nem ezzel van a gond. De kezdem egy kicsit messzebbről.

Szinte minden reggel megállítanak munkába menet a WWF-es fiatal srácok, hogy támogassam a szervezetet, mert szegény bálnák meg jegesmedvék kihalnak. Nagyon sajnálom a bálnákat, tényleg. De nekem itt iszonyatosan messze az óceántól valahogy a zöld harkály meg a fekete farkú mókus, a hétpettyes katica vagy a mocsári teknős fontosabb. Nem sokkal, de mégis. De nyilván az nem olyan menő, azzal nem lehet csajozni, hogy hé, mi gyűjtünk a mocsári teknősnek, mert kiszorítja az ékszerteknős a természetes élőhelyéről. Bezzeg a jegesmedve, az egy jelkép.

Én pedig azt gondolom, ez nem környezetvédelem. Meg az sem, ha halászhajókra köti ki magát valaki a Greenpeace támogatójaként, miközben itthon nem akar tenni semmit. A teknőst rajtunk kívül nem fogja megmenteni senki, mert az nem cool. És egy igazi környezetvédő ezt pontosan tudja, és inkább azért tesz, ami nem annyira látványos, de ha kimegy Gemencbe vagy a Kiskunságba mászkálni, akkor neki fontos, hogy ott ne papírszarvasok és hugarocel túzokok legyenek, hanem igaziak.

Aki azt hiszi, hogy bármi hasznosat is tesz a környezetéért azzal, hogy zsírszegény tejjel issza a lattét a fair trade feliratú papírpohárból, az súlyos tévedésben van. Az csak fedezi magát valami semmibe nem kerülő alibi cselekvéssel, hogy lám. Adtam egy százast a pandákért. De a villanyt nem kapcsolja le maga után, autóval megy akkor is, ha sétálhatna, palackozott vizet iszik, pedig a csapvíz is megfelelő, egyenként csomagolt cukorkákat eszik és a Zarában alig várja, hogy leárazzák a nyúlszőr sálat.

De nem csak az állatvédelemmel van ez így. A Unicef kiváló arra, hogy az emberek megnyugtassák a lelkiismeretüket. Ma is tettem valamit, igazán jó ember vagyok. Fú, jött egy kampány, kétszer is adakoztam, most már nagyon jó ember vagyok. Úgyhogy nyugodt lelkiismerettel át lehet lépni azon a koszos kiskölykön, aki a bolt előtt ül az anyjával. Majd rajta segít más, én segítettem az afrikai éhezőknek. (Magyarországon a szervezet többnyire mobilcégekkel összefogva felvilágosító kampányokat tart a gyerekjogokról, adományt azonban hazai felhasználásra nem, csak általános célra, globálisan gyűjt.) Csak sajnos itthon is vannak éhes gyerekek. Nem, nem hal meg Magyarországon öt percenként egy gyerek, mint Afrikában. De egy pillanat alatt elveszítik több százezren a lehetőséget egy átlagos életre, és ez az a pillanat, amikor megszületnek. 

Persze a magyarországi nyomorgó gyerekeket lehet sőt elég könnyű nem szeretni. Munkanélküli szülők, koszos, neveletlen kölykök, akik simán lopnak is a boltban. Igen, vannak ilyenek is, meg mások is. Egy másik kontinensen ez nem látszik. Ha látunk egy súlyosan alultáplált afrikai gyereket, objektíven le tudjuk szögezni, hogy a gyerek nem tehet semmiről, és ez a világ szemét hely, ha egy gyerek csak azért, mert Kongóba születik, gyakorlatilag esélytelen a teljes életre.

De pontosan ugyanez van itthon is. A gondok persze mások, de ez nem a harmadik világ, ez az Európai Unió. Ahogyan egy család számára természetes, hogy van mosógép - akkor is, ha Indiában a Gangeszben kézzel mosnak a nők - úgy az is természetes, hogy egy gyerek részt vehet az oktatásban és lehetőséget kap vinni valamire. Kivéve ha. 

