Ha eddig bárkinek volt kétsége arról, hogy van-e értelme az szja egy százalékával szórakozni, az a múlt héten megbizonyosodhatott: nincs. Az ügyészség szerint ugyanis nem bűncselekmény, vagyis nem sikkasztás az, ha a parlagfűirtásra felajánlott zsetont parlagfűirtás helyett cipőpucoló gépek vásárlására meg tököm tudja mi mindenre használják fel. Mindez jogászul: büntetőjogi szempontból ugyanis a költségvetési előirányzat megváltoztatása, és a kiemelt előirányzatra biztosítandó pénzösszeg más, hasonlóan fontos állami célra fordítása pedig – még ha az adózó ezt sérelmesnek is tartja – nélkülözi a jogtalan előnyszerzési célzatot (ami pedig a hivatali visszaélés tényállási eleme). Most azt a szinte jelentéktelen körülményt, hogy a hasonlóan fontos állami cél vajon mennyiben meríti ki, hogy a szart le lehet sikálni a cipőről a kapuban, én nem is hangsúlyoznám túl, mert valójában nem is ez a lényeg.

Hanem az, hogy egyre kevésbé van értelme ennek a felajánlósdinak. Évek óta nem sikerül megfejteni, hogy a parlagfűmentesítésre szánt pénzt mire költik - annyira évek óta, hogy ez teljesen rendszersemleges. Az egész totálisan ellenőrizhetetlen, mindig is az volt. Ennél már csak a nemzeti tehetségprogram és hasonló, még inkább konkrétumoktól mentes tematika volt rosszabb. 

Persze fel lehet ajánlani a pénzt valami egyháznak is, ha már az államban nem bízunk. De itt is az a helyzet, hogy ha nem a saját magunk által alapított Béla, Isten Üdvössége Prokarióta Egyháznak ajánljuk fel az egy százalékot, akkor már nem lehetünk biztosak a sikerben. Elég csak abból kiindulni, hogy a vasárnap a perselybe dobált húszasokról sem készül se feljegyzés se semmi, vagyis azt akár el is lehet inni, ha túl savanyú a misebor, akkor könnyű belátni, hogy más felajánlások sorsát sem ellenőrizhetjük megfelelően.

És a civilek. Sajnos az sem vegytiszta, hogy a 30 ezer szervezet és gittegylet közül mennyi a megbízható. Sőt a Gyermekrák Alapítvány botránya után kifejezetten ajánlatos óvatosan kezelni a könnyfakasztó sztorikat. Nem lehet tudni, hogy egy milliárdos költségvetésű szervezet mire költi a pénzt. Persze, kell készíteni kimutatást, de az lehet kábé egy sor is, nem kell számlákat bemutatni. Ráadásul a felajánlás egy részét működésre is el lehet költeni, de összességében is elég lazán kell elszámolni. Nem csak arról van szó, hogy itt most minden alapítvány csal. Inkább arról, hogy fogalmunk sincs, hogy műkedvelő hülyék vagy profik vezetik-e a kócerájt. Márpedig a töketlenkedés elég sok értékes forintot vihet a szemétbe.

Valamikor persze ígéretes kis cucc volt ez az egy százalék, de a banda azért eléggé felhígult. Emellett azt is érdemes megjegyezni, hogy kicsit más volt az értéke, amikor 40 meg 32 százalék volt az szja és most, amikor csak 16. Végezetül a 4,5 millió szja-bevallóból kevesebb mint kétmillió adja oda valakinek a pénzt, vagyis az emberek fele leszarja az egészet - persze ebben a félben benne vannak azok is, akik nem is fizetnek adót.

Ha mindenképp ajánlgatni akarunk, inkább olyannak adjuk, akiben bízunk, vagy amire rálátunk. Gyerek óvodája, iskolája, saját sportegyesületünk - már ahová járunk, nem amelyiknek az elnöke vagyunk. Ilyesmi. Szóba jöhet még az elhivatottság, vagyis ha valaki évtizedekig volt kertész, adhatja a pénzét valami botanikus kertnek. De ennél nagyobb falatot választani nincs sok értelme, különben lutri lesz, hogy a pénzünket hasznosan használják-e vagy csak beleszórják a szélbe.

Három történet, három idegesítő állami túlterjeszkedés, ez volt az elmúlt pár nap mérlege. Mind más szempontból érdekes és tanulságos: bunkó rapper szívatása, civilek vegzálása, tévétársasággal folytatott egyezkedés.

A Dopeman nevű alak sosem volt szimpi, nem ujjongtam az alternatív köztársasági elnöki bohóckodásnak sem. Mint tüntető rugdosta Orbán Viktor purhab fejét, emellett bazdmeg kifejezés mellé illesztett Himnusz idézetet. Na és, kérdeznénk egy átlagos országban. Itthon azonban mindkettő miatt nyomozást indítottak. Most még a Viktor-fej rugdosás egzakt, hogy mondott-e ott és akkor olyat, hogy bárcsak az igazi lenne vagy mittudomén. Ebbe még bele lehet kötni.

De őszintén szólva szánalmas azért előállítani valakit, mert egy hungarocell szobor fejét rugdosta. Ezt általában elintézzük azzal, hogy anyám, ez mekkora bunkó és kész. Ha totál fölháborítónak tartja ezt a társadalom, akkor majd nem megy el a koncertjeire és nem nézegeti a tubuson. Ha meg nem tartja totál fölháborítónak, akkor a rendőrség ne buzgolkodjon itt. A Himnusz ügyében nem megy sittre Dope, mert mint a nyomozás megállapította (WTF), nem a Himnuszt gyalázta, hanem a rendszert. És ha a Himnuszt figurázza ki, akkor mehet a sittre? Jövőre a János vitéz is a védett értékek közé tartozik, és ha valakinek nem tetszik a felező 12-es, mehet Vácra? Hát gratulálok.

A másik fejlemény az volt, hogy a bíróság megállapította: az Ökotársnál semmi keresnivalója nem volt a rendőrségnek, gyanú és minden indok nélkül csaptak szét köztük, mert semmi, de az ég egy adta világon semmi bizonyítékuk nem volt arra, hogy az alapítvány bármi sunyiságot csinált volna. Ez annak fényében is érdekes, hogy a Gyermekrákos maffiafőnökhöz nem szállt ki ilyen elánnal a szerv, pedig ott aztán volna mit kapargatni. Sebaj, most már írásban is megvan, hogy a rendőrség politikai megrendelésre is simán kiszáll, ha a megrendelő kellően fontos ember, mondjuk Lázárnak hívják.

