A cigarettára kivetett adót az egészségügyre fordítják - mondta a minap a Fidesz nagy tudományú alelnöke, a forintguru, Kósa Lajos. Korábban meg a reklámadó bevételt ígérték oktatásra fordítani, a csipszadóról nem is szólva. Ezek hátterében egyszerű politikai demagógia áll, hiszen ha azt mondjuk, hogy a csöcsmutogatós RTL által befizetett adóból cigány kisgyerekek kapnak tankönyveket, akkor mekkora állat már az, aki ezzel nem ért egyet. Ami persze így is van, aligha akarja az RTL megfosztani a cigány gyerekeket a könyvektől, s ugyanez igaz a gennyes dohánygyárakra és csipszgyártókra és a magatehetetlen betegek ellátására.

De az adóbevételek címkézése ezen túlmenően is érdekes jelenség. Mert az olyan jól néz ki, olyan transzparens, hogy tessék, mi az áfa 12,5 százalékát a kutyák és a macskák békés egymás mellett élésére fordítják, vagy tök mindegy, mire. Ezzel nyomon követhető és számon kérhető a kormány és az állam működése: hiszen nem mindegy, hogy az jövedelemadóm mekkora része megy el az államapparátus dologi kiadásaira.

A magyar költségvetésben tradicionálisan címkézett bevétel a nyugdíj és egészségbiztosítási járulék, az egészségügyi hozzájárulás, a munkaügyi (most éppen munkaerő-piaci) járulék, a rehabilitációs hozzájárulás és a szakképzési, valamint az innovációs járulék. Praktikusan külön kis költségvetése van a nyugdíjkasszánnak, az egészségkasszának, a munkaerő-piaci (foglalkoztatási) alapnak és az innovációnak. Utóbbi leginkább azért fontos, mert az állam a cégek által befizetett adó arányában járul hozzá a kutatás-fejlesztéshez.

Ezek közül - már a bevételek mértéke miatt is - a nyugdíj és egészségkassza a legfontosabb. Ez mutatja meg, hogy mennyi juthat nyugdíj, gyógyszer, kórház és egyéb kiadásokra, táppénzre estébé. Ha többet költünk, mint a bevétel, akkor az a rendszer túl drága, nyugdíjkassza esetében pedig fenntarthatatlan. Egyszerű ez, mint a zsákban futás. A saját büdzsé súlyt és komolyságot ad. 

Valójában persze nem. Jóllehet addig, amíg az alkotmány az állam kötelezettségeként írta elő a gondoskodást az elesettekről, nyugdíjakról, szociális ellátásról, még ez volt a legegyszerűbb mód arra, hogy ez a kötelezettség garanciát is kapjon. Ezzel szemben ma már nem járulékot fizetünk, hanem szociális hozzájárulási adót, s az alaptörvényben kábé az szerepel, hogy az állam lehetőségéhez mérten gondoskodik az elesettekről. Mivel a fizetni való már nem járulék, hanem adó, szabadon elkölthető. Így összességében a nyugdíjkassza mint olyan semmire nem ad garanciát. Annyi előnye van, hogy deklaráltan nullszaldósra kell kihozni, ami egyértelműen megmutatja a finanszírozás hiányát.

A többi címkézett bevételnek azonban tényleg semmi értelme. Ha az állam jóhiszemű, és tényleg a címkéknek megfelelően akarja elkölteni a bevételeket, akkor a költségvetés túlságosan merev lesz, nem lehet normálisan tervezni, mert mindig ott lesz valami útban. Nem azonnal, hanem tíz év múlva, amikor már csak a szokás tartja ott azt a címkét. Aminek a neve mondjuk alapfokú oktatás vagy sürgősségi betegszállítás. Amelyet ha felszámolna egy kormány, az ellenzék a demagógia minden mocskát rázúdítaná, hogy ugye hogy ugye. Pedig csak egy kiüresedett vackot iktatnának ki. Nagyjából olyan ez, mint egy régi lakás átalakítása. Valaha nyilván volt értelme a kéménynek, de most már padlófűtés van. Azt a szart viszont nem lehet kidönteni, így ott fog virítani az amerikai konyhás nappalink közepén.

Az ilyen extra bevételek és felhasználások túlzott adminisztrációt jelentenek, amit simán ki lehetne bekkelni. Ha a kormány ahhoz tartaná magát, hogy összességében meghatározott összeget költ adott célokra. Ha a rendszer transzparens, ahogyan a mienk nem az, akkor címkék nélkül is végig lehetne venni, mire mennyi megy el. A pitiáner adók címkézése pedig a legértelmetlenebb dolog, amit kormány csak kitalálhat. Minél kisebb ugyanis egy adó bevétele, fajlagosan annál többe kerül beszedni azt. Hiszen ezeket külön kell nyilvántartani, számolni, ellenőrizni és behajtani. Plusz a költésnél is hasonló költségek merülnek fel. Egy kétezer-milliárd forint bevételt hozó adó működtetése sokkal olcsóbb. Ezért valójában a szektoradók és egyebek borzasztó költségesek - főleg azok, amelyek a lakosság működéséhez kötődnek.

A mostani címkézés, főleg a csipszadó, reklámadó, biszadó és baszadó, felügyeleti díj és egyéb piti bevételek leosztott felhasználása pedig annyira költséges, hogy értelme sincs kiszámolni. Egyenként pár tízmilliárd forintról van szó, már eleve ekkora bevétel reményében külön álló adót sem érdemes kitalálni, ám ennek visszaosztása is legalább ennyire bonyolult. 

Vagy nem. Viszont akkor parasztvakítás az egész. Ha nem történik meg a részletes adminisztráció, ahogyan az egészségkassza esetében, akkor az egész egy bazi nagy kamu. Már eleve gyanús, hogy a foglalkoztatási alap bevételeinek töredéke megy effektív foglalkoztatásra, a nagyját elszórják ide-oda. Lehet ilyet, csak akkor nem kell azt mondani, hogy ez ilyen alap. Ha egy állam oktatásra, kortárs művészetre vagy teveidomításra akar költeni, akkor úgyis talál erre forrást, tök felesleges ezt nemzetiszín szalaggal átkötni. Erre való a költségvetési törvény. Arról nem beszélve, hogy ma gyakorlatilag ellenőrizhetetlen, hogy ezek a szalagozott bevételek végül mire mennek el. Ez elég jól látszik az szja egy százalékának felajánlásaiban is. Az állampolgárok deklaráltan a parlagfű mentesítésére ajánlottak fel több milliárd forintot, ám egyetlen olyan év sem volt, amikor ennek felhasználását meg lehetett volna tekinteni. Akkor meg minek ez az egész hazudozás?

