Alighanem az eddig legszánalmasabb kampányblöfföt sikerült megfogalmaznia múlt pénteken Ovinak. Egy sor arabozás között elpöttyintette, hogy majd lesz tíz százalék alatti szja. Ezzel az "ugorgyunk" megjegyzésen kívül nem is lett volna érdemes foglalkozni, elsikkad a többi baromság között, lerakódik, mint a madárszar a korláton, csókolom, ne tessék belenyúlni, mert piszkos lesz a keze. De a pótmatolcsy a Kossuthon megerősítette, hogy ez milyen fasza dolog is lenne. Jó, annyit hozzátett, eljátszva az épeszűt, hogy ennek komoly költségvetési akadályai vannak, de hát majd egyszer. Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér.

Varga szerint "elég merev számai vannak a költségvetésnek", de van rá esély, hogy a jövőben csökkenjen az szja. Hát igen, és ugye ha a nagymamának áramszedője lenne.... A merev költségvetési szám kevésbé eufemisztikusan azt jelenti: kurvára nincs pénz 600 milliárdos mínuszra. Ugyanis a tíz százalék alatti szja nagyjából feleannyi bevételt hozna, mint a mostani, 1200-1300 milliárd helyett 600-700 milliárdot. Azt kár belekalkulálni, hogy itt majd tízmillió ember fog örömkönnyek között szja-t fizetni, ha az már csak kilenc százalék lesz. A többi teher ugyanis épp annyira magas marad, mint most, legfeljebb nem vérlázítóan magas, csak baromi magas lesz a terhelés. De rendben, akkor legyen csak 500 milliárd a kiesés, mert biztos mégis lesznek olyanok, akik megszeretik az adózást vagy már Ovi kedvéért is, olyan szívfacsaró, amikor gondterhelt, nézd meg, Icukám, akkor egészen csálén áll az orra.

De a jövőben belefér a további csökkentés - teszi hozzá Mihály. Ja, bele. Most akkor két verzió képzelhető el. Egy: Varga túl korán lépett be a szentélybe, és a miniszteri dolgozószobából még nem lett kiszellőztetve az elemi hülyeség meg a terifél és a többi baromság, így az némiképp megmérgezte fonnyadozó elméjét s ezzel irreverzibilis folyamatokat indítva be, ráadásként megkapta az összes Heti Válaszban megjelent Mató-recenziót lefűzve, fóliázva, nehogy tönkremenjen a papír ha valamelyik barom leöntené kávéval. (Egyébként Gyuri jegybankelnökként is fog okosságokat írni?)

Kettő: nyilván Misi tudja, hogy itt legfeljebb a vércukorszint fog csökkenni, de az adó tutira nem. De mindegy, mert az idén nem, de jövőre azért bele fog férni mégis, hogy az szja 15 százalék legyen - max titokban emelnek valami szirszaron, illetéken, jövedéki adón és visszajön a bukta. És akkor el lehet mondani, hogy megígértük, és igen, tovább csökkentettük a személyi jövedelemadót, bezzeg a Bajnai nevű véglény meg csak emelni akarja.

Ha meg jön valaki - tipikusan a szocik ilyen hülyék, hogy belesétáljanak egy ekkora lengős pofonba -, aki azt mondja, de hát ez az egész csak kamu, hiszen tíz százalék alatti szja-t ígértek, és már akkor tudták, hogy nem fog menni, tehát a zemberek át lettek kúrva, az egy százalék csak parasztvakítás, ez tűrhetetlen, akkor jön a kegyelemdöfés. Kiáll Mihály, és szenvtelen arccal, amely mindig tükröz némi ostobaságot is, szóval Mihály kiáll és elmondja: csökkentettük az adót, és ez a szociknak nem tetszik. Mert a ők csak sanyargatják az embereket és támogatják a multikat (sötöbö, a többit már ismerjük). Ha nagy a szar, akkor még Selmeczi Gabi is előáll a végtelen demagóg arcával és elismétli még egyszer, csak sokkal egyszerűbb szavakkal: a Fidesz adót csökkent. Az MSZP adót akar emelni. Tudod, kire kell szavazni.

Valahogy én a kettes verziót gondolom valóságosabbnak azzal a megszorítással, hogy egyáltalán nincs kizárva, hogy valóban elmaradt a szellőztetés, így az egyes és kettes verzió akár egymást erősítve is elképzelhető. De attól mentsen meg minket az Isten.

