Miközben vicces kedvű Debil Gyurink megint jól kicseszett a gyökér elemzőkkel és a várt unortodox 10 bázispont helyett überunortodox 20 bázispontot nyisszantott a kamaton hót feleslegesen, négy hónapos mélypontra ütve a forintot, ennél sokkal fontosabb dolog is történt Viktorisztánban. A fejőstehénnek használt bankok ugyanis közölték, hogy tejük már egy deci se, de még mindig nagyon viszket a tőgyük. Kérnek is egy újabb kiadós fejést, már az se baj, ha nem egy gigacsöcsű tehenészlány végzi a műveletet. Nagy győzelem ez a kormánynak, bevált a taktika: ezek a mocskok nem tudnak továbbállni, akkor pedig lehet őket terhelni akár a végtelenségig, miért ne ők fizessék minden elkúrás árát?

A bankok igazából eddig is csak reménykedhettek abban, hogy a kormány felfog egy alapvető összefüggést: lófasz lesz itt, nem hitelezés és növekedés, ha kicsinálják a pénzügyi szektort. Viktor azonban más szemüvegen át nézi a világot: az elmúlt három év fantasztikus kormányzása eredményeképp igen sanszos a hatalmon maradás, bevált stratégián pedig nem kell változtatni. A nép tesz arra, hogy a szikár tények alapján a gazdaságot szétkúrták, ami meg mozdítható volt, azt lenyúlták. Miért kéne variálni épp a már full veszteséges bankok jól kommunikálható, sőt az egyszerűek körében kifejezetten népszerű vérbe szopatásán, főleg, ha így könnyebb kiépíteni a saját és haverok magyar bankhálózatát?

Nyilván ezt látták be az érintettek is, akik most önként mennek a vágóhídra. Egy éve még azt gondolták a derék pénzemberek, hogy olyan a világon nincs, hogy egy ennyire béna, ráadásul tolvaj bandát hatalmon tartson egy nép, tehát kibekkelik valahogy 2014-ig. Most már ők is látják, hogy életképes alternatíva híján és az egész hazug politizálósdiba belefásulva viszonylag kevés megvezetett szavazó is megadhat újabb négy évet a fiúknak a trágyában fetrengés folytatásához.

Ezért a bankok már nem azért küzdenek, hogy megszűnjenek a különadók, vagy hogy ne teljesen az ő faszukkal verje a csollányt a Vezér devizahiteles-ügyben. Már nem hisznek semmit a kormánynak, minden eddigi ígéretük is elszállt, mint fing a keleti szélben. Tudják, hogy jövőre se lesz vége a lidércnyomásnak, a Debil címeres cimbije, a főbankár Pszichopatai Mihály közölte is, csak annyi a cél, hogy ne egyszerre húzzák le róluk az utolsó bőrt, hanem legalább elnyújtva vegetálhassanak az elfekvőben még évekig. Mert pontosan ezt jelenti mai javaslatuk a devizahiteles-mentésre.

Viktor király, mostantól hű szolgáid vagyunk, meghajlunk akaratod előtt, fizetünk örömmel több százmilliárdot, csak egy icipici kérésünk lenne, ne egyszerre perkáljunk, adjál nekünk részletfizetést. Először keménykedtek,aztán sunyítottak, most már levették, hogy ez nem egy túlságosan civilizált ország, marad a könyörgés a ki tudja meddig fennmaradó egyszemélyes hatalomnak. Ha csak egy pici esélyt adtak volna egy ilyen forgatókönyvre  a kilencvenes évek közepén, nagy ívben elkerülik ezt a félázsiai koszfészket, de így jártak, most nincs mit tenniük.

Persze lehet, hogy a kormánynak még ez is kevés lesz, hiszen a devizahitelesek a forintosítással és kis tőkeelengedéssel is csak szerény mértékben tudják csökkenteni törlesztőrészleteiket. Márpedig Viktor utcája hetekig le van zárva, nehogy a devizahitelesek legalja, a Koppány csürhe odatévedjen. Félő, hogy a szélsőjobbról túllicitált Vezér nem nyugszik addig, amíg ki nem hajt egy még nagyobb mentőcsomagot a bankokból és abban is kár reménykedni, hogy a nyert választás után majd visszafogja magát.

De ha a bankok verziója kap zöld utat, a hitelezésnek, s vele a növekedési kilátásainknak akkor is sikerül egy újabb sallert adni. Ha a bankok tudják, hogy még hosszú évekig veszteségesek lesznek, nyilván menteni a menthetőt üzemmódban működnek majd továbbra is az országban. S ha a többség tényleg ennek a rémálomnak a folytatását kéri jövőre, akkor az országa és a gyerekei jövőjéért aggódónak valóban csak két választása marad: egyéni boldogulásra koncentrálva röhög az ország tartós nyomorán, vagy lekoccol innen a bánatos picsába.

Szögezzük le, a kormányt rohadtul nem érdekli az acélipar, még akkor se, ha jövő héten megint a vas és acél országának víziója merül fel Varga Mihály kopaszodó fejében. Ha düznigyárból, stucnicsiszolóüzemből vagy pöcökfröccsöntő vállalattól akarnának 1500 embert elküldeni, akkor azt vásárolná meg az állam, azt a szektort mentené meg és arról kezdene el dicshimnuszokat megrendelni Fekete György vezetésével. Hejehuja, nemes pöcök, ha nem gyártom, nagyot köpök, csuhajja.

