Valójában senki sem tudja, hogy mekkora kamu a januári Nemzeti Italboltok (NIB) felállítása. A nemzeti trafikok megjelenése óta pletykaszinten mondogatják, hogy 2016-tól lesznek koncessziós italboltok is, de a 2015-ös bevezetéssel alaposan belefinganának a nullás lisztbe a fiúk. Úgyhogy sokan el se nagyon hiszik, hogy épp az önkormányzati választások előtt fog egy eléggé kényes ügyhöz nyúlni a kormány. Ööö a Fidesz. Ööö a nem tudom ki. Mondjuk az egész sztori hihetőségét árnyalja, hogy a Napi Gazdaság hozta le, az a lap, amelyik bármilyen serényen is nyalja az elébe kerülő seggeket, eddig egyetlen értékelhető információt sem kapott kormányközelről.

No, mindegy, vagy lesz italbolt jövőre vagy eltolják a műsort 2016-ra, az a valószínű, hogy egyszer megcsinálják. Ez még önmagában nem is lenne feltétlenül baj, hiszen mint ahogyan cigarettát is csak spéci boltban lehet venni számos kulturált országban, úgy a szesz árusítása is több államban korlátok közé van szorítva. Izlandon állami monopólium, de ott ugye trollok például csak a mitológiában léteznek. A finnek is eljárkálnak hazulról, ha alaposan megszomjaznak, hiszen otthon egy tisztességes legénybúcsúhoz már jelzáloghitelt kell felvenni, olyan drága a pia.

Az itthoni italbolt átalakításnál a korábbi remek példák alapján (földügy, trafik) nem szükséges azzal a verzióval számolni, hogy egy szakmai szempontból megfelelő, a piaci viszonyokra reflektáló rendszer jön majd létre. Nagyjából azt képzelem, hogy egészen meglepő módon a kulcsfontosságú helyeken bizonyos Rézangyal (vagy Panyolai vagy Bolyhos) nevű család tagjai, barátai és szomszédai kapnak koncessziót NIB nyitására. Aztán láss csodát, mit lehet majd abban a NIB-ben kapni? Hát persze, hogy Rézangyalt (vagy Panyolait vagy Bolyhost). Nem tudom, hogy mely pálinkás cég szereti legjobban a Fideszt, és nem is számít, a jelenség a lényeg - lehet, hogy valami huszadrangú, nagyipari cukorfelhasználó lesz a nyerő és a mostani elit gyártók kerülnek szopóágra.

Ha tényleg bekövetkezik az, hogy NIB-eket gyártók is üzemeltethetnek, akkor az elég nagy érvágás lesz az onnan kiszoruló hazai szeszgyártóknak. A független kereskedőnek tajt mindegy lenne, hogy milyen címkéjű pia kerül a polcra. Kidolgozna egy árazási listát, hogy mennyiért kerülhet a legjobb helyre az adott emblémájú szesz, aztán hadd guruljon a szekér. Ezzel szemben, ha a kiskereskedő egyben gyártó is - vagy adott gyártó rokona, ismerőse, strómanja - akkor abban lesz érdekelt, hogy abból a fajtából vigyék a legtöbbet. A képünkbe tolja az egyik fajta töményt, a többit meg csak azok viszik majd, akik kifejezetten kérnek valamilyen gyártót - nyilván alig lesz ilyen, egy-két kultikus piát leszámítva, hiszen aki az Unicumra esküszik, azt nem lehet mézes ágyas szilvával lekenyerezni.

Egy effajta koncepció eléggé át fogja alakítani a piaci viszonyokat, hiszen a nem preferált gyártók ki fognak szorulni, illetve csak olyan NIB-ekben lesznek előtérbe helyezve, vagy legalábbis egyenlő feltételekkel kezelve, ahol évente egyszer vesznek igazi pálinkát, akkor is azért, mert rossz lehajtón jött le a vevő a sztrádáról. Vagyis ott, ahol nem éri meg strómanokon keresztül saját boltot fenntartani. Darabra biztosan sok ilyen lesz, hiszen akkor fel lehet mutatni, hogy a 3456 darab NIB közül 2345-ben nem is a mi nagy barátunk nyert - aki nem is a barátunk amúgy, csak éppen együtt jártunk suliba. Az más kérdés, hogy az az 1111 NIB adja a teljes hálózat bevételeinek 85 százalékát, amelyik momentán barátok és strómanok kezében van, de hát istenem, jól kell tudni pályázni.

Remélni lehet persze, hogy a jogszabály úgy lesz kialakítva, hogy csak olyan személy nyithat NIB-et, aki nem kötődik egyetlen gyártóhoz sem. Ez azért volna kulcsfontosságú, mert ha hinni lehet az elképzelésekről kiszivárgott híreknek, akkor a koncessziós italmérésekkel eltűnnek a kis pálinkakóstolók, főzdék, bizbaszok, s azokat is csak kereskedelmi forgalomban lehetne árulni. Számukra azonban csak az nyújthatna lehetőséget a megmaradásra, ha a NIB-ben egyenlő feltételek mellett kerülhetnének a polcra. Ne adj isten, még előnyt is élezhetnének mondjuk egy kézműves pálinka polc kialakításával. Persze ha a boltok javát a gyártók viszik majd, azok nemigen tűrnek majd meg konkurenciát.

Mindezek fényében az nagyjából huszadrangú kérdés, hogy mi lesz a szabad pálinkafőzéssel. Amúgy nyilván egy nagy büdös semmi. Mert persze szép dolog a szabad pálinkafőzés, és a jó kurva anyját az EU-nak, már a mihez tartás végett is, de ha van jobban megtérülő biznisz, akkor simán beáldozható néhány hóbortos főzős paraszt. Ja, és ne legyenek illúzióink, ha bejönnek a NIB-ek, tűzzel-vassal fogják irtani a fináncok a házi főzőket.