Nagyon kényelmes a teremgarázsba behajtani az autóval, felmenni az irodába és utalni az afrikai gyerekek megsegítésére. És utána úgy érezni, hogy most jobb emberek lettünk. Ez lehet is így természetesen. De az egész csak egy álságos önámítás, ha nem akarunk tenni semmit a közvetlen környezetünkért. Ha ezzel letudtuk a jótékonykodást, mondván a kis cigányokkal meg a többi paraszttal foglalkozzon a Máltai Szeretetszolgálat. Mert ez kellemetlen. Mert akkor össze kell hasonlítanunk a saját gyerekünk sorsát és lehetőségét egy fűtés nélküli viskóban élő gyerekével. Nem egy éhező afrikaival, aki annyira távol van minden szempontból, hogy össze sem hasonlítható, hanem egy potenciális osztálytárssal, baráttal. Egy ugyanolyannal. És akkor fel kell ismernünk, hogy ez a szemét világ sokkal közelebb van, mint hinnénk. És itt kezdődik a valódi jótékonykodás.

Úgy meglepődött néhány bloggertárs azon, hogy a Hír TV nekirongyolt a tüntetésszervezőknek, mintha Rogán Tóniról az derülne ki, hogy egyszer véletlenül piaci áron adott el ingatlant a haveroknak. Pedig tök logikus a lépésük. Igen, minden normális embernek eldurran az agya azon, hogy milyen gyík ügyekkel jönnek karaktergyilkolni, de mindezt kár úgy beállítani, hogy a hatalom cidrizik és megtalálta azokat, akiktől a legjobban fél.

Lehet ilyen olvasata a sztorinak, de én másra is gyanakszom. Az elmúlt napokban egyértelművé vált, hogy még legalább két nagy kormányellenes tüntetés lesz az idén, s a Veszprémbe vezető gyorsforgalmira ráfordulva kurvára nem mindegy Viktoréknak, hogy ezek milyen sikerrel mennek. Azzal, hogy a kispályás tüntetésszervezőkre lőnek, nem csak azt üzenik, hogy számon tartják őket, hogy minden elvileg nem nyilvános adatukat kiadják a kézivezérelt állami szervek a propagandamédiának, de a tömeget is provokálják. Szándékosan kúrják fel a szervezők és a résztvevők agyát, hátha olyan reakciót hoznak ki a tapasztalatlan arcokból és a tömeg önkontrollra képtelen részéből, ami muníciót ad egy komolyabb lejáratókampányhoz.

A Hír TV-vel kapcsolatban ugyanis soha nem szabad elfelejteni, hogy nem csak hazug és folyamatosan csúsztat, de mindezt profin teszi. Ez különbözteti meg a közmédiától, ahol igazi balfasz dilettánsok próbálják rózsaszínben feltüntetni fideszországot. A Hir TV tehát profin, hatásosan képes átverni és ha ráakad valami kompromittálóra, nagyon sokat ki tud hozni belőle. Szerencsére egyre kevesebb a muníciójuk, nagyon kellene nekik valami, amivel szétalázhatnák a kormányellenes erőket. Tudósítani fognak a tüntetésekről és szinte várni fogják, hogy valaki jól vágja pofán Császár Forradalmár Attilát. Vagy bárki mást, aki hírtévés jelmezben tűnik fel.

Igen, elismerem, lelkem mélyén élvezném, ahogy bármelyik irritáló hazug hírtévés beszed egy igazi sallert. Mert megérdemelnék. Megüssem, vagy ne üssem? Ha meglátjuk őket, köpni kell, köpni kell, köpni kell. De le kell küzdeni. Ha a legapróbb atrocitás éri bármelyik hazugsággyárost, rögtön csőcseléknek állítják be a tüntetőket és hónapokig napirenden tartják a témát. Elég véletlenül meglökni egy hirtévést, abból vezető anyag lesz este ezzel a címmel: életveszélyben volt munkatársunk, akit a inzultáltak a kormányellenes tüntetők. 

Nagyon nagyon fontos tehát, hogy nyáltermelő és ürítési reflexét mindenki elnyomja. Ne csulában fürödjön a hazug riporter, hanem kulturáltan, frappánsan, s ha lehet, viccesen legyen elküldve a sunyi picsába. Készüljenek mémek, meg mókás transzparensek a forradalmár háta mögé, amikor adásba kerül. Meg kell nekik mutatni, hogy ez egy olyan tömeg, amely a jellemtelen és aljas kollaboránsokkal szemben sem alkalmaz semmilyen erődszakot.Annál nagyobb égés nem jöhet nekik, mint ha nem kapják meg, amire várnak, ha egyszerűen a pofájukba röhögnek a tüntetők.

