Két hétre eltűnt a Főnök. Hiányzott, na. Mert ne szépítsük, nélküle káosz volt. Még egy olyan, normális esetben piszlicsáré és triviális ügyben is, mint egy útdíjkiterjesztés. De most itt van és megmondta a tutit.

Tudjuk, hogy indult: szólt a Miska, kell a della. Pár nap alatt összebaszták az egészet, aztán valamikor december közepén kitúrta egy újság, hogy mi várható: a bevezetők és elkerülők fizetőssé tétele ki tudja milyen elv alapján szelektálva, plusz szépségtapaszként, amivel le lehet tolni a szart az akadékoskodók torkán, megyei matricák. Lehet, maguktól be se jelentik karácsonyig, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy a változás életbe lépése előtt másfél nappal tolták fel,hogy mi fizetős és mi nem, de a nagy kapkodásban nyitva maradt egy csomó kérdés, ráadásul el se bírták kezdeni normálisan árulni az új típusú megyei matricákat. 

Katasztrófa az egész úgy ahogy van, a Fidesz-kormányzás önéletrajza: így működünk mi. Az indulás óta eltelt 9 nap alatt sem sikerült tisztázni, hogy miért pont az került be a rendszerbe, ami, de már jött a szokásos duma, hogy ami nem jó, azt majd megváltoztatjuk - például a reptéri 300 méteres fizetős szakasz kikerülhet. De volt egy nagyon fontos kérdés, amire értelmes magyarázatot senki sem tudott eddig adni: hogyan kell értelmezni a megyehatárokon áthaladást, a térképeken sárgával jelölt szakaszokat.

Józan paraszti ésszel egyértelműnek tűnt, hogy az az értelmezés, amely szerint mindkét megye matricája kell, nevetséges. Mert ha így van, akkor az eleve röhejes 4 kilométeres Veszprém megyei szakaszon kell a somogyi is, aki például letér a 90-es kőnél például a Balaton északi partjára, vehet somogyi matricát is a nélkül, hogy érintené a megyét. Aztán kitalálták, hogy talán mégse. De ugyanez visszafelé: aki Somogy irányából tér le ugyanott, 300 méterrel a megyehatár után teszi ezt. Emiatt úgy volt, kell akár két plusz megyét vennie, de egyet biztos. Kabaré.

Az elmúlt 9 napban minden félkegyelmű középcsicska megszólaló azt erősítette meg, hogy bizony a megyehatárokon átívelő szakaszokra kell mindkét megye matricája. Mert csak. Mert így biztos senki nem cseszhet le, hogy kiengedtük a szellemet a palackból. Mert senki se tudta, hogy kit lehetne erről megkérdezni. Inkább keménykedjünk, nem lehet veszélyben az állásunk.Így volt biztos. Aztán tegnap reggel Viktor befejezte a hereverét, berongyolt a rádióba és beleröffentette az éterbe:

Ha valaki a szomszéd megye első lehajtóján lejön az útról, valóban értelmetlen két matricát vennie.

Most akkor mi van? Ki itt a mérvadó? Hány matricát vegyek? Induljak ki abból, hogy ami Viktor szerint értelmetlen, az meg is változik, vagy csak jópofáskodott itt az ember? Ha megbüntetnek, hivatkozhatok arra, hogy a nagyfőnök szerint is értelmetlen? Vagy vegyem meg mindkettőt, aztán ha a népmentő vezér visszavonatja a hülyeséget, kérjem vissza a különbséget, szívassam magam egy újabb procedúrával? Mi a földigcsüngő lófaszért nem lehetett ezt előzőleg átgondolni?

Ezt is mondta:

Amit most hallunk, az a próbaüzem gépházzaja. Ez egy hónapig tart. Bíztatok is mindenkit, hogy most tiltakozzon, most mondja el, mi a gondja. Január harmadik hetében lezárul a próbaüzem, a kormány ezután átnézi, min kell javítani.

Kisember, kilenc napja mindenki mondja például, hogy a pofátlanság netovábbja olyanért büntetni, ami az állam sara. Konkrétan aki a fejetlenségben nem tudja, hogy hány megyére vegyen matricát, ráadásul kevés helyen lehet, online meg gyakran nem működik, az ha utólag intézi, lehúzzák megyénként 1470 forintra szolgáltatási díj címen. Erről is messziről világít, hogy vérlázító. De most azon makkozzak, hogy vajon Viktor is annak találja-e? Találjam ki, hogy jövő héten még fehérebb lovon érkezik-e a rádióba, hogy a netadó lefújása után most az útdíjrendszer nyilvánvaló hülyeségeinek lenyisszantásával állítsa be magát népmentő hősnek? Szánalmas.

Tanulság? Végül is semmi új. Kapkodnak, elkúrnak, aztán pökhendin, arrogánsan ragaszkodnak a szarhoz, de van egy ember, aki ha politikai érdeke úgy kívánja, a megfelelő pillanatban az emberek megmentőjeként feltűnve közbelép és elviteti a balhét a kispályásokkal. Ennyit tud kormányzás címén felmutatni a Fidesz 2015 elején.

A Magyar Éremkibocsátó Intézet Kft. az egyik kedvencem, ha azt kell bemutatni, mennyire be lehet hülyíteni az embereket és mennyire tehetetlen, illetve kretén az összes létező hatóság a céggel szemben. Én már alapból nem értem, mi értelme van egy címlet nélküli, vagyis nem hivatalosan kibocsátott érmet vásárolgatni, de nyilván a felháborodott numizmatikusok majd megmagyarázzák, miért vagyok komplett idióta. Az rendben van, hogy gyűjtjük a spéci ötven meg száz forintosat, de hát azok sima ötven meg száz forintosok, fizetni is lehet velük, csak éppen más a nyomat (vagy mi). Nem is az a lényeg, hogy majd hetven év múlva a dédunoka villát vesz belőle a Rózsadombon, csak jól néz ki.

Szóval van ez a cég, amely már a nevében is kamuzik: intézetnek hívja magát, de ez kábé annyira komoly, mint a Sumák Holding Kft. Elvileg nem kellene hosszan magyarázni, hogy ha Szép Mari kinézetére vonatkozóan semmiféle következtetést nem lehet levonni a neve alapján (és Pokol Béla is lehet rendes ember), akkor az intézet kft. vagy holding kft. sem jelent semmit. Erre egyébként valamikor a GVH is kiakadt már, de azt leszámítva, hogy hőbörgött egyet, nem tudott tenni semmit.

A cég mindeközben faszául pörög. A hű de azta hagyományt hangsúlyozó kft.-t egyébként 2011-ben alapították, ennyit a hagyományőrzésről. Az első három évben azért elég sok éremgyűjtőt be tudtak etetni, hiszen az első évben 30, majd 730, 2013-ban pedig 1,4 milliárd forint árbevételt értek el. Vagyis a semmiből három év alatt annyi patinát szedett össze a cég, hogy alig lehet azt már lekaparni. A cég egyébként egy nemzetközi hálózat része, amely a nagy pénzeket abból szedi be nyilván, hogy olyan eseményeken tud kibocsátó lenni, mint a 2006-os téli olimpia vagy foci vébé. 

Az embereket azzal próbálják megfogni, hogy iszonyat értékesnek beállított érmek megvásárlását ajánlják. Tényleg nem tudom megítélni, hogy ér-e 5500 forintot egy korong, amire rá van nyomva a Parlament vagy a Halászbástya, de az tuti, hogy a leggázabb ajánlat ez. Szóval lehet, hogy tényleg sosem látsz izlandi centet vagy pennyt vagy mit, tök mindegy, úgyse használnak készpénzt, és vélhetően sosem fogsz japán váltópénzzel sorsjegyet kaparni, de könyörgöm egy ilyen gyűjteményért tényleg elkérnek 15000 forintot. Deklaráltan kivont és nemsokára kivonandó váltópénzekből vehetsz egy gyűjteményt. Bekerülési érték nulla, ára 15000 forint. Bár ebből lehet könnyen összeszedni 1,4 milliárdot, az is biztos.

A céget többször próbálta megfogni a GVH, talán még a boldog emlékű Pszáf is, de nem járt sikerrel. Mert egyszerűen nem hazudnak, csak kurvajó a marketing. Elmondják, mi a különbség az érem és az érme között, leírják, hogy váltópénzt kapsz szépen csomagolva, ott van a cégforma, mégis irritáló az egész. Talán az a leginkább irritáló, hogy nem nyíltan kúrnak át, hanem azt mondják: most mi ülünk fel a szánkóra, a következő körben meg ti húzzátok.

Mondjuk vicces, hogy most épp azért ekézik, ami tök rendben van. A Mátyás templom ezeréves alapítására adtak ki érmet, aztán kitört rögtön a közröhögés, hogy de hát Mátyás király 1490-ben halt meg, az meg aztán baromira nem ezer éve volt. Muhahaha. Ühüm. Azért lehet, hogy érdemes lett volna mondjuk a Mátyás-templom hivatalos oldalát is megtekinteni, ott ugyanis kiderül pár dolog. Egyrészt valójában nem Mátyás, hanem Nagyboldogasszony templom, csak a köznyelv hívja így. Másrészt István alapította, bassza meg, épp 1015-ben.

Szinte minden tinédzsercsávó és luvnya átesik a nagy rajongás időszakán. Kedvenc zenész poszterei a falon, a legbevállalósabbak grupiskodnak is egy sort és arról álmodoznak, hogy a nagy ikon egyszer majd épp őt szúrja ki a tömegből. Ez így megy mióta a rockzene megszületett, a fiatalságtól elválaszthatatlan. De egészen más szitu az, amikor nem egy tini rajongó polírozza fényesre a nagy sztár pélóját, hanem egy ősidők óta újságíróként működő arc teszi ugyanezt - szerencsére csak az éteren keresztül.

Szelestey Lajos elég sokáig csapatta a királyi rádióban, bécsi tudósító volt, aztán Gyurcsány alatt londoni sajtóattaséként, majd külügyi szóvivőként is dolgozott. Már majdnem nyuggerként, nemrég szivárgott be a Klubrádióba, ahol eleinte vicces lapszemlékkel vétette észre magát: naponta kitartóan végignyalja a nemzetközi sajtót, hátha valahol feltűnik egy (általában egyébként teljesen jogos) méretes orbángyalázás. Ha pedig ilyet talál, olyan kéjes gyönyörrel számol be róla a nemzetközi lapszemléjében, mintha épp a szvingerklubból érkezne.

