Most már biztosak lehetünk abban, hogy ősszel az egész nyugdíjrendszer át lesz alakítva és nagy valószínűséggel jön a gyerekszám szerinti nyugdíj - Varga Mihály ugyanis kijelentette: tekintettel arra, hogy a nyugdíjrendszer jó és stabil, a kormány nem fog ahhoz hozzányúlni. Mivel tudjuk, hogy a rendszer sem nem jó, sem nem stabil, továbbá azt is tudjuk, hogy ezt Mihály is tudja (Macskafogó beugrott mindenkinek, gondolom), akkor nincs okunk kételkedni abban, hogy a minisztériumban a szorgos kis munkatársak gyártják a megoldási javaslatokat és törvénytervezetet.

A gyerekszámon alapuló nyugdíjrendszer alapötlete önmagában nem rossz. Elvégre aki felnevel két-három-négy-sok gyereket, az elég sokat belenyomott az éves GDP-be ahhoz, hogy ezért érdemelhet valamilyen jutalmat. Persze ez az egész elmélet kábé addig működik, mint Platón államelmélete: amíg meg nem próbálják megvalósítani.

Az alapelvvel nincs baj, támogassuk azt, aki hozzájárult a szaporulathoz, elvégre ez komoly hozzáadott értéket jelent egy társadalom számára - s a magas hozzáadott értéket díjazni bevett szokás. Egy kormánynak joga van olyan politikát folytatnia, amelyben bizonyos elemeket támogat. Most nem Mészáros Lőrincre gondoltam, hanem olyan általános dolgokra mint az innováció vagy a pénzpiac fejlesztése vagy éppen az, hogy mindenki nagyüzemben gyártsa az utódokat. Ez még tök oké, ezért vannak a pártoknak olyan szürreális dolgaik mint program. Az tehát teljesen akceptálható, ha a mi kormányunk támogatja a sok gyereket nevelő családokat.

Az más kérdés, hogy már a családi adókedvezménynél is látszik, ezen belül is egy adott csoportot szeret támogatni a kormány. Márpedig ez a differenciálás már nem nagyon fér bele a nyugdíjrendszerbe. Elvégre az szja "csak" egy adó, s a kedvezmény nem is vonatkozik egy sor egyéb bevételi forrásra. Az államilag megállapított nyugdíj azonban más tészta, ott nem fogadható el egy-egy csoport előtérbe tolása vagy éppen háttérbe szorítása. Márpedig ha abból indulunk ki, hogy a KDNP az átalakítás nagy szószólója, akkor tudhatjuk, hogy azoknak kedvezne ez a modell, akik a KDNP számára kedves életmódot folytatnak. Egy férj, egy feleség, egy fészekalja gyerek. Kár, hogy ez a modell kisebbségben van. 

A házasságok fele felbomlik, a gyerekek több mint fele pedig házasságon kívüli kapcsolatból születik. És ennek nem az az oka, hogy a társadalom fele kurvákból meg trógerekből áll, hanem az, a korábbi kötöttségek egyszerűen nem működnek - vesd össze a szabad vállalkozás, mozgás, munkavállalás és mifaszom elvével, egyszerűen a mai ember sokkal rugalmasabb és pont. Ha abból indulunk ki, hogy a nyugdíjrendszer efféle, gyerekszám szerinti differenciálódása elfogadható, akkor annak igazságosnak is kell lennie. Vagyis le kell képeznie a társadalom jellemzőit.

És itt lesz megvalósíthatatlan a differenciált nyugdíj. Az a legkevesebb, hogy akinek papírja van, hogy nem lehet gyereke, azt nem érheti hátrány - abba ne menjünk bele, hogy miért is kell a meddőségről meg hasonlókról a nyugdíjfolyósítónak írogatni - s hasonló a helyzet a beteg gyerekeket nevelőkkel is. Szintén orvosolni kell az özvegyek helyzetét, pontosabban, ha a gyerek félárván nő fel. Mivel utóbbit jól kezeli most is a szociális rendszer - jól a szart, de van rá szabály - ezért nyilván ezek a személyes tragédiák nem lesznek majd nyugdíjcsökkentő tételek.

Oké. De mi van akkor, ha apuka legyárt három gyereket, majd második számú egyetlenének szintén legyárt kettőt, majd az előző alomból átvesz egy porontyot? Akkor most kinek hány pluszpont jár? Apukának van ugye öt bónusza, a sorrendben első igazinak van három, de a harmadik csak félig, a második számú igazinak dettó, viszont első számú igazi meg egyedül él, de mondjuk csak öt évig, utána jön nála is a tökre igazi. És ez nem annyira extrém, mert simán szóba jöhet az én is hoztam egyet, te is hoztál egyet, én is hagytam ott egyet, te is kettőt, nosza gyártsunk egy-két közöset. És most akkor melyik gyerek hova számít? És a megszült, de árvaházba került kis bónuszokkal mi lesz?

Ha erre lehet modellt gyártani, az annyira bonyolult lesz, hogy ember nem tudja majd áttekinteni - kábé úgy képzelhető el, hogy a gyerekek helyrajzi számát fogják alapul venni éves bontásban, így kijön, hogy Ottóka a 18 évéből kilencet itt, ötöt ott, négyet amott töltött, amely tény az adott jelzésű szülő, gondozó nyugdíjszámításánál szempont lesz. Az is kérdés persze, hogy most akkor 16 (tankötelezettség), 18 (nagykorúság) vagy kábé 23 (első diploma) év legyen a beszámítandó. Mert ugye rohadtul nem mindegy, hogy pluszban hány évet költök még a gyerekre. Elvárható lenne, hogy a nyugdíjba beleszámítson az egyetemi időszak is, de ugye családi pótlék erre az időszakra már nem jár.

És akkor elérkeztünk a következő gondhoz. Nem lehet a családtámogatási, gyerekvállalást népszerűsítő, tököm tudja, hogy nevezzük politikát egy-egy részterületre szűkíteni. Ha azt akarjuk támogatni, hogy a gyereket minél tovább oktassuk, akkor járjon családi pótlék a diplomáig (nem állítom, hogy ez a jó megoldás, az elv a lényeg). De akkor ne 16 év legyen a tankötelezettség. Vagy ne gondoljuk így, mert tényleg rohadt sokba kerül, de akkor érettségivel is lehessen karriert építeni, illetve szakmunkás végzettséggel is normális fizetést kapni. Akkor itt legyen koherens a dolog.

