Volt pár napom emészteni lecsúszó vezérünk pénteki mondókáját, de nem sikerült a művelet, a normál útvonal helyett szavai felfelé indultak és szájon át távoztak. Persze nincs min meglepődni, a Fidesz-táborban mára már csak az igazi hülyék és elvakultak maradtak, ez meg még dilettáns faszok ellen is kevés lehet 18-ban. Hirtelen előugrottak hát a nagyon népbarát ötletek, de ezzel párhuzamosan nem fékezi a demagógiát, hanem minden eddiginél durvábban tolja a kamut.

A Mentális irodában néha nagyon nem értjük magunkat, hogy ennyi ordenáré hazugságon túl még miért tud felcseszni minket agyilag néhány újabb gigablöff. De ez van, gazdasági témákban fontosnak tartjuk a népművelést, most azzal tehetjük a legjobbat, hogy idemásoljuk, amit Viktor böffentett, utána pedig hasonló terjedelemben összefoglaljuk a rögvalóságot.

 Egy olyan megoldást fogadott el a parlament, amely a későbbiekben ezt az összeget majd visszaadja a bankszektornak hosszú-hosszú évek után, tehát összességében ez egy viselhető teher. Van egy vita arról, hogy ütközik-e ez az EBRD-vel kötött megállapodással… (...) Mi azt gondoljuk, hogy miután a pénzükhöz hozzá fognak jutni, csak egy hosszabb időtávon belül, majd ezt meg fogjuk vitatni. Én nem akarok ebben az ügyben igazságot tenni, mert a bankok mondandójában is van azért némi igazság, de ugyanakkor azt is látnunk kell, az, hogy egy pénzügyi rendszerben tíz-tizenöt éven keresztül évtizedes pénzügyi csalások történhetnek akkor is, ha a bankszektor maga ebben nem vett részt, csak a brókerek, ez mégiscsak a pénzpiacon történik, ezt ők látják, az irreális hozamokat, a piramisjátékokat, mégiscsak látták, hogy mi történik. Tehát nem lehet úgy tenni, mint hogyha egyébként derült égből villámcsapásként érte volna őket. Mert az, hogy a befektetőket meg a magyar embereket ez villámcsapásként érte, érthető, mert mi nem tudjuk elképzelni ezeket az összegeket meg csalásokat, amik itt történtek, de akik bent vannak a piacon, azoknak mégiscsak természetellenes jelenségek a túl nagy hozamok, szóval egyáltalán a megbízhatatlansága egy-egy cégnek a szakmabeliek számára valamilyen mértékben csak ismert kellett, hogy legyen. Én nem teszem a bankokat felelőssé ezért, csak nem mondhatják azt, hogy ők teljesen kívül vannak ezen a jelenséghalmazon.

A bankok tevékenységének csak kis része a befektetési szolgáltatás. A legkomolyabb csalásokat két nem banki hátterű befektetési szolgáltatónál követte el pár ember. A bankoknak kurvára nem kellett semmit látniuk abból, ami a Buda-Cashnél történt. Az állami pénzpiaci felügyeletnek kellett volna első sorban felfedeznie a csalást. Nem életszerű, hogy külső segítség nélkül 18 évig nem buktak ki a dolgok, az emberek inkább ara kíváncsiak, hogy kiket kellett ahhoz kenni, hogy csak idén borult a bili. Egy biztos bazmeg, nem a bankokat.

A Quaestor hullája olyan fertőző volt, hogy ha nem ássák el pár nap alatt, lerágja a bőrt a Fideszről. Itt nem kérdés, hogy miért nem bukott ki hamarabb a dolog, Tarsoly bácsi tudta, hova kell dörgölőzni. Kőkemény fideszes balhé ez, melyet csak úgy lehetett elsikálni, hogy még az is kártalanítást kap, akinek semmilyen körülmények között se járna (legálisan kibocsátott kötvények befektetői). Vérbő arc kell ahhoz, hogy ezt a szart is a bankokra tolják, de rég tudjuk, a Fidesznél ilyenből nincs hiány. 

Tarsoly ellopta, a Fidesz segített, a felügyelet falazott. Buda-Cash után a bili kiborult, Tarsoly megbukott, a Fidesz menti a szaros irháját. Sok hülye befektető rábaszott, a Fidesz meg százmilliárdokért kártalaníttatja őket a tök ártatlan szolgáltatókkal, a nemzeti kormány közülük is kinyalja a külföldiek seggét és szívatja a hazaiakat. Kamu, hogy leírhatják a bankadóból, mert már megígérték, hogy azt kivezetik. Mivel szinte mindenki súlyosan veszteséges lesz, a társasági adóból is nehezen tudják majd leírni rövid távon. Az, meg hogy visszakapják a bedőlt brókercégek vagyonából, szintén egy lufi, legfeljebb szerény összegről lesz szó.