Az ember most kapott egy műsort, amely nagyjából arról szól, hogy 40 év tapasztalattal alákérdez a rendszert bírálóknak. Aztán hopp, egyszer csak témaváltás, itt van Bródy János, lehetne végre egy hallgatható beszélgetés is, ha már épp Illés-koncert volt. Bámulatos öt perc lett belőle, érdemes végighallgatni - 23.10-nél kezdődik . Aki nem szeretné, itt vannak a magukért beszélő kérdések - Bródyt nem zavarta a túlcsorduló rajongás, élvezte a helyzetet és finoman nyalogatta ő is önnön pöcörőjét. 

- Újra itt van, újra itt van a nagy csapat - énekelte az Arénában az Illés együttes három megmaradt tagja.De milyen élménnyel távozott a színpadról Bródy János?

- Milyen érzés volt, amikor egyszer csak tenyerén hordozott benneteket a közönség? Fölcsendült az első akkord, akkor rázendített a publikum.

- Te biztos nem láttad a reflektorok miatt, de mellettem zokogtak a nők. Mitől hatnak ennyire ezek a dalok? 50 évesek.

- Pedig nekem nagyon úgy tűnt, hogy abszolút aktuálisak.

- Tudod mi volt még nagyon megható? Amikor az utolsó dalnál hárman maradtatok a színpadon, nem voltak segédzenészek, a két kivetítőn pedig Illés Lajos és Pásztory Zoltán játszotta a Miért hagytuk hogy így legyen című számot. Ez egy nagyon nagy ötlet volt. Szóval, ott azt hiszem elfolyt a közönség. (...)

- Az viszont egy jó hír, felvidítottál, hogy nincs vége az fellépéseknek, mert a közönség érdeklődése akkora volt, hogy a főpróbából egy másik előadás lett szombaton.

(Bródy itt arról moralizál, hogy az Illés-dalokban van valami a maradandóságból, az is bizonyítja, hogy a Játékszínben is megy a Tied a világ c darab Illés-számokra épülő darab. Erre Lajosunk:)

- Azt is láttam, az is remek volt, de azért hadd mondjam, az Illés-számok a két Szörényivel és Bródyval az igaziak.

- Hát az hihetetlen volt, (Szörényi Levente) szinte ugyanazt csinálta, mint 20 évvel korábban

- Hát nagyon sajnálhatja aki nem jutott ki a koncertre az biztos, Mikor lesz újabb felvonás a fellépések sorában?

- Hát akkor magunknak csak azt kívánom, hogy még nagyon sokáig hallgathassuk az Illés együttest. Szervusz, minden jót, köszönöm szépen Bródy Jánosnak.

Semmi baj az Illéssel, minden írástudó elfogadja korszakos jelentőségét. De miért egy iskolarádiós szintű vén fan csinál interjút Bródyval, s nem egy valódi újságíró? Vagyis, ööö, ez nem is interjú, hiszen abban kérdeznek, itt meg többnyire hanyatt vágódós hígfosignyalás megy. Sebaj, ha semmit nem is tudtunk meg a beszélgetésből, legalább újra jót röhögtünk a Klubrádión: Bolgár úr méltó műsorvezetőtársra talált. 

Nem tudom eldönteni, hogy a minden szintet alul múló dilettantizmus áll az útdíjas botrány hátterében, vagy egyszerűen tényleg ennyire le akarja húzni a kormány a népet. Úgy néz ki, a fiúk a teherautók számára már kötelező használatarányos rendszert akarják kiterjeszteni a személyautókra is, és ennek lett volna egy átmeneti megoldása ez a megyei idétlenkedés. Ez még érthető is lenne, de emellett nemhogy homokszem, hanem egy bazi nagy szikla került a fogaskerekek közé.

Ki tudja, talán egy sajtpapírra volt felírva a legfontosabb elintézendők listája, és ez felragadt az egyik gyakornoklányra, amikor a seggét fénymásolta a műszak lejártával, aztán a papírka becsúszott a szekrény mögé és csak december 19-én találta meg a takarítónő. Aztán jött a kapkodás, hogy atyaúristen, ezt még az idén meg kell csinálni. És ez lett belőle ez.

Alapjában semmi értelme nincs a megyei rendszernek, hiszen tök felesleges 93 ezer négyzetkilométert 4500 négyzetkilométeres darabokra szabdalni és ez alapján fizetgetni. E nélkül is fizetőssé lehetett volna tenni az ingyenes szakaszokat, az olcsósításra meg behazudhattak volna egy napi matricát, oszt kész. Úgy meg főleg nonszensz ez a darabolás, hogy az egyik megyében van hasra ütök 100 kilométer autópálya szakasz, a másikban meg öt sincs, ám a díj mindkettőnél évi ötezer forint. Ma Magyarország legdrágább autópályája az M7-es Veszprém-megyei szakasza: 4,5 kilométer, évi ötezer forint, vagyis méterenként több mint egy forintot kell fizetni. Nem az a lényeg, hogy évente, úgyhogy mit ugatok itt, ennyi belefér, hanem az a lényeg, hogy más megyében meg egy fillérre se jön ki ugyanez a díj kilométerre vetítve: Pest-megyében szanaszét autózhatom az agyamat ugyanennyiért.

És itt jönnek az extra idiotizmusok: nem elég, hogy egy-két vagy három vagy akárhány megyére megveszed a matricát, azt is nézned kell, hogy a lehajtód átnyúlik-e a megyehatáron, mert ha igen, akár száz méterrel, már erre a távra is veheted a zsetont. Ja, vagy nem. Vagy de. Erre egyelőre nincs mindig válasz, mert az egyik agyatlan ezt mondja, a másik meg tök mást. Hende Csaba a legröhejesebb, hiszen ő garantálja, hogy ingyenes lesz az, ami, napnál világosabb, hogy fizetős.

Az egész megyésdit, már ha kell ez a darabolás, úgy kellett volna megcsinálni, hogy nem a kibekúrt megyehatár a mérvadó, hiszen ez valójában egy kutyát sem érdeklő piros csík a térképen, a Cartographiát leszámítva tényleg nem érdekel senkit, hogy hol a tökben van a puszta közepén az a kurva vonal, mert se a fűnyíró, se a traktor nem fog megállni itt és virágszirmokat szórni. A megyékhez igazodó határokat egyszerűen a lehajtók alapján kellett volna meghatározni: Fejér megye eddig a lehajtóig tart egyik irányba, addig a lehajtóig a másik irányba. Ja, ehhez végig kellett volna nézni a rohadt úthálózatot és szépen egyenként kellett volna meghatározni a határokat, s erre a rendelkezésre álló két és fél napban nem jutott idő.

Persze a megalkotott szabály lehetőséget ad arra, hogy duplán legombolják az autósokat, és lehet, hogy ez is volt a cél: "Az adott megye gyorsforgalmi úthálózatát az ennek használatára jogosító e-matricával az utolsó, kiemelten jelölt csomópontig lehet jogszerűen használni, ezt követően a gyorsforgalmi úthálózat igénybe vétele kizárólag a szomszédos megyére érvényes matricával, vagy a teljes úthálózatra (pl. 10 napos jogosultság) jogosító termék birtokában lehetséges." Ja, semmi nincs kiemelten jelölve, a körgyűrű környékén annyi van kiírva, hogy ez a szakasz már fizetős, de hogy hol vannak a szaros megyefizetős határok, az egyelőre homály, én nekem kell tudni, hogy az a nyomorult lehajtó most éppen a virtuális csík előtt vagy után van. Szolgáltatás a javából.

De arra sem jutott idő, hogy legalább egy érettségivel rendelkező, s eme vizsgán magyarból mondjuk legalább hármasra teljesítő lény átfussa a szabályozást. Mert az egész lófaszkodás, ami most megy - vagyis ember nem tudja megmondani, hogy frankón hány megyei matricával tudunk lemenni Fonyódra - többek között annak is betudható, hogy ilyen és ehhez hasonló mondatokból áll a szabályozás. "Jelölt megyei és irány szerinti szomszédos megyei matricákkal használható szakaszok". Az hogy szerintünk mit jelent és a Nemzeti Matricanyomtató Zrt.-nek mit jelent, esetleges. A ferihegyi és a röszeki szívatás pedig egyszerűen annyira szánalmas, mint ha egy vízi túrán a Tiszába pisálásért wc-használati díjat szednének.

Nem vagyunk egy Time, de azért csak összehoztuk az év embereit mi is. Tízes listát akartunk, de rá kellett döbbennünk, hogy ennél sokkal több a roggyant agyú itthon s odaát egyaránt. És akkor a jó dolgokról még nem is írtunk. Szóval itt a húszas lista a valamiért legfontosabb arcokról sorrend nélkül.

Az év háttérembere: Simicska Lajos

Simó megnyomta az évet. Eddig ő volt a nagy háttérpénzosztó, aki a közgépes állami pénzeket csorgatta vissza megfelelő helyekre hirdetés formájában. Olyan volt ez, mint Milo Minterbinder a 22-es csapdájában, adta-vette, forgatta és a végén mindig ő járt jól. Aztán jött a nagy hózentrógeres megmutatkozás a lovardában és mindenki azt gondolta, hogy most aztán hű. De mi is? Na, erre nincs válasz. Mindenesetre bejelentette, hogy indul a veszprémi időközi választásokon. Szóval az egykori szobatársak ki-ki meccset kezdtek játszani, s azt egyelőre nem tudni, hogy végződik a Vitya-Laja párharc.

Az év urizálói: Szijjártó Péter, Lázár János, Rogán Antal

A három rongyrázó mindent megtestesít, amit még ellenzékben a szóvivő Szijjártó luxusbankár és luxusadó és offshore lovag címén összehordott. Összelopott, vagy tényleg anyukáéktól kapott tízmilliók, csicsás karóra, vutton lajos táska, magánovi, minden szir-szar, ami megmutatta a trió valódi célját. A kankutya szája remeghet annyira a tüzelő szuka szagát érezve, mint az övék némi mellékkereset láttán. Ide kívánkozik Kósa államcsőd Lajos is, azzal a különbséggel, hogy odahaza cívisben azért ő már húsz éve helyi király.

