Az idén széles spektrumú volt a hasalás, állami és magáncégek egyaránt megmutatták milyen mélységei vannak a pokolnak. Nyilván nem maradhat ki az a politikus, aki akkora nulla, hogy még Magyarországon is képes megbukni, de a listán a helye az egész unortodox gazdaságpolitikának, s vele együtt a szépreményű ellenzéknek is. Íme a bukta lista, mondhatni a buktatúra.
Schmitt Pál megy a lecsóba
Schmitt Pál plágiumbotránya azért volt különösen kínos.... kezdeném, de rá kell jönnöm, hogy minden egyes eleme iszonyatosan gáz volt. Kezdve azzal, hogy perrel fenyegették a sztorit hozó oldalt. Majd a heveny cáfolat, a szánalmas magyarázkodás, amikor már teljesen egyértelmű volt az utolsó eszméletvesztett troll számára is, hogy Palkó bátyó bizony összekeverte a doktori írást a fordítással. Az egyetem végül megtette, amit kellett, és undorodva, mintha félig döglött csótányt kellene lehúzni a budin, megsemmisítette a hivatkozott dolgozatért adott doktorit. De Schmityó azért magával rántotta akit lehet, momentán egy ember nem kapaszkodott rendesen, Obersovszky Péter, aki halhatatlanná lett "Elnök úr, nem perel?" kérdéssel írta ki magát a sajtóból.
Végre elpusztult a Malév
Vasúti közlekedés nélkül nem megy, a MÁV zabálhatja is a 250 milliárdokat évente, de a nemzeti légitársaság, mint olyan, gazdagabb országnak is púp a hátán, ha szarul működik. És nem igazán hiányzik, ha hirtelen eltűnik. A Malév egész Európa egyik leggázabb légicége volt, nyereség közelébe soha nem jutott, politikai kifizetőhelynek annál jobb volt, régóta fel kellett volna sózni a picsába. Csak nyelte az adófizetői százmilliárdokat a nagy semmire. Mégis, magát a bedőlést is sikerült a leszánalmasabb módon véghezvinnie a jelenlegi kormánynak. Az előzőek is tudták, hogy közel a vég, de legalább Oszkóék elkezdtek dolgozni alternatív megoldásokon. Többen megcsinálták már, hogy a törvényszerűen bedőlő trágyadomb helyén külső befektetőkkel, az eu-s kiskapuk kihasználásával alapítanak egy új, hatékony szervezetet, mely legalább a dolgozók egy részét átveszi. Voltak kész tervek erre a Malév esetében is, Orbánék megkapták a hatalomváltáskor. Mégse tettek lófaszt se, csak végignézték az összeomlást és mutogattak hátra, hogy a mocskos komcsik baszták el. Persze egy kis Malév is csak egy próba lett volna, nagy baj pedig nélküle sincs, a piac megoldja a helyzetet, a fapadosok jóvoltából utas több jön Budapestre idén, mint tavaly. A legnagyobb vesztes az átszálló utasoktól és a Malév irreálisan magas díjaitól eleső reptér, ennek ellenére a hatalom fontosnak tartotta a Budapest Airportot ezerrel tovább szopatni. De közben a messze legnagyobb céggé váló Wizz Airt akár ki is nevezhetik nemzeti légitársaságnak.