És hát arról se feledkezzünk meg, hogy egy húszévest megfenyegetni azzal, hogy ha nem csinálsz gyereket, akkor negyvenöt év múlva kevesebb lesz a nyugdíjad, igazi troll gondolkodás. Eleve bárkit fenyegetni egy állam részéről azzal, hogy büntető levonásokat eszközöl a nyugdíjból eléggé troll gondolkodás. Egy húszévest inkább azzal lehet motiválni, hogy milyen jól jársz most, ha gyereket csinálsz. Mert nem döglötök éhen például. Oké, nagyon fasza a gyed extra, de az, hogy a gyes 25 ezer forint, az nagyon szánalmas. És persze, papíron támogatjuk az anyák visszatérését a munkába, valójában azonban ez nem megoldható az esetek jó részében, mert nem rugalmas a munkavállalási rendszer, nincs - bassza meg, nincs - elég bölcsődei férőhely.

És ne hagyjuk ki azt sem, hogy a mostani rendszer nagyjából kétszer rúg bele abba a nőbe, aki egyedül vállal gyereket - baszki, vannak ilyenek, hogy dugnak és úgy maradnak. Jelenleg egy egyedülálló szülő kábé kétezer forinttal kap több családi pótlékot, tényleg ez mindent fedez. Emellett lehet, hogy van gyed extra, de ha egyedül kell kijönni a bevételekből, akkor az első évben a juttatás nem adja ki az egy főre eső létminimumot. És akkor még nem beszéltünk bébisintérről, bölcsődei díjról, illetve arról sem, hogy milyen munkahelyre lehet így visszamenni. Igazi motivációs halmaz ez mindenki számára.

És végül. Lehet díjazni, ha valaki egy raklap gyereket felnevelt, sőt ez mindenképpen elismerést érdemel a társadalom és az állam részéről egyaránt. De egy állam kurvára ne álljon neki büntetni azt, ha valaki nem akarja ezt a példát követni. Például azért nem, mert az állam által nyújtott szociális háló annyira hiányos, hogy egy hattonnás dinoszaurusz is kiesne a lyukakon.

A rendkívüli helyzetre tekintettel sürgősséggel tartott stábgyűlést a Mentális Deficit blog szerkesztősége, melyen legnagyobb örömünkre vendégül láthattuk a hazánk jövőjéért aggódó független civil szervezetek képviselőit, mindenekelőtt a Civil Összefogás Fórum vezetőit. Az eszmecserén közös javaslatot állítottunk össze szeretett kormányunk részére, melyet támogatásáról biztosított a Professzorok Batthyány Köre és Holfingerné Petró Ildikó, a nemzet Lévai Anikó utáni első számú nagyasszonya is.

A válságtanácskozást az tette szükségessé, hogy a magyargyűlölő vadliberális karvalytőke szabadkőműves páholyokban bujkáló képviselői sikerrel fúrták meg Szentmihályi Szabó Péter nagyköveti kinevezését. Pedig kollégánk (ugye nem haragszol Péter e megszólításért, tudjuk, hogy senkiházi bloggerek soha nem közelíthetnek meg egy komoly életművel bíró zseniális írót-újságírót, de ismerjük nagyvonalúságodat is) bizonyosan a legjobb választás volt a magyar érdekek római képviseletére. Felkérjük Orbán Viktor miniszterelnök urat, aki a hétvégén élete beszédével adott iránymutatást nem csak a magyarság, hanem az egész polgári világ számára, hogy tegyen meg mindent a helyzet rendezéséért. Azért, hogy Péter elfoglalhassa méltó helyét a római követségen.

De ez már nem elég. Ha úgy érzik, felülkerekedtek, ellenfeleink vérszemet kaphatnak és a legváltozatosabb módszerekkel próbálják aláásni országunk elmúlt négy és fél évben kivívott óriási nemzetközi tekintélyét. Meg kell mutatni nekik, hogy aljas beavatkozásuk a magyar belügyekbe nem marad válasz nélkül. Fajtájukra azzal mérhetjük a legnagyobb csapást, ha nap mint nap tudatosítjuk bennük: tovább haladunk a megkezdett úton, s újabb csapatokat küldünk a harcba. Legjobbjainkat kell kiküldeni az ellenséges főhadiszállásokra, ha nem akarjuk, hogy a láthatatlan kriptokommunista aknamunkások megássák a sírt, ahol nemzetünk süllyed el.

Olvasva a Figyelő című szélsőliberális SZDSZ-propagandalap írását arról, hogy váltás várható a moszkvai és a bécsi nagyköveti székekben, megtesszük javaslatainkat a nemzet számára legideálisabb külképviselőkre. Bécs az ellenség legközelebbi főhadiszállása, olyan embert kell küldenünk, aki hajdani banki elemzőként belülről ismeri a viszonyaikat, de szakmai kvalitásaihoz nem fér kétség, ráadásul az elmúlt fél év legzseniálisabb főszerkesztőjeként és interjúkészítőjeként kommunikációs képességei is kimagaslóak. Barcza György készen áll arra, hogy bécsi követként saját bázisukon hallgattassa el a Paul Lendvai-féle alattomos szélsőliberális felbujtókat.

Moszkvai barátainkhoz egy olyan kiemelkedő tudású tollforgatót javasolunk, aki a jó kapcsolatok ápolását nem csak kommunikációs képességeivel segíti. Apja, Thürmer Gyula révén jól mozog a régi vágású moszkvai bennfentes körökben is, maga Máté T. Gyula pedig vadliberális újságíróból vált hű fegyverhordozónkká, Széles Gábor egyik legbiztosabb támaszává úgy, hogy el sem mozdult a Magyar Hírlaptól.

De nem érhetjük be ennyivel, változtatni szükséges Londonban is. A City farkasai ugyanolyan mocskos módszerekkel dolgoznak, mint Wall Street-i társaik, csak nem a kisemberek kirablása a céljuk, hanem olyan országoké, melyek nem teljesítik minden kívánságukat. De az elmúlt években feltűnt nálunk egy hölgy, aki bebizonyította, hogy bámulatos szakmai tudással és tenni akarással térdre lehet kényszeríteni az ország eladósításáért küzdő, magas kamatszinten élvezkedő spekulánsokat. Bártfai-Máger Andrea már a londoni pénzügyi körök által bábuként mozgatott Simor András idején élharcosa volt a kamatcsökkentésnek, amivel adósságcsapdából kitörésünk kulcsfigurájává vált, s ma már mindenki kénytelen elismerni teljesítményét. Matolcsy jegybankelnök úr, aki már mostanra bevonult a történelembe azzal, hogy viharos ellenszélben volt képes a globális pénzügyi körök ellenében végigvinni a szükséges kamatcsökkentési ciklust, már gratulált Andreának. De lehet-e nagyobb mélyütést bevinni a nemzetrontó judeoanarchista spekulánsköröknek, mint hogy kénytelenek a szemébe nézni ennek a nem mindennapi asszonynak. Nem lennénk Simor András helyében: jobban teszi, ha londoni banki munkahelyéről átkéri magát a világ másik végére. 