Valóra vált végre György egyik álma, hétfőn fehér lovon vágtathat be álmai intézményébe, a jegybankba. Ő az első, akinek összejött a pénzügyminiszteri, a gazdasági miniszteri és a jegybankelnöki pozi is, ami önmagában jól mutatja az itthoni állapotokat: e posztok egyikén sem tűnt fel eddig nála ostobább egyén.

De erre már számítani lehetett, hiszen valljuk meg, elég profi kiszivárogtatás és piaci szondáztatás után küldte a Nagyvezír az MNB-be legfőbb bizalmasát. A forint gyengült, de még épp annyit, hogy azt mutatta: utáljuk, de kínból elfogadjuk az unortodox elbaszóművészt.

Az sem nagy meglepi, hogy miniszterként újra Miska került elő, mint befejező ember. Nem véletlenül foglalkoztunk vele is sokat az elmúlt hónapokban, jól végig lehetett követni, amint lecsúszik magára valamit még adó fideszes szakpolitikusból ócska hazugsággyárossá, teljesítve ezzel a minimumelvárást a bársonyszékért. IMF-ügyi miniszterként fél éven át nem csinált semmit azon túl, hogy kétnaponta nyilatkozott nyilvánvaló faszságokat a nem létező tárgyalásokról, október 23-án pedig olyan mélyre süllyedt, ahova csak a legalja fideszesek tudnak. ("Ismét idegen erők szorításába kerültünk, ismét távoli érdek hozta fejünkre a bajt, stb.")

A személycserék egyértelmű üzenete: semmi sem változik, most már nem csak a minisztériumot, hanem a jegybankot is felülről irányítják kézivezérléssel. Sajnos bejön korábbi félelmünk, hogy a profi jegybanki szakmai stábot is szétrobbantják, már rég megy az undorító listázás, Debil pedig egy személyben dönthet bárki sorsáról. Ezen túl unortodox elemzésekre alapozva születnek majd az unortodox monetáris döntések, melyek nyilván jól kiegészítik az eddig gigabuktát hozó unortodox fiskális politikát.

Igazából egy kérdés maradt: megint elmennek-e a falig? A jegybank mozgástere ugyanis kicsi. Nyilván a vállalati  hitelezést kéne felfuttatni, de ha keveset élénkít, annak alig van hatása, ha pedig durva módszerekhez nyúl, akkor keményen leütheti a forintot. Utóbbihoz persze elég egy-két rossz nyilatkozat és erősen kétséges, hogy a Debil változtatni tud-e eddigi, sajnos őszintének tűnő, ámde mégis elmebajra utaló kommunikációs stratégiáján.

Ami Mihályt illeti, ő nem gyogyósként, hanem kis Viktorként beszél. Első miniszteri nyilatkozata rögtön egy bődületes blöff volt arról, hogy nincs szükség kiigazításra - néhány nappal azután, hogy tök egyértelművé vált: e nélkül nagyjából cseszhetik a kikerülést a túlzottdeficit-eljárás alól. Oké, ő legalább a kettős beszéd nagy mestere, a külföldhöz képes máshogy szólni, mint az agyalágyult hívekhez.

Zajlik tehát az élet unortodoxiában, még mindig egyre lejjebb süppedünk, de legalább nyugodtan ücsöröghetünk a forint shortokon.

A kormányülések ugyebár zártak, a bársonyszékek koptatóinak még a mobiltelefonjukat is kinn kell hagyniuk. Ritkán szivárog ki bármi is. Legutóbb azonban beküldtünk egy ballonkabátos, napszemüveges egeret diktafonnal a hátán, s mire kijött, ennyit tudott felvenni:

- … kínai barátaink visszakoznak reptéri gyorsvasút ügyben. Azt mondták, ezt ők saját pénzből, saját kockázatukra meg nem építik, sőt, még csak hitelt sem adnak rá nekünk, mert tudják, hogy úgyse tudnánk visszafizetni. Namost, a gyorsvasút be lett ígérve, mit mondjunk?

- Ráfogjuk a Veres Janira, ő miatta dőlt be a MALÉV, ezért nincs utas a reptéren, ezért nem életképes a gyorsvasút.

- Vagy fogjuk rá az Oszkóra, ő nyomta föl a MALÉV-ot az európai bíróságnál.

- Nem jó, fiúk. Kiderült, hogy amióta nincs MALÉV, több a turista, mert az olcsó fapados jegyek vonzzák őket ide. Évtizedekig lapátoltuk a MALÉV-be a lóvét, és most derült ki mekkora hülyeség volt. Örüljünk, hogy megszabadultunk tőle.