Az év profija: André Goodfriend

Ennyire ügyes diplomatával még nem láthatóan nem találkozott a rezsim, profin és nyilván a markába röhögve végezte el feladatát: elhinteni és folyamatosan napirenden tartani a kormány elleni korrupciós vádat, amivel gyengül Viktor támogatottsága. Megcsinálta, a töpszli már jobban érti, hogy a megváltozott geopolitikai térben meddig szórakozhat a szövetségeseivel úgy, hogy az ellenség seggébe dugja a fejét.

Az év kullancsa: Gyurcsány Ferenc

Nem azt mondták, Feri, hanem hogy menj a picsába - mondta Horn Gábor sok évvel ezelőtt, és már akkor igaza volt. Gyurcsány az a tag, aki minden házibulin megjelenik, ott piál mint a gödény és ordenáré módon viselkedik, az asztalfőre akar ülni és ő választana zenét is. Pedig meg se hívta senki. Odatolakodott a tavaszi választásokon, hogy neki a második hely kell a listán, pár hete pedig bejelentkezett a tüntetők mellé. Akik haza is küldték, szerencsére ezt meg is fogadta. Pojácáskodása a dj pult mögött teljesedett ki, erre szavak sincsenek.

Az év hú de aztája: Ferenc pápa

A pápa, aki fogyaszthatóvá tette a katolicizmust. Úgy 200 év után. Jó, nem annyira nagyon, de szemmel láthatóan. Elődei bármennyire művelt, legendás vagy bátor fickók is voltak, megközelíthetetlenek maradtak, még Wojtyla is. Ehhez képest jött egy argentin pasas, aki sosem veszi fel a puccos pápai cuccost, inkább jár a kis fehér reverendájában, metrózik Rómában és pénzt oszt a szegényeknek a Szent Péter téren. Lábat csókol egy találomra kiválasztott pofának, és olyan kérdéseket feszeget, mint a melegek vagy a zabigyerekek befogadása. Már-már XX. századi kérdések.

Az év megmentője: Dárdai Pál

Egészen meglepő, hogy a Berlinből hazaszalasztott focikapitányért szinte mindenki lelkesedik. Az elmúlt 10-15 évben nagyjából minden kapitány kritikák kereszttüzében állt, Pali meg jött és kilóra megvette mindenki szívét. Pedig legyünk őszinték, Pintérnek kurva nagy pechje volt az északírek ellen, Pálnak meg giga makonyája a finn meccsen. Persze számít, hogy egy kőbunkót egy focista mércével kifejezetten intelligens szakember váltja. Csak azért van remény az ebé-kijutásra, mert megemelték a létszámot, a csapat kábé olyan fos, mint eddig. De ezt mindenki elfelejti, az ország örömmámorban úszik, amikor kiderül, hogy Pál maradhat a selejtezők végéig. Nem egészen értjük, de mi is nagyon drukkolunk neki. Elég lesz nagyot égni akkor, ha véletlenül kijutunk.

Az év hibbantja: Matolcsy György

Sok magyarázatot nem igényel. Szabad kezet kapott, amely kézzel sajnos nem a lemondását írja alá, hanem adásvételi szerződéseket villákról, állítólagos hegedűkről meg egyéb dolgokról, amire momentán ott az ötödik kerület közepén az ég egy adta világon semmi szükség nincs. És 200 milliárdért oktatási intézményt alapít, mert az unortodoxiát kell tanítani, nem ezt a szart, ami most megy pénzügy szakon, de azért beül a padba, hogy saját könyvéből tanulhasson.

Az év reménysége: Karácsony Gergely

Kevés korrekt, értelmes, ráadásul igazából semmivel sem támadható, tiszta balos politikus maradt a porondon, jól tette Karácsony, hogy Zuglót választotta. Ha képes lesz a Papcsák után maradt szarkupacot ellapátolni és korrupciómentesen, együttműködéses alapon jól vezetni a kerületet, komoly emberként térhet vissza az országos politikába. Varánusz kolléga minden mozdulatán rajta tartja a szemét, mi is sasolunk a távolból.

Az év lúzere: Vida Ildikó

Teljesen mindegy, hogy megkenték és személyesen működött közre százmilliárdok ellpoásában vagy csak töketlen és elkötelezett volt, s tehetetlensége miatt lopták ki az áfabevételek jelentős részét. A nő már megbukott, az pedig csak a kegyelemdöfés volt, hogy Orbán a Parlamentben szólította fel, égesse még magát tovább egy kis feljelentéssel. Viktor egyfajta császárként megnyitotta az idei gladiátorszezont, és Vida lett az első rabszolga, akit minden bizonnyal vadállatok tépnek majd szét.

Az év büszkesége: Hosszú Katinka

Tehetséges, szorgalmas, céltudatos és még bájos is. Szinte mindent nyer, amiben elindul, nagyon sokat keres, mégse sajnálja tőle senki. Olyan, mint a szomszéd lánya, akinek a sikerére szinte az egész ország büszke. Csak így tovább.

Az év bohóca: Falus Ferenc

Valószínűleg senki sem meri már magára vállalni, hogy az ő ötlete volt Falust indítani Tarlós ellen főpolgármesternek. Persze akkor még nem is lehetett tudni, hogy King Kong is kisebb pusztítást végzett volna az MSZP háza táján. Szinte minden megnyilvánulása rejtett valami cikiséget, de a prímet persze a vödrös videó vitte.

Az év ostobája: Orbán Récsöl

A lyány, aki nagyon szereti az ő apukáját. És emellett annyi fogalma van a magyarországi átlag huszonévesek életéről, mint Déry Tibornak egy amerikai popfesztiválról vagy Jules Verne-nek a Marsról. Ontja magából a baromságokat kéretlenül, és az orráig sem lát el, nem tűnik fel neki, hogy közepesen tehetséges férjeura a remek kis gazdaságpolitikai kapcsolatai nélkül legfeljebb egy CBA-ban lehetne boltvezető. Ez senkit sem zavarna, ha a hasonszőrű cimboráinak ontaná a baromságokat, de sajnos Ráhel a fészbúkon nyomatja mindezt, tele helyesírási hibákkal.

Az év megdicsőültje: Horváth András

Amikor a zsebellenőr kiállt, az egész figura furcsa volt, inkább tűnt hibbantnak, minthogy hihető lett volna az összeesküvés-elmélete. Meg a zöld dosszié, amit az istennek se nyitott volna ki, meg a nagy összefonódások és egyéb ügyek. Aztán őszre kiderült, hogy lényegében minden megáll, amit mondott. Amellett, hogy még mindig furcsa a pasas, egyértelmű, hogy az állításai megalapozottak.

Az év ügyeskedője: Angela Merkel

Angi, aki a görög helyzetet gránitkeménységgel kezelte, és irányította lényegében az egész kontinenst, Putyin szívatásakor erősen visszavett. Mindezt azonban képes volt úgy csinálni, hogy épp megmaradt a tűréshatáron. Egyértelmű volt, hogy Európa érdeke a minél keményebb embargó, Németországé viszont épp az ellenkezője. Merkel ezért ameddig lehetett lavírozott: addig lebegtetett, amíg csak lehetett, így Németország a lehető legtovább megtartotta pozícióit. Mindezt arcvesztés nélkül. Európában továbbra is a legfontosabb figura, de otthon is népszerű. Viktor is próbált valami hasonlót, kár, hogy épp ellentétes eredménnyel: Európában Putyin-bérencként fut, itthon pedig sosem látott közutálatnak örvend.

Az év példamutatója: Karl-Erik Böhn

Egy kitűnő norvég kézilabdaedző, aki szép sikereket ért el a magyar női válogatottal úgy, hogy a csajok lelkesedni tudtak érte. S aki bámulatos lelkierővel és derűvel viselte betegségét. Halála az év talán legnagyobb vesztesége a magyar sport számára.

Az év senkije: Tóbiás József

Attisnak törvényszerűen buknia kellett, jött utána az a tar tök alsó, akiről kábé azóta nem hallottunk semmit, hogy átvette a szocpárt irányítását. Úgy tűnt, ő lepődött meg a legjobban, hogy mekkorát nyertek Újpesten. Most őszintén, mi a faszt csinálhat? A háttérből erősíti az alapszervezeteket? Vagy pénzért kalapoz? Végül is mindegy, sose lesznek ezek már nagyobbak 10 százaléknál, hova igyekezzenek?  

Az év bukója: Putyin

A kis agresszív despota ugyanúgy benézte a külpolt, mint porbafingó csatlósa, Viktor. Nagyobbat is szív. Kétségtelenül volt Ukrajnában némi mozgástere, de a géplelövéssel, meg a Krímmel túltolta a cangát, nyilván nem számított arra, hogy a szankciók mellett az olajár is mekkorát zuhan majd. Persze ezt senki se látta előre, de most Putyin áll gatyára vetkőzve a Kreml előtt és pár évig a gazdasági válság mérséklésével foglalatoskodhat. Lehet, annyira pipás, hogy inkább még agresszívvá válik, mi azért bízunk abban, hogy inkább visszavesz egy sort.

Az év hudinije: Hernádi Zsolt

Talán majd Zsóti emlékirataiból megtudjuk, hogy megkenték-e a horvát fejeseket azért, hogy megszerezhesse a Mol az INA irányítását, addig viszont csak azt látjuk, hogy a magyar cégvezető tök átlátszó jogi csűrcsavarral, kvázi kamu önfeljelentéssel és a magyar igazságszolgáltatás hallgatólagos támogatása mellett menekül a felelősségre vonás elől. Ez önmagában nyilván vérlázító, de persze más a vőlegény fekvése, ha tudjuk, hogy a horvátoknál nem csak a korrupció nagyobb, mint nálunk, de az igazságszolgáltatás függetlensége is csak egy álom. Akármit tett, nyilván bekasztniznák, valahol érthető, hogy nem fűlik a foga egy ottani perhez.

Az év balfasza: Patai Mihály

A Bankszövetség elnöke végigasszisztálta, ahogy a kormány éveken át keresztbe szarta a pénzintézeteket. Átbaszták 26-szor, megint ment tárgyalni, hátha legközelebb majd nem. Persze hogy de. A bankok szinte önként mentek a vágóhídra, rájuk kúrják majdnem a teljes ezer milliárdos hitelesmentést és nyilván eztán is pofozógépek maradnak, csak ez még nem jutott el Mihály agyáig. Sebaj, lényeg, hogy debil Matolcsy régi jó haverja ő, márpedig az igazi barátságot ápolni kell.

