Rossz hírem van György: szorul a hurok. A magyar feritél újra csak baszik összejönni, már nem szügyig, hanem bőven nyakig állunk a szarban gazdaságilag. Persze az elmúlt évek tapasztalatai alapján ez még kevés lenne ahhoz, hogy féltsd a segged. Tudjuk, a full diktatúrákat leszámítva nincs a világon még egy ország, ahol a tiédhez hasonló teljesítménnyel helyén maradhatott volna gazdasági miniszter. Nem is gondoltam az elmúlt hónapokban arra, hogy a Nagyfőnök elengedné a jobb kezét. De most azért pár dolog megváltozott. Hamarosan véged lesz, mint a botnak.

Értem én, hogy menekülni próbálsz. Két és fél év unortodox fiskális elcseszés után ott az utolsó menedék, a jegybank. Ami nem ment miniszterként, majd menni fog MNB-elnökként. Hiszen helyes volt a fiskális politika, csak ez a gennyláda Simor köpött vég nélkül a levesbe, miatta nem lendült fel a gazdaság. Na majd most. Elég csak szólni a hitelezésnek, hogy induljon be, bizisten megteszi. Ahogy eddig a GDP, ugye? 

Kicsit se zavar, hogy azok a módszerek, melyeket belengettél, nagyrészt hatástalannak tűnnek? Hogy a bankok a plusz likviditást hitelezés helyett inkább kiviszik az országból, amíg jogbizonytalanság van és unortodox gazdaságpolitika? Hogy fedezet nélkül a jenkik szinte korlátlanul nyomhatnak pénzt, de a kis szaros Magyarország nem? Ha meg kell fedezet, akkor csak kicsit tudsz lecsípni a devizatartalékból a nélkül, hogy növelnéd a sérülékenységet, gyengítve a forintot?

Az is normális, hogy azoktól akarod most átvenni a gazdaságélénkítés módszerét, akiket eddig csak anyáztál? Akikre ráfogtad, hogy miattuk nem indul be a magyar gazdaság? Európai, amcsi és brit pénzpumpát akarsz idehozni? Most már az a jó, hogy a mocskos spekulánsok lubickolnak az olcsó forrásban, a bankok meg eltőzsdézik a pénzt? 

Az a baj ember, hogy kicsúsztál az időből. Eddig kellett volna felpörgetni a gazdaságot, de most már baszhatod. Megbukott az eddigi modell a választási győzelemre. Nincs regisztráció, nem lehet annyira elcsalni a választást, amennyire szerettétek volna. Marad az undorító demagógia a négyzeten és ígérgetés a köbön. Versenyelőny egy van nálatok: ti vagytok kormányon, osztogatni is tudtok. Persze csak ha van miből. Te elintézted, hogy ne legyen. Pedig látod, vernék már néhányan a faszoddal a csalánt.Rózsa már nyomná az életpálya-modellt, Viktornál meg alap a nyuggerek kitömése, ha már a fiatalokat elveszítette a felsőoktatási gigaelkúrással. Magáncégek kontójára osztogatni csak egy határig lehet, az államnak is a zsebébe kell nyúlnia. 

Egyikre sincs pénz a költségvetésben. Semmire sincs. Nem hogy osztogatásra, de tavasszal akár szoríthatsz is meg újra. Vagy az utódod, ja igen, értem, ügyes.

Mit mondasz a Vezérnek, ha azt mondja, Gyurikám, adni kell a népnek. Azt, hogy nincs miből? Gondolod, hogy elfogad egy ilyen választ? Elég neki az, hogy bekkeljünk ki pár hónapot, kerüljünk ki a túlzottdeficit alól és utána ami a csövön kifér? Pár hete még lehet, hogy az volt, most már aligha. Neki pénz kell. Kurva sok pénz, mert csak egy cél van: 2014.

Tényleg annyi a stratégia, hogy futsz át a jegybankba, utánad az özönvíz, ki nem szarja le a költségvetést? Gondolod, hogy ezt Viktor bekajálja? Ugye nem véletlen, hogy miközben veszettül pedálozol, egyre terjed a hír, hogy bukod az MNB-t.

De ha mégis sikerült benyalni magad Simor székébe, mi lesz? Más lapátolja utánad a szart az NGM-ben, de hitelezés, növekedés akkor se jön. Tényleg azt hiszed, hogy ha összejön a terv, akkor az utódod viszi el a balhét a minisztériumban, te pedig röhögsz a markodba a jegybankban akkor is, ha buktok 2014-ben? Szinte kizárt. De ha ez lesz, akkor annál lejjebb már tényleg nem süllyedhetünk.

Ha bármikor az olvasás folyamán esetleg az jutna eszébe, kedves olvasó, hogy a posztoló idióta, aki a legalapvetőbb összefüggésekre sem képes, kérjük, erősen koncentráljon a címre!

Rogán Tonyesz megmondta, hogy nem ám csak a gázárnál fogják megnézni, hogy mi a stájz, hanem a vizesek, a csatornások és a szemetesek portáján is körülnéznek. Azt mondta, áttekintik az árak alakulását, és az első vizsgálatok azt mutatják, hogy 2002 és 2010 között ezek árában is ugyanolyan, "igencsak energikus mértékű" növekedés történt. Úgyhogy először vizes nádpálcával a seggükre csapkodnak ezeknek a pöcsöknek, aztán tavasszal jöhet a következő árcsökkentés. Mert az nem járja, hogy ezek csak úgy szíjják a vérit a lakosságnak.

Jól van, Tóni, mi, jó öreg víz, áram és gázfogyasztók, akik még a vizet is leengedik és némi szemetet is termelnek, csak örülni tudunk ezeknek a remek híreknek. És tudod mit? Hadd segítsek már! Sebtében körülnéztem, és baszki, egy csomó dolog baromi drága lett 2002 és 2013 között. Már ne haragudj, hogy itt köcsögösködök, és hozzáadtam az utóbbi pár évet a 2010-hez, de hát amióta ti vagytok, úgyse emelt senki semmit, tehát mindegy is. Csak így  mégis jobban néz ki, érted.

Szóval ezeket szedtem össze, Tonyó, figyi. 

BKV jegy: 2002-ben 106 forint, 2013-ban 350 forint. Ez 230 százalékos emelés. Jó, ha lenne plusz öt metróvonal és mindenhol Combinók járnának, s sem gyulladna ki a metró vagy a busz minden héten, akkor azt mondanám, oké, de hát miért kell ilyen ütemben finanszíroznunk mindenféle baromarcú parkolópályára helyezését, nem? Nosza, tavasztól mínusz tíz százalék, aztán ősztől megint, a többit meglátjuk.

Vonatjegy: 200 kilométer 2002-ben 1560 forint, 2013-ban 3690 forint. Ez 136 százalékos emelkedés. Én értem, hogy a nosztalgiajáratokra mindig többet kell fizetni, meg élvezzük a tájat, ahol köszönhetően az ügyesen kihelyezett lassú jeleknek mindent egészen pontosan meg lehet figyelni, de Tóni, látod te is, hogy ez picit talán sok. Lehet, hogy óriási innováció volt annak idején az ütemes menetrend, de az nem kerül ennyibe. A pályafejlesztés nagyját meg amúgy is az amúgy nemvagyunkmigyarmat Brüsszel fizetni.