Van azonban még egy pontja a világnak, amely sose marad ki a Magyarország-ellenes támadások szervezéséből. Különösen fontos, hogy Tel-Avivba is a legjobb embert küldjük, olyat, aki a fegyverropogástól se riad vissza és bátran, nyíltan a cionisták szemébe meri mondani az igazságot: az ő számlájukra írható Magyarország 2002-2010 közötti látványos hanyatlása. Bayer Zsolt izraeli kinevezésével deklarálhatja az ország, hogy egy új dimenzióba helyezte magát, a világ felett uralkodó identitásmentes gátlástalan háttérhatalom prédájából a nagyhatalmak méltó partnereivé válunk, büszke nemzetté, amely tisztában van súlyával és képes is kiállni magáért. 

A washingtoni és pozsonyi pozíciókról következő stábgyűlésünkön beszélgetünk, addig társadalmi vitára bocsátjuk a kérdést, s várjuk nemzeti érzelmű, elnyomott, gyakran megalázott (a magukat mindenhatónak képzelő kozmopoliták által narancstrollnak csúfolt) kedves kommentelők javaslatait is.

Végül egy szolgálati közlemény. A javaslatainkról folytatott tárgyalások során egyik állandó szerzőnk rendkívül otromba viccre ragadtatta magát. Szárnyathy Géza faarccal azt javasolta, hogy küldjük a Vatikánba nagykövetnek Tóta W. Árpádot. A Mentális Deficit blog mindig is értette a tréfát és szerette is, de kollégánk minden határon túl menő kereszténygyalázása elfogadhatatlan szint, azonnali hatállyal megváltunk tőle. Megkérjük az ország sorsáért aggódó bloggertársakat, hogy véletlenül se etessék, vagy fogadják be: kiderült, hogy sokáig minket is félre tudott vezetni, de a háttérhatalom fizetett ügynöke, s mint ilyen, rendkívül veszélyes.    

Összejön végre Viktor álma, végre meg van véve a bank. Alapvetően semmi meglepő nincs a hírben, hiszen azt mindenki tudja már évek óta, hogy a bajoroknak el kell adniuk magyar lánykájukat az év végéig. De hát ugye csúnya is volt, szegény is volt és a szóba jöhető kérők elég kurvával futottak össze az elmúlt időszakban, hogy ez a kis feslett már éppen nem kellett senkinek. De mindig van egy kérő, aki végül ingyen is megkapja a lányt.

Az államnak is kellett egy bank, lehetőleg ingyen, neki meg aztán teljesen mindegy volt, hogy az a Rafi vagy az MKB vagy bármelyik más. A Rafi már majdnem összejött, de aztán a hazai menedzsment meg tudta győzni az egyébként baromira bepöccent górét, hogy van értelme itt még bankot működtetni. Persze ez még a devizahitel balhé úgynevezett megoldása előtt volt, lehet, hogy most már nem menne könnyen a győzködés.

De minek kell az államnak ez a csődtömeg, amely 2009 óta több mint 400 milliárd forint veszteséget gyártott? Attól nem kell félni, hogy ez majd továbbra is így lesz, és az állam majd nyomja bele a százmilliárdokat a feneketlen kútba. Valójában ugyanis az MKB giga buktája az elcseszett ingatlanbiznisz - nem a másfél szobás panelek, hanem a szállodák, éttermek, soha fel nem épülő lakóparkok és ki tudja mi minden szar. Ezek nélkül az MKB egész jól elvan, mondjuk az a minimum, hogy alapvetően egy bank nyereséges legyen.

És milyen meglepő a jegybank titánja egy órával a vásárlás bejelentése után előáll azzal, hogy szeptemberre kész lesz a magyar rossz bank. Igyekszik hozzátenni, hogy jó lesz, ha a bankok végre realizálni fogják veszteségeiket, ez a rossz bank meg erre milyen fasza lehetőséget nyújt. Aha. Tehát lesz egy rossz bank, ahova el lehet sózni a bebukott szarságokat, ami marad, az meg a remek kis állami pénzintézet. Amely teljesen átalakulva lép majd színre, akár egy teljesen új bankként. A Takarék hálózattal és az MKB-val az állam mindenképpen tényező lesz, teljesen mindegy, hogy ötven vagy harminc vagy húsz százalékos a részesedése a piacon.

Ha azt hinnénk, hogy itt majd ezt követően az kis állami MKB majd össze lesz eresztve a ringben az olyanokkal, mint a túlságosan nagy OTP vagy a túlságosan labanc Rafi, vagy a túlságsoan nagypofájú Erste, akkor nyilván csalódni fogunk. Azt már rohadt jól ismerjük, hogy hogy szokott a kormány jogszabályokat kitalálni és azt hogy szokta a sok agyatlan droiddal megszavaztatni a patkóban. Vagyis szépen megy majd tovább a bankok szopatása, amely szopatás alól az új szereplők ki lesznek vonva. Át lehet alakítani a bankadót úgy, hogy kijavítják azt a sokat kritizált elemet, amely szerint a 2009-es mérlegfőösszeg után kell adózni. Tessék akkor legyen a 2014-es év az új számítási alap.

Ja, az állami MKB mint új cég nem fizet még adót, hiszen a zsenge törzsű kis fácskát óvni kell. Persze az is előfordulhat, hogy az egész bankot szétdarabolják, jelentősen lecsökkentve ezzel a az adóalapot, így szintén megúszható az adófizetés. De az is lehet, hogy valami ennél sokkal szofisztikáltabbat találnak ki a fiúk, elvégre a kiskeradó vagy a pénzügyi szervezetek különadója is elég jól be tudta lőni, kit is kell adóztatni és kit nem.

