A hét büdösbunkója díjat nagy valószínűséggel senki sem fogja elvenni Kásler Árpádtól, még akkor sem, ha a VV6 suttyóival összemérve azért erős a verseny. Akit érdekel, hogy az ügyvéd, aki azzal szerzett nevet, hogy beperelte az OTP-t a devizahitelek miatt, akkor mivel érvelt és mi lett a bírósági ügy vége, az itt kaphat felvilágosítást, mi most e helyt nem ezzel fogunk foglalkozni. A hirtelen jött népszerűségtől derék Káslerunk kissé megrészegedett, pártot alapított, majd elkezdett orbitális baromságokat beszélni. Megfenyegette a Kúria elnökét, agyonlövetéssel dobálózott és efféle apróságok. 

Aztán a Lehel utcai CIB fiók felrobbantása után hirtelen messiásba váltott, de az is lehet, hogy hétfő hajnalban beleszartak az ufók a fejébe (Mikitől lopva). A nagy fenyegetőzések közepette vélhetően nem gondolta végig, hogy de facto mit is jelent az agyonlövetném kifejezés, úgyhogy marhára meglepődhetett, hogy a rendőrök kérdeztek tőle ezt-azt. Hogy miért vonták le a hívei azt a következtetést, hogy be is varrták a faszit, ugyan nem tudom, biztos sokkal tájékozottabbak nálam. Aztán előkerült, és ilyenek hagyták el foga kerítését: "Tudatom mindenkivel, hogy szabad vagyok, szabad vagyok lélekben és testben. Fogva ugyan tarthatnak de rabbá nem tehetnek."

Ezt még be lehet tudni a kihallgatás okozta stressznek, de ezt a faszságesszenciát már nem igazán lehet megmagyarázni: "az elmúlt 25 év országfosztogatásáért, népirtásáért, felbecsülhetetlen anyagi károkozásáért, az ország vagyonvesztéséért, emberveszteségéért felelős személyek felkutatásra kerülnek, törvényszék elé kerülnek, a meghozott ítéletek pedig végrehajtásra kerülnek". (A teljes idiotizmusgyűjtés itt található.)

Öööö, ezt hogy tetszik érteni? És kend ugyan ki a büdös görcsnek képzeli magát, hogy lassan egy éve itt futja az ámokot? És az úgynevezett jobboldali (de leszarom, hogy milyen oldali) sajtó, aki eddig sztárolta és váteszként mutogatta mint modern kori Rózsa Sándort, mert nekiment a rohadék bankszektornak (és úgy pattant onnan vissza, mint szar a deszkáról), most az erkölcsösség nevében miért nem küldi már a náthásba ezt a bunkót? Hogy köszönjük, Árpád, ön már szalonképtelen, nincs helye a mi rendezett világunkban.

Persze az is árulkodó, hogy mennyire nem sikerül egyeseknek - így Káslernak sem - úgy tekinteni a hétfői eseményre, mint ami az valójában volt. Mint bűncselekményre. A jogos kifogást, a perindítást, a tüntetést, a polgári engedetlenséget normális ember nem keveri össze a bűnözéssel. De Kásler a celebléttől elájulva azt képzeli, bármi, amit mond, az érték. Holott épp ugyanolyan, mint a villába beköltözött akárhány hínáragyú: megdöbbentő és cseppet sem vicces.

Szerencsétlen szánalmas Budai Gyula nem is gondolta, hasonló kvalitású kiflis szőke párttársával egyetemben mekkora szállóige kialakulását segítette, amikor Oszkó Péter Wizz Aires pályfutásán értetlenkedett. Szerény űrtartalmú elméjéig max annyi jutott el, hogy őt ugyan a büdös életbe nem hívják egyetlen piaci alapon működő cég igazgatóságába se, ahhoz ugyanis inkább némi szaktudás szükségeltetik, neki meg csak nyelve és arca van, az első méteres, a másik rusnya. Ahhoz képest, hogy a kis viktornyalonc dinnyemutyis arc komcsiközeli cégként próbálta bemutatni a Wizzt, mára egyre nyilvánvalóbb, hogy a rezsim egyik kiemelt kegyeltje a magyar alapítású légitársaság.

Haladjunk időrendben. Azt már fedje jótékony homály, hogy Váradi Joe-t a Fidesz alatt vadászták le meg Malév-vezérnek, majd a lopós szocik rögtön kirúgták. Jót tettek vele, egyből megcsinálta a Wizzt, amiről a fikázók is kénytelenek elismerni, hogy nagy sikertörténet, épp a tőzsdei bevezetését készítik elő, de nem ám a kis fing magyar börzére, hanem Londonba. Sokáig nem látszott semmi politikai szál a Wizznél, persze Váradit illik gyűlölni azért, mert felnyomta a Malévot Brüsszelben, siettetve a nemzeti légitársaságnak becézett pénznyelő trágyadomb felrobbanását. De a lényeg eztán kezdődött. 

Joe bácsi kinézett magának néhány útvonalat azokból, amiket a Malév repült, de ezek unión kívüliek voltak, engedélyeztetni kellett őket. Mondta, hogy megérné neki Moszkva, Isztambul, Dubaj és Kijev. De a magyar hatóságok fél évig csak a rezet baszták. Lószar se történt, sőt ekkor rongyolt neki a két tehetségtelen fideszes nímand Oszkónak és a Wizznek. Aztán valaki leszólt és hirtelen odaadták a Wizznek mind a négy útvonalat. Magyar oldalról megvolt tehát az engedély, de a kinti féltől is kellett az ámen. Ezt az oroszok és a törökök kurvára nem akarták sokáig megadni, de közben beszállt a buliba a korábbi hazugság és csúsztatásbajnok szóvivőből külgizda államtitkárra lett Szijjártó.  

Már az röhejes volt, hogy Petike és Joe együtt jelentette be, hogy a baltás gyilkos népszerűségét kihasználva azeri kapcsolatokat építünk, indul is járat Bakuba. Majd a titkárfiú rátett még két lapáttal, amikor a Wizz tudta nélkül elpöttyintette, hogy lesz indiai és tunéziai járat is. A hab a tortán a legfrissebb bejelentés, járat Donyeckbe. Óriási húzás, Ukrajna ötödik városa, nyilván lerohanják a magyar turisták a meddőhányókat és kohókat. Olyan, mintha Intercity indulna Kiscséripusztára, vagy Center alsóra, csak hogy létező vasútállomásokat említsek.  

A Wizz kiemelt figyelmet fordít a költségek lefaragására, a szarul muzsikáló útvonalakat kíméletlenül bezárja a faszba, lehetne hosszasan sorolni a példákat. Ehhez képest Bakuba pár ezer forint a jegy, utas alig, de nyomják rendületlenül, most meg ez az ukrán kaland. Tök egyértelmű, hogy van valami deal a háttérben. A Wizz repül kormánynak fontos útvonalakat és nyeli a bukót rajtuk, cserébe megkapja az engedélyeket zsíros célokra is, mint Isztambul, vagy Moszkva - ezeknél a kormány nyilván segített abban is, hogy török és ruszki oldalról is ráüssék a pöcsétet a papírra. És akkor még arról nem beszéltünk, hogy Lajos király Debrecenjéből sem szűnnek meg járatok, legfeljebb a célállmásokat variálják, hogy kisebb legyen a cummancs.