Szarul jött ez nagyon, mert már épp egy hete nem mondta senki, hogy mégis hol van keziccsókolom a beígért egymillió munkahely - hol van bármennyi, de mindegy. Hát most itt bebaszott ez, ez nem is fog elmúlni jövő tavaszig, Dunaújváros ezzel elveszett, viszik majd a szocik, vagy ami még rosszabb a közvélemény kutatós jólfésült teszi rá a kis mancsát. Valamit ki kell találni, mert ha nem, hát akkor az ország szíve kezd el fonnyadni. Nincs más hátra, meg kell venni. A NER-ben nem szűnhet meg 1500 munkahely. Nem azért, mert egy város mehet tönkre ezen, hanem mert baromi rosszul néz ki.

A kormány hozzáállása a Dunaferr sztorihoz álságos és nem lehet eredményes. Álságos, mert korábban nem akarta megmenteni a húsipari cégeket - persze, minek csináljon Lázárnak konkurenciát, elég neki a bankár is. Mórikálta magát kicsit, de hogy megvegye a csirkegyárat? Minek? És tényleg minek, megfelelő döntés volt, hagyni, hogy történjen az, ami történt. Álságos, mert baromira nem zavarja, hogy a Posta a liberalizáció jegyében fű alatt 500 embert küld, küldött el. Csak apránként, nehogy nagy visszhangja legyen. Ezek szerint az állami Posta működhet piaci alapon, az acélgyár nem. Ja, ez még tavaly indult, tényleg, ki a bánatot érdekel ez már 2014-ben.

És nem lehet eredményes, mert - bár eufemisztikusan szólva nem vagyok az acélipar nagy ismerője - ha eddig nem kellett a Dunaferr a piacon, akkor most sem fog kelleni. Az állam szerez egy vállalatot, amelybe végeláthatatlanul önteti a pénzt, mégsem lesz semmi értelme. Egyszer a Tisza cipőgyár, a Zalabaromfi, a Síküveggyár, a kaszagyár sorsára fog jutni. Nem jó hír, de ezen sajnos nem fog tudni változtatni az állam. 

Annak sem volt értelme, hogy a Rábába, a Molba bevásárolt, mint ahogy annak sincs, hogy állami irányítású bankhálózatot gründoljon. De ezek az intézkedések legalább csak felesleges fontoskodások, ezek a cégek megvannak, működnek, nem kell őket megmenteni senkinek senkitől. Csak az állam bele akar ugatni. Ehhez képest néhány hónapig, esetleg évig konzerválni egy csődtömeget hatalmas ostobaság. A kérdés csak az, hogy jövő tavaszig fontos a Dunaferr, vagy még pár évig elvegetálgat a cég az állam hozzájárulásaiból. Előbbi mocsokság, utóbbi pedig baromi drága.

Mindig öröm látni, ha rosál a kétharmad, most azonban különösen nagy vihogások közepette szemléljük, ahogy kapkodnak és ez igen kafa. Nagyon úgy fest, hogy a választás felé fordulva utcahosszal vezetnek a fiúk, mégis komolyan tartanak Budapest elvesztésétől. Morbid, de egy olyan dologra hegyezik ki a kampányt, amit korábbi nagy ellenfelük nyomott ezerrel, ráadásul szakmai alapon gigantikus elkúrásnak számít.

Igen, a négyes metróról van szó. A világ közlekedési szakértői már tíz éve is hasukat fogták a röhögéstől, amikor egy Demszky nevű fehérjehalmaz olyan metróról döntött Budapesten, ami a föld alatt indul és ott is végződik. Már akkor is tök egyértelmű volt a trend, sőt még most is így csinálják az épeszűek: kötött pályás jármű jön az agglomerációból, a városközpont alatt lemegy a csőbe, majd a másik végén kibújik és teker tovább a kifelé. Ez nálunk nagyjából azt jelentette volna, hogy jön a vonat három irányból, Fehérvár, Pusztaszabolcs és Bicske felől, bebújik a föld alá, majd a túloldalon megy az egyik Gödöllő, a másik Nagykáta, a harmadik esetleg Monor-Cegléd felé. Voltak tervek erre is, megoldható lett volna, de lesöpörték, nekünk a 20 éve halott modell kellett, picsa drága, de nem a mávosok, hanem a fővárosi megkerülhetetlenek nyúlhatnak a járműbeszerzéseknél, a sokmillió utas meg szívjon csak, amikor kénytelen átszállni buszról és vonatról a metróra.

Persze egy átlag szavazó nem szakmázik, mégis fura, hogy sok éves csúszással, a korábban tervezett árnál nagyságrendekkel drágábban most végre elkészül ez a szarkupac és épp erre repül rá a kampányban a Fidesz. A fővárosban kisebb az ócska hazugságokkal megvezethető idióták aránya mint vidéken, jelen pillanatban Budapest elhajtaná a fülkeforradalmár bandát a halál faszára. Kijön erről a friss felmérés, két nappal később pedig már nevezi is ki a Vezér egyik hű fegyverhordozóját, hogy dolgozzon rá a metró engedélyeire, nehogy ne legyen kész a választás előtt.