- Na de főnök, a munkahelyek, a nemzeti trikolórt viselő légitársaság,…

- Arra ott a Wizzair! Rajta a zászlónk, olcsó is, és ha átszólok Váradinak, még a 65 éven felüliek is ingyenesen repülnek majd.

- Főnök, ezt azért nem kellene, rosszemlékű.

- Miért? Neki bejött.

- (halk susmorgás messzebbről: „nem jött be neki”)

- Szerintem inkább maradjunk a vasútnál. Ha már nincs reptéri vasút, legyen valami más vasút. Kinek van ötlete?

- (újabb halk susmorgás messzebbről: „mossunk le egy vasúti kocsit!”

- Nyissunk újra még néhány bezárt mellékvonalat?

- Az nem érdekel senkit.

- Amiket újranyitottunk, azokon sincs utas.

- Csak pattanásos képű vasútfotósok.

- Nem baj. Nem utaztak vonattal a népek, se eddig, se azóta, de örültek, hogy velünk ünnepelhettek. Még valami?

(Pár másodperc csend)

-  Főnök, itt van ez a Budapestet elkerülő vasút, a v0. Tudod, amit a kő miatt kértél. Megbíztunk egy mérnökcsapatot, hogy rajzoljon valami nyomvonalat. Épp a héten készültek el vele. Ugyan a megtérülése erősen negatív, mondjuk úgy, óriási bukta, tök felesleges, mire ez kiderül, már úgyis mindegy. Ott menne el a nyomvonal Felcsút mellett, egész közel a bányához. Két Duna-híd is lenne rajta, ennek a hidászaink is örülnének, mert addigra pont levonulnak az M0-hídról, kéne a meló. Lajos is nyaggat, hogy valami nagyprojekt kellene már.

-  Már lassan a Kékestetőre is vasutat építünk, és még nem elég neki?

-  Főnök, itt nem csak erről a szó. Nekimentél a rendőröknek, tanároknak, diákoknak, rokkantaknak – már csak a vasutasoknak nem. Ők a mi hű bázisunk. Most adhatsz nekik még egy mézesmadzagot.

-  Na de ez tehervasút. Nem utazik rajta senki.

-  Ez igaz… de máshol sem utaznak vonattal. A vasút azért van, hogy a vasutasoknak legyen mivel bejárni dolgozni.

-  Na jó…. Petya akkor ezzel állj ki ma, hadd rágják.  Szokásos cuccokkal, munkahelyteremtés, építőipar, stb.

-  De főnök… A mostani vasútépítéseinken is cseh meg német munkaerő dolgozik.

-  Hogy a francba? Nem erről volt szó! Na mindegy, Peti, menjél, mondjad.

Még tökölődnek az olasz pártok a kormányalakításon, de magyar szemmel nézve az ottani választás legfontosabb tanulsága egyértelmű: gátlástalan populizmussal, vérlázító nagyotmondással bárki a hatalom közelébe kerülhet. Ha a vén kujonnak sokadszorra is sikerült a választókat a palánkon csúnyán átkúrva visszajönnie a semmiből, vajon a mi szent életű Viktorunknak mekkora problémát okozhat, hogy hatalmon maradjon 2014-ben?

Nézzük, mit is ígért Berlusconi, aki nincs másfél éve, hogy utoljára megbukott. Önmagában az vicces, hogy minden kampányban adócsökkentést és új munkahelyeket blöfföl és ezt újra és újra megkajálják a derék digók. De a botoxfejű kúrógép újítani is tudott: az ingatlanadó eltörlése mellett azt mondta, hogy saját pénzéből ad négymillió eurót arra, hogy a beszedett adóból visszafizessenek a népnek, s persze nem maradt ki a nyugdíjemelési blöff se. Meg persze a mocskos EU, leginkább a megszorításokat kikényszerítő németek alázása.

Ismerős lenne esetleg ebből valami itthonról is? Hát hogyapicsábane. Viktor is hasonlókat vetít, az ingatlanadóval pedig riogat, mondván, azt akarják az ellenfelek. Csak annyiban más a mi kis vezérünk helyzete, hogy ő nem szopta be kormányon a nagy pénzügyi válságot, ezért még jókora előnyben is van olasz példaképéhez képest. Például röhejes rezsicsökkentést csak kormányon levők tudnak csinálni. És még egy jópofa párhuzam: ungabunga barátunk a költségvetésből kieső bevételeket az olaszok svájci számláinak és tranzakcióinak megadóztatásával pótolná. Nahát, mekkora véletlen lehet a hasonló fideszes terv.

