A választás előtti gatyarepesztő átadási hajrá egyik kimagasló eredménye volt, hogy nem csak a négyes metrót kapták az arcukba a fővárosiak, hanem a Bubi névre keresztelt bringarendszert is. Őszintén szólva alig vártuk, hogy kipróbáljuk az egyik közösségi drótszamarat, de eddig nem jött össze: azt a dilettáns faszkodást, amit a Bubival kapcsolatban látunk, szinte lehetetlen szavakba ölteni.

Addig rendben, hogy márciusban bejelentették az árakat. Helyből lepetéztünk, hogy Európa egyik legdrágább rendszere lesz a budapesti, pedig a költségek döntő részét a Mol, mint névadó szponzor állja. Amikor kiderült, hogy az első ezer regisztráló jó nagy kedvezményt kap az éves díjból, megint lelkesedtünk egy sort, de ez már az utolsó fellángolás volt. Már láttunk bubizó arcot, meg bringákat is néhány belvárosi dokkolónál, de hetek óta nem tudunk rájönni, hogy akkor most mi a pöcs is van a rendszerrel.

Egy dolog látszik kristálytisztán az illetékesek részéről: a magasról beleszarás. A Bubi hivatalos oldalán fenn vannak az árak és a kedvezmények, de egy szó se arról, hogy ezek mikortól érvényesek. Felhívják a figyelmet, hogy érdemes a bérlethez az oldalon regisztrálni, de lúzer júzer hosszú keresgélés után is azt találja, hogy nincs hol. Az utolsó hírek több hetesek és érdektelenek, a lényegről sehol semmi infó. Működik? Fasz tudja. Elkezdték árulni az első ezer kedvezményes bérletet? Találjátok ki, baromarcok. Olyan ez, mintha felkerült volna a metró menetrendje, meg díjszabása, de arról semmi, hogy jár-e már, ha meg odamész megnézni, hol jár, hol nem, hol felengednek rá, hol nem. 

A Bubi oldalán az elérhetőségnél egy mailcím és - most kapaszkodjatok -, egy faxszám! Eldugva valahol az infó, hogy a BKK ügyfélszolgálata az illetékes, a telefonrendszerben 8 menüpont, egy se a Bubiról, az ügyintézőnek meg lila fingja nincs az egészről. A Bubi fészbukján potenciális felhasználó érdeklődik, tesznek rá, nincs válasz. Azért csak elnéztünk egy dokkolóhoz hogy hátha, de se brinyó, se működő dokkoló terminál nem volt.

Ha az a cél, hogy a még lelkesedőket is elriasszák, akkor ez maga a profizmus. Kurvára nem lehet tudni, hogy esetünkben ki az illetékes elvtárs, de melegen gratulálunk, ekkora szerencsétlenkedésre még kedvenc kis banánköztársaságunkban sincs minden héten példa. Mindegy, dühöngés helyett inkább nézzük kedvenc bringás videónkat.

Frissítés: elismerték, hogy szar került a palacsintába, szoftverproblémák adódtak. De ettől még hetek óta hülyítik a népet a fals infókkal és azzal, hogy senki nem mond semmit. Valaki sürgősen monnyon le. 

Tök hülyék vagyunk, hogy ez eddig nem jutott eszünkbe. Hogyan is lehet a nép pénzét úgy elkölteni mindenféle faszságra, hogy senki se ugathasson bele? Olyan intézményen kell átfolyatni a zsét, mely annyira független, hogy mi irányítjuk, de senki se ellenőrizheti. Bónusz, hogy ha nincs pénze, nyomtathat magának. Baszki, zseniális: a Magyar Nemzeti Bank.

A második bekezdésben gyorsan túllépünk azon az apróságon, hogy mennyire kicsi visszhangja lett annak, amit az index leleplezett. Elenzéki politikusok visítoztak, a jegybank cáfolt, meg visszaperelt, de még a blogoszférát sem mozgatta be az ügy. Pedig csak erre kéne visszautalni: emberek, mi is volt itt két éve? Simorékat azzal basztatták, hogy pazarlóan működtetik a jegybankot, ezek után van pofájuk a fiúknak százmilliárdos tételben az MNB-n keresztül kifolyatni a gempát.

A rezsim azzal okozza a legnagyobb kárt, hogy droidokká silányítja az épelméjűeket is. Lassan nem tudnak annyit és olyan pofátlan módszerekkel lopni, hogy megüsse az ingerküszöböt. Ha holnap zsákban hordják el a spanok a devizatartalékot, az se érdekel majd senkit se.

Ebből következőleg kár azon sápítozni, hogy ha a választás előtt kiderül a jegybankrablás, akkor lehet, hogy nincs meg a kétharmad, mert néhány körzet átfordulhatott volna Budapesten. A rendszer lényege mit se változott volna, csak egy bolhapinányival nehezebb lett volna üzemeltetni. Ez a választási eredmény nem a Fidesz győzelme, hanem az ellenzék és a nagyarcú balos értelmiség picsa nagy buktája, amire szépen rámegy a gyerekeink jövője is. Már csak egy dolgot lenne jó tudni: hogy működtetik ezt a rendszert?

Ez a Matolcsy nevű iqbajnok például most irányítja a történéseket, vagy csak sodródik az eseményekkel? Ráhagyják, hogy trollkodjon a kamatcsökkentéssel, de a kincstár kulcsa másnál van? A legvalószínűbb sajna az, hogy a rezsim működtetői tudják, mire alkalmas, ezért hagyják, hogy dorbézoljon a saját kis álomvilágában annak fejében, hogy néhány komoly ügybe nem ugat bele, azt a főnöke intézi. Akik a szálakat mozgatják, előre kitervelten tettek egy olyan arcot az MNB-be, aki önnön nagyságától elalélva fel sem fogja, hogy mi történik körülötte. Amíg a kiscsávó a farkát méricskéli és három kocka duplóval molyol, a nagyobbak rég elhordták a teljes villányvasutat és az összes értékes dömpert a kisszobájából.