Valamiért azt gondolják a narancsos főmuftik, hogy a metró az átlagpestinek nagy öröm. Olyan, mint a Malév, az is hiányzik minden egészséges magyarnak. A metróra ráadásul a panelproli is felszállhat, aztán tudja, hova kell tenni az ikszet. De ez kurvára nem így van. Szegény ökörsütő Samsula is hogy pedálozott a félkész M0-val, de a nép tett az MDF-kormányra magasról. Szerencsétlen szocik is azt hitték később, hogy majd az átadott autópályák hosszával egyenesen arányban nő a szavazóik száma, de kiderült, hogy egy nagy szart.

Metrót persze majd' 50 éve nem adtak át, jobban is érinti az emberek mindennapi életét. Budapest azonban épp azért kormányellenes, mert magasabb az átlagos IQ az országos átlagnál. Itt nem lehet bemagyarázni, hogy mennyire fasza a metró, ha a célcsoport tud olvasni és látja mennyibe került. Azt is séróból leveszik a fővárosi nagyarcok, hogy a Fidesznek köze nincs hozzá, csak a babérokat akarja learatni. A pesti bunkók felfogják, hogy például a felszíni rész, a buszpályaudvar Kelenföldön nem lesz kész, de átadják a metrót a nélkül is, kampánycélból. Még azt is észreveszik, hogy a hetes buszcsaládot a harmadára ritkítják, amikor elindul a metró. A lassú hetes megállóinál lakók eljutási lehetőségei épp rosszabbak lesznek, a gyorsnál meg alig lesz fürgébb a metró.  

Ez nem rezsicsökkentés, mely legalább jól jön mindenkinek, de semmibe sem kerül az államnak, a negatív hatások pedig csak évek múlva jönnek. A metró egy elcseszett drága projekt és nem is segít annyit a népnek, mint ahogy Viktorék gondolják. Ráadásul ha keményebben tolják a metrós dumát, mint a lopott biciklit, a vidéki szavazó agyát is fel lehet cseszni, aki is megkérdi: mi a bánatos pöcörőért kellett ezeknek a genya pestieknek földalatti az én pénzemből?

Szóval hajrá kedves kétharmad, mozgassatok meg minden követ a metró tavaszi megnyitásáért. Előre az orbáni úton, aztán majd pislogtok, mint béka a lóhúgyból, amikor kiderül: nem csak az angyalföldi prolik mutatják be nektek a középső ujjukat, hanem szinte az egész nagyváros.

Demján Sándor seggéhez annyira hozzátapadt már a nyereg, hogy azt hitte, össze is nőtt a paripával. Az élete igencsak zsúfolt volt, mert amellett, hogy a saját kis szarjait igazgatta, még egyeztetésekre is járkált a Parlamentbe, meg minden egyéb helyre, ahol a kormányközeli hallgatóság itta a szavait. Aztán jött ez a Viktor gyerek, aki tegnap még a térdén lovagolt Sanyi bácsinak, és hirtelen kirántotta alóla a takarékszövetkezeteket.

Beindult persze a levelezgetés, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnökeként elmesélte, hogy az nem járja, hogy csak úgy beavatkozzanak a tulajdonosi struktúrában és tessék már ezt végig gondolni. Aztán miután Viktor válaszlevelében nagyon udvariasan elmondta, hogy leszarja, jött még egy levél, kínos udvariaskodással telerakva mint "Tudja, hogy a miniszterelnök sokat dolgozik, de ez a törvény mégis rossz lett." Az eredmény meg az, hogy Sanyi bá bukja a takszöv bulit. Mert nyilván túl befolyásos lett, túl sokat pofázik és ami a leginkább idegesítő, akkor és azt mond, amit akar. Így ár-érték arányban túl kevés értéket hoz már az öreg a kormánynak, inkább keresni kell egy lelkes utódot.

Nagyjából hasonló volt a helyzet a másik Sanyi bácsival is. Kellemetlen jelenség kétségtelen, övé a fél agrárium, Villány és még egy bazinagy bankja is van, amelyet ráadásul olyan ciki "a külföldi mocskok, szívjatok" dumával fingatni. Ez nyilván sok volt, még akkor is, ha minden bajnokin közös páholyban szotyiztak vagy tökiztek Viktorral. Lehet, hogy ott unta el Viktor, hogy minden lesnél és szögletrúgásnál szemrehányást tett? 

Az eminens levelezős kisfiú után jött a bepöccent kiskrapek, aki úgy gondolta, hogy ha a szomszéd bácsi ígérete ellenére nem ad egy marék mogyorót a hörcsögnek, akkor ő majd a kis höri szétszabdalt testét szépen elhelyezi a szomszéd bácsi lábtörlőjén. Csak a miheztartás végett.

Az új kedvencek egyike a fő Fidesz-szócső töretlen finanszírozója, a buszos Széles. A hála jeléül, s hogy a továbbiakban is kitartson a mostani lelkesedés, kapott egy zsíros bizniszt, hulla drágán adhatja a buszait a BKV fostalicskái mellé. Azért az látszik, hogy sokat nem kapott az öreg, aki nyilván nem annyira szalonképes már, hogy valami pártbuliban egy asztalnál egyék vele a kaszinótojást, de ennyit momentán megér. A kisfiúk többsége amúgy is elvan a buszok tologatásával, nem is kell más.