Már ennyiből levonhatnánk a következtetést, hogy ha az átlag magyar választó hasonlóan ostoba, mint az olasz, akkor a Vezértörpét nem lehet leváltani. A médiát is majdnem úgy lenyúlta, mint a nagy Silvio, már csak válogatnia kell, hogy melyik populista baromságot mikor adagolja.

De ha véletlenül mégis kevés lenne az ötlet, más olasz seggfejektől még mindig lehet importálni. Berlusconi mellett a választás másik nagy nyertese Beppe Grillo, egy volt komikus, aki ilyenekkel hülyítette be a pontagyú delikvenseket: népszavazás az eurózónából történő kilépésről, 20 órás munkahét, az ország adósságának újratárgyalása, esetleges leíratása. 

Ezek után valaki magyarázza meg, miért bízzak abban, hogy Viktor mégis elhajtható.

Azért megint megmutatkozott, hogy az olyan figurák, mint Rogán Antal, mégiscsak jobb, ha inkább kerületeket igazgatnak vagy feleséget izgatnak (nyehhhehehhe, de vicces vagyok), de ennél nagyobb léptékben nem igazán érdemes gondolkodniuk. Tonyó épp a végére ért a Gordonék által összeállított programkezdeménynek, amely egyebek mellett visszahozná az adójóváírást és a kétkulcsos szja-t, aztán elkezdett gondolkodni, de igen erősen, hogy most akkor hol is kössön ebbe bele.

És a végén ezt találta ki: mivel a Gordi azt mondta, hogy a bankadó kivezetését a kétkulcsossá tett szja fogja finanszírozni, ez azt jelenti, hogy 48 százalékos lesz a második kulcs. És ez lesz a legmagasabb kulcs szerte Európában és hát az meg hogy néz ki. Amúgy épp Tonyesz és barátai vezették be a legmagasabb áfakulcsot, vagyis nem nagyon értem, milyen alapon sikítozik itt legmagasabb adókulcsokat emlegetve, de nem ez a lényeg. Hanem hogy honnan jött ki ez a 48? Van egy kábé négy ismeretlenes egyenlet (sávhatár, kulcs, adójóváírás költsége, bankadó kivezetésének költsége), amelyből egyet sem tudunk még, de Tonyó már tudja, mi mennyi, és hogy az éppen 48 százalék, nem 45 és nem 50.

Tóni, hogy jött ki? Egy hozzávetőlegesen összerakott programban szerepel egy hozzávetőleges kulcs (az alsó kulcsnak legfeljebb másfélszerese, ez a mostani 16 mellett 24 százalékot jelent) és egy hozzávetőleges sávhatár (400 ezer forint per hó), szerepel egy ködös szöveg, hogy adójóváírás az átlagbérnél kifuttatva. Akkor ebből miért veszel készpénznek egyetlen tételt (vagy egyet sem), a másikra meg mondod azt, hogy baromság? Arról nem beszélve, hogy ez a sztori is csak úgy kerek, hogy a bankadó kiesését csak az szja-ból pótolják, de ezt nem állította senki rajtad kívül.

A kérdés persze pontosabb úgy, hogy Tóni, ennek mi értelme van? Mert semmi. A nagy vonalakban vázolt program egyes elemeit, amelyek bizonyosan fognak még változni, készpénznek venni elég nagyfokú ostobaságra utal. Hiszen itt még csak az elv, az elgondolás a lényeg, nem pedig az, hogy akkor most 34 vagy 40. 

Amúgy meg simán találhattál volna fogást ezen az elvi jelentőségű programon is. Például mondhattad volna, hogy az adójóváírást visszahozni színtiszta baromság. A kis keresetűek épp túlélték a kivezetést, a cégek épp megszokták az új rendszert, most mi a francnak ezt visszacsinálni? Minek visszahozni azt, ami nagyjából 300 milliárd forintba került évente, élő ember kiszámolni nem tudta, és torzította a bérezési rendszert? Jó, a legszarabb pillanatban találta ki a derék Mató, de ha már megcsinálta, akkor talán jobb volna hagyni. Ezt kellett volna kérdezned.

Ja, ezzel nem lehet házalni, mert ezek szerint ti akarjátok megadóztatni a minimálbéreseket, a libás pöcs meg enyhítene a terheiken. Hát ilyet meg ugye nem lehet mondani, még akkor sem, ha történetesen tök igazatok lenne. A mesterterv kormánya ilyet nem mondhat. Akkor viszont kampányfogásként például be is foghattad volna a szád.