Amikor szerdán véletlenül megláttam Hajdú "nyálgép" Péter műsorában Norbit és Rékát, már beugrottak a korábbi hírek arról, hogy a legvisszataszítóbb sztárpárok versenyében örök dobogós Schoberték tőzsdére kívánják vinni részvényeiket. S valóban, csütörtökön bejelentették, hogy a cég terjeszkedéséhez úgy szereznek pénzt, hogy magyar kisbefektetőknek kínálnak fel akár 2 milliárd forintért a papírokból. Nyilván ezt a kibocsátást promózták a pontagyú hájfejnél is a Frizbiben

Mivel sose próbáltam Norbi csodakajáit, dunsztom sincs, hogy mennyire hasznosak, fogyasztanak-e. Az biztos, hogy itthon elképesztő hatékonysággal építették fel magukat és gondosan karbantartott celeb státuszuk segítségével tudják eladni a ki tudja milyen termékeiket. Most viszont a külföldi terjeszkedéshez kell a gempa, gigantikus összegeket akarnak arra költeni, hogy a Norbi Uptade, meg Lowcarb márkát bevezessék más országokban. Ehhez mocsok sok pénzért megnyerték André Agassit, ami szép teljesítmény, de a kivénhedt teniszcsillag neve egyáltalán nem garancia a sikerre. És most azt szeretnék, hogy szerencsétlen kisrészvényesek finanszírozzák a teniszes kampányt. 

Az eddigi információk alapján az rajzolódik ki, hogy veszett drágán akarják rámérni a részvényeket a magyar agyatlanokra. A fél tőkepiac azon röhög, hogy csak igazi Norbi-hívők vesznek majd, mert úgy árazták be a papírokat, hogy az már a külföldi terjeszkedési sztori sikerét, az ugrásszerű bevételnövekedést tartalmazza. Pedig kockázat van bőven

Őszintén szólva kezd a tököm eléggé ki lenni azzal, hogy mióta lezárult a privatizáció, s az állam nem hoz be Molhoz és OTP-hez hasonló vállalatokat, a fostaliga magyar tőzsdére csak lehúzós, vagy durván túlárazott cégek jönnek, melyekkel szinte biztos a bukta. Az utolsó nagy eresztés a CIG Pannónia volt, ami kísértetiesen emlékeztet a mostani Norbi-sztorira. Akkor azzal etették a népet, hogy magyar emberek magyar biztosítója, ismert nevek alapították, mint Járai Zsiga, meg Vizi E. Szilveszter. A nagymagyarkodás egy bizonyos körben vonzó volt, a brokernetes ügynökök pedig - akik elkezdték a CIG termékeit rásózni a hülyékre - kedvezményes áron jutottak részvényekhez.

Az elemzők ugyanazt mondták, mint most Norbinál: az ár tartalmazza a cég rendkívül optimista jövőképének teljesülését. Aztán jött a válság, az életbiztosítási piacnak reszeltek, még a Brokernet is bedobta a törölközőt, a CIG részvényei pedig leestek a töredékükre, szopja is a brét mindenki, aki jegyzett belőle.  

Miért higgyem most el, hogy ez az incifinci ugribugri egérhangú aerobikceleb meg tudja hódítani a világot? Ki a fasz fog Norbi-terméket venni a fejlettebb országokban csak azért, mert Agassi mosolyog? Miért éri meg a kinti franchise partnereknek, hogy mocsok széles termékportfóliót tartanak? Nem zabálja ez kicsit se az árrésüket? És még egy kötelező részvényesi kérdés: kik alkotják a menedzsmentet? Norbi vezetői képességeiről lehet tippje mindenkinek, de kik vannak még a kulcspozikban? Réka a termékfejlesztésért felel, vagy a kellemes partnerkapcsolatokért? 

Úgy tűnik, hogy a rendkívül alapos munkával felépített beetetőgépezet most mindent megtesz azért, hogy elhitesse a mezei júzerrel: Norbi nem csak nimfomániásnak blöffölt lóarcú szolicica neje mellett bírja a strapát, de esélyes a világ legjobb üzletembere címre is. Amikor a következő hetekben mindenhonnan őt fogja nyomatni menedzsere, a Story magazintól nemrég távozott celebcsináló, Ómolnár Miklós, azért jusson mindenkinek az eszébe, hogy ez az egész csak arra jó, hogy a részvényeit minél több tudatlan kreténre tudja rápattintani.

Picsába, rég spekuláltam már, ha van valakinek kölcsönrészvénye, szóljon. Én bizony szívesen agyonshortolom ezt a túlhájpolt Norbi-sztorit. 

Három magyar exminiszterelnök jött szembe velem pár óra különbséggel a múlt héten. Hóbagolynak szülinapja volt, mit is kívánhatnék a 86 éves szenilis öregúrnak, mint hogy éljen sokáig Péter bátyám. D209 kirúgásának 10 éves évfordulója volt, ennek apropóján szórakoztató Index-interjúban ekézte a túlmozgásos őszödi megmondóembert. Gyurcsány amúgy se bírt a seggén maradni, nagy ellenzéki unióról hadovált. Mindhárom bukott arcról beugrottak különféle emlékek, aztán azon vettem észre magam, hogy megpróbálom megfejteni, a rendszerváltás óra hatalomra került górék közül ki milyen vezetője volt az országnak, illetve kire bíznám a legszívesebben ma a hazámat, ha felmerülhetne effajta kérdés.

Az már csak a hab volt a tortán, hogy pár nappal később Gordi bedobta a törülközőt, elsunnyogott a politikai életből. Azóta azon az értelmetlenségen agyalok, össze lehetne-e gyúrni ezekből a pofákból egy igazán jó vezetőt.

Antallnak kicsit későn jött a lehetőség. És nem csak betegsége miatt, ő egy korábbi világnak lehetett volna jó miniszterelnöke. Igazi jó szándékú úriember, megkérdőjelezhetetlen konzervatív demokrata. Rengeteg igaztalan támadást kapott, de tény, hogy elég sok naiv hülyével vette körbe magát, ezért annyit sem tudott kihozni a kamikáze 4 évből, amit ki lehetett volna. Jó szándéktól és hittől nem fog működni a gazdaság, ahogy finggal se lehet tüzet csiholni. Politikai kommunikációból is nagy nulla, valószínűleg soha nem tudott volna visszatérni a hatalom közelébe akkor se, ha köztünk marad még néhány évtizedet.