Ennek fényében sorra lehet mondani a szerveket és intézményeket, amelyek a kis gombócokat jelentik a kormány ostorának végén. Kehi több civil szervezet ellen, a NAV a tüntetők ellen - amikor a Milla még működött, a szervezők magánszámláira érkeztek az adományok a szervezésre, s két napon belül a NAV már indította a vagyonosodásit, hogy sikkasztottak-e vagy sem.

A harmadik az RTL kontra kormány társalgás. Persze a mindig egyenes derekú Népszava már szétkürtölte, hogy az RTL lefeküdt a kormánynak - az a Népszava, amelyik körbesírta a világot, hogy a gennyes kormány náluk nem jelentet meg kolumnás imázshirdetést, bezzeg más lapokban igen. Pedig a lényeg nem is az, hogy a tévé anyavállalata belement abba, hogy szolidabb híradóért cserébe kisebb lesz a reklámadó. Hanem az, hogy ez egyáltalán felmerül. Persze, tudjuk, hogy eddig is ez ment, de most Viktor alá is írta és le is pecsételte: az állam zsarolásra használja az adórendszert.

A reklámadó ahogy van, a zárva tartás, a bankadó adott passzusai, a boltnyitási tilalom, a veszteséges boltok kötelező bezárása mind arról szól, hogy adott céget és csoportot szétfingassanak. De eddig ezt elkamuzták olyan szánalmas dumákkal, mint ez minden cégre vonatkozik, más is fizeti, nem csak a multi, bárki mentesülhet alóla, ha eleget tesz az előírásoknak satöbbi. Az RTL történet azért más, mert itt frankón az ment végig hír gyanánt, hogy ez a deal: kicsi Récsölről nem mondtok semmit, cserébe kisebb lesz az adó. Nem az a kérdés, hogy az RTL lefekszik vagy sem, még az is mindegy, hogy valójában ki keresett meg kit, Viktor a tévét vagy a tévé a Viktort.

A gáz az, hogy ez az ajánlat végig ment a sajtón és a kormányszóvivő nem kérte ki magának azonnal. Nem állt ki az arrogáns kopasz a buta kolléganőjével együtt, hogy kérem, a kormány nem zsarolásra, hanem a bevételek biztosítására alkotta meg az adótörvényeket, visszautasítjuk még a feltételezést is. Nem volt ilyen, hanem egy nagy beismerő kuss van. Mert hát egyértelmű, hogy szívesen adnának valami hasonló ajánlatot. És ez mindennél alávalóbb egy kormánytól.

Vannak pofátlanul hazug, de kellően gógyis politikusok, akikről azért tudható, hogy nagyokat röhögnek magukban azon, hogy sokan elhiszik a kamujukat. Ők a legveszélyesebbek, de kellenek melléjük a második vonalba igazi sötét hülyék, akiknek ugyan épeszű önálló gondolatuk nincs, de nagynak képzelik magukat. Kavarni tudnak, helyezkedni is, másokat kitúrni, de semmit se tesznek hozzá az ország előrejutásához, csak igazi potyautasok, gennycsimbókok a nemzet seggén. Összegyűjtöttük azokat a formákat, akiktől arcunkat kezünkbe temetjük és csendben ingatjuk buránkat, fájdalmasan feljajdulva: ennyire ostoba nem lehet valaki! Sokáig pöcsöltünk a szelektálással, végül ők fértek fel szigorúan szubjektív listánkra. Elnézést azoktól, akik kimaradtak, talán majd jövőre. Röhögni szabad, de a fikát is jól bírjuk.

Selmeczi Gabriella

Aki a legtöbbet tette azért a politikusok közül, hogy növekedjen a szőke nős viccek népszerűsége. A bambán nézés világbajnoka, akit a kiflis ügyben még sajnáltunk (nálunk is rendszeresen letol a kölök a pénztárig egy fél péksütit), s megtehette volna, hogy elücsörög a háttérben és kitol még néhány gyereket. De ő beleállt a legleprább hazugságkampányba, amit a Fidesz valaha nyomott: az egy dolog, hogy a nyugdíjrablás idején minden érv kamu volt, minden ígéret hazugság, de a nő láthatóan elhitte azt, ami kibuggyant csálé fogai ketrecén - bérelt helyet szerezve magának a listánkon.

Kurucz Éva

A nő, aki még a félreütést is rezzenéstelen arccal olvasná fel, annyira fogalma sincs semmiről. Valaha voltak olyan kormányszóvivők, akik tudtak beszélni és gondolkodni egyszerre, emellé pedig még bunkók sem voltak. Ezek az idők elmúltak. Van most egy arrongáns bunkó Kovácsunk és egy vérlázítóan buta nőnk. Akinek ez a szende típus bejön, az legalább örülhet. A többi szörnyülködhet azon, hogy egy pontosító kérdésre a nő ugyanazt az undorító mondatot papagájkodja vissza, amely a kérdést generálta. Például: A kormány álláspontja világos a kérdésben. Vagyis nem vonják vissza a termékdíj törvény módosítását? ...A kormány álláspontja világos a kérdésben. Gratulálunk, Évike!

Molnár Csaba

A zsebgyurcsány, s ezzel mindent elmondtunk róla. Nem csak a gondolatait, de még a hanghordozását és a mimikáját is próbálja átvenni a nagy példaképnek, a seggén megülni soha nem képes legendás elkúrónak.

Tállai András

Mezőkövesd kiskirálya eklatáns példája annak, hogy egy ótvar nagy gyökér hiába vesz fel öltönyt és nyakkendőt, attól még ótvar nagy gyökér marad. Simán lehülyézi a másikat, ha nem ért vele egyet, gátlástalanul kihasználja, hogy pozícióban van, legyen szó polgármesterkedésről vagy államtitkári munkáról. Alkotni még nem tudott semmit, hülyeségeket beszélni viszont tud. Például Vida Ildikó nyelvismereti hiányosságait így kommentálta:  "Magyarországon a magyar nyelv törvényei szerint adóznak". Egyesek szerint mindenről a pia tehet, mi e tárgyban nem kívánunk állást foglalni, mert ebben egyáltalán nem vagyunk biztosak. Viszont az mért van bunkókám, hogy Kövesden jóval drágább a benzin, mint bárhol a környéken?