Szopják ezek egymás farkát, a vak is látja, ami leginkább azért visszataszító, mert Joe bácsi kel ki folyamatosan önmagából, ha valahol nem tiszta a verseny. Mocsok Malév állami pénzből élt, igen, a Budapest-Bukarest útvonalat meg azért szopta be a Wizz, mert az adófizetői pénzből kistafírozott Tarom árban alájuk ígért. Az persze rögtön faja, ha a magyar kormány az ő javukra torzítja a piacot, s nem kis részben ilyen hátszéllel válnak a magyar piac idegesítően túlsúlyos szereplőjévé.

Kedves barátaink, népeink örök és megbonthatatlan barátságára hivatkozva egy visszautasíthatatlan ajánlattal szeretnék kedveskedni nektek. Őszintén szólva sose volt az ínyünkre, hogy nagy pofával kiszipolyoztátok a magyar embereket és kivittétek innen a profitot, de valljuk be, jól elcsesztétek a válság előtt, esélyetek sincs arra, hogy nyereségre váltsatok a következő években. Mi most segítünk, megvesszük tőletek az egész hóbelevancot egy euróért és mehettek isten hírével. Hallottunk, hogy már nagyon tipliznétek, de sajnos tényleg nincs olyan agyalágyult, aki magyar bankot vesz. Becsüljétek hát meg az ajánlatunkat. Ti sose adtátok volna meg szegény devizahiteleseknek az elsétálás jogát, mert csak az a fontos, hogy tömjétek a saját zsebeteket. Lássátok jóindulatunkat, mi megadjuk nektek a lehetőséget, hogy elhúzzatok és vissza se nézzetek. Nincs több veszteség, koncentrálhattok olyan országokra, ahol az áruló kormányok kinyalják a seggeteket. Deal? Várjuk gyors válaszotokat. István, Viktor nevében.

Tisztelt István, mondja meg a főnökének, hogy ezt azért ne. Ilyen módszereket mi sose használunk és egyébként is: az unióban lennénk, vagy miafasz? Ez a bank még a rossz hitelekkel, meg minden egyéb elkúrással is ér néhány tízmilliárdot és látjuk, hogy valakinek nagyon kell, beígérte a főnök az 50 százalékos magyar bankrendszert. Tényleg tele a tökünk, de túl sokat feccöltünk ebbe a szarkupacba ahhoz, hogy ingyen odaadjuk. Viccelődés helyett inkább mondjanak egy tisztességes számot és akkor tárgyalhatunk. Rafi.

Itt tartunk most, s ez van hátra:

Na ide skubizzatok mocskos labancok! Tényleg nem tudjátok, hogy megy nálunk az üzletelés, vagy csak jászátok a hülyét, köcsögök? Ha mi azt mondjuk, hogy kell egy cég, akkor ezt nem azért mondjuk, hogy kis pöcsök szívózzanak, hanem mert kár a gőzért, úgyis elvesszük. Arcoskodhattok egy sort, de ha nem adjátok, véletlenül még szarabba fordul a szabályozás. Ha nálunk lesz a bank, nem fizet majd bankadót és nyer egy csomó ügyfelet. Ha hepciáskodtok tovább, kicsit tovább nőnek a terheitek. Rendkívül kreatív módszerekkel tudjuk elérni, hogy térden állva könyörögjetek az üzletért. Egyszer elkúrtátok, amikor hagytátok a kis pöcs szadeszes, majd libás Felcsutit garázdálkodni. Be is dőltetek majdnem. Ekkora mínuszból indulva picsa nehéz ám részt venni az önkéntes közteherviselésben és perkálni a bankadót, meg a tranzakciós illetéket. Különösen, ha például ezeket az R betűs bankoknak a duplájára emeljük, vagy a sárga logós genyáknak a triplájára. Hagyjatok már Brüsszellel, mire hőzöngeni kezdenek, ti már itt nyüszítetek a küszöbünkön. Egyébként meg úgyis megvesszük az MKB-t és ha akarjuk, még másik hármat, a költségvetést meg nem dönthetjük be, a bevétel úgy kőbe van vésve, mint az alaptörvény, a bankadót a megmaradók között oszlik szét. Tudtok számolni, vili, hogy ez mit jelent? Szóval milyen is az ajánlatunk? Pillantsatok rá a közvélemény-kutatási eredményekre és vegyétek inkább megtiszteltetésnek, hogy elsőnek menekülhettek és mások szopnak helyettetek. Lajos, Viktor nevében.

Már csak pár hónap és Tarlós mester átadja szeretett városlakóinak a négyes metrót, az elmúlt húsz év egyik legnagyobb elkúrását. Persze a bukásra álló kőbunkó főpolgi helyében bárki más ugyanezt tenné. Nem az ő saruk elsősorban, a fekália ügyes tálalásában és felnyalatásában egyébként is verhetetlenek a narancs színűek, ezt a hányadékot ügyesen beállítva pedig még villogni is lehet. Amikor félkész biztosítóberendezések mellett, műszaki problémáktól kísérve épp a választás előtt elindul az első vonat, Budapest nagy része örömmámorban fog úszni.

Pedig elég sokan rábaszunk.

Azt régóta tudjuk, hogy abban a formában, ahogy megcsinálták, az egésznek semmi értelme. Demszky Gábornak és haverjainak ezért kellene elszámolniuk elsősorban, Hagyó és Hunvald mezítlábas kiscserkészek voltak ahhoz képest, amekkora kárt a volt főember okoz az adófizetőknek ezzel a metróval. Szinte sehol a világban nem épült már évtizedek óta szigetüzemű metró, a helyes megoldás az lett volna, ha az elővárosi vonatoknak fúrnak alagutat és kevesebb megállóval ezek húznak át a belváros alatt, majd mennek tovább a túloldalon. A RER működése Párizsban nem nagy újdonság, de biztos az angolok is pontagyúak, hogy ezzel a módszerrel csinálják a Crossrailt. De a mi Gáborunknak a legelavultabb megoldás kellett, ami nehezen magyarázható mással, mint hogy a szőröstalpú ingázóknak lófasz a seggükbe, nekik nem kell szaloncukor, ők nem a fővárosban szavaznak.

A gond az, hogy a budapestiek sem feltétlen jártak jól - ez látszik a felszíni közlekedés átalakításának tegnap bemutatott terveiből. De előbb a nyertesekről. Gazdagrét például örülhet, mert a 8E busszal választhatnak, hogy az eddigi módon bejutnak a Felszab térre, vagy lecsűrnek a metróhoz Kelenföldre. Budafoknak is állandó és sűrű buszjárata lesz a Belvárosba. Az agglomerációból busszal érkezők nem a Móriczig jönnek be, hanem csak a metróig. Kicsit rövidebb a buszút és nyernek pár percet a metróval, de akinek a körtér eddig jó volt, az kapott egy új átszállást a közvetlen helyett. Kelenföldön azok nyertek, akik közel laknak valamelyik metróállomáshoz, igaz, nem sokat: ha Pestre utaznak, legfeljebb 5-6 percnek tűnik a spórolás az eddig használt piros heteshez képest, ha meg csak a közelbe, akkor szart se.