Bagolyra nem érdemes szót vesztegetni, Antall halála után szívesen ült pár hónapra a szopórollerre, erkölcsi szilárdságáról meg ennyit: pár évvel azután, hogy a picsába küldte az MDF-et fideszizálókat, vénségére maga is belebújt Viktor seggébe.

Gyula jókor volt jó helyen. Négy évvel a rendszerváltás után visszasírta a birka nép komenyizmust, mert akkor volt sör, diszkó, lámpa, meg csaj, meg persze biztos munkahely a leghülyébbeknek és leglustábbaknak is. Ügyes volt: tudta, hogy kell a nép nyelvén beszélni, kicsit Kádárt idézte, de Antallnál sokkal jobban érezte a piacgazdaságot is, ami egy volt pufajkástól főleg elismerésre méltó teljesítmény. Így utólag az is, hogy esze ágában nem volt visszaélni a kétharmaddal. A végső pillanatban, a szakadék szélén Bokros személyében előrántotta a tökéletes válságkezelőt, majdnem sikerült csak vele elvitetnie a durva életszínvonal-csökkenés okozta balhét.

Viktor első ciklusában még tehetséges feltörekvő kiscsávónak tűnt. Ügyesen benyomult az Antall halálával és az MDF agóniájával megüresedett jobbos térfélre, az egyházaknak benyalintva kapásból bezsebelt 10 százaléknyi bigott agyatlan szavazót hosszú távra is. Beleült a bokrosi stabilizáció utáni gazdasági tutiba, akkor volt az ország a csúcson. Gondja egy szál se, de azért a röhejes állami támogatású lakáshitelekkel elindította a költségvetést a lejtőn, Akkor még beérte kis stiklikkel és nyúlásokkal, de  a nagy mellény és néhány amatőr hiba 2002-ben a vesztét okozta, amire kurvára nem számított.

Megyó állítólag közgazdász volna, de akkora hülyeséget, mint hogy ciklus elején elosztogatni azt ami nincs, majd állni, mint papfasz a lagziban és várni a csodát, hm, a dilettantizmus csúcsa. Azt hitte, a nép majd imádni fogja, de szartak az emberek az adakozásra, a népszerűség-növekmény elmaradt, aztán egy év után pénz se volt, meg szavazat se. Ezután pedig még meg is sértődött, hogy kidobták a faszba, ma is olyan, mint egy óvódás, akitől elvették a homokozóban a körteformát.

Feriről regényeket lehetne írni: küldetéstudatos soha nem hátráló bulldog, aki bárkin átgázol politikai céljai érdekében. Azt hiszi, hogy az országnak ő kell és nem fogja fel, hogy jobb lett volna, ha legalább pár évre visszafogja magát. Viktornál is jobb szónok, igazi népbutító, de az időközben felépült profi fideszes karaktergyilkos-gépezet össztüzével szembe ő is tehetetlen volt. Őszödön alapvetően igaza volt, fel kellett volna rázni azt a szarkupac demagóg korrupt szocpártot, de látva a beszéd következményeit, le kellett volna mondania. Vicc, hogy ezt idén végre maga is elismerte, felfogta végre, hogy hiába küzd őszintén az országért, ha időben eltakarodik, nincs fideszes kétharmad. Ehhez képest ma még mindig ő akarja vezeti az ellenzéki összefogást, képtelen felfogni, hogy zsezsegésével bebetonozza a fideszes egyeduralmat.

Bajnai válságszituban került a kormányrúdhoz és azt tette, amit tennie kellett. Ez nem túl sok, de mivel ilyenre is ritkán, alapvetően csak vészhelyzetben volt példa az elmúlt 25 évben, mindenképp elismerésre méltó teljesítmény. Tét nélkül kormányzott, visszatérése ígéretesnek tűnt, de versenyhelyzetben már a politikai érzék teljes hiányáról tett tanúbizonyságot. Sajna egy ilyen töketlen faszacsávóra nagyjából a társadalom 15 százalékának van igénye, amit esetében az aljas hazug lejáratókampánnyal a Fidesz 10 százalék alá tudott letornázni.

Második Viktor az elmúlt 25 év legzseniálisabb politikusa, viszont istentelen rábaszás az országnak, hogy tehetségét rossz célra használja. Első ciklusának hibáiból tanulva az ország felemelése helyett elképesztő hatékonysággal épített ki egy hazugságkommunikáción alapuló maffiaállamot, melyben a demokratikus berendezkedés határmezsgyéjén a nyúlás is felülről vezérelt és centralizált, s melyben csak a haveroknak terem babér. Az ország egy részét behülyítette, a másikat közönyössé tette, ellenzéke kinyírta magát. Jellemző, hogy most is házon belül, saját oligarcháival küzd, nagyon nehéz lesz tőle megszabadulni, legalább 20 évvel veti vissza az ország fejlődését.

Ezek a figurák vezették tehát az országot az elmúlt majd negyed évszázad során és sajnos látszik, hogy lejtőn vagyunk, folyamatosan csökken az igényszint. S hogy milyen lenne a tökéletes kormányfő? Lehetne benne Antallból egy kis alázat és elkötelezettség a demokrácia iránt, Bajnaiból a gazdasági szakértelem, Viktorból pedig kizárólag a politikai érzék, kommunikációs képesség.