Távolsági buszjegy: 15,1-20 km 2002-ben 196 forint, 2013-ban 370 forint. Ez hopsz, csak 89 százalékos emelés. Milyen rendesek, nem? No, most hogy kidörzsöltem a könnycseppet a szemem sarkából, azért ezt is bántóan soknak találom. Most mért? Hadd ne én fizessem már ki az új buszokat. Azok egyébként is kevesebbet fogyasztanak, ott lehet spórolni. Vagy ha nem, az is mindegy, basszus, a magentásoknak se számlázzák már ki a lerakott kábel méterét.

Autópálya matrica: 2002-ben az egy hetes D1-es 1500 forint, 2013-ban 2975 forint. Ez 98 százalékos emelés - bele se mentem abba, hogy megszűnt a négynapos. Na jó, ezt azzal meg lehet magyarázni, hogy épp ez alatt az idő alatt épültek meg az autópályák, rá lehet húzni, hogy itt volt értelme emelni. De akkor most már hozzá ne merjen nyúlni senki, mert a kezét eltöröm. Most hogy évente épül egy kilométer sztráda, aztán semmi indok az emelésre. Tessék megoldani, tessék szívatni a török kamionost, minket tessék nyugodtan autózni hagyni.

95-ös benzin: 2002-ben 218 forint, 2013-ban (épp most): 417 forint. Ez 91 százalékos emelés. Ja, persze világpiaci ár, meg a kis faszom. Erre lehetett hivatkozni korábban, de most már az államé a Mol 25 százaléka, tessék csak ezt levinni ezt úgy 300 körülre, oké? Leszarom, el lehet venni a jövedéki adót meg az áfát róla, eddig elloptátok, most adjátok vissza az embereknek! Most.

Kilós fehér kenyér: 2002-ben 151 forint, 2013-ban 159 forint. A mocsadék Teszkó. Elkúrta a példámat.

Amikor karácsonykor az NGM weblapján leszakadt pofával láttam, hogy Doubravszky György pénzügyi biztos lett, azt fogadtam meg, hogy nem írok azonnal, előítéletesen. A Hiteltársulás dicstelen munkálkodását már megörökítettem, de mindenkinek jár egy esély, hátha új poziba kerülve felnő a feladathoz. Beismeri, hogy barom volt és változtat. Elterveztem, hogy megvárom az ember első interjúját, melyből konkrétumok is kiderülnek. Ez jött most meg és keserű a felismerés: kaptunk egy végtelenül dilettáns senkit pénzügyi biztosként.

Amikor az index felkapta a kinevezéses sztorit, jól rekonstruálta emberünk eddigi karrierjét. Az viszont zavart, hogy D. nem volt hajlandó nyilatkozni. Most végre nem állt ellen, s hol máshol teregethette volna ki agyának selejtes szennyesét, mint hivatalos pártsajtóban.

A Magyar Nemzetnek adott interjújából kiderül például, hogy a kilakoltatási moratórium D. szerint überfasza, maradjon is meg sokáig. Pedig tekintélyes szakirodalma van annak a faék egyszerűségű összefüggésnek, hogy a törlesztési hajlandóságot mennyire negatívan befolyásolja az, ha a szabályozó azt üzeni: nyugi, ha nem fizetsz, akkor is maradhatsz a lakásodban. Az erkölcsi kockázat efféle megnyilvánulása annyira egyértelműen bizonyíttatott az elmúlt években, hogy ha valaki 2013-ban pénzügyi biztosként újra a moratóriummal jön, azt nem lehet épnek tekinteni.

Arca az van az ürgének. Most csak az elmúlt három év mulasztásait vizsgálhatja, hát jelzi, megkéri főnökét, írja át a törvényt. Hiszen ez így megy ma. Aztán jön a közérdekű kereset dolog. Az rendben van, hogy ezzel fel lehet gyorsítani az igazságszolgáltatást, én is örülnék neki, ha végre kiderülne: aki felvette a devizahitelt, vállalja is annak a következményeit. De D. rögtön úgy ítélkezik, hogy igaza van Róna Péternek, a devizahitel hibás termék, s az igazságszolgáltatás próbája lesz, hogy miként kezeli a problémát. Magyarul: azt sugallja, hogy semmissé kell tennie ma bíróságoknak a szerződéseket.

Arra a kérdésre, hogy egyáltalán devizahitelnek nevezhető-e egy frank alapú hitel, elmismásolja a választ. Vagyis képtelen azt mondani: naná bazmeg, a gyökér hiteles vállalta az árfolyamkockázatot. Márpedig ennél lejjebb nemigen süllyedhet egy pénzügyi biztos - még szerencse, hogy hétvégi posztunkhoz fűzött kommentjében a törlesztőrészletek fizetésének megtagadására buzdító idiótáktól elhatárolódott. De kedves György, most komolyan, a világ összes deviza alapú hitelét visszacsinálnád, ha azt mondja annak felvevője, hogy nem értette a kockázatot?

Először azt szűrtem le, hogy kár rinyálni, nincs itt semmi látnivaló. Minden miniszter olyan emberekkel veszi körül magát, akikkel jól tud dolgozni, akikben megbízik, s akik az ő nézeteit képviselik. Így aztán D. tökéletes választás volt, egy egyre elborultabban debil miniszternél egyik kiválasztottja sem lehet okosabb. D. vállalta, hogy lesüllyed György szintjére, igazából annyi a szerencse, hogy hatásköre ma még a nullához konvergál.

De félek, itt másról van szó, egy tudatos koncepció része is lehet a kinevezés. Ez a csóka kincset fog érni a kampányban. Most, hogy bukott a regisztráció, a demagógia, az ígérgetések és a hazugságok dózisa döntheti el a választásokat. És itt egy ember, aki nem pártpolitikus, hanem séróból hülye és úgy tolja a kormány által támogatott dumát, hogy maga is elhiszi és észre sem veszi, hogy ő maga csak egy báb. A célcsoport hatalmas, közel százezer családnak van 90 napon túli tartozása.

A következő évben turnézik majd a hibás termék szöveggel, teleokádja a jobber sajtót azzal, hogy a genyó bankok hogy átkúrták szegény devizahiteleseket, de most majd ő, meg a mögötte álló kormány segít. A sok reménykedő devizahiteles meg beveszi, csak ki kell egészíteni a szokásos orbáni hazugsággal, hogy mindenki más a bankok seggét nyalja. Bajnai például nem épp úgy akarja a halába kergetni a devizahiteleseket, ahogy annó a libásokkal tette?

Ördögi terv, de sajnos még működhet is.

Frissítés kommentár nélkül: A Fidesz üdvözli, hogy D. vizsgálja a bankok mocskos gyakorlatát a tranzakciós illeték áthárításáról.

Alig lett pénzügyi biztos az egyik valóságtól elrugaszkodott díszfasz, máris itt az utánpótlás. S mint a valóságsóban, ahol induláskor még elég volt, ha valaki szörpöt gyártott, utána viszont már alap volt a pornós múlt, úgy itt is egy még nagyobb barom töltötte be a magából folyamatosan bohócot csináló Doubravszky György hűlt helyén tátongó rést. Nem szeretnék hírnevet gyártani őneki, ha valakit nagyon érdekel, a hitelonvedelem.hu oldalon megleli.

Faszikám arra buzdítja a devizahiteleseket, hogy januártól ne törlesszék hitelüket. Imígyen: ORSZÁGOS, BANKSZEKTOR ELLENI, MEGSEMMÍSÍTŐ CSAPÁSMÉRÉS A FACEBOOK-ON. Ahol azt írja (csak az alapvető, tördelési hibákat javítva):

A KSH szerint kb. 290 000 lakáscélú devizahitel fut ma Magyarországon, ebből kb. 180 000 -et felmondtak. Ezek szerint talpon maradt még kb. 100 000 devizahiteles (család), aki még nem érte el a 90 napos, kritikus fizetési késedelmet. Amennyiben a talpon maradtak kivétel nélkül úgy döntenek, hogy mostantól kihasználják a 89 napos, de felmondással még nem fenyegető maximális késedelmi határidőt, akkor a Bankszektort olyan meglepetés éri, amilyennel legrosszabb rémálmában sem találkozott.

