Rogán Tóni nagyon leegyszerűsítve kimondta a tutit: a devizahitel árfolyamkockázata nem az ügyfélé, hanem a banké. Ennél nagyobb mocsokság nemigen hagyta el eddig fogai büdös ketrecét, pedig mondott már sok vérlázítót.

Emlékezzünk: mitől is lett a devizahitel? A vörös kormány osztogató elkúrása miatt a kétezres évek derekára nagyon magasra emelkedett a forint kamatszintje, de a korábbi narancskormány lakástámogatós elkúrása miatt az emberek nagyon szerettek hitelt felvenni. Kézenfekvő megoldás volt a deviza alapú hitel, mert sokkal alacsonyabb volt a kamata, cserébe a júzer árfolyamkockázatot vállalt. A bank adta, mert megérte neki, az emberek felvették, mert békeidőben megérte nekik is. A hatóságok pedig, akiknek figyelniük kellett volna a túlburjánzást és javasolniuk a szigorítást, csak lapítottak, mint szar a fűben. Kussolt a Járai-féle jegybank, egy szava nem volt a pénzügyi felügyeletnek, de a most nagypofájú politikusoknak se.

A válságban aztán a júzerek nem csak az árfolyamveszteséget szopták be, hanem a bankok pofátlan módon egekbe emelték a kamatokat is. A Bajnai-kormány szigorított, majd jött Viktor, akinek kezdenie kellett volna valamit a helyzettel.

De négy év alatt lényegében semmit sem csinált a rém igazságtalan végtörlesztésen kívül, mellyel a legjobb helyzetben levő hiteleseknek nyújtottak teljesen felesleges segítséget, jórészt a bankok kontójára. Ami jó volt és elindult (árfolyamgát), a bankok javasolták. A politika csak húzta-halasztotta a dolgot, pofázott, de nem tett semmit, mígnem mára eljutottunk oda, hogy a jogi csűrcsavarok után közel tiszta a helyzet: a Kúria jogegységi határozata óta egyértelmű, hogy egy apróságban, az árfolyamrésben egyértelműen hunyók a bankok, a kamatemelések egy részében szintén, de az árfolyamkockázat bizony az ügyfélé, ha erről felvilágosították. Márpedig ez elég egyértelműen benne volt a szerződésben.

Itt volt a lehetőség, hogy végre igazságosan rendezzék a problémát: az árfolyamréses lehúzás mellett a forrásköltség-emelkedés feletti kamatemelést fizesse vissza a bank, oszt jó napot. De Viktoréknak az igazság szó csak a politikai kommunikációban, pontosabban a néphülyítésben létezik. Túl sok devizahiteles van ahhoz, hogy őket egy választási évben figyelmen kívül lehessen hagyni. Így aztán a kérdést a legkevésbé szakmai, vagy igazságossági oldalról közelítik, hanem szavazatoptimalizálási szemszögből nézik.

Az országgyűlési választás előtt elegendő volt azt kommunikálni, hogy folyamatosan dolgoznak a megoldáson, lesz devizahiteles csomag, segítenek mindenkin. A birkák elhitték, nem kellett ennél több. Most, az önkori választási kampányban megtehetnék, hogy visszajuttatnak egy csomó pénzt a hiteleseknek az árfolymrés és a kamatemelés egy része miatt. De úgy tűnik, ez nem elég a fiúknak. A bankok működésének alapvető szabályait veszik semmibe, amikor egyszer csak azt mondják: egy változó kamatozású hitelnél nincs joguk saját költségeik módosulását sem érvényesíteni az ügyfelek felé a kamatban. 

Amit pedig Tóni belengetett, az végképp a hab a tartán: ha tényleg nem piaci áron forintosítanak, azzal nem fogadják el, hogy az ügyfél viselje az árfolyamkockázatot, végképp minden szart a bank nyakába akarnak önteni. Hiába azért volt a kamat alacsony, mert az ügyfél árfolyamkockázatot vállat cserébe, a politikus feljogosítva érzi magát arra, hogy utólag átírja a szerződést: kapja be a bank és viselje ő a kockázatot. Ha az árfolyam a másik irányba ment volna, az nyilván az ügyfél nyeresége, de így persze fizessen a szarházi bank, melyet amúgy is rühell szinte mindenki.

Hogy is van ez? Nyertem a tőzsdén, eltettem, aztán buktam, én is kérjem vissza a veszteséget a brókertől? Nem, nem jó a párhuzam. A tőzsdés kis hal, nem dönt el választást, a devizahitelesek szavazata viszont számít. A tanulság csak annyi, hogy nincs olyan szabály, törvény, vagy szerződés, amit ne rúgnának fel azért, hogy hatalmukat bebetonozzák, nincs olyan társadalmi csoport, melyet ne használnának fel gátlástalanul saját céljaikra. Lényegtelen, hogy a bank ezek után alig fog merni hitelt adni, nem számít, hogy azt tanítják a fiataloknak, hogy nyugodtan kockáztass, ha buksz, majd állam bácsi megsegít. Ki nem szarja le, hogy végül az baszik rá, aki kevesebbet kockáztatott és forinthitelt vett fel, de a legjobban az, aki egyáltalán nem vett fel hitelt, mert rizikósnak ítélte?

Csak az a több mint százezer potenciális iksz számít a szavazólapon.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény lehetővé teszi, hogy a hatóságot utasítsa az ő felettes szerve, illetve annak manifesztátuma, nevezzük most Varga Mihálynak ezt a szervet. Azt persze jól látják a sajtószakadtságot, demokráciát és efféle úri huncutságokat féltők, hogy az azért nincs benne a jogszabályban, hogy a miniszter utasíthatja a hatóság vezetőjét: basztassa azokat, akik neki nem tetszenek.

A törvény szerint iránymutatást adhat a miniszter, az pedig az épp aktuális interpretációtól függ, hogy mi az irány. Lehet iránymutatás az is, amit Bombadil Toma neje mondott a hobbitoknak: mindig a bal szemükbe fújjon a szél, akkor jó irányba mennek. De hát az olvasók tudják, hogy ennek az lett a következménye, hogy a hobbitok eltévedtek és a buckamanó foglyaivá váltak.

Nos, Mihály nyilvánvalóan nem szeretné, ha a Széchényi rakparton dolgozó kis hobbitkák is hasonló szerencsétlenség áldozataivá legyenek, ezért kissé konkrétabb iránymutatást adott. Rúgjátok szét a retekklub seggét. Ezt mi meg is mondtuk, hogy így lesz.

Vonatkoztassunk el attól, hogy reklámadó és leleplező híradó. Ha a miniszter azt mondaná, hogy tököm tele a hárombetűs kiskereskedővel, úgyhogy, kedves NAV, bizonyítsd be, hogy ezek évente ezermilliárd forint áfát elcsalnak, ha már a lapok is megírták. Gondolom, nevezett vállalat vezetőit leszámítva ez senkit sem zavarna. És hasonlót lehetne csinálni a gabonacsalókkal, a csokihamisítókkal, cigicsempészekkel.

Az iránymutatás első körben a költségvetési bevételek védelme miatt lehet fontos, de szóba jöhet más is, például jó erkölcs – oké, ez nehezen egyeztethető össze a magyar kormánnyal, de például a Starbucks-ot seggbe rúgni, mert nem otthon adózik, jelentős részben az etikus magatartás számon kérése miatt kellett, s a cég elkezdett is adózni szépen. Márpedig az miért ne ütközhetne jó erkölcsbe, hogy egy nagyvállalat könyvelési trükköket hajt végre? Ugyanígy ha Győzike játssza az agyát a tévében, hogy ő milyen fasza csávó, miért ne lehetne rákérdezni, hogy ez a faszaság miért nem jelent meg a bevallásában.

Szóval azt firtatni, hogy lám az RTL Klub a legnagyobb, legnézettebb csatorna, akkor ugyan miért nem adózik rendesen, önmagában nem bűn. Ugyanezt a kérdést fel lehet tenni egy sor vállalatnak, például a győri autógyártó konszernnek, amelyik két éve 900 milliárd forint osztalékot fizetett ki az anyavállalatának, tavaly pedig negatív lett az adóalapja – ötmilliárd euró árbevétel mellett.

Az más kérdés, hogy ez a kormány, meg a 2010-es is erőszeretettel használta az adóhatóságot arra, hogy szívassa a nagypofájú riválisait. A legjobb példa erre a Milla, amelyik gyűjtést szervezett a fészbúkon a tüntetéseikhez, és a hatóság két nap múlva már lekérte a szervezők számlaadatait. Jaja, tényleg nem mindegy, hogy fizettek-e adót az adomány után, meg egyébként is rend a lelke mindennek, de akkor is extra undorító lépés volt.

Ne legyenek illúzióink, a NAV ki fog menni és elkezdi vizsgálni az RTL-t. Ott lesz vagy fél évig, mindent kikér, mindenbe belenéz, és nem is lesz nehéz találnia valamit, amit majd a kormány lobogtathat. Ez nem azt jelenti, hogy az RTL csalt, hanem azt, hogy egy nagyvállalat, amelynek számos nemzetközi szerződése és ügylete van, annyira bonyolult rendszer szerint működik, hogy azon bármikor elvitázgathatnak az adóhatóságok.

A kérdéses ügylet, amely Varga Mihály szerint felveti a fiktív ügylet lehetőségét is, épp egy ilyen nemzetközi szerződés. Cégeladás, cégvásárlás. Ez önmagában sem egyszerű, kezdve a cégek értékének megállapításával, elfogadásával, miegymással. Még bonyolultabbá teszi a dolgot, ha kapcsolt vállalkozásokról van szó. Ez ugyanis különösen ingoványos terület, minden adóhatóság előszeretettel kutakodik az ilyen ügyletek után. Ennek az az oka, hogy a vállalat fizet ugyan adót valahol, de minden érintett állam azt szeretné, ha ez nála történne – ez nem offshore-ozás, lehet a vita Németország és Magyarország között is. A kapcsolt vállalkozások közti ügyleteket ezért szigorúan dokumentálni kell – be kell bizonyítani, hogy az üzletkötés piaci áron történt. Vagyis nem egy forintért adtak el egy gyáregységet, illetve nem egymillióért egy doboz gyufát, hanem annyiért, amennyiért azt bárki mástól is meg lehetett volna venni.

Ez egy doboz gyufa esetében nem is bonyolult, csak azt kell megmutatni, mennyibe kerül az a piacon. Egy vállalat eladásával, üzletrész átadásával más a helyzet, hiszen nem lehet a polcról egy tök ugyanolyan terméket leemelni és azzal összehasonlítani. Az ilyen nehezen beárazható elemekre szívesen ugranak az adóhatóságok – mindenhol – hiszen ha bebizonyítja, hogy nem annyi az annyi, akkor jelentős adót szedhet be pluszban.

Emiatt nem lesz könnyű az RTL dolga sem, hiszen egy efféle, nehezen árazható ügyletről akar vizsgálatot Varga Mihály. Nem is az a kérdés, hogy milyen pénzmozgások voltak, mert Varga szerint nem is volt az ügyletek mögötte gazdasági tevékenység, csak pénzügy művelet történt, ami fiktív, ami csalás. Szóval egy sor hasonló szerződésről öt évre visszamenőleg az RTL-nek bizonyítania kell, hogy azok valósak és piaci áron köttettek.

Oké. Azt azért mondja már el Mihály barátunk, hogy miért csinálta ezt a giga tranzakciót a tévé. Két éve már tudta, hogy neki itt reklámadót kell majd fizetnie? Mert ha nem, akkor ugyan mi a bánatos istennek kellett volna betáraznia egy jelentős mínuszt egy fiktív ügylet révén? 

Nem, kedves főszerkesztő úr, a Népszava nem Origo. Németh Péter fontosnak tartaná hogy az Origo melletti kiálláshoz hasonlóan az ő szarban levő lapja mellett is felsorakozzon a magyar újságírószakma, meg nyilván a teljes demokráciaféltő, rendszerkritikus nagyközönség. De nem fog, Németh kurvára el van tévedve. Minden sajtótermék eltűnése fájdalmas valahol, de a jelenlegi párezres olvasótáboron kívül senkinek nem fog hiányozni, ha a Népszava nem jelenik meg többé. És ez így van jól.

Valahol persze érthető a Népszava kétségbeesett segélykiáltása, hiszen igazuk van abban, hogy nagyon lejt a pálya, a rezsim az állami hirdetések gátlástalan átirányításával  korlátlan számban fenn tudja tartani saját ocsmány nyalonc szócsöveit, miközben a kritikus médiát nehéz helyzetbe hozza azzal, hogy oda semmit sem csorgat a Szerencsejáték Zrt, meg az állampapírokat nyomató cég. De Péterem, a kritikus médián belül nagy különbségek vannak: az Origo például amíg fel nem mondott a fél szerkesztőség minőséget képviselt, a Népszava pedig már régóta egy rakat gőzölgő szar. Más bontásban, hogy érthetőbb legyen: vannak a független, s ha kell, mindenkit kritizáló sajtótermékek, meg vannak a bérrettegő, csak balos faszt szopó társaik. Előbbiekért fáj a szívünk, ha nem bírják a versenyt a nem fair körülmények között, utóbbiakért viszont egy milliliter könnyet sem ejtünk.

Az Origonál nyomást gyakorolt a hatalom a tulajdonosra, hogy kussoltassa el kritikus szájtot, nálatok meg egyszerűen tré a termék, ez nem ugyanaz ám. Nem az a fő baj, hogy van irányultságotok. A Népszabadság klasszisokkal jobb, szakmaibb, pedig balra dől az is, mégis mára az egyetlen olvasható napilap lett.

A hetilapoknál se mondjuk, hogy a legfüggetlenebbnek tűnő Figyelőt szabad csak olvasni, főleg, hogy sokszor dög unalmas. Idegesítően nagy arányban bérrettegő tud lenni a Narancs is, a kötelezően 20 százalék feletti kisebbségvédő tartalom röhejes, de e mellett általában minőségi tartalmat hoz. A jobb érthetőség kedvéért: ők a valóság felől közelítik a dolgokat, kutatják-mutatják a hátteret, összefüggéseket, elemzik például a töketlen baloldal gyökérségét is. Ti meg beszűkült módon, önelégült vén megmondóemberek által vezetve ideológiai alapon néztek mindenre azzal a prekoncepcióval, hogy a balos az jó, a jobbos csak fos lehet. A Népszava a baloldal Magyar Hírlapja, miközben az inkább balra hajló lapok között sok minőségi termék is van.

Ugyanaz a baj a Népszavával, mint az MSZP-vel és DK-val: nem veszi észre, hogy túllépett rajta az idő, a beszűkült megrögzött balosokon kívül senki le se szarja őket, senki nem bízik bennük. Ahogy a levitézlett politikai garnitúra helyett új baloldal kellene, mert csak az tudja megszólítani a hardcore fanokon túli csoportokat, lapból is egy modern, megújult verzóra lenne szükség. A tapasztalt stáb ellenére a Népszava képtelen volt arra, hogy ezt a lépést megtegye, így viszont az értelmes olvasnivalóra vágyók észre sem fogják venni, amikor megy a lecsóba.

Először még csak röhög az ember. Amikor egy idióta feltűnik a színen, könnyű legyinteni. Amikor jön a következő, még mindig kár komolyan venni. De amikor sorban jönnek a beképzelt defektes senkik és a sunyi hazug pojácák, csak bekattan a kérdés: meddig süllyedhetünk még? Ha valaki megkérdi, miért szar hely Magyarország, elég neki megmutatnom, milyen magas rangú nullemberek jöttek szembe 2014 június 23-án, hétfőn.

Itt van rögtön Kövesd királya, akiben az ostobaság jó adag gátlástalansággal párosul. Minden idők egyik legsötétebb államtitkára már megfordult itt nálunk a Mentálison, de tegnap is megdolgozott a pénzéért. Az történt ugyebár, hogy a rezsim szokás szerint elkúrt egy törvénymódosítót, amivel épp nem adóztatnák meg eléggé az RTL Klubot. Így megy ez már négy éve, ha elkúrják, semmi gond, majd gyorsan írnak újat. De Tállainak ez nem elég, azt mondja: 

"Ilyenkor a kreatív emberek ügyesen kitalálják, hogyan lehessen kibújni az extra adó fizetése alól" - fogalmazott. Egyetért azzal, hogy ki kell zárni annak lehetőségét, hogy az említett eszközökkel próbáljanak meg kibújni az adó megfizetése alól, és megfontolásra érdemesnek tartotta a jogszabály egyértelműsítését is.

Vagyis szerinte a múltban úgy könyvelt az RTL, hogy a hirtelen megírt módosító alapján épp kibújjon az adó alól. Elképesztő, mennyire hülyének néz mindenkit, de ebből a gyíkból még azt is kinézem, hogy elhiszi, amit mond.

Aztán jött ez a szerencsétlen vörös troll, aki szerint az a független újságírás, ha az ő szarjukat nem firtatják, csak a másik mocskát. És ezt igazi tapló stílben ki is mondja.

Ezek az arcok vezetik, vagy akarnák vezetni az országot, kétség sem férhet hozzá, hogy ha a kommerek lennének hatalmon, ez a két gyökér fordított felállásban hazudozna és arcoskodna, szánalom.

A Napi Gazdaság méretes taknyolásán akár még szórakozni is lehetne, ha nem látnánk, ahogy emberünk,akiről már rég leírtuk, hogy beleszartak az agyába az ufók, egy személyben bassza tönkre a hajdan legjobb napilapot. A Nemzetnél legalább megélhetési médiamunkások és hithű idióták dolgoznak, de újságot írnak és tudják, hogyan kell azt csinálni. A Válasznál legalább a félanalfabéta főszerkesztő mellett profik ferdítenek, csúsztatnak és időnként még jó cikkek is befigyelnek. De a Napira egy olyan debilt szabadítottak, akinek fogalma nincs, mi az az újságírás, agya helyén is egy második nyelve van. Ellenőrzés nélkül kiengedni egy első blikkre baromságnak tűnő, pártérdeket szolgáló leleplező sztorit, na ebbe minimum bele kellene buknia az embernek, aki elemzőként még értette, hogy működik a világ.

Zsolti a hab a tortán. Az egyik legnagyobb magyar cég vezére azt magyarázza nekünk régóta, hogy ő nem korrupt, csak a mocsok horvátok sározzák. Most meg röhögve elmondja lengyel barátainak, hogy egy ócska trükkel, előre lezsírozott magyar bírósági ítélettel ússza majd meg a számonkérést. Sejtettük, de most elismeri. A kiszivárgott lengyel hangfelvételben ez sokkal durvább sztori, mint hogy Viktorunk mélytorkozza Vlagyimirt, mert az eddig is nyilvánvaló volt.

Még a lengyelek is sápítoznak: ez náluk nem fordulhat elő. Mi meg ebben a hányásban élünk és lubickolunk és esély sincs arra, hogy belátható időn belül valami változzon. 

Nincs mire várni, itt az ideje a devizahitelek rendezésének, minden létező bíróság minden létező keresete, ítélete, végzése és döntése már megvan, tessék, lehet dolgozni a problémán. Persze arra a kérdésre, hogy most akkor mialószarlesz, nem túl könnyű válaszolni. És nem csak, s nem elsősorban azért, mert politikailag kényes az ügy.

A politikai szál szerintem tavasszal már eltűnt, be lehet rendezkedni arra, hogy az elkövetkező ezer évben Viktor lesz a főnök, vagyis nem kell szavazatgyűjtési célzattal ígérgetni és hülyeségeket beszélni. Ami látszik: egy sor szempontból támadhatók a bankok, árfolyamrés, egyoldalú kamatemelés, devizában megállapított, valójában forintban jelentkező költségek sötöbö. Ebből a legkisebb rész ugye az árfolyamrés - pedig mennyit izmozott ezen mindenki - hiszen 2010 óta középárfolyamon számítódik a törlesztés, a még futó devizahiteleknél pedig ötéves visszamenőlegességgel lehet számolni. Vagyis árfolyamrésileg egy-két év lehet kérdéses.