Mióta a net bármit lefordít valami magyarszerűségre, sokat lehet mulatni a robotok nyelvtehetségén. Van azonban egy szint, ami felett igencsak elvárható lenne,hogy egy magyarul tudó egyén rápillantson a fordításra. Európa legnagyobb és legsikeresebb fapados légitársasága úgy tűnik, magasról szarik erre.

A Ryanair ugyanis magát magyar nyelvűnek álcázó közleményt adott ki, címe: 22 Dec - 30 Ápr - Runway lezárása. A Hunglish hibrid azonban csak a bemelegítés, ennél szebb magyar mondatot rég olvastunk:

Ez a futópálya lezárás okoz jelentős járat késése, terelések és esetleges járattörlések és Ryanair kívánja átirányítani minden Varsó járatokat, amennyiben lehetséges, a varsói Chopin repülőtér, 24:00 óra április 30, 2013.

A cég magyar weblapjának címoldalán található az ominózus bejegyzés, melynek érdekessége, hogy a többi mondat már jobban hangzik, de helyesírási hibákban az egész bővelkedik.

Ami viszont nem is olyan nagy baj, legalább őszintén vállalják, hogy kik ők, nemes egyszerűséggel kitették a faszukat az asztalra. A Ryanair szolgáltatása pontosan olyan, mint amit a magyar oldaluk sugall: a cégfilozófia lényege, hogy az utas egy utolsó senki, örüljön, hogy elviszik. Sikerük bizonyítja: amíg tízmilliók számára csak az ár számít, az igénytelenség térhódítása visszafordíthatatlan. Tiszta mák, hogy épp megint eltakarodóban vannak Budapestről.

Ryanair fostalicska lenni ember velük sikeres csak nem utazik balfaszok.

Ha meg kellene mondani, hogy melyik az az ügy, amellyel kapcsolatban Magyarországnak a legtöbbet kellett kardoskodni a derék unióval, akkor vajon mi lenne a válasz? (Most úgy az elmúlt sok évre gondolok, nem az ámokfutásra.) Államadósság? Kit érdekel, máshol is van. Áht hiány? Szarni rá, megy a túlzottdeficit, azt jóccakát. Munkaerő szabad áramlása? Ugyan, aki tényleg ide akar jönni, hadd, jöjjön.

Szóval megmondom én: a pálinka. Annak idején a csatlakozási tárgyalások egyik vitás pontja volt a bérfőzési szeszadó. Mert nem értették a borotvált arcú nyugatiak, hogy mit akarnak ezzel a baromsággal ezek a bajszos figurák. És mindezt állami szinten? Nem az áfaharmonizáláson sikongatnak, hanem a pálinkafőzésen? 

És akkor el kellett magyarázni. Hogy teccik tudni, a magyar az olyan, hogy az pálinkát főz. Hmm? Hááát, úgy lényegében mindenből. Igen. Nem, nem olyan, mint a grappa. Nem, kurvára nem olyan, mint a vodka. Nem, nem kell hozzá üzem, a nagyapámnak is volt a sufniban egy főzője, egy kuktából lett átalakítva, csak egy rézcső kell még hozzá, meg némi szerencse, hogy a körtemag ne akadjon el a kukta szelepén, mert akkor felrobban az egész. Nnna, szóval ezért kell a szeszadó. Meg mondjuk azért, mert a kereskedelmi célú főzés háromszorosát teszi ki a saját használatú főzés. Szóval nem néhány hobbikertész fogott össze pár hobbikuktással, ezt szabályozni kell.

A lábunk tehát már benn volt az ajtórésben. Egy ideig el is felejtkeztünk az egészről, főztük szépen a pálinkát, vagy fizettünk adót utána vagy nem, kinek milyen infrastruktúra állt rendelkezésére. Az egész nem is volt annyira divatos, csak a suttyók itták, a menők jégereztek. De szép lassan divat lett pálinkát fogyasztani, a kisüstisek és a parfümösök egymásnak estek, hogy melyik is az igazi és jó főzési eljárás, és a szabályozás követte is a divatot.

Ha már mindenki főz, akkor ötven litykóig ne is kelljen adózni, csak vigye főzdébe. De az uniónak ez aztán már nagyon nem tetszett, és megindította a csapatokat hazánk ellen. Mert szerinte nem járja, hogy itt mindenféle adómentességgel torzítják az uniós versenyt. Legfeljebb kedvezményt adhat, mentességet nem - a kötelezettségszegési eljárás most ért abba a szakaszba, hogy a következő beszélgetés már a luxembourgi bíróságon lesz. A magyar kormány meg azt mondta, hogy itt márpedig lesz adómentes pálinkafőzés, és képes elmenni ezért a falig. No, majd meglátjuk.