Horváth Csaba

Sötétségénél csak karrierizmusa nagyobb, nem csak az anyját, de az összes felmenőjét eladná egy huncut forintért, vagy egy tévészereplésért, ahol a Fideszt anyázhatja. Igazi demagóg senki, aki pofátlanul és gátlástalananul csak arra gyúr, hogy ellenfeleit befeketítse és a saját pozícióját erősítse. Nagy problémája, hogy nem adott neki elég agyi muníciót ehhez neki a teremtő, ezért sorozatosan keveredik cikibbnél cikibb helyzetekbe, utoljára amikor lebékemenetesezte a normális civileket csak azért, mert pozitívat mertek mondani Vitézy Dávidról. Állandó kavarása azért is nagyon káros, mert többször is értelmes baller jelölteket túrt ki a budapesti politikai színtéren különböző választások előtt.

Dúró Dóra

A lyány, aki feljött Pestre érettségi után és megcsinálta a szerencséjét a kajla nácigyerek mellett. Az még nem baj, ha egy alig húszéves lány egy pasas miatt hirtelen elkezd focit nézni, bélyeget gyűjteni vagy akár politizálni. Az esztétikai különbségeket félretéve Dórika hasonló karriert futott be, mint Torgyánné Cseh Mariska: nulla ésszel lett férje révén parlamenti képviselő. Csak amíg a kiöregedett primadonna párton belül fogott magának pozíciókat, addig Dórikából jegyzőt csináltak. Nyilván azt gondolták, felolvasni tud. Pedig az elég nehéz, mert mondjuk meg is kell érteni, amit olvas. Az érettségiző szettben ülésező Dóri mostanában szerencsére inkább szaporodik és a Kossuth tér környékét is kerüli.

Mesterházy Attila

A párt nagy megmentője valójában semmit sem csinált, és ennek nem csak az az oka, hogy abban a helyzetben bajos lett volna bármit is csinálni. Mesterházy semmi máshoz nem értett, mint a párton belüli mozgásokat a maga sikereinek elősegítésére irányította. Mondhatnánk, hogy ez igenis követel némi észt, ám szerintünk egy pártelnöknek ennél sokkal nagyobb ívű tervekkel kell rendelkeznie. Ne feledjük, ez a figura miniszterelnök akart lenni. És egyetlen önálló gondolatát nem tudjuk felidézni. A legegyszerűbb mondatokba is belezavarodott, fintorgott és pofákat vágott, és komolyan elhitte: annyi elég a sikerhez, hogy levágta a három testőr szakállát.

Deutsch Tamás

Az ürge, aki még pár évvel ezelőtt is a jócsávó volt. Aki tök laza és sorra dugja a csajokat, néha odaflegmáskodik valami baromságot. És ennyi. Ma ez annyiban változott, hogy a csávóból egy középkorú pasas lett, aki még mindig azt hiszi, hogy menő az, amit harminc évesen csinált. Csatakos hajával, zsírosan csillogó arcával, kretén megjegyzéseivel inkább kínos jelenség. A bunkóság és pökhendiség mögött nincs hozzáadott érték, sőt mintha a twitteres suttyósággal saját butaságát próbálná leplezni.

Fónagy János

A semmihez sem értő, de jól helyezkedő, pökhendi szekértoló mintapéldánya. A közlekedéshez annyit konyít, hogy kissé megcsapta a mozdonyfüst, ezért szerinte a vonat szebb és jobb, mint a busz és ennek a leegyszerűsített baromságnak kell alárendelni a teljes közlekedéspolitikát. Utálja, ha vitatkozni kell valakivel, mert úgyis neki van igaza, persze ezt már az MSZMP-ben megszokta, de amúgy is csak óriási sötétség, ami kitölti szép tokás kobakját. Magánvéleménye soha egy szál se, amíg Viktor meg nem szólalt, kurva jó volt minden az útdíjjal, másnaptól elkezdte pont az ellentétjét mondani mindennek. Exportáljuk már Moszkvába, vagy Phenjanba!

Matolcsy György

Persze, már nem politikus, de kihagyhatatlan. Majd ha egyszer vége lesz ennek a narancsos rémálomnak, visszatekintve a rendszer elrettentő szimbólumává válik. Az egész életében államnak dolgozó, soha versenypiacon magát meg nem mérető, elképesztően dilettáns, de küldetéstudatos, a vele egyet nem értőkőn gátlástalanul átgázoló senki, aki egészen hihetetlen módon magas pozikba jut. Baromságokat csinál, de a bukástól mindig megmentik a környezetében feltűnő, szakembernek számító rendszerhű csinovnyikok, akiktől a kevés jó ötlet származik. Az, hogy 250 milliárdot költhet a pénzünkből faszságai propagálására, leírhatatlanul nagy szégyen.

De komolyan, van, aki pontosan tudja, hogy milyen kategória a gazdasági bevándorló? Nekem fingom sincs, csak azért kérdezem, de lefogadom, hogy másnak sincs túl sok ötlete. Csak akkor azt nem értem, hogy plö az ellenzéknek nevezett génbank miért nem kérdezte meg Orbán Viktort vagy Rogán Antalt, a két nagy gazdasági bevándorlózót, hogy pontosan miről tetszenek itt beszélni? Kit nem akarnak a magyarok látni? Kiket nem akarnak befogadni? (Abba bele se menjünk, hogy engem például senki sem kérdezett meg arról, miféle náció jelenléte tetszik vagy sem, de ezt már egészen kiváló posztban kifejtette bloggerkolléga.)

Az látszik bevándorló ügyben, hogy mindenki összevissza beszél nagyobbnál nagyobb baromságokat. Kósa énmármindenhezértek Lajos is kifejtette a véleményét, hogy meg kell különböztetni politikai (?) és gazdasági (??) bevándorlókat. És évente 42 ezer menekült kérelmezi a letelepedést, de csak pár százan kapják meg, és hát a fennmaradó rész jelenthet problémát (???).

Most azt leszámítva, hogy Kósa szerint potenciális terrorista az a menekült, aki nem maradhat az országban, az is roppant érdekes, hogy elegánsan össze lettek itt mosva a fogalmak. A menekültek, az illegálisan az országban tartózkodók kurvára nem keverendők össze a bevándorlókkal. Vagyis a pesiti kínaiakkal, akik kétes hátterű termékeket árulnak és sült banánt gyártanak nagy üzemben. Az itt tanult diákokkal, akik itt maradtak melózni. És igen, a jobb élet reményében ide érkező és itt boldogulni akaró figurákkal. Lehet nem szeretni az albán pékeket, mert nem is kenyeret árulnak, hanem ipari szemetet. Ez azonban nem terrorelhárítási hanem fogyasztóvédelmi kérdés, és ennyi erővel a kínaiak is veszélyesek, mert hamis pólókat árulnak.