A szomorú igazság tehát az, Viktor, hogy fizet mindenki keményen azért, hogy a Quaestor-hullát öt perc alatt kellett még Tapolca előtt elhantolnotok. Főleg a tisztességes bankok-brókercégek szopnak nagyot, az ügyfelek az emelkedő díjak miatt dettó, de minden magyar adófizető perkál valahol a szektortól érkező adóbevételek elapadása miatt. Ennyit megért nektek az, hogy ne derüljön ki több Quaestorhoz kapcsolódó fideszes mocsok, legyen a Q-ügyfelek pofája örökre lapos.  

Jogszabályt írni a hülye is tud, Rogán Antalról nem is beszélve, elvégre annyit kell csak csinálni, hogy pontokba szedjük, hogy mit akarunk, egyeztetjük az alanyt az állítmánnyal és kész. A történet kicsit bonyolultabb, ha az is cél, hogy az új törvény, illetve a módosítás lehetőség szerint járulékos károkat ne okozzon. Ezért a megfelelő minőségű törvényalkotás sosem arról szól, hogy konkrét ügyeket igyekeznek megoldani egy húsz paragrafusból álló csomagocskával, hanem kellő távolságot tartva a problémát általánosságban rendező szöveget fogalmaznak meg.

Ha konkrét szirszar ügyeket fordítanak jogszabállyá, akkor abból mindig káosz lesz. Egyszerűen a konkrét példát nem lehet az általános ügyek megoldásaként feltüntetni, ez nem megy és kész. Tele lesz lyukkal, a konkrét ügy sehogy sem fog illeszkedni az általános szabályozásba. Erre a legjobb példa a vasárnapi zárva tartás szabályozása - pontosabban az, hogy ki hogyan lehet mégis nyitva. Te beállhatsz a pultba, meg a gyereked is, a csajod nem, mert nem családtag. Benzinkúton nem lehet bolt nyitva, zárd le szalaggal a hűtőpultot. Tulajként járkálj OKJ-s képzésre, különben nem adhatod el a párizsit.

Mindez a sok hülyeség csak azért, mert ész nélkül és hű de rögtön be kellett ez a baromságot vezetni. Ha lett volna két évük a bevezetésre, ezek az értelmetlenségek könnyedén kiküszöbölhetők lettek volna. És most akkor abba bele se mentünk, hogy maga a döntés jó vagy sem.

Persze nemcsak a totális idiotizmus vezérelte jogszabályoknál figyelhető meg ez a jelenség. Ott a simán csak nem fair Quaestor-kártalanítás. Muszáj volt kitalálni valami furmányos dolgot, mert visszamenőlegesen nem lehetett a 30 millás kártalanítási határt behozni a rendszerbe. Akkor legyen speciális szabályozás. Gründolunk egy alapot, ami teljesen életidegen mindentől, ami eddig a kártalanítás során bevett volt. Mindegy, majd a bankok, brókercégek, alapkezelők kifizetik a számlát.

Ja, bocs, lesz aki lehúzza a rolót, mert nem tudja a hússzoros díjat megfizetni, lesz aki elhúz a vérbe, mert elege lesz a baszakodásból. És a hülyék kártalanítva lesznek, de csak a nagyon hülyék, mert a kicsit hülyék, akik a Buda-Cashnél tartották a pénzüket, azokat nem kell megmenteni. Azt sem kell 30 milláig kártalanítani, aki állampapírt tartott a Quaestornál, elvégre ma tényleg nem ez a legjobb befektetés.

A gyökér módon végrehajtott jogszabálymódosítás akkor is rombolóan hat, ha maga a módosítás alapvetően érhető és nem is akkora baromság. Például a disznó és egyéb négylábúak áfájának csökkentése. Az áfacsalás és feketegazdaság mérete miatt ki kellett találni valamit, s mivel az unió nem engedte a fordított áfafizetés alkalmazását, más megoldás kellett. Ez lett az egész és féldisznó áfájának csökkentése. Kár, hogy a csalás simán áttevődött a darabolt disznóra, vagyis a gond megmaradt. Mit lehet tenni? Tovább csökkenteni az áfát. Arra nincs pénz, hogy a teljes hússzektorban lenyomják az áfát, a disznónál viszont muszáj.

Eredmény: a csirkések, halasok, marhások agyukat eldobják, mert az ő termékük ötödével lesz drágább helyből, ami mondjuk úgy, nem annyira fasza dolog. A cél most azért nagy valószínűséggel tényleg nem az volt, hogy Mészáros Lőrinc telepét támogassák, hanem a csalás elleni fellépés, ám a következmény ezzel együtt is katasztrofális. Arról nem is beszélve, hogy ezzel a lépéssel sikerült a legegészségtelenebb, valójában inkább visszaszorítandó húsfélét hallatlan előnyhöz juttatni. Éljen a disznó, éljen a koleszterin, éljen a szívroham.