Ha komolyan gondolta Kamu Miska azt, amit tegnap benyújtott, akkor ezek a narancslegények tényleg nem szarral gurigáznak. A nagy külföldi kiskerláncok régóta tartó molesztálása úgy tűnik, gyilkossági kísérletté fajul, többfrontos támadással most már azt üzenik a fiúk a mocsok multiknak, hogy jobban teszik, ha húznak haza a picsába. Be kell zárniuk, ha az árakat lenyomva veszteséget mutatnak ki, s biztos ami biztos rájuk kúrnak egy nagy büntetőadót, hogy tutira bukóban legyenek. Zseniális terv.

Nagy az ő bűnük: olcsón adják a kaját. Kihasználják nagyságukat a mocskos kapitalisták, sőt még azt is, hogy az unióban szabad a termékáramlás. A szarcsimbókok behozzák külföldről azt, ami ott olcsóbb és basznak drágán venni a versenyképtelen magyar termelőktől. És kemény konkurenciaharcot vívnak egymással a helyett, hogy önként és dalolva letennék a fegyvert a jó magyar láncok előtt. Igazi gennyládák, veszniük kell.

Félreértés ne essék: látjuk a rendszer árnyoldalait, leginkább azt, hogy ezek a láncok milyen aljas módon kihasználják beszállítóikat a rém hosszú fizetési határidőkkel, vagy a kamu minőségi problémákkal visszadobott termékekkel. De Viktor és galerije most megint ugyanazt csinálja, amit a nyugdíjpénztárakkal. Utóbbiaknál se a rendszer régóta ismert hibáit javították, hanem kinyírták a szektort és lenyúlták a pénzt. Itt sem kis lépésekben tesznek a magyar beszállítókért és a hazai tulajdonban levő piaci szereplőkért, hanem úgy tűnik, szét akarják robbantani a rendszert, kisajátítva az egész piacot, odadobva a havercégeknek.

Akik nyilván röhögve figyelik az eseményeket, köszönik szépen. A kedvezményezettek a szintén az ő helyzetbe hozásukat szolgáló másik kérdésben, a vasárnapi nyitva tartás ügyében meg is szólaltak. Annyira undorító nyilatkozattal rég találkoztunk, mint amit a Birkamenet-szervező CBA és társai, a Reál és a Coop közösen kiadtak. A Fidesz seggéből a következőket bírták kipukkantani: a dolgozók pihenése miatt van szükség a vasárnapi szünnapra, s "a szabályozás semmilyen tekintetben nem diszkriminálja pozitívan egyiküket sem, hiszen mindhárom üzletlánc legtöbb egységének zárva kell maradnia vasárnap a törvény elfogadása esetén."

Nos, finoman fogalmazva, a maci faszát. E láncok üzletei eddig is jóval rövidebb vasárnapi nyitva tartással működtek, mint a nagyobb konkurenseik, a kiesés tehát náluk jóval kisebb. Figyu nyaloncok, ha annyira a dolgozókért sírtok, fizessétek meg őket jobban, de úgy ám, hogy az áfát is rendben perkáljátok. És zárjatok be vasárnap önszorgalomból, törvény nélkül, jó keresztényekhez méltón. Az ócska kamuzással viszont jó lenne leállni, még akkor is, ha a hazug sajtóközleményeket jó piákért cserébe barterben készíti nektek Habony Árpi stábja.

Ez az egész külföldicég-ellehetetlenítés leírhatatlanul morbid, mégse lenne meglepő, ha komolyan gondolnák. Ezzel együtt, mivel a számottevő élelmiszer-áremelkedés kicsit odatoszna a rezsicsökkenő kormány népszerűségének (okostojás Orbán államtitkár már rá is parázott egy cseppet), remélhető, hogy a sima és a madaras Tesco, illetve társaik brutál állami kinyuvasztása is csak egy lesz azok közül a fideszes agyrémek közül, melyeket néhány hétig pillanatra komolyan gondoltak Vityáék, de aztán csendben kihátráltak belőlük.

A fideszes szakértő egyik igen veszélyes alaptípusa a látszatkritikus körberöhögő. Azt mondja magáról, hogy konzervatív gondolkodású, a kormányzati irányvonallal alapvetően egyetért, de szakmai hitele fenntartásának céljával számos kritikát is megfogalmaz. A furmányosabbak ráadásul teljesen jogos fikákkal állnak elő: például balos baromság a közműszektor nonprofittá tétele, illetve államosítása, vagy rossz helyre mennek a pénzek, az oktatásra és az egészségügyre kellene több.

A legprofibbak a folyamatos finom kritika mellett azért kurva jól élnek abból, hogy a legszűkebb haveri körhöz tartoznak. Nem nehéz elképzelni, ahogy ezek az arcok együtt mulatnak Árpáddal és Viktorral és nagyokat röhögnek azon, ahogy mindenkit átkúrnak a palánkon. Az idő múlásával egyre egyértelműbb, hogy e típus legjellemzőbb figuárája Heim Péter, a devizaspekulánsból és befektetési bankárból lett Századvég-elnök.

Emberünk kínosan vigyázott arra az elmúlt években, hogy független szakértői imidzsét fenntartsa, nyilatkozott jobbos és balos lapok mellett a kevés függetlenben is, miközben a Századvég egyre nagyobb állami megbízásokat kapott az egyre nagyobb semmire. Sok adat még nem nyilvános, de ami napvilágra került, abból teljesen egyértelmű, hogy az adófizetői pénzből fenntartott Századvég szinte mást sem tesz, mint a kormány szekerét tolja. Tök jellemző volt, hogy amikor egyszer a kormány számára kellemetlen igazságot mert kimutatni egy szakértőjük, rögtön elhatárolódtak tőle és az is elég undorító, ahogy pár hónap alatt sikerült a profi és független Napi Gazdaságot a legócskább pártszócsővé silányítaniuk, zuhanó példányszám mellett.