Újbuda másik fele meg jól beszopta a harcifaszt. A hetes gyorsnak annyi, marad egy 5-10 percenként járó fekete hetes busz. A Szent Imre kórház környékét nehéz lesz elérni, a Bártfai utca környéki panelproliknak pedig teljesen elvették a buszkapcsolatukat a belváros felé. Persze gyalogoljanak a metróhoz, szokjanak rá. A Kosztolányi Dezső tértől északnyugatra eső résznek is szopika, nem lepne meg, ha a lakásárakban is megmutatkozna az, hogy épp ki faragott rá a változásokra és ki járt jól vele.

S hogy mi van az adófizetőkkel? Például a vidékiekkel, akiknek tele a pöckük azzal, hogy a pesti bunkók az ő pénzükből kapnak egy végletekig elcseszett luxusberuházást? Semmi, nincs újdonság, legfeljebb annak örülhetnek, hogy az mocsok unió is fizet, de a 450 milliárdból csak 181-et, a többi a mi zsebünkre megy. 

Amit még nyerni lehetne, az a spórolás a felszíni közlekedés visszaszorulásán. Hogy ez mennyi, arról nem szól a nagy bejelentés, de a gyors hetesek kiesésén túl nem látni nagy ritkulást. A villamosközlekedés marad, több új buszjárat indul, Pesten még sűrítenek is, legfeljebb pár százaléknak tűnik a kapacitásszűkítés. Vagyis a megalomán, extrém drága metróval szemben legfeljebb picsányi spórolás látszik a felszínen azzal együtt, hogy több tízezer embernek romlanak az eljutási lehetőségei, több százezernek meg szinte semmit se javulnak.

Kurva drága volt tehát, nem is így kellett volna, alig gyorsítja az eljutást, sokaknak plusz átszállást jelent és kevesebb büdös busz se lesz miatta. Köszönjük, taps, függöny.

Bullshit Miska már nyomja a vakert, mi meg még mindig 2013-on rugózunk? Igen, vannak még fontos történések, melyekre emlékeznünk kell sok év múltán is. A Tarlós-Vitézy cicaharc inkább nevetséges, Gyurcsány trollkodása bosszantó, a takarékok elegáns lenyúlása viszont vérlázító volt tavaly. És miért kellett hülyét csinálni Törőcsik Mariból? Ez már tökre az utolsó évértékelő, nem nézzük a továbbiakban önnön köldökünket.

Az év mutyija: a takarékszövetkezeti szektor lenyúlása

A megvalósítás most fordul egyenesbe, szóval a végkifejlet még csak sejthető, de nagyjából arról szól a takarékok feltőkésítése és megerősítése, hogy az eddig jelentős függetlenségek élvező szövetkezetek felett lévő ernyőbank a jövőben komolyabb beleszólást kap az ügyekbe. Vagyis nem ernyő lesz, hanem anya. A dolog nem lett volna gond, ha ezt az egyes szövetkezetek vagy azok többsége találta volna ki mint a bankmentés egyetlen eszközét. De nem, az ötlet felülről jött, és hiába nyitottak többen is pofát, szart se ért. Az összeesküvés-elmélet szerint az egész arról szól, hogy egy korábban nagyra becsült, majd kissé háttérbe tolt, ám mára ismét hőn szeretett ősfideszes a rendelkezésére álló kicsiny méretű (faszt kicsi az) gesztenyéje mellé egy nagyobban is szerezzen. A nyilvános pályázattal teret kap bárki, de mégis ki merne beszállni egy bizniszbe, ahol a tulajnak szava sem lenne?

Az év cicaharca: Tarlós vs. Vitézy

Adott egyrészt egy szemtelenül fiatal vezérigazgató, aki a fideszes hátszelű káderek közül lényegében egyedüliként ért ahhoz, amit csinál. Vezetői tapasztalata értelemszerűen nem lehet, túl korán került túl magasra, de azt nehéz vitatni, hogy sokat köszönhet neki a főváros tömegközlekedése. Azt, hogy mekkora szerepe van a habókos seggnyalonc hájfejű buszos helyzetbe hozásában, nem tudjuk. Másrészt itt van a homofób kőbunkó főpolgi, akiről többet nem is érdemes írni. Dávid ért a közlekedéshez és az aktuális nemzetközi trendeket is figyelembe véve alakítja át a struktúrát. Pista úr viszont csak egy politikus, aki ugyanúgy lesi az autósok szavazatát, mint bárki másét és mivel szopóra áll a helyzet Budapesten, nem engedheti meg, hogy autósszívató intézkedésekkel vigéckedjen az ifjú titán. Hátszelük hasonlónak tűnik, szórakoztató, ahogy püfölik egymást, vagy inkább ahogy szerencsétlen Tarlós ütné a kiccsávót, de róla lepattannak a pofonok. Hajrá Dávid!   

Az év rongyrázása: a stadionépítések

Fradi, Debrecen, Diósgyőr – a teljesség igénye nélkül a folyamatban lévő stadionfejlesztések több mint tízmilliárd forintot vittek el a tavalyi költségvetésből. A következő években pedig ez még több lesz, ha beindul a Puskás Stadion fejlesztése is – most még csak tervezgetnek, meg tökölnek, az építkezésre még várni kell – az ugyanis tízmilliárdokat fog megenni évente. Oké, kell, a stadion rohad szét, a nők ebben a korban már nyugdíjba mennek. De tényleg most kell ez? És két év alatt? A sport nagyjából úgy működik itthon, mint mikor a gyerek kipróbálja az elköltözést: egy hétig baromi fasza minden, éjjel kettőig van ébren, kutya se kérdi, mit csinál, pizzát eszik és sört iszik. Aztán amikor elfogy a tiszta ruha és kirohad az edény a mosogatóból, hazamegy, hogy anyu rendbe tegye a dolgokat, és legközelebb, amikor beszól a főbérlő, még egy garzont is akar vetetni az öregekkel.

Az év kérdőjele: áfabotrány

Valami biztosan van abban, amit a volt NAV-alkalmazott, Horváth András mond. Nem titok, hogy rengeteg pénz tűnik el az áfacsalások miatt, ez simán lehet ezermilliárd forint – amúgy az unió felmérése alapján épp ennyi. Az meg más dolog, hogy az ember miket is mond még mellé. Mert azzal többet árt, mint használ. Ha az lenne a cél, hogy leleplezze a navos főgenyókat, akik a szintén leleplezendő fideszes, mszp-s, tököm tudja, milyen párthoz tartozó szarháziakkal kötöttek megállapodásokat a pártpénzek kiegészítésére, akkor oké. De a csávó kábé ott tart, hogy ezen a sárgolyón csak ő képes átlátni az áfarendszer furmányságait, és még az Európai Bizottság is segghülye, és neki kellett elmagyarázni a tutit nekik. Biztosan van mocskos navos, és van mocskos multi. De hogy az áfacsalások elnézése házirendbe lenne adva, az kissé túlzás. Sajnos az ügy eredménye az lesz, hogy a NAV hitelessége sérülni fog, ami igazság pedig volt a történetben, az ugyanúgy megy a szemétbe, mint az őrült elmélet. Kár.