Azt hiszem, kijelenthetjük: a manyupoknak végük van. Lehet itt még baszakodni, beolvadással meg egyéb látszatintézkedésekkel, de a lényeg nem fog változni, ennek annyi, reszeltek, harangoztak undzovájter. A legnagyobb magánnyugdíjpénztár, az ING megvárta a választásokat, és mivel az jött ki, hogy szar se változik itt, úgy gondolta, hogy akkor neki már nincs arra négy éve, hogy itt valami normális szabályozás alakuljon ki.

Megírtuk mi is, hogy a megmaradt pénztárak, illetve a maradó pénztártagok max abban reménykedhetnek, hogy a következő kormány - amely értelemszerűen nem a Fidesz alakította társaság lett volna - úgy alakítja át a pénztártörvényt, hogy valami értelme legyen a pénztári tagságnak. Adott esetben be lehessen olvasztani a magán ágat az önkéntesbe - bár ez elég nagy kibaszás azokkal akik lemondtak a befizetéseikről. Vagy bármilyen megoldást ki lehetett volna dolgozni az érintett intézmények részvételével.

De most ugye minek ezzel foglalkozni? Várni kell türelemmel és az államkassza szépen gazdagodik 193 milliárd forinttal. Mégis melyik pénzéhes kormány ne akarná rátenni a kis mancsát erre a lére? Elvégre ennyiből két százalékponttal lehet csökkenteni az áfát - nyugi, kurvára nem erre fogják költeni ezt a 200-ast. Ha a derék kormány türelmes, jaj de vicces ezt már leírni is, szóval ha türelmes, akkor hagyja, hogy a megmaradt négy pénztár kivérezzen, és négy év alatt apránként összejön a zseton. Jó hát a szarházi tagoknak kell némi reálhozamot fizetni, de ez már benne van a rendszerben.

Már a szemem előtt van kócosfogú Gabika, aki majd hirtelen ismét nyugdíjszakértő lesz öt percre. Kiáll majd és elmondja, hogy a kormány nem véletlenül akarta megvédeni a nyugdíjakat (lenyúlni 3000 milliárd forintot és elbaszni szirre-szarra), és most látszik, hogy az a döntés helyes volt. Hiszen a tőzsdéző és haszonleső pénztáraknak úgy már nem is kellett ez a biznisz, hogy nem kötelezően kell tagdíjat fizetni, s az elszámolható költség sem lehet akármekkora. Most már látszik, hogy az egész csak átverés volt, milyen jó, hogy ezt a sumák bandát eltakarítottuk.

A konklúzió egyszerű: simán el lehet lopni bármekkora összeget, ha az érintetteket ez nem zavarja vagy nem fogják fel, hogy az lopás, illetve nem fordul meg a fejükben, hogy esetleg akár lopásnak is lehet nevezni. Mert az is lenyúlás ám, ha az államnak megtetszik valami, és azt így vagy úgy, de elveszi. Lásd nemcsak manyup, hanem visszaállamosítási vágyak, cégek erőszakos megszerzése, mintagazdaság ledózerolása, trafikok és a többi szarság. De jó lesz ez a négy év.

Papírforma-interjúnak indult, durva újságírói felsülés, politikusi megdicsőülés lett belőle: sose gondoltuk volna, hogy Kálmán Olga egyszer majd Schiffer András bokáját nyaldossa. Pedig a zöld csávó csak korrekten elmondta, milyen kérdéseket tart fontosnak, amikor pedig a mást gondoló Olga átváltott parasztba, higgadtan, értelmesen pattintotta le. A riporternő most iratkozott ki a komolyan vehető újságírók amúgy sem túl népes táborából.

Tényleg érdemes megnézni, (maga a beszélgetés a 4. perctől jön) de itt a lényeg röviden. A főlumpi bemegy az ATV-be, mert hívták. Nem ezt tervezték, de ha már ott van, Olga az emlékműbalhéról kérdezi és láthatóan azt várja, hogy majd Schiffer agyonekézi a kormányt és negyed órát sikítozik a történelemhamisítás ellen. De nem ez történik, Schiffer kábé azt mondja, hogy tele a fasza a túlhájpolt műbalhéval, fontosabb dolgokról kéne beszélni, meg egyébként is a baloldal épp azért szopott akkorát vasárnap, mert nem a lényeggel foglalkozik, nem kínál semmi alternatívát, hanem csak a Fidesz ekézésére koncentrál.

Olga ebben a pillanatban láthatóan bekattan. Nem fogadja el a választ, mindenáron a saját véleményét akarja hallani vendégétől, ráadásul minősíti riportalanyát. Hiába mondja el Schiffer vagy háromszor, hogy ocsmányság, pitiánerség, amit a kormány művel, de lépjünk már túl rajta, a teljesen kikészült riporter állkapcsa rápattan áldozatára. Pedig most nem egy bullshitelő seggarc ül a túloldalon, hanem egy intelligens máshogy gondolkodó. De Olga mégse engedi el a témát, ha pedig igen, két perc után visszakanyarodik és széttrollkodja a teljes interjút. Esély sincs arra, hogy másról is beszéljenek, pedig Schiffer még azt is nyomatékosítja, hogy felmenői érintettek voltak a deportálásokban, mégis ugrani kéne, másról, fontosabbról lenne jó beszélni. De ezzel a nővel, kedd este erre esélye sem volt. Schiffer úriembernek bizonyult: ha nem lett volna az, ráborítja az asztalt a folyamatosan pofákat vágó luvnyára és duzzogva húz el a stúdióból adás közben a bús picsába.

Tényleg a fasz kivan azzal, hogy az egyik legjobb és legkorrektebbnek tartott újságíró ilyen szintre tud süllyedni. Ennyire megemészthetetlen az, hogy Schiffer jól beszélt? Igen, részben tényleg a bérrettegés miatt rühelli a nép a baloldalt, illetve azért, mert azon túl alig tett le valamit az asztalra. Olga ezzel beállt a sorba, Schiffernek meg az a szerencséje, hogy családilag érintett: ha ezt a dumát olyan valaki tolja,akinek köze sincs a zsidósághoz, rögtön indult volna az antiszemitázás, meg a nácizás. A baloldal képtelen felfogni, hogy túlzott ajvékolása kontraproduktív: a csendes többséget irritálja, s tovább erősíti a szélsőjobbot, az ordas eszmék terjedését.