Az év visszalépője: Török Gábor

A mindig mindenkin felül álló technokrata politológus, aki ha Viktor tömeget veretne, azt is a lépés hatékonysága szempontjából elemezné, bebizonyította, hogy ez a fajta távolságtartás akár belépő is lehet a politika világába. Annyira rühelli az emberek nagy része mind a Fideszt, mint a bukott baloldalt, hogy két kézzel kapnak minden értelmesnek és tisztának tűnő arc felé, aki feltűnik a színen. Török nyerhette volna Veszprémet és álságos magyarázattal lépett vissza. De biztosak vagyunk abban, hogy lehet még majd rá valamikor szavazni.

Nem tudjuk, mi a célja - bár tippünk van -, de a kormány egy olyan durván csúsztatásokkal teli kampánnyal zárja az évet, amelyhez képest a fekete-fehér képen búslakodó, majd a tököm tudja milyen tisztítószertől egyszerre ropogósra vasalt fehér ingben, mosolyogva és boldogan klotyót pucoló házitündérré váló nőket tartalmazó reklámok igazi dokumentarista alkotások. Három kőkemény állítással pusztítja az agysejteket a Habony-művek: sok éve nem volt ilyen nagy a GDP-növekedés, lenyomtuk a munkanélküliséget, mint a bélyeget, valamint padlón az infláció. Részletek itt.

Hogy sorban haladjunk. 

Az első:

Az elmúlt években a magyar emberek talpra állították a gazdaságot. 2009 óta közel 6 százalékkal javult a gazdasági teljesítményünk. A kedvező adatokban döntő szerepe van az ipari termelés növekedésének. A mutatók igazolják, jó úton járunk a magyar ipar megerősítésében. 2014-ben nyolc éve nem látott mértékben bővül a magyar gazdaság. A GDP- növekedés terén idén dobogós helyet értünk el az uniós országok között: a várakozások szerint összességében 3,2 százalékkal nőhet a nemzetgazdaság teljesítménye. Napjainkra újra Magyarországé Európa egyik legígéretesebb gazdasága.

Nem művészet hat százalékot vagy akármennyit javulni, ha a világ épp egy válságból mászik ki. A gödör aljához képest igazán nem nagy elvárás némi növekedés, persze még így sem sikerült a 2008-as szintet elérni, bár a többségnek összejött. Ez még nem is lenne baj, csak ezt ne állítsuk már be sikernek. Főleg úgy ne, hogy az egyszeri intézkedések és transzferek nélkül ez a gazdaság csak stagnálna. Az ipari termelés és beruházás ugyanis javarészt az uniós támogatások hatása, nem organikus növekedés. S a ciklus utolsó éveiben köztudomású, hogy felfutnak a kifizetések. Hogy mennyire fasza a magyar gazdaság, majd 2016-ban kiderül, amikor épp semmi uniós pénz nem fogja tromfolni a számokat. A hétéves támogatási ciklus 2014-ben indult, s a viszonylag hosszadalmas pályáztatás és ügyintézés miatt a gigapénzek az utolsó években jönnek majd, 2018-22-ben. Mivel az utolsó nagy kifizetések az előző ciklusból az idén és még jövőre jönnek, ezt követően óhatatlan a stop. Nem drukkolunk ennek, tényleg nem, inkább szomorúan várjuk.

A második:

Európában nálunk csökken a legnagyobb mértékben a munkanélküliség. Míg 2010 előtt nőtt a segélyen élők és a munkanélküliek száma, az elmúlt négy évben közel 400 ezer új munkahelyet hoztunk létre. (blablaba) 2014 harmadik negyedévében az uniós tagországok közül Magyarországon nőtt a legnagyobb mértékben a foglalkoztatottak száma (3,7 százalékkal az előző év azonos időszakához képest).

Mindez persze 80 százalékban a közmunkaprogramnak köszönhető, a 400 ezer új munkahely fele az árokásók és sepregetők közül kerül ki, emellett a KSH módszertana is változott - a statisztikába már kevesebb munkában töltött idővel is bekerülnek. És igen, amúgy a versenyszférában is nőtt valamelyest a foglalkoztatottság, egy százalékponttal. Most fogadjuk el, hogy alapvetően rendben van a munka alapú társadalom meg egyéb baromság alapja: inkább dolgozzon, aki tud, így fejlődik szép hazánk.

De a mesterségesen felduzzasztott árokásói létszám nem a munkaalapúságról szól. Hiszen a közmunkások elvétve tudnak bekerülni a valódi véráramba. Jellemzően újra közmunkások lesznek, vagy még az sem, kikerülnek a rendszerből. Tehát a trüváj nem az, hogy havi 47 vagy 57 vagy akárhány ezer forintért mesterségesen felduzzasszuk a munkavállalók számát, hanem az, hogy a dolgozók minél nagyobb hozzáadott értéket képviseljenek. Márpedig egy közmunkás rendszer ehhez egy nagy nullát képes hozzáadni. A munka, az előállított termék vagy produktum értékét csak az a kör képes növelni, akinek köze nincs a közmunkához vagy egyéb statisztikai bűvészkedéshez. E kör létszáma azonban sajnos nem képes tartósan és dinamikusan nőni - a nyolc órában a versenyszférában foglalkoztatottak száma.

A harmadik:

Magyarországon negyven éve nem volt olyan alacsony az infláció, mint az idén. Amíg 2007-ben közel 8 százalékos volt a pénzromlás mértéke, 2014-re nulla százalék közelébe szorítottuk le az inflációt.

Árstabilitás jipíjájé, és a keresetek, nyugdíjak is többet érnek. Utóbbi ezért nem is nő csak 1,8 százalékkal, tehát valójában nem igaz, hogy többet ér, hiszen éppen szinten van tartva, de mindegy. Az infláció leesése többek között a recesszióval  - ezen belül a fogyasztás drasztikus visszaesésével - és a rezsicsökkentéssel magyarázható. A csökkenésben emellett a globális nulla kamatszint miatt lehetővé vált magyar rekord alacsony kamat is benne van, a friss adatokban pedig az olajárcsökkenés is játszik. Szóval a leszorítás az inkább járulékos következmény volt, semmint tervezett intézkedés. Annak örülni pedig elég gyerekes, hogy bibibí, az eurózónában is nagyobb az infláció, mint itthon. Árstabilitás mellett ugyanis tajt mindegy, mekkora technikailag az infláció, arról nem beszélve, hogy a túlzottan alacsony szint deflációt is jelenthet, aminek aztán végképp nem kell örülni.

Az tény ugyanakkor, hogy egy olyan országban, ahol az infláció mindig - évtizedeken át - igen magas volt, sulykolni kell, hogy most más a helyzet. A mutatóra ugyanis a lakosság várakozása is hat - vagyis ha mi jóval magasabb inflációt várunk, mint az előrejelzés, akkor ez a jóslat szépen be is teljesítheti önmagát. És ma a lakosság nagy része hasra ütés szerűen négy-öt százalékos inflációt vár - fogalmam sincs, honnan szedik, és ha ennyire nincs fogalmuk a valóságról, akkor miért válaszolnak közvéleménykutatóknak, de ez egy kutatás eredménye.

Összegezve

A kormány maga mögött hagyta a Jobban teljesít szöveget, ami annyira lejáratódott, hogy valószínűleg áthallás nélkül kábé száz évig nem lehet ezt a szókapcsolatot leírni vagy kimondani. Az új szlogen a Magyarország erősödik. Tippünk szerint ezzel a szánalmas mosóporreklámmal azt a 900 ezret akarják visszaszerezni, akik egy hónap alatt pánikszerűen hagyták el a szavazótábort. Mindezt a Magyarország összefog szlogennel erősítenék. Megjegyezném, hogy a közmunkások által gerjesztett adatnak és az inflációnak annyi köze van az összefogáshoz, mint busmannak az árapály jelenségéhez.

Az év örömteli eseménye, hogy mintha magára talált volna a független magyar sajtó, volt bőven oknyomozás, leleplezés. A firkászok egy része tette a dolgát, adatokat pereltek ki, utánamentek a hatalom mutyijainak, lopásainak, ahogy kell, kalapemelés előttük. Ezzel együtt viszont időről-időre beleszaladtunk olyan sajtómunkásokba is, akiktől pár perc alatt a hajunkat kezdtük tépni. Nem a mikrofonállvány kollaboráns-nyaloncokról, az átlag hazugokról, vagy a szaniszlószerű őrültekről van szó, azokon könnyű egy legyintéssel túllépni. Hanem azokról, akiktől secpec agydurranásig megy a pumpa, akik láttán mire odanyúlnánk, a zsebünkben kinyíló bicska pöcsön is szúr - különféle okokból kifolyólag. Nem bírunk leállni a listákkal: szigorúan szubjektív összeállítás a legirritálóbbakról.

Bonus track: Papp Endre

Bemelegítésként legnagyobb csalódásunkkal kell kezdjük, plusz egy ő a listán, de az élre kívánkozik. Már az Ablakban szerettük, nem csak a bajszáért, mellyel kipöccintette a pókot a sarokból. Híradósként se volt rossz, de úgy látszik, vénségére nem csak kimosódott az agya, de mintegy 40 év tapasztalata is törlődött a rendszeréből. Hiszen aki úgy csinál interjút, hogy azt, amiről beszélni kell, amit az alany, egy röhejes gittegylet vezetője fikázni fog, meg se nézte, nyilvánvalóan nem nevezhető újságírónak. De ez még csak a kezdet. Klikk ide, a videó első perce az érdekes, de a lényeget idepötyögjük.

A Kárpátmedencei Családszervezetek Szövetsége bocsánatkérésre szólítja fel a HVG szerkesztőségét, amely karácsonyi számának gyűlöletkeltő címlapjával az egész kereszténységet és minden jó szándékú embert megsértett - olvastam a közleményükben. Felhívtuk a szövetség elnökét, Szabó Endrét, jó reggelt kívánok. Én még nem láttam ezt a HVG-t, de mi van a címlapon, ami ennyire felháborította önöket?

(Itt alany Endre elmondja, miért bassza a csőrét az ominózus, szerintünk is kissé ízléstelen címlap.) 

Jó hát mindent értek akkor. Jó, bocsánat, most egy kicsit eszembe jutott az, hogy ha ezt megcsinálták volna, nem is mondok más vallást, mondjuk a muszlimokkal, akkor tulajdonképpen asziszem hogy az aki ezt megtervezte, kiadta, jóváhagyta, az kb a legközelebbi dönerárusig jutott volna el, mert akkor ugye azzal a nagy késével ugye, amivel szeletelgeti a dönert, szépen elvágta volna a torkát a muszlim vallás előírásai szerint. 