Összességében tehát ne aggódjunk, nem nekünk fog nagyon sok pénzbe kerülni az MKB, hanem például az Erstének, amelyik itt ragadt ezen a nyomorult piacon és nem tehet mást, mint hogy az osztrák anya tolja bele a pénzt végeláthatatlanul. Egy jól megkomponált különadó-szabályozással, rossz bankkal és még egy-két trükkel simán kistafírozható az MKB az osztrákok pénzéből. Aztán lehet majd mindenféle gyökeret a vezérigazgatói székbe ültetni, lehet Mészáros Lőrincnek jutányos áron hitelt adni, és lehet pöffeszkedni, hogy milyen faszagyerekek vagyunk.

Update: közben megjött az ihlet:

Fegyvert, s vitézt éneklek, Viktor haragját, ki meg merte állítni a labanc rohamát, Megvette bajorok elcseszett bankját, az kinek Európa rettegte szablyáját.

Talán utolsó nagy rohamjukra készülhetnek a 180 százalékos jutalékhoz szokott biztosítási ügynökök: lecsaphatnak a nyugdíjbiztosításokra, mint gyöngytyúk a takonyra, mást most nem is lehet ilyen fasza hátszéllel eladni. Nem árt egy imát elmormolni és dobni egy húszast szent Ivónak. Kell némi mázli, hogy kellően buta ügyfelet kotorjon elé a sors és a felügyelet is inkább Katikát basztassa, aki harminc százalékos kamatra adott kölcsön több falubelinek.

A jegybank pár hete érvényes ajánlása kezdi láttatni eredményét, de azért reflektorként nem fog világítani az emberi aljasság és butaság generálta sötétségben. Vannak egész jó ajánlatok, folyamatos díjas biztosítások már levadászhatók három százalék alatt tíz évre, egyszeri díjasok meg két százalék alatt is, ez kiegészítve az adókedvezménnyel, már egész pofás kis cuccot ad ki. 

De sajnos ez egy olyan termék, amelynél nem árt észnél lenni, és a magyarok pénzügyi kulturálatlanságából kiindulva ez hiú várakozás lesz. Mert ha valaki mondjuk tényleg elhiszi, hogy az a faszi, aki a Brokernet feliratot a vászontáskáján golyóstollal átírta Quantisra vagy Consequitre az egy tanácsadó, az elég nagy szarba is kerülhet. Mert ha a derék ügynök jóindulatában bízva elhiszi, hogy az az ajánlat jó lesz, akkor majd elég nagy lesz a meglepetés. Csak a korábbi unit linked-es csalódásokhoz képest, ahol tíz év után jött rá a delikvens, hogy egy nagy szart hozott a királyságnak kikiáltott befektetés, itt a nyugdíjba vonuláskor derülhet csak ki, hogy a macska beleszart a ventilátorba. 

A korábbiakhoz képest a nyugdíjbiztosítás felnőtt ügyfeleket követel meg - persze volt eddig is ilyen termék, de a pénzügyi paralelepipedonok egy nyesz-számlát sosem nyitottak volna meg, egyébként tök helyesen is. Nyugdíjbiztosítást azonban csak az nem köthet, aki gyámság alatt áll. És ennek fényében kicsit kockázatos, hogy éppen milyen tanácsadóval veri meg a balsors.

Hát majd meglátjuk, mi lesz, mindenesetre eddig sosem drukkoltunk ennyire a felügyeletnek, hogy rugdossa csak valagba azokat, akik szarnak az ügyfelekre. Valószínűleg el fogunk jutni egyszer valami elfogadható tájékozottsági szintre, vagy ha nem, akkor ez a termék annyira le lesz szabályozva, hogy nem lehet büntetlenül átbaszni a gyanútlan embereket - de addig biztos lesz még egy időszak, ami a szabad rablást megengedi. Az már az átkúrt ügyfeleken nem fog segíteni, hogy a hibák ki lesznek javítva és a szarháziskodás nem kap teret.

De ez fokozatos lesz. Az első körön túl vagyunk, el lehetett adni 11 százalékos teljes költségmutatóval a tízéves nyugdíjbiztosítást, mindezt úgy, hogy az adókedvezmény belengetésével a régi életbiztosítást köttették újra a jófejek. Lesz még egy kör biztosan, amikor az emberek megtanulják, mi a csöcs az a tkm és azt hol lehet megnézni. Ezen már kisebbet lehet kaszálni a jegybanki ajánlás miatt, de azért ne kezdjünk gyűjtésbe a biztosítási ügynökök árváit megsegítendő. Most még nézhetjük a tarolást, mert az tuti, hogy megindultak a bibilai szörnyek.

A pénzbedobós parkolás legundorítóbb eleme régóta az, hogy ha nem érsz vissza a verdához az előre megadott és kifizetett idő végére, pofátlanul magas összegre büntetnek. Ugyanúgy sok ezer forintra kúrnak meg, ha kifizetsz három órát, de csúszol 16 percet, mint ha egyáltalán nem is veszel parkolójegyet. Így aztán megváltásként jött a lehetőség jó pár éve, hogy mobillal lehet parkolni. Indítod, zárod a parkolást, utólag fizetsz a mobil számláról, nem fordulhat elő, hogy elhúzódik az ebéd, vagy várni kell a kupiban, ezért kifutsz az időből.

Érthető, hogy gyorsan népszerű lett a mobilparkolás, aminél legfeljebb az a cumi, ha elfelejtjük leállítani, így az óra ketyeg a lehetséges maximumidő végéig. De még ezzel is jóval kevesebbet bukunk, mint egy büntivel. Az autósok úgy benyelték a 75 forintos kényelmi díjat is, mintha az tök természetes lenne, s valószínűleg most, hogy államosították a mobilparkolást is, inkább azon hőbörögnek, hogy picsába, júliustól megváltozott a telefonszám. Nem pedig azon, hogy mivel az sms-es fizetés a legnépszerűbb, a többségnek jóval drágább lett a szolgáltatás.

A narancsos fiúk annó azon rágtak be, hogy egy luxuskocsival járó ex-szoci alpolgármester kaszál a bóton, inkább az lett volna a meglepő, ha nem akarják előbb szarér-húgyér felvásárolni a magánszolgáltatót, majd miután ez nem ment, lazán államosították az egész bizniszt. A Fidesz lopáslistáján a huszonsokadik oldalon szereplő hangyafasznyi tétel ez, költségvetési szinten tényleg lótöcs az a közel egymilliárd forint, amiből kiépítették az új rendszert, pár év alatt meg is térül a hülye kényelmes autósok befizetéseiből.