Tudtuk, hogy ezt az ATV nagyon nem vágja, látszik, hogy ha semmi se történik, akkor is minden híradóba kötelező betenni valami izraeles hírt. De Kálmán Olgából eddig többet néztünk ki, mint hogy az interjúkészítés legalapvetőbb szabályait felrúgva süllyedjen szügyig az orrfacsaró fekáliába. 

Megmondta a nép a tutit, a következő négy évre gátakkal nehezíti a hatalom ámokfutását. Aki nem a közvélemény-kutatókat sározta, hanem reálisan kalkulált, túlságosan nem eshetett pofára. A fő kérdés, a kétharmad néhány szavazaton múlik, de sok mindenben tisztábban látunk. Íme, minek örülhetünk az újabb narancsos siker kapcsán. 

 Nincs kétharmad

A Havanna panelproletárjai talán elintézik, hogy a legértelmesebb kommerek egyike, Kunhalmi Ági mandátumhoz jusson, ezzel remélhetőleg szopja a kétharmadot Viktor. A zöld lumpik bejutása mellett ezért az egyért szorítottunk: optimális esetben a pohos csodacsatár többször is rákényszerül a nácikra, ez pedig mindkettő népszerűségét erodálja. De a necces kétharmad se rossz, onnantól elég még egy Ángyán és borul a rendszer. Kemény világ lesz a bekerült narancsszolgáknak, a kritikus törvényeknél nincs lógás, fingani nem tudnak majd pártukáz nélkül. Persze az is igaz, hogy miből tart szükség esetén megvenni bármelyik korrupt pöcstől egy szavazatot, vagy csak azt elérni, hogy a nagy ellenzéki elfelejtsen bemenni az ülésre.

 Ennél már nincs több a Fideszben (ami lenne, az már nem lehet demokratikus)

Az eredmény mutatja, hogy a Párt ebben a ciklusban vagy teljes metamorfózison megy át és válik elfogadható konzervatív erővé, vagy szanaszét hullik és vagy húsz évig a kanyarban sem lesz. Az előző ciklusban ellőttek mindent, amivel vakítani lehet az embereket: rezsiharc, különadók, elmúltnyolcév, s szereztek 3000 ezer milliárd manyup-pénzt is költögetni. Átírták a választási rendszert, lenyúlták a médiát, leszavaztatták a székelyeket és átadtak, felavattak mindent, amit technikailag lehetett - mondjuk a Várkert Bazárt már be is csukták, mert csak nyárra lesz kész. Ráadásként kaptak ajándékba egy elképesztően béna, megújulásra képtelen ellenzéket, De kamuzni tovább már nem lehet, két dolog jöhet: a meló vagy a lecsó.
 

Nem a Jobbik a legnagyobb ellenzéki párt

Sovány vigasz, hiszen a nácik az elfogadhatónál több széket kapnak a Kossuth téren, de legalább az a csúfság elkerülte az országot, hogy a populista Fidesz és a seggébe belenőtt KDNP után egy vállalhatatlan, agresszív és intoleráns bagázs lett a legerősebb hang. Persze az se szerencsés, hogy ehelyett egy töketlen, már most három külön frakcióban gondolkodó társaság a legnagyobb ellenzéki csoport, akikben nagyjából az a közös, mint a hetes busz utasaiban: itt-ott felszállva el akarnak jutni a Blahára.

Benn az LMP

A legtöbbet a kétharmad ellen az egy éve még a sírgödör szélén álló LMP tette. A kettészakadás után technikailag épp hogy kimutatható támogatottságot bírtak felmutatni, de köszönhetően az Összefogás impotens kampányának végül valós alternatíva lett a holdkóros társaság. Az biztos, hogy a korábbi, valóságtól elrugaszkodott, hagymázas elképzeléseket otthon kell hagyni - legfeljebb a Gozsdu udvarig lehet vinni - és a parlamentben valami fogyaszthatóbbal kell előállni, különben szar se menti meg a kis idealistákat 2018-ban.

Rezsiszilárd és Mutyipapcsák bukója

Amikor azt hisszük, hogy a szavazók bekajálták az összes fideszes baromságot, jön egy akkora poén, ami még évekig mosolyra húzza a szánkat. A kormány ööö a Fidesz javarészt a rezsicsökkentéssel nyerte meg a választást, amely program élére a hiperbunkó, legsuttyóbb lila mackónadrágos házmestereket megszégyenítő Németh Szilárdot állította Orbán. Elvileg a tapasztalt kétharmadhangulatnak kábé az egekig kellett volna röpítenie ezt a mocsári ragyát, ehhez képest akkorát hasalt, mint a bevodkázott kecskebéka a jégen. Jó, persze, vörös Csepel, de 4 éve ez senkit se érdekelt, szóval vagy a pestieknek van egészen kifinomult humoruk, vagy maradt még csírája a gondolkodásnak. Kevésbé humoros, ám annál jogosabb, hogy Zugló is kipicsázta saját polgármesterét, a rezsim egyik legvisszataszítóbb figuráját. Persze jó pártkatonaként listán bejut mind Papcsák, mind Rezsiszilárd, de mi mást várhattunk?

Nem azt mondták Feri, újra azt mondták, hogy menj a picsába!

Igen baszki, 4 év után még mindig azt üzeni a nép, hogy a túlmozgásos küldetéstudatos hasbeszélő csak árt a baloldalnak. A kommerek ennyit nélküle is kaptak volna, talán többet is. De már megint arról hadovál, hogy irány tovább. Ránk hozta a kétharmadot, most majdnem egy újabbat és még mindig azt hiszi, hogy rá van szüksége az országnak. Ez a csávó sose áll le és amíg nem szabadulunk meg tőle, Orbán röhög a markába. 