A valaha látott egyik legviccesebb élő kapcsolást produkálta tegnap a Simicskatévé. A diákok tüntetésére kapcsoltak, de a tömeggel sétáló munkatárs teljesen háttérbe szorult, az operatőr átvette a főszerepet. Már az elején feltűnő, hogy a csávó jól beállítottan egy olyan transzparens előtt halad, amely a Nem tűrhetünk tovább elnevezésű vasárnapi kormányellenes tüntetésre invitál. Lehetne véletlen, de bármi történik, a fókusz újra és újra visszatér a tüntetésre hívó cuccosra.

Hol vannak már a régi szép idők, amikor csürhézték a kormányellenes tüntetőket. Amikor egy bringás miatt nem látszik az üzenet, akkor szinte hallatszik a bazmeg takarodj, a kamera folyamatosan a transzparenst keresi. Új infó semmi, szegény csávó a Kálvin tér túloldalán már nagyon adná vissza a szót a stúdiónak, de nem tudja, kamukérdéseket kap, úgy tűnik, kiadták, hogy 5 percig kell mutatni azt, hogy milyen kurva sokan vannak és újra meg újra meg kell találni a tüntetésre szóló felhívást is. Kemény. 

Tök egyértelmű, hogy a cél nem volt más, mint a vasárnapi esemény népszerűsítése. A tüntetés Facebook-oldalán már majdnem 3 ezren ígérik, hogy ott lesznek.Lajos barátunk tehát jól beleállt a buliba, a hithű narancsosok meg majd azt mondják, hogy a mocskos ellenzéki Hír TV ezzel nyilván a külföldről pénzelt országrontó baloldal szócsövévé vált. Úgy tűnik, szemtől-szemben, egyenesen még nem megy a dolog, bújtatva, ügyeskedve már igen. Fasz se tudja, mit akar a Lajos, de ez a videó priceless.

A jelenet itt nézhető meg, érdemes rászánni az 5 percet, 4.30-nál indul a buli, előtte a rektori konferenciás arc bullshitel, utána meg bónuszként ilyeneket mond, jajnekem:

A diákok hangjára oda kell figyelni, nélkülük nincs felsőoktatás.Nyilvánvalóan nem ismerik azokat a tárgyalási folyamatokat, amelyek révén bizonyos sikereket elértünk.

Egészen elfuserált génállományom lehet, de a mai napig élvezem a vonatozást. Azon igazi hülyék szűk szektájába tartozom, akik ha tehetik, az ország legeldugottabb helyeire is inkább vonattal mennek autó helyett és e debil szokásomtól az sem tántorít el, hogy az alattomos vasúti budiszag gyakran több mosás alatt sem távozik a gúnyámból.

A héten csak egy rutinlátogatás volt tervben, Tapolcára nem nagy kunszt elzötyögni. Ott laktak a valaha élt legszebb magyar mozdonyok, nosztalgikus élmények fűznek a városhoz, maga az útvonal pedig az egyik kedvenc, a Balaton északi partján nehéz leakadni az ablakból, Badacsonyban pedig jól esne leszállni hörpinteni egy kis jó helyi bort.

De a MÁV nem gondolta úgy, hogy e hét szerdán neki úgynevezett vasúti szolgáltatást kellene biztosítania. Persze van olyan, hogy túrni kell a sínt, meg emberemlékezet óta omlik a löszfal Kenesén, de azzal mégis horror szembesülni, hogy pont beszopom a történelem leghosszabb vágányzárját. Mert józan ésszel lehet krampácsolni a szottyadt talpfát akár 10 kilométeren át, na de Szabadbatyitól Akaliig? Az van vagy 100 kilométer baszki. Hol a tökömben dolgozik ott annyi melós? 

Persze biztos az a megfejtés, hogy a löszfalat túrják egy darabig, s akkor már jobb most egy hosszú zárat elrendelni és minden más kis szart megreparálni, mint hogy később külön kelljen máshol buszoztatni az utast. Főleg, ha attól is fosnak, hogy belecsúszhatnak a nyárba, amikor aztán óriási botrány lenne a vágányzárból. Ezért duzzogva el is fogadnám a világbajnok hosszúságú lezárást. De ha már Tapolca, inkább mennék kerülővel, de vonattal.