A fő kérdés azonban nem az, hogy egy jól helyezkedő volt politikus-milliomost gazdagítok-e szívesebben a mobilparkolás kényelmi díjával, vagy a viktorállamot? Mert egyiket se. Egyrészt elvárnám, hogy ne legyen extra költség. Ne magyarázza meg senki, hogy többe kerül egy mobilos parkolási rendszer fenntartása, mint a parkolóautomaták megvétele, fenntartása és a készpénz begyűjtése, kezelése. De ha már mindképp kell extra díj, akkor nem zavarna, hogy az állam koordinálja az egészet az országban, de fillérre pontosan számoljon el azzal, milyen közcélra használja fel a költségei után fennmaradó bevételeket. 

Az a legérdekesebb, hogy a mobilszolgáltatók miért garázdálkodhatnak kedvükre a pofátlanul magas díjakkal. Mert az sms-parkolásnál a kényelmi díj nagy része az ő zsebükbe megy. Miközben a nagy rezsicsökkentők a szart is kirázzák az gáz és villanyszolgáltatóból, valahogy senkit se zavar, ha a mobilparkolás esetében évről évre 30-40 százalékkal emelnek a mocskos telefonmultik, pedig most, az államosítás kapcsán is megtették. 

Persze a legnagyszerűbb az lenne, ha a júzerek agyába költözne némi értelem. Ha rájönnének, hogy nem csak méregdrága sms-parkolás van a kínálatban, hanem más szolgáltatóknál olyan okostelefonos verziók is, melyekkel nem csak egyszerűbb a művelet, de olcsóbb is. Ordenáré dolog volt ez az államosítás, de legalább általános lett a lefedettség, minden szolgáltató ajánlata elérhető bárhol. Most itt a lehetőség, hogy a tudatos autós megkeresse a legjobb és legolcsóbb szolgáltatót, s ha sokan tesznek így, a mobilszolgáltatók nyelhetik a harcifaszt, kénytelenek lesznek az sms-es verzióra maguktól díjat csökkenteni.

Zárolásról döntött a kormány. Az összeg nem túl nagy - a tekintetben, hogy volt már ennél sokkal izmosabb zárolás is a történelem során -, az érdekes ebben a történetben inkább az, hogy valójában rohadtul nem lett volna szükség 110 milliárd forint összegereblyézésére. És ha már mégis, akkor meg marhára nem volt kötelező így, fűnyíróelv szerűen farigcsálni.

Ha megnézzük a 2014-es költségvetést, akkor azt lehet látni, hogy a tervezés két helyen lett viszonylagosan elkúrva: az inflációnál és a rezsicsökkentésnél - bár a kettő valamelyest összefügg. A tervben az volt, hogy az infláció 2,5 százalék lesz, ehelyett egy öles nulla lett - jó, a maginfláció három százalék, de ez a tényen nem változtat, csúnyán benézték az adatot. A rezsicsöki is hozzájárult az infláció nullázódásához, de mindkét tényező következménye lett a vártnál jóval kisebb adóbevétel, amit csak részben tudott kompenzálni a fehéredés a pénztárgép-csere révén.

Lehet merengeni, hogy ezt mégis hogy lehetett elcseszni, de mindegy, mert ezt kábé ki tudta volna bekkelni a büdzsé, volt annyi rugalmasság a rendszerben - főleg amiatt, hogy az uniós pénzek kiszórása felhúzta a GDP-növekedést három százalékra. Azt azonban már nem indokolta semmi, hogy miért kellett iszonyú sok pénzt beleölni a közfoglalkoztatásba - oké, tudjuk, választási évben kell a fasza mutató a foglalkoztatásról. Szintén nincs értelmes magyarázat arra, hogy miért kellett közműcégeket vásárolni összesen több mint 150 milliárdért. Ezek a tételek, meg az egyéb módon, ide-oda elszart fillérek szépen összeadódtak, a rohadt hiány meg baszott csökkenni magától.

Az első kézenfekvő megoldás az volt - és ezzel nem is volt még baj - hogy a hiányszámot kissé feljebb nyomták, így pricc-pracc-prucc, máris nem az éves terv 80 százaléka jött össze öt hónap alatt, hanem csak akármennyi. De ez kevésnek bizonyult, ezért kellett a zárolás. És hát az is hogyan.

Nem akarok most demagógkodni, majd megcsinálja helyettem más, úgyhogy nem kezdek bele a "bezzeg a stadionokra van pénz, az egészségügyre meg oktatásra nincs" szövegbe. Egyrészt egy négyötödrészt kész monstrumot nem igazán lehet leállítani, másrészt ha a számlák jönnek, azt mégis illik kisebb csúszással kifizetni, harmadrészt a stadionokat összehozni a beteg gyerekek étkeztetésével olyan demagóg, mint a reklámadót azzal legitimálni, hogy a közoktatást fejlesztik a bevételből. Ezzel együtt nyilván teljesen felesleges egy nívótlan futballal rendelkező országban minden sárfészekbe stadiont építeni.

A minden sorból húzzunk tíz forintot típusú fűnyírás eléggé káros, ha mást nem is mondunk, azért, mert ennek semmi köze nincs a spóroláshoz. Ez a pénz be lett tervezve, ezért ez mindenképpen hiányozni fog. Akkor is, ha egyébként az adott intézmény túlköltekezik. Szóval ezt a tételt az adott intézmény előbb-utóbb el fogja költeni, ha nem most, akkor jövőre vagy két év múlva, a feladat így nincs megoldva, csak elodázták a kérdést. Ha már spórolás, akkor sokkal jobb egyszerűen a hülyeségekre nem költeni.

De ez nyilván nem megoldás, hiszen a kormány mentalitás pont olyan, mint a Belga fizetéses számában a sutyerák rácsodálkozása a világra: "Ez a fizetésnap. Fogok venni kenyeret, meg még iPhone-t". 

Nincs is jobb dolog az egyén szabadságánál, éljen a magántulajdon szentsége, alap a szabad verseny, a jogállam a minimum, el a kezekkel a demokratikus intézményrendszertől. Picsán rúgandó, aki szerint helyén való a vallásszabadság korlátozása és az, hogy az állam beleugathasson bárkinek a magánéletébe. Ezek szerint noha én csak normális átlagfasznak tartom magam, de definíció szerűen libbant vagyok. Akkor viszont miért ver a víz minden mások pillanatban az eszme felkent hazai képviselőitől? Az elmúlt hetekben újra ráébredtem. 