Persze ez csak játékba csomagolt vágyálom. S az a kérdés is csak móka, hogy kire szavaznék, ha mind rajta lenne valamilyen formában a szavazólapon? Szarok a pártszínekre, engem egy érdekel: az ország felemelkedjen, az unokáimnak legyenek esélyeik itthon is. Ez alapján választanék, a sorrend meg ez lenne:

1. Bajnai

2. Antall

3. Horn

4. Gyurcsány

5. Medgyessy

Soha: Orbán

Szerencsére a kis Gézák még nem felső tagozatosak, úgyhogy őszinte megdöbbenésünk után anélkül tudunk elmélkedni az új tankönyvekről, hogy közben csillapíthatatlan vágyat éreznénk a könyvek apró ficnikké szaggatására és azok felgyújtására a tarnárnő/úr testén. Úgyhogy abban a reményben, hogy mire Gézukákból Gézák lesznek, ezek a tankönyvnek nevezett tárgyak már régen valami hülyeségmúzeumban lesznek kiállítva az Andrássy úton, most merüljünk el a legmélyebb bugyrokban.

Itt-ott jöttek szembe a baromságok, az első ez volt (minden képet a facebookról szedtünk, a feltöltők személyét nem fedjük fel):

Nyolcadikos történelemkönyv. Hogy ennek mi a tököm köze van a történelemhez, persze nem tudom, talán ezzel emlékeznek, hogy 1990 óta minden idióta (a hobó, a nyugger, a cigó meg a picsa) összevissza szavazhat, nem tudom. Meg azt sem, hogy itt van-e jó válasz, vagy mindenki azt mond, amit akar. Mert azt is el tudnám képzelni, hogy nem fogalmaz elég sarkosan a kis szaros, és mondjuk azt feleli: az első olyan, mint apu, a második a nagyi, a harmadik a szomszéd, a negyedik meg a nővérem. 

Ezt már konkurensünk, a Kettős mérce megtalálta, gondolom, a kis Mérce épp hetedikes. Az csak a kezdet, hogy "igényesebb kultúra iránti igény" mint hót igénytelen szóismétlés azonnal nevetségessé teszi az egészet. Nekem a nyugatimádatról speciel a Hét vezér című kabarétréfa jutott eszembe, amikor a táltos volt Major Tamás, a többi színészt nem tudom, de Töhötöm volt a nyugotimádó, akit basztattak folyton, hogy miért is akar Levédiából a Kárpátokon túlra menni. (mert a Nap is keleten kél és nem nyugszik addig, amíg nyugoton nem nyugszik)

De ha már a társadalomról ugat itt a szakszerző, akkor tudhatná, hogy Disneylandbe kurvára nem járunk, mert az Amerikában van, az MTV már rég nem Music TV (de ez mekkora öngól már, basszus, faszér nem írtak Vivát vagy bármit, amit nem kevernek össze azonnal a seggnyaló állami tévével), és úgy összességében sokkal jobb hely lenne ez az ország, ha tendenciózusan mindenki a CNN-t nézné és nem Szilágyi Bélát. Logók, sztárok, slágerek és márkanevek irányítanak (???) s elfeledtük, hogy az élet többet ér, mint bármilyen tárgy. A logó, a sláger és a márkanév az nem tárgy, hanem fogalom, a sztár pedig ugye vagy fogalom vagy személy. És hát a kiemelés magáért beszél. 

Hát kérem, az idén  már minden hetedikes tudni fogja, hogy a net az hazudik. Ez a modoros blogba való szerencsétlen, aki írta a tankönyv eme fejezetét, nyilván akkor járt utoljára a hálón, amikor még altavizslával volt menő keresni. Mert nyilván egyenlőségjelet kell tenni az e-mailek, a chat üzenetek és a honlapok közé. Fú, basszus, most jut eszembe, mekkora barom vagyok, elhittem az Elműnek, hogy nyolcezret kell fizetnem, pedig csak e-mailen üzent. A Híradó persze soha sem manipulálja felelőtlenül az olvasót, meg az MTI sem, amikor véletlenül kihagy egy-két bekezdést egy fordításból, vagy adott eseményekről egyszerűen nem számol be. Annyira kíváncsi vagyok, mit rejt a Kétszázezer anya cím, tuti fix, hogy az őszinteség és a hitelesség manifesztátuma.

Ja, Richárd egyébként Baradlay, és ez a baromság a Kőszívű ember fiai elemzése. Komolyan azt hittem, hogy a Mohácsy-féle irodalomkönyvet nem lehet alulmúlni - az öreg Mohy állítólag nem hitt a verselemzésben, ezért direkt írt sületlenségeket, mondván úgyis mindegy. Annyi bizonyos, hogy az érdek nélküli hülyeség sokkal kevésbé ártalmas, mint a szándékos idiotizmus. 

Ja, és ha nem tudnánk, akkor a Kőszívű ember fiai kapcsán azt is megtudhatjuk, hogy semmiképp sem előnyös az új irány (...) amikor a párok nem maradnak együtt legalább a gyerek felnőtté válásáig. Mondjuk az osztály fele akkor kretén szülőkkel rendelkezik, mindegy, otthon majd a műelemzés örvén elmondják, hogy kell csinálni ezt jól. De hogy a picsába jön ez Jókaihoz? Aki mellesleg nyolcvan évesen elvett egy húszéves kis luvnyát feleségül. Gondolom, akkor kiemelik az órán, hogy ez mennyire nem jó irány. És azt a kurva Alfonsient is elküldik a vérbe, aki felcsináltatta magát a regényben a labanc katonával.

Remélem, a tanárok azt fogják csinálni ezekkel a könyvekkel, amit a Holt költők társaságában tettek a fasza kis irodalomkönyv fasza kis bevezetőjével.

Megnyugtató, hogy nem mindenki akkora balfasz, mint Falus barátunk és az ő kampánystábja, ha egyáltalán van neki olyan. Géza kolléga részletesen háborgott azon, hogy az ellenzékszerű képződmény észveszejtő töketlenkedése nyomán egyre biztosabb, hogy akkor is a helyén marad Tarlós, ha például kiderül, hogy Havas Szófia a szeretője. A kőbunkó főpolgi már hűtheti a pezsgőt, úgy tűnik, a következő ciklusban inkább Vitézy Dávidkerül szopóágra, de most nem ez a lényeg.