Ezek a bevánorlók épp olyanok, mint azok a lengyelek, szlovákok, románok és magyarok, akik Londonba cuccolnak egy jobb élet reményében és inkább ott maradnak. Mi mit szólnánk hozzá, ha bennünket a brit miniszterelnök egy kalap alá venne azokkal, akik megpróbálnak valahogy besunnyogni Angliába, és buszról hajóról, vonatról szedik le őket? Gondolom, eléggé felidegesítene mindenkit, elvégre mi elképesztően értelmes nép vagyunk, és Cameron megcsókolhatja a seggünket, amiért mi hajtjuk ott neki a GDP-t.

Szóval kikről is beszélünk? Az illegálisan Magyarországra szökdösők már számosságukat tekintve sem tehetnek ki akkora tömeget, mint azok, akik legálisan, munkavállalás reményében érkeznek az országba. És egyébként is viszonylag jelentős a két csoport közti különbség.

A kormány részéről érthető, hogy ezt a kettőt igyekeznek összemosni. Elvégre elég nagy taplóság volna azt állítani, hogy az a vietnámi vagy arab eladó nekünk itt potenciális ellenségünk, ellenben ha összemossuk az ide szökdöső, határőrséggel összeverekedő, nincstelen és minden bizonnyal nyelvtudásbéli hiányosságokkal küzdő határsértővel, akkor már szinte nyert ügyünk van. Ezeket elég könnyű nem szeretni, a magyarok egyébként is hajlamosak a pirézkedés jegyében elintézni a menekültügyet azzal: húzzanak innen a picsába, ahova akarnak, csak innen el.

Azt viszont nem értem, hogy például a mindig tragikus arcot vágó Széll Bettike miért nem kéri ki magának ezt az összevissza beszédet. Miért áll ki a menekültek mellett, hogy hát ez vérlázító, így beszélni szegényekről, ahelyett, hogy kijelentené: a kormányzati duma csak félrevezető bullshit. Mert valójában az a vérlázító, hogy a kormány egyszerűen megpróbálja kriminalizálni az összes itt élő, de nem itt született embert.

A bevezető és elkerülő szakaszok fizetőssé tétele, illetve a változtatás körül kialakult szerencsétlenkedés pontosan olyan, mint maga a Fidesz-kormányzás: pénzsóvár, kapkodó, dilettáns, agresszív, észérveket semmibe vevő, velejéig hazug. Dokumentáltuk már két posztban, hogy mennyire szánalmas ez az egész, most, hogy lassan kialakul a végső verzió, a nagy fideszes elkúrásnak öt olyan idézettel állítunk emléket, amelyek jól illusztrálják a kormányzásra imént használt jelzőink helytállóságát.

Az első szakaszban ugyebár bejelentették az irgalmatlan baromságot, de mivel a főnök nem adott még jelet a puhításra, baszta valahol a rezet jó sokáig elfelé, a sameszok válogatott faszságokkal próbálták magyarázni a vállalhatatlant. Íme az első a kopasz papagájtól:

Kovács Zoltán kormányszóvivő elismerte, hogy csúsztak hibák az új útdíjrendszerbe – ennek ellenére nincs ok a sietségre. Január 31-ig figyeli a nemzeti fejlesztési tárca az útdíjrendszer hibáit, ezután jöhet annak felülvizsgálata. Ultimátumokra viszont a kormány nem reagál. Kovács úgy vélte, hogy az új útdíjrendszer előnyös az autósok többségének.

A legvérlázítóbb: nincs ok a sietségre. Egy nappal a bevezetés előtt jelentették be, hogy mi merre hogyan, teljes a káosz, de ők kurvára ráérnek. És a jogos kritikákat ultimátumnak nevezni, igazi Kovács-féle taplóság.

Aztán jött a mocsári ragya:

Nem változtatna az útdíj jelenlegi rendszerén a kormány rezsibiztosa, noha már több kormánypárti politikus a januártól fizetőssé vált útszakaszok felülvizsgálatát, a matricarendszer megváltoztatását sürgeti. Németh Szilárd szerint erre azért sincs szükség, mert az autósokat kárpótolja az olcsó benzin.

 Aha, a benzinárcsökkenés, amihez semmi közük. Tehát ha egy kedvező világpiaci folyamat miatt valami pozitív változás éri a fogyasztót, akkor normális, ha azt a kormány elveszi. De ez azt is jelenti, hogy elismerte: összességében egy új sarcot vetettek ki, nőnek az autósok terhei.

Aztán jött Viktor és rendet vágott:

Szakmailag bonyolult, politikailag érzékeny téma ez, ezért van mindig próbaüzem. Amit most hallunk, az a próbaüzem gépházzaja. Ez egy hónapig tart. Bíztatok is mindenkit, hogy most tiltakozzon, most mondja el, mi a gondja. A megyei matricát mindenki támogatja, akik csak munkába menet egy-két megyét használnak. Ha valaki a szomszéd megye első lehajtóján lejön az útról, valóban értelmetlen két matricát vennie.

Ezernyi kérdés: ha bonyolult, miért nem vitattátok meg? Ha érzékeny, ugyanez merül fel. Ne biztass kamuból tiltakozásra, 10 napja ez megy. A megyei matricát értelmes ember nem támogatja, mert sokkal racionálisabb lett volna nem a megyehatároknál, hanem például lehajtóknál, vagy régióknál meghúzni a határokat, a 4 kilométeres Veszprém megyei szakasz nonszensz volta a legjobb példa erre. De a lényeg a vége: a főnök kiadta az ukázt, hogy minden addigi duma megy a lecsóba, a megyehatárokon átmenve nem kell új matrica a következő lehajtóig.

Következik kétszínű Fónagy két mondása két nap különbséggel, bónusszal a végén. Az első kapásból önellentmondás, most akkor nem zúdul nagyobb forgalom, vagy ha a hosszabb utat választja az autós, akkor mégis? De a lényeg, hogy az elsőben keménykedik, hogy marad minden, a másodikban meg azt mondja, hogy jogosak az észrevételek, változtatnak. Az egész szarságot kielemző tanulmányokhoz meg mi köze a népnek? És ki heccelte az embereket, te szerencsétlen? Gyurcsány?