Attis nem mond le

Hápersze, mért kéne? Faja minden, nem? Akkorát taknyoltak, mint kisnáci a jelmezes túlélőtúrán, de nincs ellensúly, a bekerült képviselők mind a spanjai, senki se igyekszik a helyére. Ez élből gusztustalan, mégis jó. Az ország érdeke az, hogy a szocik szép lassan összemenjenek, végül jó szadesz-módra belesüllyedjenek a trágyába, miközben egy új, tiszta erő tűnik fel helyettük. Olyan, melynek van esélye az Orbán-rezsim kukázására.

Újságírói összefogás

Szentté nem kell avatni a pogácsasütők első számú klienseit, de az önállóság és önérzet felé kacsingatott a sajtó, amikor bojkottálta a Fidesz és a DK rendezvényét, mivel azok szerkesztőségeket tiltottak ki a bulijukról - a Fidesz a kevés helyre hivatkozva vonta vissza a Magyar Narancs, a 444 és a hir24 korábban kiadott akkreditációját, a DK meg a HírTv-vel nem akart partizni. Cserébe az Index után a hvg.hu, az origo és a Népszabi is beintett Viktornak és Fletónak. Abban is biztosak lehetünk, hogy nem lesznek itt nagy szabadságharcos újságírók a jövőben sem, de legalább nem az MTI szánalmaskodása adja az alaphangot és jó érzés, hogy vannak még komoly sajtótermékek, melyek mindkét oldalnak beintenek, ha kurvára megérdemlik. 

Gordi beszéde

Még mindig ő a legvállalhatóbb figura a kritikán aluli felhozatalból, de teljesen megértenénk, ha szabadulni próbálna ebből a mocsokból és felhagyna a politizálással örökre. Korrekten elismerte a kudarcot, kellően önkritikus volt és csak annyira okolta az ellenfelet, amennyire a választási rendszer manipulációja miatt megérdemelte. A Mentális stáb megosztott a tekintetben, hogy helyénvaló volt-e nem gratulálni a győztesnek, Miki szerint ez a Fidesz mocska miatt rendben levő, Géza azt várta volna, hogy Gordi ennél nagyvonalúbb lesz

Budapest reményt ad

Nem, nem vidékfika az, hogy megállapítjuk: Budapestnek jobban bassza a csőrét a demokráciadeficit és a lopás, mint az országos átlagnak. Nincs mese, az eredmény arra utal, hogy a fővárosi átlag kevésbé átkúrható az ócska fideszes lózungokkal, mint a vidék. Mindig is liberálisabb, nyugatiasabb volt a fővárosi lakosság, s ez némi optimizmusra ad okot. Négy éve teljes joggal hajtották el még kőbalos körzetek is a picsába a szocikat, most viszont már a fél főváros ugyanezt tette Viktorral.

Végre eltelt ez a nyomasztó négy év, vesztettünk sok illúziót és csalódtunk nagyokat. A cikluszárás apropóján összegyűjtöttük azokat a figurákat, akiknek zsírosbödön körüli sündörgése kitűnően jellemzi a rezsim működését. Hihetetlen, hogy holnap az fog kiderülni: továbbra is ezek az arcok kellenek a ruppótlan bégető többségnek.  

A dörzsölt hazug politikus

Tipikus példája Rogán Antal. Munkásságát sok posztban dokumentáltuk, zsenialitását az adja, hogy mindig tudja, mit akar hallani a nép, szemrebbenés nélkül képes hazudni, e mellett mások szarját is nagy kedvvel lapátolja a kerítésen túlra. Közben felépítette saját kultuszát. Külön gusztustalan bulvárlapot jelentet meg közpénzen csak azért, hogy magát fényezze, a cél érdekében felhasználja becses nejét és tiltakozni még nem tudó kölkeit is. Nincs is olyan mocsokság, amibe belebukna. Versenyben volt: Lázár János

A segg pártkatona

Tipikus példája Tállai András. Kilóg a kapa a szájából, de államtitkárnak megteszi. Értelmes mondat évek óta nem hagyta el fogai ketrecét, de néhány óra magolás után szóról szóra és vigyorogva löki a kiadott pártdumát. Önálló gondolatainak éves szummája a nullához konvergál, de Kövesden ő az úr. Picsába küldi az éhségmenetet,de jó elvtársként 400 milliót kap közpénzből, hogy szaros focicsapatának stadiont építsen, majd újra ennyit, mert még nem lett kész a lelátó. Stadion nélküli negyedbites kategóriában versenytársa Selmeczi Gabriella, stadionos helyi kiskirályként pedig Mészáros Lőrinc

A művész

Tipikus példa: Ákos. Lehet nem szeretni a mély értelmű popzenét - ez persze oximoron, de mindegy -, lehet mondani, hogy a szövege okoskodó és modoros, a zene meg akkor volt értékelhető, amikor még az egészet a Depeche Mode-tól nyúlták, ennek ellenére tény, hogy Kovács Ákos a honi könnyűzene egyik meghatározó alakja. És ha mellette mondjuk Korda György mammammázik mint másik meghatározó figura, akkor előbbi sokkal inkább képviseli a minőséget. Igen, az kicsit bántó, hogy kenetteljes arccal csinál zsák pénzért szignálokat és egyértelmű fideszes kötődése okán több tízmillió forintos megbízásokat kap, miközben eljátssza a társadalomkritikust, de nem ennek köszönheti sem a karrierjét sem a vagyonát, és ez nem akármi.

Az úgynevezett művész

Naná, hogy Kerényi Imre. A rendező, aki minden jó ízlésű művész és műkedvelő szemében csak egy mócsing. Ha maradt volna a világot jelentő deszkánál, nem lett volna semmi baj, biztos lett volna, aki szereti, Viktorék meg adtak volna neki egy színházat valahol, azt jóccakát. De a művészet nagy döntnökének ez nem volt elég. Ő több akart lenni, olyan, aki festményeket rendel az alaptörvény illusztrációjához. Akit a kulturális értékek őrzéséért és a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásáért felelős miniszterelnöki megbízottnak hívnak, az persze már alapból nem vehető komolyan, és ez ki is csúcsosodott a Magyar Krónika ötletével. A kinyíló pitypang és egyéb baromság mindenkinek iszonyatosan ciki volt, a Kerényi által szerzőként felhozott művészek mellett Navracsics Tibornak, de még a tévedhetetlen Orbán Viktornak is. Ha nem lenne ekkora hatalma, jóízű lenne a röhögés, így inkább szenvedős. Kistestvére Fekete György, a meg nem értett építész, akinek Spiró György nem elég jó író.