Most még elég nem belesétálni a csapdába. Tovább fog zuhanni a Fidesz népszerűsége és egyre többet hibáznak majd, ami jó. Aztán jöhetnek azok az új arcok, akikre annyira vár az az egyre nagyobbra hízó józan többség, aki nem kér se Viktorból, de a levitézlett baloldalból, a Jobbiktól pedig zsigerből fordul el undorral.

Nagyon fasza dolog, ha a gyerekünk nevelését és gondozását a lehető legtutibb módszerek és elvek, meg a legutolsó kutatásoknak megfelelő, tököm tudja, milyen eredmények mentén állítják össze gondos kezek. Ezért írattuk a kis Gézát is egy megfelelő intézménybe. Zsír volt minden, ráadásul a kaját sem helyben ütötték össze egy idő után, hanem központi megrendelésre tértek át. Mert az milyen jó.

Mondani sem kell, a fizetnivaló nem lett kevesebb, de mindegy is, elvégre ha a gyerek ezt a pluszköltséget nem éri meg, akkor mit szólunk majd a későbbi, számunkra teljesen értelmetlen kiadásokhoz. noMn Kft.(mivel a cég perrel fenyegetőzött, ha nem töröljük a posztot, a nevét letakartuk, csókoltatjuk, ügyvéd úr), árbevétel szárnyal, tavaly már több mint ötmilliárd forint, családi vállalkozás. Ötféle minőségbiztosítási standardnak felelnek meg, ez azért már nem akármi, ugye. Hát, Gejza, megfogtad az isten lábát, az már biztos.

Ja, bocs, mivel ezek annyira profik, ezért a szuper egészséges kaját nem pépesítik. Úgyhogy a bébikajákról épp átszokó kiskölyköknek majd valahogy leturmixolják a dadusok a csirkecombot meg a rétest, nem ügy, a mienk egyébként is már jól rág, szóval mindegy.

Az már kevésbé, hogy a kibebaszott jó minőségbiztosítás és dietetikus által összeállított étrend mellett éhesek maradnak a gyerekek. Egy bölcsődében. Jó, hogy Gézuka zseni, és már nagyjából érit a gravitáció és a gyorsulás közti összefüggést, de azt még nem nagyon érti meg, hogy nem, Gézácska, nincs több főzelék. Mert a kis Einstein csak sír, hogy éhes és kér még. És nem fogja fel, hogy nincs, mert a dietetikus kutatása szerint neki ennyi is elég. Mert a jogszabály is meghatározza, hogy mennyi az, ami jár.

Nem szaroznak, annyi ételt szállítanak, ahány gyereknek rendelnek, plusz nincs. A rendelést két nappal korábban meg kell adni, mert ugye nincs a raktáron plusz három darab krumpli vagy mi a faszom, ha úgy megy be a gyerek, hogy elvileg nem számoltak vele, akkor neki nincs kaja. Ehhez nem kell teljesen idiótának lenni, elég, ha beteg a gyerek és pénteken reggel nyolckor még nem tudod, hogy hétfőn vagy kedden már mehet közösségbe vagy sem. Akkor vagy bevállalod, hogy egészséges lesz három nap múlva vagy nem, de ha igen, akkor ebédet csak úgy kap, hogy talán marad és leszednek mindenkitől egy kicsit. Egy kicsit, abból, ami amúgy is rohadt kevés. Mert mennyi jár?

Egész pontosan négy deka kenyér. Baszki, ennyi, négy deka, oszt jónapot. Ugyanennyi jár a 16 kilós Gézukának, a kis dagadt Kittikének és a vézna, Dórikának. Kittike többet eszik, mint a nejem, de most neki is négy deka kenyér jár. Ha esetleg kevés lenne neki a fél szelet, akkor a dadusok (vagy hogy hívják őket) körbejárnak és begyűjtik a többi csoportból a megmaradt szeleteket. Mint a menhelyen. Tíz gyerek kap két almát, mert ennyi gyümölcs elég. Vagy gyümölcslé. Ja, ha gyümölcslé van, akkor más nincs, tessék beérni ebédig. Egy deci lével, mert ennyi elég egészségügyi szempontból. Meg két deci tea. Több nem kell. Géza vedel álló nap? Hát most már nem fog.