Egyetlen településre vagy városrészre sem zúdul az eddiginél nagyobb forgalom. Lehetséges, hogy a felheccelt emberek egy ideig nem vesznek megyei matricát, hanem a belső utakon próbálnak majd eljutni úti céljukhoz, de ezek a próbálkozások idővel elhalnak. Az emberek nem szamarak, felismerik az érdekeiket. Mindenki szabadon eldöntheti, hogy hosszabb utakon, nagyobb üzemanyag-fogyasztás mellett, lassabban ér célba, vagy matricát vásárol. (...)

Azt is méltányolhatónak, illetve ésszerűnek nevezte, hogy bizonyos helyeken, ahol jelentős forgalom terelődne át például belterületi utakra, ott változtassanak a besoroláson. Ugyancsak ebbe a körbe sorolta azokat a helyeket, ahol nincs alternatív elérhetőségi útvonal. (...)

Vannak tanulmányaink, de ezeket később hozzuk nyilvánosságra.

Egy kedves kommentelő, anonymand emlékeztetett minket arra is, hogy Viktor először azt kamuzta, hogy uniós kényszer a nullás fizetőssé tétele, pedig pont ellenkezőleg az EU miatt tudott ingyenes maradni néhány szakasza.

Az pedig már csak a hab a tortán: a fideszes polgármester béna trükkel próbálja elérni, hogy városa, Kaposvár elkerülője ne szopja be az útdíjat. Már egymás között se tudnak értelmesen beszélni a narancsosok, házon belül, egymás ellenében is a kiskapukeresés, mutyizás megy 

Szita a mostani tárgyaláson azt javasolta az államtitkárnak, hogy a januártól fizetőssé vált 61-es út legyen inkább kiemelt főút vagy főútvonal emelt sebességű szakasszal. Így Kaposvár két legyet ütne egy csapásra: ugyanúgy 110 km/h maradna a sebességmaximum, viszont nem kellene Somogy megyei matricát venni az útra. Az útdíjrendelet ugyanis csak az autóutakra vonatkozik, a főutakra nem.

Végül a tahóság csimborasszója: tegnap nagy arccal bejelentették, hogy immár lehet mobilfizetéssel is e-matricát venni. Valóban gigantikus siker, hogy a bevezetés után 20 nappal megnyílik erre a lehetőség. Arról viszont még mindig egy szót se hallottunk, hogy a káoszban, türelmi időben útdíjas szakaszra tévedőkre kiróni tervezett 1470 forint/matrica büntetését elengedjék.Ráadásul a mobillal megvehető matricák között ott van a Veszprém megyei is, noha ez a szomszéd megyék első lehajtóinak használhatóságával értelmetlenné vált. Na most tessék valakiknek gyorsan elhúzni a sunyi picsába. 

FRISSÍTÉS: az elmúlt napok sajtóértesüléseinek megfelelően visszakoztak néhány kérdésben. Végre azt is benyögték, hogy nem kell büntetést fizetniük azoknak, akik most, utólag vesznek matricát. Így aki az eddigi fenyegetések hatására gyorsan elbumlizott az ügyfélszolgálatokra és kifizette a büntetést, az baszott rá a legjobban, mehet újra visszakérni a pénzét. És most már hivatalos, hogy elég három matrica a Balatonra, a Veszprém megyei értelmét vesztette, mégis árulják tovább.

Mi meg azt hittük, hogy Matolcsynál nincs dilettánsabb jegybankár a földön. Jó érzés, hogy van, de egyszerűen értetlenül állunk a történések előtt. Amit Thomas Jordan vezetésével a svájciak csináltak, az már most bekerülhet a Guniness rekordok könyvébe a tök feleslegesen legnagyobb pusztítást végző jegybanki döntések kategóriában.

A magyar kormánynak és a megmentett devizahiteleseknek óriási mázlijuk van a miatt, hogy épp most, pár hónappal a forintosítás után gurult el a gyógyszer Svájcban. (Még mielőtt a trollok számon kérnék: igen, kitűnő ötlet volt a kormány részéről a piaci áras forintosítás, de ha már ezt választották késtek vele nem is kicsit. Másrészt azzal, hogy ahogy szelektáltak a bekerülők között és a mentés többi részével továbbra sem értek egyet.) Talán nem túlzás azt mondani, hogy ebbe a csúcskreténségbe többen fognak belehalni, mint a Charlie Hebdo elleni terrortámadásba.

Az elképesztően nagy tőzsdei veszteségek időszakában eddig is megnőtt az öngyilkosságok száma, meglepő lenne, ha ez másként lenne a 2010-es években. Márpedig itt most alsó hangon is több százezren buktak vagyonokat, vagy akár mindenüket. Van ilyen máskor is, de most nem saját elcseszett befektetési döntésük, hanem nagyrészt néhány húgyagyú döntéshozó miatt. Persze az is egy döntés volt, hogy hittek a svájciaknak, meg abban, hogy a piacok alapvetően mindig működésképesek. Óriási baklövésnek bizonyult mindkettő.

Arról még lehet vitatkozni, hogy mennyit és mekkorákat kamuzhat egy jegybank. Ha nem akarja, hogy a piac elkezdjen valamilyen irányba spekulálni, nem árt, ha szándékait titokban tartja. De esetünkben nem volt semmilyen spekuláció, nem volt miért kommunikálni, az alelnök mégis bizonygatta, hogy a sáv fenntartása a rendszer erős pillére - aztán két nap múlva eltörölték a picsába. Tehát még egyszer, ez ordas nagy átkúrás, de egy befektetőnek bele kell kalkulálnia. Ezek a jegybanki pöcsök is csak annyira beszélnek poziból, mint az elemző, vagy stratéga, aki mindig azt a terméket ajnározza, amiből cége feltankolt, de az ára baszik emelkedni. Ezekre az úgynevezett szakértőkre se szabad hallgatni soha.