Köszönjük Bandi, elhelyezted magad a megfelelő polcra.

Stumpf András

Az arca a baj, az arc a baj. A suttyó, aki megmondóembernek képzeli magát és minimum tévedhetetlennek. Kúl, hogy a legvállalhatatlanabb kormányzati elkúrásoknál befikáz, de interjúiban minden kritikusnak tűnő kérdésével magas labdákat adagol a kimagyarázásra. Akár a tévében osztja az agyat, akár publicisztikát ír a Heti Válaszba, lesüt róla, hogy mélységesen lenéz mindenkit, aki nem ér fel a szellemi magasságaihoz és/vagynem ért egyet a véleményével. Egyszerűen elviselhetetlen.

Nagy Katalin

A nő, akinél butábbat még nem termelt ki a média. Akkora szemeket mereszt, mint egy manga rajz, a bólogatós kutya a macskakövön hozzá képest beállt nyakú zsiráf és akkor ez még csak a vizuális rész. Beszélgetni nem tud, csak gigantikus lózungokat bedobni, egy hetes ellenzékalázó hírek morzsáit meglengetni mint szakértői megjegyzést, és olyan közbeszólásokkal fokozza a feszültséget, hogy például: De hát ugye ez mégiscsak furcsa, nem? A gondolkodás fikarcnyi jelét sem mutatja, annyira alákérdez a vendégeknek, ahogy egy háromévessel próbálunk beszélgetni - és ugye milyen jó volt a nagymamánál, Karcsika! És közben megint bólogat, és néha felragyog az arca, amikor megért egy bővített mondatot.

Bolgár György 

Drága Bolgár Úr a rádiós betelefonálós szeánszában a legpusztítóbb. Játssza a csont hülyét, a nép hangját, együtt lepődik meg a nyugdíjasokkal, hogy teatyaúristen ötven forint egy tojás. Ha egy rejtőzködő pszichopata vagy négerező rasszista őrjöngeni kezd, álfelháborodással és pironkodással dünnyögni kezd, ahelyett, hogy bontaná a vonalat. Azt gondolnánk, hogy ez csak a betelefonáló átlag nyugdíjas kommereknek szól, de nem. Ha úgynevezett riporter műsorvezetőként vetődik elénk, akkor is ezt az agyatlant adja. Legutóbb az M0-s fizetőssé tételéről háborgott valami fideszes polgármesterrel, kéjes örömmel rugózva azon, hogy egy FIDESZES polgi akadt ki a kormányra. Azt a mondatot, hogy kérem, ez az elképzelés szar, képesek voltak húsz percen át ragozni - és tényleg, az ugye milyen szörnyű, hogy most bemennek majd Budaörsre a büdös autósok és jaj, sokan viszik Budapestre a gyerekeiket különórára. A legidegesítőbb benne a seggnyaló alákérdezés, és az alattomos lázítás - hát az mégiscsak sok, hogy ezt csak így, minden egyeztetés nélkül, önöket TÉNYLEG nem kérdezte meg senki a kormányból? 

Bayer Zsolt

A legirritálóbb a végeláthatatlan gyűlölet és agresszió, ami a szövegeiből árad akár a tévében nyomja, akár a buszos újságjában. Rémisztő és megfejthetetlen, hogy egy alapvetően értelmes és művelt ember fejében hogyan állhat keresztbe ennyi szar. A 24-én megjelent Magyar Hírlapban például ezt hozta össze: “De ha már forradalmasat játszotok, akkor jó, ha tudjátok: Úristen ne adja meg, hogy egyszer nektek kelljen félnetek. Mert a mi türelmünk majdnem végtelen, de ha egyszer megindulunk, akkor nem állunk majd meg. Mert itt nem lesz Ukrajna, soha sem. Nem lesz puccs, amelyet Amerikából suttognak, vezényelnek, pénzelnek. Szomorú, dühös karácsony még lehet. De ti nem lehettek soha.” A legszomorúbb persze az, hogy ez a nyílt gyűlölet és fenyegetőzés tök menő, és szabadon őrjönghet ez a fickó a tévében és az újságban is. 

Havas Henrik

Az hogy irritáló, az tiszta sor, de az okokat nem is könnyű összeszedni. Mert Havas vitán felül művelt és olvasott ember, ami már önmagában sem magától értetődő ebben a közegben. Aztán elég tökös is, hogy vissza merjen kérdezni, akárki is ül vele szemben. Gyorsan vág az agya, azonnal képes egy tuti kis riposzttal válaszolni. Mindennek tudatában pökhendi és néha arrogáns. Ám elhiszi magáról, hogy ez elég, és neki már nem is kell egy műsorra felkészülnie. Mert majd az ő elmeéle úgyis tovább viszi a kis hiátust. Hát nem. Mert rendre kiderül a felkészületlensége, amit nemhogy leplezne az arrogancia, hanem kifejezetten felnagyít. Így ugyanis csak egy nagypofájú bunkó marad, aki szemmel láthatóan totálisan fogalmatlan. Emellett sokszor személyeskedő megjegyzéseket is tesz. Ami vicces is lehet, ha az érintett beszélgetőtárs hasonló gyomrossal válaszol, és aztán Havas csak néz, mint hal a szatyorban. De egyáltalán nem vicces, ha egy vele egykorú nőnek azt mondja, hogy kisanyám.

Szilágyi Béla

A Híradó aranylábú csatára, gazdasági csodariportere, gondolom, februárban már elemzőnek fogják hívni, nem is újságírónak. Nálam a mélypont a paksi bővítés megmagyarázása volt: a bazi nagy lcd monitorra rohadt nagy piros nyilak mutatták, hogy a kapott atomért cserébe mi majd szállítunk almát, mert ugye a kereskedelem olyan élénk lesz, amilyet elképzelni is nehéz. De hasonló volt a mi sokkal jobbak vagyunk Európánál, mert nálunk csökkent legnagyobb arányban a munkanélküliség, a szarrágó németeknél például alig érzékelhető mértékben. Hmm, aha, Merkel minden reggel sírva hívja Viktort a receptért. Általában nem hazudik, csak kivesz valamilyen adatot egy összefoglalóból, aztán azt mutatja meg mindenfajta objektív összehasonlítás vagy keretbe helyezés nélkül. És ha böszme nagy betűkkel van kiírva, hogy GDP-növekedés, akkor az nyilván sokkal nagyobb is lesz. Szinte minden összeállítása egy gigantikus csúsztatás, mindezt olyan átéléssel mondja el, ahogyan Kovács József öntőmunkást 1959-ben bemutatták a filmhíradóban, mert 150 százalékra teljesítette a normát.

Németh Balázs

Bumburnyák, köztünk már csak így fut a hírolvasó fiú, aki azt képzeli, saját véleményét kell megosztani a Híradó nézőivel. Egy kis majomparádé, aki még felolvasni is alig tud, annyira meg van lepődve attól a sok futkosó szirszartól a súgógépen. De simán kioktatja a komplett magyar sajtót, mert nem elég hangsúlyosan foglalkozott az ország sikereivel, bezzeg a fikázás meg a tünetőzés az megy. Egyéb ügyekben is folyamatosan véleményt nyilvánít, mintha bárki számára relevanciával bírna, hogy egy kis nyakkendős pöcs mit gondol a világról - hasonlóképpen magasról nem érdekel, hogy Erős Antónia mit gondol a GDP-ről, szerencsére Toncsi ezt nem is osztja meg velünk. A csákó annyira kínos, hogy már a média hatóság is seggbe rúgta a túlzott személyeskedés miatt. 

Németh Egyenlítő Gábor

Az úgynevezett régi Egyenlítő a baller blogolás abszolút mélypontja volt, a népi net népszavája, az összes poszt ugyanarról szólt, ugyanabban a stílusban: Orbán Viktor a patás ördög, monnyon le. Volt képük egy blogverseny kapcsán kialakult párharcban visszapofázni az (amúgy kitűnő, hajrá, így tovább) Átlátszónak, mely teljes joggal fikázta meg vörös elfogultságukat. Aztán amikor kiderült, hogy az MSZP-központból irányítják az egész kupit, a főszerkesztő kitálalt és azóta is megpróbálja magát ellenállónak, hófehér szépségnek beállítani. Nyilvánosan harcol volt kenyéradói ellen, korábbi munkásságát pedig már nem lehet visszaolvasni, mert az össze régi poszt törlődött, újraindította az Egyenlítőt. A színvonal jobb lett, látszik, hogy már valóban nem pártblogról van szó, de a korábbi évek vállalhatatlanságát és az elmúlt időszak gerinctelenségét nem díjazzuk.  

Somogyi Zoltán

A pályatévesztés tipikus példája. A jobb politikai elemzők közé soroltuk, tanácsadóként pedig igaza lehetett sok mindenben, de ettől még csúnyán megbukott az MDF mellett. Féltünk, amikor beállt az ATV-be műsorvezetőnek és nem értettük, miért pálya egy ilyen arcnak az, hogy kommer nyuggerek baromságait hallgassa élő adásban zsebdrágabolgárúrként. Bíztunk benne, hogy majd belerázódik ebbe a tévés dologba, hiszen van arra példa bőven, hogy valaki kívülről jön, de kitanulja a szakmát és jó tévés lesz. Somának azonban ez nem megy, olyan szinten szerencsétlenkedik a kamerák előtt, hogy az már abszolút irritáló. Berosál, ha felvillan a lámpa? Mindez a választási műsorokban csúcsosodott ki, összevissza kapkodva és a gombokat folyton összekavarva beszélt a nagy térképek előtt az eredményekről. Ami főleg azért gáz, mert lett volna hozzáadott érték, háttértudás, csak alig jött ki belőle. A branyesz rossz oldalára került, ugyanabban a műsorban elemzőnek jó lett volna, csak ezt a műsorvezetősdit kellene hanyagolnia. 