Csakhogy a déli parton is áll a bál, fél éve túrnak, ott is vagy 40 kilométeren nincs vonatközlekedés. Hurrá. De még ezzel se csesznének ki velem az igazi vonatbarát megtalálja a harmadik variációt: Veszprémbe vonat és onnan Tapolca kibírható állomásról induló buszon, ez még mindig csak egy átszállás és eleve a központba jutok. A poén kitalálható: e hét elején tök véletlenül Fehérvár és Várpalota között is vágányzár van és vonatpótló buszok viszik az utasokat. Három párhuzamos vonal tehát, de vonatforgalom sehol.

Na asszem ez lett az a pont, ahol távozott belőlem a vasútbuznyák, s kiesett a számon: bekaphatják a derék mávos szervezők az összes vérbő faszom. Még az éjféli nagy áremelés előtt bekurbliztam és feltankoltam a verdát, ma pedig kényelmesen elgurulok Tapolcára közúton. Matrica nélkül is élvezet az út a 811-esen, meg az északi parton, a vonatnál sokkal gyorsabb is. S külön előny, hogy áthaladhatok és a nyálammal nyilváníthatok véleményt a csodás Felcsúton.

Azt pedig már pont leszarhatom, hogy a Déli és Kelenföld között is korlátozott a forgalom. Akkor ugyanis nem tudtak krampácsolni, amikor két hónapig alagútomlás miatt nem jártak be a pályaudvarra a vonatok.

Múlt kedden diadalittasan jelentette be a nagyTonyó, hogy megmentették a Quaestor-ügyfeleket. Azon már duplán kiháborogtuk magunkat, hogy mennyire igazságtalanul részesítik előnyben a Q-sokat és szarják hozzájuk képest telibe például a B-seket. De pár szót érdemes magukról a brokikról is szólni. Mármint azokról, akik az úgynevezett befektetési szolgáltató szektort alkotják és tisztességesen működtek már évek, évtizedek óta. Mert hogy most közülük sokat egyszerűen halálra ítéltek a mi pofátlan pupulista parlamenti széltolóink. Néhány csaló ellopta, a korrupt állam elbaszta, a sok tisztességes meg beszopja, így megy ez mifelénk.

A részletekbe nem belemenve azért rögzítsük: azzal, hogy rálőcsölték a tisztességes szolgáltatókra a szaros Q-kötvényesek mentésének ki tudja hány tízmilliárdos terhét olyan kamu dumával, hogy majd évek múlva visszakaphatják a Q vagyonelemeinek értékesítéséből, túlmentek minden határon. Fizetni most kell és nyilvánvaló, hogy ha majd néhány milliárd jön csak vissza és a mai döntéshozók széttárják a karjukat, az szart se ér majd. A nagybankok most megint nyelnek egy nagyot, fizetnek, meg nemzetközi fórumok elé viszik az ügyet, de pont azok a kis szolgáltatók szopják a legnagyobbat, akik közül több is a keményen dolgozó kisembereknek biztosított olcsó, de jó szolgáltatást. 

Először majdnem olyan lett a törvény, hogy az államosított MKB-nak lett volna kiemelkedően magas a terhe, aztán amikor ezt észrevették, kitalálták, hogy inkább a tavalyi Beva-befizetések arányában perkáljanak a cégek, azt szorozzák fel. Zseniális ötlet, mert így a külföldi, határon átnyúló szolgáltatást nyújtó cégek egy vasat se fizetnek, a kis magyarok terhe meg a többszörösére nő, sok cégnél a profitot elérő mértékű a sarc. Ami azt jelenti: zárj be, semmi szükség rád. Az alapkezelők mind egyenlő díjat fizetnek, de a tavalyit felszorozva a pici ugyanannyit, mint a hatalmas, a külföldi meg semmit. A külföldi röhög a markába, a nagynak nem tétel, kifizeti, a kicsi meg bezár, a fasznak ő ide, ugye, nagy nemzeti kormány?

Illetve, azt se feledjük, hogy ezt a várlázítóan dilettáns dolgot nem csak a Fidesz verte át sürgősséggel a törvényhozáson, s nem csak a Jobbik állt be mellé. A ma már kizárólag a demagógiaversenyre összpontosító szánalmas MSZP is simán megszavazta. Ez a három alakulat, mely egy mozdulattal csődbe visz egy sor becsületes szolgáltatót, ma az ország politikai elitje. Ebből a hányadék trióból kell valószínűleg választani majd három év múlva.

Az érintett szolgáltatók közül aki nem adja fel önként, egy dolgot tehet: külföldre menekül, onnan szolgáltat. Az idióta politkusok elintézték, hogy ma szinte mindenki ezen agyal a szektorban. Az üzenet tehát: dögöljenek meg a magyarok, vagy menjenek külföldre. Pedig mennyivel jobban járnánk, ha nem a brókerek, hanem a inkább Fidesz, az MSZP és a Jobbik döntéshozói és parlamenti gombnyomkodó droidjai húznának el a jó büdös picsába.