A Sith lovag

Lajos rejtőzködő, háttérből birodalmat építő figura. Ha neki kell valami, akkor azt megszerzi, nem számít, hogy ezért Csányi vagy Demján kaliberű arcokkal kell-e összetűzni. Közgép Lajos visz minden zsíros közbeszerzést, csak nála lehet hirdetni, neki viszont nem kell fizetnie semmit. Van rádiója, tévéje (jaj, az nincs, bocsánat, a korábbi menedzsment szórakozásból vett magának egyet), mi kell még?

 A nyalonc főszerkesztő

Tipikus példája: Borókai Gábor. Profi, de többnyire irritáló politikai újságírókkal vette körbe magát, s az irgalmatlan mennyiségű állami hirdetés jóvoltából várhatóan még sokáig tolhatják a Fidesz szekerét. A leplezetlenül viktorista Nemzettel szemben a Heti Válasz eljátssza, mintha időnként kritikus lenne, de ez mese habbal, a cél az értelmiség agymosása. Borókai ráadásul fájdalmasan nem tud írni, mégse bírja ki, hogy ne csináljon magából hétről hétre bohócot a silány minőségű, általában az ellenzéket gyalázó, az alapvető összefüggéseket is félremagyarázó jegyzetekkel.

A teljesen megzakkant ex-szakember

Tipikus példa Barcza György. Egyedvisszafejlődése igen látványos: az egyik legismertebb és legnépszerűbb banki elemzőből küzdötte le magát addig, hogy megállás nélkül a rezsimet éltesse és noha fingja nincs az újságíráshoz, főszerkesztőként tönkrebassza korábbi kedvenc lapunkat, a Napi Gazdaságot. Rejtély, hogy valaki, aki egykor éles elmével látta át a makrogazdasági és pénzpiaci összefüggéseket, hogyan süllyedhet odáig, hogy századvéges bábként egy börtöntöltelék könyvével próbálja kinyírni a másik politikai oldalt.Talán többre számított: mi is simán elhittük, hogy van esélye komoly pozira, de még a jegybankba is megbízhatóbb debilek kellettek. Tehetséges követője, egyelőre enyhébb tünetekkel: Orbán Gábor, aki profi kötvényportfólió-menedzserből lett keményvonalas államtitkár Misinél. Versenyben áll vele Hoffmann Rózsa is, aki az oktatásban szinte mindent szétbarmolt, amit lehetett, ami azért nagyon meglepő, mert pár éve még ismert és elismert iskolaigazgató és egyetemi tanár volt.

Igazi debil gigapoziban

Sokan kerültek és kerülnek érdemtelenül magas poziba, de Matolcsy viszi a prímet, az biztos. Miniszternek is gázos volt, a feritéllel, piros pöttyös seggekkel és ahogyan alapvető összefüggéseket magyarázott el úgy, mintha a Higgs bozont találta volna meg. És amikor már azt hiszed, nincs tovább, akkor van, a jegybank. Ahol járt, mindent szétkúrt, a minisztériumból ugyanúgy spricceltek el az épeszűek, mint az MNB-ből. Egyetlen esélyünk, ha a piac már beárazta a kreténséget. Hozzá hasonló, de több szempontból eltérő Doubravszky György. A nagy semmihez nem értő, aki majdnem magasra jutott, de hála istennek visszaállt a világ rendje és kitoszták a jegybankból végre a devizahitelesek meg nem mentőjét.

Az álcivil hívő 

Már az önmagában észveszejtő kreténség, hogy valaki egy igen nagy támogatottságú kormány mellett szervez folyamatosan demonstrációkat, de persze miért ne, ha van több tízezer birka, aki bedől az olyan lózungoknak, hogy Magyarországot külső támadás fenyegeti, meg hogy ha nem mutatunk erőt, a pénzhatalom titokzatos urai eltávolítják Viktort a hatalomból. A birkamenetet szervező Civil Összefogás Fórumot és több más hasonló nyalonc szervezetet természetesen közpénzből támogatják, de az Csizmadia Lászlót nyilván nem zavarja, sőt, természetesnek veszi. Nála nem kérdés, hogy elkorcsosult agyával őszintén hisz a rezsimben és meg van győződve arról, hogy cselekedeteivel hazája érdekét szolgálja. Sose jön rá, hogy őt is mennyire átbaszták a palánkon, Lajos és Árpi két pofa sör között nagyokat kuncognak ezen a típuson.

Bukott régi oligarchák

A vén hülyék, akik azt hiszik, csak mert övék a fél ország, már az így is marad. Hát a szart. Ekkora pofára esést ritkán látni. Nem azért, mert a mindenki által utált bunkó végre elnyeri jutalmát, hanem mert a legendásan mindig mindenkivel jó kapcsolatot ápoló vének szaladtak neki a falnak. Demján hatalmasat szopott azzal, hogy a takarékok fölé teszi a kormány anyaként a Takarékbankot, amelyhez neki kurvára nem lesz semmi köze. Csányit pedig a bankadó, tranzakciós illeték és egyéb OTP-fingató cucc mellett Lázár János is idegesíti, leoligarcházza, és még a húsbizniszének is konkurenciát teremt. Mindketten pislogtak, mint hal a szatyorban, hogy velük ezt meg lehetett csinálni. Hát meg, hapsikáim.