Ha azt akarjuk, hogy a két- és hároméves kis mókusok elég kaját kapjanak, akkor beviszünk pár banánt meg ezt-azt, persze ez nem megrendelés, elvégre ilyen nem kérhet senki. Ha megtudja az önkormányzat, akkor kurvára ki lesz rúgva az a dada, aki beszedte hétfő reggel azt a hat darab almát. Ha viszont nem visszük be önként a pluszkaját, amit ugye a havi egész napos étkeztetés megfizetése mellett ildomos, akkor a kölykeink éhesek maradnak. Nagyon fasza ez, már várom, milyen reformtervek lesznek az oviban meg az iskolában.

Rengeteg mindenért gyűlölhető a Fidesz, de úgy látszik, a magánnyugdíjpénztárak lemészárolásába minden elképzelhető mocskukat belesűrítették. Ha egy embernek lenne ennyi rossz tulajdonsága, környezete jó esetben ignorálná, de lehet, hogy likvidálná. Úgy tűnik viszont, hogy ha egy párt működik ezek mentén, arra még mindig vevő a társadalom nem kis része. Összeszedtük, hogy a Fidesz mely 9 tulajdonságára, illetve általános működési jellemzőjére világított rá fényesen a nyugdíjrablás.  

Színjáték

Arcot kell adni az egész sztorinak, s ahogyan ez az elszámoltatásnál a zuglói közpénzzsonglőr, a rezsicsökkentésnél a mocsári ragya volt, úgy a manyupoknál Selmeczi Gabika. A két hétre kinevezett nyugdíjbiztosnak halvány fogalma nem volt semmiről, csak rendre kiállt a plexiállvány mögé és elhadarta, hogy a kormány megvédte a nyugdíjakat. Jelentkezzen, aki tudja, hogy most épp mi az egybites nő titulusa? Ugyanúgy másodlagos, mint hogy mi lett Papcsákkal, Budai Gyulával, s mi lesz Németh Sziszivel vagy a többi, villámgyorsan erodálódó droiddal.

Lopás

Mink majd az egészet adósságcsökkentésre fogjuk költeni. Aha. Persze ezt már indulásként sem hitte el senki. Irdatlan pénzeket szednek be és osztanak újra, úgy, ahogyan nekik kényelmes, gyakorlatilag ha valami megtetszik a kormánynak, akkor azt elveszi. Ha kell, törvényt, alkotmányt ír át, nem számít. Trafik, bank, kereskedelem, nincs akadály. Nem tisztelik a magántulajdont, s azt gondolják, ha írnak a lopási vágy köré egy törvényt, akkor az már nem lesz lopás. Mint a kockás fülű nyúlból a rossz gyerek. Csak az a kis abroszfülű beszorult a kofferbe és baszik jönni.

Sunnyogás

Nem túl bonyolult rájönni, hogy miért csinálják és miért épp most. Az egész rohadó narancsbirodalom működőképessége forog kockán, ha nem csökkentik az államadósságot, mivel már nem csak a hiánycél be nem tartásán, hanem a magas adósságon is bele lehet csúszni a túlzottdeficit-eljárásba. Onnan meg csak egy lépés a csapok elzárása, márpedig brüsszeli pénzek nélkül már úton lennénk Fekete-Afrika felé. Ami önmagában nem zavarná a fiúkat, de probléma, hogy nem lenne miből lopnia a narancsos sleppnek se. Ezekről persze egy szót se beszélnek, sunyítanak a költségvetés tarthatatlanságról, amivel teljesen egyértelmű összefüggésben áll a pénztárak leszúrása.

 Hazugság

A legelképesztőbb a szőke egybites baba szövege volt: a pénztárak eltőzsdézték a  megtakarításokat. Valószínűleg a kis ostoba el is hitte. Eleve egy több évtizedes ügylet esetében nem lehet végső következtetéseket levonni abból, hogy mi történt tíz év alatt. Mintha egy csecsemőn számon kérnénk, hogy még mindig nem tud járni, pedig az ember le tud futni egy marathont. Nem volt itt semmi eltőzsdézés, a pénztárak nagyságrendekkel jobb hozamokat érnek el folyamatosan, mint az államkötvények, szóval miről beszélünk? A másik ordasság már Varga MIhályhoz kapcsolható. Nem, nem a “baj van nagy baj” kezdetű ökörség, bár az se utolsó, hanem a  megmentettük a nyugdíjakat. Oszt mitől, Miskám? Inkább tőletek kellett volna megvédeni.