Az unortodox gazdaságpolitika önmagában
Erről első körben ez jutott eszembe, ezzel mindent el is mondunk. A baj nem az, hogy a kormány furcsa dolgokat próbált meg csinálni. Ahonnan a pénzügyi válság által szétpofozva és a padlóról épphogy csak felállva indult a rendszer 2010-ben, nyilván nem is volt könnyű csodát tenni. Persze nem is kellett volna ennyire akarni, bőven elég lett volna csak úgy csinálni a dolgokat. Jóllehet az alaptörvényt és a manyup lenyúlást igencsak nehéz lett volna überelni, de azért elég jó volt az IMF hazaküldése, majdnem visszahívása, de mégse, majd mégis inkább a haza zavarása. Csak sikerült átláthatatlan káoszt csinálni a törvényhozásból, sikerült 850 milliárd forint értékű megszorító csomagot összehozni, amelynek hatása mindössze egy évre elég. Sikerült totálisan eljátszani a bizalmat a megszűnik a bankadó, lefelezzük a bankadót, kitoljuk még egy évvel, faszt, marad a bankadó sztorival, de rátett még egy lapáttal a Robin Hood adó, a közműadó. Ezen a megbízhatatlan kreténségen csodálkozik egész Európa. Közben iszonyat drágán finanszírozzuk az országot bízva abban, hogy a lakossági állampapírok majd megmentik a hazát a gaz spekulánsoktól. S mindennek tetejében a gazdasági miniszter (aki jegybankelnök is lehet) sorra tolja az olyan megnyilatkozásokat, amelyek után teljesen mindegy, hogy van vagy nincs lepecsételt papírja arról, hogy idióta. De csak így tovább.
Az MSZP mint gusztustalan, programtalan, demagóg ellenzéki erő
Akik valaha bizalmat szavaztak ennek a társaságnak, azok egy része talán pszichológushoz is jár, mert azt bizony nem könnyű kiheverni, ami a hajdan volt kormányzó pártból lett - még akkor sem, ha 2010-ben egészen logikusnak tűnt a ikszet a szegfű mellé tenni. Egy töketlen, de kurvára hiú és nárcisztikus elnök, aki soha, semmilyen körülmények között nem lesz képes egyetlen plusz szavazót sem szerezni karizmájával, egy szétzilált párt, amelyik két év alatt nem tudott magához térni a kapott pofonból. Program? Hát az van, kár hogy soha egyetlen sort sem idéznek belőle. Egyszer hangoztatta derék Attis, amikor megpróbálta beadni, hogy milyen fasza is lenne egy 40 százalékos szja kulcs az átlagbéren. Igen, ezzel tutira lehet választást nyerni. Ezt leszámítva Mesterházy nagyjából olyan nívót képvisel, mint Selmeczi Gabi a Fideszben, s ha ezek ketten elkezdenek pingpongozni valami hülyeségen, hát az ég mentsen meg attól, hogy végig kelljen hallgatni. Még a legmegátalkodottabb komcsik sem tudnak most értelmes érvet mondani arra, miért is kellene támogatni ezt a társaságot. Mert az azért elég kevés az üdvösséghez, hogy mindent vissza kell állítani úgy, ahogy volt. Lendvai Ildikó arcán is jól látszik, hogy ez nem megy, az idő halad, új dolgokat kell kitalálni. De az olyan mondatok, mint mekkora geci ez a kormány, hogy a Wizz Airnek adta a Malév senki más által nem használt útvonalait, semmivel nem kecsegtetnek.
Varga Mihály pokoljárása
Ez a derék fidesznyik nagyon sokáig el tudta magáról hitetni, hogy ő más, mint a többi. Ő a szakértő, akinél a demagógia és hazugságarány minimális, ellenben kicsattan a szakértelem a burájából. Az elmúlt években a háttérben maradt, idén viszont beszállt a ringbe, mint IMF-ügyi miniszter. Bíztam benne, hogy tudja, mi a pálya, de ordenáré módon baszta el. Hamar kiderült, hogy távirányítással vezérlik, nem több, mint egy selejtes bábu a pávatáncban. De ha ez valakinek bassza a csőrét, akkor fogja magát és odébb áll. E helyett amikor itthon megjelentek az IMF-et mocskoló plakátok, ő épp a valutaalap közgyűlésén állt a rá hulló szaresőben és úgy tűnt, még élvezi is. Majd hazajött és olyan beszédet mondott október 23-án, amivel végérvényesen kiírta magát a kulturált politikusok amúgy sem túl széles táborából. Csak két mondat. "Ismét idegen erők szorításába kerültünk, ismét távoli érdek hozta fejünkre a bajt. Külföldi katonák csizmája nem tapos hazai földön, mégis megbéklyózták országunkat".