A gond tehát nem az, hogy nagyobbat blöfföltek, mint Orbán Viktor öt ünnepi beszédében együtt véve. Hanem az, hogy miközben egy fél év tapasztalattal bíró tréder is nagyjából meg tudta volna jósolni a pici reakciókat, ezek a tökök képtelenek voltak rá. Pontosan tudhatták, hogy iszonyat mennyiségű spekulatív pozi épült a piacon, s ha nem tesznek óvintézkedést, a frank felértékelődését korlátozó sáv eltörlésével pánikszerű zárások, majd kényszerlikvidálások indulnak el, megjósolhatatlan, kontrollálhatatlan folyamatokat indítva el az árfolyamban. Mégse tettek semmit. Ledobták az atombombát, aztán bementek a bunkerba és nézték a pusztítást: 40 százalékot ugrott a frank az euró ellenében, ilyenre a szabad árfolyammozgások bevezetése, 1971 óta egyszer sem volt példa. Ezerféleképpen lehetett volna csinálni úgy, hogy kontroll alatt tartsák az eseményeket, de ezek az idióták nem tettek semmit. Erre az elképesztő hanyagságra és felelőtlenségre valóban nem számíthattak a befektetők a világ egyik vezető jegybankja részéről.

Két nappal az események után még nem látni biztosan a következményeket. Az euró/svájciban a zuhanás akkora volt, hogy a menekülésre szolgáló stop megbízások sem tudtak teljesülni, a bankok kétharmada egyszerűen nem tudott árat jegyezni. Lehetetlen volt kimenekülni a pozíciókból, irgalmatlan veszteségekbe szaladtak bele sokan. Persze a jó oldalon álló mázlisták meggazdagodtak, de lehet, hogy csak papíron, mert a vesztes oldal nem biztos, hogy fog tudni fizetni. Az biztos, hogy a betett pénz többszörösét bukó ügyfelek tömegesen döntik csődbe a forex szolgáltatókat, nyilván hatalmas pereskedés is lesz még köztük arról, hogy kinek kell állnia a cechet.

Nagy hedge fundok mellett magyar befektetési alapok is hatalmasat szoptak, élükön a hazai befektetők egyik nagy kedvencével, az OTP Suprával. Globálisan akár komoly nagybankok is megrendülhettek, ez pár nap múlva derül ki. Utoljára a 2008-as válságban volt olyan, hogy piacok fagytak le a félelem és a bizalmatlanság miatt, na most néhány svájci farok elintézte, hogy hót feleslegesen leálljon a világ legnagyobb forgalmú piacának az egyik legfontosabb része.

Az egészben az a legdurvább, hogy magukkal is jól kikúrtak ezek az arcok. A paritást lazán megugorva több mint 20 százalékkal értékelődött fel a frank és még ki tudja, hol a vége.Svájc helyből baszhatja a versenyképességét, már tegnap beindult a bevásárlóturizmus Németországba, a jegybankjuk presztízse meg romokban. Meglepődnék, ha sokáig a helyükön maradnának.

Barcza György pályafutása mindig is nagyon izgatta a Mentális csapatot, nem véletlenül. Egy szép reményű, tehetséges fiatalember alakult át a szemünk láttára agyament fideszdroiddá, ami önmagában akár vicces látvány is lehetne. A dolog attól vált véresen komollyá, hogy az ember épp az agyhalál felé vezető úton kezdett el egyre jobb állásokat kapni a nemzeti együttműködés rendszerének csúfolt nemzetsorsrontó maffiaállamban, s a kérdés már csak az volt, hogy megálljt parancsolnak neki valahol, vagy felengedik komoly döntéshozó poziba. Nos bazmeg, naná, hogy az utóbbi lett.

Több mint két éve írtuk, hogy mióta beletojtak az ufók az agyába, hű szolgája lett a sötét birodalomnak. Mindig abból indul ki, hogy társadalmi érdek az, amit az Orbán-banda művel, s ehhez képest magyarázza ki a gázos gazdasági folyamatokat, menti a legordenárébb intézkedéseket. Tíz éve még csüngtünk szavain, amikor profi és korrekt elemzőként a rádióban hallottunk, de mire a Századvéghez került,teljesen megmakkant.

Amikor a Századvég megvette a Napi Gazdaságot, Gyurit küldték oda főszerkesztőnek. Pár hónap alatt a vállalhatatlanságig züllesztette a lapot, tele elképesztően benyalós interjúkkal, súlyos szakmai hibákkal, az RTL nem adózik sztorinál konkrétan bohócot csinálva magából és a lapból. Minden magára valamit adó újságíró távozott, Barczáék pedig inkább direkt politizáltak a gerinctelen Cusi könyvének kiadásával, de Jóbarát André karrierjét is ők indították el a korrupciós ügy teljesen elbaszott kirobbantásával. Épeszű külső szemlélő számára legalább akkorát taknyolt főszerkesztőként, mint Töröcskei Pityu bankvezetőként, mégis őt küldik Törő utódjának az Államadósság Kezelő Központba.

Két dolog miatt nagyon fájdalmas ez. Egyrészt Pitunak köztudottan büdös fingja nem volt az államadósság-kezeléshez, ott volt névleg, de a tényleges melót háromnevű helyettese végezte, egy olyan arc, aki egyrészt ért valamennyire a szakmájához, másrészt kellően simulékony ahhoz, hogy bárkit kiszolgáljon. Ha megmondják neki a kereteket, azon belül optimalizál. Ha unortodoxiában az volt a cél, hogy csökkenjen a külföldi kitettség, bátran adott értelmetlenül magas kamatfelárat a lakossági állampapírokra, hozzájárulva a bankok helyzetének rontásához. De a kollaboráns Borbély valahol mégis rezsimeken átívelő szakember. Most jön fölé Barcza, aki viszont úgy gondolja, hogy mindenhez ért, bármihez szívesen hozzányúl. Akárcsak példaképe, debil Matolcsy, ő is tévedhetetlennek gondolja magát, ezért sokkal veszélyesebb, mint elődje. Gyuriból kinézzük, hogy valami igazi unortodox faszsággal rukkol elő adósságkezelőként, amit átnyom a teljes szervezeten.

A másik, ami fáj: Barcza kinevezésével bebizonyosodott, hogy Matolcsy helyzetbe hozása nem egyszeri tévedés. A debil nem simán nagy spanja a vezérnek, hanem rendszerszinten is előnybe kerül az, aki megkérdőjelezhetetlen rendszerhűsége mellett tévedhetetlennek hiszi magát, az pedig bónusz, ha igen komoly mentális problémákkal küzd. 