Heim most először adott olyan interjút, mely nem a szokásos formulát követte. Most már kevés lett volna a bullshit, reagálnia kellett, mert felmerült a neve kitiltottként és volt munkatársa, Mellár Tamás is szokatlan őszinteséggel monda ki azt, amit amúgy mindenki sejt, csak senki sem vállalta be névvel: a Századvég egy pénzmosoda. Mellárról, a szintén konzervatív közdazdáról azt mindenképp kell tudni, hogy azért tiplizett 2011-ben a Századvégtől, mert elviselhetetlen volt számára az, ami ott folyik. Persze lehet neki nem hinni, de az tényekkel támasztható alá, hogy a Századvég kitömése állami pénzekkel nagyjából a távozása idején kezdődött és azóta is tart, növekvő mértékben. Nem volt tehát könnyű helyzetben Heim, amikor úgy döntött, hogy megszólal.

Az eredmény egy elképesztően szánalmas interjú lett az Origon. A szerencsétlen sajtómunkás teljesítményéről inkább egy szót se, majd jelöljük Obersovszky-díjra. Inkább álljon itt pár nevetséges mondat Heimtől.

Tamást korábban többször megvédtem, és súlyos szakmai hibáit is elnéztem a kora miatt (minden idősebbet tisztelnünk kell). De most az kell mondanom, hogy, képtelenségeket állít, korábban tiszteltem, becsültem mint közgazdászt, de az előrejelzései finoman szólva nem jöttek be. Korábban arról beszélt, hogy óriási válság lesz, ebből egyelőre nem valósult meg semmi. Csalódott ember. (...) A kitiltási ügyben elmerült összes kérdéssel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy sem én és tudomásom szerint a Gazdaságkutató Zrt. egyetlen dolgozója sem vett részt korrupciós ügyben, és nem folytatott korrupciógyanús tevékenységet, és az amerikaiak által jelzett ügyekhez (áfacsalás, trafik stb.) a Gazdaságkutatónak sohasem volt köze. Nem tudom, ki van a hatok-hetek vagy akárhányak listáján, de igazság szerint nem is érdekel.

Az ember legfőbb érveit tehát: Mellár rossz előrejelző, de egy vén fasznak ez elnézhető. Csalódott ember, amivel azt sugallja, hogy kritikusa nem szavahihető. Nagyjából ennyi a válasz, egy szó se Mellár kritikáinak érdemi részéről. Ráadásul egy olyan ember feketíti volt kollégáját, akire aztán főleg nem szívesen emlékeznek előző munkahelyén. Miután meggazdagodott, már semmit nem csinált az Aegon Alapkezelőnél, a konkurensek elmentek mellettük, végül eltanácsolták onnan.

Ha Heim annyira jó előrejelző lenne, akkor alapjaik talán jobban muzsikáltak volna. A szar hozamokért egy darabig még elvitette a balhét a portóliókezelőkkel (köztük egy olyan arccal, aki máshol máig kitűnő hozamokat ér el), a pénzügyi szakmában már nem tartják sokra. Az ember, aki a politikai kapcsolataiból él - régóta ezt mondják róla.  Arra példát találni pedig, hogy egy közgazdának nem jönnek be a prognózisai, nagyon könnyű. Ezt például Heim írta 2002 végén: az állampapírok hozamcsökkenése (2003-ban) várhatóan megáll, 5,25-7,25 százalék között fognak szóródni. Nem állt meg, amivel semmi baj nincs, kevesen látták jól ezt a trendet, csak arra utalok, kurvára nem fair a jelenlegi szituban rossz prognoszta váddal jönni Mellárral szemben.

Ami a duma kitiltásos részét illeti: nem jelenti ki egyértelműen, hogy nincs rajta a listán, s mivel nincs visszakérdezés, ennyi, amit tudhatunk. Illetve nem, mert eztán elborul az agya, a korrekt szakértőség megy a kukába, olyan vad amerikaosztás és ballibezés következik, hogy Bogár László bizonyára pánikszerűen kiáltott fel: én ehhez már semmit se tudnék hozzátenni. A rogáni szinthez pedig már csak egy mocskos bankok, szarházi IMF felkiáltás hiányzott.

Slusszpoénként arcunkba mondja, hogy a Századvég megdolgozott minden forintért, s ebben a pillanatban kapott örökös tagságot a gátlástalanul hazudozó fideszesek klubjába. Ekkor érzi azt az ember, hogy Mellár minden szava hihető, hogy amit eddig csak rémálmaiban hitt a Századvégről és az Orbán-rendszerről, az bizony mind igaz. Heim saját kezűleg állította ki szegénységi bizonyítványát, ami nyilván senkit se érdekel és aminek semmiféle következménye sem lesz.

A helyzet mégse reménytelen. Hónapok óta csúszik az ország egyre mélyebbre a fekáliába, mosolyra csak olyan apróságok húzták szánk, mint amikor nyelvnáci Ildi helybe ment Andréhoz a lófaszért, vagy amikor a pohos buszos beszopta az energiacellát. Ez a pénteki nap azonban elhozta a reménysugárt. És nem azért, mert jókora makoncával aranylábú fiaink legyalulták a szegény északi rokonokat, sokkal nagyobb horderejű dolgok történtek médiafronton.

Egy rendkívüli agysejtpusztító képességgel bíró műsor haláláról jött hír és arról, hogy az egyik legótvarabb napilap került veszélybe. Két különböző sztori, de a magyarság jövendő iq-növekménye szempontjából rendkívül üdvös lenne, ha a Napló után valóban eltűnne a faszba a Magyar Hírlap is. Aztán jöhet a Népszava, így is tovább húzzák, mint amit beígértek.