Azt azért jó ha szem előtt tartja a hírlaptulajdonos, hogy ez a fasza kis buli nem fog örökké tartani. Ha sikerült szemrebbenés nélkül a két Sándort eltaszajtani az útból, akkor a hájfejen sem fognak sokat gondolkodni. Fingik egy büdösebbet, és már nem is lesz akkora kedvenc. Vagy ha jön valaki még nagyobb lelkesedéssel és kisebb igényekkel.

Nagy kérdés a legújabb, s egyben régi kedvenc. Csányi egykori alelnöke alap Fidesz-tag volt, mégis valamiért hátra sorolódott. Most azonban egy pillanat alatt előállt összefonódott ügyleteivel, amelyben a Posta, az FHB, a Takarékok és még ki tudja, mi a része. Nyilván nagy benne a bizonyítási vágy, szívesen túlad azon, amihez nem ért, és csinálja Viktornak, amihez igen, jelesül a takszövök bekebelezését. Azért nagy kérdés, mennyiben bízik magában és a fiúkban, elvégre egyszer már megszívta a srácokkal.

Van még az aprólék kategória olyan alakokkal, mint Töröcskei István, aki az ÁAK vezérigazgatói széke mellett még sütöget némi pecsenyét Demján mellett a Gránit és a Széchenyi Bankban, kikapart egy kicsit a Jeremie II-ből is. Ha már Demján, akkor érdemes megjegyezni a takarékok lenyúlását megúszó, újabban szállásadóként is funkcionáló házibarátot is - e helyt különdíjat érdemel Áder János, a nagy törvényvisszadobó is.

Érdekes, hogy az öreg háttérbe szorítása lényegében úgy történt, hogy több kisebb kaliberű figura került utána pozícióba. Vagyis arra azért kínosan ügyelnek a srácok, hogy nehogy újabb mamelukokat nevelgessenek az állam bőtejű mellén, inkább olyanok kellenek, akiket a kellő időben egy pillanat alatt el lehet tüntetni. Már csak azt nem tudom, ki cserélgeti a pozikat: Viktor vagy Lajos?

Úgy néz ki, lesz magáncsőd, legalábbis a kádnéppárt Richard Gere-je szerint ősszel tárgyalja a Parlament, jövőre pedig el is indul a buli, csak néhány kérdést kell tisztázni. Részleteket még nem tudni, bár az egyelőre gondolkodásra ad okot, hogy Pálffy szerint tisztázni kell a kötelezőség és önkéntesség határát. Így kiindulásként annyira azért nem tetszetős, hogy az állam bárkit is csőd bejelentésére kötelezzen, de ezt majd tisztázza az ombudsman (muhaha, persze, épp az új cimbilimbi, mindegy).

A koncepció máshol is működik, a lényege az, hogy senkinek sem célja, hogy a pógár a híd alá menjen azért, mert nem tudja fizetni a hitelét. Ehelyett egy pénzügyi biztos segítségével egy családi költségvetés felállítása mellett megfelelő konstrukciót dolgoznak ki. Ennek egyik lényeges eleme, hogy a hitelt - vagy annak jelentős részét - ki kell fizetni, s általában a delikvens bukja a fedezetként felajánlott ingatlant. Vagy kisebbet kap, vagy bérlőként használja azt tovább.

Igen, annak is jár, aki agyatlan birka módjára felvett szirre-szarra hitelt annak tudatában, hogy azt soha sem fogja tudni visszafizetni, sőt még a hitelkártya-tartozások is ide tartoznak, mert az is adósság. Annak is jár, aki egyedül él. És nem, ez nem kellemes, mert a pénzügyi biztos által levezényelt megállapodásba azon túl nem sok minden fér bele, hogy az ember dolgozik, maga főzi és dobozolja az ebédet a melóba, aztán megy haza nézni a kábeltévét.

Ehhez képest itthon - ez már látszik - nem lesz ennyire szögegyszerű a történet. A kerdemokrata-fideszes kompánia nem akarja kegyként osztogatni a magáncsődöt - amúgy mi is abban a megtisztelő, hogy jön egy faszi, beleugat a magánéletedbe, megmondja, mire költs és mire ne, eladatja veled a lakásodat, majd az egész végén elkezdhetsz hitelt törleszteni? Mert a magáncsőd nem azt jelenti, hogy más majd fizet, az adós meg röhög egyet és továbbáll. A koncepció szerint a devizahitelmentés alanyai alapból ide se kerülnek, csak a bajba jutott hitelesek. Ezek szerint a devizahitelmentés csak azoknak szól majd, akik tudnak még törleszteni? Nagy ötlet, tényleg, erre mindenképp költeni kell pár százmilliárdot.

Meg hát ott van ez a családi csőd kifejezés is, ami azt a nem túl szerencsés lehetőséget veti fel, hogy férj/feleség és egy fészekalj nélkül mindenki mehet a sunyiba. Nem gondolnám, hogy jó, ha az állam a lakhatás kérdésében, egzisztenciális válságok idején különbséget tesz az állampolgárok között. Lehet, sőt kell is kiemelten támogatni a családokat - egészen pontosan a gyerekeket -, de ez nem jelenti azt, hogy a megözvegyült nyugger mami vagy a 45 éves hétvégi apuka le van szarva és oldja meg maga a gondját, mert mi a családokat mentjük.