Szerinte ha a százezer még törleszteni képes hiteles negyede nem fizeti a törlesztőjét három hónapig, a már késedelemben lévők pedig épp addig, amíg még nem érik el a 90 napot, akkor a bankszektor úgy beszarik, hogy ipiapacs ki a hunyó, öööö mit is fog csinálni? El tudnák érni, hogy amíg nem kezdik el az elrabolt pénzek visszaszolgáltatását, addig nem fizetik a törlesztőrészleteket. Közelebbről, hogy mi a faszt jelent az elrabolt pénzek visszaszolgáltatása, nem tartalmaz pontos útmutatást a szöveg, de az kiderül, a folyamatban lévő devizahiteles perek elsőfokú határozatai alapján akarnak törvénymódosítást.

A TERV VÉGREHAJTÁSA
A nulla késedelmesek ne fizessenek márciusig. A max. 30 nappal tartozók ne fizessenek januárban és februárban, ameddig lehet. A 60 napnál, régebb óta tartozók, máris hősök, mert már hónapok óta megfosztják az ellenséget az élelemtől. Ők kénytelenek januárban fizetni, hogy elkerüljék a felmondást.

És ennyi. Még arra is buzdít, hogy mindenki fényképezze le a banki értesítőt a nemfizetésről és tegye fel a fácséra névvel. Hát én ezt inkább nem javasolnám, mert ha én bank lennék, egy embert csak azért ültetnék a gép elé, hogy keresse, hányan járnak el rosszhiszeműen. Aztán majd jöhetsz tárgyalni.

Az egész baromsággal nem is foglalkoznék sokat, ha úgy keringene ez a fácsén, hogy né má, mekkora állat. De nem. Tök komolyan osztogatják meg, mintha valóban üdvözítő megoldás volna, ha nem fizetik vissza a hitelüket. A szervezet december 31. óta van fenn a közösségi oldalon, s ez alatt több mint 800 lájkot gyűjtött, ezt a remekbeszabott kis polgári engedetlenségre buzdítást pedig 12 ezren osztották meg.

Végül is csak néhány ponton hibádzik ez a történet. Először is aki bármilyen hitelszerződést kötött, az vállalta, hogy azt visszafizeti. Attól függetlenül, hogy jogosan kér-e, kap-e könnyítést, neki azt a hitelt vissza kell fizetnie. Kiderülhet, hogy a bank a szart is ráhúzta az adósra, de azt a kurva pénzt csak odaadta, nem? Szóval azon kár vitatkozni, hogy kell-e fizetni vagy sem, csak az lehet vita tárgya, hogy milyen tétel az, amit szabálytalanul lőcsölt az ügyfélre a bank.

Másodszor, aki 30 vagy 60 napja nem törleszt, az nem hős, hanem szegény. Ez nagyon fontos különbség. Nem kell összemosni azokat, akik szeretnének törleszteni, de képtelenek rá, mert például elveszítették állásukat és azokat, akik megpróbálnak kibújni okoskodással a fizetés alól.

Harmadszor, ugyan mit remélnek, mi lesz ezeknek a pereknek a vége? Az első fok azt csinál, amit akar és a szegedi ítélőtábla szava sem szent. Az lesz mérvadó ugyanis, amit a Kúria mond. Márpedig aligha fogja azt mondani, hogy minden deviza-hitelszerződés semmis. Nemcsak azért, mert ez irreális - még egyszer: megkaptad a pénzt? akkor vissza kell fizetned. Azért is, mert nem lehet ezt a rendszert felrobbantani. A bíróságok úgy járnak el, hogy mérlegelik, mit okoz majd a döntésük. Ha feltételezzük, hogy elvben a hitelszerződések hemzsegnek a hibától, s erre hivatkozva a Kúria aggályosnak ítéli a kontraktusokat, akkor sem képzelhető el, hogy a bankok majd a több százmilliárd forint értékű hitelösszeget veszteségként kénytelenek lesznek leírni, az adósok meg megszabadulnak a kötelezettségeiktől. Ez ugyanis oly mértékben szétbaszná az egész pénzügyi szektort, amelynek nagyon komoly nemzetgazdasági következménye lenne. Márpedig a bíróság nem fogja csődbe tolni az összes kereskedelmi bankot, mert akkor az országnak is annyi. Épp ezért az is kérdéses, hogy visszamenőlegesen megállapít-e bármilyen visszafizetési kötelezettséget a bíróság.

Ez nem összeesküvés-elmélet, ugyanígy járnak el sokkal kisebb jelentőségű ügyekben is - tipikus példa a közbeszerzés, ahol mindenki tudja, hogy a nyertes egy rohadék, de mivel már félig kész a híd, irodaház, autópálya, nem fogják azt visszabontatni. De amikor az Európai Bíróság seggbe rugdos egy államot, mert szabálytalanul vetett ki valamilyen adót, akkor is az a döntés, hogy mostantól nincs ilyen, de visszafizetni nem kell a már beszedett pénzt.

És végül. Morálisan mégis hol áll az az ember, aki szerződésszegésre buzdít a haza nevében? Persze, nem ütközik az alkotmányba, ha valaki késik a fizetéssel, de bassza meg, ne az legyen már a példa, hogy bezzeg a Pista mekkora májer, baszik fizetni. Épp kezdünk kimászni abból, hogy nem az a faszacsávó, aki adót csal, aki átver, aki trükközik, hanem az érdemel megbecsülést, aki dolgozik és adót fizet. Tényleg muszáj még egyszer eljátszani ezt? Tényleg érezze magát hülye lúzernek az, aki rendben fizeti a számláit és a hiteleit?

Ez az egész rezsicsökkentés ügy jól megmutatta, mennyire igaza van Viktorunknak, amikor a legócskább, leghitványabb, legértelmetlenebb lépésekkel áll elő a nép boldogulását megsegítendő. Januártól csökkennek a rezsidíjak tíz százalékkal, aztán áprilisban (meg szeptemberben és különösen 2014 elején még egyszer) újabb tíz százalékkal. Hát jó, csökkenjenek, nekem mint lakosságnak ez baromi jól jön, érted, távfűtés, lámpát folyton égve hagyó, baromi sok vízben fürdő kölykök, szóval persze, sőt, mit tíz százalék, legyen a fele. Mint gondolkodó ember ugyanakkor be kell látnom, hogy ez baromság. (Vö.: mit akar a gyerek enni, naná, hogy cukrot, még akkor is, ha tudja, hogy elrohadnak a fogai, kövér lesz és fájni fog a hasa - a felnőtt többek között azért felnőtt, mert feltételezhető róla az ésszerűség, de legalább annak csírája.) Mindegy, ez mellékszál.

A legjobb ugyanis a folytatás, csak kicsit idiótább, mint a hatósági árazás. Hej, de ha a gaz mocskos szolgáltató mégse akarja aztat a csökkentéset érvényesítni a számlájába jaz embereknek? Akkor hiábavaló volt az egész. Úgyhogy egy munkacsoport fogja felügyelni, eleget tesznek-e a szolgáltatók az állam által elvártnak, vagyis odaadják-e a csökkentést a fogyasztóknak. A vezető pedig Németh Szilárd lesz (kiafaszomazanémethszilárd), aki igencsak komoly tapasztalatokkal rendelkezik energiaszolgáltató és rezsiszámítás ügyben, elvégre Csepelen polgármester. És Csepelen mindenhez kell érteni nyilván.