Az év átverése: a rezsicsöki

A rezsicsökkentéssel ugyanaz a gond, mint a puffadás meg túlzabálás elleni gyógyszerekkel: kurvára nem ugyanaz a tüneti kezelés és a probléma elhárítása. Magas a rezsi? Hogy a picsába ne lenne az. Mi az oka? Hogy nem hatósági áras az áram? Hát nem hiszem. Az elszállt energiaárak hátterében szarul megkötött szerződések állnak, és igen, ennek kezelése borzasztóan nehéz, talán nem is megoldható feladat. Aki sokat zabál és ráadásul zsírosat, annak sem könnyű egyszerre csirkét és salátát enni oldalas és sült krumpli helyett, de ettől még nem lesz elég a magas vérnyomás meg a többi kórság ellen napi egy Bilagit. Kábé ez a helyzet a rezsicsökivel is: most olyan faszán néz ki a dolog, de ki hiszi el, hogy ennek nem lesz böjtje? Nekem is jól esik havonta páz ezerrel kevesebbet fizetni a távhőért, de nagyon nem szeretném ennek folyományaként öt év múlva tíz fokos lakásban enni a halászlét karácsonykor.

Az év vezércseréje: Alföldi után Vidnyánszky 

Az emberek 90 százalékának tajt mindegy, hogy hívják azt a faszit, aki egy olyan színházban igazgató, ahova úgysem mennek el sosem. Ennek fényben a Nemzeti Színház igazgatójának cseréje nem kellene, hogy vezető hír legyen a kultúra rovaton kívül. Alapvetően ízlésbeli kérdés, hogy kinek tetszik az affektálós művészlélek és kinek a parasztinges hínyehuszár. Kár, hogy már a pályázat beadása előtt nyilvánvaló volt, hogy utóbb fog nyerni, s ez akkor is így lett volna, ha olyan anyagot ad be, mint annak idején Anettka a tévéelnöki posztra kiírt pályázatra. És még csak annyit a haza kulturális javainak megvédéséről, hogy ha annak idején olyan fazonok lettek volna színházigazgatók, mint a mostani hagyománytisztelők, akkor sem a Bánk bánt, sem az Ember tragédiáját a büdös életben be nem mutatták volna. És ez egyenesen szégyen.

Az év trollja: Gyurcsány Ferenc

Két posztunk volt tavaly, melyek nyomán nem hogy nem jöttek a blogra új Facebook lájkok, de többen is távoztak kedvelőink közül. Mindkettő Ferencről szólt. Sajna továbbra is úgy véljük, Gyurcsány a saját rövid távú politikai érdekét sokkal fontosabbnak tartotta, mint azt, hogy kívülről növelje a kormányváltás esélyét. Egyszer már nyakunkra hozta a kétharmadot azzal, hogy nem takarodott el a faszba időben, most felfújja magát a biztos parlamenti bekerüléshez annak az árán, hogy biztosan újabb négy évig tart a narancsos borzalom. Ha kívül marad és támogatja a két másikat, kitűnő kommunikációs képességével, s mert egy idő után a nép is felejt, a legnagyobb ellenzéki erőként térhetett volna vissza, legkésőbb 2018-ban. De neki most és azonnal kellett bebizonyítania, hogy a baloldalon az ő farka a legnagyobb.

Az év beöntése: Csányi bepöccen és kiszórja a részvényeit 

Sándor az év vesztese is lehetne, idén végképp megtanulta, hogy 20 éven át elég volt bratyizni mindkét politikai oldallal, most viszont új szelek fújnak. A birodalom a legfőbb hűbéreseket akarja a leggazdagabbak között látni, Sanyi bá örüljön, hogy ha támogatja a focit és épít három stadiont, akkor élni hagyják a disznói között. Érthető, ha egy ilyen megalázó szituban elszakad a cérna, de ettől még nem kellett volna idióta módon, saját részvényeseit vérbe szopatva túladnia OTP-papírjain. Népszerűségi indexe ekkor nagyot esett a Mentális szerkesztőségben, de szépen megugrott, amikor igazán elegáns módon küldte el a halál dákójára a kispályás, felfuvalkodott, egész életükben csak kárt okozó fideszes nímandokat Kocsistól dajcstomiig.

Az év körözöttje: Hernádi Zsolt

Senki se tudja, korrupt-e manusz, de az eldőlt, hogy a Mol csúnyán rákefél Horvátországban. Valószínű, hogy koncepciós az eljárás, de ettől még el kéne valakinek ismernie a Molnál, hogy stratégiai hiba volt az INA megvétele. Jó ötletnek tűnt, csak nem vették figyelembe, hogy egy velejéig korrupt balkáni országról van szó, ahol a politikai kockázat is kimagasló. Persze könnyű utólag okoskodni, de ha azt a pénzt és energiát máshova teszik, akkor a Molt méregdrágán visszaállamosító kormány sem bukik annyit a részvényein.

Az év lufija: a növekedési hitelprogram

Rekeszizmunk örökös karbantartója, György ma már bizonyára arról fantáziál, hogy pár év múlva a Szabadság teret róla nevezik el, de minden városban lesz legalább egy Matolcsy köz, vagy utca. Ahogy arról már sokat írtunk, kamatügyben kockáztatott és a globális likviditásbőség miatt nem vesztett azzal, hogy ész nélkül vágott. Ez azonban nem volt elég, fejébe vette, hogy ő csak azért nem tudott növekedési fordulatot csiholni miniszterként, mert a söpredék Simor állandóan hátulról beakasztott neki. Most, hogy övé a monetáris politika, elindította a programot, ingyen pénzt ad a bankoknak, hogy hitelezzék ki 2,5 százalékon kis és közepes cégeknek. Az első körben mindenki, akinek eddig is volt hitele, lecserélte azt olcsóbbra és olyanok is kaptak pénzt, akik régóta szerettek volna, de magas kamat mellett vagy nem merték bevállalni, vagy a bank nem mert nekik adni. Kapott egy amőbafingnyi pónirúgást a gazdaság, aztán ennyi, a következő adag ingyen zsetont már nem lesz kinek adni, mert nincs annyi cég, mely az elbaszott gazdálkodási környezetben, az állandó bizonytalanságban meg merné reszkírozni a nagyobb hitelt. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy ha a kamatszint emelkedni kezd, a nullás zsé egyre nagyobb kiesést jelent a költségvetésből. 

Attól még, hogy fos egy év volt 2013, történtek igazán fasza dolgok is körülöttünk, évértékelőnk harmadik részében ezekből is gyűjtöttünk tízet. Gratatula Szász Jánosnak és a GDP-bővítő időjárásnak, éljen a Quimby és a fényvillamos.   

Gyed extra

A gyed extra és a szabályozás egyéb elemei a rendszer mostani furcsaságait – nevezhetjük igazságtalanságnak is – igazítja ki. Ma egy nő ha egy gyerek után vissza akar menni dolgozni, elbukja a gyedet, helyette a semmire sem elég gyessel kell beérnie. Ő éppen pörgetni megy a GDP-t, erre az állam lényegében megbünteti. Ezt korrigálja az új szabály azzal, hogy ez az összeg nem vész el. Neki lehet állni karrierista luvnyákról s tisztességes magyar anyákról beszélni, de tény: a nőkben elég komoly visszatartó erő a gyerekszüléssel szemben az egzisztenciális kiszolgáltatottság. A gyed extra ezt nem tünteti el, de legalább enyhíthet valamit. A másik kedvező változás az lesz – éljenek a zsinórban szülő nők –, hogy akkor sem bukja el az anya a gyedet, ha ez idő alatt jön a következő poronty. Amíg az a gyerek kora szerint jár, addig azt a szülő meg is fogja kapni.