Azon túlmenően, hogy fél év múlva már baromi hálásak lesznek a most kicsit megszeppent lapszerkesztők, amiért Viktor elengedte a kezüket, ez az egész sajtókezelés megdöbbentő. Nem érdekel túlságosan, hogy most ez a Simicska-Orbán háború újabb fejezete vagy Viktor már nem szeret olvasni, vagy valami egészen másról van szó. Az egész hozzáállás minden érintett részéről összességében pofaleszakító. A történet ugye annyi, hogy Viktor összehívta az úgynevezett jobboldali lapok vezéreit és közölte velük: nincs több extrawurst, nincs több állami hirdetés, neki ott a közmédia. Az érintett főszerkesztők pedig tudomásul vették ezt.

Eleve a kijelentéssel, mondván a kormány leveszi a kezét a sajtóról egy durva beismerő vallomást tett Orbán. Bevallotta, hogy eddig kézi vezérlés és direkt kifizetés zajlott ezeknél az orgánumoknál. Persze, eddig is tudtuk, hogy ez így megy, hogy a nagy nemzetvédő újságíróknak tollbamondták a tutit. És azt is tudjuk, hogy annak idején az MSZP is ezt csinálta, mondjuk kis különbség, hogy egy párt és nem a kormány diktálta, mit kell megírni másnapra, de mindegy, a cél ugyanaz volt. De eddig legalább ezt minden érintett titkolta, szégyellte, igyekezett bagatellizálni. De Viktor pacekba megmondja: eddig fizettünk azért, hogy ezt írjatok azt meg nem, most pedig már nem fogunk.

Hát bazdmeg. És miért? Mert már van a kormányzati kommunikációra más eszköz. Praktikusan a közmédia. Mert Lajosé a Közgép, akkor Viktoré a Közmédia, vagy mi a szar? Eddig azt lehetett látni, hogy a kormány és a Fidesz esetenként teljesen összemossa a kormányzati és a pártkommunikációt. Ennek legjobb, vagyis leginkább hányingert keltő példája az volt, amikor a jobban teljesít szlogent a kormány eladta húsz forintért a Fidesznek. Most viszont a közmédiát tekinti saját játszóterének Orbán Viktor. 

Az egész úgy néz ki, mintha korábban albérletben élt volna Viktor, de összebalhézott a tulajjal és kibaszás gyanánt inkább vett magának egy lakást a szomszéd pénzéből. Persze tudjuk, mi lesz a saját lakás sorsa. Az albérletben a falon lógó Viktor portrékat átmentik az új kéróba, de ott már a tapéta is halvány Orbán-sziluett mintás lesz. A padlószőnyegbe Orbán-idézetek lesznek nyomva, az ajtókon pedig "de jó vagy" feliratok buzdítanak majd a továbbhaladásra.

Kérdés, mi lesz a most elhagyott lapokkal. Vajon külön támogatás nélkül is folytatják a serény seggnyalást, mert hátha visszatér a főnök, vagy mert ezt már annyira megszokták? Vagy a pofonból felébredve nagy elánnal kezdik ekézni az eddig faszán teljesítő kormányt? Vagy átállnak a receptek, rejtvények és horoszkópok gyártására, mert az a biztos? Ki tudja. Az mindenesetre elég nagy pofára esés lenne, ha a közmédiás híradót senki sem nézné - már most sem nézik - s a korábban egész népszerű lapok afféle fél-konzervatív  fél-tökömtudjamilyen ellenzék gyűjtőhelyévé és szócsövévé válnának.

Alig kezdődött el az év, de a legpofátlanabb kormányzati beszólás díjat rögtön ki is oszthatjuk: Lézer János és bandája kitett magáért, sikerült olyan dumával nekiugraniuk a Tesconak, aminek lényegében minden mondata nettó hazugság.

A nagy Tesco, a brit anyavállalat köztudottan szopórolleren van, esik a részvényár, új góré jött, többször elkúrták az eredménybecslésüket. Van ilyen, de ennek pont kurvára semmi köze a magyar szituhoz, vagy legfeljebb egészen minimális. Az itteni cég eddig jól muzsikált, a csoporton belül a jobbak között volt, tök egyértelmű, hogy itt a kormány a vérbe szopatja az áruházláncot és az egybites narancsagyúakat leszámítva minden kultúrembernek világos, hogy ki akarja szorítani a piacról. De legalább volt mire hivatkozniuk Lázáréknek a támadáskor.

Nem érdemes végigmenni a Miniszterelnökség ocsmány dumáján, egy bekezdés is sok erre, de a lényeg az, hogy Lézer láthatólag bepöccent, a magyarság érdekében napi 20 óra munkára kényszerített aktatkukac meg ezt a fosanyagú szóhalmazt bírta kiizzadni magából, hátha végre mehet haza a kölkökhöz. Mocsok Tesco elkúrta, de a kormányt hibáztatja, a rájuk mért díjak emelkedésének, vasárnapi zárva tartásnak, veszteséges üzletek bezárási kötelezettségének semmi de semmi köze nem lehet ahhoz, hogy bótot zár és elbocsát a Tesco, melyet igazmondásra szólít fel János, a patyolattisztaság és őszinteség magyarországi nagykövete. Idéznek a Tescó-góré interjújából és azt a sületlenséget is van arcuk benyögni, hogy hiszen csak 2017-től él a boltbezárási kényszer, akkor aki most épít le, nyilván kamuzik. Mintha az életben nem láttak volna piacgazdaságban működő céget, vagy azt gondolják, a célközönségnek fogalma sincs, hogyan és mikor reagálnak a profitorientált vállalatok az őket sújtó szabályozási változásokra. A bezárásnál momentán az idei és a jövő év eredményét kell nézni, barmok, tehát amiről látják, hogy nem tudják nyereségbe fordítani, logikus, hogy már most becsukják.

Mindebből úgy látszik, hogy Jancsi az indexes interjútól pöccent be, de nem ez a helyzet. Az csak egy finom fricska volt, a lényeg, hogy a Tusko kitett az oldalára egy hirdetést, mely megjelent már máshol is, s melynek lényege: MARADUNK! A 20 közös év miatt, a munkatársak, a vásárlók, a beszállítók miatt. S még nagy betűkkel: MERT SZERETJÜK MAGYARORSZÁGOT. Ami nyilván egy ordas nagy kamu, szeretik ők a saját pénzüket, semmi mást, de ezt egy működő piacgazdaságban nem szokás a szemükre vetni (sok mást persze igen), erről szól az a mocskos kapitalizmus, aminél jobb működőképes rendszert sajna még nem sikerült senkinek bevezetnie. Így ha túllépünk a nagyzoláson, látjuk, hogy mit is akar mondani a Tesco ezzel a kis nyálas hirdetéssel.