Végül a kakukktojás, a plusz 1, aki ad némi reményt: Ángyán, a tisztességes

Biztosan minden bagázsban vannak jobb és kevésbé jobb figurák, de jellemzően nem azért ugranak ki egyesek a lekváros bödönből, mert a benn lét erkölcsileg tarthatatlan. Nyilván ehhez már nagyon büdös bödön kell. A Fidesz ebben jobban teljesített: a volt államtitkárt sikerült a földtörvény mutyival még a párt környékéről is eltakarítani. Pedig komolyan vette a fideszességet, hiszen a hozzá dörgölőző szocikat is visszazavarta a hátsó sorba. Mindig kár, ha ilyen tagok eltűnnek a politikából, de valószínűleg ő személy szerint sokkal jobban járt ezzel.

Átadták a Várkert bazárt, jaj de jó. Kétség sem fér hozzá, hogy nagyon szép lett, a melósok gyorsan dolgoztak, és hiába került rohadt sokba, úgyse mi fizettük. A kérdés nem is ez. Hanem, hogy mi lesz tíz vagy húsz év múlva. Szerintem baromira semmi. És ez most nem fújorbánozás és egyéb fikahegy, csak a realitás.

A Várkert bazárt leegyszerűsítve azért hozták létre, mert Ferenc Jóskának szebb kilátást akartak a palotából - az Ybl tervei alapján készült komplexumot 1883-ban adták át. Rendbe rakták a palotát, belefért a vár aljában lévő zsibvásár felszámolása. Úgyhogy a gyülevészeket kiszórták (kisajátították a területet) és Ybl megalkothatta helyette a lépcsős, fás, füves, piacos, boltos bazárt.

Ami senkinek se kellett, kutya se akart a semmi közepére menni se adni, se venni. Ja, és mert büdös népség nem is lakhatott ott, mert a rohadt kéményeikből ömlő füst bántotta volna őfelsége szemét. És mert kábé annyira tartozott a városhoz, mint mondjuk a budaörsi Teszkó, csak épp kocsija nem volt senkinek. Szóval a nagyon szép, de normális funkcióval nem rendelkező cuccot finanszírozta az udvar, ám a Habsburgok, kormányzók és mindezek után már nem volt aki fizette volna a fűnyírást. Úgyhogy megindult a rohadás.

A következő felfutása a helynek az Ifipark volt, látszólag akkor minden fasza volt, koncertek, kulturált szórakozás meg minden. Valójában nem volt ennyire jó a helyzet, de most nem téma a Rajnák-sztori. Mindenesetre a szekér gurult. Amíg volt aki fizesse a cechet. De ez is elmúlt, ismét jött a pusztulás, bazár bezár. 

A nagy demokratikus átalakulás után számtalanszor felmerült a felújítás, hasznosítás, de nagyjából az jött ki, hogy vagy egy bazi nagy undormányt kúrnak a vár aljába (inkább mellé, fölé, elé), vagy beszórják sóval. És hát előállt az a helyzet, hogy semmilyen megoldás nem jó. Az nyilván nem jöhetett szóba, hogy szétkúrják a vár környékét valami szállodával vagy egyéb szarsággal, az viszont még száz év, hogy benője a gaz az egészet. Addig nézni kell a rohadást és bedeszkázott ajtókat, ablakokat - és mégiscsak barbárság Ybl-épületet szétrohasztani. Maradt így a harmadik megoldás, csinálni valamit rohadt drágán, aminek nincs semmi értelme. Az új komplexum épp olyan lesz, mint amilyen Ybl építtetett annak idején: nagyon szép, nagyon elegáns, de kutyának se kell.

Most fel lehet hördülni, de gondoljuk végig: ki a bánat fog odamenni és ott irdatlan pénzeket költeni, ami majd kitermeli a minden bizonnyal baromi magas bérleti díjat. Ki akar majd odamenni boltot nyitni, ha a Bálnának nevezett Cetbe sem költözik senki, ha bedőlt a Köki? A halál faszára ki fog elmenni tömegével zabálni és piálni? Mert a Várkert aztán nincs a központban, még akkor se, ha a térképen úgy látszik. Parkolni nem lehet, busszal meg csak néhány ráérő egyetemista fog odamenni, ja azok se, mert a belvárosi kocsmák tuti olcsóbbak. Szóval szomorú ez: Ferenc Jóska kapott valami szépet és most sem lehet mást csinálni, mint fenntartani. Csak ezt már nem a Habsburgok fizetik.

Kiindulásként abban nagyjából egyet érthetünk, hogy Simon Gábor és Rogán Antal ügyködése nagyjából ugyanaz a kategória, konkrétan büntetőjogi. Simon a nagy számlanyitó, a tisztázatlan pénzek őrzője, s ez a halom pénz vagy az övé vagy sem. Ha az övé, akkor ugye hunnét van, ha nem az övé, akkor mégis kié, és miért van nála, és amúgy is hunnét van? Estébé, a sztori ismert, a tagnak mindenképp valamilyen zárkában a helye már a miheztartás végett is, legalább egy lopó-csaló politikust most már illene lesittelni, hogy most ez momentán Simon, az az ő magán pechje.

Rogán sem jobb ám sokkal az egykori szoci tótumfaktumnál. A hülyegyerekből mindenessé és giga megmondóemberré nőtt kis fickó amellett, hogy rém idegesítő, még tele is van nehezen vagy egyáltalán nem megmagyarázható mutyival. A Blikkes gyerek a téren csak egy dolog, elvégre csak támogatni kell a művészetet. Ő is elfelejtette a vagyonnyilatkozatában, hogy hány lakása van és az mekkora - azt ugye nem veszi be senki, hogy ennyire figyelmetlen? Figyelmetlenség az, amikor elfelejted befizetni a parkolási bírságot - már ha nem arról van szó, hogy simán baszol rá - vagy nem csinálod meg időben a bevallásodat. De az, hogy a fejlécen az szerepel: Országgyűlés, a címben pedig vagyonnyilatkozat, a felsorolásban pedig tulajdonában álló ingatlan, az csak elég információ. Igen, baszki, azt kérdezzük, hány kéród van neked és becses nejednek. Ja, elfelejtette, hogy az az övé. Majd a bontóperben felejtsd el, faszikám.