Hanem az, hogy lássuk, nem önmagával a jeges vizes locsolással van a probléma, hanem azzal, ahogy ezt Falus csinálta és azzal, hogy senki se mondta azt, hogy állj, bohócot csinálsz magadból. Mert lehet ezt kurva ügyesen is, csak egy kis kreativitás és átgondoltság kell bele. Itt van például az európai üzleti élet kőbunkója, a Ryanair vezérigazgatója, aki ezt tudta kihozni a a dologból.

Baszki, hol a ló? És az üvöltő gyerek?

Ez egy elég szar hírű cég, utasszopató legalja fapados, de ez alapján a fickó bevállalósnak és viccesnek tűnik. Beugat a konkurenciának és az is látszik, illetve úgy tűnik, hogy a cégnél őt kurvára szeretik. A Ryanair mindig is ügyes volt a hasonló pr-fogásokban, most csak azt láthatjuk, hogy ugyanabból az alapanyagból, ami közröhej tárgyává tette doktor Falust, mit tudott kihozni Európa leggyűlöltebb légitársasága. 

Amíg az ellenzéknek nevezett géngyűjtemény úgy viselkedik, mintha egy szatócsboltot üzemeltetne és a tanév végére várna, mert akkor sok diákcsemegét lehet eladni a kölyköknek, s nem választásra készülne, addig ki lehet készíteni a szénsavmentes ásványvizet Tarlós barátunk egészségére. Mert ami az utóbbi hetekben, napokban itt az arcunkba zuhant, arra sok mindent lehet mondani, azt momentán nem, hogy egy (két, három) párt választási kampányt csinálna.

Az egész szarakodás, kezdve a főpolgármester keresésével egy amatőr vicc - bár azt meg kell hagyni lassan már hagyomány lesz a szociknál tetszőleges vezetői posztra hajkurászni az embereket, talán az lenne a legjobb döntés, ha a pártelnöki posztra tendert írnának ki. Hülyeségeket beszélnek össze-vissza, egymást járatják le, a tininek öltözött nő magából kikelve fikázza szövetségeseit. A szocik fikáznak, az Együtt csak áll, mint fasz a lakodalomban, a DK odaszarik a tárgyalóasztalra. Mintha az egész bagázs csattanó maszlagot evett volna, most meg futkosnának a városban.

Ideje lenne belátni, hogy egy pártot, pártszövetséget csak úgy lehet működtetni, mint egy nagyvállalatot. Nem lehet arra építeni, hogy úgyis mindenki tudja, hogy milyen fasza kecskesajtot gyártok, nem kell ide reklám. Mondok valami hülyeséget részegen a kocsmában szombat este, tök mindegy, vasárnap a templomban majd mindenkinek elmondom, hogy nem úgy gondoltam. Ez nem megy, itt nincsenek haverok meg ismerősök, itt egy arctalan tömeg van, ami várja, hogy most lesz valami vagy sem. És hát az látszik, hogy baromira nem.

Egy tejfeldolgozó üzemben elképzelhetetlen, hogy az igazgatóhelyettes azt mondja, nem szereti a túrórudit. Szuverén véleménye lehet, hogy a túrórudi szar, de ha forog a kamera, akkor neki vigyorogva be kell nyomnia a rudi felét. Az MSZP-ben már rég a szőnyeg szélére kellett volna állítani Tóbiást, Horváth Csabát és a többi fanyalgót, hogy még egy szájhúzás és 500 ezer forintot be lehet rakni a kasszába.

Persze ha a főpöcs nincs pórázon tartva, sokat nem ér a fegyelem. Márpedig Falus egyre inkább úgy viselkedik, mint egy gyakorló elmebeteg. Hülye vagyok, mint a ló. Gratulálok. És még meg is magyarázza. Aztán a vizes baromság. A gond nem az, hogy ez eszébe jutott, még csak az sem, hogy megcsinálta és véghez vitte. Hanem, hogy felrakta a youtube-ra. Azt mondta, hirtelen ötlettől vezérelve találta ki az egészet. Könyörgöm. Hol a picsában van a kampánystáb?

Egy párt esetében tényleg másodlagos a gazdasági program. Az kell, hogy profin működjön. Mert ha egy pártot össze tud tartani egy elnök vagy polgármesterjelölt vagy akárki, akkor az a csapat másra is képes. De ha azt sem tudja megtenni, hogy a kopaszt, a ficsúrt és a többit összerántsa, akkor mégis hogy a bánatos francba lenne képes egy költségvetés összeállítására, a metró felújítására vagy akár egy szaros testületi ülés levezetésére?

Mindezek fényében nyugodtan készülhetünk Tarlós professzor újabb ciklusára.

Az új földtörvény, pontosabban az új földalapú támogatásról szóló kormányrendelet igen jó példája annak, hogy egy nem szakmai alapon nyugvó döntés hatása sokkal szélesebb körben mutatkozik meg, mint amiről maga jogszabály szólna, illetve amit a módosítással el akartak volna érni.

A rendelkezés nagyjából úgy szól, hogy jövőre – ez május végi pályázati határidőt jelent – csak adott művelt terület alatt lehet támogatást igénybe venni. Mert e méret felett már nagybirtokokról beszélünk, amelyeket a kormány támogatni nem kíván. Tekintsük most azt másodlagosnak, hogy ez kinek jön jól és kinek rosszul, a cél az, hogy a támogatásokat mások, lehetőség szerint a korábbi nyertesi csoportnál szélesebb kör kapja. Ezt mellesleg nyugodtan tarthatjuk jó elképzelésnek is.

De az eredmény az, hogy a módosítással több olyan társaság is elesik a támogatástól, amelyek nem a maguk földjét művelik, hanem hosszú távú bérletbe vett földeket. Ezek a területek jellemzően kicsik, vagyis azokat önállóan nem lehetne gazdaságosan művelni, emellett számos esetben a föld minősége sem túl jó, illetve ártéren, belvizes területen van – utóbbiakat azért nagyon kockázatos művelni, mert nem lehet biztosítást kötni rá.