Szerintem egyébként az IMF is ezen vérzett el. Először azért lettek haza zavarva, mert nem akartak koccintani Viktorral, mert büdösnek találták a törkölyt. Utána persze megnyugodott mindenki, ment is szépen a társalgás, hogy igen-igen, nyugdíjak a felére, nem gond, megoldjuk, ja-ja, hatkulcsos szja, hát, ez necces lesz, legyen inkább három. Na jó, legyen. De ezt az adómentes pálinkafőzést meg kell ám szüntetni - mondta Irina, majd összeszorított szájjal hátra dőlt a székben. Ön biztosan tréfál - próbálta menteni a helyzetet egyszerre Mató és Varga. Nem, nem tréfálok, ez egy új policy, nem támogatjuk az adómentes szeszfőzést. Valóban? - kérdezte Viktor, majd fakutya nevetéssel hozzátette, miközben kissé oldalra hajtotta a fejét: Akkor viszlát, hölgyem. És ne aggódjon, iszunk az Ön egészségére is. 

Biztosan így történt.

Nem nehéz kitalálni, hogy hol született döntés a Magyar Nemzeti Bank elleni büntetőfeljelentésről. Igazából elég három apróságot figyelembe venni, hogy egyértelmű legyen: a Simor András ellen elkövetett karaktergyilkosság talán utolsó húzásáról van szó. Szegény offshorelovagunk méretes, Gyurcsány, vagy Dávid Ibolya-féle koncepciós szopóágra is kerülhet, ha a fiúk politikai érdeke úgy kívánja és jó szokásuk szerint személyes felelősségét is elkezdik firtatni.

A legárulkodóbb jel az időzítés. Kábé ugyanannyira véletlen, hogy épp Simor távozása előtt pár nappal rendel el az ügyészség  nyomozást, mint amikor például az önkori választás előtt citálták bíróságra Újbuda kommer és libber vezetőit. A múlt héten még a kőfideszes ÁSZ-elnök is azt böfizte, hogy van egy kis grimbusz, de nincs szükség büntetőfeljelentésre. Az pedig már a hab a tortán, hogy pont egy olyan ügy kapcsán próbálják kúrogatni az MNB-t és konkrétan Simort, ami kapcsolódik ahhoz az IMF-hez, mely a hívek körében a rézfaszú bagoly szerepét tölti be. 

Simán arról szól az egész, hogy ha a kormány által kézivezérelt MNB monetáris politikája is annyira lesz sikeres, mint a jelenlegi fiskális, akkor azt az elbaszást is az elődökre lehessen kenni. (Debil barátunk ma is elmútnyócévezett és álmodozott.) Nem elég, ha Simor erkölcsileg megsemmisülten távozik az offshoreozás miatt (jogosan, Géza utalt rá), az egész MNB szakmai munkáját és tisztességét nullára kell amortizálni a hívek szemében. Lényegtelen, hogy a monetáris politika rövid távon kifejti hatását, tehát az elődökre kenés itt még nagyobb gáz, ezt csak pár libsi közgazdász tudja, a tömegnek a duma kell.

Vagyis, a Habony Művek bemutatja: mostantól minden további jegybanki bénázás oka a Simor nevével fémjelzett mocskos jegybanki elmúthatév lesz. Várható példa: hiába élénkítjük mi faszául a hitelezést, ha a Simorék hat évig túl magasan tartották a kamatot. Kurva nagy gáz, hogy már meg se lepődöm?

Induljunk ki abból, hogy júliustól itt elektronikus útdíj fizetés lesz (muhaha). Jó, hát azt nem mondtuk, hogy melyik július lesz. De nem is ez a lényeg. És nem is az, hogy van némi igazság abban, amit a szegény kis megfélemlített Getronics mondott, hogy ezek a szarházi vállalatok körbehaknizzák Európát, és végeredményben egymás fő- és alvállalkozóiként mindenhol leszedik a sápot - vagy ha nem, akkor igyekeznek iszonyú nagy botrányt csinálni, hadd szívjanak a többiek. Hát ahol nem annyira jött be, azok a derék tótok voltak, meg mink vagyunk. Apró különbség, hogy tótéknál már működik, és az állam nem gondolta úgy, hogy neki kell itt drótokat vagdosnia meg dugdosnia, mert a sok fasz, aki amúgy ebből él szerte a világon, biztosan nem tudja megcsinálni olyan jól. 