Lehet a kormány magáncsőd ötlete nagyon jó is. Akkor lenne ez igazán ütős, ha nem lenne külön árfolyamgát, devizahitelmentés, ócsai gettó meg anyámkínja, hanem csak a csőd. Azon belül lehet kereskedni, akinek meg nem tetszik, az alkudozzon maga a bankjával, vagy adja el a nagypapa aranyfogát. És hát még egy dolog. Ahogy az angol gyep se nő ki egy hét alatt, talán a magáncsőd intézményét sem pár hónap alatt kellene áttolni a rendszeren, hanem hosszú egyeztetés után olyan szabályozást kellene alkotni, amely egyetlen célt szolgál: ha lehet, senki se legyen hajléktalan egy hitel miatt.

Valaki lenyúlta a növekedést. Ki lehetett? A kiscica, az IMF, a titkos háttérhatalom, esetleg a rézfaszú bagoly? Nem tudjuk hova lett, csak az biztos, hogy kifingott, szublimált, felszívódott. De nézzük inkább az elmúlt három évet és legalább mulassunk.

Az ország valamennyi makromutatója romlik, 2010 második fele éppen ezért a pénzügyi és gazdasági stabilizáció időszaka. Matolcsy szerint a tervezett intézkedéseikkel 2013-tól a térség leggyorsabban fejlődő gazdasága lehet a magyar. (2010. június 17.)

Átmenetileg különleges intézkedésekkel, brutális beavatkozással tartható a hiány - ismerte el Matolcsy. Az egyetlen mentség, hogy a válságadók átmenetiek, kivezetésük után pedig megmarad az egyensúly. 2013-2014-re összességében 10-15 százalékos GDP-bővülést, 2015-ig  pedig 400 ezer új munkahelyet ígért a miniszter.(2010. november 5.)

A nemzetgazdasági miniszter szerint a Széll Kálmán Tervvel és az Új Széchenyi Tervvel megalapozható egy 4-6 százalék közötti gazdasági növekedés, és az intézkedések az államadósság csökkentése révén beállítják az ország potenciális növekedési ütemét. "Ne gondoljuk, hogy egy százalék körüli a növekedési képességünk" - hangsúlyozta, kiemelve: Magyarország a két említett tervvel és egyéb lépésekkel képes legalább 4-6 százalék közötti gazdasági növekedést felmutatni, és ez alapoz meg egy 300 ezerrel magasabb foglalkoztatási szintet. "Sereghajtóból éllovasok szeretnénk lenni, ez gazdaságtörténeti áttörés lesz" - jelentette ki a miniszter. (2011. március 1.)

Itt formálódik ki „az a gazdasági és térszerkezeti fordítókorong, amely Európa jövőbeli megújítási övezeteit az elkövetkező évtizedekben” közvetíteni és átalakítani képes. Ezt a forgó, transzformáló helyet a tervezet végül "Kelet-Európai Banánként" nevesíti, melynek mi vagyunk a közepe. Mint a dokumentum írja: „A hagyományosan fejlett nyugat-európai magterülethez kapcsolódva kialakult egy – a szakirodalomban alakjánál fogva Kelet-Európai Banánnak is nevezett – kelet-közép-európai centrum térség is, amelynek központi részét képezi a Prága-Bécs-Pozsony-Budapest négyszög.” (2011. december 2.)

Matolcsy: növekedési fordulatot kell vennie a gazdaságnak 2012-ben. (2011. december 1.)

Matolcsy: 2013-ban növekedési fordulat jön. (2012. december 10.)

Íme, az eredmény:

Magáért beszél. Újabb fél év telt el, 2013 is megy a lecsóba. Az előző negyedhez viszonyítva 0,1 százalék a bővülés, gyakorlatilag egy szőrős bunkó. Ez is nagyrészt a mezőgazdaságnak köszönhető, ami időjárásfüggő makonya, meg a Merdzsónak, amit még a kommerek zsíroztak.

Állunk a pusztában, gatyánk lobog, seggünk kilóg, gyomrunk korog. És várjuk lelkesen a jövő heti nyilatkozatot: 2014-ben növekedési fordulat várható. 

Jól van, az ember, akinek beletojtak az agyába a földönkívüliek, nem lett miniszter. Bár akár lehetett volna, észre se vennénk a különbséget, ha nem Kamu Miska balfaszkodna ott, hanem Megvilágosodott Gyurci. Barczának azonban más jellegű feladat jutott: a Napi Gazdaság főszerkesztője lesz. Újabb lap kerül tehát lényegében kormányzati ellenőrzés alá, s ami számunkra a legszomorúbb, az egyik, ráadásul a Világgazdaságnál nagyságrendekkel jobb gazdasági lapról van szó, kár érte.

A lényeg: a Spéder Zoltán nevével fémjelzett CEMP médiacég az eladó, a vevő pedig a Viktorék által pénzelt fidasznyalonc Századvég. Majd kiderül, hogy az eddigi "kiszámíthatatlan, kapkodó gazdaságpolitika, gyenge kilátások" magas igazságtartalmú headlineokat felváltják-e a "magyar gazdaság jobban teljesít, előre a viktori úton" jellegű címek, de azt már most lehet tudni, hogy a deal mindkét fél érdekét jól szolgálja. Win-win, csak szokás szerint mi, pógárok baszunk rá.