Azt innen Budapestről még simán mondhatjuk, hogy akkor ott majd nem termelnek semmit, nem nagy ügy, majd nő ott a mocsári zsurló és szaporodik a túzok vagy a hód, vagy ami éppen ott érzi jól magát. A történet azonban nem ennyire egyszerű, a kérdés nem környezetvédelmi ügy.

A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége nemrég telekiabálta a sajtót azzal, hogy Borsodban olyan cégek esnek el a támogatástól, amelyek gyakorlatilag egyedüli foglalkoztatóként vannak jelen a térségben. Olyan cégekről van szó, amelyek húsz éve működnek s ez idő alatt egyetlen évben sem mutattak ki veszteséget. Olyan cégekről, amelyek átlagosan kevesebb, mint egy hektáros földeket vettek bérbe, hogy azokon érdemes legyen dolgozni. Olyan cégekről, amelyek képesek száz embernek munkát adni olyan környéken, ahol erre legfeljebb még egy-két cég képes rajtuk kívül.

Az új szabályok szerint ezek a cégek nem kapnak majd támogatást, mert túl nagy a birtokuk. Támogatás híján kénytelenek lesznek a legrosszabb minőségű földeken felhagyni a műveléssel, mert így már a bolondnak sem éri meg ott dolgozni. Kénytelenek lesznek munkavállalóik jelentős részét elbocsátani. Egy olyan járásban, ahol az emberek kétharmadának nincs munkája, ahol a közmunkások nélkül a munkanélküliség 60 százalékos lenne. Egy olyan megyében, ahol van település, amelyikben egyetlen embernek sincs állása. Ha ezek a társaságok leépítenek a száz munkavállalóból harmincat, annak a harmincnak már soha nem lesz normális munkája. Mehet majd árkot ásni közmunkásként. Ami a KSH statisztikája szerint nagyon szép, mert beleszámolják a foglalkoztatotti létszámba, valójában azonban ezeknek az embereknek a siralomház lesz. Nemcsak a pénz miatt. Aki 30 éven át dolgozott, az a maradék 15 évben is dolgozni akar, számára minden más megalázó.

Ezek az országrészek, ezek az emberek még soha nem voltak ennyire magunkra hagyva, mint most. Mert mi történik? Lobogtatja a kormány a négymillió feletti foglalkoztatotti létszámot, amelyből több mint százezer közmunkás, vagyis valójában helye sincs a foglalkoztatotti körben. Lobogtatja ezt a statisztikát, mondván az ország fejlődik és jobban teljesít. Valójában pedig az árokásók és a három műszakban a gyártósor mellett álló betanított munkások duzzasztják a létszámot. Valójában a bővülő létszám nem az évek óta áhított tehetséges szakmunkások piacra lépéséből tevődik össze, hanem a hozzáadott érteket előállítani képtelen összeszerelő melósokból és a kvázi munkavállaló, gyomirtó közmunkásokból. Büszkén mutogatják a növekedési hitelporgram nyerteseit, miközben a cégek több mint fele fényévekre van attól, hogy bármilyen hitelt fel tudjon venni.

Aki sorban áll a Blahát gulyásért, akinek 30 év munkaviszony után megalázó a közmunka, aki órákat utazik egy rosszul fizető melóért, annak ma egyetlen jelentősége van, az rontja ezt a képet. A kormány ki akarja iktatni őket minden kimutatásból. A Blahán már nem lehet ételt osztani, a többiről meg nem számol be a közmédia. Mert valahol nyílt egy csirkebontó üzem, és az sokkal fontosabb, mint hogy ma Magyarországon emberek éhesen fekszenek le aludni. Mert ez annyira rosszul néz ki. Inkább mutogatják Kecskemétet, Győrt, Esztergomot, mert az autógyártásé a jövő.

A haldoklót meg szokták kímélni a rossz hírektől, mert próbálják az utolsó napokat szebbé vagy legalább nyugodtabbá tenni a hozzátartozók. Én nem hiszem, hogy mi már haldokolnánk.

Nem lennék meglepve, ha a trafik pályázatok elbírálásáról készült jegyzőkönyveket meg dokumentációt akkor kezdték volna el nagyüzemben gyártani a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban, amikor a DK kiperelte a nyilvántartást a bíróságon. Bassza meg, most már tényleg csinálni kell valamit, fiúk, hangozhatott fel a Fő utcában. Aztán jött a megoldás: ha iratokat akartok, kaptok iratokat, gyökerek, csak idő kell. Úgyhogy jött a szarakodás az állítólagos fénymásolás állítólagos költségéről meg egyéb szarságról, de a lényeg az volt, hogy elő kellett állítani a szükséges papírokat. De ez persze SPEKULÁCIÓ, még mielőtt remek kis blogunkat nekiállnák beperelni.

Szóval elképzelésem szerint nem volt semmi bírálat, csak a nyertesek névsora volt meg, ezeket a pályázatokat választották ki és mondták, övék a koncesszió. Aztán utólag dokumentációt kellett gyártani, ami ezeket a döntéseket alátámasztotta, hiszen a DK baszakodása miatt ki kellett adni a bírálati papírokat - a pályázatokat ugye kipostázták a veszteseknek, hogy a tényleges bizonyítékokat ne lehessen felhasználni.

Az alábbiak miatt gondolom, hogy az egész bírálat egy nagy kamu volt. Egyrészt állítólag ugyanaznap írták alá az összes papírt. Basszus, ki a tököm hiszi el, hogy azt a töméntelen szart egy nap alatt át lehet nézni, ki lehet tölteni és alá lehet írni? És leginkább mi a büdös francnak kellett azt egy nap alatt megcsinálni? Elvégre a bírálatra magára állítólag két hónap állt rendelkezésre. Most nem az a normális, hogy ha elbírálok egy pályázatot, rögtön megcsinálom a kiértékelést is és azt aláírom? Így pedig a dátumok két hónapot ölelnek fel.