Szóval munkabizottság. Az a baj, hogy nekem elég jó a memóriám, és még emlékszem bizonyos Gyurcsány idióta akciójára, amikor 2006-ban kampányt csinált abból, hogy az öt százalékpontos áfacsökkentést a köcsög boltosoknak át kell vezetniük az árakon. Vagyis írják ki a régi és az új árakat is a boltokban, mert mi kimegyünk és megnézzük, hogy tényleg. Sokat elárult, hogy a boltosok jelentős részének fingja sem volt arról, hogy ha 25-ről 20 százalékra csökken az áfa, akkor a termék ára nem öt százalékkal lesz kisebb, de sebaj, írjuk ki ezt, lényeg a lényeg.

Akkor a még ellenzéki Fidesz igen kiválóan ostobaságnak tartotta ezt, és az erre fordított összeget is pénzkidobásnak minősítette. De hát mi történt, fiúk? Most akkor hogy van ez? Ha áfa, akkor hülyeség, ha rezsi, akkor fasza dolog? A kenyér nem annyira fontos, mint a fűtés? De minek okoskodom itt, mikor ez nem mém, hanem tök komoly.

Én nagyjából annyit értek az energiához, hogy ha nyúlszőrrel megcsiszatoljuk az üvegrudat, akkor ott a töltések ide-oda futkorásznak, s végeredményben ezért tud közlekedni a villamos. De - belátva, hogy rohadt drága a villany-gáz-miegymás - miért nem lehet megnézni, hogy plö Szlovákiában, ahol nem lehet sokkal kisebb az import aránya, mint itthon, hogy áll össze a díjstruktúra, hogy működnek a cégek, hogyhogy nem költenek adott dologra annyit, mint a magyarországiak? És talán akkor azt megváltoztatni, hogy ne picsadrágán működjön a rendszer? Ez nem lenne jobb? Ja, az nyilván nem lenne meg a választásokig.

Kiemelkedően fontos döntés előtt áll a Nagyvezér, márciustól végre teljesen lenyúlhatja a Magyar Nemzeti Bankot is a magát kétharmadnak nevező törpe kisebbség. Jönnek is szépen a tippek arról, hogy kik az esélyesek a kamatcsökkentést csak elméletben ismerő offshorelovag jegybankelnök helyére, s már a címben szereplő összes embertípus közszájon forog.

A kérdés már csak az, kivel járnánk a legjobban, khm, akarom mondani, kivel baszunk rá a legkevésbé. Az index írása természetesen megerősíti, hogy a legnagyobb esélyes az unortodixia koronázatlan királya, a soha még egyetlen prognózisával célba nem találó, de mindig fél évre előre növekedési fordulatot, majd kánaánt vizionáló Matolcsy mágus, de korábbról tudjuk, hogy a felhozatalban szerepelnek a narancsbirodalom gazdasághoz közel álló főarcai Rogántól a magát tavaly látványosan megsemmisítő Varga Mihályig.

Ezekről a fiúkról csak sejthetjük, hogy elég hasonló dolgokat művelnek majd a jegybankban. A devizatartalék lenyúlása főleg uniós fékek és a forint omlásának veszélye miatt bajos ügy, de már megy az agyalás egy nagy nemzeti ungarische QE3-ról, mert ha a mocskos jenkik és a mi zseniális gazdaságpolitikánkat megsemmisítő Európa is furmányos pénznyomdával menekül a válság elől, biztos van erre valami speckó polgári-nemzeti-mindenlibsileszophat típusú megoldás is.

Ki van még? A Napi Gazdaság cikke szerint Varga nem vállalja, de esélyesként említik még Cinkotai Jánost, a Monetáris Tanácsba küldött egyik előretolt kormányközeli arcot. Az eddigi felhozatalból ő lenne talán a legelfogadhatóbb verzió, de igazából róla sem feltételezhető, hogy több lenne egy felülről irányítható bábnál.

Na de mit faszt keres a Matolcsy helyére esélyesek listáján Parragh László? Gazdasági miniszterséghez már az is elég, ha valaki ki sem látszik a NER seggéből? Áldásos tevékenységére sok példát lehetne hozni, de a tavalyi kamarai regisztráció ügye önmagában elég lenne, hogy az ember örökre leírja. A kamarai elnök imád a Vezérrel bratyizni, s miközben a magyar vállalkozások a beleiket kiköpik hitelezés híján, Parragh ereje abban merül ki, hogy kamuzzon a nehézségekről és véletlenül se kritizálja a kormány gazdaságpolitikáját.

Az tehát egyre biztosabb, hogy épeszű, sőt tapasztalt, teljesen alkalmas fidesznyik neve elő sem kerül esélyes jegybankelnökként. Pedig ilyen is van, elég Hamecz Istvánra gondolni. Kezdem azt hinni, hogy igazából tök mindegy, melyik típus ül be Simor helyére. S tutira helyből lepetézek majd, ha a jegybanki függetlenség felszámolásából és az unortodox monetáris politika beindulásából nem valami újabb brutál elkúrás fog kisülni.

Az év lezárásaként egy idézetgyűjteménnyel készültünk, mindenféle kommentár nélkül. Igyekeztünk mindenhonnan, nem csak a kormánytól beemelni a hülyeséggyűjteménybe, de bizonyos M. György azért gondoskodott róla, hogy markánsan jelen legyen a listán a kétharmad. 

Mint Auschwitzban a rámpán, egy ujjmozdulattal minősítenek munkára alkalmasnak végtag nélküli embereket. (Korózs Lajos, az MSZP elnökségi tagja a rokkantsági felülvizsgálatról, Budapest, július 4.)

Biztosan meg lehet élni 47 ezer forintból. (Zsiga Marcell, fideszes képviselő, RTL Klub Híradó, február 13.)

Valószínűleg reálbércsökkenés lesz jövőre, de szerintem ha az eddigi évek reálbércsökkenéseit összeadjuk, az összességében reálbéremelést jelent. (Czomba Sándor, NGM államtitkár, Országgyűlés, november 5.)

A gazdasági növekedés akkor is növekedés, ha történetesen negatív. (Dancsó Péter, fideszes képviselő egy bizottsági ülésen, szeptember 12.)

Van merszünk egy szenvedélyes, bizonyos mértékben önsanyargató akcióra, hogy mindenki lássa: azokkal vagyunk, akiknek elegük van Orbán világából. (Gyurcsány Ferenc a választói regisztráció ellen folytatott egyhetes éhségsztrájk megkezdése előtt, Kossuth tér, szeptember 9.)

Az előttünk álló év azonban azért tölthet el bennünket jó reményekkel, mert ha nem tévedtünk az elmúlt két évben, és Pozsgay Imre tudhatja a legjobban, hogy a politikában sohasem tudhatja az ember előre, hogy nem tévedett-e a múltkor, tehát ha jól értettük meg a világot, ha jól értettük meg azt, hogy Magyarországnak hogyan kell alkalmazkodnia és átszerveznie magát ehhez az új világhoz, illetve ebben az új világban, akkor az elmúlt két évben létrehoztuk azt a stabil, alkotmányos, politikai és gazdasági intézményrendszert, amely 2013-ban már – eltérően az európai uniós országok átlagától – egy növekvő gazdasági teljesítményt kell, hogy hozzon. (Orbán Viktor, Idősügyi Tanács ülése, Budapest, december 18.)