A hivatalos kommunikáció szerint portfóliót tisztít a CEMP, nem kell neki print lap. Az online verziót, a napi.hu-t megtartja, ami abból a szempontból logikus, hogy ha azt is vinné a Századvég, akkor az a szintén CEMP-érdekeltség portfolio.hu-nak jelentene konkurenciát. Így meg majd simán összevonja őket, ha akarja. A Századvég arról bullshitel, hogy nagy tervei vannak, megújítja az újságot. Ezt nagyjából el tudjuk képzelni, übercool kis lap lesz ez az agymosott matolcsysta fantaszta vezényletével. Sebaj, legalább a jövője biztosított lesz jó kis állami hirdetésekből.

De ez mind csak fingfűrészelés, a lényeg a következő. Eddig nem teljesen értettük, hogy mitől lett Spéder Zoltán a nemzeti együttműködés egyik kiemelt kegyeltje, miért pont az ő felügyelete alatt építheti ki Viktor a takarékszövetkezetek lenyúlásával az ellen-OTP-t. Most már kissé egyértelműbb a képlet.

Régóta tudható, hogy Spéder nem áll messze a Fidesztől, de az is, hogy direktben nem politizál, elsősorban üzletember ő. Viszont az se titok évek óta, hogy elégedetlen a CEMP működésével, a válság odatoszott az egész médiapiacnak rendesen. Tulajként azonban eddig nem vitte el jobbra szerencsére az Indexet és a Portfóliót, az Infórádió sajnos eléggé lezüllött. Míg Spéder üzleti alapon már inkább hagyná a picsába az egész médiázást, a kormány igen eltökélt abban, hogy tovább növelje a befolyását a sajtóban. Mindenki áruló, aki nem a Vezértörpe nótáját fújja, ezért politikai okokból jól jönne nekik az egész CEMP-csoport. Most a Napi,nagy kérdés, hogy jönnek-e utána szép sorjában a többiek.

Spéder régi vágya teljesülhet azzal, hogy ő lehet az ellen-Csányi. Volt főnöke fejére nőni, nem is kívánhat ennél többet. Jól jár ő is, ha átenged médiaérdekeltségeiből a kormánynak, de cserébe ő építheti az ellenpólust. Viktornak nem csak az jön jól, hogy újabb sajtótermékekre teheti rá szőrös mancsát, Spéder és csapata profi tőkepiaci szakemberekből áll, ők tudják a Posta-FHB-takszövök tengely mentén történő állami nyomulást a legprofibban levezényelni, a hozzá nem értő többség számára szakmai ügynek láttatva a dolgot.

Egy brancs maguk, mondaná a filmből a smasszer. Végül is majdnem: üzletember és politikus érdekei most találkoztak, mindenki másnak meg kuss a neve.

Ülök a hetes buszon a nagy büdös kánikulában és egy pillanatra európainak érzem magam. Faszántos új járgány, valaki beszólt a sofőrnek, ezért még a légkondi is duruzsol. Körös-körül elégedett arcok, de vajon hányan tudják közülük azt, hogy amit a jegyükre, bérletükre kifizettek, annak egy része kihez vándorol? Nyilván azt hiszik, az új buszok az utasok kényelmét szolgálják. Pedig az egész semmi másról nem szól, mint hogy a közjóra hivatkozva így lehet Széles Gábor viktornyalonc nagyvállalkozót megjutalmazni azért a sok szépért és jóért, amit a Fideszért tett és tesz. 

A hájfejű buszos évek óta milliárdokat öl a nagy nemzeti kamut terjesztő médiabirodalmába. Viktornak igazán jól jött, hogy a fideszes háttéremberek által felépített, HírTV-Magyar Nemzet tengely körül forgó hazugsággyár mellé egy önként jelentkező kollaboráns a saját pénzéből felépített egy másikat. Persze Széles a hírek szerint nyilvánvalóvá tette többször is, hogy mit várna cserébe, de akárhogy tepert, szerencsére minisztert nem csináltak belőle. Valami koncot mégis dobni kellett neki, erre jött létre a zseniális konstrukció, mellyel a hájfej bőven többet tud keresni, mint amit az undormány Magyar Hírlapra és Echo tévére elkölt.

Kurva jól kommunikálható, hogy feleink, itt vannak nektek ezek a szép Citarók, Viktor bácsi, Pista apó és a kis Dávidka elintézte a kulturált budapesti közlekedést. Kiszervezzük külső cégnek, véletlenül mindig a VT Transman nyer, mely saját pénzéből veszi meg a szép új buszokat. Azt nem kell az utazóközönségnek tudnia, hogy a Széles cége által üzemeltetett buszokért irreálisan sokat fizet Dávidka, vagyis a szolgáltatást megrendelő Budapesti Közlekedési Központ.

Az utazók érdeke, hogy minél több szép busz járjon, szól a duma, ami persze így is van, de ez is csak arra szolgál, hogy leplezze: minden vonalon alulsúlyozzák a békávés buszokat. Este és hétvégén járjanak csak túlnyomórészt a Citarók, amivel el lehet érni, hogy a nagyobb futásteljesítmény révén csökkenjen a Transman fajlagos költségszintje, az öreg békávés Ikarusoké meg nőjön. A pénzt persze Szélesék a futott kilométerek után kapják, minél jobban meghajtják tehát a Citarókat, annál szebben cseng a kassza a Bayer Zsóti legnagyobb csodálójánál. 