Minek bonyolítanám az életemet azzal, hogy egyszer elolvasom és értékelem a pályázatokat, majd hagyom a francba és külön nekiállok 15 ezer dokumentáció bírálati papírjának aláírásának? Ha mindez meg sem történt. Ha találtak a minisztériumban 12 agyatlant, akik talán zsebbe kaptak húsz fillért, cserébe elvállalták ezt a bírálatosdit - az is csak pár hete derült ki, kik voltak az állítólagos bíráló bizottság tagjai, vélhetően korábban nem is volt ilyen stáb. Ebben az esetben egyértelmű, hogy nem lehetett utólag két hónapra leosztani a munkát, egyszerűbb volt egy napra dátumozni az egészet.

Aztán a pályázatok anyaga is érdekes. Az objektív részeken állítólag nem volt nagy eltérés a pályázatok között, vagyis aki trafikot akart nyitni, az elvileg meg is nyithatta volna. De a francba, nem lehet, még jó, hogy volt szubjektív szempont is - ez kábé az üzleti tervet meg egyéb szirszarokat tartalmazta, mint honnan szedsz pénzt és kitől veszed a cigit. Na, itt voltak az igazán érdekes cuccok a történetben.

Egyrészt kábé kétféle szubjektív ítélet volt, hű de baromi jó és hű de baromi szar, köztes még véletlenül sem. Pedig a Gauss görbe szerint az átlagosnak kell a legnépesebbnek lennie. Másrészt ha valaki három pályázatot adott be, akkor simán előfordult, hogy kettőre szar pontokat kapott, a harmadikra meg tök faszát. Ööö, hogy lehet ugyanannak az embernek két fos és egy fasza üzleti terve? Főleg ha akkor még azt se lehetett tudni, hogy hol lesz az a nyomorult trafik?

Harmadrészt iszonyat érdekes, hogy éppen annyian kaptak sok pontot a szubjektív szempontokra, akik végül koncessziót nyertek. Fasza nem? Most vagy zseniális érzékkel pontoztak a bírálók (muhaha) vagy egyszerűen adva volt a képlet: a 15 ezer seggfej közül 1500-nak kell átmennie a vizsgán. Le kell gyártani 15 ezer bírálati lapot, amelyeket épp a mi barátaink kapták a legtöbb pontot - meg az a tíz százaléknyi sallang, akinek szerencséje volt. Hogy csináljuk, hogy csináljuk? Hát, egyszerűen: legyen mind full szar, a kis listánkon szereplő csókosok, akiről eleve tudtuk, hogy nyertek, legyenek full faszák. Kár, hogy átlátszó az egész.

Amink van ennek fényében a következő: egy valódi pályáztatás nélküli koncessziókiosztás, az ezt leplezni próbáló ál-bírálat legyártása. Ez minimum csalás és közokirathamisítás. Következmény? Tutira semmi.

Általában egyszerre szánalmas és röhejes, amikor egy gyíkarc annak ellenére akar apuci nagyszerűségén túltenni, hogy szerény értelmi képességekkel áldotta meg a teremtő. Az ágyúdörgésszerű fitymacsattogtatás egyik nagymestere lett mára a kis Lánczi fiúcska, aki az agytérfogatbeli hiányosságokat őrült küldetéstudattal, gyilkos erejű nyelvcsapásokkal és lehengerlő előadásmóddal kompenzálja, utóbbi lényege, hogy lelőhetetlenül osztja az nem létező észt. Biztos arra a gondol, hogy ha apu a narancsbirodalom kedves kis simogatója, a Századvégnél pedig alapelvárás a fényesre nyalás, ő nem állhat meg a mélytorkos technikáig. 

Az ember nagyjából tudja, mire számíthat egy kislánczi-monológtól, de Vikor volt szövegírója hétfőn a közrádióban túllépett mindenkori önmagán. Nem csak a szokott módon elgurult a gyógyszere, de néhány mondatával olyan magasra tette a mércét a "minden idők legostobább politológusi eszmefuttatásai" rangsorban, hogy évekig nehéz lesz megugrani. 

Az eleje csak a szokásos, téma Vikor ominózus illeberálisozó dumája, jönnek menetrendszerűen az ánuszt cirógató nyalintások: 

Nagyon nagyon magas színvonalú beszéd volt. (...) A helyzetleírás poltikafilozófiai mélységeket ért el.

Második etap: ordenáré csúsztatás és népbutítás:

Körbenézünk Európában, a liberális elit hatalma nemcsak meggyengült megtört, súlyos hanyatlásban van. Azt az állítást vitatni, hogy a liberalizmus a végóráit éli, értelmetlen, ez tény. Beszélni kell a jelenségről, nem tagadni.

Itt a gyíkarc stratégiája az, hogy összemossa a liberális demokráciát a liberális pártok erejével. Pedig a liberális demokrácia alapértékeit (pölö szabad választások, többpártrendszer, hatalmi ágak megosztása, egyéni és közösségi jogok maximális tiszteletben tartása) nyugaton semmi sem veszélyezteti, nálunk viszont ezeket építi le Viktor szisztematikusan. Lánczi ezzel szemben azon rugózik, hogy a liberális pártok szerepe csökken Európában, ami igaz, de ettől még a liberális demokrácia nem gyengül, annak keretein belül erősödnek és gyengülnek a pártok, jobb helyeken még a szélsőségesek is. Itt tehát a kurva nagy hazugság baszom alássan. 

De még ez is csak a megszokott undormány egy tehetségtelen századvéges suhanctól, ennyi miatt még nem örökítettük volna meg az utókornak. Eztán jön a lényeg. Mi sem mutatja jobban a liberalizmus bukását, mint hogy a szerencsétlen lúzer hollandusok képtelenek elhozni hulláikat a lelőtt gép mellől Ukrajnából, bezzeg ha a magyar hatóságok mennének oda, az oroszbarát szakadárok összefosnák a bokájukat és átadnák fegyvereiket is nekünk. Az ilyenek miatt rühelli a világ a tutyimutyi liberális államokat, bezzeg a mi erőskezű vezetőnk két perc alatt megoldaná a problémát. Margit, noooormális?