Gajdics Ottó

Nehéz megmagyarázni, hogy a sok narancsagyú, mindent kimagyarázó szerencsétlen közül miért őt meglátva hangzik el a leghamarabb a stábban a "bazmeg ez mennyire hülye". Talán mert nem ismertük Lánchíd Rádiós munkásságát, amikor Bayer Zsóti távoztával hirtelen észosztó-seggnyaló lett a Hír TV-ben Csermely Péter mellett? (Péterünk szembesítő műsora néha kifejezetten szórakoztató, főleg amikor ellenzékieket próbál fingatni, akik lemossák a képernyőről, ezért nem fért fel a listánkra). Ottó agyában vaksötétség keveredik összeesküvés-elméletekkel és mindenhez értéssel, amikor pedig Kálomista Gáborral kulturális műsort csinálnak a liberális világ mételyeit középpontba állítva, az a magyar televíziózás legmélyebb bugyraiba enged betekintést annak a mazochistának, aki 5 percnél tovább képes ellenállni a távirányító csábításának.

Szent karácsony ünnepén mindenkit elkap az ihlet, szeretjük egymást gyerekek, még a fikamatyi poszterekből is előbukkan jobbik énjük. Mikor máskor összegezhetnénk az elmúlt év faszaságait? Mert bármennyi mocsokság is történt 2014-ben, mi is kerestük a jót és észre is vettük. Íme teljesen szubjektív listánk az év legnagyobb királyságairól, néha kissé túllépve a közéleten és a gazdaságon.

RTL híradó

Nem elsősorban az a jó hír, hogy a csatorna nekiállt normális témákkal foglalkozni a híradóban, elvégre ezt már tíz évvel ezelőtt meg kellett volna tennie a baleseti krónika és a cuki állatok születtek az állatkertben tematika nyomatása helyett. A frankóság az, hogy bebizonyosodott a nézettségi statisztikák alapján: van erre igény. Kis visszaesés után emelkedett a nézettség, vagyis az embereket igenis érdekli a gazdaság, a társadalom helyzete. De a pártpropagandává silányult királyi turhagyűjtemény nem nyerő, a kis bumburnyákra kevesebben kíváncsiak néha, mint az ATV híradójára. Ez ugyanakkor nem csak a műsorok tartalmáról szól, mi itt a Mentálison azt tapasztaltuk, hogy változatlan minőség mellett az olvasottságunk az első fél év érdektelenségbe hajló bénító mocsarából pár hét vagy hónap alatt jelentősen kiemelkedett. Vagyis az embereket ismét érdeklik a közéleti témák, nemcsak az utazós, dugós, zabálós ökörködés. És ez jó. 

Budapesti közlekedés

Az elsők között, még jócskán kirúgása előtt fényeztük a kis Vitézyt itten, na akkor nem voltunk ballibgeczik, kaptunk is érte hideget-meleget. Nem pontosan tudjuk, hogy mennyi ebből az ő érdeme, de elég komoly a fejlődés a budapesti közösségi közlekedésben. A Futár rendszer és a Bubi minőségi ugrás, jórészt uniós pénzből és a Mol támogatásából - így kell ezt csinálni, pont ezt várjuk. Az új jegyautomaták: igazi faszaság. Eddig minden hasonlót két nap alatt tönkrebarmoltak a vandálok, ezek bírják és jól működnek, kártyával is. Nem kell baszatlan Mancihoz sorbaállni a bérletért, ott a gép ezer helyen, nem vág pofákat, ellenben gyorsan  és kiszámíthatóan dolgozik. Pár nap múlva kész egy egyes villamos meghosszabbítása Budára és noha a fonódó villamos miatt most épp nagyot szopnak az autósok, ha elkészül, nagyot lendít a főváros észak-dél közötti összeköttetésein. A járművek minősége is ugrásszerűen javul. Jó látni a gyors fejlődést.

Paypass

Nem voltak nagy elvárásaink, amikor a bankunk megkérdezésünk nélkül paypassosra cserélte a kártyánkat, de most már örülünk neki. Fizetés a kártya odaérintése nélkül egy pillanat alatt, ki se adjuk a kezünkből, meglóbáljuk és kész, igazi királyság. Gyorsabb, mint kápéval pöcsölni, olyan ütemben rácuppantunk, hogy már idegesítő, ha valahol nincs és kőkorszaki módon elkérik, hogy bedugják a kártyát, majd várunk a visszaigazolásra. Ráadásul ez majdhogy nem magyar sikersztori, egész Európában az első háromban vagyunk a Paypass terjedését illetően, áldassék a neve, aki kitalálta és idehozta. 

Tüntetések

Azért fasza dolog a tüntetés, mert a rendszerváltás óta kábé ez az első eset, hogy a magyarok összefogtak és elkezdtek közösen csinálni valamit, ami mellett ki is tartottak és tartanak. Eddig erre akkor volt csak példa, amikor olimpiát nyertek a vízilabdás fiúk vagy elöntötte a vörösiszap Devecsert. Ezek azonban csak felvillanások voltak, a nagy összeborulásokat két nap után elfelejtettük, és ment az anyázás tovább kommerekről és fidesznyikekről. Az is fasza a tüntetéseken, hogy nem égnek kukák, sem autók, és a rendőrök példás fegyelmezettséggel vezényelik az eseményeket. Kérdés persze, mi lesz a tüntetések eredménye. 

Családi adózás kiterjesztése

Már tavaly megemlékeztünk a családi adókedvezmény és a gyed extra bevezetésének remek voltáról. Az idén ezt csiszolták tovább a fiúk, így a rendszer némileg enyhíti azt a korábbi egyenlőtlenséget, hogy a kedvezmény a pénzes családokat segíti igazán. Ma már egy átlag család mindkét dolgozó szülője szinte nullára írhatja a fizetnivalóját, ami azért számít. Mondjuk kell ehhez három gyerek is. Ha ehhez hozzá tesszük, hogy be van ígérve a két gyerek utáni kedvezmény duplájára emelése is, akkor az már hawaii dj napszemüveg. Kár, hogy ettől nem csinálunk több gyereket, de aki egyébként is csinálna, legalább jól jár.

Négyes metró állomásai

Számos díjat nyertek a négyes metró állomásai, ami nem véletlen. Függetlenül attól, hogy mennyibe került és volt-e amúgy értelme (kurva sokba, jelen formájában nem), az épületek iszonyú jók. Nyilván nem a nyersbeton Bikás a legkedveltebb, de a Gellért tér pszichedellikus mozaikja és a Kraftwerk lemezborítókra illő székek eszelősen jók. Az meg, hogy nyáron csúzdáztak a pestiek a Rákóczi téren, sokkal viccesebb, mint a vonal megnyitásakor megeresztett szelfi özön. De, kösz, ötös metró nem kell.

VAN

Minden évben vannak tuti magyar filmek, tavaly a Nagy füzet volt ilyen, az idén a Fehér isten mellett a VAN. Például. Nekünk azért volt ez kiemelkedő, mert az egész film iszonyatosan mi vagyunk. A para az ellenőröktől, a kocsmában a cech összedobálása, a töketlenkedés, vagy hogy ilyen természetességgel még senki sem bazdmegolt egyetlen magyar filmben sem. "Jó kis szomorúság, egyszer odamegyek, hogy mondjam el, ez egy portugál dolog." Kár, hogy nem a magyar filmgyártásnak szól a faszaság. A Vajna-féle pénzosztoda ugyanis inkább a cikiség listán érdemelne helyet. Nemcsak a Toldi film ellehetetlenítésével, hanem azzal is, hogy a fiatal rendezők ma húsz forint támogatás reményében kénytelenek benyalni és a híradóban külön dícsérgetni a filmalapot.  Az öregember, aki nem a pénz miatt jött haza, jövőre 12 milliárd forintot oszthat majd szét, és annyi kaszinót üzemeltethet, amennyit akar.

900 ezer kabbe Viktornak

Az év eseménye, hogy egy hónap alatt akkorát zuhant a Fidesz népszerűsége, mint macskát szarni. Próbálják most persze elbagatellizálni, úgy gondolják, hogy majd visszaszerzik, de a napnál is világosabb, hogy ez nem fog menni. A kormány legfeljebb arra bazírozhat, hogy senki komoly nem tűnik fel az ellenoldalon, ezért is karaktergyilkolják már a tüntetések kispályás szónokait is. Tény, hogy nem látszik még senki komoly kihívó, de van még három év, hogy az újak megjelenjenek és felépítsék magukat. 2015 legnagyobb kérdése, hogy mi történik a kihívói oldalon, de erről majd elmélkedünk külön posztban, most csak virulunk a Fidesz zuhanásán.

Kreszpark a Ligetben

Egy apuka nem bírta nézni, hogy milyen lezüllött volt a közlekedési park. De nem csak sipákolt, hanem tett is azért, hogy új életre keljen. Nyilván helyzeti előny, ha valaki egy komoly cégnél dolgozik, mely épp autókkal foglalkozik, de tény,hogy az arc végigjárta a bürokrácia minden felesleges kanyarját, a Skoda pedig megtámogatta a dolgot és az eredmény egy élettel teli, tökéletesen felújított park. Közlekedési lámpa, vasúti átjáró fényjelzéssel, mindenféle közlekedési helyzet gyakorolható, többnyire öröm nézni, ahogy a pöttöm emberkék fékeznek a piros lámpánál, profin váltanak sávot, meg amúgy élvezkednek kis bringáikkal, rollereikkel. Sajna a felnőttek egy része még nem nőtt fel a feladathoz: ide elvileg a közlekedés szabályait megtanulni jönni lenne jó, de ha sokan vannak, mindig van pár gyerek, aki szarik a szabályokra és a kicsiket veszélyezteti, a szülök meg tesznek ezekre, még meg is dicsérik őket. Ezzel együtt, nagyon jó látni, hogy pár ember összefogása egy ennyire hasznos és szórakoztató parkot tudott életre kelteni, menjen aki tud, a Közlekedési Múzeum mellett található. 

Prezi és társaik

Muníciót ad a túléléshez az, hogy akármilyen gusztustalan is a rezsim, a kreativitás és elhivatottság mentén ma is találni magyar céges sikersztorikat. Épeszű külföldi befektető már nem jön ide a kiszámíthatatlanság és a pofára osztogatott büntetőadók miatt, de mindig tűnnek fel újabb és újabb hazai cégek, melyek sikeresek lesznek, nemzetközi viszonylatban is. Sajnos a sajtóban nem sokat szerepelnek, talán csak a Figyelő és a Forbes viszi nagyobb terjedelemben ezeket a sztorikat. De a Prezi például elképesztő siker, sorra kapják a díjakat. Vagy az NNG. Kár, hogy sokan eladják magukat, miután sikeressé válnak, lásd az IND esete, vagy a legfrissebb, a Netpincéré. De a lényeg mégis az, hogy ezek a cégek azt sugallják: igen, a legtehetségesebbek, legelszántabbak egy kis mákkal innen is meg tudják csinálni.