A nagy füzet

Hosszú évek óta ilyen jól magyar film nem szerepelt sehol. A Kristály Glóbusz után (ez a Karlovy Vary filmfesztivál fődíja) akár az idegen nyelvű filmek Oscar díját is elviheti Szász János mozija. Valójában szinte tök mindegy, hogy nyer Oscart vagy sem – ha igen, akkor az eddig egyetlen magyar díjazott nagyjátékfilm, az 1981-es Mephisto mellett foglalhat helyet. A nagy füzet megmutatta, hogy a magyar filmrendezők nemcsak nézhetetlen, egzaltált művészkedést vagy elcseszett, ripacskodással és szar történettel hervasztott fost tudnak kiadni a kezükből, hanem olyat is, amit a 93 ezer négyzetméteren kívül is képesek átlagemberek megérteni és értékelni.

A túlzottdeficit-eljárás megszűnése

Igen, ha túllépünk azon az apróságon, hogy milyen áron történt mindez és milyen célból, bizony siker a kikerülés. A kormány számára ez volt az elsőrendű prioritás azóta, hogy 2010 nyarán megpróbálták égbe ereszteni a hiányt gazdaságösztönzési céllal, de Brüsszelben elhajtották Matolcsyt a picsába. Később rájöttek, hogy a hiány tartható mindenféle elmebeteg különadóval is, szarnak arra, hogy kinyírták a növekedést, a lényeg, hogy ha maradunk a bűvös három százalék alatt, akkor az uniónak kuss a neve: adja a zsét, de nem pofázhat bele semmibe. És megcsinálták.

Az időjárás és a GDP

Végre nem áztunk szarrá vízitúrán, meg a balatoni nyaralást se szoptuk be nagyon, de nem csak ezért lehetünk hálásak az időjárásnak. Ha nagylelkűen egyszeri kihágásnak tekintjük a március idusán előadott produkciót, akkor gratula az égieknek, lényegében ők intézték el, hogy az agyatlan fidesztrollok elhiggyék: megjött a Debil által évek óta mantrázott növekedési fordulat. Pedig csak annyi történt, hogy az előző kormányok által idehozott beruházások felfutása és a német gazdaság éledezése mellett az időjárás pörgette fel a mezőgazdaságot, ettől lettek jók az év második felében a GDP adatok.  

Sporttámogatás

Nem, nem a foci. Novemberben jelentette be a kormány, hogy 2020-ig 16 sportág összesen 135 milliárd forint támogatást kap az államtól. Mielőtt itt nekiállnánk szívrohamot kapni az összeg hallatán, érdemes kicsit osztani: ez a zsé évente kábé húszmilliárd forint, sportáganként pedig évente átlag 1,2 milliárd. Itt birkózásról, atlétikáról van szó, olimpiai sportágakról. Ebben a döntésben nem az a jó, hogy most jön a dőzs és még a hülye is birkózni kezd, mert ennél sokkal több is még mindig baromi kevés lenne – a lólengés olimpiai bajnoka lényegében kegyelemkenyéren és baráti segítségből élt évekig, az arany és a vele járó temérdek pénz húzta ki a szarból. A kiemelt sportágak ezzel legalább oda eljuthatnak, hogy tervezni tudnak a következő évekre, és talán az olimpiai bajnokoknál szélesebb körben színvonalasan űzhetővé teszik ezeket a sportokat.

Egy vérprofi magyar befektető sikere

A magyar tőzsde összességében 2013-ban is gyászos teljesítményt nyújtott, ami túlságosan nem meglepő a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika és a cégeket sújtó különadók miatt. De van egy cég, mely már második éve kitartóan emelkedik, faszántos hozamhoz juttatva a befektetőket. A Plotinus Nyrt. mögött egy Zsiday Viktor nevű arc áll, akinek már az elemzéseit is érdemes olvasni, amúgy meg kurva profi portfóliókezelő. Akár felfelé mennek a tőzsdék, akár le, megtalálja a lehetőségeket, e mellett hosszabb távú, tőzsdétől független befektetések is vannak a Plotinusban. Ilyenből kéne több, főleg most, hogy a banki kamatok a béka seggét nyaldossák.

Coca-Cola kampány

A kólagyár legjobb húzása a nevekkel ellátott üdítők piacra dobása volt. A Mentális Deficit egyik fele is vásárolt csak azért Kicsim feliratú üdítőt, hogy Deficitnét jobb kedvre derítse. Persze egy hülye blogger nem számít, az viszont beszédes, hogy a kólás dobozok mémként is elkezdtek működni. Itthon sláger volt a József Attila Mama kombináció, de nemzetközi szinten ennél is tovább lehetett lépni, és komplett betlehemi jászol épült az üdítőkből. Ha ezt még megfeleljük ezzel, akkor a Coca-Cola az idén megmutatta, hogy kell reklámot gyártani.

A magyar költők és írók szerelmi élete

Pontosabban az erről szóló könyv sikere. Nyáry Krisztián nem ír túl jól, a történetek elmesélése során sok ziccert kihagy, mégis nagyon érdekes olvasmány az Így szerettek ők mindkét kötete és igazán kúl, hogy több tízezres példányszámban zsákolják. Miért passzolta át a csaját Szabó Lőrinc Babitsnak, milyen sorrendben bukott a nőkre és a faszikra Faludy, hogy kúrta végig Róza előtt fél Európát Kisfaludy, miért nem lett Petőfiné Prielle Kornélia, mind izgalmas sztori, de az igazi faszaság az, hogy bulvár ide, vagy oda, végre ráirányította valaki a figyelmet a könyv főszereplőire. Ha csak néhány ezren kedvet kaptak, ahhoz, hogy magyar írókat, költőket olvassanak, már megérte.   

Fényvillamos

Évek óta jár a BKV karácsonyfaégőkkel díszített villamosa a karácsonyi időszakban a 19-es és a kettes villamos vonalán – a felturbózott UV hétköznap Budán, hétvégén a pesti rakparton teljesít szolgálatot. Ha valaki sosem szállna fel tömegközlekedési eszközre, annak is biztosan tetszik a látvány – egyszerűen szép, ahogy cammog az öreg a rakpartokon. A fényvillamos két típusnak jön be extrém módon. A gyerekeknek és a fotósoknak. Előbbi kör jellemzően a fedélzeten izgulja végig az utat, utóbbi társaság pedig a megfelelő íveknél helyezkedik el állvánnyal és géppel felszerelkezve. A villamos nem különjárat, vagyis sima jeggyel vagy bérlettel használható, ami különösen jó fejség. 