De mindegy is, a honi autópályabuliba nagyon jól illeszkedik majd ez a történet is. Mert itt eddig nem nagyon sikerült normálisan csinálni semmit, és nagyon úgy néz ki, hogy e téren nem is várható változás. Csak akkor nincs botrány az autópálya-hálózattal kapcsolatban, ha épp nem épül semmi - akkor viszont meg az a baj. Vagy furcsán alakulnak a dolgok. De nézzük csak a baromsággyűjteményt.

Az első és legfontosabb az M5-ös. Úgy mindenestül, de persze a legszebb az indulás. A valódi PPP-nek, valódi koncesszióba adásnak tartott fantasztikus projekt. Én nem tudom, hogy sikerült ezt így megalkotni, de aki az állam részéről a szerződés szövegét írta, az aláírás előtt látta, olvasta, jóváhagyta, az nyilván nem volt tisztában az alany és állítmány kapcsolatának fundamentumaival. Így létre jött a kontinens legdrágább autópályája, amelyet ennek megfelelően kurvára nem használt senki. Szeged örülhetett baromira, hogy van neki autópályája, csak hát kábé annyi haszna volt belőle, mint a rákosretteneti nyugdíjasnak a reptérből: nagyon gyors, nagyon hangos, de mi a fasznak. Aztán sikerként lehetett elkönyvelni, hogy egy valag pénzért a derék konzorcium ki lett penderítve a pélóba.

A második annak remek példája, hogyan kell hosszú távra szóló döntéseket három évente totálisan átírni. Építsünk sztárdakapukat, mert az jó. Persze, van ahol ilyen van, ha rendesen ki van építve, még működhet is, az más kérdés, hogy az autósok rühellik, Mancikának meg a világ összes keresztrejtvénye sem elég ott a fülkében. De azért más nem tudta ezt annyira faszán megcsinálni, mint mi. Épült hatvan kapu, mondjuk az egyik legforgalmasabb szakaszon, az M1-esen nem, de kit érdekel, a füzesabonyi pöcsök fizethetnek. Aztán jön a következő gárda, és dózerrel megy végig az egészen, mondván valami majd lesz, de ez szar. Igen, lett is valami, amit épp most terveznek szétbarmolni.

A harmadik. Hát ebből a felsorolásból egyszerűen nem maradhat ki a vakondtúrás-alagút és a völgyhíd. Utóbbi egyébként meseszép, vitán felül csodálatos látvány akkor is, ha épp megyünk rajta, akkor is, ha a túlpartról látszik a pálcika vékonyságú, amúgy 88 méter magas pillér. Az M6-os alagutakról még ennyit sem lehet mondani, ja, természetesen ott nincs térerő. Köszönjük. A völgyhíd 74 milliárdba került, az M6-os több száz milliárdba, de legalább nem használja senki.

És a sercli. Hogy valahogy elfelejtődött, hogy hiányzik 200 méter az autópályából, mert az Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztési Zrt. (mennyire vehető komolyan az a cég, amelynek helyesírási hiba van a nevében?) nem gondolt arra, hogy a régi sztrádát össze kell kötni az újjal. Hogy ugyanez a cég megpróbálta áfával növelten elszámolni az építésre kapott uniós támogatást, vagyis ennyivel több zsetont költeni. Aztán a bizottság meg azt mondta, lószart, és sajnos ezzel egyet is értett az EU bíróság. Vagyis több sztráda (és vasúti) beruházásnál a benyújtott számla ötödére nem lett volna felhasználható a támogatás. Jó a lét, nem kell visszafizetni, csak másra kell használni. Kösz, 2013-ig szórjunk ki pár tíz milliárdot, mi az nekünk.

Mindezek fényében a mostani e-útdíjas baszkura tökéletesen illeszkedik a rendszerbe. Egyáltalán nem kell meglepődni. Valami lesz, egyszer biztosan, valószínűleg rohadt drága lesz. Az is benne van a pakliban, hogy három forintnál több nem jön be, de egyszer, úgy öt év múlva kialakul valami és az működni is fog valahogy. 

Nehezen vitatható, hogy a Bajnai-féle bagázs jó szakemberekből áll és a tegnap valamicskét konkretizált gazdasági program alapelemeibe sem lehet nagyon belekötni. Öröm, hogy Oszkó és Chikán mellett végre Jaksity is felbukkant, ő eddig csak a vég nélküli siránkozással, az ország képletes temetésével vétette észre magát, nem rossz az, ha végre lát egy hangyafasznyi reményt a változásra. De attól, hogy már Gordiéknál is felütötte a fejét a csúsztatás és az önfényezés, feláll a szőr mindenhol.