Elszomorító, hogy az LMP-sek a magyar érdekek védelme helyett leláncolják magukat egy magyar cég bejáratához, akadályozva annak működését. (...) A Fidesz károsnak tartja és elutasítja azt a jelenséget, hogy gazdasági érdekcsoportok harca politikai köntösbe bújtatva jelenik meg. (Selmeczi Gabriella Közgép Fidesz szóvivő, budapesti LMP iroda előtt, július 11.)

Nem szabadna olyan tudósokat képezni, akik például a bogarak életét kutatják, csak azt szabad kutatni, ami mögött van termelési háttér, különben Kínának végezzük el a kutatást. (Demján Sándor, Budapest, november 10.)

Amikor nagy vihar van a tengeren, akkor azt is értékelni kell tudni, hogyha valaki kikötőbe vezet minket, nem biztos, hogy éppen konyakot kell rendelni. (Giró-Szász András, kormányszóvivő a pedagógusi életpályamodell elhalasztása miatti elégedetlenkedésre reagálva, Budapest, otkóber 10.)

Az Egyesült Államok kifejlesztett egy technológiát, amely az élő szervezet működésén alapul és képes adatokból dolgokat és dolgokból adatokat előállítani. (Matolcsy György, Heti Válasz, november 29.)

Nem vagyunk mi gyarmat! (Békemenet, január 21.)

Az ázsiai származásra büszkének kell lennünk. Gyermekeink fenekén az első hat hétben százból harminc esetben kis piros pont van. Pont, mint a japán gyermekeknek. Ezt nekem japán tudósok mondták. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy sokszor mások többet tudnak rólunk, mint mi magunk. (Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, Hódmezővásárhely, november 16.)

Nem perel? (Obersovszky Péter kérdése Schmitt Pálhoz a plágiumbotrány közepén, március 30.)

Jönnek a jobb idők, mert jöhetnek: túléltük a Magyarország elleni elsöprő erejű, de végül kudarcba fulladt nagy támadást. (Matolcsy György, Heti Válasz, december 28. a teljes szöveg itt)

És a bónusz, az örök kínzó kérdés:

Mit keres Oszkó Péter a Wizz Airben?

További 2012-es összegzéseink:

Az év nyolc legnagyobb buktája

Az év nyolc sorsfordító eseménye

Az idén széles spektrumú volt a hasalás, állami és magáncégek egyaránt megmutatták milyen mélységei vannak a pokolnak. Nyilván nem maradhat ki az a politikus, aki akkora nulla, hogy még Magyarországon is képes megbukni, de a listán a helye az egész unortodox gazdaságpolitikának, s vele együtt a szépreményű ellenzéknek is. Íme a bukta lista, mondhatni a buktatúra.

Schmitt Pál megy a lecsóba

Schmitt Pál plágiumbotránya azért volt különösen kínos.... kezdeném, de rá kell jönnöm, hogy minden egyes eleme iszonyatosan gáz volt. Kezdve azzal, hogy perrel fenyegették a sztorit hozó oldalt. Majd a heveny cáfolat, a szánalmas magyarázkodás, amikor már teljesen egyértelmű volt az utolsó eszméletvesztett troll számára is, hogy Palkó bátyó bizony összekeverte a doktori írást a fordítással. Az egyetem végül megtette, amit kellett, és undorodva, mintha félig döglött csótányt kellene lehúzni a budin, megsemmisítette a hivatkozott dolgozatért adott doktorit. De Schmityó azért magával rántotta akit lehet, momentán egy ember nem kapaszkodott rendesen, Obersovszky Péter, aki halhatatlanná lett "Elnök úr, nem perel?" kérdéssel írta ki magát a sajtóból. 

Végre elpusztult a Malév

Vasúti közlekedés nélkül nem megy, a MÁV zabálhatja is a 250 milliárdokat évente, de a nemzeti légitársaság, mint olyan, gazdagabb országnak is púp a hátán, ha szarul működik. És nem igazán hiányzik, ha hirtelen eltűnik. A Malév egész Európa egyik leggázabb légicége volt, nyereség közelébe soha nem jutott, politikai kifizetőhelynek annál jobb volt, régóta fel kellett volna sózni a picsába. Csak nyelte az adófizetői százmilliárdokat a nagy semmire. Mégis, magát a bedőlést is sikerült a leszánalmasabb módon véghezvinnie a jelenlegi kormánynak. Az előzőek is tudták, hogy közel a vég, de legalább Oszkóék elkezdtek dolgozni alternatív megoldásokon. Többen megcsinálták már, hogy a törvényszerűen bedőlő trágyadomb helyén külső befektetőkkel, az eu-s kiskapuk kihasználásával alapítanak egy új, hatékony szervezetet, mely legalább a dolgozók egy részét átveszi. Voltak kész tervek erre a Malév esetében is, Orbánék megkapták a hatalomváltáskor. Mégse tettek lófaszt se, csak végignézték az összeomlást és mutogattak hátra, hogy a mocskos komcsik baszták el. Persze egy kis Malév is csak egy próba lett volna, nagy baj pedig nélküle sincs, a piac megoldja a helyzetet, a fapadosok jóvoltából utas több jön Budapestre idén, mint tavaly. A legnagyobb vesztes az átszálló utasoktól és a Malév irreálisan magas díjaitól eleső reptér, ennek ellenére a hatalom fontosnak tartotta a Budapest Airportot ezerrel tovább szopatni. De közben a messze legnagyobb céggé váló Wizz Airt akár ki is nevezhetik nemzeti légitársaságnak. 

Az unortodox gazdaságpolitika önmagában

Erről első körben ez jutott eszembe, ezzel mindent el is mondunk. A baj nem az, hogy a kormány furcsa dolgokat próbált meg csinálni. Ahonnan a pénzügyi válság által szétpofozva és a padlóról épphogy csak felállva indult a rendszer 2010-ben, nyilván nem is volt könnyű csodát tenni. Persze nem is kellett volna ennyire akarni, bőven elég lett volna csak úgy csinálni a dolgokat. Jóllehet az alaptörvényt és a manyup lenyúlást igencsak nehéz lett volna überelni, de azért elég jó volt az IMF hazaküldése, majdnem visszahívása, de mégse, majd mégis inkább a haza zavarása. Csak sikerült átláthatatlan káoszt csinálni a törvényhozásból, sikerült 850 milliárd forint értékű megszorító csomagot összehozni, amelynek hatása mindössze egy évre elég. Sikerült totálisan eljátszani a bizalmat a megszűnik a bankadó, lefelezzük a bankadót, kitoljuk még egy évvel, faszt, marad a bankadó sztorival, de rátett még egy lapáttal a Robin Hood adó, a közműadó. Ezen a megbízhatatlan kreténségen csodálkozik egész Európa. Közben iszonyat drágán finanszírozzuk az országot bízva abban, hogy a lakossági állampapírok majd megmentik a hazát a gaz spekulánsoktól. S mindennek tetejében a gazdasági miniszter (aki jegybankelnök is lehet) sorra tolja az olyan megnyilatkozásokat, amelyek után teljesen mindegy, hogy van vagy nincs lepecsételt papírja arról, hogy idióta. De csak így tovább.