Első példa: Fodor Gábor és bandája, az úgynevezett liberálisok. Tíz megszólalásukból kilenccel mélyen egyet lehet érteni, ráadásul van olyan ügy, melynél egyedül ők merik bevállalni a tutit. Igen, ne hosszabbítsák meg a szaros devizahitelesek kilakoltatási moratóriumát, mert azok is elhiszik, hogy nem kell törleszteni, akik tudnának. Szétcseszik a fizetési morált, hosszaú távú károkat okoznak. Csak ő nem szavazta meg a demagóg devizahiteles-mentő csomagot, riszpekt. De amikor azt érezné az ember, hogy a múlt minden genyósága ellenére egy kicsit közel áll hozzá valakinek a gondolkodása, kiderül, hogy nevezett egyén két szavazatért megdugná bármely családtagját, akár a gyűlölt Fidesszel is kokettál.

Az SZDSZ-t megérdemelten küldték a lecsóba a szavazók annak ellenére, hogy alapelvekben a leghaladóbb vonalat képviselte. A kérlelhetetlen és mindenen áthatoló liberalizmus egyik nagykövetének tűnt Eörsi Mátyás, akiről tényleg azt hittem, hogy soha semmilyen körülmények között nem tagadja meg alapelveit. No erre is sor került, meglehetősen undorító körülmények között. Az ember, aki az Orbán.rezsim egyik legalaposabb kritikusa, valamint az uniós politikai folyamatok profi elemzője, Pásztor-ügyben gondolkodás nélkül csulázta szembe magát és rombolta le mindazt, amit 20 év alatt magáról kiállított. Értem én, hogy a DK-nak ki kell menekülnie az elbaszott politikai korrektség béklyójából, a megboldogult SZDSZ legnehezebb örökségéből, de ezt tehetné lassan, megfontoltan. Persze Eörsi senkit se érdekel, a tömegek érteni fogják a váltást, a demagógiát profin alkalmazó Feri újra Viktor legnagyobb ellenfele, de fáj, amikor ennyire látványosan fordul ki valaki önmagából a politikai cél érdekében.

Kiderült tehát, hogy a szent és sérthetetlen liberális elvek is addig élnek, amíg szükség van rájuk, de vannak, akik sose változnak, s pont ezzel mutatják, miért gyűlölte meg őket a nép. Kezemben a Magyar Narancs június végi száma. Benne sok fontos cikk: érdekes interjú Ungváry Krisztiánnal, oknyomozás a politikusok vadászatairól, háttér Lézerjani pénzeiről, a kormány napidíjmutyijáról, satöbbi. A legjobb és legkorrektebb hetilap lehetne, ha nem tengne túl benne lenézés mindenkivel szemben, aki nem az ultraliberális vonalat követi. A vezércikket elég elolvasni, hogy az ember undorral meneküljön: nyilván poénból, de a lengyel lehallgatási ügy kapcsán azon mókáskodik, hogy milyen cinkes, ha a Putyint leszopó Orbán Viktoron élcelődnek európai vezető társai, például "miszter prájm miniszter, valami van a szája szélén .. ja csak egy mozsa, áj em szorri". Vagy: "kínos lenne, ha valaki a férfivécé felé biccentgetne fejével és egy papírlapra ráírná, hogy 1 gáztüzelésű és 1 szénerőmű + 1,5 milliárd, de gumival."

Mi ezen a trágár blogon nem mennénk el soha addig, hogy egy politikus szája szegletéből csöpögő spermán poénkodjunk, vagy bárkit orálisan kielégítő büdös kurvának nevezzük a nem szimpatikus arcokat. De a Narancsnál az a módi, hogy az ellenfelekről minden ocsmányságot lehet szabadon, de ha valaki véletlenül nem a kötelezően előírt pozitív kicsengésben használja a cigány, a zsidó, vagy a meleg szót, akkor elfogy a humorbonbon, ordenáré üvöltözés és gyanúsítás indul rasszizmusról, antiszemitizmusról, homofóbiáról, ugyanolyan szélsőségesnek láttatva a rettegőket, mint akik ellen valóban küzdeni kell a túloldalon. Ez a lapszám önmagában jól mutatja, miért hajtotta el a halálba az SZDSZ-t a nép, én viszont csak állok a semmi közepén és nem értem, miért nincs a liberalizmusnak egy normális, túlérzékenységtől, túlkapásoktól, önnön felsőbbrendűségének képzetétől elszakadni képes képviselője Magyarországon. 

Minden létforma arra vágyik, hogy egy magasabb szintre léphessen, ezért életében arra törekszik, hogy magát fejlesztve elérhesse a számára lehetséges legteljesebb formát. Mi is így vagyunk ezzel, s számunkra azonban a kívánt tudati szint már-már elérhetetlen magasságokban leledzik. A CÖF ugyanis maga az asztráltest (vagy mi a tököm) a mi evilági hívságokkal teletűzdelt és minden bizonnyal szanaszéjjel rohadó porhüvelyünk rejtette agyvelőnk pedig fel nem foghatja szubsztanicáját. A mozdulatlan mozgató önmaga csodálatától kiáramlik, s mi az emanáció sugarában próbálunk fürdeni. Vagy csak oldalba hugyozott valaki.

Sekélyes tehetségünkkel annyit tudtunk tenni, hogy összegyűjtöttük a legfontosabb CÖF megnyilvánulásokat az akárhányadik rendszerváltás megünneplésétől, vagyis az áprilisi választásoktól napjainkig. Páratlan elmével állunk szemben, tuti nem földi lények. Az alábbi közléseket a sajtóból gyűjtöttük össze, megjegyzés nélkül közöljük. Nem gondoljuk, hogy minden kijelentés önmagában hülyeség, van köztük simán vállalható is, de összességében és a sok ökörség mellett ezek is bénává váltak.

04.10.

A CÖF azt javasolja a kormánynak, addig nyújtsa meg a kilalkoltatási tilalmat, amíg a devizaalapú hiteleseket segítő új jogszabály életbe nem lép.

05.13.

A Civil Összefogás Fórum szerint itt az ideje annak, hogy megreformálják az Európai Unió intézményrendszerét és drasztikusan csökkentsék a bürokráciát. Ennek részeként megszüntetnék az egyetlen, az emberek által közvetlenül választott intézményt, az Európai Parlamentet.

 05.17.