Húsz százalékos kamat egy évre, ez aztán az igazán jó biznisz. Híre is ment Cegléden és környékén, hogy van a csodabróker, aki ennyit ígér, s hosszú tömött sorokban hordták is hozzá a zsét a sóher hazárdőrök éveken át. Ez a porfolio.hu-hoz eljutott, Hungária-dőlés előtt pár nappali keltezésű papírfecni emlékeztessen mindenkit arra, hogy a tudatlanság és kapzsiság határtalan:

Tele helyesírási hibával, keverve a hozam és a kamat fogalmát, de lényegtelen, voltak, akik erre ennyiért odaadtak akár 20 millát is. Most benyelték a harcifaszt, a károsultak egyelőre a piramisjátékot építő hungáriás csalókat szidják, meg remélhetőleg saját magukat. De biztos jön majd a kérdés, hogy őket miért nem mentik meg. Mire fel? Normál esetben fel sem merülhetne ilyesmi, de egy olyan országban, ahol spekuláns devizahitelesek és egyes vállalati kötvényesek hóna alá nyúlt az állam, miért ne mondhatnák a ceglédi piramist beszopók, hogy ja, akkor minket is kéne.

Egy ekkora pénzügyi botránysorozat legalább lehetőséget teremtett arra is, hogy a átlagcsonthülye magyar megtakarítóknak kicsi kinyíljon a csipája, tanuljon mások és a maga kárán. A bedőlt brókercégeknél a Befektető-védelmi Alap kártalanítása eddig is működött, most sem kellett volna hozzányúlni. Egyedül a Quaestor-kötvényesek esetében lett volna szükség állami beavatkozásra, mert a hatályos törvények értelmezése nyomán az jött ki, hogy a sima kötvényes mindent bukik, a fiktívnek pedig fizet a Beva, ami vérlázítóan igazságtalan.  

Olyan megoldás kellett volna, mellyel az állam elismeri, hogy ő is hibázott, kurvára nem tűntek fel neki a kötvényeladások. Mivel a kötvények vevői nem tudták, hogy engedélyezett, vagy fiktív papírért adnak pénzt, az rendben is van, hogy ugyanazok a feltételek vonatkoznak rájuk. De mivel rossz befektetési döntésről volt szó, a quaestorosoknak is fizetniük kellett volna a tanulópénzt, bukni valamennyit. Másrészt az állam nem a vétlen brókerekre és bankokra kellett volna lőcsölje a költségeket, hanem az lett volna a minimum, hogy maga is beszáll, elismerve a felelősségét.

E helyett már megint politikai döntés született, be kellett fogni a quaestorosok pofáját, nehogy újabb fideszes szálakra derüljön fény a balhéban. Mindenki kapjon pénzt, cserébe kuss legyen, lépjünk tovább. Mindez a tisztességes cégek pénzén, a nemzeti bank asszisztálásával.

Aki tehát jó helyen volt, indokolatlanul megmentették. Mást meg nem. Ezért kérdi joggal a pilótajátéknak bedőlt szerencsétlen, hogy az ő problémájára miért nem keresnek valami megoldást? Hiszen más is csak annyit csinált, hogy csalóknak adott pénzt magas kamatra.

Nem az tehát a baj, hogy a 20 százalékos hülyéknek nem segítenek, hanem az, ahogy a Quaestor-kötvényesekkel kivételeznek. És akkor a másik végletről, a brókercégek alkalmazottjairól nem is beszéltünk. A csalásért egy szűk kör a felelős, de a tök ártatlan munkatársak, akik természetszerűleg tartották megtakarításaikat saját cégüknél, ki vannak zárva a Bevából is. Hülyeséget se csináltak, elvesztették állásukat is, mégse kapnak lófaszt se.

Vérlázítóan igazságtalan, mutyis, más faszával csalánt verős lett ez a mentés dolog is. Ahogy szinte minden az utóbbi időben ebben a kibaszott országban.

Tudom ciki, meg egy büdös nagy tahó vagyok, de elfojthatatlan kuncogás jött rám, amikor olvastam, hogy szegény Borsa Miklósnak valaki zseniális dumával (most hazudj) vitt egy be egy sallert, amitől akkora dudor nőtt az orcáján, hogy pár napig nem tudja vezetni a híradót. Mindez nem azt jelenti, hogy tetszik az erőszak, épp ellenkezőleg. Mélységesen elítélem az ismeretlen elkövetőt azért, amit tett, elég lett volna finoman, szavak útján közölnie a híradó nullához konvergáló igazmondási együtthatójával kapcsolatos abszolút helytálló észrevételét. De képmutatás lenne letagadni, hogy képes voltam mulatni az eseten. Mert ami történt, érthető dühből fakadt, üzenet értékű, s talán felnyílik tőle pár ember szempillája. 