Károkozás

Adva van egy ötlet, ami nem túl jó, sőt inkább egészen szar. Ennek ellenére ragaszkodnak hozzá, átnyomják, már azért is, nehogy bárki azt higgye, hogy majd nem. Mit sem törődve azzal, hogy a hozzá nem értés, az odabarmolt javaslat milyen hatást fejt ki középtávon. A magánnyugdíjpénztári rendszerrel voltak problémák, és szükség volt (lett volna) egy alapos átalakításra. Ezt csudijól meg is lehetett volna csinálni kétharmaddal. Ehelyett jött a dózer, mert köllött a lé. Nem az a legnagyobb baj, hogy nem látszik az adósságcsökkentés, amire állítólag a vagyont költötték, és hogy a lehulló milliókból szőke kurvák seggéről szippantották a kokszot. A gond az, hogy ez a pénz hiányzik a nyugdíjrendszerből - nem véletlen, hogy az Eurostat új módszertana szerint nem lehet egy összegben elszámolni bevételként a vagyont, hanem azt arányosan leosztva a járadékfizetés idejére kell számításba venni. De hát ugye nincs mit számolni. És azért ami 1997 és 2010 között összejött, azt elég nehéz lesz még egyszer összeszedni.

Bosszú

A pohos csodacsatár agyában ez jelenik meg: ez a 60 ezer szarházi nemcsak kiiratkozott a nemzeti együttműködés rendszeréből, de ki is tartott a pénztáraknál. Ez a 60 ezer szarházi innentől kezdve ellenség. Négy év nem volt elég, hogy bedobják a törölközőt. Ráadásul a pénztárak mocskos jó hozamot termeltek, egyre jobban látszik, hogy a renitensek jobban jártak a zsarolás és hazugságok hatására visszalépőknél. Ez így egyszerűen nem maradhatott, a Béláknak meg kellett halniuk.

Kicsinyesség

Ha tényleg lett volna bennük egy hangyapöcsnyi méltányosság, ha csak egy picit zavarta volna őket, hogy az ígéreteiket nem tartják be, akkor semmiből sem tartott volna úgy bezárni a kasszákat, hogy akik ragaszkodnak a nyugdíjmegtakarításuk magánkézben tartásához, azok szabad elvonulást kapnak. De egy lófaszt, szóba se jöhetett, hogy átengedjék a delikvenseket például az önkéntes kasszákba. Kell a zsé és mint tudjuk, a statuálás a lényeg.

Kapkodás

Most is kétszer van a szövegben ugyanaz a bekezdés, tele van elütéssel, és akkor az érdemi résszel még nem is foglalkoztunk. Mindegy, folyamatosan ez meg, nyújtsunk be valamit a parlamentnek, legfeljebb módosítjuk száz oldalon. Napok alatt állnak össze komplett tervezetek, nemhogy hatástanulmány nincs, de még át sem olvasták rendesen a zagyvalékot, amit benyújtottak. Nem az itt a baj, hogy sok az utómunka, hanem hogy akár feloldhatatlan problémát is okozhat az elkúrás. Például a végkielégítésadónál, ami annyira hitvány módon szar lett, hogy az egyetlen megoldás az lenne, ha az egész szabályozást kidobnák a pöcsbe. Csak azon nem úszott ugye el 3000 milliárd forint.

Manpuláció

Azt kell elhitetni, hogy az emberek maguk döntöttek úgy, hogy piros dobozt választják, holott a trükk lényege, hogy gyakorlatilag nem lesz esély bármilyen más szín választására. Majdnem bejött, 100 ezer idióta nem hitte el a kamut, kétmillióan viszont igen.El lehet mondani, hogy a  többség csalódott a mypuokban, mert hát ugye. Mert valójában nem volt szó semmiféle választásról, de majdnem úgy nézett ki, mintha. Most is ez a helyzet, feltüntetik, hogy bárki maradhat kasszatag, de hát a módosító mégiscsak úgy lett megfogalmazva, hogy ezen a sztorin már csak bukni lehet.