Alapvetően ügyesen csinálják. Alig mondanak többet, mint amit eddig is tudtunk és ami minimumelvárás egy normális országban: bizalom visszaszerzése, kiszámítható költségvetési politika, szilárd adórendszer. Az adókulcsok számán lehet vitatkozni, az biztos, hogy a jelenlegi rendszer igazságtalan és szar, de nekem pont kurvára mindegy, milyen módszerrel oldják meg, hogy a szegények terhelése csökkenjen, a jól keresőké pedig annyival nőjön, hogy még befizessék az adót és ne mentsék a gempát külföldre.

Jó, hogy le tudják írni, ha valamit a másik helyesen csinál: konkrétan, hogy Viktorék munkahelyvédelmi akcióterve, a járulékcsökkentés támogatandó irány. Ez az, amire a Fidesz soha nem lenne képes. Nyilván okos ötlet lenne visszaállítani a Viktorék által szétbarmolt Költségvetési Tanácsot is, az viszont nem néz ki túl jól, ha annak volt vezetője, Romhányi Balázs értekezik erről.

Az azért első blikkre jól látszik, hogy a bankadó drasztikus csökkentésével rögtön jókora lyukat ütnének a költségvetésen, a bevételi oldalra ellenben nincs semmi konkrétum. Az, hogy a korábbi hibákból le kell vonni a tanulságokat, szép, de sem ebből, sem a bizalomra hivatkozásból nem lesz azonnali többletbevétel. Egyrészt konkrétumok kellenek majd, utóbbi pedig csak idővel gyógyít a finanszírozási költségek csökkenésével.

Persze nem szabadna ennél többet várni, most az a dolguk, hogy megpróbálják bebizonyítani: ők az egyedüli komolyan vehető alternatíva. Ami a gazdasági programot illeti, ez így is van, de lószart se ér, nem ezen múlik a választás. Elindult a kétségbeesett kasztingolás, de Viktort elzavarni a halál pélójára úgyse lehet majd az ostoba demagóg szocik nélkül.

Ezért egy kérés egy szarfaszú bloggertől: legalább ti ne kezdjetek már lesüllyedni a szintjükre. Nem a programkezdeményről van szó, hanem néha elszáll az agyatok és képesek vagytok olyan szinten kommunikálni, mint a két nagy elbaszott párt. Miezmár például, baszki?  

"A csodafegyverként emlegetett árfolyamgát valójában a jelenlegi politika mellett egy 2015-ig ketyegő bomba". Épp nem emlegette senki csodafegyverként, de az árfolyamgát pont a kevés értelmes dolog lehetett volna. A devizahitelesek megmentésére kitalált többi cucc totál bukta, lásd Ócsa, vagy a forintosítás. Az árfolyamgát épp a forintgyengítő politika mellett nyújt védelmet öt évig, durva árfolyamesésnél pedig teljes egészében az államé a bukó. Az más kérdés, hogy bonyolult lett és akkora tudatosságot kívánt volna meg a júzertől a lehetőségek kihasználása, hogy kevesen léptek be. De ettől még ezt a bankok javasolták, közös tehermegosztáson alapult és nem volt rossz elképzelés. Ti meg pont ebbe köttök bele. Ráadásul 2015-ről beszéltek, miközben a többség 2012-ben szállt be öt évre. Azt hittem, legalább ti tudtok még számolni.

Az se túl elegáns, hogy túlfényezitek Bajnai devizahiteles-mentő tevékenységét.  "A válságkezelő kormány 2009-től olyan intézkedéseket hozott, melyek megállították a vadkeleti viszonyokat a bankrendszerben, megakadályozták a bankok egyoldalú szerződésmódosítását." Nagyon durva túlzás. Fontos változások voltak, de bőven lehetett volna több és keményebb intézkedés is. A szerződésmódosításokat csak nehezítették, de megtalálták a bankok a módját utána is.

Jó lenne tehát, ha nem csak a fevonultatott szakértői névsorral akarnátok kápráztatni az erre fogékony szűk közönséget, hanem ha a demagógiát és a csúsztatást meghagynátok azoknak, akiktől ezeket megszoktuk, akik csak ebből élnek. Legfőbb értéketeket, a szakértői imázst húzzátok le magatok a klotyón, ha nyomatjátok az okostojás dumát, de megbuktok hazugságokon. Más értéketek úgysincs, esetleg vigyázni kéne rá.