Az MSZP mint gusztustalan, programtalan, demagóg ellenzéki erő

Akik valaha bizalmat szavaztak ennek a társaságnak, azok egy része talán pszichológushoz is jár, mert azt bizony nem könnyű kiheverni, ami a hajdan volt kormányzó pártból lett - még akkor sem, ha 2010-ben egészen logikusnak tűnt a ikszet a szegfű mellé tenni. Egy töketlen, de kurvára hiú és nárcisztikus elnök, aki soha, semmilyen körülmények között nem lesz képes egyetlen plusz szavazót sem szerezni karizmájával, egy szétzilált párt, amelyik két év alatt nem tudott magához térni a kapott pofonból. Program? Hát az van, kár hogy soha egyetlen sort sem idéznek belőle. Egyszer hangoztatta derék Attis, amikor megpróbálta beadni, hogy milyen fasza is lenne egy 40 százalékos szja kulcs az átlagbéren. Igen, ezzel tutira lehet választást nyerni. Ezt leszámítva Mesterházy nagyjából olyan nívót képvisel, mint Selmeczi Gabi a Fideszben, s ha ezek ketten elkezdenek pingpongozni valami hülyeségen, hát az ég mentsen meg attól, hogy végig kelljen hallgatni. Még a legmegátalkodottabb komcsik sem tudnak most értelmes érvet mondani arra, miért is kellene támogatni ezt a társaságot. Mert az azért elég kevés az üdvösséghez, hogy mindent vissza kell állítani úgy, ahogy volt. Lendvai Ildikó arcán is jól látszik, hogy ez nem megy, az idő halad, új dolgokat kell kitalálni. De az olyan mondatok, mint mekkora geci ez a kormány, hogy a Wizz Airnek adta a Malév senki más által nem használt útvonalait, semmivel nem kecsegtetnek.

Varga Mihály pokoljárása

Ez a derék fidesznyik nagyon sokáig el tudta magáról hitetni, hogy ő más, mint a többi. Ő a szakértő, akinél a demagógia és hazugságarány minimális, ellenben kicsattan a szakértelem a burájából. Az elmúlt években a háttérben maradt, idén viszont beszállt a ringbe, mint IMF-ügyi miniszter. Bíztam benne, hogy tudja, mi a pálya, de ordenáré módon baszta el. Hamar kiderült, hogy távirányítással vezérlik, nem több, mint egy selejtes bábu a pávatáncban. De ha ez valakinek bassza a csőrét, akkor fogja magát és odébb áll. E helyett amikor itthon megjelentek az IMF-et mocskoló plakátok, ő épp a valutaalap közgyűlésén állt a rá hulló szaresőben és úgy tűnt, még élvezi is. Majd hazajött és olyan beszédet mondott október 23-án, amivel végérvényesen kiírta magát a kulturált politikusok amúgy sem túl széles táborából. Csak két mondat. "Ismét idegen erők szorításába kerültünk, ismét távoli érdek hozta fejünkre a bajt. Külföldi katonák csizmája nem tapos hazai földön, mégis megbéklyózták országunkat".

Kutyának sem kell az árfolyamgát

A bankok és a kormány megállapodása keretében egész pofás kis konstrukciót sikerült összerakni azon devizahitelesek megsegítésére, akik eddig még nem csúsztak meg a törlesztéssel, de így is szopják a falloszt keményen. Az árfolyamgát azonban túl bonyolult lett, s úgy tűnik, a potenciális célpontok szerint nem segít eleget. Ahhoz képest, hogy minden mérvadó hazai szaklap részletesen elemezgette a konstrukciót, s kijött, hogy okosan használva nagyon előnyös az árfolyamgát, a témában született posztjaink kommentelőinek elég nagy hányada a picsába küldött minket is, állítva, hogy egy fos az egész. Tanulságos, hogy gyakran tudatlanság, vagy a konstrukció meg nem értése miatt mennyire elutasítónak bizonyultak a júzerek, de ennél már csak az nagyobb gáz, hogy a megabuktát látva az idióta kormány kitolta a belépési határidőt márciusig.

Nagyarc Bochkor-Boros rádiós, majd hetilapos szopása

Azon a héten jelentették be a rádiózás istenei, hogy Bumeráng néven hetilapot indítanak, amikor a Newsweek közölte: megszünteti print kiadását. Nagyjából ennyi realitása volt a kritikák szerint szánalmasan színvonaltalan kiadványnak, s az idő sokkal hamarabb igazolta is. Induláskor három-hat hónapot adtak a lapnak, de csak néhány számot ért meg, s a Geomédia bezárta. A két fenegyerek azért próbált a lappal felszínen maradni, mert rövid idő alatt a második rádió is széthullott alattuk, s amíg leghőbb vágyuk, egy tévéműsor nem jön össze, addig is kell csinálni valamit. Hát jobban járnánk, ha például egy kocsmát nyitnának.

Nulláig esik a tőzsde tavalyi sztárja

A kis szar magyar tőzsdének sikerült egy sikersztorit kitermelnie 2010-11-ben. Az RFV-ről E-Star névre váltó cég energiahatékonysági projektekben utazik, s tavaly úgy tűnt, amennyiben megfelelő a cég finanszírozása, a modell sikerre van ítélve. Ha van pénze, az E-Star lecseréli az elavult fűtési rendszert, az ebből adódó spóroláson pedig osztozás van, ebből fizet a szolgáltatásért a megrendelő. Tehát egyszer meg kell finanszírozni a projektet, aztán ketyeg sokáig a bevétel. A legnagyobb magyar intézményi befektetők is rácuppantak a sztorira, hatalmas kötvénykibocsátásokat hajtottak végre, a banki finanszírozás is adott volt jó feltételekkel, a részvényt bevezették a lengyel tőzsdére, az ottani nyugdíjalapok is vették, mint a cukrot. Az árfolyam 13 ezer forintig szárnyalt, majd idén lényegében nulláig esett, a cég gyakorlatilag csődbe ment. Miért? Egyelőre nem látni tisztán. Az biztos, hogy túl gyorsan terjeszkedtek, a vezetés durván szórta a pénzt, élvezte a luxust, bérelt repülővel jártak például tárgyalni. De ez bele is férhetett volna, ha az önkormányzatok rendben fizetnek. De elkezdtek nem fizetni. Szartak a szerződésre. Mindenféle pletyó van, hogy egy másik fideszes banda nyúlná a bizniszt, de erre semmi bizonyíték. Viszont egyszer csak elapadtak a bevételek, amivel persze a finanszírozásnak is lőttek. Innentől ördögi kör, zuhanás, kötvények ki nem fizetése, csőd. És a legcsúnyább: ezt a céget próbálta a tőzsde úgy beállítani, hogy minta a tőkepiaci finanszírozásra. Most megint évekig senki sem tud majd eladni például vállalati kötvényt, halott lesz az egész szegmens. 

Ezt se hagyd ki:

Az év 8 sorsfordító eseménye

Nem muszáj minden listának tízesnek lennie, nekünk például nyolcas az a összeállításunk, amely az év legfontosabb eseményeit mutatja be. A keretet igyekeztünk tágra venni, de sajnos Sobri Norbi szívműtétje így sem fért bele. De van itt minden, még olyan is, ahol nem a kormányt fikázzuk. Lesz még 2012-es buktalista és a legidiótább elszólások is csokorba gyűjtetnek szilveszterig.