A legnépszerűbb magyar zenekar a Quimby

Tizennégy év telt el azóta, hogy szinte visszhang nélkül megjelent minden idők egyik legjobb magyar albuma, az Ékszerelmére. Ennyit késett a Quimby megkoronázása, de jobb későn, mint soha, kalapot emelünk a zenekar előtt, melyet 2013-ban már sokan emlegetnek a legnépszerűbb hazai csapatként. Ehhez persze kellett a Petőfi rádió, mely sok jó hazai előadót futtatott be, persze tegyük hozzá, az adófizetői pénzből finanszírozott közcsatorna szarér-húgyér adott reklámjaival kinyírt, vagy nehéz helyzetbe hozott versenypiacion működő fasza adókat. De ezt a Quimby leszarhatja, a lényeg, hogy meg sem tudták az elmúlt években közelíteni a kilencvenes évek végén, illetve a kétezres évek elején született lemezeik színvonalát, mégis végre eljutottuk a csúcsra. Halleluja.

Három listánk lesz az idén - illetve annyit tököltünk, hogy átnyúlik majd jövőre. Szilveszterre itt vannak a legnagyobb bukások, illetve vesztesek, kár, hogy nem lehet rajtuk túl nagyokat röhögni. Próbáltunk meríteni mindenhonnan, de hát valahogy a legtöbb muníciót derék kormányunk és még derekabb holdudvara adta.

Magyarország

Nagyjából az ezredforduló óta csúszunk a lejtőn lefelé, a nyolc év elkúrásai és korrekciós kísérletei után nagy volt a várakozás, hogy nem kis részben a gátlástalan populizmussal elért kétharmaddal olyat tesz Viktor, ami az országnak is jó. Hamar kiderült, hogy erről szó nincs, de az csak később lett világos hogy a fiúknak a beteg nép csak eszköz a saját céljaik eléréséhez. Nem arról van szó, hogy hatalom kell a lopáshoz, ez megvolt az elődöknél is, csak azok bénábban csinálták: náluk sok kiskirály nyúlt, míg most a felülről vezérelt, az állam minden részegységébe beépült rablóbirodalom működik. Ami friss: ezt pont leszarják az emberek. Égen-földön nincs olyan erő, mely megakadályozhatná az elmúlt 25 év legkártékonyabb maffiakormányát abban, hogy további négy évre bebetonozza magát, ami azért nagy szopó, mert miután a nullás évek ment a lecsóba, most egy újabb évtizedet baszunk el tokkal vonóval. Gyerekeink esélyeinek már reszeltek, ők érthető módon döntően a külföldben gondolkodnak, de ha ez így megy tovább, unokáinknak is kampó.

A normális jegybank

Márciusban beszabadult a félnótás pöttyös seggű a jegybankba, kiszórta a picsába, vagy ellehetetlenítette a szakembergárda közel felét, poziba ültette a még nála is nagyobb dilettánst, ész nélkül vágta a kamatot, de legalább mákja volt, a világméretű pénzpumpa miatt a fagyi még nem nyalt vissza. Adófizetői pénzből meglocsolta ingyen pénzzel a cégeket, eredménye még kérdéses, de ha kamatot kell jövőre emelni, akkor ez is nagy elkúrás. 

Bajnai

Sajnáljuk, jól vezette volna az országot, de politikusként ritka nagyot taknyolt. A helyett, hogy őszintén osztotta volna a kormány szarságait és mondta volna korrekt építő szakértői javaslatait, nagyrészt védekezett az állandó lejáratások ellen. Amikor meg kampányolni kezdett, épp az egykulcsos adó kinyírására tett, ami túl szofisztikált kérdés a primitív választónak. Politikai kommunikációból megbukott, Gyurcsány is magasan veri, így teljesen esélytelen, mehet a süllyesztőbe, profibb alternatívát kérünk.

Trafikmutyi

A pitiánerség és a hozzá nem értés kicsiny sűrítménye volt a trafikmutyi, amit még a legvéresszájúbb fideszesek is gázosnak tartanak - hőn szeretett Heti Válaszunk az év blamázsának választotta. Azért blamázs inkább a foci válogatott teljesítménye volt, a trafik inkább afféle rablásféle. Lenyúltak egy komplett piacot, és újraosztották a cimboráknak - konkrétan a CBA felügyelőbizottsági tagjai, vidéki kiskirályok és még néhány elcseszett nímand között, az a pár hülye, aki komolyan gondolta, hogy ebből fog élni, megkapta a maradékot. Hiába ugatta mindenki, hogy nem fog működni, a legtöbb trafikból nem lehet majd megélni, szartak rá, most meg, amikor kiderült, hogy tényleg nem gyerebe a dolog, a benzinkutakról és hipermarketekből - ahol ment a szekér - kibaszarintják a trafikosokat.

Devizahitelesek

A legnagyobb hülyítés a rezsicsöki mellett, csak ez éppen a kormányon kívül még rövid távon sem jó senkinek. Több százezer ember lett behülyítve, hogy nem kell aggódni - és törleszteni - meg lesz oldva a probléma, a köcsög bankok majd kifizetnek mindent. Több százezer ember lett felidegesítve, mert az ő forinthitelükkel nem törődött senki - vagy épp semmilyen hitelük nem lévén nettó finanszírozóként jelentek meg a történetben. Eredmény: a Kúria szerint van olyan, hogy devizahitel, adós fizess. A kormány meg röhög a markába, hiszen már csak három hónapot kell kibekkelni semmittevéssel és mellébeszéléssel, és jön a választás.

Pénztárgépcsere

Az ötlet, ami néhány országban már bejött, és elvileg itthon is működhetne: valamennyi pénztárgéphasználat adatait össze kell futtatni, elemezni, azt meglátjuk mi lesz. Csak azt felejtették el a fiúk, hogy ezt a példaként említett országok nem fél év alatt rántották össze. De mi majd igen. Hogyne. Eredmény: az eredeti határidőhöz képest féléves csúszással se áll az átállás sehogy, mert nincsenek meg a gépek. A nagy pofával betervezett 95 milliárd forintból egy kanyi nem jött be, annyi határidő és határidő-módosítás volt, hogy ember nem ismeri ki magát a szabályokon. Fennállt annak lehetősége, hogy a töketlenkedés miatt patikák és benzinkutak fognak bezárni tömegével. Miért is nem volt jó a sokak által javasolt 2014 januári átállás? Sose tudjuk meg.

Márciusi hóhányás

A rendkívüli havazásra március közepén nem lehet felkészülni, ez egyértelmű. De amit a Belügymin. csinált, az eléggé szánalmas. Az egy dolog, hogy az autópálya-kezelő hagyta felmenni a sztrádára az autókat - tegye fel a kezét, aki tudja, kit rúgtak ki emiatt -, de amikor kilométer hosszan elakadtak a szerencsétlenek, a BM fél napos késéssel kezdett intézkedni. SMS-ben. Az eredmény szánalom, annyi pozitívuma volt a történetnek, hogy megmutatkozott a hétköznapi segíteni akarás: a környékbeli lakosok maguk kezdtek menteni és kaját hordani az ottragadtaknak. És a mémek. Azok még ma is ütnek.

A nem seggnyaló sajtó

Elképesztő hatékonysággal zajlott a média narancsosítása, már nagyítóval kell keresni a valós információkat közlő sajtótermékeket, alig maradt tér a mindent elöntő kormánypropaganda mellett. A közmédia gusztustalanabbul tájékoztat félre, mint a hírtévé és az echo együtt, a Napi Gazdaság sem kritizál, mióta megvette a Századvég és a tévékettőt is valszeg megkaparintotta a fideszes háttérhatalom. Legalább elindult a Poszt és a Forbes, de előbbi ki is purcant néhány hét után.

Sólyom

Az év vicce is lehetett volna, de néhány majom és több ezer álmodozó komolyan gondolta. Elsőre nyilvánvaló volt, hogy esélytelen az egész, kivéve, ha van olyan lúzer, aki arra élvez, hogy naponta milliárdokat bukjon. Döbbenetes volt a médiahájp, de aztán kiderült, nem akadt megfelelő palimadár, röhejes körülmények között, börtöntöltelékek gyűrűjében került méltó nyughelyére a szép magyar madár.

Vak komondor

A manifesztálódott hányadék. Egy faszi üti-veri volt nejét és részegen szétveri az élettársa koponyáját, majd azt hazudja, hogy a nő pofára esett. A tag, akiről kiderül, mit csinált, maga kreál blogot önnön fényezésére olyan átlátszó módon, hogy az fáj. Egy erőszakkal gyanúsított képviselőt kirúg a pártja, de nem hajlandó lemondani képviselői tisztségéről, hanem beül a Parlament üléstermébe, felmarkolja a tiszteletdíjat, az utazási költségeket és még polgármester is marad. Ez külön-külön is gusztustalan, együtt azonban már nem is önthető szavakba.

Már soha nem gondoljuk azt, hogy az aktuális mocsoknál nincs lejjebb, de így is nehéz a magunk mögött hagyott évet nem mellbevágónak nevezni. Évértékelő sorozatunk első részében a két szarfaszú blogger mellett a széplelkű Klopi kisasszony is összegez, aztán jönnek tízes listáink.

Géza szerint a világ

Esett már le bugyi csajról a hasonlataimnak és képzavaraimnak köszönhetően, de most meg vagyok kicsit lőve. Agyalok, hogy mihez tudnám hasonlítani a NER-t és 2013-at, de csak baromságok jutnak eszembe. Kicsit olyan ez az év és ez a kormány, mint a Requiem egy álomért című filmben a hernyós srác anyja: meghívják egy tévéműsorba, de ahhoz, hogy a legjobb formáját hozza, le kell fogynia és bele kell férnie a piros estélyi ruhájába. Egy tévés pöcstől rendel valami fasza fogyasztó tablettát, ami kurva jól kezd el működni, a spinéről olvadnak a kilók, minden egyre szebb lesz és mindent egyre nagyobb energiával tud csinálni. Aztán kiderül, hogy a tévés rohadék valójában speedet adott el a nőnek, aki rászokva a spurira a végén nem a tévében, hanem a zárt osztályon kötött ki. Na, most kábé ott tartunk, hogy olvadnak a kilók.

Volt pár jóslatom, ami sajnos bejött. Nem a mellemet akarom döngetni, hogy én már 1998. január 12-én megmondtam, hogy Viktor veszélyes csákó. De tény, hogy a legtöbb "ez elsülhetne jól is" kezdetű mondatból végül csak az lett, hogy "ja, de nem így". Írtunk mi itt tarfikmutyiról, devizahitelekről, akárhánykulcsos szja-ról, rezsicsökkentésről meg nyugdíjakról is, és most így december végén nagyjából a következő állapítható meg.

A kormányunkat két cél vezérelte: a minél gyorsabb zsetonlenyúlás, mert ezt elcseszték annak idején, nem maradt nekik túl sok, és nem volt elég nagy a talicskájuk sem. Hát most megnőtt, az biztos. Ennek érdekében bármikor írtak vagy átírtak bármilyen törvényt, a dobókockának mind a hat oldalára azt írták, hogy Közgép, ha meg valami nem jött össze, akkor simán kibasztak azokkal, akiket korábban épp ők toltak a megfelelő poziba - lásd tarfikmutty. Heteken át ugatott mindenki, hogy ez így nem lesz jó, a koncepció szerint a dohányboltok töredéke fog megélhetést biztosítani. Reakció: semmi. Eredmény: hábakker, a benzinkutas, teszkós rohadékok zárjanak be most.

A másik cél a semmi szinten tartása. Lásd devizahitel-baszkurálás, rezsicsökkentés. Devizahitelek, nyugdíjreform: tűnjön úgy, mintha csinálnánk valamit, de a lényeg, hogy nekünk az a jó, ha nem történik semmi. Illetve a rezsidémon esetében: most legyen valami iszonyat konkrét, majd később lesz valahogy, szart se érdekel. Mert a cél 2014. És semmi több. Ennek érdekében tollba mondja Habony Árpi az MTI tudósításait, megmagyarázzák a KSH adatokat - mert azok a hülye matematikusok szarhoz se értenek, aki kritizál, azt elhallgattatják. Fasza kis év lesz ez a 2014.

A szegény kis Klopédia panaszai

Nem, ez így nem teljesen igaz, mert nem panaszkodni szeretnék, de értékelem a stáb szépirodalmi vénáját, gondolom, legalább egyikük figyelt a szakközépben a magyarórán. Nem szerettem ezt az évet. Úgy éreztem, hogy sok mindenről elmondtam a véleményem, és ennek semmi jelentősége nem volt. Természetesen nem azt vártam, hogy majd egy blogbejegyzés olvastán Orbán Viktor elgondolkodik a hatalom akarásának problematikáján, Matolcsy, Kövér vagy Rogán belátja, hogy vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem illik tönkretenni, mert ezektől lesz élhető egy demokrácia. Csak azt reméltem, hogy ez a köz véleménye, nem pedig egy egzaltált értelmiségi nyafogása.

A jelek azonban az irányba mutatnak, hogy a köznek nincs véleménye - vagy olyan vélemény az, amelyet én nem tudok elfogadni. Irritáló olyan írást olvasni, amelynek szerzője magát egy fél emelettel a köz felett képzeli el, és onnan nyilatkoztat ki mindenféle, hogyan is szokta Géza írni, fotelfilozófiát. Én nem érzem magam elégnek, hogy babitsi magasságokból beszéljek erkölcsről és jóról, ha pedig nem vagyok elég, akkor mi értelme van minderről beszélni?

Sem az alkotmány szétzilálása, sem a felháborító törvényalkotás - a kormány helyett egyéni képviselők nyújtanak be javaslatokat, a kormány és a kormánypártok közé egyenlőségjelet lehet tenni, miközben nevetséges színjátékkal elbohóckodják a vitát és a számonkérést, ami a parlamentarizmus alapja -, sem más nem hozta meg azt a változást, amely révén a köz is joggal háborodott volna fel. A trafikbotrányt, a stadionépítési lázat, a közoktatás központosítását a köz lenyelte, mint reggeli vitamint. A diákokat leszalámizták, az ellenzék (vagy mi a csoda) saját magát végezte ki, és a köz elégedett, mert volt két rezsicsökkentés. Attól tartok, erről nincs már mit írni.

Miki a vérzivatarban 

Tudom, rém unalmas már a birkanépezés, de 2013 mégiscsak arról szólt, hogy egyértelművé lett: nincs olyan szintje az elbaszott kormányzásnak és az intézményesített szisztematikus lopásnak, amit ne lehetne egy-két profi közérzetjavító intézkedéssel, valamint folyamatos gátlástalan és hazug kommunikációval kompenzálni. Egy cseppet fejlettebb demokráciában egy ilyen kormányt rég a halál lompos farkára hajtottak volna a választók, nálunk most vált egyértelművé, hogy pont erre a gusztustalanságra van igény. Az előző két évben még lehetett bízni abban, hogy a teljesítménynek megfelelő lesz a végítélet 2014-ben, ez foszlott szerte idén. Amiben persze komoly szerepet játszott, hogy az állítólagos alternatíva a folyamatos öntökönszúrással volt elfoglalva: a pitiáner, fogalmatlan és széthúzó ellenzék nullára írta magát, komoly új erő pedig nem tűnt fel a színen.

Ezen nincs is mit ragozni, a rengeteg fika után némi önmarcangolás következik. Volt egy poszt januárban, melyben jósolgattam picit, íme, mennyi jött be az akkor leírtakból. Nos, az undorító demagógia valóban folytatódott, de még így is kordában tudták tartani a hiányt, kikerültünk a túlzottdeficit-szarságból. Eddig ez félig bukta. A költségvetés gyakorlatilag bedőlt, nem is emlékszem már, hányszor kellett toldozni-foltozni, bankszopató új adót kitalálni, hogy végül épp meglegyen a Brüsszelt is boldogító, a kormánynak meg szabad kezet biztosító 3 százalék. A GDP alakulása jobb lett a vártnál, de ha az időjárást és az egyéb mázlifaktorokat leszámítjuk, nyoma sincs növekedési fordulatnak, inkább technikai korrekciót látunk. A Matolcsy-féle hitelezésélénkítés értékelése korai még, egyelőre ez is egyszeri lórúgásnak tűnik, de a kockázata nagy, ha kamatot kell emelni, kicsit sokba kerül majd a költségvetésnek. Az utolsó két bukásjóslat full bejött, a Kúria jogegységi döntése nyomán látványosan, bő nyállal pippantották le a lószerszámot a hibástermékezős és nincsisbennedevizás dumákat benyelő devizahitelesek, a támogatott lakáshitelre pedig magasról tojtak a népek.

Ötből majdnem négy, örülhetnék, persze az ország érdeke az lett volna, hogy több szarság ne következzen be. Mindegy, jobb lenne elfelejteni ezt az évet, de simán lehet, hogy ha az ámokfutás az újraválasztás után még intenzívebbé válik, távolabbról visszatekintve a 2013-as híg fos is elixírnek látszik majd.

Most, hogy karácsony szent ünnepén beragyogja lelkünket a szeretet, különösen úgy érezzük, még mindig túlságosan kevesen ismerik el, milyen rendkívüli ember Rogán Antal. Szerencsére a rezsisárkányölő mindenes, a devizahiteles-mentő és kerületfelvirágoztató géniusz más igazhitűek érdeklődését is felkeltette, végre akad egy lap, mely a Rogán család csodálatos életének legfontosabb részleteiről beszámol. 

Az idei év egyik kulcsfontosságú pillanata volt, amikor valami isteni szerencse folytán látómezőnkbe került a City című újság szeptemberi száma. Végre egy lap, mely a mocsokjudeóbolsilibsi siserehad ellenpropagandájával szemben nem csak azt mutatja meg, hogy mennyire gyönyörű az élet Magyarországon, de a belvárosiak lapja bepillantást enged a kerület legnépszerűbb emberének mindennapjaiba is.     

Egészen megható a két teljes oldalon elterülő beszámoló a Rogán család nyaralásáról, a vak is látja, hogy aki egy nyáribobot ilyen profin elvezet, arra egy egész országot kell bízni.

Szívszorító az is, ahogy a zseniális városrészvezető elkalauzol kedvenc helyeire, s az is kiderül, hol ismerte meg fantasztikus feleségét, két gyönyörű gyermekük anyját. 

Külön köszönet azért, hogy szentimentális írás tudósít az év eseményről, miniszterelnök úr lányának lagzijáról.

A következő lapszám dupla oldalas überkúl képriportjából az is kiderül, hogy hány rétest csent el Antal és Cili kutyája Krumpli, hogyan osztott egy teherautó platójára supermanként felpattanva burgonyát a polgármester, mennyire jól jártak a kerület lakói a rezsicsökkentéssel, a tanárok rendkívül hálásak az életpálya programért, a családok pedig az ingyenes tankönyvek miatt kizárólag felsőfokú jelzők kíséretében emlegetik a Rogán nevet.

Ha valakinek olyan érzése támadna, hogy a való világot bemutató képes kiadvány esetleg Belvárosi Önkormányzat közpénzen készült propagandalapja lenne, ki kell ábránduljon, ezt legfeljebb az elmúlt nyolc év levitézlett multibérenc senkiházijai állíthatják. Az önkormányzatnak nincs saját lapja, a City-t nyilvánvalóan rajongói pénzekből tartják fenn. A magyar kormányt ért aljas külföldi támadások fényében teljesen érthető, hogy a lapban nincs impresszum, a nemzet titkos jótevőinek számító szerkesztők, újságírók és a kiadó nem vállalják kilétüket.

A Mentális stáb csak annyit mondhat: áldassák a neve azoknak a derék embereknek, akiknek jóvoltából ez a fergeteges kiadvány eljut az emberekhez, országunk örökké virágozni fog.

Tele a pöckünk az olyan üres posztokkal, melyekben a drága bloggertársak csak kellemes karit kívánnak, de semmi értelmeset nem írnak mellé. Mi kérem felvállaljuk a közszolgálatiságot és a lehető legfontosabb kérdéskört tesszük tisztába az ünnep előestéjén.    

Kurvára nem mindegy ugyebár, hogy szombaton kedd van-e vagy szerda, ezt nem árt tisztázni. Az biztos, hogy múlt szombaton dolgozni kellett, a békávé és a vasút naptára ezért pénteket mutatott. Most szombaton herevere, ezért a budapesti tömegközlekedésben szombat lesz, a vasúton pedig ünnepnap, logikus. Az egy nappal korábbi, karácsony utáni péntek a kedvencünk, ekkor a vasúton ünnepnap lesz, Budapesten szombat, a boltok pedig hétköznap szerint lesznek nyitva. 

Szenteste szerencsére keddre esik, érthető, hogy minden jármű szombat szerint jár. Még jó, hogy a szilveszteri hét tartogat meglepetéseket. Hétfőn és kedden is a vasúton munkanap van, a fővárosban sok vonalon speciálisan ritkított év végi menetrend, több vidéki város helyi közlekedésben szombat, a fodrászom szerint meg vasárnap, mert mindenki bekaphattya, ő ugyan januárig nem vág több korpás hajat.

A lényeg csak annyi, hogy ha nem akarunk nagyon rákúrni, akkor tegyünk magasról a tömegközlekedésre. Fasza enyhe idő lesz, pattanjunk brinyóra, vagy menjünk lábbuszon. És amíg mi gyártjuk a jobbnál jobb év végi mentális toplistáinkat, ne gondoljunk semmi fosra, szeressük egymást mindenhol.

Boldog karácsonyt!