Tavaly, mielőtt döntöttek erről a nagy buszkiszervezésről, volt egy kis balhé. A BKV góréját persze Dávidka gyorsan leugatta, ne szóljon már ő bele a nagyok játékába. Tavaly Tarlós mester sem örült túlságosan a kiszervezésnek, de most, hogy megjöttek a buszok, ott örömködött az átadáson. Állam bácsi, vagyis a Vezértörpe azzal a feltétellel adta oda a pénzt a budapesti tömegközlekedés finanszírozására, ha kiszervezős rendszer lesz. A nagyok döntöttek, a csicskák beálltak a sorba, működik a nemzeti együttműködés, én meg amikor felszállok egy Citaróra, finanszírozom a kibaszott Magyar Hírlapot.

Volt korábban egy szakértői vélemény, mely szerint sokkal olcsóbb lett volna az új buszok beszerzése és üzemeltetése, ha azt a BKV oldja meg. Mivel a Népszava hozta, persze nem szabad erre az infóra se mérget venni. Az viszont teljesen biztos, hogy most sokkal többet fizet az üzemeltetésért Dávidka Széleséknek, mint amennyit a BKV-nak kellene ugyanezen szolgáltatásért. És az is nagyon valószínű, hogy miközben a BKV tovább rohad, Széles akár tízmilliárdos profitot is elérhet évente ebből a bizniszből. Nem, egyáltalán nem rinyálnék azért, hogy ócska buszok járnak fasza légkondis helyett, csak mondjuk szívesen megnézném azokat az állítólagos, Dávidka által hivatkozott számításokat is, melyek szerint az adófizetők szempontjából közép és hosszú távon ez a jobb megoldás. Mert jelen állás szerint nagyon kilóg az a bizonyos lóláb.

Ami még érdekes: a Transmannak csak a fele Szélesé, a másik fele a világ legnagyobb buszos szolgáltatójáé, az Arriva végső soron a német vasút tulajdona. Arra vajon mi a magyarázat, hogy a rendszer hű kiszolgálója mellett egy mocskos multi zsebeit is tömi Viktor? Az oké, hogy legnagyobb tételes vásárlóként ő tud a világon legolcsóbban buszt beszerezni, s ez Szélesnek is kurva jól jön. De a lényegre talán csak majd a buszközlekedés liberalizálásakor derül fény.

Némi hezitálás után úgy döntött a stáb, hogy Gy. Ferenc akciója mellett nem lehet elmenni akkor sem, ha az színtiszta politika, amelytől mi, mentálisak, próbálunk annyiban távol maradni, hogy csak gazdasági vonatkozásában foglalkozunk vele. De. Teszel-veszel nyáron, szeled a vidéket, és egyszerre egy bazinagy Gyurcsány Ferenc plakát villan fel két megkopott bútorreklám között. Semmi extra információ, csak Ferenc, a kinek kissé, kinek nagyon irritáló félmosolyával, hogy ő akkor most van és déká.

Jó. De minek? Ezzel az akcióval nagyjából egyetlen szavazatot sem fog szerezni, mert jövő tavaszra úgyis lerohad az összes, ha meg nem, akkor kap majd monoklit meg foghíjat és "büdösgyurcsánytakarodj"-ot meg mindent. Persze, elolvastam ezt, de hát kérem szépen, ez egy kalap szar. Nem csak és nem elsősorban azért, mert 2013 nyarán, negyven fokban rácsodálkozik a brigád, hogy hát senki se hallott róluk - a közvélemény kutatási adatokban vannak azért elég egyértelmű dolgok, érdemes forgatni őket.

Nem. Leginkább azért, mert most már tényleg be kellene látni, hogy GYF-fel nem lehet eladni semmit. Mondhat egészen jó dolgokat, mondhat elfogadhatóakat, meg jókat bunkó stílusban. De tök mindegy, mit mond, mert úgysem lehet népszerű semmi, amit mond. Ha nyári hőségben azt javasolja, igyunk egy sört és mártózzunk meg a Balatonban, az is baromságnak fog tűnni. Ez van. Nem kell ennek feltétlenül örülni, de illik elfogadni. A volt miniszterelnök vállalhatatlan, mint ahogyan elődei is azokká váltak - Viktoron kívül senkinek sem lett volna esélye újrázásra. Ferencnek sincs, s ezt jobb lenne belátnia. Sőt nem kis mértékben neki köszönhető a mostani kétharmad is, úgyhogy mi a magunk részéről ennél többet tényleg nem is szeretnénk tőle.

Mert amit most csinál, az amellett, hogy erodálja ezt a nyomorult ellenzéket, még felesleges pénzkidobás is. Ne gondoljuk, hogy bármilyen párt is saját pénzből plakátol, én pedig speciel nemcsak Viktor írta levelekre, erre sem szívesen költenék. Nem ugyanaz a nagyságrend, de a banda sem, szóval ez nálam egy-egy az értelmetlenség tekintetében. Amúgy meg Ferencről mindig ez jut eszembe:

Miközben a devizahitelesek megmentésével könnyen tematizálható a közbeszéd, augusztusban szinte észrevétlenül vezényli le a kétharmad az eddigi egyik leggusztustalanabb támadását a magántulajdon ellen. Amilyen kapkodó és dilettáns a gazdaságpolitika, olyan tudatos, következetes és megállíthatatlan a fideszes gazdasági hatalom kiépítése.