A fidesztrollok beindítják a kamatcsökkentést

Egészen sokáig bírták a seggükön, vagy csak későn jött az utasítás a pártközpontból, ki tudja? Mindenesetre eltelt néhány hónap, mire a a parlament, vagyis Viktor által a jegybankba küldött arcok átvették a hatalmat a Monetáris Tanácsban. A Köcsög Simor fedőnevű hadművelet immár öt hónapja tart, augusztusban kezdték leszavazni a fidesztrollok a belsős tagokat, s a helyzet az év végéig sem változott, mindig 25 bázispontos kamatvágás lett az eredmény. Az offshorelovag már a második alkalommal tudhatta, hogy be lett szopatva, később a trollok elkezdtek beszélni, de kiderült, csak az agyatlanság látszik a jegybankban. Ha nincs külső sokk, végül is lehet vagdosni a kamatot, mert jól néz ki. Kár, hogy haszna nem sok van, mert a másodpiaci hozamok ettől nem jönnek le, a referenciaindexhez kötött céges hitelek pedig elvileg olcsóbbak lesznek, de a bankok megtalálják a módját, hogy mégse, a nyerőt benyelik, hogy a rájuk kúrt bankadóból fakadó buktát csökkentsék. Maginfláció? Az tartósan magas. A trolloknak eddig mákjuk volt, nem volt nagy gáz a csökkentgetésből, na majd jövőre, ha a teljes csürhe elfoglalja a jegybankot, lehet pánikszerűen visszaemelni.

Az IMF második picsábaküldése

Tavaly novemberben Matolcsy visszahívta az IMF-et, de addig arcoskodtak a faszfejek, hogy majd mi diktáljuk a feltételeket, hogy a forint 320-ig bukott január elején. Ekkor Fellegi ex-miniszter bejelentette, hogy elfogadjuk a legszarabbaknak dukáló készenléti hitelt is, erre végre erősödésnek indult a forint. Mivel a kedvező külpiaci klíma kitartott és az állampapírok hozama lejött, csökkentve a piaci finanszírozás költségét, Viktor úgy döntött, hogy újra mehetnek a büdös francba. Egész évben ment a pávatánc: azt mondták, hogy kell az IMF, de mindent megtettek, hogy ne legyen rá szükség. Normális országban, normális gazdaság mellett ez egyébként helyes és támogatandó, hiszen ezek a köcsögök csak úgy adják a gempát, hogy jól megnézik, visszakapják-e. Feltételeket támasztanak, vagy csak megmondják, szerintük mi a jó és ha olyat látnak, akkor adják jó áron, nézőpont kérdése. Unortodoxiában egy külső szakértő véleményét figyelembe venni szentségtörés, illetve csak a végszükséget jelentette volna. Így aztán ősszel, mikor a kötvényhozamok viszonylag jó szintre süllyedtek, úgy érezték a fiúk, hogy nincs szükség már a lebegtetésre se, gusztustalan kampánnyal kúrták fel annyira az IMF agyát, hogy maga mondta, nincs tovább. Így jóval drágább lett az adósság megújítása, most meg lehet reménykedni, hogy a kurva nagy 2013-as finanszírozási igény miatt elguruljon a tervezett nagy devizakötvény-kibocsátás.

Ángyán József tökös kiállása

Ángyán is úgy indult, mint minden államtitkár, helyettes államtitkár és egyéb, pozihoz ezerrel ragaszkodó kormánykatona: ül, jobb esetben érti is, amit mond, rosszabb esetben csak mondja a baromságot, de minden körülmények között a pozíció győz az érvek felett. Hiába volt korábban elismert szakember, hiába tudja, hogy amit csinál, az szar, azért még csinálja. Ehhez képest derék Józsi bátyánk eléggé odafüstölt a puhány pesti népségnek. Először lemondott, indoklás nélkül, de korábbi megjegyzéseiből kiderült, hogy nem igen tetszett neki a fideszoligarchák térnyerése az agráriumban. Viktor nyilván fellélegzett, hogy ez a gond is le lett tudva, de arra igazán nem számított, hogy Ángyán nem hagyja abba a szájhúzogatást, sőt. Mezítlábas képviselőként azt mond, amit akar, a helyi viszonyokat ismerő szakemberként pedig tud is mit mondani. Szép lassan Ángyán az ellenzék kedveznce lett, a bezzegfideszes, aki képes kemény kritikát megfogalmazni. Ez annyira jól sikerült neki, hogy nem volt hajlandó megszavazni a földtörvényt, amiért Viktor 250 ropira büntette. De aki a pusztában edződik, azt nem lehet lenyomni.

A csúnyán beszopott azeri átbaszás

Sok szót nem érdemel a diplomácia, külpolitika és úgy általában a politika legvisszataszítóbb eseménye. Az azeri baltás gyilkost, aki éjjel egy kollégiumban gyilkolta meg örmény évfolyamtársát a kormány kiadta Azerbajdzsánnak. Azzal a szöveggel, hogy az elmebeteg továbbra is sitten fog rohadni. Ehhez képest az azeriek rögtön kitüntették, előléptették és a lába nyomát is aranyba foglalták a közönséges bűnözőnek. A hírek szerint mindezt némi mocskos kötvény miatt, amely ügyletből nem is lett semmi, csak az ország járatta le magát és csinált magából kurvát.

Új kisadók

Trillili-trallala örvendezzünk, végre egy jó kormányzati döntés. Legyen szektorsemleges kisvállalati adó, hogy ne csak az evás körbe benyomott kör járjon jól és ússza meg az általános szabályokkal járó felesleges munkát. A világon sehol sem tudják a nagyvállalatokra szabott szabályokat teljesíteni a legkisebbek, s ha ezek nem is akarnak nagyok lenni, akkor hadd bohóckodjanak csak az udvarban egyszerűbb szabályok szerint. Ja, és ha eddig basztak egy fillért is bevallani, akkor most legalább annyit tegyenek meg, hogy 50 ropit betolnak havonta. És akkor a derék NAV is elmondhatja magáról, hogy nincs már olyan kör, amelyet ne tudna hatékonyan ellenőrizni - eddig ugyanis a statisztika szerint egy mikrocég minden harmincadik évben kaphatott ellenőrzést. Majd kiderül, beválik-e az új rendszer, vagy ótvar nagy bukta lesz - érdemes adni az egésznek pár évet, addigra vagy az igényekhez idomul a szabályozás, vagy megy a lecsóba az egész, mint a söralátét.

Gordon beszáll a buliba

Az eddig csupán negációkkal meghatározható szavazói kör jelentős része új nevet kapott. A korábban a nem fideszes, nem jobbikos, nem emeszpés, de nem is elempés csoport egy része gordonos lett. Már-már unalmassá vált az exminiszterelnök tökölése, hogy most akkor jön vagy sem, mert jönni akart persze, csak az a libázás, meg a többi szar, na az kurvára nem hiányzott. De győzött a nem tudom mi, és jött, meg sem állt a Milláig. Vagyis az Együtt 2014-ig, amelyből szerintem jövőre valami értelmes nevű tömörülés is lesz, ez ugyanis tíz év múlva már elég röhejesen fog hangzani. Gordi nagyjából ott szeretné folytatni, ahol annak idején kénytelen volt abbahagyni, kérdés, ráismer-e még gyermekére. A kormány által aktuálisan éppen rohadt mód utált piacok kedvezően fogadnák a kis csöndest, mert például Matóhoz képest egészen európai módon bír gondolkodni és viselkedni. És bármennyire nem népszerű dolog ez, talán Európa közepén illik ennek megfelelően viselkedni.