Az ATV Hírvitájának élő adásában a CÖF szóvivője, ifj. Lomnici Zoltán imígyen szólt: „Ismert jobbikos álláspont, hogy az MSZP és a Fidesz összezár, de hadd kérdezzem meg csendben és bátortalanul: miért lenne a jövőre nézve az rossz, ha olyan helyzet állna elő, mint Németországban, hogy a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták együtt tudnának kormányozni?” 

„Miért ördögtől való az a gondolat, hogy együtt fognak valamikor a jövőben kormányozni azok a pártok, amelyek most acsarkodnak?” Somogyi Zoltán műsorvezető kérdésére, amely szerint el tudná-e fogadni a nagykoalíciót, a CÖF szóvivője úgy felelt, hogy „teljes mértékben”.

05.19.

Közleményben cáfolta a CÖF azt a hétvégén elterjedő hírt, hogy a szervezet szerint elképzelhető egy Fidesz–KDNP–baloldal nagykoalíció. Egy ilyen együttműködés már csak azért sem képzelhető el a kormánypártok és a baloldal között, mert „nagykoalíció két nagy, bal- és jobboldali tömegpárt között szokott létrejönni Európában, azonban jól látható, hogy a baloldal a választási eredmények és a jelenlegi közvélemény kutatási adatok szerint sem felel meg a nagy tömegpárt kritériumának, az MSZP esetében immáron egyre tartósabban a középpárt titulusa az adekvát.

06.05

A CÖF az Osztrák-Magyar Monarchia mintájára alakítaná át az Európai Uniót, az erről szóló javaslatukat elküldik a közösség vezetőinek. Sőt, európai békemenet megszervezését sem tartják kizártnak. Elképzeléseik szerint közös irányítás alá kerülne a külügyi, a hadügyi és a pénzügyi adminisztráció; de ez nem jelentene föderációt. Az EU krízisének oka az identitás- és demokráciahiány, illetve a gigantikusra nőtt bürokrácia.

06.20.

A CÖF média figyelésével foglalkozó támogatói jelezték, hogy a DigiTV 24 órás pornó műsort sugároz, amely különösen a nyári időszakban erkölcsi károkat okoz a gyermekek körében, mert a fő csatornák nézésekor ez az adás véletlenszerűen megtalálható. Ezért arra kérik a DigiTV-t, hogy ne sugározzák főműsoridőben pornót adó SuperOne-t. A DigiTV márciustól tette elérhetővé a SuperOne nevű, egész nap pornót adó csatornát, de azóta kiderült, hogy a csatorna előfizetéses.

06.21.

Az LMP a CÖF és a CÖKA pénzügyi forrásainak vizsgálatára szólította fel Lázár Jánost, a Miniszterelnökséget vezető minisztert, illetve az általa irányított Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt. Szél Bernadett, az LMP társelnöke pénteki budapesti sajtótájékoztatóján azt állította: a CÖF és a CÖKA a valóságban a kormányoldal által létrehozott álcivil egyesületek. A CÖF vezetősége a nyílt levélben a Norvég Civil Alapról azt írta: "a norvégok állami szintű, egy oldalra húzó pénzügyi beavatkozása a magyar civil életbe elfogadhatatlan". Ugyanis elsődlegesen olyan szervezeteket támogatott vitatható elosztórendszerén keresztül, amelyek az LMP hívei. "Mi nem a Fidesz-KDNP-t szolgáljuk, hanem a jó kormányzás, a demokrácia és a jogállamiság híveiként tevékenykedünk" - közölték.

06.25.

Sürgős intézkedésekből álló javaslatcsomagot állított össze a CÖF a devizahitelesek megsegítésére. Ezek olyan gyors beavatkozásokat tartalmaznak, amelyek szükségesek ahhoz, hogy érdemben rendezhessék a bajbajutottak helyzetét. Követelik egyebek között a végrehajtások és a jogellenes kilakoltatások leállítását, a behajtó cégek megvizsgálását, egy jogsegélyközpont felállítását, valamint a hitelszerződésekkel párhuzamosan kötött életbiztosítások felmondását.

06.27.

A CÖF és a CÖKA olyan törvény előkészítésére szólítja fel az igazságügyi tárcát, amelynek elfogadása esetén a kommunista állampárt vezetői funkcionáriusai kizárhatóak a közhatalomból. (Pintér Sándor a III/II-es Tasnádi Pétert nevezte ki államtitkárnak, ezen akadt ki a CÖF, s mellette kismillió civil szervezet is.)

07.03.

A Kúria a devizaszerződések kapcsán megállapította: a bankok tisztességtelen magatartást tanúsítottak. Üzleti tevékenységük során szerződést szegtek, becsapták az embereket, visszaéltek bizalmukkal. A szocliberális kormányzás közreműködésével az állampolgárok jelentős részét visszafordíthatatlanul elszegényítették - ez a CÖF álláspontja devizahitel-ügyben. - Most azok az ellenzéki pártok, amelyek civil szervezeteik bevonásával több tízmillió forint adományt kaptak, és az az MSZP, amely 2 milliárd forinttal adósa a bankoknak, az állami költségvetés terhére kívánják a baráti, őket támogató pénzügyi intézményeket segíteni.

Tiltakozunk! - szögezi le a CÖF vezetősége, melynek véleménye szerint a bank, mint szerződésszegő fél, az adott helyzetekben nem úgy járt el, ahogy az elvárható, ezért nem mentesülhet az árfolyam kockázat felelőssége alól sem. A devizahitelesek kára érdekkörükben merült fel és ennek hasznait tudatosan szedték.

07.10.

A Civil Összefogás Fórum csalódott, hogy nem maradhat egyben Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája, mert nem vezettek eredményre a Krisztus Pilátus előtt című festmény megvásárlásáról folytatott tárgyalások.

Gondolom, tele lesznek a holnapi lapok a brazil szamba versus polka és egyéb hülyeségekkel, mert az öt nullás félidő mégiscsak említésre méltó. A meccset nézve, úgy négy nullánál az jutott eszembe, hogy a hirtelen jött zúzás és a játék közti egyértelmű minőségbeli különbség, s leginkább az, hogy ez mennyire váratlanul érte a sárga-zöldeket, nem csak a focira jellemző.

A BRIC államok tagjaként Brazília éveken át a bezzegek közé tartozott, főleg a szinte lesajnált európai államokhoz képest, ahol a válság után a visszaesés nem akart látványos pluszba fordulni, sorra minősítették le az országokat és Brazília lehagyta Nagy-Britanniát, sőt Németországot is le fogja nyomni. A munkanélküliségi ráta szépen csökken, öt százalék alatti, ami a mi közmunkásokkal kikerekített adatunkhoz képest is iszonyú jó mutató, az infláció pedig magas ugyan, de ez a robbanásszerű bővülés velejárója, s az öt százalék körüli ráta még tartható.

Ehhez képest Németország a válság után csak a nagy ígéretek tere volt, nem volt képes Merkel irányításával az unió normális mentőcsomagot csinálni, a lényeg az időhúzás volt, Görögország életben tartása, de persze csak azon az áron, hogy a derék friztek azért Angela nénire szavazzanak. Aztán fúj, Németország rátelepedett az unióra, lényegében az történik, ami nekik kedvező, és ez már túlzás, tessék visszafogni az exportot.

A valóság azonban kissé kezd hasonlítani a hét nullára, hiszen az adatokat megkapargatva már nem is annyira fasza a kép. Mintha a brazilok kezdenének belefáradni a szambába, szaggatná a csúz a tánckirályt, a legszebb lányról pedig leolvadt a smink. A GDP változására érdemes egy pillantást vetni.

A nominális adat is érdekes, de a volumen alakulása még szembetűnőbb: 

Maga a kormány az idei költségvetésben négy százalékos bővüléssel számolt, kérdés, ezt az adatot mennyiben nyomták meg a beruházások, illetve az egyéb remények, de érdekes lesz 2014. alakulása. Főleg annak fényében, hogy a társadalmi feszültségek már a szimpla focirajongók számára is egyértelműek: nem csak a szarul összerakott stadionok, az brutálisan elszállt építési költségek, amire nincs más magyarázat, csak a lenyúlás. A feszültség kirajzolódott a falfirkákban is, a tüntetésekben, ahol a kormány szemére vetették, hogy nem oktatásra költ, hanem stadionokra (most nem szeretnék a teljesen egyértelmű magyar párhuzammal foglalkozni, főleg azért, mert a különbség eléggé nagy és a szegénység fogalma is nagyon más).

A remek munkanélküliségi adatokkal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az csak a nagyvárosokra vonatkozik, vagyis ez nem az országos adat. Tudni nem lehet, de azért nagy bizonyossággal állítható, hogy a falusi munkanélküliségi adatok mondjuk ennél rosszabbak, ki tudja, mennyivel. Ennek fényében a társadalmi egyenlőtlenség és elégedetlenség is érthető. 

Ezzel szemben a fantáziátlan és uncsi Németország összeszorított foggal próbált fogást találni a válság utáni kuplerájban, és nagyon úgy néz ki, hogy sikerült. Úgy méghozzá, hogy a dolgos kis németek fizették a déliek cechét is, tüntetések és anyázás nélkül. Jó, persze nem lehet összehasonlítani egy charlottenburgi munkaerőt egy favelában senyvedő munkanélkülivel.

Lehet fanyalogni, hogy a feltörekvőkhöz képest szánalomra méltó a két százalékos növekedés, de azért csak más a várakozásunk közép távon:

Nem tudni, mi lesz Németországban és mi lesz Brazíliában a meccs után. A germánok valószínűleg megisznak pár ezer liter sört, csinálnak pár száz gyereket, aztán másnap bemennek dolgozni. A brazilok reakciója kiszámíthatatlan. Nem azért, mert ők ennyivel jobban szeretik a focit, hanem azért, mert a gazdaság és ország valódi állapotát, az emberek rossz közérzetét ideig-óráig el tudta fedni a hit, hogy itt majd valami nagy dolog lesz. Megjegyzem, akkor sem lett volna semmilyen nagy dolog, ha a brazil válogatott vébét nyer, csak az emberek egy ideit vidáman futkostak volna az utcákon. Ez a hatalmas pofon azonban elég durva kijózanító hatást gyakorolhat az ország lakosságára, amibe sokkal több belefér, mint hogy megharagszanak az aranylábúakra. 

Nyüszítenek a balos megmondóemberek és blogok, hogyan is lehet a mocskos rasszista volt miskolci főrendőrből polgármesterjelölt. Pedig nem Gyurcsányt kéne ekézni, hogy forgatja a köpönyeget, meg hogy az anyját eladná egy szavazatért, hanem végre átgondolni azt, hogy mennyit árt magának az úgynevezett demokratikus ellenzék az überpíszí közbeszéd erőltetésével.

Személyes vélemény, hogy Pásztor Albert nem rasszista, csak egyszerűen nem tudja politikailag korrekten megfogalmazni azt, amit amúgy mindenki tud. Bizonyította ezt pályafutása során, de volt két vitatható mondata, s ezek nyomán bármit rá lehet aggatni. Nagy hiba volt annak idején, hogy Drazsé majdnem kirúgta, pedig még a helyi SZDSZ is kiállt Pásztor mellett, de nyilván a pesti ezer fős rettegő liberálértelmiség üvöltött, retorzióért kiáltott.

Most újra gigantikus lúzerség, hogy a helyi balos szervezetek nem egyeztették le a központtal Pásztor polgármester-jelöltségét. Elérték, hogy újra előkerüljön egy olyan ügy, amivel csak egy dolgot tudnak: szénné szopatni magukat. Ha végül támogatják, akkor szembeköpik korábbi önmagukat (lásd Gyurcsány), ha meg nem, akkor mi a bánatos fasznak csináltak magukból bohócot a lejáratott név belengetésével?

Az egészben az a legidegesítőbb, hogy miközben épül a narancsos maffiaállam, a lúzer ellenzék a saját farkát harapja le. Ezer dologban igazuk van a baloldali pártoknak, de az eltúlzott polkorrektséggel, a tiszta beszéd ellehetetlenítésével, a kisebbségek érdekvédelmének túlhangsúlyozásával már eddig is sok százezer szavazót riasztottak el. Pedig az elvek fenntartása és a tömegek elriasztása nem feltétlen kell, hogy együtt járjon. A mostani balhé legalább arra utal, van akinek feltűnt, hogy eddig mennyire balfaszul csinálták.

De ettől még az van, hogy egy picsányi ügy miatt áll újra a bál az ellenzéki oldalon, közben viszont senki le se szarja például, hogy egy cégtemetőt üzemeltető kis senki lehet a fejlesztési miniszter, vagy III/II-es operatív tiszt a rendészeti államtitkár. Orbán Viktor újra hangosan röhög a markába.