A takarékszövetkezetek lenyúlása eléggé értelmezhetetlen egy átlagember számára. Defaultból ki a faszt érdekelnek az olyan kérdések, hogy feláll-e az új integrációs szervezet, meg hogy csatlakoznak-e hozzá a picsányi vidéki takszövök? A rendszer átalakítását könnyű szakmai kérdésként beállítani, narancsagyúak számára a rendszer feltőkésítését és megerősítését hazudni, pedig miről is van szó? Kicsit lázadnak az érintettek, de nincs esélyük, Viktor egyszerűen lop magának egy nagy szeletet a bankrendszerből (kivéve a haver bizniszét), a mi pénzünkből megerősíti, majd odaadja a zsíros bótot kedves embereinek, hogy ellensúlyt képezzen az OTP, pontosabban Csányi Sándor túlburjánzásával szemben. Ráadásul a vidéki kiskirályok is kapnak egy kis koncot a helyi bankárok poziba ültetésével.

Ha úgy tetszik, a terv zseniális. Ami a bankrendszerben ma történik, egyszerre több oldalról szolgálja Viktor hatalmi érdekeit. Mivel a külföldi tulajdonú bankok többsége nyakig benne volt a devizahitelezésben, a bankadó mellett érdemes őket halálba szopatni a devizahiteles-mentéssel is. Noha már full veszteségesek, kivonulni nem tudnak, anyuci kénytelen beléjük tolni a tőkét, ami lényegében egyet jelent a magyar kormány genyóságainak finanszírozásával. Az OTP is fizessen csak, Sándornak túlhatalma volt, le kell törni a szarvát. A takszövök nem devizahiteleztek, őket segítjük és lenyúljuk. A végeredmény: visszaszoruló külföldi bankok, akik agyonadóztatva, fogukat csikorgatva pénzelik többek között azt, hogy a fideszes banda átvehesse a hatalmat a vidék bankjaiban.

Az ördögi terv része az is, hogy Viktor a Csányi-birodalmat csak visszaszorítja, de hagyja élni. Elnök Úr nyilván felbaszott aggyal kúrta ki a piacra OTP-papírjait, magasról leszarva azt, hogy saját részvényeseivel babrál ki. De a felismerés, hogy jött egy politikus, aki szembe mert szállni vele és drasztikus módszerrel korlátozza gazdasági hatalmát, másokból is hasonló reakciót váltana ki. Elnök Úr azt hitte, ha kellően szolgálja a rendszert, például Viktor elmebeteg focimániáját, a Töpszli Néró is segíti tervei megvalósításában és akár az állammal közösen bizniszelve nőhet még nagyobbra a birodalom. De nem, a Vezértörpe épp Csányi korábbi OTP-s beosztottjaival építteti fel az ellenpólust. A takarékszövetkezeti államosítást az ő korábbi emberei vezénylik le a Magyar Postán keresztül. Nem lesz több MDF-ügy, Elnök Úrnak soha eszébe sem juthat már, hogy belekeveredjen a politikába, elfoglalhatja helyét a második vonalban és köszönje is meg.

Egy éve még mindenki azzal számolt az üzleti életben, hogy négy év lesz a rémálom, ennyire fos kormányzás nem maradhat büntetlenül. Ma már a vak is látja, hogy a szavazók tekintélyes része rövidlátó, könnyen megvezethető barom, ha devizahiteles-mentést nem basszák el nagyon, simán nyerhetnek újra, ehhez kell alkalmazkodni. A leggazdagabb üzletemberek kénytelenek tudomásul venni, hogy Viktor több emberre akar támaszkodni. Kurvára nincs szüksége néhány megkerülhetetlen nagyarcra, inkább megoszt és uralkodik. Kisebb lesz az OTP szerepe, a takszövöket a legnagyobb spanoknak osztja le. Nyeld le Sándor, de nyugi, a vágóhíddal nem szopatunk, ha jó kisfiú leszel. Senki sem maradhat erős, sok kis rendszerhű haszonélvező kell és ez a leggazdagabbaknak a legnagyobb szopó. 

Csányi és Demján nyüszít, meg lehet őket érteni. Az persze már szórakoztató, hogy a Vezérnek egyik sem üzen, csak a csicskáknak, a megmaradó biznyákot mégse kéne elveszíteni, nyilván arra is lenne jelentkező bőven. Ezzel együtt vidámságra semmi ok. Lehet örülni, hogy csökken a túlhatalma a minden politikai rendszert kiszolgálni kész moguloknak, de a pénz, a nagy biznisz nem a közösbe vándorol, hanem a Viktorhoz végletekig hű szűk elithez. A birka népnek ott a "baszódjon meg az extraprofitra hajtó külföldi" szlogen, a hazai tulajdon azonban nem a közöst jelenti, hanem csak a kontroll alatt tartott és szépen megosztott haveri kört.

Erről szól majd a szavazás jövőre, nem a rezsicsökkentésről.