Tök nyilvánvaló, hogy egy ordenáré rendszer keltette elégedetlenség csapódott le túlzóan, standard szürkeállománnyal megáldott embertársaim egyetértenek abban, hogy amit az MTVA közszolgálat címén művel, az minden alapérték megcsúfolása, a közpénzek legvisszataszítóbb pártcélú felhasználása. Borsa Miklós pedig egy velejéig romlott rezsim ordenáré szócsövének arca, ezért fel kell készülnie arra, hogy a tömegek jogos elégedetlensége rajta csapódik le és nem azokon, akik a rendszert a háttérből működtetik.

Moldova írta valamikor a hetvenes években, hogy addigra a vasútnál csak hülyék maradtak és megszállottak. Mára a közszolgálati csatornáknál hasonló a helyzet, a megélhetési takonygerincűek mellett (kösz Puzsér) csak a síkhülyék és az agyatlan narancshívek maradtak. Büdös fingom nincs, hogy Borsa melyik kategória, ha váltótársa, a sokkal bicskanyitogatóbb Németh Balázs Bumburnyák kapja a kokit, még nagyobbat mulattam volna, mert ő aztán az olyan haszonhúzó fideszhitű tipikus példája, akinek az arca nem fér be a duplaajtón.  

Az eset azért igen tanulságos, mert itt most egy mezei hírolvasó húzta ki a gyufát egy átbaszást nem kedvelő nézőnél. Nem egy komcsiból fideszessé átvedlett irritáló megmondóember, mint Csintalan, aki szintén nem taknyon csúszva perecelt nagyot. És nem terepen dolgozó, ultrák közé szorult újságíró, vagy fotóriporter, aki bármikor beleszaladhat a csürhébe mindkét oldalon. Erről a csávóról csak annyi tudni, hogy a súgógép nagy barátja, szépen olvassa fel azt, amit kiírnak neki. S már ez is elég volt ahhoz, hogy beleszaladjon a maflásba.

Ne legyen több hasonló eset, jobbulást Borsának, de jó lenne, ha ő is kollégái is elgondolkoznának azon, hogy valóban folytatni akarják-e azt, amit most csinálnak. Tényleg azt akarják, hogy unokáik előtt titkolniuk kelljen korábbi munkájukat? Mert hogy pár év múlva már az ország legcikibb arcának minősül majd mindenki, aki ebben a közszolgálatnak csúfolt hazugsággyárban dolgozott, az is biztos.

Igazi trutymógyártás zajlik a Quaestor-károsultak megmentésének ügyében. Az nyilvánvaló, hogy a hatályos szabályok szerint nem lehetett kártalanítást nyújtani - hiszen a kötvénykibocsátás világosan és egyértelműen kívül esett a Befektetővédelmi Alap hatáskörén. Már az roppant álságos, hogy Tarsolyostul, Szijjártóstul és ETO Parkosutol az egész sztori annyira kényes, hogy muszáj valahogy betömni a milliókat bukó nyugdíjasok és más befektetők zsebét, illetve száját. A Buda-Cash károsultak magasról le vannak szarva, azok csak spekulánsok voltak, örüljenek a max hatmillának, a Quaestor ügyfelei viszont a kisemberek, akiket meg kell menteni. Hát a franc tudja, nem tűnik túl fairnek, mindkét botrány abból fakadt végső soron, hogy a górék átkúrtak mindenkit és ellopták a pénzt, s tették ezt a felügyelet szeme láttára.

A Quaestor-kötvényekre vonatkozó kártalanítást végül sikerült lenyomni a Beva-tagok torkán, bár őszintén szólva nem tudom, mit ígértek nekik, hogy belemenjenek: jelenlegi vagyonuk tízszeresét csengessék ki. Valamit biztos kaptak cserébe, vagy a jegybank fű alatt minden tagot egyenként meggyőzött arról, hogy jobb velük nem baszakodni, vagy a Bankszövetésg szerint a seggnyalás a legjobb megoldás.

Az viszont már alapból is kérdéses, miért kellett hirtelen előállni azzal is, hogy a Beva kártalanítási plafonja húsz helyett százezer euró legyen. Ezt benyomhatták volna ősszel valami salátatörvénybe, elvégre lehet abban ráció, hogy ezt a szintet érdemes kissé emelni. Hogy épp az OBA szintjére, az más kérdés, de ez nem is fontos. Nyilvánvaló volt, hogy a 30 millás határ valódi indoka nem szakmai, hanem a mostani eseményeknek szól. Nem is szólhat másnak, hiszen a korábbi években - tíz évben kábé - a csődbe ment brókercégek ügyfeleinek mindösszesen nem fizettek ki annyi kártalanítást, mint most a Buda-Cash ügyfeleknek, és akkor még a Quaestorról nem is beszéltünk. A 30 milla valójában arról szól, hogy ezt most kell valahogy kifizetni. 