Újmagyarul nagyjából ezt: bekaphatjátok ti az összes faszunkat, mi még akkor is itt leszünk, amikor titeket vasvillával hajt el a népetek a bús picsába.

Hasonló ez, mint amit az RTL Klub tett. Üzleti érdekük úgy kívánja, hogy beleálljanak a harcba. Kivonulni a kisker cégeknek és energiaszolgáltatóknak eleve bajos, marad az optimalizálás, felkészülés az úgyis mi bírjuk tovább játékra, közben pedig Goodfriend-szerű üzenetekkel, beszólásokkal lehet borzolni Viktorék idegrendszerét. Ez persze nem RTL, mert ők nem Lázár és bandája mocskait öntik minden este a nézők arcába, hanem a Teszkók a puszta létezésükkel és a mindig felemlegethető bezárások, kirúgások révén demonstrálják a kormányzat aljasságát. A plázákban a szombati tömegben ácsorgók is mindig tudni fogják, kinek köszönhetik mindezt.

Az van János, hogy én is baromi ideges lennék a helyedben. Cseréld gyorsan a gyerek kecóját még nagyobbra, mert hamarosan jó esetben is csak piaci áron teheted és pénzed se nagyon lesz rá. És még örülhetsz is, ha megúszod bírósági idézés nélkül.

Van úgy, hogy az ember elcsesz valami, de igazán, és ez az elcseszés mégis megbocsátást nyer, mert az illető az elcseszéssel összefüggésbe nem hozható munkája és teljesítménye felülírja, fel kell hogy írja a hibát. Lásd Stohl András, aki a sitt után visszament melózni és ezt igen jól tette. Aztán van, aki elcsesz valamit, de ezzel el is ásta magát, mert semmi értékelhetőt nem sikerült letennie az asztalra. Ilyenből sok van, tipikus példa a frissen szabadult asszonyverő szappanoperasztár. Ezen nincs nagy csodálkozni való.

Aztán van úgy, hogy az ember csődbe visz egy bankot. Na, mit kell ezen felháborodni, Homérosz is alszik néha, hát baszki, bankot is csődbe lehet vinni. Tudunk erre példát, Princz Gábor mellett ott vannak a Léman testvérek is, Amerikában ráadásul éveken át úgy hetente ment csődbe egy-egy bank. Szóval az a tény, hogy Töröcskei István gondos kezei alatt bedőlt a Széchényi Bank, az nem jelent semmit.

Kár, hogy a derék Törőnek ez a harmadik pénzintézete, amelyik rejtélyes módon feladja a harcot a piacgazdasággal szemben. A Szecska mellett ugyanis két takarékot is kikúrtak a nagy büdös kockázatközösségből, amelyek Töröcskeihez köthetők. Az most más kérdés, hogy ha muszáj volt kigolyózni a Demjánékat azzal a kifogással: nem volt elég erős az ernyőszervezet, akkor a most baromira erős anyabank és hálózat miért taszítja ki a kockázatközösségből a bajba jutott szövetkezeteket. Mindegy.

Szóval van egy ember, aki csődbe viszi azt a pénzintézetet, amihez csak hozzányúl, és ez az ember az Államadósság Kezelő Központ vezérigazgatója. Már ez abszurd.Hogy ezt a kettőt egyszerre. Mintha ez tök rendben lenne. Az ember benyújtotta a lemondását, amelyet most kiderült, nem fogadtak el. Mert ő amúgy marha jól végzi a munkáját. De ez most ki a faszt érdekel? Egy államadósságkezelőt bármilyen pénzügyes el tud vezetni, semmi sem indokolja, hogy foggal-körömmel ragaszkodjanak Töröcskeihez. Főleg, hogy a valódi munkát eddig se ő végezte, hanem a háromnevű régi motoros helyettese. Ez azt jelenti, hogy semmi szín alatt nem maradhatna a helyén, akkor sem, ha semmi köze nincs a sajnálatos eseményekhez. De még ha ő lenne a világ zsenije, akkor sem maradhatna ezen a poszton. Kaphatna kárpótlásul egy családi vegyes boltot vagy trafikot.

De az a helyzet, hogy van köze. A hivatalos álláspont az, hogy Töröcskei felelős a bank csődjéért. Vagyis a pap deklaráltan molesztálta a ministráns fiút, de mivel faszán hangsúlyoz a prédikáció alatt, maradhat. Töröcskei felelőssége ráadásul nem merül ki abban, hogy gonosz dolgozók elsikkasztották a bank pénzét, ő meg ezt nem vette észre. A bank ugyanis nem felelt meg az alapvető számviteli szabályoknak, elképesztően rossz minőségű hitelportfóliót hozott létre és ráadásul  egymilliárdot adott Princz Gábornak, illetve egy hozzá köthető, óbudai panelba bejegyzett cégnek.

Elvonatkoztatva mindentől, egy vállalatvezető ellen fix, hogy nyomozást kellene indítani hasonló esetben, a számviteli fegyelem megsértése legalább egy rutinvizsgálatot megér, nagyon helyesen. Fokozottan igaz ez, ha hárommilliárd forint közpénzt is beleszórtak a cégbe, további milliókkal pedig a kőgazdag betéteseket kártalanítja az állam az OBA szint felett is. De most akkor itt hogy lesz? Az ügyészség nyomozni fog hűtlen vagy hanyag kezelésért az államadósságkezelő vezére ellen? Hogy a picsába gondolják ezt?

Ha abból indulunk ki, hogy a Szecska üzleti modellje annak idején az volt, hogy a haverok hitelezésére gründolnak egy bankot, ha bedől az egész a csöcsbe, akkor sincs gáz, mert az állam végső soron kimenti a haverok pénzét. Szóval ingyenpénz megvan, az úgynevezett hitelt nyilván nem kell visszafizetni, a betétesek pedig az OBA mellett az állam hozzájárulására is számíthatnak. Tiszta sor. Eljárás sosem indul, a dolgot elsikálják, Törő meg mehet pihenni. De még mindig nem értem, hogyan lehet mindezeken túl egy ekkora senkit megtartani egy állami intézmény élén.

FRISSÍTÉS: Miska mégis elfogadta Törő lemondását, pedig micsoda kurva jó munkát végzett. Speciel ez volt a minimum, de azt semmi se menti, hogy miért nem rúgták már ki hetekkel ezelőtt, amikor nyilvánvalóvá vált a banki balhé. Persze kinevezni is gáz volt, súlyos összeférhetetlenség.