A TV2 Napló című förmedvénye a magyar média történetének legnagyobb átbaszásaként vonul be a történelembe. Magukat profi igazmondó sztárújságíróknak beállító nímandok hétről hétre adagolták az életszerűnek látszó giccset a nézőnek. Kálmánbá a bivalybasznádi krimóban azt hitte, hogy érti, ami körülötte történik a világban, pedig csak lopott, vagy előre lezsírozott, megjátszott sztorik velejéig demagóg adagolásával hitették el a hülyékkel, hogy ők komoly dolgok iránt is érdeklődnek, felfogóképességük túlterjed Kelemen Anna csöcsein. Egy valóságsó nem akar többnek látszani, mint ami, a Napló fő bűne, hogy Trutyi és társai minőségnek, színvonalnak hazudták magukat.

Ha a hájfej végre beáldozza a Hírlapot, akkor az összeesküvéshívő elmeháborodott és/vagy ostoba nyalonc fidesznyikek legfőbb bástyája dől le, ami mindenképp pozitív. Kérdés, hogy ha ezt meglépi Gáborunk, akkor a kiszervezett budapesti buszokon keresztül meddig tömik emberünket a narancsosok az adófizetők pénzéből. Jó lenne, ha elzárnák ezt a csapot, de ha nem, akkor is az elmúlt időszak legpozitívabb híre lenne, ha Bayer Zsolti és társai legalább időlegesen felület nélkül maradnának.

A print média szűkülése megállíthatatlan, ami nem jó hír. De az mindenképp örömteli, ha a négy országos napilap közül a legvállalhatóbb Népszabi marad fenn, a Hírlap után remélhetőleg a csőlátású orbánfóbiás bérrettegő balosok vállalhatatlan és újabban már egészen tahó kiadványa, a Népszava lesz a következő, mely megy a lecsóba. Persze jó lenne, ha közvetlenül utána rohadna le a Nemzet is, de ez vágyálom, kell egy Rákosi-érára emlékeztető propagandalap a viktorhíveknek és a mostani oligarchaversenyben Lajos sem teheti meg, hogy ne mondhassa tollba esetlegesen a kritikát, ha újra szopatni akarják.

Miközben azon sírunk tehát, hogy az igénytelen közönség csak a bulvármocsokra erektál, az elmúlt egy évben összességében faszább lett a magyar média. A független, mindenkit osztó, minden ügynek utánanéző minőségi médiában elvesztettük ugyan az Origot, de bejött helyette a 444, az Index tán jobb mint valaha és mértékadó tényező lett az Átlátszó is. A Hír TV és a közmédia már nem tud lejjebb szakadni a nullás szintről, de az ATV és a Hír24 után valós, kritikus, nézhető híradót ad az RTL Klub is.

Megértem, ha mindez igencsak bassza a porbafingó szabadságharcos agyát és ide a rozsdás bökőt, hogy az 50 százalékosra emelt reklámadón túl sok mást is bevet még, hogy a tendenciát megfordítsa.

Mi semleges nézők - de rühellem ezt, aki nem drukkol senkinek, az mi a francnak néz meccset -  igazán örülhetünk, hogy nem valami karót nyelt méltóságosasszony vagy sótlan vénember az amerikai nagykövet, hanem helyettük Jóbarát András viszi az ügyeket. Mondd jóbarát, s lépj be - muhaha.

Goodfriend valószínűleg baromira élvezi ezt a félig balkáni, de azért még mindig európai környezetet, s benne a néhol retardáltan, néhol csak nevetségesen viselkedő figurákat. Persze mindezt abból a kényelmes pozícióból, hogy elég vastag rács védi meg ezektől a tagoktól, ha esetleg szerda este inkább valami filmet nézne királyi híradó helyett.

Az is biztos, hogy a kormány és holdudvara eléggé elszámította magát a pasast illetően. Valószínűleg valami rágógumi vagy pattogatott kukorica zabáló, texasi bunkóra számítottak, aki ugye még csak nem is nagykövet, csak valami hülye titulusa van, és akit simán le lehet karaktergyilkolni, ahogyan bárki mást. Elég egy-két jól elhelyezett fika, és már a pasi és az egész országa hiteltelen kis szarrágó lesz. Vagy a szocik összeesküvéselméletének végrehajtói. 

Ehhez képest adott egy pofa, aki hihetetlenül lazán kezeli a dolgokat, nem akad ki, nem döbben meg, nem áll neki baromságokat hebegni. Hanem csípőből visszalő, méghozzá olyan profi alázós módon, hogy öröm nézni. Kovács Ehh Zoltán volt az első, aki nekiállt vele izmozni. Hogy miért jár tüntetésre, mer ugye, hogy ugye, mi megmondtuk. Goodfriend meg posztolt egy képet arról, hogy ott virít a Békemeneten. Mert ő ilyen, hogy szeret tüntetésekre járni. Biztos szépek a lányok. 

Aztán jött az eset Ildikó asszonnyal. Bár ezt a meccset nem ő nyerte, hanem a NAV elnök bukta el nagyon csúnyán. Ha színházi párhuzamot akarnék mondani, akkor azt mondanám, tökéletesen alájátszott a főszereplőnek, kidomborítva annak főbb jellemvonásait.

És végül - egyelőre - a CÖF. Aki kitalálta, hogy ha kimegy a kisboltba, akkor már a magyar jogrend vonatkozik rá, vagyis azonnal be kell vallania minden bűnét. Valahogy így gondolkodhattak a kommerek is, amikor Mindszenty bíborost el akarták kapni: ha véletlenül megbotlik és leér a lába, akkor magyar földön van és lelőhető. Csak a bíboros esete nem volt túl vicces. A CÖF bornírtságára pedig hogy reagált André? A figyelmükbe ajánlotta a Bécsi Egyezményt. Mert az hasznos olvasmány. Zseniális.

A sikere persze nemcsak abban áll, hogy korántsem olyan, mint az amerikai filmekből megismert gyökerek, aki azt sem tudják, hol van Kelet-Európa. Mert értelmes, művelt és kifogástalan a stílusa. Ellentétben mondjuk Tállai Andrással, aki akkora gyökér, hogy felszívja a vizet az Atlanti-óceánból. És valószínűleg könnyebb is tolnia Goodfriendnek a lazaságot és az értelmiségit úgy, hogy közben nem kell nyilvánvaló hazugságokat mondania. Nehéz ugyanis könnyednek lenni, ha közben a kamu és elhallgatás két számmal kisebb nadrágként bevág a seggbe.