Az egyoldalú kamatemelés és az egyéb díjak emelése, felszámolása társai azonban öt évre visszamenőleg megvizsgálandó. Ez azért nem lesz annyira könnyen kiszámítható, még akkor sem, ha a tervezett jogszabály megpróbál keményen fogalmazni. Elég nehéz lesz megállapítani, hogy válság után, a bedőlő devizahitelek okozta sokk idején mekkora kamatemelés volt indokolt - a gordiuszi csomót el lehetne vágni azzal, hogy semennyi, de valljuk be, ez baromi igazságtalan lenne, hiszen e tekintetben a bankok is jelentős kockázatot futottak. 

És még ha ki is találják, mennyi az elfogadható kamatemelés, nem lesz annyira egyszerű az egyes szerződések módosítása. Hacsak nem arról szól majd a módosítás, hogy 2008 október 1. és 2010 december 31. között az elfogadható kamatemelés mértéke 0,2 százalékpont vagy mittudomén. Nagyon várom, milyen törvényjavaslatot nyújt majd be a kormány. Remélhetőleg ezt a kormány nyújtja majd be, nem pedig valami balfasz képviselő, talán ezt a kérdést illene ennyire komolyan venni. 

Nagy kérdés az is, milyen átfutással kell majd a bankoknak a devizahitel szerződéseket áttekinteniük - elvégre több százezer ilyen szerződésről van szó. És ha mindez meglesz, akkor hogyan ellenőrzik majd, mennyire voltak korrektek a bankok? Hogy lesz kialakítva, hogy a devizásoknál ne járnak rosszabbul a forintosok? És persze a végső kérdés: seggbe lesznek rúgva végre azok, akik azért nem fizették a törlesztőt, mert arra bazíroztak, hogy úgyis megússzák a devizahitel törlesztését?

Az biztos, hogy nagyon jó törvénymódosítót kellene írni ahhoz, hogy a mostani káoszt fel lehessen számolni. Ez az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem lesz könnyű, nem nagyon látszik, ki fogja ezeket a passzusokat végig gondolni és megírni. Ha egy mód van rá, jó lenne, ha ezt nem Rogán Antalra bíznák.

Már többször azt hittük, hogy nem kell többet Ferenccel foglalkoznunk, de kétségtelenül ő az a politikus, aki a leggyakrabban tud meglepni minket. Most, hogy őszinteségi rohamban tört ki és elkúrásai nagy részét elismerte, megint rá kell szánnunk pár sort.

Mi volt nem csak a mi bajunk vele? A legfontosabb, hogy baszott eltakarodni legkésőbb az elbukott népszavazás után, amivel megágyazott a kétharmadnak. Most az Indexnek adott érdekes interjújában elismerte, hogy igen, hiba volt. Alapvetően jó szándékú, de küldetéstudatos, felkészületlen, álmodozó miniszterelnök volt, s most már ő is azt mondja, igen, túl korán lett kormányfő. Gusztustalan volt a határon túliakkal szemben folytatott kampány? Igen, végre ezt is hibának tartja már. Őszöd? Amit mondott, arra büszke, ahogy, arra nem. Rendben van, értjük mit akart, de gigantikus lúzerség volt azt hinni, hogy lelkesítő trágárkodása nem kerül ki és nem használják fel profin ellene.

Most nyelünk egy nagyot és igen, valahol boldogság, hogy Feri rájött a dolgokra, amikért mi is csesztettük. Csakhogy ettől még kenhetjük a hajunkra a narancsízű szart, amit részben ő lapátolt az arcunkba. Ezért aztán az örömódát hadd ne linkeljük már ide.  

Nyilvánvaló, hogy minden sunyisága ellenére sokkal jobban járnánk ezzel a csávóval mint a focistával és bandájával, de jórészt a fideszes karaktergyilkos-gépezet igen hatékony működése nyomán annyira nullára írta magát, hogy az előző választáson többet ártott a viktorpicsábaküldés szent céljának, mint amit használt. Látva a hányadék narancsos maffiaállam kiépülését, Feri igen béna, de a demokratikus alapelveket mindvégig tisztában tartó kormányzása folyamatosan felértékelődik, azt pedig kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy a mániás túlmozgásos a büdös életben nem fog bírni egy kicsit se a háttérbe húzódni még akkor se, ha ezzel középtávon már a saját esélyeit is javítaná.  

Nyilván mostani őszinteségi rohamának is célja van, nem is nehéz rájönni arra, hogy mi. Kimondja, hogy már nem gyűlölik annyira az emberek, mint korábban, nyolc év alatt pedig mindent elfelejt a nép. Az európai választás eredményéből is az látszik, hogy ő tudja a legtöbb szavazót megszólítani a demokratikus oldalon. És utal arra, hogy most már tapasztaltabb, lett, ügyesebb, nem követné el azokat a hibákat, amit korábban.

Engedtessék viszont meg nekünk, hogy finnyásak maradjunk. Ha tényleg Gyurcsány a legtöbb, amit ki bír termelni a nem annyira sötét oldal, akkor ennek az országnak tényleg reszeltek. Ha belülről nem robban szét a Fidesz, akkor Viktor 4 év múlva is simán megosztja az ellenfeleket és röhögve marad hatalmon tovább. Kívánunk Ferinek további szép fejlődést, esténként kemény branyeszt még 30 évig, meg akár 15 százalékot a választáson, de ami az országot illeti, egy új, friss erő lehet csak az, mely érdemi alternatíva tud lenni.