Fogalmam sincs, minek. Lehet, hogy Szijjártó Péter apukája a következő házra való családi hozzájárulást Quaestor-számlán tartotta és azt most ő nagyon nem szeretné elbukni. Vagy akarnak valami nagyot mondani, hogy a hőbörgők befogják a szájukat, ezért kell a hatmilliós határt feljebb tolni. Vagy mindkettő. Mindenesetre tény, hogy hiába módosítják a szabályt, ettől még a mostani botrány érintettjei nem nyernek ebből semmit. Más megoldás kellett: megemelik a határt, de a folyó ügyekre kitalálnak egy spéci szabályt. Hogy melyik a fontosabb, abból látszik, hogy a spéci szabály már benn van a Parlament előtt, az általánost pedig pár hét múlva nyújtják majd be.

A helyzet pedig úgy áll majd, hogy az OBA és a Beva mellett lesz egy Quaestor Szipacsok Alap, ahova mindenfajta jogcímen fognak pénzeket betolni. A Beva benyomja a zsét hatmilláig, aztán meg még egy adagot, amit viszont vissza is szerezhetnek abból, amit a felszámoló az eljárásból össze tudott szedni. Van egy tippem, hogy az állítólagos 160 milliárd forint vagyon, amit a vállalatcsoportnál találtak, az rohadtul nem 160, arról nem is beszélve, hogy ami ebből ténylegesen pénzzé is tehető, az még kevesebb. Vagyis a befektetési szolgáltatók betolják majd a pénzt ebbe az alapba, abban a reményben, hogy majd a felszámolás után valamit vissza fognak kapni. Hát nem tennék nagy fogadásokat arra, hogy ki fog itt jól járni.

S mi végre ez a kacifántos ügyeskedés? Hogy a felelősséget el lehessen hárítani és a szart másra lehessen kenegetni. Valójában az állam azzal járt volna a legjobban, ha kiáll Ovi és ahelyett, hogy baromságokat beszél zsinórban, azt mondja: az állam felelőssége, hogy olyan szabályozórendszer működött az elmúlt 25 évben, amely nem buktatta le a súlyos visszaéléseket, ezért az államnak kötelessége részt vállalni a kártalanításban. Ehhez kétharmados felhatalmazás kell, ehhez kérjük az ellenzék támogatását. De vajon ez miért nem volt járható út?

És egyébként Rogán Tonyó honnan a picsából tudja, hogy a Quaestornál 73 ügyfél rendelkezik 30 millió forintnál nagyobb megtakarítással? Milyen minőségében és kitől tudott ő meg ilyen információkat? Ő csak egy szaros frakcióvezető, nem kormánytag. Vagy egy ripacsnak a jegybank minden elmond hellóra?

Mi már túl vagyunk rajta, de a családban van aki még csak most kezd rácuppanni a Bogyó és Babóca által épített, lopakodóan pusztító kreténségre - az érintett lurkó most lesz három. Első blikkre rohadt aranyos, bogarak (meg egy csiga) prüntyögnek és ökörködnek, jaj de jó, még plüssben is megvannak és emellett egy sor játékot is árulnak babócás kiszerelésben (memória, kirakós, tököm tudja) a pólók, táskák miszarok halmazáról nem is szólva.

Persze ha rá vagy kényszerítve arra, hogy nézd is, akkor a kedves kis állatkák átváltanak kretén és primitív kis szörnyekké, amelyek ráadásul alattomos módon rátelepednek a gyereked agyára, aki semmi, de semmi mást nem akar csinálni, mint ezt a szart bámulni órák hosszat. Hónapokon át. A szenvedő felek többnyire az anyák akkor is, ha anyós pajtesz vadászta le a remek kis egységcsomagot, én bevallom, akkor kezdtem el evezni a Dunán, amikor Gézu rácuppant a sztorira, addig is Bogyómentes övezetté alakulhatott a fejem.

Néha persze nem lehetett megúszni, hogy én szenvedjek, Gézu anyja pedig lazítson, s a kellemetlen eseménysorozatok alapján az alábbiakat tudtam meg. A szereplők óvodába járnak, miközben már tudnak írni és olvasni, egyedül laknak, a faluban a házak mindig máshol vannak - mindig az aktuális rész szereplői a szomszédok, ha kell a patakparton, ha kell, az erdőben, én is kurvára szeretnék ilyen mobilházat, tényleg. A bagázs idegesítő, primitív, a csigának van lába, fülgyulladása, irigy és kötekedő, a többi meg infantilis gyengeelméjű, seperc összedobnak ugyanakkor korcsolyát, tortát, csúszdát, sőt az egyik tagnak még szalagfűrésze is van. Nyilván bogárfalván enélkül mozdulni sem lehet.