És a ráadás, a plusz 1: KFT az Operában

Lehet ezeket a fura humorú arcokat nem kedvelni, mi speciel a nyolcvanas évek egyik legjobb, leginnovatívabb hazai bandának tartjuk őket és ha eljátsszák régi lemezeiket, szívesen meghallgatjuk élőben. Idén azonban a négy hülye valami egészen zseniálisba fogott: a Bál az operában lemezt az operaházban mutatták be úgy, hogy az elhangzó dalok közül többet újrahangszereltek és mindegyik köré egy kis élő videóklippet, igazi színházat varázsoltak. Operaénekesek, kitűnő vendégelőadók és rengeteg statiszta szállt be a buliba, voltak legalább százan és lenyűgöző hangulatban adták elő legjobb, sok esetben csak az igazi fanok által ismert dalaikat. Az élvezetet az sem tudta sokáig csökkenteni, hogy mögöttünk a Gyurcsány-Gréczy-Molnár trió állt sorba a bejáratnál csajaikkal. Ez az előadás örökre beégett, de ettől függetlenül is le a kalappal azért, hogy a zenekar egyetlen előadás kedvéért beletett ennyi munkát, kreativitást, lelkesedést a projektbe. Illetve, talán kettőért, mert Miskolcon is lesz hasonló műsor januárban, aki a közelben jár, ne hagyja ki.

Évértékelésünk második részében a bukásokat kívántuk összegyűjteni, akárcsak tavaly. De rájöttünk, hogy túl sok olyan ügy volt, ami bukást kívánt volna, de a főszereplők simán megúszták a dolgot. Így aztán inkább a botrányokra koncentráltunk, hogy a legnagyobb mocsokságokat megörökíthessük az utókornak. Íme a Mentális stáb választása alapján az év 10 legnagyobb botránya, a lájtosabb sztoriktól a legdurvábbak felé haladva.

Simon Gábor

Tököm se tudja, mennyit nyúlt le ez a szerencsétlen, de az biztosnak látszik, hogy a szocpárti lopodáról és mutyerákról szóló friss bizonyítékról van szó. Ami miatt viszont a leginkább emlékezetes marad az ügy: ezt még hihetetlen jó időzítéssel robbantották ki az ellenoldalon, s hiába lopnak a narancs térfélen jóval többet, az év első felében még sikerült a közhangulatot abba az irányba befolyásolni, hogy korrupció tekintetében a vörösök a legnagyobbak.   

Norbinál is van nagyobb svihák a tőzsdén

Nem szopatja eléggé a magyar tőkepiacot a kormány, a kisebb tőzsdei cégek maguk is tesznek arról, hogy minden jóérzésű befektető messziről elkerülje a magyar piacot. Norbiról, az incifinci fitneszcelebről még mindig nem tudjuk, hogy szándékosan kúrta át a palánkon azokat, akikre rásózta a részvényeit, vagy annyira sötét, hogy elhiszi a röhejes árazást. A kibocsátás óta jól láthatóan mesterségesen tartják fenn az árat, de csak idő kérdése, hogy jöjjön a nagy arca esés. De kitermelt a tőzsde egy Norbinál is nagyobb átverőgépet. A Business Telecom (Btel) nevű cég éveken keresztül azt próbálta bemagyarázni, hogy ők a legnagyobb királyok, a BUX indexbe is bekerültek. Új termékükkel a világot is meghódítják, volt a duma, miközben hamisították a könyvvizsgálói jelentést és a saját kötvényeiket se bírták törleszteni. Egy ilyen sztori után Amerikában néhányan gyorsan csíkos ingbe öltöznének, nálunk ilyen nyilván nem lesz. De újabb gigantikus szarkupac omlott rá a befektetőkre látványosan, ami után tényleg felmerül a kérdés: ha szinte csak svihákok nyomulnak a magyar tőzsdén, ki az a hülye, aki még hisz benne?

Stadionépítés

Úgy 16 éves koráig a legtöbb kölyök imádja a focit, aztán a többség elkezd ennél összetettebb problémákkal foglalkozni, a foci megmarad hétvégére a grundra. Kivéve Ovit. Aki halálosan komolyan veszi azt is, hogy hogy köpi ki a szotyihéjat. Kell stadion a Puskásról elnevezett népnek, a Fradinak, emtékának, Újpestre, Debrecenbe kettő. És Felcsútra, elvégre feljutottak, meg a többi. Hát legyen ott a ház végében, mondta Ovi a tervezőnek. Meg a mezőkövesdi focit is támogatni kell 800 millióval, akkor is, ha kiesnek egy év után. Tisztára mint Brazília, focira ment a pénz oktatás és segélyezés helyett. Csak itt nem rendeznek vébét,a labda 90 percen át zokog a gyepen és a kutya sem nézi az egész szánalmaskodást.

A Széchenyi Bank bedőlése

Nem értem már a kiindulást sem. Hogyan lehetett az államadósságkezelő fejének kereskedelmi bankja? Normális összeférhetetlenségi szabály mellett lottózója se lehetett volna, itt bankja is. Ahonnan nagyüzemben ment a pénzkilopás. Oszt jött a csőd. Hogyan volt ez lehetséges? Miért van a menedzsment szabadlábon? Válasz csak annyi, hogy Töröcskei jól végezte a munkáját, elvégre csökkent az államadósság, mondta prof habil Rogán. De ide kívánkozik a Takarékok esete is. Azon túl, hogy lenyúlták a hálózatot, most a kockázatközösség jegyében a bajba jutott takarékokat kigórják a szövetségből. Az új állami bankokat inkább hagyjuk is.

Urizálás

Én nem hiszek abban, hogy egy vezető politikusnak panelban kell laknia és a kilences busszal kell közlekednie. Akkor sem, ha ez Dél-Amerikában menő. De az elfogadható szint és a magától növő lakások, szaporodó nyaralók, elfelejtettem mondani, hogy ez is van kérók túl vannak ezen a szinten. Annak idején Gyurcsányt szétszedték, mert Bécsig ment Tina Turnerért, most meg Kósa Lajos nem érti, mi a baj az Új-Zélandi Rolling Stones koncerttel. Baszakodásnak veszi Rogán és Szijjártó, hogy annyiba került a házuk, amennyit legálisan nem tudtak összeszedni. Anyukától kapták a különbözetet, csak nem baj. Aha. Ez civileknél annyira hihető, hogy a navosok, már nyalják a szájukat. A fiú már majdnem hét, dukál egy 180 négyzetméteres kéró, nem értem, mi a baj. "Hogy bunkó vagy, az nemcsak neked baj, de hogy nem tudsz róla, az a legnagyobb baj."

Önmagát felszámoló ellenzék

Abban, hogy Orbán Viktor röhögve nyert három választást, nem csak a rezsicsökkentés és a választási szabályok finom átírása van benne. A legfőbb ok az alternatíva teljes hiánya, az úgynevezett ellenzék konstans öntökönszúrása, felőrlődése. Van egy bukott MSZP, amely hálsten a büdös életben nem fog többet kapni 15 százaléknál, meg a többi kicsi, s ezek mind azzal voltak elfoglalva, hogy egy kibaszott hellyel többet kaparjanak ki maguknak a parlamenti patkóban. Viktorfikán kívül kifelé semmit se mutattak, s hiába vannak köztük elfogadható arcok, az egész masszára joggal mondta azt a választó, hogy ilyen banda nem kell. 

Szívató- és bosszúadók

Egyszerűen nincs annál alávalóbb, mint mikor egy kormány azzal fenyegetőzik, majd tesz róla, hogy a dolgok úgy alakuljanak, ahogy azt elképzelte. Hatéves korig jellemző, hogy a gyerekek önkényesen átírják a játékok szabályait, hogy mindig nyerjenek, de később kialakul az úgynevezett etikus viselkedés. Kormányuk ötéves: majd kimennek a szaros multik, majd megadóztatja a kamuzókat, majd akkor lesznek nyitva a boltok, amikorra valaki megálmodta. Az Rtl szopatása nem azért gáz, mert szegény most adózik. Hanem hogy ezt a hatmilliárdot lételemnek tekintették, azért kellett, mert e nélkül mi lesz a költségvetéssel, jaj, miközben ennyit szórnak kisfiúk focioktatására. Simán, már reflexből megy olyan törvények megszavazása két nap alatt, amelyek kimondott célja adott cégcsoportok szívatása. Fasza, hogy Áder visszadobta kötelező nyereségről szólót, de ki hiszi el, hogy jövő héten nem megy át csont nélkül?

Paksi bővítés és titkolózás

Maga a keleti elköteleződés is zsákutcának tűnt már egy éve is, pedig ki gondolta, hogy a ruszkik megnyekkennek 2014 végére. De Paks önmagában is a Fidesz egyik fő bűne. A jelenlegi reaktorok jól elvannak, minden szakértő egybehangzóan állította, hogy kurvára ráért volna még a döntés jó pár évet. Valamiért mégis meg kellett kötniük az üzletet. Ez önmagában iszonyatos felelőtlenség, de az, hogy titkosítják az információkat, hogy véletlenül se tudhassuk, milyen konstrukció keretében adósítják el az országot évtizedekre és szolgáltatják ki teljesen az oroszoknak, végképp aljas cselekedet.

Matolcsy kiskirálykodása és pénzszórása

Az Orbán-rendszer gátlástalanságának talán legeklatánsabb példája, ahogy hagyják garázdálkodni a Matolcsy György nevű félnótást. Normális országokban szánalomból fizetnék állampénzből a gyógykezelését, nálunk egyre nagyobb hatalommal bír, idén elkezdte elkölteni a forintgyengülés és a kamatcsökkenési ciklus nyomán a jegybankban keletkezett nyereséget. Azt mondja, az nem közpénz - na itt rúgták volna ki mindenhol a józan világban. De ő megteheti, hogy 200 milliárdot költ unortodox faszságai terjesztésére, áron felül zsákol egy valag hót felesleges ingatlant, majd arra a szintén zenész haverja által vezetett egyetemre iratkozik be még egyszer doktorizni, ahol az ő könyve is tananyag.