Majd' minden kisfiú életében van egy olyan időszak, amikor buszsofőr akar lenni. Vagy épp mozdonyvezető. Vagy troliáramszedőfelhajtó. A többségnél aztán ez elmúlik, s mire szőrösödik a zacsi, a srácok általában túllépnek a bazi nagy járművek varázsán. Persze van akinek ez nem sikerül, s a felnőttkor küszöbén is valamelyik mozdony füttye, vagy villamos ajtócsapódása nyomán áramlik vér barlangos testjei szinuszaiba. Ilyen csávó volt Vitézy Dávid is, aki - hogy csak egy frankóságot mondjak - néhány vekés haverjával kívülről alakította át profin a város éjszakai tömegközlekedési hálózatát. Kifejezetten örültem neki, amikor tök fiatalon a budapesti tömegközlekedés irányítójává lépett elő.

Most egyre gyakrabban hallani, hogy a kiccsávót kipenderíthetik a helyéről, ami ellen e helyről is tiltakoznék. Vitézy azon kevés fideszes egyike, akinél kapásból rá lehet vágni, hogy ért a szakmájához. Persze felvethető, hogy ha nem a porbafingó fővezér távoli rokonának születik, lehet, hogy ő is megrohad egy röcsögei bakterházban. Nyilván kellett a karrierjéhez ez a hátszél, de ne vitassuk el az érdemeit. Akárhogy is nézem, ez a kölök többet elért a pesti tömegközlekedés fejlesztésében 4 év alatt, mint elődei a megelőző két évtizedben.

Gyakorlatilag nulla pénzből jött egy valag új, vagy használt, de korrekt minőségű busz a városba. A lehetőségekhez képest jól megcsinálták a totálisan elkúrt négyes metróhoz kapcsolódó felszíni változtatásokat. Mondjuk sok a párhuzamosság, pazarló, de fogjuk rá, hogy választási év volt, belefért. Elindult a Futár, amiből az utas csak a kijelzőrendszert látja, azt, hogy mikor jön már az a nyamvadt busz, de sokkal több annál, komplett forgalomirányítási rendszer.

Elindult a Bubi közbringarendszer is, az egyik legjobb dolog, ami a városban történt az elmúlt 10 évben. Baromi fontos fejlesztéseket csinálnak az 1-es villamos Dél-Budára áthozásától a fonódóvillamos-projektig. Végre bevezették a külföldön bevált elsőajtós felszállást és telebuszrendszert: a halál faszára, ahol a madár se jár csak akkor megy ki s busz, ha az utasok kérik.

Persze sok mindent lehet fikázni ebből. Lényegében minden projekt nagyot csúszott a Futártól a Bubiig és ezt olyan jó fideszesen kommunikálták: leginkább sehogy, vagy kummantva, másra verve a balhét. Az elsőajtózás se sokat ér, ha a sofőrök basznak rá, hónapok óta tesztelem, hogy mikor szúrja már ki egy sofőr azt, hogy rég lejárt napijegyet mutatok fel, de eddig senkit se érdekelt. 

Azt lenne jó még tudni, hogy Vitézy mennyire engedi a pesti közösségi közlekedés fideszes kifizetőhellyé válását. A kommerek is előszeretettel loptak itt ki pénzt, de a jelenlegi BKK környékén egyedül az köztudott, hogy Széles Gábort finanszírozzák buszos cégén keresztül a mi pénzünkből - ami nyilván nem Vitézy döntése, de attól még übergáz. Hallani sokfélét arról, hogy mennyi közpénz folyik el még, de bizonyítva semmi nincs.

Ha nem ebben a kibekúrt országban és ebben a vérlázítóan működő rezsimben élnénk, az lehetne a végkövetkeztetés, hogy főszereplőnk értékelése ellentmondásosra sikeredett. Viszont látva, hogy más területeken mit művelnek a fiúk, Vitézy messze a legjobbnak számít a narancsvidéken. Ha csorgat, ügyesen csinálja, de legalább a hülye júzerek érdekében is használja a szakértelmét, az uniós forrásokat ügyesen levadászva nyomja az előremutató fejlesztéseket. Ő lenne talán az egyetlen fidesznyik, akinek tényleg fájna a kirúgása.

Lekókadt az írhatnékom az elmúlt időszakban, tény és való, egyéni szocprobléma. Nem arról van szó, hogy a büdös baller barom énem gyászol, eleve egyiknek se tartom magam a háromból. Már nem az zavar, amit ez a nemzetgyilkos fideszes bagázs művel. Átalakították az országot centralizált féldiktatórikus maffiaállammá, végignéztük. Amire valóban nem gondoltam, sőt, sose hittem volna, az az, ahogy ezt a nép nem kis része végigtapsikolja.

Azt sokszor leírtuk Gézával az elmúlt évben, hogy lesz még rosszabb is, messze még az alja. Mostanra eljutottam odáig, hogy már szinte semmin sem tudok meglepődni. Annyit hazudtak és annyit loptak következmény nélkül, hogy már a vállam se rándul, amikor szinte naponta derülnek ki az újabb mutyik, mocsokságok. Géza némelyiken még felbassza az agyát, jól megírja, én meg már inkább csak mosolygok. És egyre inkább azon agyalok, hogy vajon mikor lesz ennek vége. S leginkább, ki lesz az, aki véget vet annak a rémálomnak, amit Orbán Viktor és a Fidesz jelent.

Riszpekt a netadó ellen tüntetőknek és persze hogy jó volt nézni, ahogy Viktor libát libára halmozott, majd összefosta a bokáját. De valljuk be, elég sovány, hogy ezer gusztustalanság után csak akkor mentek utcára értékelhető mennyiségben a népek, amikor a net árát akarták emelni pár száz forinttal. Ami történt,legfeljebb azt mutatja, hogy sokan elégedetlenek, de ezt eddig is tudtuk. Noha ez sem újdonság, sokkal fontosabb tanulság, hogy per pillanat egyáltalán nincs alternatíva. A tüntetők gyakorlatilag sikítófrászt kaptak a gondolatától is annak, hogy egy szoci, vagy gyurcsányista politikus közéjük keveredjen, vagy csak megszólaljon és támogatásáról biztosítson. Az emberek többségének ma mindkét oldallal soha nem látott mértékben van tele a fasza és ez így van jól.