Ez a tömör összefoglaló természetesen nem tud a közelébe se érni annak a bravúros eszmefuttatásnak, melyet a kisfiú elkövet, szegény másik politológus köpni-nyelni nem tud, a riporter pedig nyilván magában helyesel, mert nincs egy kurva szava se. Na jó, egy kis idézet annak, aki utál videót hallgatni:

Ha ez magyarokkal történik, már másnap megoldotta volna a TEK, felporszívózza a terepet, a holland államnak nincs meg az ereje, hogy a szakadárokat elhessegesse. Magyarország nem fegyvertelen rendőröket küldene.

S a kézenfekvő végkövetkeztetés: ÉLJEN VIKTOR:

Az Európai Unióval és a liberalizmussal szemben pont azért fogalmazódnak meg kritikák, mert nem vetnek számot a valósággal, hogy az élet bizonyos pontokon nagyon kemény, meg kell védeni az érdekeinket.

Az egész elképesztő, de az igazi elmebaj 3.23-nál kezdődik, két perc az egész.

Asszem ez az a pillanat,amikor a szakmai körökben még pinaszőrnyi elismertséggel bíró öreg Lánczinak (aki amúgy a Századvég Alapítvány elnöke) adnia kellene egy méretes sallert tenyérbemászó fiának. Mert a kis Tamás a barczásodás erőteljes jegyeit mutatja, s ha ez így megy tovább, a Századvégnél hamarosan már csak közveszélyes elmekárosultak költik majd az adóforintjainkat.

Kezd egészen morbiddá válni a Seszták-ügy, de legalább képet kaphatunk arról, hogy milyen is pontosan a Fidesz, vagy inkább Orbán Viktor személyzeti politikája, mekkora gazemberség kell ahhoz, hogy valaki eltakarodjon a politika környékéről. Dugatlan szűzlányként hajdanán azt gondoltam, hogy egyszer nálunk is követelmény lesz minden komoly pozíciót betöltő közszereplővel szemben a feddhetetlen előélet, de ha így haladunk, lassan pedofilok is irányíthatják az országot.

Maradjunk a legemlékezetesebb eseteknél: sokáig az asszonyverő vak komondoros véglénytől sem bírt rossz szót szólni pártja, de legalább finoman eleresztette. Smittpalit is védték még akkor is, amikor teljesen nyilvánvaló volt a védhetetlen, s csak egészen későn adták ki a kilövési engedélyt. Ami Sesztákról eddig kiderült, az alapján normálisabb helyeken ügyvédként sem praktizálhatna többet, nem hogy a legfontosabb minisztériumok egyikét vezesse. Az sem probléma, hogy Viktor elsőszámú tanácsadója nyuggert agyalt, Rogán Tóninak a haja sem görbült a bődületes vagyonnyilatkozatos hazugságért, máskor viszont egy kispályás narancscsinovnyikot, Mádi Lászlót úgy pöccintették ki a parlamentből egy rossznak talált ingatlanadós mondat miatt, mint macskát szarni. Hogy is van ez?

Igazából nem bonyolult. A narancsbirodalom szolgálóinak is megvan a helyük a hierarchiában. A legalja az agyatlan bégető, e felett jönnek a rendszer kegyeltjei, akik tudják, hogy más rezsimben nem teremne nekik babér, ezért úgy szavaznak, hogy mondják nekik. Ezek maximálisan helyettesíthetők, eldobhatók. A Viktorhoz közel állók már más tészta, túl sokat tudnak, túl rafináltak, vagy csak nehezen helyettesíthetők, ezért őket akkor is védelmezni kell, ha giga ocsmányságok derülnek ki róluk.

Konkrétan: Smittpali egy elképesztően buta karrierista emberszabású, tökéletes volt a nyaloncelnök posztra, kicsit agyalni kellett a pótlásán, hagyták is a picsába szerencsétlent. Mádival példát kellett statuálni, tudja az összes beosztott narancsos, hogy mit szabad beszélni és mit nem. De azért utána sutyiban benyomták jó állásokba, most például a legnagyobb kretén mellett ügyködhet a jegybankban egy olyan poziban, amihez nyilván sose volt köze. A nagyfiúk viszont érinthetetlenek. Árpád külön történet, nem képviselő, háttértanácsadó egy pszichopata is lehet. Tóniról, Dohány Jánosról, vagy forintdöntő Lajosról viszont nagyon durva dolgoknak kellene kiderülni ahhoz, hogy bántódás érje őket. És ebbe a kategóriába került most Seszták is. Nem tudni hogyan, de legfőbb bizalmi ember lett, minimum köztörvényes ügynek kellene felmerülnie, faszt felmerülnie, jogerősen bizonyítódnia vele szemben, hogy Viktor elengedje.

Eddig business as usual, Sesztákot most az teszi a szokottnál érdekesebbé, hogy a fideszes belharcban ő Lajos gyengítésének szimbóluma, az ember, akit Közgép Lászlóné helyére küldött a főnök, hogy jelezze, kinek hol a helye. Így aztán semmi meglepő nincs abban, hogy Lajos lapja, a Magyar Nemzet nekirongyol Sesztáknak. Külső szemlélő számára ez sajnos még csak szórakoztató, attól ugyanis nem kell tartani, hogy ellenzék híján a naracsbirodalom belülről marcangolja szét magát. Csúzlival lövik egymást, de túl nagy a hatalom és a pénz ahhoz, hogy ne egyezzenek ki a harcoló felek, ha szükséges.

Nem lesz tehát változás a személyzeti politikában sem. Azt a népnek kiellene kikényszeríteni. De amíg egy törpe kisebbségen kívül senkit se érdekel, hogy sötétbunkók és fehérgalléros bűnözők ülnek magas pozíciókban, addig Magyarország nem lesz egy hangyafasznyival sem jobb hely.