Szorgos ellenzékiek gyorsan kiszámolták, hogy ha Rogánék fűrészporon éltek volna hatvan évig, akkor se tudták volna megvenni a két luxuslakást. De megmagyarázza, hogy kölcsönből, baszki, állatorvos az anyósom. Jó hát nyilván én vagyok a hülye, hogy nem nézek ki százmilliókat két nyugdíjasból, de azért ez mégsem túl valószínű. De nem csak arról van szó, hogy papíron nem volt miből lakást venni. Rogán személyesen felügyelete mellett döntött tavaly a gazdasági bizottság arról, hogy iszonyatosan gyanús, offshore hátterű cégek koordinálják a letelepedési államkötvények eladását - volt olyan közvetítőcég, amelyet három héttel a kiválasztás előtt alapítottak. Oké, az alatt a három hét alatt semmi törvénytelent nem csináltak, de talán ez még kevés az üdvösséghez.

Rogán mellett jó lakni, hiszen a szomszédja az ötödik kerületben kilenc trafikot is meg tudott szerezni, s ebből három önkormányzati tulajdonú bérleményben működik. Ezek a trafikosok. De jól jártak a lipótvárosi tanyasiak is, az ötödik kerületi pályázatok kapták a legtöbb pénzt, négyen több mint 200 milliót. Igen, azóta tudjuk, hogy mindez a piacok fejlesztésére szolgált, ahol tanyasi tojást árulnak majd ezerrel, de talán ezt a nemes célt mégsem egy olyan forrásból kellett volna finanszírozni, ami kurvára nem a Hold utcai piac kifestésére van kitalálva.

Vár-e sitt Rogánra? Nem. És soha nem is lesz olyan közutálatnak örvendő, bűnözőnek kikiáltott figura, mint Simon. De mi ennek az oka? Részben a mindig független mti, amelyik nem közölt le egyetlen rogános hírt sem, amely az ingatlanügyeit érintette. Nemcsak azt hallgatta el a hírügynökség, hogy nem írt be ezt-azt a vagyonnyilatkozatban a kiöregedett Petőfi, hanem azt sem, hogy a pecókra nem nagyon volt forrás, még akkor sem, ha pránát ettek asszonykával éveken át. De ez csak egy ok, amiért Rogánból sosem lesz Simon. A többi mutyiba is simán bele kellett volna buknia, mégsem történt semmi.

Ha összevetjük a két faszit, az látszik, hogy Simon egy valamelyest ismert, de tulajdonság nélküli figura volt a közvélemény számára. Valami szoci, közepesen jelentős pozícióban. De hogy amúgy kicsoda-micsoda, azt legfeljebb azok tudták, akik rá vagy ellene szavaztak négyévente. Ebből  a gyurmaszerű, se íze se bűze állapotból nagyon könnyű szarházivá avanzsálni, hiszen nincs összehasonlítási alap, és egy szoci, akinek nincs legalább hat kiskorú gyereke, már eleve potenciális rohadék. 

Ezzel szemben Tóni profin felépítette magát: polgármester, frakcióvezető, bizottsági elnök, amely bizottság egyébként túlzott jelentőséget is kapott. Mindenben megszólal, legyen szó Alkotmánybíróságról, devizahitelről vagy tököm tudja miről. És mindemellett szétcukiskodja a bulvármédiát a jelentéktelen külsejű, de legalább fiatal feleségével, a kis porontyokkal és természetesen saját kutyusokkal. Haknizott a tévében, szerepelt sorozatban, saját kiadványban sztárolta önmagát és mindenhol megjelent, ahol mint polgármester növelhette a népszerűségét. És hát ki hiszi el erről a tüneményes apa-férj-polgármester-szakpolitikusról, hogy bármi rosszat tehet? 

Ennyi boldog arcot tán még sose láttunk szépséges fővárosunkban. A frissen megnyitott négyes metróban lelkesen szemlélődő, fotózó tömeg, tényleg csak egy jó kis szökőkutas gruppenszex hiányzik. A Gellért téri állomás überfasza, mondjuk megőszülsz, mire kijutsz: két mozgólépcső és még egy kis mászás egy sima lépcsőn nem faja. Hosszabbnak tűnik, mint a feljutás a magmaszinten levő Moszkva téri állomásról, de legalább a kijáratnál Cseh Tamás áll gitárral a kezében, ami igazán kúl.

Szóval ez a világ elbaszása metró tényleg tud valamit. Pontosabban Viktor és a kampánystábja, profi időzítéssel adták át ötszáz kamion és egy legógyár mellett ezt is a választás előtt. Csak nehogy úgy belelkesedjen a törpe, hogy 2018 áprilisára épít még egyet. Eljátszottunk a gondolattal, de erről később.

Hakapeszinek köztudottan a szar is keserű, ezért stopperrel a kézben mérte meg, megáll-e prekoncepciója arról, hogy a négyes nem gyorsabb a piros hetesnél.. Miközben Géza kolléga fotózott, elköszöntünk az utolsó napját futó hetes gyorstól, aztán irány Kelenföldről a Keleti.

Az eredmény: a metrónak 14 perc kell, a busznak 20. Kimászni a metróperonról, meg lejutni oda 2-2 perc, maradt kb. 2 perc előnye a földalattinak, fantasztikus. De az is jól lejött, hogy a metró a teljes előnyét Kelenföld és a körtér között szedi össze, ahol a busz szüttyög, sokszor megáll és a lámpák is megfogják. A körtértől a busznak 11 perc a Keleti, a metrónak 10, vagyis mozgólépcsőzést is beszámolva nyert a busz. Nyilvánvaló, hogy ezért kell a gyorsnak meghalnia, holnaptól csak a lassú buszok maradnak. Persze emberenként eltérőek a pontos útirányok, de általában ha valaki a Bikás parktól beljebb indul útnak, nagyjából lófaszt se nyer a metróval.

Integettünk a Bártfai utcánál felszállóknak, a környékbeli panelprolik kúrnak rá a legjobban, szombattól teljesen bukják a buszt a belvárosba, gyalogolhatnak valamelyik metrómegállóba, miközben a Blahától kifelé egymás seggébe érnek majd a buszok, több lesz, mint eddig, óriási.