De hogy a tökömbe lesz ebből változás? Alapvetően két lehetőség van. Vagy Viktort puccsolják meg házon belül, vagy jön egy új arc a semmiből, berobban és mire a dakota csodacsatár levegőt vesz és beindítja a szokásos karaktergyilkos gépezetet, már nagyjából baszhatja a dolgot. Géza kolléga valamiért a házon belüli kinyírásban hisz. Részben értem, vannak olyan vállalhatónak tűnő arcok a Fideszben is, akik nyilván aktivizálnák magukat, ha jönne a nagy hátba szúrási lehetőség, az oligarchák között is csipáznák páran ezt a verziót. Mily kár például Pokorniért, hogy polgármesterként herdálja el tudását, de tán még Navra Tibi is elalibizhet Brüsszelben annyira, hogy kintről is megtámogassák, ha úgy érzi, eljött a pillanat.

Én azonban optimistább vagyok annál, hogy a második vonalas narancssurmók aktivizálódásában higgyek. Nem hogy nem példa nélküli, de egyre gyakoribb, hogy semmiből érkezett újoncok képesek választást nyerni, vagy eldönteni. Az olasz és a szlovén példa tanulmányozásra érdemes és a spanyol kilátások is igen izgalmasak. Itthon a rendszerváltozás óta nem volt akkor igény egy új demokratikus erő feltűnésére, mint most. 

De nagyon nagyon profinak kell lennie annak az arcnak és stábjának, aki Viktor kihívója lesz. Fiatalnak kell lennie és támadhatatlannak. Ha részegen üvöltözött az egyetemen, az még belefér, de nagyjából semmi több. A családban semmi stikli, ha valaki politizált, akkor a Fideszben. De nem valami LMP-s fejű tarisznyás világmegváltó okostojásra gondoljunk, hanem egy nagypofájú, de csak kissé demagóg úthengerre, aki bizonyos népszerű dolgokat, például a bankok alázását nem fogja visszaszívni

Kellenek a háttérből finanszírozók, ami ma nem probléma, a körön kívüli gazdagok is gyűlölik a rendszert. Kisebb probléma kitalálni a hívószavakat. Majdnem tök mindegy, hogy jobbközépre, vagy balközépre pozicionálja magát az újonc, egy tiszta arcnak könnyen el lehet hinni, ha meggyőzően szuggerálja, hogy lesz ereje felszámolni a fideszes korrupt mocskot. A legfontosabb csapdát kell már csak elkerülnie: hiába vannak ott is értékes arcok, a nép általánosít. Nincs mese, senkit, de senkit nem szabad a közelbe engedi a bukott ballib bagázsból, ha kell, naponta a halál faszára kell küldeni mindenkit Gyurcsánytól Szanyiig. Bajnai is ott kúrta el, hogy hagyta közelébe sunnyogni a volt SZDSZ-es arcokat, onnantól vége volt, mint a botnak.

Álom lenne ez? Lehet. De vagy ez, vagy Viktor forever, s akkor készülhetünk a legrosszabbra. 

Ma a skacok benyújtották a költségvetési törvényt, de előtte Mihály barátunk haknizott még egyet egy konferencián. Ahol elhangzott a legmegdöbbentőbb mondat, amit az elmúlt időben hallottam. Igen, még annál is megdöbbentőbb, hogy Habony Árpit beengedték Washingtonba. Azt hozták ki a hozzáértő befektetési szakik, hogy az ámberek nem hajlandók kockázatot vállalni befektetéseik hozamának turbózására. Nem is ez a durva, hanem az indok. Nem, nem azért, mert túl hülyének gondolják magukat bármilyen döntéshez és nem is azért, mert túl sok forintra áhítozó, Brokernet ügynökből átvedlett sorsjegyárus liheg a nyakukba, akikben nem bíznak. Az ok, hogy a többség szerint még mindig 4-5 százalék az infláció és a banki kamat, úgyhogy minek izmozni.

Ez csak egy hevenyészett tábla a fogyasztói árindexről, amely 2013 második hónapjától három százalék alatti - januárban 3,5 százalék volt. Négy százalék felett két éve volt az index, Az úgynevezett keresletérzékeny áruk inflációja 2013 óta folyamatosan két százalék alatt van, a maginflációt most nem hozom ide, mert az úgyis csak egy elméleti szám, a hétköznapi ember számára tök érdektelen. 

És ez a lényeg, a hétköznapi ember. Aki szerint az infláció négy százalék feletti. És a betéti kamatok is itt járnak. Most nem csatolom az alapkamat görbéjét, tudjuk, hogy 2,1 százalék, amiből következik, hogy a betéti kamatok is a béka segge alatt kell legyenek. Azt hittem, hogy ez már annyira triviális, hogy altatóorvosok használják spórolási célzattal. Csak beleduruzsolják a beteg fülébe, hogy szart se fizet a bank a betétért - még a nagy Szilágyi Béla is gyártott erről szakanyagot a Híradóban piros nyilakkal meg minden - és sosem volt még ilyen alacsony az infláció. A beteg meg bekómázik.

Hát a szart. A magyar kisbefektető szerint, nos fogalmam sincs, hogy szerinte mi a helyzet. Talán az eljutott a tudatáig, hogy nincs hozam, azt meg még az életbiztosítása megkötésekor mondta neki az ügynök, hogy a hozamnak magasabbnak kell lennie az inflációnál. Hogy miért, azt már elfelejtette. És mivel szerinte az infla éppen négy százalék, akkor nyilván a betéti kamat is annyi, úgy jön ki a nulla hozam. Vagy nem tudom.

Az biztos, hogy ez a kör évek óta nem olvasott el egy kibaszott sort sem az újságok belsejében található oldalakról - az apróhirdetést ide nem értve. Ami azért roppant szomorú, mert aki ma egyáltalán befektetésben gondolkodik, annak van legalább 50 ezer forint felesleges pénze, vagyis valószínűleg nem nyolc általánost végzett közmunkás. Elvileg ő képezné a társadalom gerincét, a fogyasztó, megtakarító, gyereket nevelő és adót fizető polgárok derékhadát. És ő nem olvas híreket. Nem most, hanem évek óta. Nem úgy hébe-hóba nem, hanem egyáltalán. Ez mondjuk elég rossz hír a kormánynak is, mert eddig ezerrel nyomták, hogy de fasza az alacsony infláció, hát bocs, ez nem tűnt fel. 

Ez a mi többségünk. Fingja sincs, mi folyik körülötte. Azt gondolja, hogy tényleg az Egri csillagok a legjobb regény, hogy jó az oktatási rendszer és a világ minden táján szeretik a töltött paprikát. Mi, itt a Mentálison pedig csendben főbe lőjük magunkat.

Ömlik itt minden a netadóról, megy az utcára a nép - menjen csak -, ám eközben mintha megfeledkeztünk volna arról, hogy ez a netadós szöveg egy nagyobb egész része, amit nevezhetünk adócsomagnak. És ez a csomag tartalmaz annyi öööö érdekes elemet, hogy csak megér egy pár bekezdést - ez kicsit modoros lett, elnézést.

Szóval. A körítés ugye eddig az volt - tudom, a választások előtt - hogy itt minden fasza, Magyarország jobban teljesít és a világ sírva könyörög a receptért. Hát ehhez képest a szöveg alapján, amit a kormány az Országgyűlésnek beterjesztett, egy kissé más valóságra lehet következtetni. Ugye voltak olyan ígéretek, hogy kilenc százalék is lehet az szja - jó, valójában ezt Viktoron kívül senki sem vette komolyan, aki össze tud adni két számot -, az meg bele is lett írva a törvénybe, hogy csökkenni fog a társasági adó kulcsa. Nem fog. 

Ehelyett felnyomják a béren kívüli juttatások adóját, egyelőre nincs mód a társasági adó csökkentésére. Beismerő vallomással ér fel, hogy a családi adókedvezmény kiterjesztése nem jön össze nemhogy jövőre, de még évekkel később sem. Varga Misi kibökte, hogy a költségvetés állapota nem teszi lehetővé, hogy a kétgyerekesek húsz helyett 40 ezer forint kedvezményt kapjanak. De majd ha, akkor.

Hát kérem, mi van itt? A világ legjobb országában nincs keret a családok támogatására? Mondjuk engem spec ez nem lep meg, de ez a pár száz oldal minden sorával azt mondja: szar van a palacsintában. Kétségbeesett baszakodás megy, minden fillért megpróbálnak összekaparni, kezdve az egyik oldalon megspórolható, meg nem adott kedvezményektől a szánalmas különadókig. És az olyan, rejtett kis szemétségekig, amelyek el sem jutnak a hétköznapi fogyasztókig, mert olyan szakmai zagyvaságról van szó benne, mint veszteségelhatárolás szigorítása.

Különadót kapnak a befektetési alapok - pontosabban újabb, a mostaninál ötször nagyobb adóterhet jelentős adót - vélhetően azért, mert túl sikeresek. Több lé megy át bankbetétből befába a helyett, hogy állampapírba menne és bassza meg, és mi csak kétmilliárdot szedünk be ezektől? Nohiszen, van ott tíz is. Döbbenetes arrogancia, hogy a kiskerek különadójának kivezetését követően pár év kihagyással újabb különadóval felérő felügyeleti díjat vezetne be a kormány. Őszintén leszarom, mennyi a Tesco profitja, itt az elv a lényeg. Hogy majd mi megmondjuk, hogy fizetsz vagy sem, és ha azt hitted, hogy már megszabadultál, akkor jobb, ha tudod, sosem fogsz megszabadulni.

Az internetadó nem is azért felháborító, mert egy újabb területen vet ki adót a kormány. Ezt már megszoktuk - azért fáj ezt leírni, pontosabban az fájó, hogy ezt ilyen könnyű leírni. Az internetadó azért bosszantó, mert az ostobaság csimborasszója. Legyen gigabyte-onként 150 forint. Hogy jött ez ki? A gyereknek otthon ennyi a havi forgalma? Vagy a nagyinak csak két giga és akkor ez már kurvasok? Az nem tűnt fel, hogy a fasza kis pénztárgépek adatait, az útdíjat mind neten tolják át? Az után ki fog adózni? És miért? Felesleges itt demagógkodni, hogy bezzeg Finnországban alanyi jogon jár a net, mert ez kurvára nem Finnország, ráadásul ennyi erővel az állami monopóliumhoz kötött piaárulást is felhozhatnánk követendő példaként. De akár Viktor találta ki ki félrészegen, hogy milyen fasza lenne megadóztatni az internetet, akár más, valahogy átment az egész a rendszeren.

Ahogy a házassági adókedvezmény is. Fix, hogy ez egy kompromisszum volt a KDNP számára. Sok államban támogatják a családokat adókedvezményekkel, komplett családi adózással, az sem ritka, hogy a házasságban született gyerekek többet érnek az államnak, mint a házasságon kívülieknél. Lehet ezen felháborodni, nálunk is így van. De olyan azért nincs, hogy egy polgárjogi aktust díjazzon az állam. Mit kap ezért cserébe a Kádasoktól a Fidesz? Talán jobb nem tudni.

A Parlament előtt lévő adótörvények jól tükrözik a kormány hozzáállását: nem kell túl sok szakmaiság, nem kell etikus szabályalkotás. Annyi kell, hogy meg tudjuk mutatni, egyelőre még a mi farkunk a nagyobb. Amire meg nincs pénz, azt valahogy behazudjuk. Kész. És senkinek sem tűnik fel, senkit sem zavar, hogy a kormány bevallotta: végig hazudott több évet, nem megy jobban, nincs semmire pénz, sőt újabb különadókkal is épp hogy tartható lesz az eddigi langyos takony.