Kiderül, ki a Közgép tulajdonosa

Sokáig pletyka szinten ment, hogy most akkor a Közgép tutira a Simicskáé, mint ugyebár az ország egy jelentős része földön, vízen és hirdetőoszlopokon. De hát a tulajdonosi lista végén mégiscsak egy off shore cég van, hát az egész így csak pletyka - érdekes, hogy ez az off shore mennyire nem zavarja a kedves kormánypártot (és szavazóit). Aztán sikerült a saját maguk által kifeszített hálóba gabalyodni. A közbeszerzési törvény ugyanis - mellesleg helyesen - úgy módosult, hogy az off shore hátterű ajánlattevők, vagy nagyobb alvállalkozók kötelesek felfedni, kik a végleges haszonhúzók a cégben. S hát a Közgép ezt be is vallotta. Ezzel sajnos kicsit vékonyabb sugárban kellett elkezdeni a folyatni a lét, mert hát mégiscsak. Azért mielőtt könyöradományokat gyűjtenénk az osztalékon tengődő tulajdonosoknak, szögezzük le: közgépesnek lenni még mindig barmi jó.

A diákok csicskáztatják Viktort

Az év végi hajrá bájos kis fricskája volt az egyetemisták tüntetése. Első körben azon durrant el az agyuk, hogy ingyenes szakok totál fizetőssé tételét tolták be a fiúk fű alatt, s lett így az 54 ezer támogatott helyből 10,4 ezer. Ez persze önmagában nem ér többet egy hőbörgésnél a Marx szobor lábánál vagy a néhai Ibolya presszóban (vagy ki tudja, hova járnak most a csóresz bölcsészek), de bíborban született Viktorunk csúnyán elszámította magát. Elkezdett ugyanis cinikuskodni, hogy semmi nem történt, amiről korábban nem volt szó. Ez - főleg visszaemlékezve a romkocsmák mélyén punnyadókra - azért már elég volt egy nagyobb utcára vonuláshoz. Ahogy kell, az elégedetlenek, aki önállóan persze nem tudnak pofát nyitni, csatlakoztak az egyetemistákhoz, és már nem lehetett őket hazaküldeni azzal, hogy de fasza is lesz neked a diákhitel, ha átnevezzük azt tandíjtámogatásnak, a tüntetés ugyanis egyre kevésbé szólt a tandíjról. Viktor szépen leszállt a magas lóról és lassan, de biztosan elkezdett visszavonulni, végül már csak a hallgatói szerződések maradtak. Kérdés, lesz-e MÚK?

Jipí-já-jé, megjött a kariaji a kormánytól. Lesz egyéni nyugdíjszámla. Aztaaaaa, apa, ez komoly? Ez tényleg az enyém? Úristen! Kösziiiii! De, apa, ez mi a szar? - kérdi a gyerek, mikor meglátja, hogy a távirányítós autó feliratú dobozban egy fémgolyó és egy fakocka van. Hát - mondja az apa -, ha hozzávágod a kockát a golyóhoz, akkor az elgurul. 

Nagyjából ilyen lesz az egyéni nyugdíjszámla is. Lesz, baszki, lesz, a tied, rajta lesz a neved. És? Mi és? És ennyi. Bár sokat nem is lehetett várni a derék Emmi közleménye alapján, amely efféléket tartalmaz: "A kormány a kötelező magánnyugdíjpénztárból való visszalépés lehetőségével hosszú távon biztosította a nyugdíjrendszer kiszámíthatóságának és fenntarthatóságának lehetőségét többek között azzal, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben is lesz egyéni számlájuk". Az egyéni számlákat az ONYF vezeti - mert amúgy ki a bánatos kórság vezetné, no mindegy.

Az egyéni számla volt az ígéret azért cserébe, ha nem marad valaki manyup tag - a tagság mellett szólt ugyanis az ott felhalmozott pénz örökölhetősége, ami az állami rendszerben nem működik, hiszen annak lényege éppen az, hogy a központilag meghatározott szabályok szerint a korábbi keresetekhez képest sokkal kisebb a különbség a minimál és maximum nyugdíjak között, így az csak nagyon közvetetten kapcsolódik a megkeresett és leadózott jövedelemhez. Örökölhetőségről pedig nincs is értelme beszélni, hiszen a befizetéseket azonnal elköltik az aktuális nyugdíjakra.

Ennek fényében már a bejelentéskor tudni lehetett, hogy az egyéni számla a mostani rendszerbe illesztve egy ótvar nagy kamu. Ja, nyilván lesz tartva az, amit nyugdíjba vonuláskor össze kell vadászni, hogy hol, mennyit, mennyiért dolgozott a delikvens. Az persze jó hír, hogy ez meglesz faszán és nem kell irreálisan sok időt várni, mire megszülik az adatokat, de baszki, ezt simán meg lehetne csinálni egy normális elektronikus ügyintézés bevezetésével is, az idő ugyanis itt a levelezgetéssel meg egyéb pöcsöléssel megy el, nem az adatok összeszedésével - cimbi, aki vacillált annak idején, hogy menjen, vagy maradjon manyup tag, a helyszínen nézette meg, hogy mennyi szolgálati ideje van, kábé öt perces munka volt. Hát fasza, hogy ez meg lesz spórolva.

Egyéni számlának van értelme, csak nem ebben a rendszerben. Alapból nevetséges számlán felhalmozódó összegről beszélni, ha a befizetők pénze a mostani nyugdíjasokra megy el - honnan lenne bármi is a számlán? Most ráadásul baromi távol van egymástól a nyugdíjjárulékkal terhelt jövedelem és a járadék alakulása, főleg mióta nem is járulékot, hanem szochót fizetünk. Ezt a kettőt egyszerűen nem lehet összekapcsolni úgy, hogy a pógár valamit kapjon is amellett, hogy most már tutira sokkal boldogabb, hogy egyéni számlája is van neki. Lehet is ilyet kitalálni, csak éppen más nyugdíjszámítással, olyannal, amely sokkal jobban figyelembe veszi a jövedelmi viszonyokat. Node a derék minisztérium leszögezi azt is, hogy a nyugdíjszámítási módszertan nem változik. Akkor meg?

Ha most a választási ciklus elején lennénk, nyugodtan lehetne komoly fogadásokat kötni arra, hogy át lesz alakítva a nyugdíjszámítás, lehet készülni, szopó lesz, az egyéni számla csak a beetetés. Hülyeség volna ugyanis úgy átalakítani egy nyugdíjrendszert, hogy nem oldódik meg az a gond, hogy évente 360 milliárd forintos rés tátong rajta, amelyet az éves költségvetésből kell pótolni. Vagyis itt komoly vágás lesz, csökkennek a nyugdíjak sötöbö. De mivel a választási ciklus második felében járunk, erre komolyan nem kell már készülni, hárommillió szavazót most mégsem lehet az idegbaj szélére sodorni. (A félreértések elkerülése végett: 3000 milliárd forint elverése szirre-szarra, az nem nyugdíjreform, úgyhogy itt nyugdíjreform 1997 óta nem volt.)

Akkor meg mivégre? Minek lesz egyéni számla? Mint a viccben a nyuszika a rókának, büdös is vagy, koszos is vagy, de ha már a gyerekeknek megígértem. Parasztvakításként odadobják, mint Kolumbusz Kristóf a benszülötteknek az üvegcserepet, nézegessed, barom. Az ellenzék se tud már belekötni, elvégre van egyéni számla, nem? Akkor meg? A lépés egyetlen értelme a kommunikáció, jöhet egy újabb "megcsináltuk", jöhet a következő békemenet, meg a következő Matolcsy baromság.

Mindent elmond a tárca közleménye, amely azt ugyan nem részletezi, hogy mi is lesz azon az egyéni számlán, vagy mit is tud majd az, de azt igyekszik leszögezni, hogy "az egyéni számla működése a funkciójából adódóan nem hasonlítható a bankszámlához". Kedves Balog Zoltán, ennyire ne nézz már idiótának minket, kérlek!