Kitiltások, korrupt adóhivatal

Az év vitathatatlanul legdurvább sztorija az akárhány figura kitiltása az USA-ból. Nem maga az aktus, elvégre vannak arrafelé furcsaságok, a Buena Vista Social Club nyolcvan éves tagjai sem léphetnek a szabadság földjére, mert kubai komcsik. A Vida Ildikó és tágabb köre azonban súlyos korrupciós ügyek miatt kapott tilos táblát. Hagyjuk a konteókat, nincs itt semmi háttérbiznisz, az egész régió rohad a korrupciótól, mi meg jobban teljesítünk. Az indokolatlatlanul nagy pofánk pedig irritáló. A botrány ráadásul itt nem is állt meg. Mert derültek ki egyéb részletek is, gyakorlatilag a lesajnált Horváth András már-már misztikus dossziéja utolsó szóig igaz. És az érintett, Vida, meg van sértődve. Valójában nem tolmács kell neki, hanem pár feles, hogy elüsse az időt, amíg végképp szénné égeti magát. Az pedig magáért beszél, hogy a Habony-félék égető szükségét erezték, hogy idióta képeket nyomjanak az arckönyvre: ők aztán nincsenek kitiltva.

Nem semmi év volt 2014: amikor már épp azt hittük, hogy a rezsim megingathatatlan, a hatalmasok egymásnak estek és maguk indították el a Fideszt a bukáshoz vezető úton. Csak így tovább! Évértékelő sorozatunk első részében személyes impulzusok a blog szerzőitől, aztán jönnek már megszokott tízes listáink is a legnagyobb bukásokról és a kúlságokról.  

Miki manó mesél nekünk

Amikor tavaly írtuk az évértékelőt, főleg sápítoztunk azon, hogy milyen mélyre süllyedt a közelvárás a hatalommal szemben. Nehezen volt felfogható, hogy bármi ocsmányságot megcsinálhatott a kormány, a népszerűségük nem bírt csökkenni. Tudtuk, hogy folytatódik a Fidesz-éra, ez volt az utolsó mondat a posztban: „jobb lenne elfelejteni ezt az évet, de simán lehet, hogy ha az ámokfutás az újraválasztás után még intenzívebbé válik, távolabbról visszatekintve a 2013-as híg fos is elixírnek látszik majd.” Kiderült, hogy igen is, meg nem is. Az ámokfutás valóban folytatódott, de már nem tett rá magasról a nép. Mert a helyett, hogy az újabb biztos négy év birtokában a nagyfaszú legények megegyeztek volna a kurvákon és elkezdtek volna kulturáltabban kormányozni, belülről is rohadni kezdett a Fidesz. A pár ember által irányított döntéshozatalban így a kormányzásra szinte nem is maradt idő.

Az év első felét akár el is felejthetjük, akkor még minden papírforma szerint ment. Vérlázító ocsmány húzások következmény nélkül: a Paks nevű gigaelkúrás és a részletek eltitkolása a kutyát se érdekelt, mint ahogy a központosítás folytatódása se, noha például a tankönyvpiac átalakítás során már az előző évben is elég sokan látták testközelből, hogy mekkora károkat okoznak. Az igazából érdekes dolgok a választás után történtek. Azt lehetett gondolni, hogy kiszámíthatóbb gazdaságpolitika, nyugodtabb időszak következik, ehhez képest botrány jött botrány után és hihetetlen mértékben amortizálódott a Fidesz brand.

Az egészben a legdurvább, hogy ha nagyon leegyszerűsítjük, az látszik, hogy a győztesek kezdtek el marakodni a koncon. Noha már komoly ellentétek feszültek a tábornokok és a kincstárnokok között, a csatába vezető úton még nem ütötték egymást. De ahogy ippeg meglett az újabb kétharmad, már a legyőzöttek hullája felett elkezdték egymást gyepálni. A legélesebb frontvonal nyilvánvalóan Viktor és Lajos között alakult ki, közben mindenki elkezdett helyezkedni, olyannyira, hogy a karácsonyi Lázár- kirohanás után már szinte nem tudni, ki hol áll, ki kinek nyal és kinek lekötelezett a narancsos belharcban.

Az urizálós sztorit nem is érdemes külön kezelni, a fővezérek harácsolásáról nyilvánvalóan a párton belüli konkurensek szivárogtattak a sajtónak. Fontosabb volt a másik befeketítése, mint a népszerűség, persze azzal kurvára nem számoltak, hogy közben orbitális bakik csúsznak a kormányzásba is, s a kettő együtt beindítja a bukáshoz vezető spirált, a népszerűség hihetetlenül gyors zuhanását. Amit nagyon elkúrtak: a reklámadó és a netadó. Előbbinél az RTL felvette a kesztyűt és már naponta sokmillióan értesülnek a Fidesz szarházi húzásairól, ami ellen egyelőre képtelenek fellépni, a röhejes netadó pedig végre utcára vitte a népet, amivel egy nagyon komoly gát szakadt át a társadalomban.     

A civilek vegzálása, a kaszinómutyi, az újabb dohánymutyi és a többi szokás szerint elgurult volna. Szarta volna le a nép, hogy az MNB-t már nem csak szétcseszi, de szét is lopja egy Matolcsy nevű debil, ráadásul egy hasonlóan fogalmatlan nímand rohaszthatja le külügyet is. De ha a belső válságból fakadó elképesztő hibák és az összes fideszes húzónév besározódása sem volt elég, a kitiltási balhé betette a kaput. Egy profi jenki karrierdiplomata hónapok óta röhögve törli fel a padlót a teljes narancsos vezérkarral, az emberek pedig ráeszméltek, hogy igen, ezek iszonyatosan korruptak. Talán még jobban, mint elődjeik.

Itt tartunk 2014 végén. Amikor már épp nem vártuk volna, feleszmélt a nép és átlát Orbán Viktoron. S ami a Vezér számára a legkellemetlenebb, jórészt saját emberei ébresztették fel a dühöt. De a lényeg most jön. Abban majdnem biztos vagyok, hogy Viktor nem lesz képes megállítani a zuhanást, de abban nem, hogy meg tud jelenni egy életképes és vállalható alternatíva. Ezzel együtt, ha 2013 a kiábrándulás éve volt, 2014 újra a reménykedésé lett.

Géza szerint a világ

Amikor a szénnné doppingolt tag versenyez a falábúval - így jött ki a kétharmad, és jött volna ki akárhányszor, ha 2014 októberének elejéig számolunk. Vagy október 23. vagy november 1. tök mindegy, az idei három választás idejére a Fidesz összetákolta magát mint egy botoxban bízó hollywoodi buksza. Jó volt, szép volt, kár hogy megszólalt és közben kiment az idegméreg hatása.

Nyilván irtózatos röhögés lenne az egész év, egy baromi izgalmas és nevetséges történet, ha éppen nem azzal büntetne az Isten, hogy itt éljünk. Mert így úgy kábé november tájékán már a pofánkra fagyott a mosoly. És nem azért, mert egy sor figura nekiállt utcára vonulni, hanem azért, mert ez az egész kezdett kissé túlnőni az érintetteken. Nem, leszarom, hogy a Heti Válasz karácsony előtt három nappal rájött, hogy nem akar Petry csészébe hugyozni (direkt volt, még mielőtt...), ez már sokkal korábban vállalhatatlan lett. Az összes lakásvásárlós, közbeszerzésen indulós, ott milliárdos megrendelést nyerős, stadionfejlesztős, törvényt módosítóst kurvaannya kábé a tökömet telerakta.

Az egész csimborasszója nem Orbán Récsöl idiotizmusa, nem. A kis luvnya egyszerűen fogalmatlan. Igen, Récsöl, minden metafora nélkül az emberek zöme szop, és nem kedvtelésből. És hiába szereted az apukádat és szeretnéd, hogy ő a történelem faszagyerekei blogban a jövő héten szerepeljen, nem fog.

Az egész durvaság az általánossá vált nyúlás. Amelyben Orbán lényegében kispályás. Kit érdekel pár ezer hold (persze hogy érdekel amúgy) föld. Van helyette más, hetven milliós lakás (miatökömveleagond), és a többi hasonló szar. Töröcskei kartárs, aki nem baszott el semmit, elvégre csökken az államadósság (ezt Rogán mondta). Az, hogy bedöntött egy bankot nyílt visszaélések miatt, ki a szart érdekel? Vettünk két másik bankot, tessék oda tenni a lét. Jaj, már most megnyugodtam, főleg akkor fogok igazán jól aludni, ha Törő pajti majd beül az igazgatósági székbe.

Ennél is van megdöbbentőbb. Nem tudom, hogy a faszikáim ennyire nem értik, mi a stájz vagy ennyire nem érdekli őket. Mert ugye szerintük azért nem esznek a gyerekek a suliban, mert nem éhesek. És csökkent a szegélyek száma. Az Eurostat nyilván összekeverte Magyarországot Albániával, azért írkál hülyeségeket. Kár, hogy lassan mi is összekeverjük.

Klopédia esszenciái

Egy dolgot emelnék ki, az számomra tökéletesen megmutatja az évet. Ez a Műegyetem dolgozati kérdései. Indult egy navos cikizéssel, amelyre úgy reagáltak a kormányban, hogy megkérték az egyetemet, ne írjon hasonló kérdéseket. Csak halkan tenném hozzá, hogy ugye az új kancellárokon keresztül az ígéret szerint nem fognak beledumálni az intézmények ügyeibe. Ez az ígérvényt akkor már kezelhetjük a helyén a, a scifi regények környékén.

Aztán ezt követően az egyetem kínosan ügyelt arra, hogy lehetőség szerint minden zárthelyin legyen egy kérdés, ami Vida Ildikóval vagy Orbán Viktorral foglalkozik - Orbán hatalmi hálója volt a legkeményebb. Majd kegyelemdöfésként jött a minden kifejezés csak matematikai jelentésében használatos. Nem csak azért zseniális ez a húzás, mert az intézmény kinyilvánította véleményét és nem hagyta magát megingatni. Azért is örvendetes, mert egyáltalán van ilyen.

Nemcsak fű alatti fújtatás és idegeskedés, hanem nyílt színen is bemutattak. Ez mutatja meg a legnagyobb erőt minden ostobaság, durvaság és arrogancia ellenében. Hogy egy oktatási intézmény vállalja véleményét és pimasz módon beint egy határozottat. Azt hiszem, ide érdemes járatni a gyerekeinket.