Mint tudjuk, a polipok szeretnek a szárazföldön kavicsokat dobálni katicabogarak társaságában

forrás: gyerektv.com

Jó, hát ez van, gondoltam, de csak nem hagyott nyugodni, hogy ki ez a nő, aki tönkrebassza itt nekünk a vasárnap délutánunkat. Annyit kitúrtam, hogy a lassan ötvenéves Bartos Erika a rajzmester, a háromhajszálú lepke így az ő találmánya. Bogyó és bandája mellett több szörnyszülött is a nevéhez tartozik, meg valami gyerekszereplős nyomorúság, ezeket Gézu anyjával teljes egyetértésben kitiltottuk a házból. 

Weblapja minden szarral tele van, amit technikailag el lehet adni, pár apróság persze hiányzik. Cég, adószám, székhely - ezek minden céges weboldal alapvető kellékei. Ellenben olvasói levelek - természeten mind ömlengés - díjak és egyéb szirszar, az aztán van dögivel. Mondjuk azon felröhögtem, hogy a Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék kitüntette kiemelkedő teljesítményért. Na nem azért mert Szilárdságtani Leó tudott dolgozni a gyerek mellett, hanem mert a jóasszony építész.

Mindebből éves szinten több mint 90 millió forintot szed be a Citera Kft., amelynek Bartos Erika a tulajdonosa és ügyvezetője. Tavalyelőtt 93, azt megelőzően 96 millió forint árbevételből 41 millió forint mérleg szerinti eredményt ért el a bugyutizmus helytartója. Megtippelni sem merem, hogy a többi hasonlóan idegesítő szarból mennyit szednek be a szerzők, de alig várom, hogy a gyerek a Tüskevárig vagy az Egri csillagokig eljusson.

Állást kapott a kis Huba a bankban. Ahogy mondják, kvalitásai és korábbi pályafutása messzemenően alkalmassá teszik a feladatra. Aha, és véletlenül pont most, amikor apu, a versenyszférát csak hírből ismerő guru, a Szabadság tér farkasa, az unortodoxia önmagát naponta megkoronázó királya rátette a mancsát az MKB-ra.

Ezek a fiatalok valamit nagyon nem értenek. Az rég kiderült, hogy Rasi nem állta ki a sort, amikor az észt osztották. Nyelvtan órákra se járt be, nyilván kapott szülői igazolást. A nagy bulizásokhoz nem kell komoly magyar tudás, a svájci diploma meg szinte csak pénzkérdés. Lényeg, hogy összejött a megfelelő ember, aki elvette nőül, s kapta hozzá az adófizetői pénzeket, állami megrendeléseket hozományként. Rasi szerint irigy mindenki, akinek ez nem tetszik. Nem érti, miért gáz, amit csinál. Neki az a természetes, amibe beleszületett, az, hogy nulla teljesítménnyel is úri módon lehet élni.

Hubát még nem láttam nyilatkozni, először jóindulatúan azt feltételeztem, hogy nem az apjára ütött, szorult bele némi tehetség, akár jó elemző is lehet. De ha így van, arra is ráeszmélhetne, vagy akár csak egy jó barátja szólhatna neki, hogy miért nem kóser egy apuci által felügyelt bankhoz menni. Ha Huba nem burokban élne, a józan ész alapján tudná, hogy bármi van is a háttérben, a sok köcsög úgyis azt fogja gondolni, hogy a zseni apuka nyomta be az MKB-ba. Fater, a fasznak se hiányzik, hogy rám süssék a bélyeget, hogy nélküled nem ment volna, mondaná.

Jó esetben így szólna a vasárnapi ebédnél a homár és a kaviár között: nagy ász vagy öreg, de nekem átok, keresek magamnak állást máshol, oszt jó napot. Ha meg nagyon rafkós lenne, ezt tolná: félnek tőletek elegen, szólj már valamelyik havernak, hogy toljon be valami tuti helyre, ahol fel se merülhet, hogy közöd van a dologhoz. E felismeréshez sem kellene komolyabb adag gógyi, tehát lehet, hogy mégis az apja tehetségét örökölte.

Egy brancs ezek. Rasinak és Hubának eszébe se jut, hogy amit a kis belterjes világukban kapnak, amiben élnek, az nem normális, joggal irritálja a kívülállókat. Akkor lesnek majd csak nagyot, amikor a keményen dolgozó kisemberek mondják ezt az arcukba és zavarják el őket a bús picsába. Csak akkor már késő lesz ébredni. Nem fogom sajnálni őket.