Először arra gondoltam, írok már én is erről a kitiltósdiról, mert hát ugye hogy ugye. Aztán jött az év legnagyobb baromsága, a házassági adókedvezmény. Tutira egy KDNP-s javaslat lesz ez, valamelyik eszetlen kiszabadíthatta a jobb kezét a kényszerzubbonyból és gyorsan begépelte ezt az irreális baromságot Varga Mihály laptopján nyitva felejtett doksiba. És majdnem elvitte a gondolataimat ez az ökörség. Mert milyen jót lehet ezen dühöngeni, hogy kikérem magamnak, meg a szegény melegek, elváltak és régóta házasok most mekkorát buknak.

Valójában azonban huszadrangú kérdés, hogy kitalál-e egy újabb faszságot a kormány vagy sem. Évi 37 ezer házasság, ebből mondjuk 25 ezer újonnan kötött, havi 60 ezer forintjával kétmilliárd forint költség 2015-re, ennél jóval többet emészt fel mondjuk Kerényi Imre. Ráadásul ez a hülyeség fájdalmat nem okoz az ájtatos kinézetű kulturterrorista ténykedésével ellentétben.

Ma valójában az sem kérdés, hogy lesz-e internetadó vagy sem. Rohadtul mindegy. Még két különadó, még két hazugság, még két be nem vezetett kedvezmény, egyáltalán nem meglepő. Ami most számít és amivel foglalkozni kell az igenis a kitiltósdi. Ráadásul elolvasva az I Fucking Love Gazdaság Blog ide vonatkozó baromsággyűjteményét, még inkább fontos kijelenteni. Ez az, ami most fontos és semmi más.

Tegnap Varga Mihály elmondta, hogy neki a NAV elnöke nem számolt be arról, hogy kitiltották őt az USA-ból, úgyhogy valószínűleg akkor nem érintett a kérdésben. Ja, megkérdezni azt nem kérdezte meg. Mert hát ugye amerikai gyökerek össze-vissza kérdezgetnek meg mondanak baromságokat, és ha ezeknek mind hinne a kormány, akkor minden hivatali dolgozót meg lehetne kérdezni. Öööö. Igen, Mihály, adott esetben meg is lehetne kérdezni minden NAV dolgozót. De azért ugye te is látod a nüansznyi különbséget egy pecsétet nyomó, önálló akarattal és döntéssel nem rendelkező Gizike és az elnök között? Mert ha nem, akkor nálatok a jövő héttől a portás írja inkább alá a miniszteri rendeleteket.

Azt gondolja Varga, meg a kis barátai, hogy ezzel a szar szöveggel el lehet tussolni ezt az ügyet. Nincsenek illúzióim, hogy a rezsicsökkentéstől folyamatos bódulatban fetrengő szavazóbázis szerint ez is csak egy ellenzéki ügyeskedés - basszus, de ha ez az ellenzék ilyen ügyes, hogy tollba mondja Amerikának a szöveget, akkor hogy a picsába nem volt képest választást nyerni. De a világ ezzel az üggyel végképp elkönyvelte Magyarországot a legalja szarháziak gyűjtőhelyének. 

Persze, korrupció mindenhol van, nem meglepő, hogy itt is. Azon kiakadni emellett naiv és álszent, hogy nálunk ez a szint magasabb, mint Norvégiában. Ez itt félig a Balkán, mindig is az volt, több a gaz, több a kátyú, több a korrupció. Oké. De melyik állam vezetőséges szarik bele a saját fészkébe? Ez a Kongó mentén divat, ahol egymást ölik halomra a katonának nevezett banditák és háromhetente más és más gyakorolja a végrehajtó hatalmat - csak épp az előző nyertes halála miatt. Valahol érthető, hiszen ha három hét az élet, akkor azt ki kell használni. És pontosan így működik a mi vezetésünk is, csak éppen hosszabb a szavatossági idejük.

Egyszer lesajnálva azt mondta nekem egy hű de befolyásos fazon, hogy az áfacsalási pénzek valójában párpénzek, ezen felesleges rugózni. Szerintem meg kell rajta rugózni. Áfacsalás és adóbűnözés mindig is volt, és mindig nagyon jelentős mértékű volt. De az utóbbi években ez olyan szinten intézményesült, ami már nem fogható a balkáni mentalitásra. Mert például nem általánosan csinálja mindenki, mint ahogy minden dél-ázsiai köpköd az utcán. Az állam kirablása csak a kiváltságosoké. Ez valójában nem tömegsport, a többség ugyanis csak nézi révedten, hogy azta. A kisebbség pedig azzal a felkiáltással, hogy őt a kétharmad felhatalmazta mindenre, gátlástalanul folytatja a rablóhadjáratot.

A Közgép, a trafikmutyi mind megmutatja, hogy mennyire természetesnek veszik a korrupciót. És azt hiszik, hogy nem állítja meg őket senki, és az egész kibaszott Pasa parkot meg lehet venni. Az, hogy az áfacsalásokba lehetett volna egy valag pénzért cserébe beszállni, mindent elmond erről a bagázsról. A kórházról elnevezett faszi saját újságjában akart elébe menni a botránynak egy ordas nagy kamuval. Miközben ő az egyik agytröszt állítólag aki tartotta a markát. Miközben hetek óta ki van tiltva az USA-ból. 

Van úgy, hogy az ember fingik. Nem kell erre büszkének lenni, de tagadni is kár. Ha a társaságban többé-kevésbé mindenki fingós, akkor sem lesz szebb ez a tulajdonság, de legalább egy húron pendülünk a többiekkel. Ám ha egy a fingás elkerülésért küzdő, azt minimalizálni próbáló társaságban van egyetlen, aki mit sem törődve csak nyomja, akkor tényleg nem kell csodálkozni azon, hogy ki lesz utálva. És ezért teljesen felesleges a társaságot okolni. Magyarország emésztőrendszere azt hiszem, sosem volt ennyire beteg, mint most. És mi ahelyett, hogy kifejeznénk sajnálkozásunkat emiatt, vígan és vigyorogva telefingjuk az egész kontinenst.