Gyorsan túllépünk azokon a szerencsétlen libbereken, akik Demszkyt éltetve dicsőítették a metrót és kivételesen egyetértettünk Tarlós főpolgival arról, hogy nem volt kis teljesítmény a giga elkúrásból annyi kihozni, hogy egy hangyafasznyival csökkenjenek a költségek és legalább elinduljon ez a fércmű. 

De az idillnek hamar vége szakad. Még pár nap és reszelnek a boldog pezsgésnek, de az törvényszerű, hogy párszáz kretén a metró miatt szavaz majd a rezsim fenntartására. Ha pedig ez a számokban tényleg érzékelhető, miért ne gondolhatnának Viktorék egy újabb vonalra?

Először is bebizonyítanák, hogy az előző lopós balfasz garnitúrával szemben ők 4 év alatt is összehoznak egyet, mert profik. Másodszor, giga összegeket lehet nyúlni egy ilyen beruházásból, az építős haverok megvannak, ebben a műfajban köztudott, hogy a narancs hatalom verhetetlen. Uniót fikázni, majd megfejni, a maradékot az adófizetők pénzéből állni, majd az ezzel a költségvetésen ütött a hiány nagy részét rábaszni a bankokra és néhány sokat kereső multira, az elmútnégyév tapasztalatai alapján semmiből se tart. Már csak az kell, hogy Budapest a fiúké maradjon, ami per pillanat még neccesnek tűnik, de épp a négyes szarral nőttek az esélyeik. Ha Paks elgurult, azzal se lehet gond, hogy elhitessék az ötös metró szükségességét, a nép meg úgyis imádni fogja, tök mindegy, honnan hova tart.

Picsába, akkora baromságnak hangzik, mégis hihető, hogy megcsinálják.

Megint előállt egy fura arc a nagy NAV-leleplezéssel. Csak most az egész egy nagy OMG lett, ahelyett, hogy tovább  szította volna a tüzet vagy fújta volna a passzátszelet, vagy mittudomén, amit az első kis leleplező figura indított el. Az első megjelenés elég durvára sikeredett, bár a nagy svunggal bejelentett ezermilliárdos áfacsalás per év a szakemberek számára nem volt újdonság. Mindegy, mondhatjuk, hogy legalább a zemberek is megismerkedtek ezzel a sztorival, nagyjából értik, hogy miről szól a történet - na jó, nem értik -, de annyit tutira tudnak már, hogy valahogy valakik kurva sok pénzt ellopnak. Ahhoz még persze idő és elég komoly absztraháló képesség kell, hogy rájöjjenek: a mehet ugye számla nélkül kezdetű népszokás sem törvényes, csak éppen nem bűncselekmény.

Persze a tök alsó, nevezzük Horváth Andrásnak sem teljesen százas, komoly összeesküvés-elméletekkel terhelt, kínos hülyeségeket is beszélt - például állítása szerint neki kellett figyelmeztetnie a brüsszeli barmokat, hogy hogy is mennek az áfacsalások. Hát hogyne, ott nyilván nyáladzó hülyék ülnek, akiknek fogalmuk sincs arról, mi a lánc meg karusszel. Csak összehasonlításképpen a Kovács Lászlónak nevezett vicc, aki évekig volt adóügyi biztos Brüsszelben is beszélt már a határokon átívelő csalásokról és hintacsalásokról több évvel ezelőtt. Szóval akkor talán mégsem Horváthnak kellett ott felkapcsolni a villanyt.

Mindegy, a lényeg, hogy mainstream sztori lett az áfacsalás. Persze ezt követően csak kiderült ez-az, például hogy a kis navos krapek politikai babérokra tör. Hát, basszus, ha volt valami, amit igazán nem kellett volna, akkor ez volt az: képviselői ambíciókkal nyomulni. Egyszerűen az, hogy a hírnévért és nyilvánosságért cserébe ő már vár valamit, praktikusan szavazatot, idegesítő kis faszkalappá teszi a korábban bátornak hitt pasast. Hagyjuk most, hogy ő másokért meg az igazságért szállna síkra, mert ez vagy színtiszta kamu, vagy akkora naivitás, amihez képest a Newton-törvények bizonyosságával vetekszik a DK választási győzelembe vetett hite.

És egyebek mellett ez a marha idegesítő az új hapsiban is. Pofáznak arról, hogy a színre lépésnek és leleplezésnek semmi köze a politikához, oszt kiderül, hogy a faszikám indul a választásokon. Hát baszki, már értem, miért nem értetek rá április közepén előállni a tutival. Kell a hírverés, hogy anyuka és az asszony mellett más is rá szavazzon. Ennek fényében meg  nagyjából mondhat, amit akar.

De mit is mondott? Hogy Katika, Melcsike, Laciné és még egy-két csirke genyózott. Meg kirúgtak egy csomó embert. Ez eddig max fegyelmi. Meg leállítottak ügyeket. Azt persze nem mondták el, milyen ügyeket, csak hogy mondvacsinált indokokkal és mindenkit megkerülve és átverve. Ez azért így elég sovány.

Nem tartom az eukleidészi geometriának ellentmondó feltételezésnek, hogy bizonyos adóhatósági arcok hagyják magukat ööö meggyőzni, s ez bármely szinten előfordulhat, a szarért húgyért dolgozó revizortól kezdve a kiemelt bért kapó górék körében egyaránt. De ha így van, ha van bizonyíték, akkor miért is nem lehet előállni egy durva sztorival? Itt van, nesztek, így és így nézett ki egy kiterjedt csalás, itt és itt nyúlt bele az ellenőrzésbe Kati asszony vagy akárki. És ezek a cégek nyertek az ügyön, mert húsz százalékkal olcsóbban tudták a polcra tenni ugyanazt a cukrot, olajat vagy akármit. De nem, lófasz sincs itt, nemhogy sztori. Feltűnési viszketegségben szenvedő tagok idegeskednek és pozőrködnek, akik nem hajlandók mondani semmi konkrétumot.