Annyira a birka nép sem felejt, hogy a levitézlett baloldal unalomig ismert arcait kérje még egyszer, jöjjenek a tiszta, de pimasz fiatalok, akik meg akarják váltani az országot. Feri ország kárára elkövetett hibáiból nem csak ő maga tanulhat. 

Azt se nagyon gondoltuk volna még pár hónapja, hogy egyszer Tarlós főpolgi tűnik majd egy vitában kultúrembernek. De most ott tartunk, hogy szombati közleményében szinte sírva könyörög, hogy vegyék már komolyan a hármas metró bajait, ne vonják már el az uniós forrásokat a metró halaszthatatlan felújításától. Pistukám, ugye mennyire más a politikai túloldalon állókkal tahóskodni, meg nulla érvvel leoltani mindenkit, mint amikor a saját pártod nagyfaszú legényei morzsolják a golyóidat?

Mi is történik? Miután az ellenzék lehúzta magát a klotyón, a Fidesz belharcaira érdemes figyelni. A politikai hatalom birtokosai látványosan próbálják meg kissé háttérbe szorítani a gazdasági háttérembereket, a marakodás szokás szerint azon van, hogy ki kezelje az uniós pénzcsapot. E harc egyik látványos győztesének tűnik Lázár János, aki lassan olyan dolgokat enged meg magának, amit pár éve magáról a fővezérről sem gondoltunk volna, ráadásul közben suttyóbb, mint Tállai András és Győzike együtt véve. A legfrissebb ügy, hogy lazán magához vonta a budapesti közlekedésfejlesztési projekteket, majd le is állította őket kamu indokkal.

Csak találgatni lehet, hogy kimondottan Tarlóssal akar kikúrni, vagy az uniós pénzek  átcsoportosításával választókat próbálnak nyerni vidéken - Pestnek már mindegy, azt nyerik, elcsalták maguknak. Vagy mindkettő: mindenképp gyengíteni akarják a főváros hatásköreit, a központosítás része az is, hogy a főváros semmiért se ugathasson, főleg ne zsarolhassa a kormányt. 

Nem lehet tehát tudni a hátteret, csak az biztos: az egész egy hatalmi játszma, semmi köze nincs ahhoz, hogy hol van nagyobb szükség egy beruházásra, fejlesztésre. Mert nem kétséges, hogy fel kell újítani a hármas metrót és a többi tervezett pesti közlekedésfejlesztési beruházás is fontos és értelmes projektnek tűnik. Persze a Lázárfalva és Szeged közötti villamos se baromság és az is rendben van,hogy alapvetően a vidékre kell koncentrálni, mondjuk véletlenül se a főváros kizárásával.

A gáz az, hogy nálunk mindig is politikai lobbiérdekek alapján mentek a fejlesztések, minden kormány a saját kedvenc embereit, városait részesítette előnyben. De ez egy bizonyos szintig nehezen kiküszöbölhető, amíg váltógazdaság van. A Fidesz viszont hihetetlen hatékonysággal baszta át a népet a palánkon, s jutott lényegében teljhatalomhoz. Megtehetnék, hogy a szakmai érveket is figyelembe véve valóban ott fejlesszenek, ahol arra a legnagyobb szükség van. Megtehetnék, hogy az általuk folyamatosan ócsárolt unió (nyúlás után megmaradó) pénzét a úgy költik el, hogy azzal a lehető legtöbb ember jól járjon. De nem, e helyett megy a fitymacsattogtatás, a narancsos erős pisták egymást szopatják és mindig a másik kárára akarnak diszponálni a pénzek felett. 

Nem kérdés, hogy Tarlóssal is majd megegyeznek az utolsó utáni pillanatban, mondjuk véletlenül az önkori választás előtt bejelentik, hogy megmentik a hármas metrót. De ettől még ez a belső harc visszataszító és felveti azt a kérdést is: miért nem tesz rendet a nagyfőnök? Lehet, hogy Viktor hatalma nem is akkora, mint ahogy azt szinte mindenki gondolja?

Helyből berosálok, micsoda jófejség már az RTL-től, hogy elkezdte szénné szopatni a gulyásgergőféle felfuvalkodott narancsos senkiket, meg amúgy normális híradóval rukkol elő. Olyannal, amelyet mindig is kellett volna neki: bulvárfos helyett kőkemény valóság és rendszerkritika. De nehogy már valaki azonnal lemondja a Telekom előfizetését az Origo-ügy miatt és elkezdje ajnározni az eddig megvetett nagy kereskedelmi csatornát. Mindkettő pont ugyanúgy szarja telibe a sajtószabadságot, meg a nézők-olvasók hadát, itt kizárólag üzleti érdekről van szó, s eltérő helyzetükből fakadóan különböző módszerekkel próbálják a legtöbbet kihozni abból, ami a Magyarország nevű parlamentáris diktatúrában lehetséges.

Az Origo-ügy az első pillanattól teljesen egyértelmű: a Telekom kirúgatta a főszerkesztőt a túl sok fideszfika miatt, mert féltek, hogy a küszöbön álló frekvanciatenderen betesz nekik a kormány. Közben az is kiderült, hogy pár hónap múlva amúgy is ment volna a lecsóba az Origo, narancsos kiscsávók már régóta szaglásztak ott és készítették elő a nagy változást, a multi könnyedén lemondott a régóta veszteséges lapról a profit kedvéért. Amúgy fájó, de érthető.

Az RTL más tészta. Nekik a csatorna maga a core biznisz, nem csak valami kis bogáncs az állat testén, mely épp enni kér a kormány szőrős mancsából. Nem beáldoznak valami lényegtelen szart, hanem totális hadüzenetet kaptak, hogy valakik a teljes bizniszt akarják lenyúlni. Ahhoz, hogy az RTL reagálásának mozgatórugóit pontosan megértsük, keveset tudunk, de sejthető, hogy több betámadási kísérlet után volt valamiféle deal a kormánnyal arról, hogy hagyják őket keresni, cserébe nem, vagy csak alig politizálnak. Nagyon úgy fest, hogy valamin összeakasztották a bajszaikat, vagy csak Lajosnak kellett most már egyértelműen a biznisz, mindegy: Viktorék felrúgták a megállapodást.

Ilyen helyzetben a bankok csak pucsítottak, aztán jól körbenyalták a gazdit, az RTL-nél azonban van adu, ezért kitört a harc. A tévécsatorna egyszerűen ahhoz az eszközhöz nyúlt, amije van: őt nézik a legtöbben, a választásokat eldöntő félbites többség úgy látja a világot, ahogy ő mutatja neki, márpedig még jön pár hónap múlva egy fontos szavazás, nem mindegy, hogy mekkora adagban kapja az arcába a lopós fideszesekről a híreket a sok birka. 

Nyilván jó érzés látni a belemenős riportokat, de ez semmi egyéb, mint az RTL hadművelete azzal a céllal, hogy javítsa tárgyalási pozícióit. Nem tudom, miben bíznak, de félek, a max. amit elérhetnek az, hogy viszonylag előnyös feltételekkel húzhatnak majd el a picsába. Viktor most nyilván elég pipás, Árpád meg felbaszott aggyal talán leütött újabb két nyuggert, de nem tehetik meg, hogy nyilvánosan engedjenek az RTL-nek. Viktor nem mutatkozhat gyengének, sokáig tartott elhitetnie, hogy kis ember is járhat nagy bottal, nem hátrálhat egy tyúklépést se. Mindkét félnek az az érdeke, hogy a háttérben gyorsan elsimítsák az ügyet, minden azon múlik, hogy a törpe csodacsatár mekkora veszélyként értékeli az RTL keménykedését.

Ha komolyként, akkor a háttrében hátrál és megegyeznek gyorsan, de ha úgy gondolja, hogy pár hétig nyugodtan üvölthetnek, akkor megoldhatja sokféleképp a problémát: hatósági vizsgálatok, újabb törvénymódosítások, váratlan hosszú adáskimaradások, melyről senki se tehet, napi 20 órás elsötétítések vizuális pedofíliáért, kurvára mindegy. Miből tart a megszokott módon, jól kidolgozott indokkal, a mocsoktól eddig is agyon szennyezett nép érdekében elvenni a sugárzási engedélyt? Mire az uniós jogorvoslattal eljut az RTL valameddig, már Lajos és barátai forgatják a Barátok köztöt, melyben a teljes Berényi klán Nemzetet olvas, viták helyett az uniót ekézi, de amúgy templomba jár és csakis CBA-ban vásárol.

Tökéletes politikai húzás volt a Fidesztől olyan módosítót benyújtani a reklámadóhoz, amely révén nem is lehet majd pontosan tudni, ki fizette azt meg és ki nem. Mivel az adót csökkenteni lehet az elhatárolt veszteséggel, a fizetni való akár le is nullázódhat. Ugyanakkor ez a tény - az elhatárolt veszteség mértéke és annak felhasználása - nem derül ki a mérlegadatokból. Következtetni lehet persze a korábbi veszteségekből. A törvényt egy nap alatt megtárgyalták és meg is szavazták, ez arra utal, hogy kár számítani kulturált törvénykezésre, marad minden a régiben.

Nem is az a lényeg itt, hogy az RTL-t büntetik, a TV2-t meg kiszedik az adófizetés terhe alól. Ez szimplán csak a már jól megszokott, haveroknak kedvezős, visszaélésszagú szarevés. Azzal kár jönni, hogy bezzeg a Hírtv meg a Heti Válasz is fizet reklámadót, szegény Simicskáról nem beszélve, mert arányaiban ennyivel több állami megrendelést kapva ez simán kihozható nullára. Érdekes, hogy a reklámadó kitalálásakor hirtelen meglett a hely is, ahová a pénz megy, gyerekeknek. Az most meg már rohadtul nem érdekli a kormányt, hogy ezektől a gyerekektől el is vesznek gyorsan. Amúgy mindegy, úgyis csak demagóg húzás volt, és úgysem kapnak a kölykök egy fillért sem.

A valódi húzás ebben a sztoriban az, hogy így remekül meg lehet bontani ezt a most kialakult, úgynevezett összefogást a sajtóban. Együtt tüntetnek, együtt tiltakoznak, ami Rogán szerint zsarolás, valamit ki kell találni, hogy ez az egység széthulljon. Hohó, találjunk ki egy olyan mentességet a sajtószabadságot állítólag veszélyeztető reklámadó alól, ami nem nyilvános. Azt mindenki tudja, hogy a nagy kiadók full veszteségesek évek óta. A Hvg évi 200 milliós mínuszt produkál, a Népszabadság hol 200-at, hol kevesebbet, az Origóról nem beszélve - bár azt úgyis sikerült kiherélni pár hét alatt. Szóval elvileg a veszteségét bármelyik kiadó elhatárolhatta, így le is nullázhatja a reklámadót. Többen megússzák pár misivel, ami amúgy nem is akkora tétel, a maradék meg bekaphatja.

Akkor meg minek tiltakozni? Csak hát úgy egymásnak feszíteni a vállakat elég nehéz és kockázatos, ha nem tudod, hogy éppen melyik váll fog hirtelen kihátrálni onnan. Szóval beindulhat a alap információk nélküli számtan, hogy most akkor a Ringier lett megvásárolva reklámadó által vagy a Hvg, vagy esetleg mindkettő. Azt egyik kiadó sem teheti meg, hogy ötforintosokban a parlament elé szórja a reklámadója összegét, mondván költsétek szállodai szobára, tőletek szar se kell.

Oszd meg és uralkodj, ennél faszábban nem is lehet elnyomni ezt a kis idegesítő hepajt, amit a sajtó most csinál. Úúú, az biztos megúszta, nem lehet már vele tüntetni, nem fogja konfrontálni magát, gerinctelen szarháziak - nagyjából ez várható a színfalak mögött. Hát még ha megjelenik valami kövér Közgép hirdetés is, akkor aztán végképp meszeltek a nagy sajtószabadság védelmezésnek. 

Elég gané dolog az, amikor a médiamunkást úgy baszarintják ki melóhelyéről, hogy már elköszönni se tud a rajongóktól. De ez egy igen-igen-igen kemény világ, az esélyét sem szabad megadni, hogy emberünk búcsú helyett még verbálisan jól picsán rúgja volt munkáltatóját élő adásban. Az ATV Újságíróklubjának csapata még jól is járt, 13 év után végre megy a műsor a lecsóba, de a hónap végéig tolhatják, megbíznak bennük annyira, hogy durci és ugatás nélkül tipliznek.

Drága Bolgár úr, Avar "köpök-krákogok" János, Mészáros "úgyisnekemvanigazam" Tamás és Németh "köpönyeg" Péter nézettsége egy olyan időszakban indult durva hanyatlásnak, amikor elvileg minden jó ízlésű embernek csüngenie kéne szavaikon. Alapvetően hálás feladat kellene hogy legyen a kiépülő fideszes maffiaállam kritikája, nagyon fontos, hogy a független média ellehetetlenítésének időszakában minél több helyen legyen elérhető a mocsok rendszer ekézése. De ez a pár vénember nagyon nem tudott élni a lehetőséggel.

Jómagam is része vagyok a zuhanó nézettségnek, egy darabig még érdekelt, mit mondanak, de hamar eljutottam odáig, hogy menten leakadjak a képernyőről, amikor megjelenik a négy rettegő sápadtarcú. Mert kell a fika, de nem így. Amikor fél órán keresztül mindenki mindenben egyetért, amikor semmi másról nincs szó, mint hogy hány centis az Orbán ördög patája, amikor előre kitalálható, hogy épp mely témákon kezdenek hosszas dögunalmas monológokban sápítozni, akkor az egy idő után fogyaszthatatlanná válik. Nem meglepő, ha a végére már csak az őskommerek és a gyurcsányista kisnyuggerek maradtak, miközben a naracstrollok röhögtek a markukba.

Nagyon ráfér az ATV-re a vérfrissítés. Ahogy a Fidesz politikai kommunikációban leiskolázza a baloldalt (ó kis faszom, ez milyen törökgáboros lett már), ugyanúgy veri kenterbe korszerűségben, hatékonyságban a fideszes nyaloncmédia a ballereket. Ott van például a Hír tévén a Célpont: lényegében minden szava jó esetben csúsztatás, de többnyire nettó hazugság, mégis olyan profin meg van csinálva, hogy nehéz róla eltekerni. Ezzel szemben hiába van sokkal közelebb az igazsághoz és a korrektséghez az, ami az ATV-ből jön, ha olyan avitt, önismétlő és gyakran bicskanyitogató az előadásmód és primitív a tévés feldolgozás, hogy az embernek sírni van kedve, s inkább elteker a faszba.

Remélem, csórikáim helyett tényleg valami modern, pörgős, lebilincselő dologgal bírnak előrukkolni őszig, s ha már az egyedüliként szóba jövő műsorvezető, Mészáros Tamás leánya kiesik babaprojekt miatt, szerválnak hozzá egy fiatal, pimasz, mégis profi arcot.