Kutyának sem kell az árfolyamgát
A bankok és a kormány megállapodása keretében egész pofás kis konstrukciót sikerült összerakni azon devizahitelesek megsegítésére, akik eddig még nem csúsztak meg a törlesztéssel, de így is szopják a falloszt keményen. Az árfolyamgát azonban túl bonyolult lett, s úgy tűnik, a potenciális célpontok szerint nem segít eleget. Ahhoz képest, hogy minden mérvadó hazai szaklap részletesen elemezgette a konstrukciót, s kijött, hogy okosan használva nagyon előnyös az árfolyamgát, a témában született posztjaink kommentelőinek elég nagy hányada a picsába küldött minket is, állítva, hogy egy fos az egész. Tanulságos, hogy gyakran tudatlanság, vagy a konstrukció meg nem értése miatt mennyire elutasítónak bizonyultak a júzerek, de ennél már csak az nagyobb gáz, hogy a megabuktát látva az idióta kormány kitolta a belépési határidőt márciusig.
Nagyarc Bochkor-Boros rádiós, majd hetilapos szopása
Azon a héten jelentették be a rádiózás istenei, hogy Bumeráng néven hetilapot indítanak, amikor a Newsweek közölte: megszünteti print kiadását. Nagyjából ennyi realitása volt a kritikák szerint szánalmasan színvonaltalan kiadványnak, s az idő sokkal hamarabb igazolta is. Induláskor három-hat hónapot adtak a lapnak, de csak néhány számot ért meg, s a Geomédia bezárta. A két fenegyerek azért próbált a lappal felszínen maradni, mert rövid idő alatt a második rádió is széthullott alattuk, s amíg leghőbb vágyuk, egy tévéműsor nem jön össze, addig is kell csinálni valamit. Hát jobban járnánk, ha például egy kocsmát nyitnának.
Nulláig esik a tőzsde tavalyi sztárja
A kis szar magyar tőzsdének sikerült egy sikersztorit kitermelnie 2010-11-ben. Az RFV-ről E-Star névre váltó cég energiahatékonysági projektekben utazik, s tavaly úgy tűnt, amennyiben megfelelő a cég finanszírozása, a modell sikerre van ítélve. Ha van pénze, az E-Star lecseréli az elavult fűtési rendszert, az ebből adódó spóroláson pedig osztozás van, ebből fizet a szolgáltatásért a megrendelő. Tehát egyszer meg kell finanszírozni a projektet, aztán ketyeg sokáig a bevétel. A legnagyobb magyar intézményi befektetők is rácuppantak a sztorira, hatalmas kötvénykibocsátásokat hajtottak végre, a banki finanszírozás is adott volt jó feltételekkel, a részvényt bevezették a lengyel tőzsdére, az ottani nyugdíjalapok is vették, mint a cukrot. Az árfolyam 13 ezer forintig szárnyalt, majd idén lényegében nulláig esett, a cég gyakorlatilag csődbe ment. Miért? Egyelőre nem látni tisztán. Az biztos, hogy túl gyorsan terjeszkedtek, a vezetés durván szórta a pénzt, élvezte a luxust, bérelt repülővel jártak például tárgyalni. De ez bele is férhetett volna, ha az önkormányzatok rendben fizetnek. De elkezdtek nem fizetni. Szartak a szerződésre. Mindenféle pletyó van, hogy egy másik fideszes banda nyúlná a bizniszt, de erre semmi bizonyíték. Viszont egyszer csak elapadtak a bevételek, amivel persze a finanszírozásnak is lőttek. Innentől ördögi kör, zuhanás, kötvények ki nem fizetése, csőd. És a legcsúnyább: ezt a céget próbálta a tőzsde úgy beállítani, hogy minta a tőkepiaci finanszírozásra. Most megint évekig senki sem tud majd eladni például vállalati kötvényt, halott lesz az egész szegmens.
Ezt se hagyd ki:
